Előre, 1983. február (37. évfolyam, 10942-10965. szám)

1983-02-01 / 10942. szám

ELŐRE — 1983. február 1. MOZGÓSÍTÓ VERSENYFELHÍVÁSOK A PITESTI-MARACINENM (ARGES MEGYE) GYÜMÖLCSTERMESZTÉSI KUTATÓ­­ÉS TERMELŐINTÉZET az összes hazai tudományos kutatóintézetekhez A pitesti-marácineni-i gyü­mölcstermesztési kutató- és termelőintézet kutatóinak, tech­nikusainak és munkásainak kollektívája a rendelkezésére álló emberi és anyagi erők jobb szervezésével és hasznosításá­val, erőteljesen mozgósítva a Román Kommunista Párt XII. kongresszusának határozataitól, a Nicolae Ceausescu elvtárstól, a párt főtitkárától az egység­ben tett munkalátogatása al­kalmával kapott útmutatások­tól, hiánytalanul teljesítette az 1982. évi tudományos kutatási, tervezési és termelési tématerv összes mutatóit. Jóváhagyást kapott 20 új gyümölcsfa- és olt­vány fajtára, több mint 20 ter­mesztési technológiára, össze­állította 9200 hektár gyümölcsös telepítési terveit, 18,3 millió ol­tott gyümölcsfát, 2 millió gyü­mölcstermő cserjét és 200 millió földieper­indát állított elő, biz­tosítva a teljes ültetőanyag mennyiségét a mezőgazdaság számára szükséges összes bioló­giai láncszemekben a telepítési terv megvalósításához, továbbá jelentős mennyiségeket ex­portra is. Abból a célból, hogy a ter­melést kis sorozatban gyártan­dó speciális gyümölcstermesz­tési gépek új típusaival támo­gassuk, saját kutatóerőinkkel előállítottunk 4 prototípust, s ezek alapján 1982 folyamán az intézet keretében több mint 890 ezer lej értékű gépet gyártot­tunk. Attól a szilárd elhatározás­tól lelkesítve, hogy példásan teljesítsük a párt Országos Konferenciáján elfogadott tör­ténelmi fontosságú határoza­tokból. Nicolae Ceausescu elv­társnak a Mezőgazdasági, Élel­miszeripari, Erdő- és Vízgaz­dálkodási Országos Tanács 1982. december 27—28-i bővített plé­numán elhangzott értékes út­mutatásaiból fakadó felada­tainkat, mi, az intézet dolgozói elhatároztuk, hogy jobb ered­ményeket érünk el, és verseny­re hívjuk ki a hazai tudomá­nyos kutatóegységek munkakö­zösségeit az 1983-as terv és programok túlszárnyalásáért, megfogadva a következőket: 1. Újabb nagy terméképessé­­gű, a betegségekkel és kárte­vőkkel szemben fokozott gene­tikai ellenállású, a gyümölcs­­termesztésre alkalmas talaj- és éghajlati viszonyokat, valamint, az energiatakarékos technoló­giákat hatékonyan hasznosító új fajtákat és oltványokat ne­velünk ki, hogy a tervezett ha­táridő előtt egy esztendővel­­ legalább 12 gyümölcsfa- és gyü­­mölcstermő cserjefajtát adjunk át a Fajtakipróbáló és -jóváha­gyó Állami Bizottságnak. Az eddig jóváhagyott fajták ter­melési általánosításának meg­­gyorsítása céljából bővíteni fogjuk a gyors szakosítás új módszereit, beleértve a szövet­kultúrákat is, hogy lerövidítsük a kutatás-termelési ciklust, s így 1983-ban és 1984-ben a tele­­nítendő gyümölcsösökben az új hazai fajták részaránya legalább 25 százalékos legyen. A magas biológiai és termelőértékű faj­ták elterjesztésének biztosítása céljából a gyümölcstermesztési kutatószektor faiskola-hálóza­tában az összes biológiai lánc­szemekben előállítjuk és biz­tosítjuk a hazai ültetőanyagot. 2. Javított termesztési tech­nológiákat adunk át az összes gyümölcsfa- és gyümölcstermő cserjefajták számára, biztosítva a gyümölcstermelés növekedé­sét és az energiafogyasztás 8— 10 százalékos csökkentését hek­táronként. A kutatómunka köz­reműködése nyomán előirány­zott termeléstöbblet meghalad­ja a 400 ezer tonna gyümölcsöt, több mint 150 millió lej nyere­séget biztosítva a termelőegy­ségeknek terven felül. Az idén fokozott erőfeszítéseket teszünk a technológiai kutatás terén, hogy új gyümölcstermesztési technológiákat dolgozzunk ki a gyümölcsfák és gyümölcstermő cserjék viszonylatában egy­aránt, biztosítandó a gyü­mölcstermesztési talaj- és ég­hajlati források optimális és hatékony kiaknázását, a ter­mesztési rendszer biológiai fo­lyamatainak nagyobb mérvű hasznosítását, aminek alapján a jövőben több mint 30—40 százalékos energiamegtakarí­tást lehet elérni. 3. Az intézet dolgozói — mér­nökök, technikusok, kutatók — a tudományos kutatási eredmé­nyek gyorsabb nagyüzemi el­terjesztése céljából kiszállnak az állami mezőgazdasági válla­latok, mezőgazdasági termelő­­szövetkezetek, szövetkezetközi gazdasági társulások gyümölcs­­termesztő farmjaira, faiskolák­hoz, hogy az illető egységek szakembereivel együtt közvet­lenül részt vegyenek és fejelje­nek jó minőségű munkálatok­­végrehajtása, a megszabott technológiák szigorú alkalma­zása, nagy hozamok elérése te­rén gyümölcsből és magas bio­lógiai értékű ültetőanyagból egyaránt. Az intézet tervező szektora útján biztosítjuk a mezőgazda­­sági egységek előirányzott gyü­­mölcsfa-telenítési, illetve -kor­szerűsítési terveinek hiánytalan összeállítását. 4. Figyelmesen irányítjuk és állandóan támogatjuk a lakos­sági gazdaságok gyümölcster­mesztő szektorát. Az intézet kutatói 10 képestáblát és más dokumentációs anyagot állíta­nak össze a gyümölcsfák ülte­tésével és gondozásával, a be­tegségek és kártevők leküzdé­sének módszereivel, a termés értékesítésével és tartósításával kapcsolatos tudnivalókról. Az intézet termelési bázisa a lehe­tő legnagyobb mennyiségben szállít le a lakosságnak oltott gyümölcsfát, gyümölcstermő cserjét, földiener indát a legér­tékesebb fajtákból, a gyümölcs­­termő medencékben pedig min­den egyes községben mintapar­cellát létesít a lakossági gazda­ságok földterületeinek gyü­mölcstermesztési kihasználása, telepítvények létesítése, gondo­zása és kihasználása ügyében. 5. Az intézet termelőszektora az adott kapacitások gazdasá­gosabb és magasabb fokú ki­használása útján a mezőgazda­sági össztermelési tervet 6 szá­zalékkal, az árutermelési tervet 7,6 százalékkal, az ültetőanyag­termelési előirányzatot 10 szá­zalékkal szárnyalja túl. Bizo­nyos technológiai láncszemek bevezetésével, a munkaerő, a gépek és az anyagok ésszerűbb felhasználásával növeljük a hektárhozamot, s ennek alapján a tervezett nyereséget 50 száza­lékkal haladjuk meg. A TUDOMÁNYOS TANÁCS, A PÁRTBIZOTTSÁG, A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG, A KISZ-BIZOTTSÁG kifejezésre juttatva a kom­munistáknak, az összes dolgo­zóknak azt az akaratát és elha­tározását, hogy a legjobb kö­rülmények közt és magasrendű munkásfelelősséggel teljesítsük az 1983. évi tervfeladatokat, a Nicolae Ceausescu elvtárs által a párt Országos Konferenciáján megfogalmazott igények szel­lemében munkálkodva a magas műszaki színvonalú és minő­ségű, a nemzetközi szinten elő­állított legjobb hasonló termé­kekkel versenyképes termelés megvalósításán, a szebeni In­­dependenta vállalat közössége versenyre hívja az összes gép­ipari közösségeket, vállalva a következő célkitűzések telje­sítését : 1) a tervelőirányzatokhoz ké­pest 2 százalékkal túlszárnyal­juk a nettó termelést. 2) A bányaiparnak, kohóipar­nak, valamint az építő- és hő­­állóanyagiparnak gyártott komplex felszerelések leszállí­tásával 2 százalékkal túl­szárnyaljuk az eladott és bevé­telezett árutermelési tervet. 3) Az 1000 lej értékű áruter­melésre számított tervszerűsí­­tett költségeket 2,3 lejjel, az anyagi költségeit pedig 2 lej­jel csökkentjük. Ennek érdeké­ben csökkentjük a normázott nyersanyag-, anyag-, energia- és tüzelőanyagfogyasztást, il­letve haladó technológiákat al­kalmazunk a komplex felszere­lések gyártásánál. 4) A kohászati kombinátok hengerművei és öntődéi számá­ra készített felszerelések révén 30 millió lejnyi exporttermelést valósítunk meg többletként. 5) A nagyteljesítményű szer­számgépek pótalkatrészeinek előállításával, a termelés és a munka magasabb színvonalú megszervezésével, a berendezé­sek jobb kihasználásával és karbantartásával, az alapberen­dezések tökéletesített szerszá­mokkal és készülékekkel való felszerelésével 1 százalékkal szárnyaljuk túl a szerszámgé­pek tervezett kihasználási mu­tatóját. 6) Az évi nyereségi tervet 4 millió lejjel teljesítjük túl. 7) önfelszereléssel 18 saját tervezésű gépet és berendezést állítunk elő, aminek eredmé­nyeként több mint 45 millió lejjel csökkentjük a valutáris erőfeszítéseket. 8) A tervszerűsített feladato­kat és az évi vállalásainkat az új gazdasági-pénzügyi mecha­nizmus, a munkásönigazgatás és az önálló gazdálkodás szigorú alkalmazásának körülményei közt fogjuk megvalósítani. En­nek érdekében: — a fémfelhasználási együtt­ható javításával, a termékek újratervezésével és korszerűsí­tésével, valamint új technoló­giai eljárások bevezetésével többletként 150 tonna fémet ta­karítunk meg; — a tervszerűsített fogyasz­tási normához képest 2 száza­lékkal csökkentjük a fajla­gos villamosenergia-felhaszná­­lást, ami 1000 MWh megtakarí­tását fogja eredményezni; — a munkacsarnokok hő­veszteségének csökkentésével 4 százalékkal csökkentjük a fajlagos hőenergiafelhaszná­lást és évi 2500 Gkal hőener­giát takarítunk meg; — a fogyasztások ésszerűsí­tésével a kovácsoló és hőkezelő műhelyekben 3,2 százalékkal csökkentjük a tüzelőanyagfo­gyasztást és 600 tonna egyez­ményes tüzelőanyagot takarí­tunk meg; — az 1982. XII. 31-i össze­írás alapján kimutatott létező energiapotenciálból 65 százalék­ban visszanyerjük a másodla­gos energiaforrásokat; — a folyékony nyersvas elő­állítási technológiájának javí­tásával a fogyasztási normák­hoz képest 10 tonnával csök­kentjük a kokszfogyasztást; — réteges lemezt használva fel az öntödei magládák készí­tésénél és általánosítva ezt az eljárást, a fogyasztási normák­hoz viszonyítva 50 köbméterrel csökkentjük a fűrészáru-fo­gyasztást, — a gyártásból kivont ter­mékek modelljeinek fűrészáru­ját visszanyerjük. 9) Új berendezéstípusok — irányváltó lyukasztógépek, 10 féle típusú vésőkalapács, a P. 125 és P. 140 típusú nehéz forgó fúrókalapácsok, a 8 és 10 soros görgős, illetve fémlemezes szál­lítószalagok, csavaros pneuma­tikus szivattyúk, hengerdes ke­retek, a 12,5 tonnás indukciós keverőgép, pneumatikus indító­­szerkezetek és szerkezeti ele­mek a nukleáris erőművek szá­mára­­ gyártásbavételével nö­veljük a termékek minőségi színvonalát és versenyképes­ségét, hogy ily módon 1983-ban az új és újratervezett termékek részaránya 42 százalékot­ te­gyen­­ki. ( 10) A melegmegmunkáló rész­legeken és a görgős láncos szál­lítók gyártásában bevezetjük, illetve kiterjesztjük a legújabb csúcstechnológiákat az anyag­fogyasztás csökkentése és a munkatermelékenység növelése érdekében. A folyamatosan gyártott termékeknél 24 termé­ket és 9 technológiát újrater­vezünk. Nagy igényességgel fo­gunk munkálkodni a technoló­giai fegyelem szigorú tisztelet­ben tartásáért, a rend és a fe­gyelem erősítéséért a termelés­ben minden munkahelyen, va­lamennyi dolgozó felelősségé­nek növeléséért a feladatok teljesítésével szemben, biztosít­va a dolgozó személyzet idő­alapja kihasználási mutatójá­nak 1,2 százalékos növekedését és a vállalat ellátmányát ké­pező műszaki eszközök teljes mértékű és maximális haté­konyságú kihasználását. 11) A Megénekelünk, Ro­mánia országos fesztivál kere­tében átfogó tömegakciókat fo­gunk szervezni és lebonyolí­tani a saját tudományos-mű­szaki alkotási kezdeményezé­sek kibontakoztatására. Ennek érdekében: — a találmányi és újítói moz­galom fejlesztésével utólagos számítások szerint legkevesebb 7 millió lejnyi gazdasági haté­konyságot érünk el; — a termelőrészlegeken és műhelyekben állandósítjuk azokat a dolgozói közösségeket, amelyek a kiszabott fogyasz­tási normák betartásáért, vala­mint az energia és tüzelőanyag megtakarításáért felelnek; ki­terjesztjük a szakszervezeti csoportok takarékossági folyó­számlája kezdeményezést; ezek révén 1983-ban mintegy 2,5 millió lej értékű nyersanyagot, segédanyagot, szerszámot és szerkezetet fogunk megtakarí­tani. 12) Odahatunk, hogy javítsuk a munkafeltételeket (szellőz­tetést, megvilágítást, fűtést), megelőzzük a munkabalesete­ket és a szakmai megbetegedé­seket. önerőből felépítünk egy 50 lakásos tömbházat és egy kereskedelmi komplexumot a város keleti ipari övezetében, s odahazunk, hogy határidő előtt korszerűsítsük a vállalat saját sporttelepét és klubját. A DOLGOZÓK TAN­ÁCS­A, A PÁRTBIZOTTSÁG, A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG, A KISZ-BIZOTTSÁG 15. Az egész dolgozó személy­zetet bevonjuk a szakmai to­vábbképző tanfolyamokba 16. A kombinát megszépítésére és rendbentartására 30 ezer hazafias munkaórát végzünk. 17. A személyzet munka-, és életkörülményeinek javítására megfelelően felszerelt szociá­lis létesítményeket és orvosi el­látást biztosítunk a részleges munkaképtelenségi napok szá­mának csökkentésére. Bővítve a mellékgazdaságot, javítani fogjuk a kombinát kantinjának és mikrokantinjainak étrendjét. A DOLGOZÓK TANÁCSA, A PÁRTBIZOTTSÁG, A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG, A KISZ-BIZOTTSÁG A SZEBENI INDEPENDENTA VÁLLALAT az összes gépipari vállalatokhoz A BÉKÁSI KÖTŐANYAG ÉS AZBESZTCEMENT KOMBINÁT az összes építőanyagtermelő egységekhez Az RKP XII. kongresszusa és a párt Országos Konferenciája határozatai szellemében dolgoz­va, a párt főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak a fafel­dolgozó és építőnyagipari veze­­tőkáderekkel és szakemberek­kel megtartott 1982. decemberi munkatalálkozóján adott érté­kes útmutatásaitól lelkesítve, a békási kötőanyag és azbeszt­­cement kombinát dolgozói kö­zössége versenyre hívja az ösz­­szes építőanyagtermelő egysé­geket az 1983. évi összes terv­feladatok példás teljesítéséért, a következő vállalásokat téve: 1. A tervszerűsített ipari nettó termelést 4 millió lejjel szárnyaljuk túl. 2. A termékek minőségének javításával és választékuk bő­vítésével 8 millió lejjel szár­nyaljuk túl az eladott és bevé­telezett árutermelési tervet. 3. A piacalap számára eszkö­zölt áruszállítási tervet 5 mil­lió lejjel teljesítjük túl. 4. A folyékony tüzelőanyag helyettesítése érdekében a tál­cai cementgyárnál határidő előtt 20 nappal fejezzük be a gáztü­zelésre való átállítás beruházási munkálatait. 5. A termelés és a munka jobb megszervezésével, az ipari televízió kiterjesztésével és e­­gyéb intézkedésekkel a nettó termelésre számított munkater­melékenység-növekedési fel­adatokat 1 százalékkal teljesít­jük túl. 6. Az 1000 lej árutermelés összköltségeit 1,2 lejjel csök­kentjük, ami a termelési költ­ségek több mint 4 millió lejes csökkentését fogja eredményez­ni. A tervszerűsített anyagi költségeket 2 millió lejjel csök­kentjük. 7. Minden 1000 négyzetméter­nyi azbesztcementlapnál 3 kg­­mal csökkentjük az azbesztrést­t és 10 kg-mal a cement normá­zott fogyasztását, az 1000 tonna gyártott cementre számítva 0,1 tonnával csökkentjük a normá­zott fogyasztást a hőálló téglák­nál. 8. A villamosenergia-fogyasz­­tást 2380 MWh-val, a tüzelő­anyag-fogyasztást pedig 1500 tonnával csökkentjük. 9. A pótalkatrészek és al­katrészegységek felújítási, új­rafelhasználási és értékesítési tervfeladatait 2 százalékkal szárnyaljuk túl, valamint 10 százalékkal az újrafelhasznál­ható anyagforrások — különös­képpen az acél, öntöttvas, bronz, réz és papír esetében — visszanyerési, begyűjtési és új­­raértékesítási feladatokat. 10. A tervhez képest 5 száza­lékkal növeljük az új és kor­szerűsített termékek részará­nyát az árutermelés összértéké­ben. 11. Ésszerű kihasználásukkal, a revíziós, karbantartási és ja­vítási munkálatoknak időbeni és minőségi elvégzésével­­, ami biztosítja maximális telje­sítményű és üzembiztos műkö­désüket­­, 0,5 százalékkal nö­veljük az alapvető technológiai felszerelések intenzív kihasz­nálási mutatóját. 12. Terven felül 4 millió lejes nyereséget valósítunk meg. 13. A tervszerűsítetten felül 5 százalékkal terjesztjük ki a globális akkordmunkát. 14. A kombinát valamennyi műszaki és gazdasági káderé­nek alkotóképességét felhasz­náljuk, s azt a Megéneklünk, Románia országos fesztivál ke­retében, a tudományos és mű­szaki alkotásba való bevonásá­val értékesítjük és az alábbi kérdések megoldására mozgó­sítjuk: a napi 3000 tonna kapa­citású klinker-termelővonalak gyűrűsmotorjai szerelvényeinek fokozatosan kizárólag román részegységekkel való helyettesí­tésével teljes mértékben kikü­szöbölni az említett motorok működését biztosító felszerelé­sek importját; mikroprocesszo­rokkal irányítani a nyersanyag­adagolás és a klinkerpörkölés műveletét; üzembehelyezni a FOLAFON berendezéseket a liszt- és cementmalmoknál; ki­terjeszteni a pneumatikus szál­lítóberendezéseket ; a száraz­gyártási vonalaknál P 40 és P 45 cementmárkákat előállítani. A IASM TERÜLETI VASÚTIGAZGATÓSÁG az összes vasúti egységekhez Kivéve részüket népünk a párt XII. kongresszusa határo­zatainak valóra váltását célzó erőfeszítéseiből, a pártszervek és -szervezetek vezetésével, a Iasi-i Területi Vasútigazgatóság vasutasai magasrendű felelős­séggel dolgoztak az összes terv­feladatok ütemes és egyre jobb minőségben történő teljesítésé­ért. 1982-ben jó eredményeket értünk el, terven felül több mint 650 ezer tonna árut szál­lítottunk. A tervszerűsített net­tó termelési tervet 7,2 száza­lékkal, az egy emberre számí­tott munkatermelékenységet 2215 lejjel szárnyaltuk túl, az 1000 lej jövedelemre számított költségeket pedig 2,1 százalék­kal csökkentettük. Mindezeket a sikereket a szállítóeszközök kihasználása és a fajlagos tüze­­lőanyagfogyasztás valamennyi mutatója javításának körülmé­nyei közt értük el. A beruházá­si eszközök jobb felhasználásá­val befejeztük a fővonal villa­mosítását Suceaváig, kiterjesz­tettük a központosított elektro­dinamikai berendezéseket és tetemesen növekedett a rende­zőpályaudvarok feldolgozási ké­pessége. A Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt főtitkára által az RKP Országos Konferenciáján elő­terjesztett ragyogó jelentésbe foglalt mozgósító eszméktől, tézisektől és orientációktól lel­kesítve, s azzal az elhatározás­sal, hogy fáradhatatlanul dol­gozva minél értékesebb módon járuljon hozzá a pártprogram életbe ültetéséhez, a Iași-i Te­rületi Vasútigazgatóság dolgozói közössége 1983-ra szocialista versenyre hívja a területi va­­sútigazgatóságok valamennyi dolgozói közösségét és az aláb­biakat vállalja: 1. A tervhez képest 14 millió lejjel teljesíti túl a nettó ter­melést. 2. Az 1000 lej jövedelemre számított maximális költsége­ket 3 százalékkal csökkentjük. 3. A nyereségtervet 10 millió lejjel szárnyaljuk túl. Maradéktalanul és időben ki­elégítjük az általunk kiszolgált vállalatok összes szállítási ké­réseit. Javítjuk a szállítóeszközök ki­használási fokát és a teherva­gonok üzemelését. Ennek érde­kében: — a tehervonatok bruttó tonnasúlyát 1,0 százalékkal növeljük; — a tehervagonok raksúlyát 0,4 százalékkal növeljük; — a vagonok ki- és berako­­dá­si veszteglését 1 százalékkal csökkentjük; — a tehervonatok kereske­delmi sebességét 1 százalékkal fokozzuk. Az említett módozatok révén évente több mint 15 000 vagon­­nyi kapacitástöbbletet érünk el. Az összes dolgozókat mozgó­sítjuk a tüzelőanyag- és ener­giafogyasztás csökkentésére ki­jelölt intézkedések maradék­talan alkalmazására és 0,5 szá­zalékkal csökkentjük az ener­giafelhasználást. Az újrafelhasználható anya­gok visszanyerési és értékesí­tési tervét acélból és öntöttvas­ból 2 százalékkal, ólomból 5 százalékkal, papírból 3 száza­lékkal és fáradtolajból 1,5 szá­zalékkal szárnyaljuk túl. A mozdonyok, vagonok, be­rendezések és felszerelések ja­vításában és karbantartásában 3 százalékkal növeljük az agg­regátok, és pótalkatrészek új­rafelhasználási hányadát. 3500 órával csökkentjük a ja­vítás alatt álló dízelmozdonyok állásidejét. A termelés és a munka jobb megszervezésével, a dolgozó­személyzet szakmai felkészült­ségi színvonalának emelésével, a felelősségtudat növelésével minden munkahelyen, valamint a vonatok menetidejének javí­tásával 2,5 százalékkal­­ fog nö­vekedni a munkatermelékeny­ség. A dolgozó személyzet jobb életkörülményeinek biztosítá­sára a paccani-i komplexumban 36 lakást adunk használatba. A pártszervek és -szervezetek vezetésével a területi vasút­­igazgatóságunk dolgozóinak fel­tett szándéka maradéktalanul teljesíteni vállalásaikat, hatá­rozottan alkalmazni az új gaz­dasági-pénzügyi mechanizmust, erősíteni a rendet és fegyelmet a forgalom teljes üzembizton­ságáért. Magasabb szinten kí­vánják értékesíteni az alkotó­­képességet annak érdekében, hogy minél jobban szolgálják ki az utasokat­ és a szállítás va­lamennyi haszonélvezőjét. Tel­jes mértékben meg vagyunk győződve róla, hogy az 1983. évi — az 1981—1985-ös ötéves terv döntő esztendeje — tervmuta­­tók és a szocialista versenyben tett vállalások példás teljesíté­sével, tevékenységi területünk többi munkaközösségével e­­gyütt hozzá fogunk járulni ah­hoz, hogy a vasúti szállítás mi­nél nagyobb mértékben vegye ki részét a nemzetgazdaság föl­felé ívelő fejlődéséből, szocia­lista társadalmunk szüntelen haladásából. A DOLGOZIK TANÁCSA, A PÁRTBIZOTTSÁG, A SZAKSZERVEZETI BIZOTTSÁG, A KISZ-BIZOTTSÁG 3. (Folytatás az 1. oldalról) Az intézkedések második ré­sze a munkaprogramokra, a bányaipari tevékenység átszer­vezésére vonatkozik. Valóban itt is komoly javításra van szükség, tekintettel az eddigi tapasztalatra, a rendelkezé­sünkre álló korszerű berende­zésekre, hogy azok tulajdon­képpen a folyamatos üzemű vállalatok elve alapján állan­dóan működjenek, kivéve a ja­vítás és a karbantartás idő­szakát, amit az előbb már­­ említett értelemben kell meg­valósítani. Mint látták, elhatá­roztuk, hogy a munkafeltéte­lektől függően számos tevé­kenységben a munkahét u­­gyanaz legyen, mint a gazda­ság viszonylatában általában, azaz havi egy szabad szombat­tal. A második kategóriába tartozik a havonta két szabad szombatú munkahét, ami heti 44 munkaórát jelent. Termé­szetesen arra gondolunk, hogy az ötéves terv vége felé vagy legkésőbb a következő ötéves terv elején az egész gazdaság viszonylatában, általános jel­leggel rátérjünk a 44 órás munkahétre, tehát a szokásos pihenőnapokon kívül két sza­bad szombattal, vagyis havon­ta hat szabad nappal. Most még nincsenek meg ehhez a feltételeink, mert biztosíta­nunk kell a megfelelő gépesí­tést, meg kell tennünk az ösz­­szes szükséges intézkedéseket, hogy a havi hat szabad napos munkaprogramra való rátérés az egész gazdaságban, tehát az összes szektorokban ne vezes­sen a termelés csökkenéséhez, hanem ellenkezőleg, megle­gyen minden szükséges felté­tel a tervelőirányzatok jó kö­rülmények közötti megvalósí­tásához. Néhány területen — ahol nehezebbek a munkakö­rülmények, különösen a föld alatti munkában — a munka­hét 40 órás lesz, tulajdonkép­pen heti öt munkanappal és két szabad nappal, vagyis ha­vonta 8 szabad nappal. Úgy kell megszerveznünk a munkát, hogy megteremtsük a rendet, a fegyelmet, el kell ke­­rülnük a most még előforduló dolgokat , ezt­ a sok ki-bejá­rást a bányába, ami tulajdon­képpen szervezetlenséget okoz és erősen csökkenti mind a tényleges munkaidőt, mind pe­dig a bányaművelési tevékeny­ség eredményeit. Az Országos Kom­ferencián megvitatottaknak és elhatáro­­zottaknak megfelelően — és megállapítottam, hogy elhang­zottak ilyen értelmű javasla­tok a tanácskozáson is — ha­tározottan rá kell térnünk a globális akkord bevezetésére az összes tevékenységi szekto­rokban. Valóban a legcélsze­rűbb lenne a vállalatok vagy legalább a szektorok szerinti akkord, vagyis az illető szek­tor egész személyzete, élen a szektorvezetővel, dolgozzék globális akkordban, a kereset pedig kapcsolódjék a termelési eredményekhez. A javadalma­zási alap, mint tudják, most is az érc-, a szén- stb. termelés arányában van megszabva. A jövőben azonban — amint az Országos Konferencián elha­tároztuk — senkinek sem sza­vatolunk munka nélküli jöve­delmet, szavatoljuk a munka­helyet, a munkafeltételeket. Márpedig ha azok, akik a fej­tésben, a szén- vagy ércfejtés­ben dolgoznak, az elért ter­melés arányában keresnek, az egész kiszolgáló személyzetnek meg kell értenie, hogy jövedel­me nem lehet nagyobb az elért termelésnél, hogy a tonnán­kénti­­ javadalmazási alapot mindazokra kell elosztani, a­­kik közreműködnek a terme­lésben, kezdve az igazgatóval amennyiben az akkordot vál­lalati viszonylatban vezetjük be, és ez lenne a legjobb —, s végezve a bányamunkással. Természetesen mindenki a végzett munka, a kifejtett te­vékenység arányában kap ja­vadalmazást. Ily módon a ter­melés megfelelő növelése ese­tén erőteljesebben emelkedhet a kereset. Egyébként most is vannak bányászaink — igaz, csekély számban —, akik más­félszer annyit keresnek, mint a megszabott javadalmazásuk. Az akkordmunkára gondolok itt. Ez a lehetősége a jövőben mindenkinek meglesz, kezdve az igazgatóval. Meglesz a le­hetősége annak, — s ennek fenn kell állnia , hogy a megszabott javadalmazási a­­lapot tulajdonképpen csak az elért termelés és nem a lét­szám arányában használják fel. Ha például a karbantartók, a különböző felszíni szekto­rokban dolgozók és a tisztvi­selők száma egy vállalatnál 300 ember, de a munkát csu­pán 200-zal elvégzik, a tevé­kenységben részt nem vett 100 emberre kalkulált javadal­mazási alapot 80 százalékban azok között osztják el, akik az egész munkát elvégezték. Úgy gondoljuk, hogy a többi 20 szá­zalékból tartalékalapot képe­zünk a vállalat számára, hogy az év folyamán rendelkezzék a javadalmazási alaphoz szük­séges pénzeszközökkel. Tehát a javadalmazást, a javadalma­zási alapot a 300 emberrel megvalósítandó érc- vagy szénmennyiség arányában kaphatják meg. Ha a mennyi­séget 200 vagy 250 emberrel termelik ki, az elosztás ennek megfelelő lesz. A bányászok­nál természetesen a dolgok vi­lágosak, mert a javadalmazást eddig is a kitermelt tonnák a­­rányában kapták, de itt a töb­bi dolgozóra gondolok, kezdve az igazgatóval vagy a szektor­vezetővel, akik arányosan ré­szesülnek, tehát többet is ke­reshetnek. Ha azonban az elő­irányzott széntermelést nem é­­rik el, kevesebbet kapnak. Ha a termelés 10 százalékkal lesz kisebb, a kereset is 10 száza­lékkal lesz kevesebb. De ha mondjuk 40 százalékkal lesz kisebb — ez persze nem fog előfordulni — 40 százalékkal kapnak kevesebbet. Nem lesz meg többé a 80 százalékos sza­vatolt minimum, függetlenül attól, hogy elérik-e vagy sem az előirányzott termelést. Ha egy bányában például nincse­nek meg a munkafeltételek — az egyik hónapban valami tör­ténik, a bányát át kell szer­vezni — az összes dolgozókat át kell irányítani más tevé­kenységi szektorokba. Ilyen elv alapján kell meg­szerveznünk tehát a globális akkordot vagy a progresszív akkordot e tevékenységi terü­let egyes szektoraiban. Már­cius 1-től egyébként alkalmaz­ni fogjuk ezt az elvet az e­­gész gazdaságban. Most per­sze konkrétan arról tanácsko­zunk, hogyan alkalmazzuk ebben a szektorban. Felhívom a figyelmet, értsük meg, hogy nálunk túl kevesen dolgoznak közvetlenül a szén- vagy érc­kitermelésnél és túl sokan se­gédtevékenységekben, mások meg aktákat tologatnak. Már­pedig nem aktákra, nem ilyen tevékenységekre, hanem szén­re, ércre van szükségünk! Ha jól emlékszem az arány 1:5-höz, sőt egyes helyeken 1:6-hoz. Azaz egy ember dol­gozik az érc- vagy szénkiter­melésnél és 5 vagy 6 külön­böző más tevékenységekben. Úgy­ hiszem, túl sokan élnek azok rovására, akik az ércet vagy a szenet kitermelik. Úgy hiszem, az első szakaszban e­­legendő lenne, ha elérnénk, hogy 2,5 legfennebb 3 marad­jon, de azt természetesen a munka jobb megszervezésével és a termelőerők összpontosí­tásával valósítva meg. Akta­tologatással, vagy felszíni te­vékenységgel nem nyerhetünk energiahordozókat, nem érhe­tünk el semmit. Ellenkezőleg, papírt, tehát energiát fogyasz­tunk. Nem nyerhetünk sem rezet, sem cinket, sem ólmot, sem más szükséges érceket! A termelőmunkára kell tehát összpontosítanunk az erőket, és a többi tevékenységet a szigorú szükségletre kell csök­­kentenünk. Talán túlságosan elnéző voltam, amikor azt mondottam, hogy 2,5—3 em­ber jusson egy, közvetlenül a szén- vagy érckitermelésnél dolgozóra. Meglehet, önök ar­ra a következtetésre jutnak, hogy még kevesebben is elvé­gezhetik a segédtevékenysége­ket, az irodai munkát. Én abból indulok ki, hogy a mérnöknek sem az irodában kell dolgoz­nia. Nincs mit keresnie az irodában, a bányában kell te­vékenykednie. Tulajdonképpen nem szabad többé megen­gednünk, csak egészen rend­kívüli esetben, hogy mérnö­kök az irodában üljenek. Még a főmérnöknek is munkaide­je legalább 50 százalékát a bányában kell töltenie. Az igazgatónak úgyszintén. Vagy­is az egész tevékenységet szo­rosan hozzá kell kapcsolni a termeléshez, a szektorok irá­nyításához, a problémák meg­oldásához, de n­em az irodá­ban, nem papíron, hanem ott, a helyszínen. Nyomatékosan hangsúlyo­zom ezeket a kérdéseket, mert a brigádoknak, a csoportok­nak, a szektoroknak és a vál­lalatoknak az akkordmunka elve szerinti megszervezése új koncepciót feltételez, meg­követeli az egész tevékenység termelés felé való irányítását. Erre annál inkább szükség van a bányákban, a külszíni fejtésekben, ahol végérvénye­sen meg kell szüntetnünk azt, hogy nagyszámú ember csak jön-megy és nem csinál sem­mit. Ott tulajdonképpen a kotrógépkezelőre és segítőtár­sára hárul a döntő szerep. A szigorú szükségletre kell csök­­kentenünk a segédszemélyze­tet. Túlságosan felgyarapodott a nem termelő személyzet, s ez negatív következmények­kel jár még a javadalmazás növelése tekintetében is. Is­métlem, ha 200 emberrel vé­gezzük el 300 ember munká­ját, elérhetjük a javadalma­zás azonnali és erőteljes — csaknem 35 százalékos — nö­vekedését. Két út van tehát: az érc-, a széntermelés növe­lése és a nemproduktív sze­mélyzet csökkentése; a mun­katermelékenység növelése ál­talános jelleggel a bányákban a gépek, a berendezések ész­szerű kihasználásával. Véleményem szerint az ösz­­szes bányáknak igen komo­lyan kell elemezniük a dol­gokat, intézkedési programo­kat kell összeállítaniuk, és hozzá­ kell látniuk a munka ilyen alapú megszervezéséhez. Az előterjesztett intézkedési terv előirányozza, hogy már­cius 1-től általános jelleggel minden szektorban térjenek rá erre a szervezésre. Úgy vé­lem azonban, hogy gyakorla­tilag már február 1-től meg kell ezt kezdeni, március 1- én pedig be kell fejeznünk a munka ilyen alapú megszer­vezésére való rátérés prog­ramját. Nem kell március e­­lejéig várnunk. Ezt meg le­het tenni minden hét elején, csak fel kell készülni rá, elő kell készíteni a munkaalaku­latokat, mindent február fo­lyamán. Minden hét elején — vagy állapítsák meg önök ki mikor — rá lehet térni az új szervezésre, hogy március 1- én tulajdonképpen lezárjuk a szervezési folyamatot, és az új elvek alapján dolgozhas­sunk. Természetesen a miniszté­riumoknak, a Minisztertanács­nak is intézkednie kell számos kérdés megoldása ügyében. Szóltam a berendezések, a gé­pek, a pótalkatrészek kérdései­ről, a káderkérdésről. Február folyamán meg kell oldanunk a káderkérdést, biztosítanunk kell az egész munkaerőt, de a most rendelkezésünkre ál­ló munkaerő felhasználásából, a vállalati és szektortevé­kenység jobb megszervezésé­ből kiindulva, és csupán ezu­tán igényelve munkaerőt más szektoroktól. Feltétlenül biz­tosítanunk kell a szakképzett munkásokat az ellátmányhoz tartozó berendezések és gé­pek megfelelő üzemeltetésé­hez. Ahova nagyobb számú em­bert kell hoznunk, ott intéz­kednünk kell az elszállásolási problémák megoldásáról. Te­gyünk határozott lépéseket, hogy az idén felépüljenek a szükséges lakások, biztosítsuk az emberek minél jobb elszál­lásolását az összes szektorok­ban. Megvan a lehetőségünk arra, hogy a Minisztertanács rendelkezésére álló lakástar­talékból utaljunk ki e szekto­rok számára, hogy — a szük­séges munkaerővel és külön­leges szervezéssel — gyorsan megoldjuk a problémát. Nagy vonalakban körülbe­lül ilyen problémák merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy rátérjünk az Országos Konfe­rencián elhatározott progra­mok végrehajtására, az ország számára szükséges szén- és ércmennyiség biztosítására, az ország általános fejlesztési programjainak végrehajtása, a sokoldalúan fejlett szocia­lista társadalom megteremté­séről, a nép anyagi és szelle­mi életszínvonalának emelé­séről szóló program valóra váltása érdekében. Értsük meg, hogy az előző években, bár célszerű elő­irányzataink voltak — gondo­lok itt az 1976—1980-as öté­ves tervre — sem a bányaipa­ri, sem a kőolajipari szektor­ban nem valósítottuk meg a programot. Ezért van a lema­radás, ezért vannak nehézsé­geink az energiával. Határo­zott lépéseket kell tehát ten­nünk, mindent meg kell ten­nünk, hogy már ettől az évtől kezdve valóra váltsuk a meg­szabott előirányzatokat. Gyorsan meg akarjuk olda­ni az energetika problémáját, a nyersanyagok problémáját, biztosítani akarjuk hazánk általános fejlődését, a nép ál­talános jólétének emelkedését. Ehhez erőfeszítéseket kell ten­ni minden területen. Most a bányaipari szektorról szólok, a­­hol határozottan hozzá kell lát­nunk a megszabott előirány­zatok teljesítéséhez, tekintet­tel arra, hogy a nyersanyagok és az energia döntő fontos­ságú az ország általános fej­lesztési programjának meg­valósítása érdekében. Tudjuk, milyen intézkedé­seket tettünk egy másik fon­tos szektorban , a mezőgaz­daságban. Igen komoly prog­ramjaink vannak a gépipar terén, hiszen a gépipar szin­tén fontos szerepet tölt be a bányaipari vállalatok, a bá­nyaipari szektor ellátásában, a program teljesítéséhez szük­séges összes berendezések, gépek biztosításában. Most nem kívánok más miniszté­riumokról szólni. Kétségtelen, hogy a gépiparnak is, a vegy­iparnak is, mindazoknak, akik közreműködnek a gépek, berendezések, segédanyagok, szállítószalagok, minden szük­séges előállításában, példásan teljesíteniük kell feladatai­kat, tervüket kiemelt jellegű, nap nap után, óráról órára figyelmet érdemlő feladat­ként kell kezelniük. De a döntő a bányaipari tevékeny­ség. A Bányaipari Minisztérium­nak jobban meg kell szervez­nie munkáját. A bányaipari vállalatok, kombinátok, a dol­gozók tanácsai, a pártszerve­zetek, a közgyűlések vitassák meg igen komolyan ezeket az intézkedési terveket, hatá­rozzák el, hogyan kerüljenek alkalmazásra minden egyes munkahelyen, minden egyes szektorban, minden egyes vállalatban. Rendet, fegyelmet kell meg­honosítanunk, véget kell vet­nünk a hullámzásnak. Fegye­lem nélkül, rend nélkül nem lehet dolgozni! Nem lehet az, hogy valaki akkor járjon munkába, amikor akar, ami­kor pedig nem, akkor otthon üljön. Jobb kevesebb ember­rel dolgozni, de véget kell vetni a fegyelmezetlenségnek és a rendetlenségnek! Ez ugyanis súlyosan hátráltatja a bányamunkát, sokszor vezet nehéz helyzethez — ismeretes, hogy a tavaly is­ több szek­torban számos elég súlyos bal­eset történt —, és komolyan károsítja a termelést, végső fokon mindenki keresetét, és nagy károkat okoz a nemzet­­gazdaságnak. Intézkedni kell tehát a rend, a fegyelem meg­teremtéséről, hogy mindenki példásan teljesítse feladatait. Alaposan meg kell érteni, hogy a XII. kongresszusnak és­­ az Országos Konferenciá­nak az anyagi és szellemi életszínvonal emelésére vo­natkozó határozatait nem le­het teljesíteni az előirányzott termelés megvalósítása, a munkatermelékenység növe­lése nélkül az összes tevé­kenységi szektorokban. De is­métlem, ebben az ötéves térben megkülönböztetett fi­gyelmet fordítunk az energia, a nyersanyagok, a mezőgaz­­­daság, vagyis a pártprogram végrehajtásához­­ szükséges nyersanyagokat, alapanyago­kat, élelmiszert biztosító alap­szektorok kérdésére. Éppen ezért a rend, a fegyelem erő­sítése a megfelelő műszaki­­szervezési intézkedésekkel együtt e programok végre­hajtását biztosítandó szerves egységet alkot. Meggyőződésem, hogy a bányaipari szektorok, az ösz­­szes területek dolgozói teljes felelősséggel, fognak munkál­kodni, és hogy ezeknek az in­tézkedéseknek a végrehajtása biztosítani fogja a megsza­bott programok megvalósítá­sát, megteremti a lehetőséget arra, hogy a bányászok jó kö­rülmények között, teljesítsék nagy feladataikat, hogy to­vább emelkedjék jövedelmük, anyagi jólétük, egyben pedig általánosan emelkedjenek az egész ország jövedelmei. Ebben a meggyőződésben felkérem önöket, hogy haza­térve haladéktalanul lássanak hozzá a szükséges intézkedé­sekhez, az itt megbeszéltek­nek megfelelően, az elhatá­rozott intézkedési tervek vég­rehajtásához. Kérem, tolmácsolják az ösz­­szes bányászoknak, e szekto­rok valamennyi dolgozójának a magam, a pártvezetőség üd­­viseletét, azt a jókívánságát, hogy tegyenek bizonyságot a hazai bányászok erejéről és képességeiről! Jó egészséget és munkájához sok sikert kí­vánok mindenkinek! Jó munkát, elvtársak! (Ha­talmas, hosszas taps.) NICOLAE CEAUSESCU ELVTÁRS BESZÉDE az RKP KB-nál tartott munkatanácskozáson

Next