Előre, 1984. június (38. évfolyam, 11356-11381. szám)

1984-06-01 / 11356. szám

ELŐRE — 1984. június 1 Egy városi mintaóvoda Maros megyében, 1980-ban, a három és hat év közötti gyerekeknek nyolcvankilenc százaléka iskoláskor előtti in­tézményben járt. Azóta ez a százalékszám még nagyobb lett. A mennyiségi növekedést a képzésben, foglalkozásban bekövetkező minőségi válto­zás követte. A napközi, az óvoda mind fontosabb szerep­hez jut a nevelésben, oktatás­ban, az iskolára történő fel­készítésben. Marosvásárhelyen a 14-es számú napközi egyike a hosz­­szabbított programmal műkö­dő legszebb eredményeket el­ért óvodáknak. A hétszintes épületben nyolc terem talál­ható. Jelenleg kétszázkilenc­­ven gyerekkel foglalkoznak az óvónők. A bejárat mellé, függesztették ki a napi tevé­kenységi tervet, reggel öt óra harminc perctől délután tizen-­­nyolc óráig tart a szolgálat. Arról is tájékoztatják az ér­deklődőt, mikor bezsélhet az igazgatónővel, az adminiszt­rátorral, a nővérekkel, a fő­szakáccsal, a mosodai munkát irányítóval. A szülők, amikor a gyermeküket hozzák, a napi menüt is elolvashatják. A fo­lyosó falait szőttesek, varrot­­tasok, nádból font alakzatok díszítik és bábokkal illusztrált mesejelenetek teszik hangula­tossá. Lépten-nyomon csere­pes virágok láthatók. Az ízlé­sesen berendezett termek szekrényein, polcain katonás rendben sorakoznak a festék­tubusok, színes poharakba tett ecsetek, rajztömbök, plaszte­­lindobozok és -figurák, kis és nagy, hajas és kopasz babák, játék teher- és személyszállí­tó kocsik, mentő- és tűzoltó­autók. A legmegkapóbb azon­ban a végtelen tisztaság. Az óvodát a Metalotehnica vállalat patronálja: ha szük­séges, küldi a karbantartóit, fizeti a javításokat, étkezdéje is a napközi rendelkezésére áll. A gyártól nemrég kony­hai robotot kaptak. Mosodá­jukban nagy kapacitású gépet helyeztek üzembe. Természe­tesen a megfelelő környezet és a jó ellátottság csak elő­feltételei a nevelésnek. Besfaletz Doina igazgatónő nyolc éve dolgozik a 14-es számú napköziben, melynek két tagozata van: román és magyar. Jól emlékszik saját óvodás korára, bár szinte har­minc év telt el azóta. A mai­hoz hasonló oktatást akkori­ban elképzelni se lehetett. Annyi bizonyos, hogy a mai gyerekek többet tudnak, mint Ti ötéves voltam, és ** közeledett szeptem­ber tizenötödike. Szüleim minden szükségest megvet­tek, az egyenruhát felpró­báltam, s annyira tetszett, hogy nem tudták leparan­csolni rólam. Azon a nagy napon elsőként érkeztem az iskola udvarára. Édes­apám csak nyolcra jött oda. Megismerkedtünk a tanító nénivel, aki roppant kedves volt. Kiosztotta a könyveket, majd beszélget­tünk, szavaltunk, énekel­tünk. A szünetben több ü­­gyes kislánnyal ismerked­tem meg. Amikor hazaér­tem, otthon ajándék várt: egy görkorcsolya. Estig játszottam és nagyon bol­dog voltam. Azt hittem, ezután minden napom ilyen lesz, s nincs jobb do­log a világon, mint suliba járni. Az óvó néni csak ijesztgetett a felelésekkel, a házi feladatokkal... Bi­zony tévedtem, de tanulni, és főleg tudni, azért min­denképpen jó. (Elmondta BÖJTÉ RÉ­KA, a marosvásárhelyi 15-ös számú általános iskola VII. E osztályos tanulója.) elődeik, igényeik is nagyob­bak. Így a jó, a helyénvaló — mondta az igazgatónő. — Per­sze a vágyakat, az igényeket irányítani lehet és kell. Sokan felkeresik ezt a „mintaóvodát“,­­ahol a gyere­kek kilencven százaléka mun­káscsaládból származik. Mivel az anyagi feltételek a legtöbb napköziben egyformák, csak a személyzet munkája lehet mintaszerű nálunk. Az idelá­togatók mindegyikének nagyon tetszik az óvoda berendezése, felszereltsége, a hangulatos folyosók, termek, a konyha higiéniája, az ételek minősé­ge, a mosoda szekrényeiben sorakozó vasalt damaszt ágy­neműk, a helyiségek csillogó patikatisztasága. A gyerekek­kel is szóba állva, megtudhat­juk, ismeretük sokrétű, az or­szágról, városukról, szűkebb környezetükről rengeteg dol­got tudnak. És tapasztalhat­juk: értékeink megbecsülése, a szülők és­ a nevelők tiszte­lete, a párt, a haza és a nép iránti­­ szeretet, ragaszkodás már ilyen kis korban e gye­rekek tulajdonságává vált. A municípiumi pionírszervezet jelenti FECHETE VICTORIA, Marosvásárhely municípiumi pionírszervezetének elnöke: — Hazánk felszabadulásá­nak 40. évfordulóját és az EKP XIII. kongresszusát igyekszünk méltó módon kö­szönteni. A pionírok politikai­ideológiai nevelését segítő mindennapi tevékenységek mellett érdekes rendezvények­re is sor került és kerül. Az 1944. augusztus 23-i antifasisz­ta és antiimperialista, társa­dalmi és nemzeti felszabadító forradalmunk eseményeivel kapcsolatos versenyünket áp­rilis 29-én tartottuk. Ezen hu­szonkilenc csapat vett részt, a harmincadik együttest a ma­rosvásárhelyi Pionírok és Ha­za Sólymainak Háza küldte színpadra. A magas színvona­lú vetélkedőt a 16-os számú iskola nyerte. Kulturális-mű­vészeti seregszemlénket má­jus végén tartottuk. Június­ban ünnepélyes előadást, a közelgő nagy eseményeknek szentelt fesztivált rendezünk, melyen körülbelül tízezer pro­ Tanfolyam kicsiknek Fodor Gizella tanárnő négy- és ötéves gyerekeknek tart ritmikus torna- és karettórá­­kat a Szakszervezetek Műve­lődési Házában. Kolléganőjé­vel együtt több mint százöt­ven kislányt avat be a torná­szás, vagy inkább a mozgás művészetébe. Nem kis dolog, ha egy négy- vagy ötéves megtanul parancsolni a kezé­nek, lábának. A tanfolyam végén, szüleik és rokonaik e­­lőtt, szép táncot mutatnak be. Akiben pedig tehetséget lát­nak, azt az iskolás sportklub tornasza­kosztályához irányít­ják, ahol hetente háromszor tornaedzésen is részt vesz. Az eredmények nem maradnak el. Iskolás sportklubok közötti versenyen, a tizenkét évesek kategóriájában tavaly a ma­rosvásárhelyi tanulók lettek az elsők. Kardos Edit egyéni­ben országos harmadik helyet és párosban Sábádeanu Mo­­nicával első helyet szerzett. A szalaggal, kötéllel, karikával, labdával, buzogánnyal vég­zett művészi tornához ráter­mettség szükséges. Ám e gye­rekekből nem hiányzik sem a tehetség, sem az akarat, sem a kitartás. Csíki László tanár több mint húsz éve foglalkozik a kicsik zenei nevelésével a Szakszer­vezetek Művelődési Házában. Jelenleg hatvan iskoláskor e­­lőtti fiúcskát, leánykát tanít. A gyermekek xilofonon ját­szanak, „tapsolásból“ fölis­mernek egy dallamot, vagy fordítva, egy dalt szöveg nél­kül „tapsolnak“,s ütemeznek el. A zeneóvodában lényegé­ben az általános iskola har­madik osztályos anyagát is megtanulják. A zeneóvodis­­ták közül sokan művészeti is­kolába jelentkeztek és itt is megállták a helyüket. A nem­rég Iasi-ban megrendezett or­szágos vetélkedőn például a marosvásárhelyi Pedagógiai Líceumban a zenét és képző­­művészetet tanulók tizennégy helyezéssel, hat KISZ-díjjal és dicsérő oklevelekkel tértek haza. A sikerekben a zene­óvodának is része volt, hiszen a győztesek közül többen in­nen kerültek ki. De aki nem zenei pályát választ a továb­biakban, annak is hasznára lehet a képzés, hiszen a zene színesíti és kiteljesíti a sze­mélyiségét. Az anyák és gyermekek érdekében, védelmében Dr. RADULESCU CONSTANTIN egyetemi előadótanár, a 2-es számú­­ szülészeti-nőgyógyászati klinika vezetője: — Tavaly júniustól jelentős mértékben javult a terhes nők és az újszülöttek ellátása, orvosi asszisztenciája. Két kli­nikai egység létesült: az egyik az ezerkétszáz ágyas kórház­ban, ahová a régi­ szülészet egy része költözött, a második itt, s ezt szintén újnak lehet nevezni. A két klinikán a szü­lészeten és a nőgyógyászaton jelenleg háromszázhúsz, az újszülött részlegen pedig száz­húsz ágy felett rendelkezünk. Az épület átalakítása és a szükséges korszerűsítések el­végzése után az orvosi mun­kában is pozitív változás kö­vetkezett be. Lehetőségünk van a terhesek és az újszülöt­tek élettani folyamatainak el­lenőrzésére, befolyásolására. Például monitoron követhet­jük a megszülető gyermek szívverését, sav-bázisának e­­gyensúlyát, s így a szülés biz­tonságosabbá tehető, csökken az anyai és a magzati károso­dás veszélye. Pártunk főtitká­ra az Egészségügyi Főtanács plenáris ülésén elmondott be­szédében leszögezte: ...... vé­get kell vetnünk a születési arányszám, a természetes népszaporulat tekintetében fennálló megengedhetetlen helyzetnek. Évről évre biztosí­ Egy átlag városi iskola A kövesdombi lakótelep vé­gén áll a 15-ös számú iskola. Szomszédságában négy- és tízemeletes tömbházak emel­kednek. Egyik oldalról a mo­dern, fedett napipiac, másik oldalról a 14-es számú napközi határolja. A municípium egyik legnagyobb iskolája, hiszen kétezer-negyvenöt I—VIII- os tanulója van. Az osztályok száma ötvenkilenc, a tanítóké, tanároké kilencven. Tanulás­ban, sportban, kulturális-mű­vészi tevékenységben kiemel­kedő eredményeket értek el az itt tanuló diákok. Külön­böző tantárgyversenyek isko­lai szakaszán több mint száz­ötvenen vettek részt. A me­gyei szakaszra hatvanan ju­tottak, az országosra pedig négyen. Közülük Szász Zsófia VII.­­ osztályos tanuló szere­pelt a legjobban. A matema­tika katedra rendezvényei is mindig érdekesek. Ez évben Nicolae Teodorescu akadémi­kus, dr. Weszely Tibor mate­matikatanár és több kutató mérnök látogatott el hozzá­juk. A találkozókat Sebestyén Júlia tanárnő szervezte, ve­zette. Az irodalomszakosok és tanulóik a Vatra folyóirat szerkesztőit hívták meg. Év­a­d idén Gyulafehér­­váron volt az álta­lános iskolások országos magyar irodalmi olimpiá­ja. Ezen magam is részt vettem. A vizsgát követő éjjel le sem koppant a sze­mem, mert mind csak a dolgozat, az eredmény fog­lalkoztatott. Reggel azt mondtam magamnak, tör­ténjék bármi, lelkizni to­vább nem fogok, mert ami tőlem telt, azt megtettem, a többi nem rám tartozik. Persze ezt elhatározni könnyű volt... Délelőtt í­­ró-olvasó találkozót szer­veztek, kolozsvár-napoca­i művészek jöttek közénk. Délután aztán lett nagy szipogás, rívás. Legalábbis én sírtam, örömömben, mert dicsérő oklevelet kap­tam. (Elmondta SZÁSZ ZSÓ­FIA, a 15-ös számú ál­talános iskola VII.­­ osztályos tanulója.)­ről évre visszhangot keltő ve­télkedőket szerveznek a tör­ténelemtanárok. Jó tornacsa­ 3 ----------- JÚNIUS 1 —NEMZETKÖZI GYERMEKNAP VÁGYAK, ÁLMOK TELJESÜLNEK ! ,,Korszerű anya- és gyermekvédelmi rendszerünk van. Erőteljesen fejlesztet­tük a bölcsődéket és az egészséges gyer­meknevelés más intézményeit. A szociá­lis ellátás és a családi pótlék erős segítség a gyermekes, a gyermekeket nevelő családoknak. Megállapíthatjuk tehát, hogy szocialista társadalmunk — a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom építését szolgáló általános pártpolitika valóra váltása nyomán — jó, egyre jobb feltételeket biztosít népünk, szocialista nemzetünk har­monikus fejlődéséhez NICOLAE CEAUSESCU nív és iskolás fog közremű­ködni. A tudományos,­­a tech­nikai és gyakorlati körökre e tanévben közel huszonegyezer I—VIII. osztályos tanuló irat­kozott be, tehát a pionírok­nak hetvenöt százaléka. Kie­melném a Pop Iacob tanár által irányított kémiakört, a­­melyben kétszáz gyerek tevé­kenykedik. Érthető a nagy ér­deklődés, hiszen a kémia nemcsak a jelen, hanem a jö­vő tudománya is. Az elektro­technikai, elektronikai foglal­kozást Nufiu Olimpiu és Bi­­rinyi Csaba vezeti. E kör tag­jai az általuk kigondolt ké­szülékekkel az országos kiál­lításon második díjat nyertek. Nagyon sok tanuló kartingo­­zik. Popa Augustin oktatóval együtt új ,kisautó-modellt ké­­szítettek.Az újrahasznosítha­­tó anyagok gyűjtésében is jó eredményeink vannak. Tava­lyi egymillió háromszázezer lejes tervünket százhárom százalékra teljesítettük. Há­­romszázhatvankét tonna va­sat, kétszáznyolcvan tonna papírt, kétszáztízezer üveget és egyéb anyagokat szedtünk össze. Elhatároztuk: az újra­hasznosítható anyagok gyűjtőjeggel hétkor trombi­­taszó ébresztett a novodari-i táborban. Ki­szaladtunk tornászni, majd rendbeszedtük magunkat és szobánkat. Az étkezés­sel is hamar végeztünk, mert minél hamarabb kint akartunk lenni a napozón. Úgy rohantunk a végtelen­nek látszó vízhez, mintha kergettek volna. Melegen sütött a nap, a tenger pe­dig szelíden locsogott. E­­béd után körülsétáltuk a tábort, délután benéztünk a számunkra rendezett diszkotékába. Este fél ki­lenckor kezdődött A világ gyerekei békét akarnak című műsor. Nagyon meg­hintő és szép előadás volt. Itt tavaly történt...amikor először­-jártam­ a tenger­parton. (Elmondta GALL KIN­GA, a 12-es számú ál­­talános iskola VII. C osztályos tanulója.)­lésére vonatkozó idei tervün­ket is túlteljesítjük.­tanunk kell a legalább 19—21 ezrelékes születési arányszá­mot“. Ennek érdekében kli­nikánkon fokoztuk a sterili­■Édesanyám megbete­­­­gedett s beutalták a kórházba. Félfüllel olyas­mit hallottunk, hogy az or­vosok nem tudnak segíte­ni rajta... Testvéreimmel együtt én is borzasztóan megijedtem. Mindennap körbejártam a kórházat. Aztán édesanyám kezdte jobban érezni magát, az ágyból is felkelt. Édesa­pánk elárulta, nemsokára hazaengedik. Erre elhatá­roztuk, a ház minden ze­­gét-zugát kitakarítjuk. Szőnyeget poroltunk, abla­kot pucoltunk, függönyt mostunk, rámoltunk a kamrában, a konyhában az utolsó kiskanalat is ragyo­góra súroltuk. Amikor é­­desanyánk kiszállt a taxi­ból, bejött a házba, össze­csapta kezét, s nem tudta, hová nézzen. Boldog volt, és megköszönte, hogy any­­nyira szeretjük. (Elmondta BARABÁS KATALIN, a 12-es szá­mú általános iskola VII. C osztályos tanulója.) Más okainak kutatását, tökéle­tesítettük a vizsgálati módsze­reket és a terápiás eljáráso­kat. Kezelni tudjuk azokat az "Tavalyelőtt gyorskor­­csolya bajnokságon vettem részt Suceava vá­rosában. Egy héttel a ver­seny kezdete előtt érkez­tünk. Kempingházban lak­tunk, mindennap edzésre jártunk. Aztán eljött a vár­va várt nap. A startnál reszkettem az izgalomtól. A rajtot jelző lövés után­­nekidaráltam magam és megiramodtam. Nem tu­dom, hogyan korcsolyáz­tam, mi történt velem. A­­mikor meghallottam, hogy az első, a legelső lettem, szinte közönyösen bólogat­tam, pedig ez volt az első igazi győzelmem. De alig vártam, hogy hazaérjek és az otthoniakkal együtt úgy, igaziból örvendhessek. . (Elmondta MÁTÉ TI­BOR, a 15-ös számú ál­talános iskola VII.­­ osztályos tanulója.) asszonyokat, akik­­ gyereket szeretnének, de eddig nem ré­szesülhettek az anyai örömök­ben. Az újszülöttekkel kap­csolatban elmondhatom, az utóbbi két évtizedben most a legalacsonyabb a halandóság: négy ezrelék. Szeretnénk a to­vábbiakban is minél jobban, pontosabban, hathatósabban dolgozni, minél több egészsé­ges asszonyt, boldog anyát és életképes gyereket hazabocsá­­tani klinikánkról. patak is van, legutóbb megyei elsők lettek. Edzőjük Pop Lívia tanárnő. Az iskola diák­jai nagy számban részt vet­tek a tanulók számára szerve­zett tudományos ülésszakokon is. A jól dokumentált, ötlete­sen megszerkesztett, szinte hi­bátlanul megírt dolgozataik­kal beneveztek a további, magasabb szintű ülésszakokra. A 15-ös számú iskola tanulói harminc műsorszámmal je­lentkeztek a Megéneklünk, Románia fesztivál kulturális­művészeti rendezvényen. Re­mélik, a zónaszakaszra meg a döntőre is bejutnak, épp úgy, mint az elmúlt években. Tavaly a modern tánccsoport­juk országos második díjat szerzett. Nem szükséges külön be­számolnunk az iskola épületé­ről, termeiről, berendezései­ről, felszereltségéről, labora­tóriumairól, hiszen minden szinte ugyanolyan mint más, azonos rendeltetésű, nemrég épített, modern tanintézetben. Igaz, az udvaron még kétszin­tes tornacsarnoka és üzem­nek is beillő iskolaműhelye van, de még így sem jobbak a tanítás, az oktatás, nevelés feltételei az átlagosnál. Pe­dig nem is olyan rég ez a szint szinte elérhetetlennek számított. Változott azóta a mérce! Jászberényi Gyöngyvér, az iskola aligazgatója 1960-ban végezte a magyar nyelv és irodalom szakot Kolozsvár- Napocán. Azóta sok víz lefolyt a Marokon és nem egy dolog összehasonlíthatatlanul más ma már az iskolák háza táján. — A további jobbítás, a javítás érdekében mindannyi­unknak a napi kötelességein-­­ken kívül is állandóan töre­kednünk kell a többre, ten­nünk kell ezért valamit — ál­lította Jászberényi Gyöngy­vér. Bizonyára e tenniakarás miatt vállalt a tanárnő társa­dalmi feladatot is, hiszen az aligazgatóság mellett a peda­gógiai kör felelőse, a nevelők házának irányítója, a tanfel­ügyelőség metodistája és a municípiumi nőbizottság alel­­nöke. Íogy szép nyári nap a ■­ rokonokkal, ismerő­sökkel elmentem fürdeni. Amikor megláttam, hogy milyen magas trambulin­­ról ugranak le a fiúk, el akartam oldalogni, de u­­nokabátyám nem engedett. Azt mondta, ha már any­­nyira félek, akkor csak nézzem a bátrabbakat. Megszégyelltem magam, é­­reztem, elpirulok. Kicsit üldögéltem, s azon gondol­kodtam, mégis meg kelle­ne próbálnom az ugrást, hiszen senkinek semmi ba­ja nem lett tőle. Felmen­tem a fiúkkal én is az ug­róhelyre, nagyon izgultam, zakatoló szívvel néztem le a mélybe. Hát nem volt kellemes sem a zuhanás, sem a víz. De amikor ki­jöttem a partra, nagyon boldog voltam... (Elmondta DÁN SÁN­DOR, a 15-ös számú ál­talános iskola VII. E osztályos tanulója.) Vallomások, vélemények, emlékezések gyerekekről, gyerekkortól Gh. Vinjila felvételei Békére van szükségünk Olykor elmosolyodunk gyer­mekeink egy-egy vágya, álma, célja hallatán. Gyerekesek, olykor gyorsan, szinte azon­­nal elérhetők, máskor a mai észjárással végiggondolva szinte kivihetetlennek, elérhe­­tetlenek. Kis célokra, nagy vágyakra azonban egyaránt szüksége van mindenkinek. És ma még a legfantasztiku­­sabbnak látszó elgondolások is megvalósulhatnak. Példa erre tengernyi akad. Mert u­­gyebár jó huszonöt esztendő­vel ezelőtt megmosolyogtuk volna a Dumitru Prunariu ne­vezetű kisfiút, ha azt állítja, hogy ő a világűrből néz majd le a Földre. És bizony a Czé­­gé Sándor nevű szalontai gye­rek szavait is csak vállonve­­regetés fogadta volna har­minc-harmincöt esztendővel ezelőtt, ha az általa ma vezetett mtsz jelenlegi hektár­hozamainak szintjéről akkor kijelenti, hogy elérhetők. Mint ahogy aligha hitte volna el a mirhás tehergépkocsigyárban dolgozóknak gyermekkoruk­ban valaki, hogy valamikor 100 tonnás tehergépkocsikat fognak gyártani... De íme, a kimondott és ki nem mondott vágyaink, álmaink rendre tel­jesülnek, megvalósulnak. Még a legfantasztikusabbak is. Társadalmunk lehetőséget te­remt mindenki számára, hogy céljait, terveit megvalósítsa, tudását állandóan gyarapítsa és kamatoztassa, a maga és a köz javára. Persze nem lesz mindenkiből űrhajós, sem ki­váló mérnök, sem világhírű zenész, sem rekordot felállító sportoló... De lehet a nagy célokért lelkesedő és ezért e­­rejéhez és tehetségéhez mér­ten mindent megtevő alkotó ember. És alkotás a falak fel­húzása, a föld bevetése, a gé­pek összeszerelése is. Öröm forrása minden értékterem­tés. Ezt sikerült megértetni gyermekeinkkel, fiataljaink­kal. Sikerült, hiszen a felnö­vekvő nemzedékek újabb és újabb grandiózus megvalósí­tásokat látnak el kézjegyük­kel. Mint a pártfőtitkárunk és köztársasági elnökünk hatal­mas és gyökeres változásokat hozó tevékenysége eredménye­ként a Ceausescu-korszaknak nevezett évek egyik legna­gyobb objektumánál, a Du­na—Fekete-tenger-csa­torná­nál is történt. Hallgatjuk a kis és nagyobb célokat, terveket a története­ket, emlékezéseket, vélemé­nyeket, vallomásokat gyerme­kekről, gyermekkorról és gon­dolatunk oda-oda kalandoz, hogy jó tudni: fiaink, lánya­ink békében és mind jobb kö­rülmények között okosodhat­nak, nőhetnek, erősödhetnek, élhetnek. S hogy most nyu­godtan nézhetünk gyermeke­ink jövője elé, az elsősorban pártunk és főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs messzeme­nő gondoskodásának köszön­hető. Az elmúlt években nem volt olyan eszten­dő, amikor pártunk főtitká­ra ne hangsúlyozta volna a fiatal nemzedék iránti fele­lősséget. „Tegyünk meg min­dent, hogy az együttműködés és a béke világát, pusztító há­borúk nélküli világot biztosít­sunk az ifjú nemzedéknek, a népeknek!“ — kérte mind­annyiunktól. Valóban békére van szükségünk, hogy gyer­mekeink is felépítsék a ma­guk Vaskapuját, Duna—Fe­­kete-tenger-csatornáját, to­vább jobbíthassák-javíthas­sák, fejleszthessék az álta­lunk megalapozott, épített szocialista társadalmat. Varga Sándor Fóris Zoltán felvételei

Next