Előre, 1983. július (37. évfolyam, 11071-11097. szám)

1983-07-07 / 11076. szám

2. Villanófény Tánccal, dallal a zsögödi porondon Imreh S. István felvétele Július 7., csütörtök III. évnegyed VII. hónap Az évből eltelt: 188 nap Hátra van még: 177 nap Napkelte: 5.38 Napnyugta: 21.02 Holdkelte: 2.51 Holdnyugta: 17.50 SZÉP IDŐ Gheorghe Balu­, a Meteoro­lógiai és Hidrológiai Intézet szolgálatos munkatársa jelen­ti: Általában szép idő, változó felhőzettel, a domb- és hegy­vidékeken, valamint az észak­keleti részeken szórványos zá­porokkal. Mérsékelt, a keleti országrészben időnként meg­élénkülő szél. Éjszakai hőmér­séklet 10—20 fok, nappal 22— 32 fok között, illetve helyen­ként ennél valamivel maga­sabb. TÉVÉ CSÜTÖRTÖK,­­ műsor: 11.00 Telex; 11.05 Nők univer­zuma; 11.50 Folytatásos film; 12.30 Kórusm­űvek; 12.40 Var­iációs képernyő; 16.00 Telex; 16.05 Vakációs képernyő; 16.30 Ifjúsági stúdió; 17.50 Ezeregy este; 20.00 Híradó • Szocia­lista verseny a nagy ünnep tiszteletére; 20.15 A nagy be­teljesülések korszaka; 20.30 Pillanatfelvételek a valóság­ról; 21.10 Folytatásos film; 21.55 Dokumentumfilm; 22.15 Fiatal ritmusok; 22.30 Híradó. II. műsor; 20.00 Híradó • Szo­cialista verseny a nagy ünnep tiszteletére; 20.15 Folklórkin­cseinkből; 20.45 Honpolgári hírnök; 20.55 A Rádiótelevízió szimfonikus zenekarának hangversenye; 22.30 Híradó. PÉNTEK, I. műsor; 15.00 Telex­; 15.05 Konzultáció; 15.30 Német nyelvű adás; 17.25 Lot­tó-sorsolás; 17.35 Autósok mű­sora; 17.50 Ezeregy este; 20.00 • Híradó • Szocialista verseny a nagy ünnep tiszteletére; 20.20 Gazdasági aktualitások; 20.35 Egy dal mindenkinek; 20.50 Nemzetközi kilátó; 21.15 Játékfilm; 22.30 Híradó. II. műsor; 15.00 Telex; 15.03 Já­tékfilm; 16.40 Hasznos tudni­valók: 17.00 Stadion; 17.30 Nemzetközi videotéka; 20.00 Híradó • Szocialista verseny a nagy ünnep tiszteletére; 20.20 Kulturális viták; 20.45 A IX. évtized nemzedéke; 21.00 A George Enescu filhar­mónia hangversenye; 22.30 Híradó. ■ A negre­jti-vasi városi termelési, felvásárlási és áru­forgalmazási szövetkezet az esztendő első felében több mint 52 millió lej értékű árut biztosított és forgalmazott. Jellemző, hogy a szövetkezet felvásárlási és szerződéskö­tési tervét 207 (!) százalékra teljesítette. Keller Emese Mementó — Egy kis jegyséket Allitok össze arról a üzlet mikor tartja a szabad szombatját , hogy melyik CSÜTÖRTÖKI KRÓNIKA . Nem akárki. Aó­eserű szájízzel panaszko­­dik a minap egyik is­merősöm. De nem is egészen panasz ez. Inkább a sértett ember fájdalmát érzem ki szavaiból , valahol a lelkem mélyén én is felkiáltok: mi­lyenek is vagyunk, milyenek tudnak lenni egyesek! Mert ugye, itt van például ez a be­csületes és köztiszteletnek ör­vendő munkásember, akinek szégyell köszönni nyilvános helyen az ő tanító unokatest­vére. Nem akárki, nem ide­gen, nem is egy akármilyen ismerős, hanem az ő első unokatestvére. Nos, amíg önök is elgondol­koznak a dolgon, mondom to­vább a magamét, s vesződöm az effajta egyénekkel Mind­azokkal, akik úgy vélik, hogy tekintélyükön csorba esik, ha a világ füle hallat­ára „rangju­kon aluli“ rokonnak, ismerős­nek, beosztottnak, vagy ép­penséggel polgártársnak kell köszönniük. Persze, nem szeretném, ha mindez lelkizésnek tűnne. Hi­szen csupán a magam véle­ményét szeretném hangsú­lyozni. Embertársaidtól csak annyi tiszteletet várhatsz el amennyit te adsz! Mert rém, a köszönés is a tiszteletadás egyik legelemibb, de talán az egysik legfontosab­b részecs­­kéje. Amint­­most imigyen mor­fondírozok, arra is gondolok, ezidáig még nem volt alkal­mam azt tapasztalni, hogy va­laki tekintélyét csorbította volna vajmi keveset is az, ha becsületesen és illedelmesen köszön a vele szembe jövő­nek. Sőt, jónéhány személyt ismerek, akik éppen azzal vívták ki az emberek megbe­csülését, hogy mindenkinek egyformán meg tudták és meg tudják adni a kijáró tiszte­letet. Ej, ej, milyenek vagyunk mi emberek! Mert bizony mondom, belekeseredik az ember lelke, amikor arra gondol, hogy még megdöb­bentőbb dolgok is vannak. Hiszen mérget vennék rá, önök is hallottak olyan esetről, hogy a városba került gyermek restell megindulni az utcán szerényen öltözött falusi édes­anyjával vagy édesapjával Ez az az embertípus, akiről úgy szoktunk vélekedni: „Jól kinőtte magát!“ Igen, kinőtte magát olyannyira, hogy ha haza megy, otthon sem tud köszönni falusfeleinek. Oly­kor, ha ilyesmiről hallok, a­­karva-akaratlan az jut eszem­be. Áldottak legyenek azok a szülők, akik meg tudták taní­tani gyermekeiket köszönni, egyformán tisztelni és becsül­ni minden embert. Azt hi­szem, ezek a gyermekek nem is szégyellik szüleiket, nem fukarkodnak hálájuk és sze­­retetük kinyilvánításával, em­bertársaik megbecsülésével. Igaz, előfordulhat, hogy a látszat csal. Úgy tűnhet, hogy most én is abba a tévedésbe estem, amelyet magamban oly sokszor megfogalmazok: hajlamosak vagyunk arra, hogy másokban kimondottan csak a hibákat lássuk meg, s kevésbé az erényeket. Csak­hogy ezúttal másról van szó. Mentségemre legyen mondva: ezek nem egyszerű keis emberi hibák, hanem inkább jellem­beli fogyatékosságok. Nem csoda tehát, ha most újból eszembe jut az ember­fia, a tanító, aki szégyell kö­szönni a munkás rokonnak, de aki bizonyára földig hajol a saját igazgatója előtt. Va­jon mi történne, ha egy szép napon, egy nyilvános helyen, az igazgatója úgy tenne, mint­ha nem venné észre, hogy ne kelljen köszönnie beosztottjá­nak. Már látom, milyen kelle­metlenül, mennyire megaláz­va érezné magát. Nos, ha önök is úgy gondol­ják, legyünk kissé kárörven­­dőek, s hadd jelentsük ki: nem is ártana! Legalább rá­döbbenne emberünk arra, hogy mennyire fontos és szükséges egymás tisztelete és megbecsülése. Mátyás Árpád NÉGY VÍZI ERŐMŰ A KÖRÖSÖN A Sebes-Körös alsó szakasza hidroenergetikai potenciáljá­nak hasznosítására négy ki­sebb teljesítményű vízierőmű­vet telepítenek a folyóra a révi erőműtől lejjebb. Luga­son, Telegden, Szakadáton és Fugyin lépnek majd üzembe az összesen 56 MW teljesít­ményű turbinák. Az új ener­getikai munkatelepen már megkezdődtek a telepszerve­zési munkálatok, valamint a folyó ideiglenes új medrének az ásása. ■ Suceaván a faipari kom­binátban korszerű székgyár kezdte meg a termelést. ■ Sodilac, Rodopasm a te­mesvári Azur vállalat két legfrissebb termékújdonsága, s mindkettő fontos import­helyettesítő. TENGERPART '83 • Az ONT Litoral kimu­tatásai szerint július első napjaiban 70 000 fürdő­vendég és nyaraló tartóz­kodott a tengerparti üdü­lőtelepeken. • Az esti kellemes ki­kapcsolódás, színvonalas szórakoztató műsorok biz­tosítására a turistahivatal kultúrfelelősei az ország 50 legrangosabb hivatásos mű­vészegyüttesének közremű­ködésével mintegy 1000 előadást mutatnak be a tengerparton pihenőknek. • A Miorița vendéglőben estéről-e­stére osztatlan si­kert arat, valósággal elbű­völi a vendégeket a nagy­bányai Maramuresul népi együttes eredeti lápos-, er­dő- és kővárvidéki népda­lokat és­­táncokat, helyi népszokásokat hitelesen megelevenítő műsora. ■ Lupényban korszerű, tel­jesen automatizált, napi 30 tonna kapacitású új kenyér­gyár kezdte meg működését. A régi kenyérgyártó részleget változatos sütőipari termékek gyártására szakosítják. ■ A fővárosi Grigore An­­tipa természetrajzi múzeum gyűjteményében mintegy 300 000 lelet található. Ezek közül a Dinotherium gigantis­­simum csontváza a világon egyedül itt látható teljes egé­szében. ■ A galáci lakásépítők 1514 lakást fejeztek be és adtak használatba az év első fe­lében a megyeszékhelyen és Galac megye más városai­ban, községeiben. ■ Kéthektáros halastavat létesített a stupimi-i (Bras­só) misz a falu határában, a­­melyet már be is népesítettek pontyivadékka. KÉPZŐMŰVÉSZET VAN-E FESTŐI ÉRTÉKE A RAJZNAK? LÁTOGATÁS TÓTH LÁSZLÓ KOLOZSVÁR-NAPOCAI FESTŐMŰVÉSZNÉL Tulajdonképpen Tóth Lász­lót, a grafikust és díszletter­vezőt akartam meglátogatni. De amint beléptem műtermébe, két fiatalkori festményére esik a pillantásom: a művészt azóta ismerem, amióta 1957- ben elvégezte a Ion Andrees­­cu képzőművészeti intézetet, de e képeket s hozzájuk ha­sonlót nála még sohasem lát­tam. A lehető legalaposabb festői realizmussal, annak rendje-módja szerint megfes­tett egészalakos munkásport­rék, nemcsak a festői felület, de a pszichológia, arckifeje­zés, tekintet, testtartás, a ke­zek beszéde is mind kielégíte­né akár a legnaturalistább igényeket is. Sötét, komoly, barnás tónusban készültek. Főiskolai tanulmányok. (Ta­nárai Kádár Tibor, Harcia, Abódi Nagy, majd Miklóssy.) Azért meglepőek, mert ami­kor, úgy húsz-huszonöt éve Tóth László mint illusztrátor és festő elhíresedett, már e­­gészen másképpen dolgozott. Nagy port felvert első képei — egy belvárosi bérház belső udvara, vagy egy vegyi üzem ezüstös tartálytornyai, nagy­vonalú, harsány, friss színfol­tokból és erélyes, majdnem­­hogy erőszakos vonalakból álltak össze, inkább a rajz vagy a plakát semmint a fest­mény kompozíciós szabályai szerint; annyira, hogy egyes akkori vélemények — részben nyíltan elismerő, részben ,ti­tokban akadékoskodó vélemé­nyek — szerint, inkább színes „festett“ grafikának, semmint festményeknek voltak nevez­hetők. Óvatosan, kerülgetve közelítem meg hát azt, ami tulajdonképpen érdekel. Egy időben sokat emleget­ték, hogy a grafika tulajdon­képpen zsurnalisztikai mű­faj; hogy célja az azonnali közlés, hatáskiváltás; lényege a gyors reagálás, a közvetlen dialógus a valósággal; hogy tulajdonképpeni értéke csak egy adott valóságszelvény kontextusában bontakozhat ki; hogy az igazi grafika min­dig a frisseség, rögtönzöttség benyomását kelti, még akkor is, ha hosszadalmas, szívós munkával készült; neked egy időben a festményeid is ilye­nek voltak, most pedig a gra­fikáidon is éppen az ellenke­zője látszik; hihetetlenül ap­rólékosan megmunkáltak, kompozíciójuk nagyon zárt, a végsőkig kiérlelt, csupa hosz­­szas meditáció, amit hasonló­képpen, csakis hosszas szem­lélődő meditációval lehet fel­fogni, annak ellenére, hogy első pillantásra is tetszető­­sek... Ha régebb festőként is grafikus voltál, most grafikus­nak is festő vagy... hogy van ez? — Van tulajdonképpeni grafika, amelynek lényege, hogy sokszorosítható... arra mindaz vonatkozik, amit mondtál... Ám van olyan táblakép, amely részben, vagy egészében grafikai eszközök­kel készül, anélkül, hogy a grafika zsurnalizmusát vállal­ná. Azaz, ugyanazt a hatást váltja ki, mintha festmény lenne... — De akkor miért nem fest­mény? Egyesek szerint a vo­nal festői kompozíciós értéke nagyon kockázatos valami, mások szerint nem is helyes, ha át akarja venni a tónus, az árnyalat, a folt és a tömeg szerepét a képszerkesztésben... — Nézd, a vonal csodálatos valami. Látod, ezen a képen a rajznak tónusértéke is van, itt az arcon... a kar pedig e­­gyetlen szál vékony rajzolt vonal, tehát síkszerű, mély­ség nélküli... és mégis su­gallja a tömeget, a kar plasz­tikáját is..... mondom, cso­dálatos dolog a vonal... elő­ször is, csupa elvontság, hi­szen ilyen vonal a valóságban nincs, a valóságban csak plasztikus felületek vannak egy emberi testen... mégis ez az elvont vonal érzékelteti, il­letve egész pontosan kifejezi azt a tömeget, azt a plasztikus valamit, amiről elvonatkoztat­tam. .. — Ennek ellenére, mégsem értem: ha olyan plasztikusan ki tudod magad fejezni ecset­tel is, festékkel és festőién is, akkor minek kínlódsz ezekkel a végtelenül sűrű és finom és nagyon szigorúan meghúzott vonalakkal? — Azért, mert a téma olyankor megköveteli az el­vontságot; mondhatnám úgyis, hogy a vonal a látásnak, a ki­fejezésnek, sőt az elemzésnek is az eufémizmusa... Például ezeken a képeken az emberi alakok részben fel vannak trancsírozva, ahogy te mon­danád. .. azaz amikor beleha­tolunk a formákba, anatómiai metszetet készítünk a szerke­zetükről, az állagukról, az ösz­­szetételükről: ez festőileg megoldva, tónusosan megfest­ve, túlságosan, bántóan érzék­letes lenne, nyers húsként hatna... Itt jön segítségünkre a vonal elvonatkoztató képes­sége, az elvontság naturaliz­musokat elhárító eufemizmu­sa. .. Tóth László kitűnő előadó, szóban ugyanolyan szabatosan fogalmaz, mint rajzban, éppen ezért nem is próbálom a to­vábbiakban összefoglalva visz­­szaadni a magyarázatait, hiszen folyton ki vagyok téve a ve­szélynek, hogy valamilyen lai­kus pontatlanságot, vagy naív dilettantizmust követek el, le­het, hogy eddig is megtettem. Ezért csak magamban foly­tatom a vitát, miért kell eny­­nyire elemezni, nem is a lát­ványt, hanem az objektumot, a kép tárgyát? Hiszen lát­ványnak még a laikus számá­ra is tetszetősek e képek, még ha olykor zavarbaejtőek is. A rajz eleganciája, a kifejezés átütő ereje minden nézőt meg­ragad. De nem elég, ha tu­dom, hogy valaki milyen for­mai utalásokat hordoz magá­ban, minek azt be is bizonyí­tani, nem elég, ha tudom, hogy amit látok, micsoda; miért kell tudnom azt is, hogy tu­lajdonképpen miből áll össze? Minek elvonttá tenni az ér­zékletest és minek konkréttá a megfoghatatlant? Azért, mert az érzékletes­­ség, a valóság felszíne, vagy erőszakos beavatkozással fel-­­­színné tett mélye, a maga nyerseségében megzavarja az intellektust, nem a gondolat számára teszi hozzáférhetővé a valóságot, hanem az érzéke­ket készteti reakcióra... Másrészt a gondolatot, az esz­mét vissza kell vetíteni a va­lóságra, az elvontságot szem­besíteni kell azzal, amiből vé­tetett. .. Tóth László gondolkodó, fi­­lozofáló festő. ...Festő, aki fi­lozofálásának eszközeként használja a­­ grafikát. A mai ember életérzését, világképé­nek, a dolgokról való tudomá­sának legbensőbb tartalmait akarja jól láthatóan megfo­galmazni. .. Küzdelmes, töprengő sza­kasz ez a művész pályáján, amikor mindennél fontosabb­nak tartja, hogy tisztázza, mi az, amit lát, mi az valójában, amire érzelmei irányulnak, és mit tud igazán arról, amit lát­nia kell és amit látni kíván? Nem csoda, ha kifejezésmód­ban, szólamkincsében is elve­ti a rögtönzés, a villámgyors reagálás modorát és szívós e­­gyüttkutatásra kényszeríti a kép nézőjének a tekintetét; mert ott is, ahol nem aprólé­kos, ahol egyetlen hajszálvé­kony vonal uralja a kép vala­mely régióját, akkor is oly koncentrált, feszült, hogy az ember nézés közben kihúzza a derekát és megfeszülnek hom­lokán az izmok. — Belátom, mondom neki, hogy e képek nem könnyen készülnek; itt van ez a há­romalakos kompozíció, a mű­vész, felesége és anyja... An­nak alapján, amit a munka­­módszeredről s­­zempadról mondasz: legalább száz szem­­gyötrő munkanap a kivitele­zésnek csak a fizikai része... (Kajánul arra gondolok, így bünteti magát az ember: an­nak idején, fiatal korában ar­ról volt hírhedt, hogy a me­gyei tárlat zsűrije már ülése­zett s ő még az előszobában is dolgozott a behozott ké­pen. ..) Ám mindennek elle­nére, nagyhírű oktató munkád ellenére, igazán nagy feltűnést és sikert hozó díszlettervezői munkád ellenére — s főleg, ha azt is tekintetbe vesszük, hogy egy ideje illusztrátorként is levonultál az arcvonalról — nem gondolod, hogy ötven éves fejjel itt volna az ideje, megrendezned életed első e­­gyéni kiállítását? — Hát, ha úgy látom, hogy mások is igénylik... akkor ta­lán az ősszel... Szerénységből is megárt a sok. Nemcsak arról van szó, hogy mások is „igénylik“: mindazok, akik valaha is el­gyönyörködtek egy-egy il­lusztrációjában, vitatkoztak valamelyik megyei tárlaton a képei előtt és tapsoltak díszle­teinek, türelmtelen szeretettel várják ezt a kiállítást! Szőcs István Kompozíció önarcképpel (részlet) PÁLFALVÁRÓL INDULT A Petőfi Sándor Művelődé­si Ház vendége, Fábiánné Vajda Erzsébet messziről ér­kezett. A Székelykeresztúr környéki faluban, Pálfalván született. Fiatalon férjhez ment, s azóta Székelyudvarhe­lyen él szakmunkás férje és egyetemista fia körében. Életrajza ennyiből állna, ha tehetsége, művészet iránti odaadása nem készteti arra, hogy jártasságot szerezzen a festészetben és művekké érlel­je gondolat- és érzelemvilá­­gát. Gyerekkorának kedves el­foglaltsága a rajzolgatás, fes­­tegetés. Amikor betegsége miatt fiatalon munkaképte­lenné válik, ugyancsak a szé­pet álmodásban kapaszkodik meg. De nem elégszik meg ennyivel. Rajztanárokhoz fo­lyamodik, hogy alapvető isme­retekre tegyen szert, és elsajá­títsa a mesterség titkait. Belép a Székelyudvarhelyi Művelő­dési Ház képzőművészeti kö­rébe. Maszelka Jánostól, a körvezető festőművésztől már alig vár szakmai útmutatást. Az idejáró alkotó típusú dol­gozók közösségére vágyik. E közösség tagjaként részt vesz a műkedvelő festők helyi, me­gyei és országos tárlatain, a Megéneklünk, Románia fesz­tivál keretében. Érdeklődéssel hallgatja a meghívott tanárok, műkritikusok művészettörté­neti előadásait. Fábián Erzsébet mindössze három éve lépett egyéni kiál­lítással közönség elé. A Szé­­kelyudvarhelyi Művelődési Házban állított ki először. 1982- ben szülőfalujában, Pálfalván mutatott be negyvenhárom olajfestményt. S mert úttörő jelentőségű volt a kiállítás, elhangzott a javaslat­­is: igen hasznos lenne, ha Pálfalván s más kicsi helységekben is rendszeressé válnának a kép­zőművészeti kiállítások. Ezt a sikert a Brassóban rendezett egyéni kiállítás kö­vette, ez év áprilisában, melyet lelkesen fogadott a közönség. Most a bukaresti Petőfi Sándor Művelődési Házban láthatjuk új munkáit, az utób­bi évek friss termését. Egyet­len kérdés marad: hogyan si­került Fábián Erzsébetnek a műkedvelés korlátait áttörnie és önálló alkotóként fellépnie? Tehetség, szívós munka, ta­nulás, sajátos technika kiala­kítása mindehhez kevésnek bizonyul. A többletet az a kö­tődés magyarázza, amely fest­ményeit a szülőhely tájaihoz, embereihez és mondavilágá­hoz kapcsolja. Ilyen értelem­ben figyelemre méltóak a Szilas hegy, a Kannásné há­romszázötven éves fája vagy a Nyulasdomb című festmé­nyei. Másrészt az új, eredeti hangütés magyarázza; belső világának izgalmas és jelké­pes értelmű kivetítése. Csend­életei (Bogáncsok, Virágok), szimbolikus jelentést hordozó tájképei (Jégzajlás, Naple­mente, Kitörés, Béke) egy­aránt figyelemre méltóak. El­vontságuk és különleges szín­hatásuk jelzi azt a többletet, amely alkotójukat megkülön­bözteti a festegető széplelkek­­től. Fábián Erzsébetnek közér­dekű mondanivalója van ko­runkról és a szülőföld iránti, életre szóló szeretetről. Nem véletlen, hogy a falujához és környékéhez fűződő népmon­dákat kívánja a közeljövőben­­ vászonra vetíteni, újraértel­mezni. Messziről indult Fábián Er­zsébet, a Firtos hegy lábánál húzódó, meséket, mondákat dédelgető kis faluból. Festmé­nyei ebből a közegből hoznak számunkra szép, emberi üze­netet. Látomásos, belső nyug­talanságtól fűtött festményei pedig azt az utat jelzik, me­lyen haladva, Fábián Erzsébet még sok új, értékes művel a­­jándékozhatja meg a tárlatné­zőt , kortársait. Csire Gabriella ELŐRE UNIVERSIADE ’83 EREMELO EDMONTONBAN Sportolóink nagyszerűen szerepelnek a diákok világversenyén Amint azt már hírül adtuk, a kanadai Edmontonban megren­dezett nyári Universiaden tornászlányaink nagyszerűen helyt áll­tak. Csapatunk ezüstérmes lett, ugyanakkor Eberle Emília és Mihaela Riciu révén újabb két második helyet szereztünk. Ez volt a kezdet. Azóta nincs nap, hogy sportolóink ne szereznének érmet, érmeket. AZ ÚJONCOK REMEKELTEK Nem vitás, éremre, érmekre számítottunk a tornászlányok szerenkénti döntőin is. Már az első nap látszott, hogy Éberle Emília, Mihaela Riciu és Liliana Palan kitűnő formában van. A Northlands Coliseum­ban meg­tartott tornászverseny folytatása azonban nem éppen úgy sike­redett, mint ahogy vártuk vol­na.­ Az történt ugyanis, hogy Éberle Emília vakbélgyulladás miatt nem állhatott a szerek­hez, így a két újoncnak, Mihae­­lának és Liliánának kellett tu­dásukkal bizonyítaniuk, hogy a román tornásziskola nem szű­kölködik tehetségekben. És a két kislány bizonyított. Nagy­szerű programot mutattak be, nehezebb gyakorlataik után nem egyszer fergeteges tapsvihar sepert végig a sportcsarnokon. Meglepetésre, a világversenye­ken először résztvevő Liliana Bálán lett talajon az első, nya­kába akaszthatták az aranyér­met. A vaslui-i kislány, aki je­lenleg galaci iskola növendéke, hibamentesen vitelezte ki az egyébként nehéz elemekkel te­letűzdelt gyakorlatát és ezzel a verseny legnagyobb pontszá­mát — 9,90 — érdemelte ki, ez­zel megelőzve hazánk másik képviselőjét, a brassói, Mihaela Riciut. Egyébként Mihaelát is dicséret illeti és nemcsak a csa­patban és az egyéni összetett­ben szerzett érmeiért. M­­t mondottunk, talajon is reme­kelt, de dobogóra állhatott má­sik két szeren: lóugrásban és felemáskorláton a bronzérmet vitte el.. Egyébként tornászlá­nyaink egy arany-, négy ezüst - és két bronzéremmel térnek ha­za Edmontonból, bebizonyítva tornásziskolánk magas színvona­lát. Íme a szerenkénti döntők végső sorrendje: Talaj: 1. Lilia­na Balán (Románia) — 19.600; 2. Mihaela Ridu (Románia) — 19.500 ; 3. Elena Veszelova (Szov­jetunió) — 19.300; Gerenda: 1. Natalia Jurcsenko (Szovjetunió) — 19.500; 2. Wen Zsia (Kínai Nép­­köztársaság) — 19.300 ; 3. Anita Bob­en (Kanada) — 19.250; Ló­ugrás: 1. Natalia Jurcsenko (Szovjetunió) — 19.400; 2. Elena Veszelova (Szovjetunió) —19.325; 3. Mihaela Ridu (Románia) — 19.300; Felemáskorlát: 1. Nata­lia Jurcsenko (Szovjetunió) — 19.600; 2. Jana Gazsdoszova (Csehszlovákia) — 19.350 ; 3. Mi­haela Ridu (Románia) — 19.300. LÁNYAINK DÖNTŐBEN Női tőrözőink nagyszerűen szerepeltek a diákok e világ­versenyen. Habár megfiatalított csapatunk szinte hónapról hó­napra jobban szerepelt, kevesen hitték, hogy Edmontonban ro­mán döntő lesz női tőrvívásban. Kevesen hitték, hiszen olyan világnagyságok léptek itt pást­ra, mint az olimpai bajnok francia Pascale Tringet, a volt világbajnoki ezüstérmes kínai Luan Zsuzsié, az olasz Spa­­racciari és Cicconetti, mindkettő a világbajnokcsapat tagja, vagy a szovjet Szkopceva és a len­gyel Dubrawszka. De ime, a NAST Arena-ban megtartott versenyen lányaink — Elisabeta Guzganu és Orosz Rozália — kitettek magukért, egymásután nyerték csörtéiket, míg a döntő­ben össze nem kerültek. Győ­zött 8—5 arányban Elisabeta Guzganu, övé lett az aranyérem, az ezüst az Orosz Rozáliáé. Egyébként Elisabeta Guzganu felfutása látványos. Tavasszal a Budapesten megrendezett ifjú­sági világbajnokságon harmadik helyezést ért el, s most ezt cse­rélte be aranyra. Dicséret illeti a szatmári Orosz Rozáliát is, aki mindvégig méltó ellenfele volt a legnagyobbaknak is. De íme két lányunk, hogyan jutott a dön­tőig. Negyeddöntő: Elisabeta Guzganu (Románia) — Zhu Quingyuan (Kínai Népköztár­saság) 8—3; Orosz Rozália (Ro­mánia) — Aurora Dán (Ro­mánia) 10—9; Madalaine Phi­­lipn (Kanada) — Ramos Estrada (Kuba) 8—6; Pascale Trinquet (Franciaország) — Luan Zsuzsié (Kínai Népköztársaság) 8—4. Elődöntők: Guzganu — Phillon 8—2 és Orosz — Trinquet 8—5. Döntő: Guzganu — Orosz 8—5. Női tőrözőink után pástra lép­tek a férfi kardozóink is. A ha­zánkat képviselő Bodóczi Mik­lós eddig kitűnően szerepelt és bekerült a negyeddöntőbe, ahol a lengyel Chronowszkij lesz az ellenfele. Sportolónk csoport­jában a második helyen végzett, a kubai Amazegával vívott a továbbjutásért,­­akit 10—8 arányi­ban felülmúlt, majd az olasz Bellonet győzte le 11—10-re. Egyébként az elődöntők párosí­tása : Bodoczi (Románia) -4-Chronowszkij (Lengyelország), Manzi (Olaszország) — Bellone (Olaszország), Szokolov (Szov­­jeunió) — Schifrin (Amerikai Egyesült Államok), Sznor­­novszkij (Lengyelország) — Nussa (Kuba), Elisabeta Guzganu A FIÚK IS BIZONYÍTOTTAK Egy esztendeje annak, hogy az ifjúsági Európa-bajnokságon részt vevő Molnár Levente bronzérmet nyert a gyűrűn. Az idén, a Várnában megrendezett felnőtt Európa-bajnokságon már két szeren jutott a döntőbe, gyűrűn és lólengésben, s ked­venc szerén ugyancsak a dobogó harmadik fokára léphetett. A gyergyói fiú Edmontonban a­­zonban aranyra cserélte fel a bronzot. Ez a 18 esztendős le­gény talpra állította a North­lands Coliseum lelátóin helyet foglaló nézősereget. A nem is olyan rég e szeren a világ e­­gyik legjobbjának tartott Dan Grecu utódja nagyszerűen ver­senyzett. Nehéz elemekkel teli gyakorlatát pontosan kivitelez­te és a 10 000 néző, valamint a bírák egyöntetű véleménye sze­rint e szeren a legjobb volt. O­­lyan tornásznagyságokat utasí­tott maga mögé, mint az ameri­kai James Hartung és a szovjet Alekszandr Pogorelov. Lólengés­ben is szép gyakorlatot mutatott be Levente, azonban itt a bírák­­ lepontozták sportolónkat- kül­döttségünk megóvta ezt, mely­nek eredményeként 0,5 tizeddel emelték Molnár Levente pont­számát — ez még mindig jóval alacsonyabb volt a megérde­meltnél —, s ezzel a japán Tos­­hiya Muramatsuval együtt a dobogó harmadik fokára léphe­tett. Tornászaink harmadik ér­mét Valentin Pintea szerezte, aki lóugrásban jó gyakorlatot mutatott be és ezzel megelőzte a világbajnok Jurij Korolevet. Sajnos csapatunk harmadik tag­jának, Emilian Neculának nem jött ki a lépés. Nyújtón a leg­nagyobb pontszámmal — 9,90 — kezdte a versenyt, de a gyakor­lat végzése közben megingott és a kiugrása sem sikerült tökéle­tesen, így csak a nyolcadik he­lyen végezhetett. A szerenkénti döntők végső sorrendje: Gyűrű: 1. Molnár Levente (Románia) — 19,60; 2. James Hartung (Amerikai Egye­sült Államok) — 19,50; 3. Peter Widmar (Amerikai Egyesült Ál­lamok) — 19,40. Lólengés: 1. A­­lekszandr Pogorelov és Jurij Ko­rolev (Szovjetunió) — 19,60; 3. Molnár Levente (Románia) és Toshiya Muramatsu (Japán) — 19,25; Lóugrás: 1. Lou Yun (Ko­reai NDK)­­ 19,65; 2. Warren Long (Kanada) — 19,55; 3. Va­lentin Pintea (Románia) — 19,50. Nyújtó:­­ Philippe Chartand (Kanada) — 19,85; 2. Jurij Ko­rolev (Szovjetunió) — 19,65; 3. James Hartung (Amerikai Egye­sült Államok) — 19,60. Molnár Levente SIKEREK, VERSENYEK Mindezideig hazánk küldött­sége 13 érmet szerzett, melyből 3 arany, 6 ezüst, 4 bronz. Car­men Bunaciu száz méteres női hátúszásban nyert ezüstérmet. A szovjet Larissza Gorcsenkova mögött másodiknak úszott be, megelőzve azonban az amerikai Lucan Walsht. Teniszezőnőnk, Maria Romanova is győzelem­mel kezdett, 6—0, 4—6, 6—4 arányban múlta felül az olasz Canaput. Megkezdődött az atlé­ták viadala is: Florenta Cra­­ciunescu a női diszkoszvetés, Mihaele Stoica 100 méteres női gátfutás, Maria Radu a 3000 méteres távfutás rajtjához áll. Női kosárlabdázóink is meg­kezdik a csoportmérkőzéseik le­játszását. Csoportbani ellenfe­leik a franciák, az amerikai egyesült államokbeli, valamint az NSZK-beli kosarasok. TELEX • A román sakkszövetség meg­hívására ma hazánkba érkezik Anatolij Karpov szovjet nagy­mester, sakkvilágbajnok. Kar­pov több bemutató mérkőzést és szimultánt játszik és megte­kinti fővárosunk és Temesvár több sport-, turisztikai és kultu­rális objektumát . A Nyugat- Berlinben huszonkét ország 280 sakkozójával megtartott nyitott­versenyt a csehszlovák V. Hort nyerte 7,5 ponttal Sakkozóink közül Mihai Suba és Mihai Ghinda 7, Florin Gheorghiu és Teodor Ghiescu 6,5 pontot szer­zett . A lengyelországi Piotr­kow Tribunalszki­ben megtar­tott női sakkversenyt a lengyel Joana Jagodzinszka nyerte 8,5 ponttal hazánk képviselője, Gertrude Baumstark és honfi­társnője, Eliszabeta Szosznovsz­­ka előtt • A Iași-i Politehnica labdarúgó csapata Franciaor­szágba utazott, ahol részt vesz a Saint-Cast-i nemzetközi tor­nán • Wimbledonban lebonyo­lították az Utolsó döntőt is. Ve­gyespárosban John Lloyd, Wen­dy Turnbull — Steve Denton, Billie Jean King 6—7, 7—6, 7—5. Az ifjúságiaknál az idén a svéd Stefan Edberg (fiúk) és a fran­cia Pascale Paradis (lányok) végzett az első helyen.

Next