Előre, 1983. december (37. évfolyam, 11201-11227. szám)
1983-12-01 / 11201. szám
ELŐRE - 1983. december 1. 1 AZ EGYSÉGES 1 ^ ROMÁN 9 NEMZETI ÁLLAM 9 J MEGALAKULÁSÁNAK 6 1 §5. 8 ÉVFORDULÓJA 3 .1 ......................... .__________ . 1 __ fy: 1918 december elsejei nagy Egyesülés, amelynek 65. évfordulóját köszöntjük, akárcsak a román nép történelmében, sorsdöntő fordulatot jelentett Erdély németajkú lakosának az életében is. Az akkor kiteljesedő egységes román nemzeti államhoz való csatlakozással új fejezet kezdődött az itt mintegy nyolcszáz éve letelepedett szászok együttműködésében, testvéri összefogásában is mind az államalkotó román nép, mind az itt élő többi nemzetiség viszonylatában. . „Évszázadokon át románok, magyarok, németek és más nemzetiségű dolgozók együtt harcoltak és dolgoztak, sok nehézségen mentek át, elszánt harcot vívtak az elnyomó osztályok ellen" — állapította meg pártunk főtitkára, köztársaságunk elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs. S valamennyiünk előtt ismeretesek a társadalmi igazságosságért és haladásért, a függetlenség megvédéséért folytatott küzdelmek mindazon állomásai és mozzanatai, amelyek egyazon sorokba tömörítették e tájak egyazon sorsú dolgozóit. A gyulafehérvári aktus történelmi előzményeinél tartva, ezen az ünnepen a történelmi csomópontok látványos eseményeinek felidézésén túl a munkás hétköznapokban összesűrűsödő, értékteremtő közös hagyományokra is emlékezünk, a gazdasági termékek cseréjében, de a szellemi produktumok folyamatos áramlásában is megnyilvánuló sorsközösségre. A román néppel nemcsak szóló, helyi érdekű együttélést, de mivel a történelmi országrészek érintkezési vonalai mentén telepedtek le, fontos közvetítő kapcsolatokat is fenntartó szászok számára ezért volt természetes, hogy röviddel a Nagy Nemzeti Gyűlés határozata után a Medgyesen összeült 143 meghatalmazott küldöttük szintén kimondja a Romániával való egyesülést, testvéri üdvözletét küldve a román népnek, szívbéli jókívánságait kifejezve nemzeti eszményeinek beteljesülése alkalmából, önkéntes, és fenntartások nélküli csatlakozás volt az, amely kedvező módon befolyásolta beilleszkedésünket — befogadásunkat — az akkor kiteljesedő román nemzeti állam kereteibe. És noha a történelmi megpróbáltatások, a második világháború tragikus megpróbáltatásai még csak ezután következtek, nagyon sokan elmondhatjuk, mi, német nemzetiségű dolgozók is, hogy az országhoz — szülőhazánkhoz — való kötődés eme első dokumentumának szelleme mindmáig érvényes, mindmáig érvényesnek tartjuk. Sőt, ma az új társadalmi rendszer körülményei között méginkább. A hétköznapok közös munkájáról, az alkotásokban, megvalósításokban gyümölcsöző együttműködésről szólottam századokra visszautoltan is írásom elején. Ám néhány sorban utalnék arra is, ahogy közvetlen környezetemben, munkahelyemen ez ma, szocialista rendszerünkben megvalósul. A brassói Carpatex szövetgyárban mesterként dolgozom, röviddel a felszabadulás után álltam be a vállalatba dolgozni, tizennégy éves fővel, azóta is változatlanul ez a munkahelyem. Az épülő szocializmus tette számomra lehetővé, hogy középiskolai tanulmányaimat is befejezhessem, hogy mesteriskolát végezzek, hogy a szakmában, a magánéletben, és állampolgárként is teljes értékű életet vallhassak magaménak. Termékeinket a világ 56 országába exportáljuk, s elmondhatom, alig van annál kellemesebb, megelégedettebb érzés, mint amikor itthon és külföldön, egyszerűen az emberek ruházatára pillantva, termékeinket biztosan és csalhatatlanul felismerjük. Nem kell hozzá évtizedes rutin, csupán a mesterség szenvedélyes szeretete, hogy, teszem azt az utca forgatagában, a sokféle csábító, figyelemlekötő látványosság között nekünk ott is, akaratlanul, ösztönösen, az öltözéken, a szöveteken álljon meg a szemünk... Sokan dolgozunk, a vállalóban, románok, magyarok, németek, más nemzetiségűek, de a bennünket összekötő számos szállókapocs közül én most a szakma, a mesterség szeretetét, a vállalat iránt érzett — és egyre személyesebbé érlelődő — felelősségtudatot emelném ki, a munka közös nyelvét, ahogy a pártfőtitkár elvtárs olyan szemléletesen megfogalmazta. És tegyük hozzá rögtön, ugyancsak az ország első embere tevékenységének a szellemében —■ mindezt a béke, a megvédett béke egyedül természetes állapotában. Eduard Haupt ÉPÍTŐ ÖRÖKSÉGÜNK Nagy távolságról látható az a hatalmas emlékmű, melyet községünk határában állítottak fel Mihai Viteazul nagy jelentőségű győzelmének színhelyén, Szilágygoroszlón. A goroszlói csata és a győzelem következményeként is az első nagy egyesülést megvalósító fejedelem törté- nelmi műve, szelleme századokon át élt, hatott e tájakon is, s most, az egységes román nem- J zeti állam kiteljesedésének 65. évfordulója alkalmából még gyyakrabban gondolnak erre községünk román és magyar lako-sai, munkások és termelőszövet kezeti tagok, akiknek családjai ban az egységes Romániát kikiáltó gyulafehérvári nagygyűlésre is akadnak még emlékező , idős személyek. ? Szülőföldemen a történelem viharos korszakai váltották egy-mást, a századokon át nem nyugodott a harc, nem hallgattak a fegyverek, s minden vérontás szenvedő áldozata volt az itt élők közössége. Török, tató, sarcolt, fűzött rabszíjra férfiakat és nőket, égette fel, rombolta le , és tette földdel egyenlővé a falvakat. Az oszmán hadak visz-szaszorítását követően hosszú időn át ugyancsak idegen katonák csizmája taposta földünket: a Habsburgok századokon át tartó elnyomását szenvedte ezen ősi román föld lakossága. Ám hosszas és kitartó küzdelem után eljött a szabadulás órája. Az első világháborút követően a nemzeti öntudatra ébredt néptömegek egyre hangosabban és céltudatosabban harcoltak jogaikért, a román nép évszázados álmáért, az egységes nemzeti állam megteremtéséért. Vallomásom bevezetőjében utaltam arra, hogy falunk történelmi nevezetességű település, s a vitéz uralkodó Mihai vajda tette forradalmi hagyományként maradt és őrződött meg e tájak lakosainak szívében-lelkében. A mostani évfordulón ismételten tisztelgünk egységszimbólummá lett hősi emléke előtt. Ez az évforduló közös hazánk, a szocialista Románia legújabbkori történelmének kezdetére utal és emlékeztet bennünket, a történelmi csata színhelyén élőket. Olyan eseményre emlékeztek, mely a Kárpátok mindkét oldalán élők közös győzelmét jelentette. Igaz, az egyesülés idején óhaj volt a gazdasági fejlődés, a demokratikus kibontakozás, de még hosszú éveken át szenvedte román és magyar a szilágysági tájakon a kizsákmányoló rendszer urainak kiszipolyozó politikáját, majd a fasiszta rendszer kegyetlenkedését. A szabad és független Románia, az egységes nemzeti állam legszebb fejezete a társadalmi és nemzeti felszabadító forradalommal kezdődött, 1944 augusztusával, a Román Kommunista Párt vezette néptömegek történelemformáló tettével, s 1918. december elsejének korszakmeghatározó eseményét és eszményét, a létrehozott nemzeti-állami egységet új tartalommal gazdagították, gazdagítják ezen a történelmi tájon is. A párt szervezte ésvezette népi forradalom, a szocialista forradalom és építés új korszakot hozott az ősi Szilágyságba is, olyan korszakot, mely megváltoztatta a tájat, az emberek életét. Különösen a történelmi fontosságú IX. kongresszus után, a megyésítés után a pártunk és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeményezte ésszerű és harmonikus termelőerő-telepítési politikájának eredményeként vidékünk is rohamos fejlődésnek indult. Közös munkánk nagyszerű gyümölcsöket terem itt is. Elegendő csupán arra utalnom, hogy Mihai Viteazul hajdani csatájának és győzelmének színhelyén napjainkban újabb győzelmek születnek. Ezek a győzelmek annak a harcnak során keletkeznek, mely a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének művében testvéri együttműködésünket is bizonyítja. Községünkben erős termelőszövetkezet működik, ebben dolgozom jómagam is. Román és magyar ajkú lakosok a közös haza fiaiként szívvel-lélekkel azért harcolunk, hogy valóra váltsuk az új agrárforradalom célkitűzéseit. Erre buzdított pártunk főtitkára községünkben tett munkalátogatása során, s az idei eredmények után arra törekszünk, hogy az eddigieknél is gazdagabb hozamokat érjünk el a földeken, hiszen munkánk által gyarapíthatjuk közös hazánkat a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építésének művében. Ez a mi ünnepi tisztelgésünk Futó István GOROSZLÓI TISZTELGÉS 3. Dolgozó népünk a sokévszázados egységeszme történelmi győzelmének évfordulóját ünnepli ezen a napon. Nehéz harcokkal teli történelmet idéz, s e küzdelmek diadalának, az egységes román nemzeti állam létrejöttének jelentőségét méltatja. A románok történelme egy megállapodott, szívósan kitartó nép története. Egy olyan népé, mely mindig, megszakítatlanul a kárpát—dunai—pontuszi térségben élt. Mindig egységes volt születési helyének és beszélt nyelvének, szokásainak és gondolkodásának, kultúrájának és érzelmeinek azonossága és az együvétartozás tudata révén. Mindig — már kialakulásának szakaszában is — évszázadok és évezredek folyamán helyt kellett állnia az idők viharában, le kellett küzdenie a nehézségeket. A történelem viszontagságai nem tudták térdre kényszeríteni, sőt ellenkezőleg, megacélozták, fokozták hazaszeretetét, megerősítették elhatározását, hogy nem hátrál meg a nehézségek elől, semmilyen áldozatot nem kímél az ősi rög megvédéséért. Évszázadokon át a román nép ellenállt a vándornépek egymást követő hullámainak éppúgy, mint az övezet hegemóniájáért marakodó nagy államok és birodalmak hódító és annexiós politikájának. Nicolae Ceausescu elvtárs kiemelve a román nép eredetének, folytonosságának és egységének jelentőségét ősi földjén, méltán mutatott rá: „A történelmi tények alapján kijelenthetjük, hogy népünk az évezredek folyamán a kárpát—dunai térségben alakult ki, hogy itt minden méter földet és minden követ őseinek verítéke és vére öntözött Elődeink a legnehezebb időben sem hagyták el a földet ahol születtek, hanem, összeforrva vele, a hegyekkel s a mezőkkel, a folyókkal és a délceg erdőkkel, megingathatatlanul maradtak ezeken a tájakon és megvédték lényüket, a szabad léthez való jogukat" Ellenálltak a vándornépek rohamainak, a második évezred első századaiban megőrizték gazdasági életük struktúráját a volt Dacia területén kialakult jellegzetes államszervezési hagyományokat. Az Erdélyi Vajdaság önállóságának hangsúlyozódása és Havasalföld és Moldova felé közeledése abban talál természetes magyarázatot, hogy mindhárom országos a román nép lakta, olyan nép, amelynek homogenitását nem tudták megtörni sem hódítással, sem pedig betelepítéssel. A román országok egysége és megszakíthatatlan fennállása Európa politikai térképén — akkor, amikor az erőviszonyok változása következtében sok állam ideiglenesen vagy véglegesen megszűnt — olyan valóság volt, amelyet nem tudott eltörölni a hódító, számos délkelet-európai államot saját tartományává tevő Oszmán birodalom sem. A török előretöréssel szemben a román uralkodók mindig szorgalmazták az összefogást, biztosították országuk megvédését népi háború által, igyekeztek harci szövetséget kiépíteni a szomszédos népekkel, kihasználni a nemzetközi helyzetet függetlenségi harcuk érdekében. Elmondható, hogy a kárpát-dunai térségben az autonóm román fejedelemségek mindig támpontot jelentettek a leigázott népek függetlenségi harcának segítésében. Ez az önállóság elősegítette a Kárpátok mindkét oldalán élő románok kapcsolatainak szorosabbra fűzését, elmélyítette Moldva, Erdély és Havasalföld együttműködését minden területen. Mind a függetlenségi harc, mind az együvétartozás tudatának és az egységgondolatnak az elmélyítése szempontjából kiemelkedő esemény volt a három román ország első politikai egyesítése Mihai Viteazul bátor tette révén. Törvényszerű és objektív követelmény volt ez, s ha rövid idejű is volt, tovább erősítette a románok egységtudatát, a későbbiek folyamán pedig harci szimbólummá vált, számos nemzedéket ösztönzött a független Dr. Mircea Musat (Folytatása a 4. oldalon) TÖRTÉNELMI KÜZDELMEK ÉS HAGYOMÁNYOK DIADALA ,,Az egységes román nemzeti állam megteremtésének évfordulója alkalmat ad teljes megelégedéssel és hazafias büszkeséggel kinyilvánítanunk, hogy azok a forradalmi eszmények, amelyekért életüket áldozták elődeink, a kommunisták, a szocialisták, amelyekért munkások, parasztok, értelmiségiek estek el, amelyekért népünk nagy véráldozatot hozott, valóra válnak a Román Kommunista Párt vezetésével. Nagy kommunista pártunk, nagyszerű népünk alkotóerejébe vetett megingathatatlan bizalommal kívánom, nemzetiségi különbség nélkül egész népünknek, hogy érjen el újabb, még nagyobb győzelmeket minden területen, emelje hazánkat a haladás és a civilizáció újabb fokaira, haladjon teljes szabadságban és függetlenségben a kommunizmus felé a világ szabad nemzetei nagy családjának sorában!“ NICOLAE CEAUSESCU EGYÜTT, ÉVSZÁZADOS TESTVÉRI HAGYOMÁNYOKAT ÁPOLVA ÉS GAZDAGÍTVA KÖZÖS HAZÁBAN, SZILÁRD EGYSÉGBEN Eseménygazdag időszakban emlékezünk az egységes román nemzeti állam megalakulásának 65. évfordulójára, olyan körülmények között, amikor az ország összes dolgozói — románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek — a párt és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs biztoskezű vezetésével, szilárd pártkörüli egységben felelősségteljesen munkálkodnak az RKP XII. kongreszszusa és az Országos Konferencia határozatainak valóra váltásáért, a jelenlegi ötéves terv előirányzatainak, ezen belül pedig az idei tervfeladatok teljesítéséért és az 1984. évi termelés gondos előkészítéséért. E nagyszabású, a nehézségektől sem visszariadó, azokat vállaló és azokon felülkerekedő munka csakis a teljes nemzeti egység körülményei között lehetséges, úgy, hogy nemzetiségi különbség nélkül az ország valamennyi dolgozója egyemberként munkálkodik közösségi és egyéni álmaink beteljesítéséért. A szocialista építés éveiben teljessé lett nemzeti egység gyökerei természetesen visszanyúlnak a múltba, az ország történelmébe. A román nép egységtörekvéseinek betetőzését 1918. december elseje hozta el, amikor a gyulafehérvári Nagy Nemzeti Gyűlés elhatározta Erdély egyesülését Romániával, s ezáltal kiteljesítette az egységes román nemzeti állam kialakulásának a folyamatát. „Az egységes román nemzeti állam létrejötte — mutatott rá Nicolae, Ceausescu elvtárs — a társadalom leghaladóbb erői, a széles néptömegek harcának gyümölcse, a román nép történelmi, társadalmi és nemzeti fejlődésének törvényszerű eredménye." Az egységes nemzeti állam is megalakulása betetőzte az összes románok évszázados harcát; a nemzeti-állami egység létrejötte nem a véletlen műve volt, nem a tárgyaló felek közti megegyezés eredménye, a béketárgyalások csak szentesítették a román nép nagy győzelmének nemzetközi elismerését. Amikor a gyulafehérvári Nagy Nemzeti Gyűlés elhatározta az egyesülést, nemcsak a románok szabadságára gondolt, hanem a magyar, néplét és más nemzetiségű dolgozók jogegyenlőségére is. A különböző nemzetiségű dolgozók testvériségét nem sértette az egyesülés folyamata, ellenkezőleg, ezt szentesítették jogilag is a Gyulafehérváron elfogadott dokumentumok, ezért a románok mellett az együttélő nemzetiségek is nagy reményeket fűztek e történelmi eseményekhez. És valóban, az egyesülés kedvezően hatott az ország további fejlődésére, hozzájárult Románia nemzetközi tekintélyének erősödéséhez, elősegítette a nép anyagi és szellemi erőforrásainak összpontosítását, a termelőerők gyorsabb fejlődését, fokozta a haladó, társadalmi erők tevékenységét, fellendítette a forradalmi munkásmozgalmat. Nem sokkal az egységes román nemzeti állam létrejötte után, 1921 májusában megalakult a Román Kommunista Párt, amely megalakulásának első pillanatától kezdve következetesen harcolt a nemzeti egység és függetlenség megszilárdításáért és megvédelmezéséért. A történelem nehéz időszakaiban a Román Kommunista Párt eredményesen szervezte és vezette a néptömegek harcát a fasizmus ellen, az ország területi épségének megvédéséért, 1944 augusztusában pedig győzelemre vezette a társadalmi és nemzeti, antifasiszta és antiimperialista felszabadító forradalmat. Új korszak kezdődött ezzel hazánk történetében, a szocialista forradalom és építés korszaka, ami mélyreható változásokat eredményezett országunk társadalmában, elhozta társadalmi és nemzeti szabadságeszményeink beteljesülését a teljes jogegyenlőséget a haza valamennyi állampolgárának. A szocialista forradalom és építés termékeny évei kedvező feltételeket teremtettek a nemzeti egység teljes érvényesüléséhez. Ez az egység lényegében csak a társadalmi és nemzeti elnyomás felszámolása után valósulhatott meg, azután, hogy a munkásosztály szövetségben a parasztsággal és a többi dolgozó kategóriával kivívta a politikai hatalmat. Ez az egység az alapvető társadalmi érdekek azonosságára, a román nép és az együttélő nemzetiségek testvéri barátságára és harmonikus egymás mellett élésére, együttműködésére, az egész nép akarat- és akcióegységére épül. Ez a szocialista egység napjainkban a fejlődés hatalmas hajtóereje, összes sikereink összefüggnek meglétével, erőteljes érvényesülésével. Ismeretes, hogy a párt következetes iparfejlesztési és mezőgazdaság-korszerűsítési politikájának, nem utolsó sorban pedig az egész nép egységes erőfeszítéseinek eredményeként hazánk viszonylag rövid történelmi szakasz alatt gyengén fejlett agrár államból egyre korszerűbb gazdasággal rendelkező ipariagrár országgá lett, mely képes egyre hatékonyabban értékesíteni anyagi-szellemi forrásainkat és a nép alkotó erejét. Gazdasági-társadalmi fejlődésünk üteme az RKP IX. kongresszusa után erőteljesen felgyorsult, tökéletesedtek a társadalmi viszonyok, fellendült az ország valamennyi tájegysége. E megújító változások szorosan kapcsolódnak Nicolae Ceausescu elvtárs tevékenységéhez, aki pártunk és államunk élén merész és tisztánlátó gondolkodásával, a gazdasági-társadalmi élet valamennyi területét átfogó munkásságával meghatározó módon hozzájárul a párt és az állam bel- és külpolitikájának kidolgozásához, időszerű gazdasági-társadalmi feladataink megalapozásához és azok sikeres valóra váltásához. Meghatározó fontosságú Nicolae Ceausescu elvtárs hozzájárulása szocialista egységünk egyre erőteljesebb érvényesüléséhez is. A párt, Nicolae Ceausescu elvtárs következetesen munkálkodik ennek az egységnek az erősödésén, az ezen egység társadalmi-politikai magvát képező munkás-paraszt szövetségnek a szüntelen szilárdításán, a román nép és az együttélő nemzetiségek testvériségének erősítésén, valamennyi dolgozó erőfeszítéseinek egybefogásán a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtéséért, hazánk kommunizmus felé haladásáért kifejtett munkában. Ennek az egységnek az egyik alappillére az összes honpolgárok teljes egyenjogúsága, a nemzeti kérdés marxista-leninista megoldása. Hargita megye —, ahol évszázadok óta együtt élnek, együtt dolgoznak románok és magyarok — beszédesen szemlélteti pártunk nemzeti politikájának következetes gyakorlati megvalósulását. Megyénk a szocialista építés éveiben, különösen az utóbbi több mint 18 esztendőben látványos fejlődésen, mélyreható átalakulásokon ment át, mely döntő módon befolyásolta e vidék lakosságának életét. Míg Hargita megyét a múltban a gazdaságilag elmaradott tájegységek között tartották számon, napjainkban, a pártvezetőség, Nicolae Ceausescu elvtárs személyes gondoskodásának köszönhetően fejlett iparral, állandóan korszerűsödő mezőgazdasággal rendelkező vidékké lépett elő, ahol teljes mértékben biztosítottak a lakosság munka- és életfeltételei, s tág lehetőség nyílott az itt élők tehetségének kibontakoztatására, személyiségük érvényesítésére. Mindez azért vált lehetővé, mert a párt, Nicolae Ceausescu elvtárs a nemzeti politika alappillérévé avatta azt a tényt, hogy az igazi jogegyenlőség mindenekelőtt a megfelelő munka- és életfeltételek megteremtését jelenti, azt, hogy minden dolgozó, bármilyen nemzetiségű is legyen, szabadon érvényesíthesse egész munka- és alkotókészségét. Hargita megyében is — az ország más megyéihez hasonlóan az egyenlőség gazdasági-társadalmi alapjai az ipartelepeken, a szántóföldeken, a városokban és falvakon, az iskolákban és művelődési egységekben, más tevékenységi területeken nyilvánulnak meg, az új társadalom építéséért folytatott közös munkában. A megye rohamos gazdaságitársadalmi fejlődését, az itt élők teljes mérvű egyenjogúságának anyagi feltételeit a Hargita megyének juttatott nagyarányú beruházási összegek tették lehetővé. Csupán az 1966—1982 közötti időszakban több mint 24 milliárd lej beruházási alapot kaptunk, ebből 12 milliárdot az ipar számára, ami a gazdasági-társadalmi struktúra mélyreható változását eredményezte. Jelenleg az ipari termelés volumene 6,3-szer nagyobb, mint az 1965. évi, a megye gazdaságában az ipar részaránya 61 százalékot tesz ki. A megye ipari termelésének közel 80 százalékát az 1968, azaz megyésítés óta üzembehelyezett egységekben valósítjuk meg. A mennyiségi fejlődés minőségi változásokkal járt együtt, ma megyénk ipara egész sor komplex terméket gyárt, melyek a hazai megrendelőkön kívül a világ öt kontinensén 49 országba jutnak el. A minőségi rangosodást jelzik a szerkezeti változások is, jelenleg a gépgyártás, a fémfeldolgozás az ipari termelésnek közel negyedét teszi ki, az 1965. évi 4,6 százalékkal szemben. Szembetűnő termékeink részarányának növekedése a hazai összipari termelésben, így a traktorgyártásban 4,6, a fémipari berendezések gyártásában 2, a fakitermelési és feldolgozási berendezések előállításában 4,6, a tiszta réz termelésében 21,1, a feldolgozott kaolin előállításában 23,3, a forgácslemez gyártásban 4,9 százalékkal részesedik Hargita megye. Pártunk tudományosan megalapozott iparosítási politikája, a termelőerők arányos és ésszerű területi telepítése eredményeként a megye gazdaságában 55 ezer új munkahely létesült, ami lehetővé tette e táj összes lakóinak — románoknak, magyaroknak és más nemzetiségűeknek — szabad érvényesülését, s döntően kihatott az életfeltételek alakulására. Az utóbbi 15 évben megyénkben több mint 31 000 új lakás épült állami alapokból. Mindezeket a változásokat a párt iparfejlesztési politikája tette lehetővé, az élet ugyanis számtalanszor bebizonyította, hogy csakis a termelőerők fejlesztésével lehet megteremteni a nép életszínvonalának emeléséhez szükséges feltételeket. Az ipar fejlődése aztán természetszerűen maga után vonta más ágazatok előrehaladását. A mezőgazdaság korszerűsítésére is az ipar teremtette meg a feltételeket, fejlett szocialista iparunk növekvő termelése kellett ahhoz, hogy megyénk mezőgazdasága jelenleg több mint 2200 traktorral, több mint 500 gabonakombájnnal, 320 burgonya betakarító géppel stb. rendelkezzék. A gépi ellátottság javulása, az új termesztési technológiák bevezetése, a termőföld mind gazdaságosabb kihasználása nyomán évről évre növekedtek a hozamok, s lehetőség nyílt mind a növénytermesztésben, mind az állattenyésztésben természeti adottságaink körültekintőbb hasznosítására, arra, hogy a területi önellátási és öngazdálkodási program előírásainak valóra váltásával jobb körülmények között elégítsük ki a lakosság igényeit az ipar fejlődése, a mezőgazdaság korszerűsödése mellett szembetűnő más gazdasági ágazatok előrehaladása is. A szolgáltatások volumene például csupán az utóbbi öt esztendőben 2,5-szeresére gyarapodott, a távközlés 180,6, a szállítás pedig 145,5 százalékkal növekedett. Erőteljesen fejlődött megyénkben az oktatás, a művészet és kultúra, az egészségvédelem. Számottevően növekedett ugyanakkor a dolgozók jövedelme is, a jelenlegi átlagjövedelem mintegy 2,6-szorosa az 1968. évinek, a lakosságnak eladott áruk volumene pedig majdnem háromszorosára emelkedett. Hargita megye gazdasági-társadalmi fejlődése, mely szervesen és harmonikusan beilleszkedik az egész ország fejlődésébe, sokatmondóan bizonyítja a Román Kommunista Párt nemzeti politikájának helyességét, Nicolae Ceausescu elvtárs állandó gondoskodását a haza öszszes fiai egyenlő munka- és életfeltételeinek megteremtéséről. Ez a bölcs politika, ez az állandó törődés a nemzeti egység további erősödésének záloga, a közös hazában testvéri egységben végzett munka eredményességének forrása. Éppen ezért Hargita megye román és magyar dolgozói, az ország összes lakóihoz hasonlóan, az 1918. december elsejei történelmi esemény, az egységes román nemzeti állam megalakulásának évfordulóján vállalják, hogy drága kincsként óvják egységüket, szorosan felzárkóznak a párt és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs köré, s teljes határozottsággal, forradalmi szellemben munkálkodnak drága hazánknak, a szocialista Romániának a haladás és a civilizáció új csúcsaira történő felemeléséért, írta BRISÓ KATALIN, az RKP Hargita megyei bizottságának titkára