Előre, 1979. október (33. évfolyam, 9910-9935. szám)

1979-10-02 / 9910. szám

------------­­ELŐRE - 1979. október 2. ------------ TÁVIRATOK Őexcellenciája SZPYROSZ KIPRIANU úrnak, Ciprus Köztársaság elnökének NIKOSZIA Ciprus Köztársaság nemzeti ünnepe alkalmából örömmel kül­döm legjobb kívánságaimat. Excellenciádnak személy szerint jó egészséget és boldogságot, a baráti ciprusi népnek haladást és jólétet kívánok. Meggyőződésem, hogy országaink jó viszonya tovább fejlődik az ön romániai látogatása alkalmával kötött megállapodások szellemé­­en népeink és az egyetemes béke, együttműködés javá­­n és hasznára. NICOLAE CEAUȘESCU Románia Szocialista Köztársaság elnöke Őexcellenciája GIUSEPPE AMICI úrnak és GERMANO DERIAGI úrnak, San Marino Köztársaság régenskapitányainak SAN MARINO CITTA San Marino Köztársaság régenskapitányaivá történt megvá­lasztásuk alkalmából szívélyesen üdvözlöm önöket. Önöknek sok sikert és boldogságot, a baráti San Marino-i népnek jólétet és haladást kívánok. NICOLAE CEAUȘESCU Románia Szocialista Köztársaság elnöke KÖZÉLETI HÍREK A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 30. évfordulója al­kalmából a Romániai Szakszer­vezetek Általános Szövetségé­nek Központi Tanácsa, a Kom­munista Ifjúsági Szövetség Központi Bizottsága, az Or­szágos Nőtanács, a Külföldi Kultúrkapcsolatok Román In­tézete, a Román—Kínai Baráti Társaság, a Vöröskereszt Tár­saság Országos Tanácsa, más intézmények, tömeg- és tár­sadalmi szervezetek üdvözlő táviratot intéztek a Kínai Nép­­köztársaságban működő társ­­szervezeteiknek. Az évforduló alkalmából Juan Sun-lou, a Kínai NK­bu­, Nigéria Szövetségi Köztár­saság nemzeti ünnepe alkal­mából Adeuga Adekuoye nigé­karesti katonai, légi és tenge­részeti attaséja találkozott a brassói helyőrség katonáival. A találkozó részvevői a felsza­badító kínai néphadsereg ka­tonáinak életét és munkássá­gát tükröző fényképkiállítást és dokumentumfilmet tekintet­tek meg. A Kínai Népköztársaság ki­kiáltásának 30. évfordulója al­kalmából rendezett hazai ün­nepségsorozat keretében a Szocialista Nevelési és Műve­lődési Tanács égisze alatt Xie Daqiun kínai zongoraművész szólóestet tartott a Köztársasá­gi Palota kistermében. m­ai nagykövet beszédet mon­dott a rádióban és a televízió­ban. ☆ ☆ Új lakóháztömbök Nagykárolyban FONTOS KÖVETELMÉNY (Folytatás az 1. oldalról) szönhetően jelentősen megnö­vekedett a benevezett műked­velő együttesek száma, emelke­dett a művészi színvonal és mű­fajilag, tartalmilag egyaránt megmutatkozott az új minőség­re való törekvés. S ami ugyan­csak fontos: a megyében szer­vezett valamennyi politikai-kul­turális nevelő jellegű rendez­vény aktív szerepet töltött be a cselekvő hazaszeretet elmélyí­tésében, a román nép és az együttélő nemzetiségek testvéri­ségének ápolásában, a munka iránti haladó magatartás fej­lesztésében, a szocialista etika és méltányosság elveinek a tö­retlen meghonosításában. Úgy­szintén figyelmet érdemlő előre­lépésről számolhatunk be a mű­szaki alkotótevékenység terén is. Bár e mozgalom nem fejeződött be, mégis elmondhatjuk, hogy nagy mértékben hozzájárult a megye dolgozói alkotótehetsé­gének ösztönzéséhez és kibon­takozásához, az újító- és felta­láló mozgalom fellendítéséhez, a munkatermelékenység növelé­séhez, a technológiai eljárások tökéletesítéséhez, a termékek változatosabbá tételéhez, a be­hozatal csökkentéséhez, a je­lentős mennyiségű nyersanyag, energia és üzemanyag megta­karításához, az egész gazda­sági tevékenység fokozásához. Ugyancsak sikereink közt tart­hatjuk számon az itt kibonta­kozó alkotó és művészeti moz­galom mennyiségi és minőségi gyarapodását. S mi sem bizo­nyítja ezt jobban mint az a tény, hogy megyénkben a má­sodik Megéneklünk, Románia fesztivál időszakában — a mű­velődési intézményekhez, a szak­­szervezetekhez, a kisipari szö­vetkezetekhez és tanintézetekhez tartozó — 47448 műkedvelőt számláló, 2762 együttes fejtett ki eredményes tevékenységet. A seregszemle első rendezvényso­rozatához viszonyítva a csopor­tok és együttesek száma 609- cel, a résztvevő műkedvelőké 1OSS-cal és az alkotóművé­szeké több mint 200-zal nőtt. Igényeges minőségi javulásról beszélhetünk az együttesek re­pertoárját és a műsorok eszmei, tartalmi és műszaki színvonalát illetően is. A bemutatott elő­adások többsége ezúttal sok­kal jobban kötődött szocialista jelenünk valóságaihoz, a váro­sok és falvak, a különböző mun­kaközösségek sajátos kérdései­hez; sokkal átfogóbban tükröz­ték azokat a nagyszerű ered­ményeket, melyeket megyénk ro­mán és magyar dolgozói értek el az év kiemelkedő eseményei tiszteletére, s azokat a munka­sikereket, melyekkel e vidék la­kói köszöntik a párt közelgő XII. kongresszusát. S ha már szó esett a repertoárról, hadd je­gyezzük meg azt is, hogy az együttesek nagy része hazafias, forradalmi és mozgósító jellegű műsorokat tűzött programjába, előtérbe helyezve az eszmeileg gazdag jelenkori hazai alkotá­sokat. Hasonlóképpen a feszti­vál különböző versenyszakaszain mindenütt nagy gondot fordí­tottak a helyi kulturális hagyo­mányok ápolására. Következés­képpen tehát joggal megálla­píthatjuk, hogy az országos fesz­tivál második rendezvénysoro­zata a megyében szervezett po­litikai és kulturális-nevelő tevé­kenység tartalmi színvonalának a lényeges minőségi javulását eredményezte, jó példa erre többek között az, hogy a má­sodik fesztivál országos verseny­szakaszán 54 díjat nyertek mű­kedvelőink, 30-cal többet, mint az első seregszemlén. Annak ellenére, hogy a mér­leg pozitív, mégis a kritikai elemzés során számos tartalmi és szervezési hiányosság került felszínre. Olyan tanulságok, me­lyek igen fontosak a jövőbeni munkánk javításához, a minő­ségi mérce magasabbra emelé­séhez, így többek között szóvá kell tennünk azt, hogy nem egy esetben csökkentette a fesztivál politikai-esztétikai erejét, kom­­battív mozgósító jellegét az a tény, hogy egyes rendezvények magukon viselték a rutin, a for­malizmus és a fesztivizmus je­gyeit. S valljuk be azt is őszin­tén, hogy több színvonaladon, felszínes előadás, rendezvény is helyet kapott a művelődési há­zakban és­­otthonokban, az üze­mi és ifjúsági klubokban, s mindez többnyire a forradalmi nevelés, a politikai-ideológiai tevékenység rovására. Úgyszin­tén kifogásolható az együttesek műfajonkénti megoszlása. Bebi­zonyosodott, hogy megyei szin­ten kevés a kórusok, a témás tánccsoportok, a könnyűzene énekesek és az esztrádegyütte­­sek száma. Ám azt is meg kell jegyeznünk, hogy számos hely­ségben, mint Hidvég, Maksa, Katolna, Sita Buzăului, Bodok, Lemhény, Torja, Vargyas, Bar­­doc, Nagyajta, Bölön, Réty, nem fordítottak kellő figyelmet az együttesek és csoportok szám­á­nak növelésére, és léteznek a megyében nagyobb ipari válla­latok, ahol a dolgozó személy­zet magas létszáma ellenére, mindössze néhány művészeti cso­port és együttes működik, s azok tevékenységéből is hiány­zik a folytonosság. Példa erre többek között a sepsiszent­györgyi textilipari vállalat, a cigarettagyár, a fafeldolgozó kombinát, a gépeket­ és gép­kocsialkatrészeket gyártó válla­lat, a kézivásárhelyi készruha­gyár, a mechanikai vállalat. Ha elismeréssel is szóltunk a műso­rok tartalmáról, mégis többé­­kevésbé kifogásolhatóak a szín­játszó-csoportok repertoárjában szereplő darabok. Úgyszintén van még bőven tennivaló a politikai-ideológiai és kulturális nevelőmunkában. Hiszen úgy, ahogy pártunk fő­titkára az RKP KB-nál tartott munkatanácskozáson tartott be­szédében ismételten kihangsú­lyozta, ennek a tevékenységnek szervesen kell kapcsolódnia a konkrét valósághoz, az élethez, a jelenlegi gyakorlati feladatok­hoz. Éppen ezért a jövőben töb­bet kell tennünk azért, hogy a művelődési intézményekben, a munkásklubokban, valamennyi gazdasági egységben és az in­tézményekben a nevelő munka arra összpontosuljon, hogy moz­gósítsa és egyesítse a kommu­nistákat, az összes dolgozók energiáját a tervfeladatok ma­radéktalan teljesítésére, a gaz­dasági feladatok példás meg­valósítására. A második Meg­­éneklünk, Románia fesztivál ide­jén bebizonyosodott az is, hogy a politikai nevelés és a szocia­lista kultúra helyi tanácsai nem tettek meg mindent annak ér­dekében, hogy teljes létszám­ban bevonják a szakkádereket, s főként az orvosokat, a mező­­gazdasági mérnököket és a mű­szaki kádereket a városokban, falvakban és a gazdasági egy­ségekben kibontakozó politikai­nevelő tevékenységbe. Természetesen a fenti tanul­ságokat — az eredmények és pozitív tapasztalatok mellett — komolyan át kell gondolnia a fesztivál megszervezéséért fele­lős összes tényezőknek, s olyan konkrét intézkedéseket kell ten­nünk, mely biztosíték arra, hogy a harmadik Megéneklünk, Ro­mánia fesztivál megfelel min­den tekintetben a mai elvárá­soknak. Vagyis annak a fontos követelménynek, hogy új, maga­sabb minőségi szintre emeljük a politikai­ nevelő és a kulturális­­művészeti tevékenységet, az új ember nevelésének folyamatát. S a harmadik fesztivál megkez­déséig is mindent megteszünk, hogy az eddigi tanulságokat ér­tékesítve biztosítsuk a politikai­­nevelő és közművelődési tevé­kenység folytonosságát, mert ebben a munkában nem lehet szünet. MUNKATÁRSUNK JELENTI FEHÉR ÉS KOLOZS MEGYÉBŐL HATÁROŰ ELŐTT VÉGEZNEK A CUKORRÉPASZEDÉSSEL Heggyé növekedtek a cu­korrépa-prizmák az enyedi át­vevőközpont területén. Hely éppen annyi maradt, hogy a tehergépkocsik megfordulhat­nak rajta.­­ Sajnos, idő előtt telt meg a rakodótér, az egységek nem tartották be a grafikonokban megállapított határidőket — mondotta Kakasi Béla, az enyedi átvevő központ főnöke. — Szeptember végéig 1000 tonna cukorrépát kellett volna átvennünk, s közel 5000 tonna érkezett be. Tulajdonképpen örülnünk kellene, hogy gyors ütemben halad a betakarítás, csakhogy a túlzott igyekezet­nek van egy-két hátulütője. A fejletlen, éretlen gyökereknek nagy a víztartalma, kevés a cukortartalma, könnyebben romlanak, s ráadásul a szük­ségesnél jóval korábban fel­halmozásra kerültek, hiszen a prizmázást csak október 5-től kellett volna megkezdenünk, így még hetekig állhatnak itt amíg elszállítják őket, a gyár ugyanis az ütemtervben meg­állapított mennyiségnél többet nem vesz át. Szeptemberben hiába érkezett meg az elő­irányzott mennyiség közel öt­szöröse, csak 1100 tonnát tudtunk továbbítani. Hamaro­san újabb rakteret kell kije­lölnünk az érkező szállítmá­nyok fogadására. Tizennégyezer tonna az enyedi központ átvételi terve, de a jelek szerint 16—17 000 tonna fog beérkezni. A termés, legalábbis mennyiség tekinte­tében, bőségesebb az előző évekénél. A központba szállító 10 mtsz-nek összesen 550 hek­tár a cukorrépa területe, na­gyobb kiterjedésű, 70—90 hek­táros cukorrépaföldek Enyed, Miriszló, Csombord és Fugád határában vannak. Az enyedi mtsz tagsága volt a legszorgo­sabb. Alig több mint 15 hek­tárnyi területről kell kiásniuk a cukorrépát; az elmúlt he­tekben 800 tonna helyett 1500- at küldtek be a központba. A fugadiak szintén a répaföldek több mint feléről beszállították a termést. Nem csoda, ha valamennyi gazdaságban igyekeznek ki­használni a derűs, őszi napo­kat, mert ki tudja meddig tart, s ha beáll az esőzés nemcsak a szedés, a gyökerek letisztítá­sa, a szállítás is nehezebben megy, különösen a távolabb fekvő falvakból, amelyeknek egyik-másika, mint például Bece még aszfaltúttal sem ren­delkezik. Bece s Lapád szintén idő előtt kezdte meg a répa­ásást, Lapádon a félszázból alig 10 hektár van még hátra. Jelenleg 25—30 gépjárműre számítanak az autószállítási vállalattól, valamint az enyedi ipari egységektől, amelyekkel, remélik, a termés jó részét el is juttatják az átvevőközpont­ba. Háportonban és Kapudon a napokban szintén munkához láttak. Hétköznap 60—70 gépkocsi tartalmát mérik le az átvevő központ mérlegén, ez 250—300 tonna répát jelent. A hétvégi nagy akciókon, amilyenre ez­úttal is sor került, az átadott mennyiség meghaladja az ezer tonnát is. A szállításban nagy segítségére van az mtsz-eknek az enyedi sofőriskola, a diákok pedig a fel- és lerakodásban segédkeznek, s így tetemesen lerövidül a gépjárművek vára­kozási ideje. Ezen a héten lesz a csúcsidény az enyedi átvevő központban. Szerencsére október elsejétől újabb szállítmányok indulnak a ludasi cukorgyárba, s így va­lamennyire csökken a zsúfolt­ság. Az mtsz-ek érthető módon igyekeznek végére járni a cu­korrépának, hiszen szinte kivé­tel nélkül mindenütt kenyér­­gabona kerül a répa helyére. Sok helyen, mint Enyeden, La­pádon, Fügádon a területek felszabadítása, előkészítése is folyamatban van . A búzave­tésre kedvező heteket sehol sem szeretnék elszalasztani. ALMASZÜRET NÉGYEZER DIÁKKAL Lehűléssel, esővel fenyege­tőznek már néhány napja az időjárásjelentések, a derűsen, melegen felvirradó reggelek a­­zonban mintha csak dacolná­nak a prognózisokkal. Minden derűs nap valóságos ajándék ilyenkor az őszi termények be­­takarítóinak, a gyümölcsszüre­­telőknek. Például annak a 4000 líceumi és főiskolai diáknak, akik harmadik hete szorgos­­kodnak a kolozsvár-napocai ál­lami mezőgazdasági vállalat gyümölcsöseiben, s néhány napja immár a kukoricafölde­ken is. A megyeszékhely nagy­hírű ipari egységei, mint az Unirea nehézgépgyár, a Tech­­nofrig, az Armatúra szaklíceu­mainak növendékei, valamint a Barifiu elméleti líceum diák­jai mellett mintegy félezer e­­gyetemi hallgató érkezik na­ponta a Babeșs-Bolyai Egyetem különböző karairól. De talán nincs is diák Kolozsvár-Napo­­cán —­ legyen középiskolás vagy főiskolás — aki tanul­mányévei során meg ne ismer­kedett volna a város ipari ne­gyedét övező gyümölcsligetek­kel. Az árnu három gyümölcster­mesztő farmján — a Csillag­hegyen, a Malomhegyen, vala­mint a szomszédságukban le­vő kertészeti farmon — párhu­zamosan szüretelnek. A mint­egy 800 hektárnyi gyümölcsös 85 százaléka almáskert, a töb­bi cseresznye, szilva, körte. Ez utóbbiak betakarítása szintén folyamatban van, szilvából 220 tonnát, körtéből 270 ton­nát szedtek le eddig, főként a Csillaghegy ligeteiből. De ez csak amolyan aprómunka a legfőbb teendő, a téli alma összegyűjtése mellett, amelynél nem száz, de ezer tonnákban mérik a betakarított és még betakarításra váró termést. Az almát illetően a Malom­hegy s a kertészeti farm veze­tői dicsekedhetnek szép ered­ményekkel. Farkas Márta, ez utóbbi farm mérnöknője szá­molt be róla, hogy az eddig leszedett termés közel 90 szá­zaléka első osztályú, valamint osztályon felüli minőség, s bár mennyiség tekintetében csak megközelítik az előirányzato­kat, a minőséget, az érték­­érvét minden bizonnyal túlszárnyal­ják. Jonathan, Golden Deli­­ciozusz gyűl a hatalmas ládák­ba. A diákok nyakukba akasz­tott, lekapcsolható aljú, ötletes kis zsákokba — több százat osztottak ki belőlük — gyűjtik a gyümölcsöt, amelyet aztán óvatosan, potyolódás nélkül csúsztatnak be a ládákba. A több száz kilós ládák mozgatá­sát emelőgépek, speciális re­­morkák végzik, ezek szállítják be a modern tárolócsarnokba a válogatógépekhez az almát. A szedésen kívül tehát minden más művelet gépesített a far­mon, s ez évtől a Csillag- és Malomhegyeken is. A közel 270 hektárnyi almaligetből itt ed­dig 700 tonnányi gyümölcs ke­rült ládákba, ennek egyharma­­dát elszállították a kereskedel­mi egységekbe, az ámo­k szak­üzleteibe, s az első szállítmá­nyok útnak indultak a zöldség­es gyümölcsértékesítési válla­lat átvevő központja felé. A termés nagyobbik fele még szüretelőkre vár, az Unirea szaklíceum mintegy 900 diákja kétváltásban dolgozik a gyü­mölcsösben, s amint az almával végeznek, akad majd tenniva­lójuk a zöldségesben is, har­minc hektáron ugyanis zöld­ségféléket termesztenek e far­mon. Ez évben több mint 800 tonnát takarítanak be róla,­­ 100 tonnával felülmúlva a ter­vezett mennyiséget. Nyári bur­gonya, paradicsom, uborka, pi­ros káposzta után a gyökér­zöldség s az őszi káposzta be­takarításánál lesz majd szük­ség a diákok segítségére. Trifan Teodor, az ámv igaz­gatója elmondotta, hogy a ta­nulóifjúságnak köszönhetően eddig több mint 2000 tonna alma gyűlt össze s a szüret még legalább egy hétig tart. A termést az azonnal fogyasztás­ra szánt mennyiségeken kívül a farmokon levő egyenként 1000 tonna befogadóképességű tárolókba gyűjtik össze, ahon­nan fokozatosan december ele­jéig kerül elszállításra. A diá­kok egy részével az elmúlt na­pokban hozzáláttak a kukorica töréséhez; 430 hektárról van szó, amelyen 3000 kilót felül­múló átlaghozamra számíta­nak. A következő hetekben ez lesz a második nagy munka­front, amelyre újabb iskolák, valamint több száz főiskolás „benevezését“ várják. Jakab Márta KANTIN ÉT­ERMEKBEL (Folytatás az 1. oldalról) kerítéséhez, s ezt általában po­zitíven értékelték a dolgozók. A fent vázolt sikerek ellené­re sem lehet azt mondani, hogy minden üzemi kantinvendéglő­­ben a legjobbak az eredmények, hogy teljes mértékben kihasz­nálták a rendelkezésre álló le­hetőségeket. Ezt tükrözi, hogy nem sikerült növelni, sőt egyes helyeken CSÖKKENT AZ ELŐFIZETŐK SZÁMA. Sokan csak alkalmilag étkez­nek a kantinvendéglőkben, nem veszik igénybe a büfék vagy gospodina-egységek által kínált termékeket. Az ok ab­ban keresendő, hogy a büfék és gospodina-egységek vezető­ségei nem gondoskodnak meg­felelő ellátásról, így például kész- és félkész termékek he­lyett konzerveket, kompóto­kat, nápolyi szeleteket kínál­nak. E termékeket egyrészt bárki beszerezheti az állami kereskedelemben is, másrészt a célt sem érik el, ami vége­redményben nem más, mint az üzemekben dolgozó nők megse­gítése a bevárlás-főzés terén. A jól menő kantin vendég­lők tapasztalataiból le kell vonniuk a többi hasonló egy­ségeknek a tanulságot. Egyik legfontosabb feltétel — most, a tél előtti időszakban — a be­szerzések, az élelmiszerek kor­szerű tartósítása. Ilyen téren is voltak jó eredmények az el­múlt években, főleg azokban a kantinvendéglőkben, ahol ki­fejlesztették a mellékgazdasá­gokat. Megengedhetetlen, hogy még ma is legyenek kantinven­­déglők, amelyek nem támasz­kodnak saját erőforrásaikra, bár mindenütt adottak a le­hetőségek sertések hizlalására. Nagyon fontos a változatos, tápláló és jóízű menü összeál­­lítása. E téren az állami közét­keztetési vállalat is nagyobb segítséget adhatna mind ételre­ceptekkel, mind szakemberek­kel, de más lehetőségek is kí­nálkoznak. Miért nem kérik e­­gyes üzemi kantinvendéglők felelősei az illető vállalatokban működő nőbizottságok segítsé­gét? El tudunk képzelni olyan összejövetelt, ahol a dolgozó nők — akik fogyasztók, vásár­lók, de háziasszonyok is — el­mondják véleményüket, eset­leg eddig nem tálalt fogásokat javasolnak. Úgy véljük, a dol­gozó nők ÖRÖMMEL ADNÁNAK SEGÍTSÉGET, mert végeredményben ők lát­nák annak hasznát. Fel kell vetnünk egy általá­nosabb vonatkozású kérdést is, ami nemcsak a szebeni kan­­tinvendéglőkre érvényes: kevés az étkező fiatalok arányszáma. Úgy vélem, ha az üzemekben és gyárakban dolgozó és ottho­nokban lakó ifjúság között fel­mérést végeznénk, kiderülne, hogy aránylag kevesen veszik igénybe ezt a lehetőséget. Az ok többféle. Egyesek nem akar­ják javadalmazásuk egy részét, nagyobb összeget egyszerre be­fizetni, mert azt képzelik, ol­csóbban megoldják, ha össze­vissza étkeznek, konzervet vá­sárolnak. Ha egyszer összeír­nák költségeiket kiderülne, hogy veszítettek, mert jóval többe került így az étkezés. Vannak, akik puszta hanyag­ságból vagy a helyzet nem is­merése miatt idegenkednek a kantinvendéglőtől. A fiatalok­nál tapasztalható egyes beteg­ségek eredetét kutatva, nem egy üzemi orvos mondhatja, hogy a rendszertelen étkezésre, a meleg étel hiányából fakadó tényezőkre vezethetők vissza. Arra gondolok, hogy széles kö­rű FELVILÁGOSÍTÓ-NEVELŐ MUNKÁRa lenne szükség. Amikor a fiata­lokat az otthonokban felkere­sik az illetékesek, különböző előadásokat tartanak, ilyesmi­ről is szólhatnának. Amikor az üzemi KISZ-szervezetek azt elemzik, hogyan illeszkedtek be a fiatalok a termelőmunká­ba, meg kellene kérdezniük: milyen az általános közérze­tük. S e közérzetben benne foglaltatik a tapasztalt munká­sok szakmai segítségétől, a kulturális-nevelő akciókban való részvételen át, a fiatalok életkörülményeiről való gon­doskodás is, amelynek jelentős pontja a fizikai erőnlét megőr­zése rendszeres, tápláló étke­zéssel. Gyakran a fiatalok ta­pasztalatlansága, az irányítás, érdeklődés hiánya vezet oda, hogy a fiatal „nem találja meg a számítását“, otthagyja mun­kahelyét. Lehet, akad olvasó, aki különösnek tartja, hogy összefüggésbe hoztam a kan­tinvendéglők munkáját a mun­kaerőhullámzással. Holott, ép­pen az élete kezdetén lévő fia­tal számára nem közömbös, ha­nem létfenntartási kérdés ez. Nem ártana elgondolkozni e­­zen. NÉGY TALÁLMÁNY A kolozsvár-napocai kémiai intézet munkatársai számos eredeti és hatékony módszert dolgoztak ki ipari mellékter­mékek hasznos anyagainak a kinyerésére. Az új eljárások segítségével jelentős mennyi­ségű rezet, krómot, platinát, vanádiumot és ródiumot von­tak ki az ipari folyamatokból származó melléktermékekből és kapcsoltak be ismét a gazda­sági körforgásba. A kolozsvár­­napocai kémikusok módszerei­nek szélesebb körű alkalmazá­sával évente csaknem 60 mil­lió lej értékű rezet, platinát, vanádiumot és ródiumot lehet visszanyerni és hasznosítani. Az eredeti eljárások közül né­gyet találmányként is szaba­dalmaztak. 3. (Folytatás az 1. oldalról) tudomány éppen az alkotó politi­kában találja meg éltető elemét, gyakorlati életképességének, fej­lődésének legfőbb biztosítékát. Az RKP egész politikáját át­ható és ihlető alkotó szellem ki­vételes erővel nyilvánult — és nyilvánul — meg nemzet és szo­cializmus viszonyával kapcsolatos álláspontjában, illetve gyakorla­tában. Pártunk dokumentumai a maga dialektikus kölcsönösségé­ben tárják fel e viszony mindkét oldalát: egyfelől azt, hogy a nemzeti lét éppen a szocializ­musban, a kommunista társada­lom építésének a folyamatában nyer igazán sokoldalú megala­pozást; másfelől azt, hogy a sa­ját független, szabad létét, em­beri jövőjét, kultúráját teremtő nemzet alkotó energiái a társa­dalmi haladás, a szocialista és kommunista építés egyik fő emel­tyűjét jelentik. Ugyanez az alkotó szellem jut kifejezésre pártunknak a nem­zeti kérdésben érvényesülő poli­tikájában, illetve gyakorlatában. Elvi kiinduló­pontja az a meg­győződés, hogy akárcsak a nem­zeti, a nemzetiségi lét, illetve közösség is a szocialista, majd a kommunista építés távlatában növekvő súlyt kap. A nemzetiség­nek mint közösségnek, e közös­ség sajátos önteremtő tevékeny­ségének, kultúrájának gazdag kibontakozása az új társadalom­építés útján való sikeres előreha­ladás egyik sajátos, jellemző mércéje. A nemzeti és nemzetközi fej­lődésnek korunk objektív feltéte­leiből következő szerves egybe­hangolása pártunk alkotó politi­kájának az egyik legsajátosabb irányát fémjelzi. Ez a tudatos törekvés a jelenkor egyik jelleg­zetesen ellentmondásos jelensé­gének a dialektikus megértésé­ből fakad, jelesen abból a fel­ismerésből, hogy korunkat egy­részt a nemzeti függetlenségre, az önálló nemzeti lét megterem­tésére irányuló tendencia izmo­sodása és általánosulása, más­részt pedig a népek, nemzetek, államok között kölcsönös függés fokozódása, sokoldalúsodása ha­tározza meg. Az utóbbi tenden­cia nem csupán a nemzetközi munkamegosztás jelenkori fejlő­désének, a tudományos-technikai forradalom mind szélesebb körű kibontakozásának az eredménye, de ugyanakkor összefügg azokkal a válságjelenségekkel is, ame­lyek napjainkban az egész em­beriséget érintik, s valamennyi országot, népet olyan planetáns méretű és jellegű problémák elé állítják, amelyekre csakis globá­lisan lehet megoldást találni. Erre a sajátos, sürgető korkihí­vásra adott pártunk önálló, al­kotó választ az új gazdasági és politikai világrend megteremté­sét célzó javaslatában. Pártunk önállóan, alkotó szel­lemben ítéli meg korunk helyze­tét, tendenciáit, amikor a meg­változott nemzetközi erőviszo­nyoknak megfelelően, a régi, történelmileg túlhaladott, ural­mi és szolgasági, kolonialista és neokolonialista, egyenlőtlen­ségen, erőfölényen alapuló, illet­ve parancsuralmi viszonyok meg­szüntetésének az időszerűségé­ben és lehetőségében ismeri fel korunk legsúlyosabb problémái, mindenekelőtt a gyengén fejlett­­ség, az igazságos és tartós béke, a társadalmi és emberi haladás megoldásának a kulcsát. A nem­zetközi viszonyok ésszerű átszer­vezésének, demokratizálásának a követelése a jelenkor fejlődés­­tendenciáival egybehangzó, reá­lis álláspont, de ugyanakkor a nemzetközi élet, a világpolitika kérdéseihez való újszerű hozzá­állást fejez ki. Csupán néhány összefüggés­ben villantottuk fel pártunk po­litikájának alkotó jellegét, a tu­dományos szocializmus elméle­tét, gyakorlatát gazdagító, to­vábbfejlesztő erejét. Ám a ki­emelt összefüggések túlmutatnak önmagukon, s jelzik e politikát megalapozó egységes koncepció egészének önálló, sajátos lénye­­gét. Joggal hangsúlyozza a XII. kongresszus Irányelv-tervezetének bevezető része: „A szocialista építés nagyszerű vívmányai erő­teljesen igazolják pártunk forra­dalmi politikájának igazát, pár­tunkénak, mely kifejezvén az egész nép leghívebb érdekeit és törekvéseit, tevékenységében al­kotó módon alkalmazva a tudo­mányos szocializmus elveit, a dia­lektikus és történelmi materia­lizmus koncepcióját, az általános igazságokat Románia konkrét adottságainak megfelelően, biz­tosítja a szocialista társadalom felsőbbrendűségének egyre erő­teljesebb megnyilatkozását, az ország anyagi és emberi poten­ciáljának magas fokú hasznosí­tását, a hazának a civilizáció és haladás egyre magasabb csú­csaira való felemelését." A párt­nak ez a valóban történelmi hi­vatást betöltő, lankadatlan tevé­kenysége éppen a pártprogram elveinek a szellemében bontako­zik ki, ezeknek az elveknek a gyakorlatba való átültetését vált­ja valóra. Pártunk a XI. kongresszuson elfogadott általános távlati Prog­ramjának legalapvetőbb jellem­zője az alkotó, forradalmi szel­lem. Méltán nevezte pártunk fő­titkára ezt a Programot az alkotó marxizmus romániai megtestesü­lésének. Benne tömör, világos és ugyanakkor árnyalt megfogalma­zást nyert a párt eredeti, önálló álláspontja szocialista és kom­munista építésünk, a jelenkor egész történelmi fejlődésének valamennyi alapvető kérdésében. Mint a hazai forradalmi gyakor­lat leglényegesebb és legértéke­sebb tapasztalatainak elméleti szintű, tömör foglalata, ez a Program a marxizmus eleven, cselekvő, korszerű erejének hite­les bizonyítéka, pártunk és né­pünk egész történelemalkotó te­vékenységének biztos vezérfona­la. A Pártprogram alkotó lénye­gét, nyitottságát, forradalmi ere­jét, kritikai szellemét mi sem do­kumentálhatná kézzelfoghatób­ban mint éppen a XII. kongresz­­szus előkészítő dokumentumai. E Program szelleméből — és elvi útmutatásaiból — egyértelműen következik forradalmi gyakorla­tunk minden újabb történelmi lé­pése szigorúan tudományos megtervezésének, modellezésé­nek a követelménye. Az új doku­mentumok ennek a feladatnak tesznek eleget a szocialista épí­tés új magasabb szintjének a követelményeivel, a világgazda­­ság új jelenségeivel szoros össz­hangban. A XII. kongresszusnak társadalmi-gazdasági fejlődé­sünk 1981—1985-ös tervidősza­kára vonatkozó irányelveit és az 1990-ig terjedő távlati fejlődé­sünk irányvonalait kidolgozó do­kumentum-tervezete, a tudomá­nyos kutatás és az energiagaz­dálkodás fejlődését, a dolgozó népünk életszínvonalának emel­kedését körvonalazó Irányelv­­programok­­ mind, mind alkotó újragondolása és megújító konkretizálása a sokoldalúan fej­lett szocialista társadalom prog­­ramba foglalt általános modelljé­nek. A Pártprogram elveit érvénye­sítő, valóraváltó politikájának a kidolgozásában pártunk abból a felismerésből indul ki, hogy nap­jainkban az alkotó, megújító szellem elsőrendű korparancs. Korunkban, amikor a tudományos gondolkodás, megismerés és kutatás mérhetetlenül felgyor­sult, amikor a társadalmi-törté­nelmi gyakorlat soha nem ta­pasztalt forradalmi lendületet kapott, csakis a merész, újszerű és minduntalan megújhodásra képes gondolkodás tud eleget tenni az élet követelményeinek. Ezt a valóban forradalmi hoz­záállást szorgalmazta pártunk fő­titkára, Nicolae Ceaușescu elv­­társ, amikor a párt Központi Bi­zottsága július 4.-i plenáris ülé­sén rámutatott: „A dialektikus és történelmi materialista forradal­mi koncepció birtokában tud­­nuk kell, hogy még egyetlen te­rületen sem mondták ki az utolsó szót... Forradalmi világ-, termé­szet- és társadalomszemléletünk­ből kiindulva alapozzuk egész munkánkat új, merész, forradalmi tudományos gondolkodásra". ALKOTÓ POLITIKA A JÖVŐ ÉVI TERMELÉSI TERV ALAPOS ELŐKÉSZÍTÉSE (Folytatás az 1. oldalról) alapvető vonatkozását, sürgőssé­gi szempontját hangsúlyosabban nyomatékosítsuk. A megfontolt, ésszerű terv­egyeztetésre gondolunk elsősor­ban a vállalatok és az ipari köz­pontok szintjén. Arra tehát, hogy a jövő évi termelési feladatokat a nemzetgazdaság valós igényei­nek megfelelően állapítsák meg, messzemenően figyelembe véve a meglévő termelő kapacitások in­tenzív kihasználását, a munkaerő biztosítását és foglalkoztatását, az ütemes nyersanyagellátást, il­letőleg a nyersanyag, energia és üzemanyag hangsúlyosabb csök­kentését, a gazdasági hatékony­ság lényeges növelését. Mind­ezekből a nemzetgazdasági ér­dekű követelményekből eredően a gazdasági szerződések megkö­tése halasztást nem tűrő feladat ezekben a napokban, hetekben­­a gépgyártó egységekben első­rendű fontosságú a kooperálási programok kidolgozása). Végül, de nem utolsó sorban, az összes vállalatokban be kell fejezni a gyártáselőkészítéssel, a termelés ésszerű, tudományos megszerve­zésével, a gépek és berendezé­sek karbantartásával-gondozásá­­val kapcsolatos teendőket. Mint e vázlatos felsorolásból, a lényegesebb-fontosabb idő­szerű feladatok lepontozásából is kitűnik, a jövő évi termelés előkészítése rendkívül összetett probléma, mely egy egész sor műszaki-szervezési intézkedést követel meg. Hadd figyelmez­tessünk viszont arra is — korábbi esztendők tanulságai alapján —, hogy a termelés előkészítése nem alapozódhat csakis egyetlen ve­­tületre, mondjuk a gazdasági szerződések megkötésére. A gaz­dasági hatékonyság állandó nö­velése — mint folyamatos célki­tűzés — alapvetően az összes ható tényezők együttes, jól össze­hangolt mechanizmusától, ennek zökkenőmentes működésétől függ, következésképpen egy má­sod-harmadrendűnek tekintett kérdés is, ha elhanyagolják, be­­láthatatlan akadályokat gördít­het az illető vállalat elé. Külön szólnunk kell a nyers­­anyagértékesítés, az energiafel­használás, az anyagi költségek csökkentése és a másodlagos anyagok hasznosítása kérdéskö­réről, hiszen a jelenlegi világ­­gazdasági helyzetben ez nemzet­­gazdaságunk továbbfejlesztésé­nek egyik legalapvetőbb feltéte­le. A nyersanyagoknak, az ener­giahordozóknak a tervben meg­állapított szinten tartása, vagy alászorítása a vállalatvezetés mi­nőségére, politikai felelősségtu­datára vet fényt, s éppen ezért minden egyes munkaközösségnek olyan műszaki-szervezési intézke­déseket kell foganatosítania, a­­melyek biztosítani fogják a terve­zett fogyasztási normákba való beilleszkedést.­­Több helyütt is úgynevezett energiatakarékossá­gi brigádok, közösségek alakul­tak. Nem lenne érdektelen ezt a munkáskezdeményezést általáno­sítani, hiszen a vállalat is, de az egyén is csak nyerhet azzal, ha sikerül az anyag- és energiafo­gyasztást, a termelési költsége­ket a tervezettek alá szorítani­. Három hónap nagyon rövid idő egy vállalat életében. De e­­legendő ahhoz, hogy alaposan, részletekbe menően felkészüljön a következő tervévre. A párt kö­zelgő XII. kongresszusa, a párt­főtitkár ösztönző-mozgósító fel­hívásai óriási lendületet kölcsö­nöztek országunk valamennyi munkaközösségének: ezzel a len­dülettel, forradalmi szellemben és igényesen munkálkodva nem­csak az idei tervfeladatokat vé­gezhetjük el maradéktalanul, de megvethetjük az ötéves terv, majd a kongresszusi dokumemu­­mokban előirányzott nagyszerű célkitűzések valóraváltásának az alapját is. Életszínvonalunk további eme­lésének, népünk jólétének, orszá­gunk, szocialista hazánk előre­haladásának érdekében cseleke­dünk.

Next