Előre, 1983. augusztus (37. évfolyam, 11098-11122. szám)
1983-08-02 / 11098. szám
ELŐRE - 1983. augusztus 2. IDÉNYMUNKÁK A MEZŐGAZDASÁGBAN A fiatalok is részt vesznek a termésbetakarításban rr • • EGY NAP A HÉTRŐL: FELORON (Folytatás az 1. oldalról) kenységgel, hol az egyik, hol a másik állt le, de az is igaz, mind a helybeliek, mind a vendégkombájnosok az idén már a sokadik napja arattak aznap. A forró nyári délután eseménye volt az is, hogy az ilosvai határban befejezték az aratást, s azon nyomban átvonultak Fejérre. Két lombos diófa árnyékában előbb elfogyasztották az ebédet, s mielőtt indított volna, az egyik baragáni fiút pár szóra visszatartottam. — Marius Burghelea vagyok, a Ialomita megyei Barcánestiből. Előbb otthon végeztünk, a baj az, hogy egy hétig jöttünk a vonattal idáig. Jártam még aratni Erdélyben, ezelőtt négy évvel Régenben. Szép a búza errefelé, de nem mondok még véleményt, azt majd a mérleg összegezi. Ha itt Beszterce-Naszód megyében is végezünk az aratással, meg sokáig nem válok meg a kombájntól, otthon már várni fog a bab, a hamarosan sürgető napraforgó, majd a szója. Elégedett a vendéglátással a baragáni fiú, csak a csorba hiányzott, az ízletes erdélyi konyha ellenére otthoni ízekre vágyott. S hogy mindenki elégedett legyen, a sokat gyalogló elnökkel, Bartha Andrással, aki egyébként rangidős mtsz-elnök a megyében, nem sokat beszélgettünk, ugyanis nyolc újabb mezőgépész érkezett Temes megyéből, elszállásolásuk, ellátásuk volt az a plusz munka, amit előző este munkabeosztáskor nem láthattak előre. T voll Az állami alapnak 53 vagon kenyérgabonát szállítanak a felőli szövetkezeti termelők. Az egyik kocsival magam is elmentem a terményátvevő központba, hol valóban gyorsan ment minden, s azt is megtudtam, hogy az első napok után, az aratás első negyedében a szerződéses búza 27 százalékát beadták az állami alapnak. Az mtsz magtárában is zajlott a munka, lapátolták, tisztították a kicsépelt búzát. Virgil Ignat, a szövetkezet főmérnöke mondta, a vetőmag a legfőbb gondja, 130 tonnát saját részükre biztosítanak, 200 tonnát pedig értékesítenek. Nicolae Minzat, a néptanács elnöke sem tartott aznap fogadóórát az irodában. Számára is a mező volt a munkahely, az újságíró is ott tudhatott meg tőle néhány adatot a felőriek szorgalmáról, melyek a legjobban illenének a község névkártyájára. Naponta 600—700 liter tejet hordanak a csarnokba, 117 hektoliter juhtejet értékesítettek szerződéses úton, ez azt jelenti, több mint tíz literrel juhonként. Többen tucatnyi bárányt adtak el az államnak, Süket András például egy hízón kívül húsz bárányt, egyébként nyárközépig 88 szarvasmarhát adtak el szerződések alapján a gazdák portájáról, a szerződött juhhús-mennyiség 89 százalékát értékesítették már. A termelőszövetkezetből 2772 hektoliter tejet szállítottak az állami alapnak, takarmányozott tehenenként több mint hét liter volt az árutej, július közepén. Nem éppen a legkimagaslóbb eredmény, de mindenképpen jó, s ennek magyarázata, a 390 fejőstől 384 borját nyertek, jó tehát az ellesi arány, s 224 tehenet fedeztettek. Trombitás János szintén helybeli, az állatenyésztő farm vezetőjeként máris nyugodtan nézhet a még távoli teleltetés elébe. Több mint 1000 tonna silótakarmányt vermeltek az elmúlt időszakban, s a szükséges 1200 tonna szálastakarmányból már 700 tonnát tároltak. — Lehet, mire az újságban megjelenik a rólunk szóló tudósítás, túl leszünk az aratáson — jegyezte meg a néptanács elnöke. — De remélem, nem járt hiába, töltött nálunk egy napot, tudom, szégyenkeznünk nincs miért. Ha lehet, térjen még vissza. A legújabb párthatározatoknak megfelelően a talajjavításra is nagyobb gondot fordítunk, a fölös vizek levezetéséért vízelvezető sáncokat készítettünk, ugyanakkor a kertészetben 100 hektáron öntözéses gazdálkodást folytatunk, s még ötven hektáron fogunk helyi rendszer szerint öntözni. Ez még csak a kezdet, legyen hát még máskor is vendégünk, így igaz, egy nap a hétből nagyon kevés megismerni a helybeliek minden gondját, s az eredmények számbavételéhez sem elegendő. Az esztendő még a mesében is többől, mint egy napból áll. A valóságos esztendő viszont minden napjával munkával telik, ezért volt kellemes is egyben minden úi tapasztalat, melyet Fejérön szereztem. MOST VAN SZÜKSÉG JÓL MŰKÖDŐ FALUSI ÓVODÁKRA! A június végi, július eleji esők nyomán gyönyörűen kizöldült a hazai határ. Amerre a szeme csak ellát, gondosan megmunkált kukoricatáblák, lucernások, zöldségesek. Ilyenkor igencsak szükség van a munkáskezekre a földeken, s a község négy falujában. Harcban, Kéménden, Bánpatakon és Beregszón, aki csak teheti, és nem szólítja el a kötelesség a városban levő munkahelyére, az most az mtsz földjein vagy a használatba kapott parcellán szorgoskodik. A községházán csak Ursu ban néptanácsi titkár tartózkodni, a többiek, élükön a polgármesterrel, kinn vannak az aratóban. A hazai óvoda udvara, terme azonban most is népes. Pontosabban, most van igazán szükség óvodára, ügyelni kell a gyermekekre mindaddig, amíg az anyák a míszben dolgoznak. A község mindegyik falujában egész nyáron át működnek az óvodák, összesen 100 gyerekre vigyáznak reggel héttől déli egy óráig. S bár a gyerekek felügyeletének gondját nem veszik le egész napra az anyákválláról, a félnapi ügyelet sokat számít. Az anyák, az mtsz egyaránt elégedett. — A hazai óvodában 30 gyermeket oktatok — mondja Mihui Cornelia tanítónő, aki jelenleg óvónői beosztásban tevékenykedik. — A gyerekek szülei, vagy inkább csak az anyák szövetkezeti tagok, s ilyenkor, délelőtt kint vannak a határban és a kertészetben. Achim Emiliének, Körösi Annának, Fúró Ilonának, Ciocan Vioricának vannak nálam gyermekei, mind a négyen szorgalmas mtsz-tagok. De mások is ide hozzák gyermekeiket, például Csuka Mariana, aki Déván az egyik kisipari szövetkezetben kötőnő, vagy Marea Steluta, a helyi szövetkezeti bolt felelőse. Mihai Cornelia elmondta azt is, hogy a gyermekek délutáni foglalkoztatása, felügyelete majd minden családban megoldódott. A nagymama, a nagyobb testvér lép délután az anya vagy az óvoda helyébe, általában ők hozzák-viszik a gyermekeket az óvodába és haza. A haró: óvoda gondosan rendben tartott, nagy udvarra, hintákkal, játékokkal jól felszerelt létesítmény. A községi néptanács minden évben 4000—5000 lejt biztosít a helyi költségvetésből új játékok, felszerelések vásárlására. A festés, a meszelés gondja is a néptanácsé, mire külön pénzügyi keret áll rendelkezésre Március elseje és december elseje között tartanak nyitva az óvodák, amikor a falvak dolgozó asszonyainak tényleges segítségre van szükségük. — A hazaiak törődnek az óvodával, az iskolákkal — jegyzi meg az óvónő. — Csuka László, az óvoda szülőbizottsági elnöke, — máskülönben a hunyadi kohászati kombinát esztergályosa — nagyon tevékeny ember, nehezen boldogulnánk nélküle. A kicsinyek hasznos munkájára is gondolna... Szeretnének berendezni egy nyúltenyészetet az udvaron, kertet művelni, hogy az iskolában — ahol ilyesmivel is foglalkoznak a tanulók — könnyebb legyen a beilleszkedés. Deák Levente MEGÉNEKLÜNK. ROMÁNIA FESZTIVÁL Forgalmas a kultúra baráti hajléka. Sok mindennek nyújt otthont ez a művelődési ház. Persze, nem gondolok nagy és látványos dolgokra. Az intézmény nevelő és szórakoztató jellegű akciói, kulturcsoportjainak ügyködése mellett, itt próbálnak szerepelnek a helyi tanintézet gyermekei és nagyobb diákjai, az üzemek és intézmények műkedvelői. Itt kapnak helyet a városi szintű nevelési és más tömegakciók, de még a gyűlések is. Ezért nem csoda, ha most hirtelen azon tűnődőn el, amit Kaptza Mária, a művelődési ház igazgatója mondott: „Legfőbb törekvésünk az, hogy itt igazi közművelődési otthont teremtünk.“ Így hát beszélgetésünk idején minduntalan arra a kérdésre kerestem választ: vajon, sikerült-e ezt elérniük ? Mi az, ami valójában a kultúra otthonává teszi a baróti városi Művelődési Házat? És nem nagy dolgokra gondolok, mert nem szeretném, ha az ismert következtetésre jutnánk, aki sokat markol. .. De nem is erről van szó, hiszen e kis város művelődési háza sem nyújthat többet, mint amire képes, amire lehetősége van. Tény az, hogy fitogtatás nélkül is van, amit felmutatniuk. Ismerem az intézmény tevékenységét. Tudom, többek között szép hagyományai vannak itt a színjátszásnak és az irodalmi műsoroknak. Rendszerint minden esztendőben kirukkolnak egy-egy színdarabbal és irodalmi esttel. Jónéhányra emlékszem is. S el is csodálkoztam a helyi tanintézet pedagógusai, s köztük is György Emese tanárnő, vagy Tatár Zsuzsa, a líceum igazgatója szépet teremtő igyekezetén, az ő közjót szolgáló példás cselekedetükön. Milyen nagy sikernek örvendett például a múlt év végén bemutatott Család, szülőföld című irodalmi est, mely több előadást ért meg. A bemutatón a sepsiszentgyörgyi Tinódi együttes is fellépett. De már az újabb irodalmi műsorukat is készítik, Világosság címmel. Dakó Gyöngyi és Bittai Éva könyvtárosok össze is gyűjtötték-állították a szöveget. S ha minden jól megy, még ebben az évben színpadra állítják. De ne feledkezzünk meg a színjátszásról sem. Nemrégiben láttam legutóbbi produkciójukat, Györffi Kálmán Az igazgató nyugdíjba megy című kisszínpadi művét. Jó és magas színvonalú előadás volt. Bármelyik műkedvelő csoportnak a dicséretére válhatna ez a teljesítmény. Persze, László Károly, a sepsiszentgyörgyi Állami Magyar Színház mindig és mindenhol segíteni kész művésze is besegített a darab kivitelezésébe. Jóleső érzés beszélni az ilyen és az őhozzá hasonló emberekről, akik szakmai elfoglaltságuk, hivatásbeli kötelezettségeik mellett időt tudnak szakítani arra is, hogy a műkedvelőket segítsék. Többes számban mondtam, mert a sepsiszentgyörgyi társulat más művészei is szívesen patronálták a baráti színjátszást, az előző években is. Balogh András rendező például Méhes György Duplakanyar című darabjának színrevitelében segítette Thália baráti híveit. Ezek után már az sem véletlen, hogy a művelődési ház színjátszó csoportja a most zárult Megéneklünk, Románia fesztivál megyeközi szakaszán II. díjat nyert a Győrffi-darabbal. Úgy látszik, a siker ösztönzően hatott rájuk, hiszen ez év végére egy háromfelvonásos színmű bemutatását tervezték. Ugyancsak eredményes tevékenységről számolhatnak be a bábosok is. A líceum pedagógusaiból és a bányavállalat munkásifjaiból álló együttes évente szintén egy-két darabbal örvendeztette meg a kis nézőket. Sikereik között említhetjük meg azt is, hogy a Megéneklünk, Románia fesztivál előző seregszemléjén az országos versenyszakaszig jutottak el. De hadd folytassam a felsorolást a Tanulók Táncházával. A tanév folyamán I—XII. osztályosok látogattak el hetente kétszer a művelődési ház e hasznos rendezvényére, hogy Bokor Katalin szakirányú vezetésével népi-, modern- és társastáncokat tanuljanak, népszokásokat vigyenek színre. Ám mielőtt tovább lépnénk, említsem meg a művelődési ház népi tánccsoportját és könnyűzenekarát. A Cortex együttes szinte nékülözhetetlen az ifjúsági táncestélyeken. Különben Barót közművelődésének a felmérésére jó alkalom volt a most zárult Megéneklünk, Románia fesztivál városi seregszemléje, melyen a hozzátartozó falvakkal együtt 21 művészeti csoport és együttes, több mint 200 műkedvelő vett részt. A minőségi felkészülésről tanúskodik viszont az a tény, hogy a megyei versenyszakaszra 11 együttest javasolt a zsűri. Köztük volt a felsőrákosi dalcsoport és tánccsoport, a bányavállalat Irodalmi összeállítása és népitánc-csoportja, a líceum kórusa, valamint a művelődési ház két magyar és egy román népitánc-csoportja, könnyűzenekara, báb- és színjátszó csoportja és László Hajnal népdalszólista. Külön kell szólni a felsőrákosi dalcsoportról: évek óta a megyei, sőt az országos élvonalban van. Számos országos első díj nyertese. A fesztivál mostani rendezvénysorozatán is kiváló teljesítményt nyújtott. Mindenképpen szépés üdvözlendő siker ettől a kis erdővidéki falutól, s annak népdalszerető lányaitól-asszonyaitól. De szép sikereikért illesse dicséret lelkes irányítóikat is, Márkos Erzsébet és Lőrincz Etelka pedagógusokat, valamint Barabás Irént, a helyi tanintézet igazgatóját, aki különösen a szervezésben nyújt értékes segítséget. Igazi közművelődési otthont teremteni — visszhangzik újra Kaptza Mária kijelentése. S tettek, tesznek is azért, hogy a művelődési ház valóban a kultúra otthona legyen Baróton. Ezt igazolják példázzál, máskülönben az itt helyet kapott nagyobb tömegeket vonzó rendezvények és akciósorozatok is: a tudományos-művelődési egyetem közel 600 hallgatót számláló 20 kurzusa, a hetente szervezett zeneaudiciók, a Nők órája, az ifjúsági estek, a Tanulók Táncháza, a szombat-vasárnapi nagyobb szabású kulturális megnyilvánulások, a sok-sok próba, a műkedvelő csoportokkal folytatott következetes és kitartó munka, s a megannyi szép törekvés. De a néhány fájó pont is. Mert az is sokatmondó, hogy nem közönbösel, a kudarcokkal szemben sem. Ez is a többre, jobbra törekvés egyfajta megnyilatkozása. A közbe-közbe nyitva maradt kérdésekre, a válaszkeresés: miért szűnt meg a régizene-együttes, miért nem sikerült az utóbbi években újjászervezni a kórust. Barótot miért nem látogatják gyakrabban a hivatásos együttesek? A fel-fel villanó kérdésekre talán sikerül majd tettekkel válaszolni. Ezt sejteti legalábbis az az elhatározás, hogy a helyi szervek támogatásával ifjúsági kórus szülessen. A távolabbi tervek közt szerepel a színpad kiszélesítésének gondolata is, mely fontos lépést jelentene abban, hogy több hivatásos együttest láthasson vendégül a város. Ha nem is panaszként, de elvárásként az is elhangzott, hogy a helyi tanintézet kivételével a vállalatok és az intézmények is nagyobb támogatásban részesíthetnék a művelődési házat. Nem nagy igények ezek, csupán törekvések, melyek egy-egy fontos lépést jelentenének abban, hogy a baróti Művelődési Ház méginkább a kultúra igazi otthona legyen, lehessen. • Mátyás Árpád KÖZMŰVELŐDÉSI OTTHONT TEREMTENI... A SZÉKELYUDVARHELYI MATRICAGYÁRBAN EREDMÉNYEK ÉS TERVEK A TOVÁBBKÉPZÉSBEN Tollas-foldósnak nyoma sincs a terebély épületen, egybeszabottan új, modern vonalú a székelyudvarhelyi matricagyár. Építése nyolc, részenkénti üzembe helyezése mindössze öt-hat éve zajlott le. Most ismét földgyaluk jelentek meg kerítése közelében, egyengetik a gyártól északkeletre húzódó rétet. Bővíteni fogják, a tervek szerint a kétszeresére növelik. Az új részlegeknek a jövő év végére már termelniük kell. Az építés-szerelés a brassói iparépítő tröszt dolga, a gyáré nemcsak pusztán a leendő létszám, hanem a megfelelően képzett szakemberek biztosítása. A munkaerő számszerű utánpótlása nem okoz gondot, hiszen a gyárhoz tartozó 2. számú ipari líceumon kívül a város többi meg a környék községeinek iskoláiból évente sokszáz fiatal kerül ki — néz munka után. A szülők és gyermekek már a múlt év nyarán várakozón tekintettek a város ipari egységeire: hova tovább? Most mindannyian örülnek a nagyarányú bővítésnek, és annak különösen, hogy épp ez a gyár épül tovább. Ezt egyrészt kedvező besorolásának köszönheti, másrészt szakgárdája jóhírének. A gyárbeliek persze érzik-tudják az előttük álló feladatok súlyát. Amikor a beruházásról érdeklődtem, Fábián István mérnökigazgató pár mondatban a kérdés lényegére mutatott. A felépítendő üzemegység egyik részében magas technicitású, a hazai iparban egészen újnak számító termékféleséget fognak gyártani. A másik felében (is) olyan alkatrészeket, amelyeket importból szerzett be eddig a vegyipar. Az újrészlegekre tehát magas szakképzettségű, és az új termékek gyártásában már némi termelési tapasztalattal rendelkezőmunkásokat, mestereket és mérnököket fognak áthelyezni. Az ő helyükre veszik majd föl a frissen végzett fiatalokat. Ankétunkban ezért a szak- és továbbképzésnek két külön vonatkozására térünk ki. Először azokra az általános, ha úgy tetszik, hagyományos problémákra, amelyek eddig is napirenden voltak a matricagyárban. Ezt követően azokra a követelményekre és immár eredményekre is, amelyeket a bővítés vet föl, állít a háromezres munkaközösség elé a szakmai továbbképzés vonalán. ERDÉLY JÓZSEF, a személyzeti osztály főnöke: — Üzemünknek elsősorban a 2. számú líceum képez szakembereket, akik érettségivel, illetve szakiskolai végzettséggel állnak munkába. A középiskolát végzetteknek az elméleti felkészültsége, a szakiskolásoknak a gyakorlati tudása jobb. Egyiküknél meg a másikuknál is a felmerülő hiányosságok pótlására már itt a gyárban kerül sor, a rendszeres továbbképzésre elsősorban tehát a fiataloknak van szükségük. A szaktudás gyarapítására, a továbbképzés fontosságára pártunk főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs is mindannyiszor felhívta a figyelmet, az RKP KB-nál múlt év október 20—21-én tartott munkaülésen, aztán pedig ez év márciusában, a 23—24-i plenáris ülésen külön is kitért erre a nagyon fontos kérdésre. Szakminisztériumunk múlt évi rendeletei szerint gyárunk minden egyes dolgozójának részt kell vennie a továbbképzésben. — A gyár munkaerő viszonyai milyen konkrét feladatokat jelölnek ki a szakképzés és továbbképzés terén? VITUS IMRE, tanügyi felelős: — Még a gyár indulásakor sokkal több fiatalt iskoláztunk be, képeztettünk ki lakatosnak és kevesebbet fémforgácsolónak. Munkaerőgondjainkat ma részben ez okozza, több fémforgácsolóra lenne szükségünk. Az arányon javítani fognak frissen végzett tanulóink. Az iskola 91 végzettje közül csak 28 szerszámlakatos és 63 a fémforgácsoló. Ilyen jellegű gondunk még az öntők hiánya. Ez, úgy hiszem, országos probléma. Jelenleg a szakiskolai részlegen 24 fiatalt képeznek ki öntőnek. Ők a jövő év februárjában fognal végezni, és azt követően munkába is állnak. Ami a folyamatos továbbképzést illeti, ezt egy múlt év októberi miniszteri rendelet teszi kötelezővé minden egyes dolgozó számára. A múlt év decemberében kezdődött tanfolyamra 73 csoportban fogták át az egész üzemet, kivéve a mestereket és a felsőbb végzettségűeket, akik külön tanmenetben vesznek részt a továbbképzésben. A csoport mindegyikét az a mester irányítja, aki a termelést is vezeti számukra. Többek között ez is azt biztosítja, hogy a heti egy órában a termelésben fölvetődő konkrét műszaki problémákat oldják meg. Így válik a továbbképzés a termelőmunka egyik komoly hajtóerejévé. A tanfolyamokon résztvevő munkások egyébként épp a jelenlegi időszakban adják be évzáró dolgozataikat. A mesterek és felsőbb végzettségűek részére elsősorban az új gazdasági mechanizmustól napirendre tűzött munkaszervezési és gazdasági-pénzügyi kérdések tisztázását jelöltük ki. Hogyan válik a továbbképzés során szerzett elméleti és gyakorlati ismeretanyag közvetlen a termelést segítő hatóerővé? SIMÓ PÉTER, a 3-as matricaműhely mestere: — Azt már említették, hogy milyen szaktudással és hiányosságokkal lép be hozzánk az érettségizett és milyennel a szakiskolás. Tény az, hogy mindkettőn igazítanunk kell, tanítanunk, foglalkoznunk velük, hogy ne csak öreg esztergályosunk legyen idővel, hanem jó is. Tapasztalatom az, hogy az érettségizett, bár gyakorlati tudása alig valami, mégis sokkal hamarabb behozza lemaradását, maga mögött hagyja az inkább gyakorlati ismeretekkel rendelkező szakiskolást. A továbbképző során a termelésben fölvetődő anyagismereti, technológiai kérdéseket tisztázzuk, rajzismeretet tanítunk. A legfontosabb azt elsajátíttatnunk fiataljainkkal, hogyan lehet berezgések nélkül megfelelő felületen intenzív esztergálást végezni. Ez a mennyiségi és minőségi munkavégzés alapfeltétele. Megoldatlan problémáink is akadnak a továbbképzés terén. Munkásaim igénylik a jó szakkönyvet. Az üzemi szakkönyvtárnak ezen a téren lemaradása van. Szeretném, ha javaslatunk eljutna az illetékes szervekhez, intézményekhez és a kiadók, a könyvterjesztők és végsősoron könyvtáraink útján javítanának a helyzeten. — Milyen az eredményes, jó továbbképzés a szakmunkás számára? A mesterektől összeállított, irányított tanmeneten kívül még mi játszik szerepet a szaktudás gyarapodásában? BALÁZS JÁNOS, esztergályos: — Valóban úgy volt, hogy az érettségi után az üzembe kerülve még egy egyszerű perselyt sem tudtam elkészíteni. De itt aztán sokat tanultam az idősebb, nagy tapasztalattal rendelkező mesteremberektől, Zakariás Sándor esztergályostól, Bálint Vilmos és Simó Péter mesterektől. Elméleti felkészültségemmel nem volt baj, mégis állandóan szükségét érzem a szakkönyveknek. Eleinte sokat használtam volt tankönyveimet. Az Esztergályos útmutatója is nagyon jónak bizonyult, de az legkevesebb tíz éve jelent meg, időszerű feljavított újrakiadása, mert a nálam fiatalabbak már nehezen jutnak hozzá. A továbbképző tanfolyamnál: abban látom a legnagyobb érdemét, hogy a legaktuálisabb termelési problémákat veszi sorra. De az egyes leckék akkor hatnak igazán, ha azokat a mester gyakorlati bemutatón ismerteti, azután pedig elméletileg is megmagyaráz minden apró kérdést, mi miért van úgy ahogy van. A múlt évben még az idén is részt vettem a szakmai olimpiász megyei versenyén. Véleményem az, hogy ezek a versenyek akkor érnék el igazán a céljukat, ha semleges gyárban rendeznék meg és ugyancsak semleges bíráló bizottság ítélkezne, döntené el a végső sorrendet. Továbbá a megyei szakaszt meg kellene előznie a helyieknek, előbb a gyári, majd a municípiumi vetélkedőnek, csakis, ha tömegeket mozgat meg, akkor éri el a célját. Szabó Barna A vállalat egyik részlege 3. Őexcellenciája PIERRE AUBERT úrnak, a Svájci Államszövetség elnökének BERN A Svájci Államszövetség nemzeti ünnepe alkalmából örömmel küldöm meleg üdvözletemet és legőszintébb jókívánságaimat, kívánok jólétet és haladást a baráti svájci népnek. NICOLAE CEAUȘESCU Románia Szocialista Köztársaság elnöke ■ DR. FOUAD MOHIEDDIN, EGYIPTOM ARAB KÖZTÁRSASÁG MINISZTERELNÖKE HIVATALOS LÁTOGATÁSA HAZÁNKBAN Fouad Mohieddin, Egyiptom Arab Köztársaság miniszterelnöke és Constantin Dascalescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere megtekintették a tengerparti fürdőhelyeket. Útközben az egyiptomi miniszterelnököt tájékoztatták a román tengerpart természeti adottságainak hatékony hasznosításáról, minél több hazai dolgozó, nemkülönben külföldi vendég lehető legjobb üdülési és gyógykezelési körülményeinek biztosításáról. Sokatmondó tény, hogy tengerpartunk jelenleg évente csaknem három millió turistát láthat vendégül. Megtekintettek még szállodákat, művelődési és közétkeztetési létesítményeket, eredeti architektúrájú épületeket, amelyek sokatmondóan tanúskodnak a román műépítészek és építők alkotó fantáziájáról, képességeiről. Eforie Nordon elidőztek a korszerű fürdőszanatóriumban, ahol kiváló orvosi szakszemélyzet felügyeletével és a híres techirghioli iszap felhasználásával naponta több mint 3500 reumaellenes kezelést végeznek. A látogatáson jelen volt Nicolae Gavrilescu turisztikai és sportminiszter, Ion Iosefide, Románia kairói nagykövete, a helyi állami szervek képviselői. Ott volt Mohamed Wafik Hosny, Egyiptom AK bukaresti nagykövete és az egyiptomi miniszterelnök hivatalos kísérete. KÖZÉLET Constantin Dascalescu elvtárs, Románia Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere Neptun fürdőhelyen fogadta Gerhard Schürer elvtársat, a Német DK Minisztertanácsának alelnökét, az Állami Tervbizottság elnökét, aki látogatást tett országunkban. Jelen volt Stefan Birlea elvtárs, az Állami Tervbizottság elnöke. Ott volt Franz-Karl Hitze, a Német DK bukaresti ideiglenes ügyvivője. A vendég felkérte Constantin Dascalescu elvtársat, tolmácsolja Nicolae Ceausescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnökének Erich Honecker elvtárs, a Németországi Szocialista Egységpárt Központi Bizottságának főtitkára, a Német Demokratikus Köztársaság Államtanácsának elnöke meleg üdvözletét és legjobb kívánságait. Constantin Dascalescu elvtárs köszönő szavakat mondott, Nicolae Ceaușescu elvtárs nevében meleg üdvözletét és legjobb kívánságait küldte Erich Honecker elvtársnak. A találkozó során megelégedéssel állapították meg, hogy országainkat és népeinket szoros barátság és együttműködés fűzi össze, s hangot adtak közös elhatározásuknak, hogy a magas szintű megállapodások szellemében tovább munkálkodnak a Románia és a Német DK közötti együttműködés bővítéséért, a termelési kooperáció fokozásáért és diverzifikálásáért, a kereskedelmi csere volumenének növeléséért, a kulturális, a tudományos és más közös érdekű kapcsolatok elmélyítéséért a két ország és nép, a szocializmus és a béke, a biztonság, a megértés és az együttműködés európai és egyetemes ügye hasznára és javára. A találkozó elvtársi légkörben folyt le. Constantin Dascalescu elvtárs, Romania Szocialista Köztársaság kormányának első minisztere Jamaica függetlensége kikiáltásának 21. évfordulója alkalmából a kormány és a maga nevében, meleg üdvözletét és legjobb kívánságait küldte Edward Seaga jamaicai miniszterelnöknek, békét és jólétet kívánt a jamaicai népnek, továbbá azt, hogy erősödjenek Románia és Jamaica baráti kapcsolatai, együttműködése. " HAZAFISÁG — A TETTEK NYELVÉN (Folytatás az 1. oldalról) volt, a román, magyar, német és más nemzetiségű dolgozók testvérisége, hazafias forradalmi öntudatuk fejlesztése. Ez az öntudat az alapja a közös haza felvirágoztatása, szocialista jelene és kommunista jövője iránti felelősségének, a szabadságunk és függetlenségünk megvédése iránti felelősségnek. A szocialista hazafiság nemes érzése hatja át mindazokat, kik e tájakon élnek és dolgoznak, s kik tudatában vannak, hogy mindaz, ami itt a történelem folyamán megvalósult, együttes munkájuk és harcuk gyümölcse, ma pedig szoros együttműködésben építik a közös hazát. Pártunk felfogásában az a jó hazafi, aki határozottan küzd mindennemű megkülönböztetés ellen, nemzetiségi különbség nélkül az összes dolgozók egyenlőségéért, a közös munkában és harcban való egységükért és testvériségükért. Mint arra Nicolae Ceausescu elvtárs is rámutatott: „A dolgozók legfőbb érdekei, haladásra, jólétre és boldogságra irányuló törekvései csak akkor teljesülhetnek, ha erőfeszítéseinket egyesítve cselekszünk a haza felemeléséért a haladás és a civilizáció újabb csúcsaira." Az is lényeges vonása az RKP politikájának, hogy a forradalmi, szocialista hazafiságot elválaszthatatlan egységben fogja fel a nemzetközi szolidaritással. A párt következetesen demokratikus és mélységesen humanista szemléletében nem lehet ellentmondás a nemzeti büszkeség, a hazaszeretet és a többi nemzet megbecsülése között, mert a hazafiság igen fontos tényezője a népi egység megerősítésének, a világ valamennyi népével való együttműködés és barátság megszilárdításának. A haza iránti felelősség és kötelezettség tudata központi helyet foglal el a szocialista erkölcs követelményeinek, elveinek összességében. Abban az odaadásban ugyanis, melyet a dolgozók a haza és az új társadalmi rend iránt tanúsítanak, az emberi magatartás minden ismérve megmutatkozik. Ezért tartozik a párt állandó feladatai közé a kommunisták, valamennyi állampolgár hazafias szellemben való nevelése. Az ideológiai és a politikai-nevelő tevékenység során következetesen kell ápolni e nemes érzést, lelkesíteni kell az embereket, hogy munkabírásukat, tudásukat pártpolitikánk maradéktalan megvalósításának szenteljék. Társadalmunk jelenlegi fejlődési szakaszában — mint arra az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának minap megtartott ülésén is rámutattak — még nagyobb hangsúlyt kell fektetni a politikai nevelő munkára, a dolgozók hazafias nevelésére. Az előttünk álló bonyolult feladatok megoldását szolgálja ez.