Előre, 1984. augusztus (38. évfolyam, 11408-11433. szám)
1984-08-01 / 11408. szám
ELŐRE — 1984. augusztus 1 | 1 NÉGY ÉVTIZEDES ÉPÍTŐMUNKÁNK | 1 %■[ GAZDAG SZÁMVETÉSE | | SEGESVÁR JELEN IDŐBEN Milyen szelíden kanyarog Segesvár alatt a Nagy- Küküllő! A lakók immár tudják, az árvízveszély végképp elhárult a település felől. Szakemberek hozzáértése, a város lakóinak odaadó munkája nyomán olyan megerősített mederbe terelte a folyót, amelyből sem nagy esőzés, sem bőséges havazás ki nem térítheti. — Az elmúlt évtized egyik legnagyobb eredménye az árvízveszély végleges elhárítása — mondotta Ana Hermann, az RKP Segesvár municípiumi bizottságának első titkára, a város polgármestere. — Nem kevés anyagi beruházást, energiát, munkát igényelt, de most már hosszú, számunkra beláthatatlan időkre, békességgel hajthatja nyugovóra a fejét a lakosság apraja-nagyja. Az árvíz bénító, romboló erejét csupán az emlékezet őrzi majd meg. Mintegy félmilliárd lej a Küküllő szabályozására fordított összeg, amelyhez természetesen hozzá kell számítanunk a lakosság önfeláldozó, hazafias felelősségérzettől áthatott munkáját. Bármilyen társadalmi teendő adódott, a lakosság egy emberként válaszolt felhívásunkra, akkor is, azóta is. Az időszaknak ez a nagyszabású megvalósítása — a többi eredmény mellett — pártunk és államunk gondoskodását tükrözi és a szocializmus ama tételének gyakorlati megnyilatkozása, amely szerint a legfőbb érték az ember. Minden ténykedésünknek az emberek boldogulását kell szolgálnia, jelen esetben a lakosság, a város biztonságát, nyugalmát. És ha már a vízzel kapcsolatos témakörnél tartunk, említsük meg az eltelt időszak egy másik jelentős, a korszerű város egyik alapvető követelményének megvalósulását: megépítettük és forgalomba hoztuk a víztisztító berendezést, kiterjesztettük a kanalizálást a város egész területére. Még egy kis szakasz maradt, de a munkálatok ennek elvégzésével sem szakadnak meg, épülő új negyedeinkben folytatódnak tovább. — Új lakónegyedeink megszületése az országban végbement hatalmas gazdasági, társadalmi metamorfózis helyi vívmányai — kapcsolódott be a beszélgetésbe Chiriac Mihai, a municípiumi néptanács első alelnöke. — Az ország valamennyi tájának harmonikus fejlesztése során Segesvárott is rátérhettünk az ipar fejlesztésére, gyárak tucatjának telepítésére, üzembe helyezésére, a meglévők korszerűsítésére. Az utóbbi két évtizedben számos olyan egység született, amelyeknek nem csupán ipari, nemzetgazdasági jelentősége számottevő, de munkalehetőséget nyújtó, szociális vonatkozása is. Az edénygyár, a gyapjúmosó vállalat, a ruhagyár, a fafeldolgozó vállalat, a művészfajansz részleg, a két kisipari szövetkezet és más ipari egységek termékei szépen megmunkáltak, jó minőségűek, a magasabb szintű igényeket is kielégítik. Emellett korszerűsítettük a három szövödét. A gyarú-, selyem- és gyapotszövöde termékei szerte az országban nagy keresletnek örvendenek. Ünnepek küszöbén talán megengedhető néhány számadat, amelyek meggyőzően szemléltetik a municípium gazdasági, szociális fejlődését, a dolgozók anyagi jólétének állandó gyarapodását. A municípium ipari össztermelése 1965-höz viszonyítva nyolcszorosára emelkedett. Ha még néhány évtizedet visszalépünk az időben, íme, újabb sokatmondó számadat: az 1945. évi termeléshez viszonyítva mai ipari termelésünk több mint 75-szörösére növekedett. Az ipartelepítés szociális vonatkozásai közül föltétlenül ki kell emelnünk a tömeges munkalehetőségek megteremtését. Az utóbbi két évtizedben tízezer új munkahely állt a dolgozók rendelkezésére. Tetemesen megnőtt az ipari foglalkoztatottság részaránya; ma az aktív lakosság több mint negyven százaléka ipari munkát végez. Ha 1945-ben a munkások száma alig néhány száz volt, ez a szám 1965-re 6500 főre gyarapodott, és ma meghaladja a huszonháromezret. Az ipari fellendülés nyomán megváltozott a városkép. A munkások új lakónegyedekbe költözhettek. Mintegy féltucat új lakónegyedünkben háromezerhétszáz család jutott kényelmes, összkomfontos otthonhoz. A város területén nyolcszáz új ház épült, sokan, mintegy hatszázan tömbházakban vásároltak lakást. Az új lakónegyedekkel szemben büszkén magasodik a város fölé az évszázados Vár. — Mi úgy tartjuk — és sokan mások is —, hogy Segesvár az ország egyik legszebb városa — mondja meggyőződéssel Morareanu Georgeta, a municípiumi pártbizottság titkára. — Állampolgári és hazafias kötelességünknek tartjuk a lakosság egyre igényesebb életvitelét korszerűen biztosítani, ugyanakkor a település történelmi hagyományait, természeti adottságait megőrizni, ápolni oly módon, hogy az ódon falak között is fiatal, boldog élet lüktessen. Mi nem múzeumvárat kívánunk konzerválni, nem rácsodálkozni a holt kövekre, hanem élő várat, történelmiségében is jelenkori funkcionalitású épületegyüttest. A házakat ma is lakják, művelődési ház, politikai-adminisztrációs székház, múzeum, iskola, vendéglátóipari egység, több apróka üzlet, és elsorolni is nehéz, mi minden működik a várfalakon belül. Úgy kívánjuk a lakosság érzelmi kötődését továbbra is biztosítani, a hazafias érzést ápolni, hogy románok, magyarok, németek és más nemzetiségűek, mindannyian, akik ebben a városban élünk, ne poros relikviát, vasárnapi sétálóhelyet lássunk a várban, hanem életünk része, mindennapjaink tartozéka, talán ünnepeink, szórakozásunk színhelye legyen a Felsőváros. Az ideológiai, hazafias nevelés sajátos hangsúllyal gyarapodik tehát, amelyet nekünk kell minél felelősebben, sok tapintattal kiművelnünk városunk valamennyi lakosának tudatában, érzelmi viszonyulásában. Ezért arra törekedtünk, hogy a helyreállítási munkálatokba minél közvetlenebbül bevonjuk a város lakosságát, aktív dolgozóit, a fiatalságot és a nyugdíjas állampolgárokat egyaránt. A városrendezési Hivatal terve alapján az elmúlt esztendőben hozzákezdtünk a tornyok, falak, bástyák, épületek renoválásához, megerősítéséhez. A munkálatokat a helybeli iparvállalatok végzik szakemberek irányításával. Eddig öt falszakaszt erősítettek meg, az elkövetkező hónapokban a Szűcs-torony, a Csizmadia-torony és a Szabótorony javítására kerül sor. A Szarvas-házban, amelyet az Üveg- és Fajanszgyár patronálásával renoválnak, a vállalat képzőművészei számára műtermet rendeznek be, az emeleti traktusban pedig kiállítótermeket. A Szabó-toronyban a kisipari szövetkezet szorgoskodik, a helyreállítási munkálatok befejezésével műhellyé alakítja a helyiségeket. Az emeleten — a tervek szerint — állandó céhtörténeti kiállítást nyitnának majd: a takácsok, kalaposok, gombkészítők, kötélverők, fésűsök tárgyi emlékeiből. A megerősítés, a helyreállítási munkálatok fő szempontja a vár középkori jellegének hű őrzése. Az évek, évtizedek során, meg az árvíz rongálásai folytán bekövetkező változások sokat torzítottak a műemlékké nyilvánított épületeken. Vissza akarjuk állítani az épületek eredeti színét, színösszeállítását, érvényre juttatni az egykori szép kőművesdíszeket. Újraállítani a kipusztuló félben levő tölgyfakapukat. .. És egy, kívülálló számára talán apróságnak tetsző tényező! Nekünk, akik itt születtünk és itt nőttünk fel, föl sem tűnik, milyen sok ház van zöldre festve. Sokan szóvá tették, miért nem festjük más színre, színesebbre a házakat. Nem! Ha ez a helyi ízlés, színház maradjon. A természetközelség, a frisseség, az egyszerű keresetlenség színeit, a hagyományos árnyalatokat ma is vállaljuk, és ha úgy adódik, visszaállítjuk. A Vár ma turisták ezreit vonzza. Évente mintegy nyolcvanezer látogató tekinti meg Angliából, Németország Szövetségi Köztársaságból, Izraelből, Franciaországból, Spanyolországból, Hollandiából, Belgiumból, Olaszországból, de a távoli Amerikai Egyesült Államokból, Argentínából és Japánból is. Ma is és a jövőben is arra törekszünk, hogy értékeink minél teljesebben érvényre jussanak. További feladatunknak tartjuk a turizmus föllendítését, igyekszünk megtalálni azokat a leghatékonyabb módokat, amelyeknek révén mind szellemileg, mind anyagilag minél hatékonyabban kamatoztathassuk a ránk hagyományozott tárgyi örökséget. — Nagy örömünkre szolgál, hogy évszázados értékeink őrzése mellett nemsokára hozzákezdhetünk az új, korszerű politikai-adminisztrációs központ fölépítéséhez, amelynek többfunkciójú épületegyüttese mind építészeti, mind szociális szempontból hozzájárul a modern municípium kialakulásához, fölemeli a várost fejlett ipari kapacitása szintjére — vette át újból a szót Ana Hermann, a város polgármestere. — Az új központ magában foglalja a korszerű politikaiadminisztrációs székházat, a szállodát, a művelődési házat, általános áruházat, filmszínházat, tömbházakat... Megsokasodnak tennivalóink, de bizonyosak vagyunk benne, hogy továbbra is számíthatunk a lakosságnak a település lendületes fölfelé íveléséért tett önzetlen, odaadó támogatására. Most mindannyian, a nagy augusztusi ünnep, az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom 40. évfordulója méltó megünneplésére és a Román Kommunista Párt XIII. kongresszusának köszöntésére készülünk. Arra törekszünk, hogy maradéktalanul megvalósítsuk tervfeladatainkat, új minőséget teremtsünk a termelőmunkában és a társadalmi élet valamennyi területén. Béres Katalin ipari platform, 1984. LENDÜLETTEL A GAZDASÁGI HATÉKONYSÁGÉRT FOKOZOTT (Folytatás az 1. oldalról) teljessé ez az országos méretű akció. Bízunk abban, hogy új és újabb termékeink kölcsönös cseréjével korábbi nagy gondunk végképp megszűnik. Nem az események ráérős le- és körülírására törekszik Varga István, az átszervezés hatékonyságát mindjárt idei tervteljesítéseikkel, a számok szigorú szűkszavúságával igazolja. A szóban forgó ipari részleg az árutermelésben 9 százalékos túllépést ért el, az alkatrészek itt meg a testvérvállalatoknál megtermelt többlete pedig a fakitermelésben és -szállításban hozott jelentős túllépést. A Csíkszeredai egység például szállítási értéktervét 110,4 százalékban, nettó tervét pedig 127 százalékban teljesítette. A kitermelés és szállítás zavartalan menetét tehát ezentúl az ipari részleg nemcsak a karbantartás és javítás program szerinti végzésével, hanem az alkatrészgyártás és -felújítás megteremtésével, fokozásával is garantálja. De lássuk, mi is történt valójában az idők folyamán egymáshoz toldott-foldott, az udvaron U-alakban körbeforduló épületek kisebb-nagyobb csarnokaiban. Lipcsei Sándortól a sok új látnivalóban mutatkozó részeredményeket már a négy műhelyben kérdezem sorra. Azokat mind, amelyek a munkatermelékenység növeléséhez, a minőség javításához, valamint a termelési költségek és azon belül is az anyag- és energiafelhasználás csökkentéséhez járulnak hozzá, összességükben pedig annak a gazdasági hatékonyságnak a szüntelen fokozásához, amelynek fontosságára oly nagy nyomatékkal hívta fel a figyelmet a Dolgozók Országos Tanácsa plenáris ülésén, ezt követően pedig a XIII. kongresszust előkészíteni hivatott nagy országos fórumokon pártunk főtitkára. Az udvaron példás rend. Jobbkézt a kész hálókocsik parkolnak a mielőbbi elszállításra várva. Katonás rendjükön szívesen időt el tekintetem. S mintha csak gondolatomat találná ki Lipcsei Sándor, nem az 1-es műhelybe vezet először, hanem egyenest a 2-esbe, a hálókocsik munkacsarnokába. Emlékszem, a múltkoriban akkora volt itt a felfordulás, hogy Lipcsei Sándor Gábor Áron almérnökkel versenyt mutogatva, magyarázva sem érte el, ami inkább az én hibám volt, hogy magam elé képzeljem a jövendőbeli rendet. Nem tudtam kihámozni a nagy összevisszaságból a hálókocsik épp csak formálódó új gyártási menetét. Most ellenben fölösleges minden szó. A csarnok egyik végében a darabolóval indul a fluxus, s a további mozzanatok szerint sínen gördülnek mind előbbre az alvázat, majd a kocsiszekrény bordázatát mutató hálókocsik. Első látásra is jól elkülönül egymástól a folyamat szerinti hat mozzanat, majd Kovács Mihály hívja fel figyelmem az utolsó kettőre, a belső szerelés munkálataira. Egyedül a festőfülke lóg ki a technológiai sorból. „Idővel ez is a helyére kerül, s a holt időnek újabb szakasza esik ki a termelésből,gyorsabb lesz a menet“ — mondja Lipcsei főmérnök. — Hogy mit és mekkorát változott a munkánk? — kérdez vissza Kovács Mihály főmester, aki egyben az erdőgépesítési egység szakszervezeti bizottságának az elnöke is. — Hát ezelőtt egy csoport végig elkészített egy kocsit, most mindegyik csak a maga mozzanatát végzi. Így a begyakorolt, pontos mozdulatokkal minőségileg jobb a munkánk. És sokkal gyorsabb az ütem természetesen. Márciusban még a régi rendben húsz hálókocsit készítettünk. Áprilisban már 24-gyel lettünk készen. Ha a festéde a helyére kerül,nyerünk annyi időt, hogy meglegyünk a 25-tel minden hónapban. De ne havi, hanem évi összesítésben számoljunk, hiszen hazánk felszabadulásának 40. évfordulóját és a XIII. kongreszszust szép sikerekkel, a terv túlszárnyalásával akarjuk köszönteni. Erre számítva a többletet, már ötven kocsival lesz több, mint ahányat az eddigiekben megcsináltunk. A gépek és munkacsoportok szerinti új rendet tovább mindegyik műhelyben szemügyre vehetem. Az I-esben a motorok javítása folyik, de itt tesznek eleget újabb vállalásuknak is, a traktorgyár SM 800-as típusainak vezetőfülkéit készítik sorozatban, s ennek is mozzanatok szerinti rendje van a csarnok egyik felében. A 3-as műhelyben már január végén a csoporttechnológia rendje szerinti új helyükön voltak a szerszámgépek. Mára pedig áttörték a falat, a következő két kisebb teremmel kapunagyságú ajtónyílás köti össze őket. A 4- esben megalakult az egész részleget ellátó főgépészeti osztály, matricákkal, különböző szerszámokkal szolgálják ki szükség esetén a többi három műhelyt. Erre óhatatlanul szükség van egy sorozatgyártásra berendezkedett ipari részlegen. Az anyagleszabás központosítása is megtörtént az átrendezés során. Ám ez — az eddig ismertetett célirányos változtatásokkal együtt természetesen — nemcsak a munkatermelékenység 15 százalékos növeléséhez fog hozzájárulni, hanem a korábbinál sokkal hatékonyabb anyaggazdálkodáshoz is. Hiszen azelőtt mindegyik műhely külön kérte, vette a fémrúdjait, lemezeit vagy tömbjeit, darabolt vagy forgácsolt a maga külön szükségletére. A fém egész darabjaiból megmaradt kisebbek így többnyire az ócskavasba kerültek, még akkor is, ha a szomszéd műhely azt a kisebb darabot fel tudta volna használni. Ezt a pazarlást a központosított darabolás a maga jól ismert előnyeinek kihasználásával (előrajzolás, hulladék-csoportosítás és -nyilvántartás) megszünteti. Ezen túl a jobb anyaggazdálkodást segíti egy kovácskemence és a mellette dolgozó prés fölszerelése, üzembe helyezése. Lipcsei Sándor „édes gyermeke“ mindkettő. Lipcsei főmérnök most sem beszél arról, mennyit járt a kemence és prés után, mint irányította felszerelésüket, féltő gonddal ügyeli munkájukat. Csak puszta tényeket és számokat sorol. Az ötvözött acélból készült nyeles tengelyt azelőtt 17,5 kg-os fémdarabból esztergálták, marták ki. Ami fém elhullott,az számunkra veszendőbe ment. Most ezzel az alakozó előkovácsolással az alkatrész formájához idomított fémdarabok mindössze 7,5 kg-osak. Ennél tehát a megtakarítás az ötven százalékot is meghaladja. Ugyanezzel az eljárással a bolygófogaskeréknél korábban felhasznált 5 kg-os darab 3,5 kg-ra csökkent. Már azt hittem „csak“ ezekkel a számokkal maradok. De váratlanul még hozzáfűzte: — Mit kilincseltem ezekkel az előszámított anyagtakarékossági adatokkal, mígnem az iparközpont hajlott kérésünkre, és megvásárolta részünkre ezt a kemencét meg prést ! Mindössze egy hónapja termelnek az új rendben, az új rend szerint a Csíkszeredái erdőgépesítők, s máris jelentős eredményeket értek el, mondhatnak magukénak. De korántsem véglegeseket. Még nagy erőtartalékok rejlenek a megújult műszaki-anyagi alapokban. Ezek kihasználása, maximális értékesítése ezentúl az emberen múlik, az erdőgépesítési egység ipari részlegének minden egyes dolgozóján. — Ezt szokjuk meg nehezen! — mondta többször is Lipcsei Sándor, amint egyikmásik műhelyben valami apró rendetlenséget észrevett. — Azt, hogy most már mindennek megvan a maga helye, s azt oda vissza kell tenni. Első hallásra semmiségnek, szőrszálhasogatásnak tűnt Lipcsei Sándor zsörtölődése. Azonban mindinkább meggyőződtem arról, hogy a munkásoknak is, az új rend ellen vétő néhányuknak is, mihamar számot kell adnia azzal, az üzemi szervezettségben nemcsak a technológiai sornak, a gépeknek és gépi berendezéseknek kell a helyükön lenniük, hanem a hozzájuk emelkedő, igazodó szakismereteknek is és minden apró mozdulatnak. Ez pedig akkor lehetséges, ha teljes a rend, gép és ember óraműpontossággal dolgozik össze. Akár a kapcsolószekrényben a fogaskerekek. 3 (Folytatás az 1. oldalról) Nemzeti Parasztpárt és a Nemzeti Liberális Párt vezetői, akik ellentmondásosan viselkedtek az Antonescu-diktatúrával szemben, különösen a háború első éveiben sok mindenben támogatták, de ugyanakkor angol, francia és amerikai tőkeérdekeltségeik miatt ellenszenveztek a hitleri Németországgal, viszont ellenzékiségük eléggé korlátozott volt azért is, mert féltek a néptömegektől. 1944-ben válaszút elé kerültek. Ugyanilyen helyzetbe jutott a monarchia is, melynek körei rájöttek, ha passzívak maradnak, a királyság nem vészelheti át az antoneszkánus rendszer bukását. Ezért lépésekre szánták el magukat a katonai-fasiszta diktatúrával és a német megszállókkal szemben, s a király körül kialakult egy háborúellenes katonai körökből és politikai személyiségekből álló csoportosulás. A Román Kommunista Párt kapcsolatfelvétele tábornokokkal és törzstisztekkel, valamint a királyi palota köreivel, messzemenően bizonyította a polgári pártok (a Maniu-féle Nemzeti Parasztpárt és a Brătianu irányította Nemzeti Liberális Párt) vezetői azon reményeinek illuzórikus voltát, hogy a válságos helyzetet a kommunisták és néptömegek nélkül oldják meg. Ha nem akartak teljesen elszigetelődni, nekik is cselekedniük kellett, az igazi hazafias erők felé keresni az utat. Ezek után az NPP és NLP vezetői 1944. június 20-án kénytelen-kelletlen egyezségre léptek a kommunista párttal és a szociáldemokrata párttal. Ez az egyezmény az RKP által hirdetett széles körű, általánosan demokratikus és antifasiszta szövetségi politikát fejezte ki; ez az egyezmény a Nemzeti Demokrata Blokk megteremtéséhez, a legátfogóbb társadalmi osztályok és rétegek, politikai pártok és csoportosulások fasisztaellenes harci összefogásához vezetett. E szövetség alapján lényegében a kommunista pártnak még az 1940—1941-es esztendőkben kijelölt és javasolt harci platformja állott. Mivel az RKP kezdeményezőként és ösztönzőként minden politikai megállapodásnál tevékenyen jelen volt, ő töltötte be az ország felszabadításában kisebb vagy nagyobb mértékben érdekelt, ilyen vagy olyan okból részt vevő politikai erők vezetőjének és dinamizálójának a szerepét. 1944. június 20. és augusztus 23. között ilyen körülmények között kerülhetett sor számos titkos ülésre és megbeszélésre a Nemzeti Demokrata Blokk pártjai és a királyi palota képviselői között, amelyeken megvitatták a megalakítandó új kormány összetételét, a királyi proklamáció szövegét, az antoneszkánus diktatúra megdöntése után hozandó intézkedéseket és a más általános politikai és gazdasági jellegű problémákat. Különleges politikai jelentősége volt a kommunista párt hadsereg iránti magatarásának. A párt helyesen mérte fel a haderőnek a nemzet létérdekeihez fűződő kapcsolatát, a katonák antihitlerista hangulatát, s következetesen azon munkálkodott, hogy az egész hadsereget a hazafias erők oldalára vonja, megtartva annak struktúráját. Ez a felfogás határozta meg a párt által kidolgozott forradalmi felkelési terv jellegzetességét, s e tervben a főtisztekkel való együttműködésnek, valamint a királynak, mint a haderő alkotmány szerinti parancsnokának a szerepét. 1944 nyarán mind a belföldi, mind a külső körülmények kedvezőkké váltak a katonai felkelés megvalósításához. Belpolitikai viszonylatban növekedett a tömegek ellenállása és diktatúraellenes hangulata, elmélyült az antoneszkánus rezsim válsága, a hadsereg nagy többsége a hitlerista háborúban való részvétel ellen foglalt állást, s ugyanakkor a hazafias erők megtették a szükséges politikai és katonai lépéseket a fegyveres felkelés előkészítésére. Nemzetközi téren pedig az antihitlerista háború nehezét viselő szovjet hadsereg döntő sikereket ért el különböző frontokon. 1944. júniusában az angol—amerikai csapatok támadásba mentek át a Nyugat- Európában megnyitott második fronton fokozódott az európai népek ellenállási harca, a különböző országokban kibontakozott partizánmozgalmak súlyos veszteséget okoztak a hitlerista hadigépezetnek. 1944. augusztus 20-án, amikor a szovjet hadsereg erőteljes offenzívával az ellenségnek súlyos veszteségeket okozva, áttörte a lap a Chisináu frontvonalat, az országban a néptömegek elégedetlensége a tetőpontra hágott, a fasiszta kormányzat elszigetelődött, az államapparátus bomlásnak indult. Megérett az idő a cselekvésre, a katonai-fasiszta diktatúra megdöntését célzó fegyveres akciók kibontakoztatására. Az augusztus 23-i akció — amely az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom fellángolását, kibontakozását jelentette — bebizonyította a kommunista párt politikai és taktikai irányvonalának valóságát, azt, hogy a párt alkotó módon alkalmazta a tudományos szocializmus elveit Románia gazdasági-társadalmi és történelmi körülményei között. Ebben az akcióban különleges jelentőséggel megmutatkozott a kommunista párt által szorgalmazott és kezdeményezett munkásegység ereje, a munkásosztály gyümölcsöző szövetsége más társadalmi osztályokkal, politikai pártokkal és csoportokkal a nemzeti létérdekekért folyó küzdelemben, az objektív és szubjektív tényezők helyes egyeztetésének, egybehangolásának szükségessége a néptömegeknek a hatalom kivívásáért vívott küzdelmében és a népi forradalom megvalósításában. Antonescu tábornok és közeli munkatársai letartóztatásával egy időben megalakult az új kormány, amelynek fő célja az volt, hogy — mint a Románia libera írta — „azonnal megkösse a fegyverszünetet, Romániát kivonja a hitlerista háborúból, felszabadítsa az ország területét a német megszállás alól, politikai és szabadságjogokat biztosító rendszert juttasson uralomra". A katonai egységek a hazafias alakulatokkal együtt kemény harcokban felszámoltáka náci csapatok ellenállásába fővárosban és az ország fő központjaiban, s augusztus 30-án már a felszabadított Bukarestben köszönthették a szovjet csapatokat a széles néptömegek. Nagy hadászati és politikai jelentősége volt ennek a győzelemnek; nemzetközi visszhangja kiemelte különleges hatását a második világháború e fázisa politikaikatonai eseményeinek alakulására. Augusztus 23-tól kezdve Románia egész emberi és anyagi erőtartalékait, egész gazdasági és katonai potenciálját a hitlerista Németország elleni harc szolgálatába állította. A román hadsereg, a szovjet hadsereggel vállvetve, hősiesen küzdött az országnak a fasiszta erőktől való megtisztításáért, majd Magyarország, Csehszlovákia és Ausztria felszabadításáért, egészen a háború győzelmes befejezéséig. Új korszakot nyitottak az ország történetében a 40 évvel ezelőtti események. Az antifasiszta és antiimperialista, társadalmi és nemzeti felszabadító forradalom győzelmes megvalósítása átfogó és mélyreható történelmi folyamatot indított el, miként Nicolae Ceaușescu elvtárs a Dolgozók Országos Tanácsának nemrégi plénumán hangsúlyozta :végérvényesen véget vetett a katonai-fasiszta diktatúrának, de az imperialista uralomnak is, s megnyitotta a nagy forradalmi átalakulások útját hazánkban, annak az útját, hogy a politikai hatalom átkerüljön a parasztsággal, az értelmiséggel és a többi haladó erővel szövetséges munkásosztály kezébe, hogy népünk sorsának urává vált, a szocializmust tudatosan építő, saját kommunista jövőjét szabadon alakító néppé váljék". Azok az események, amelyekért a forradalmi, haladó, demokratikus és hazafias erők, a nép legjobb fiai küzdöttek 40 évvel ezelőtt a szocialista forradalom és építés történelmi megvalósításaiban teljesültek be. Az elmúlt négy évtizedben dolgozó népünk — kommunista pártja vezetésével — teljesen megváltoztatta az ország arculatát, több történelmi szakaszt megtéve, győzelemre vitte a szocializmust, megszilárdította annak gazdasági-társadalmi alapját, s ma a sokoldalúan fejlett szocialista társadalom megteremtése és a kommunizmus felé haladás pártprogramjának gyakorlatba ültetésén munkálkodik, közeli célkitűzésként állította maga elé a közepes fejlettség stádiumának elérését és az energetikai függetlenség kivívását. Ma szabadságban, sorsának teljes uraként építi szocialista jelenét és méltó kommunista jövőjét, kommunista pártja és főtitkára, Nicolae Ceausescu elvtárs köré tömörülve, újabb és újabb munkatettekkel köszönti a 40 évvel ezelőtti történelmi aktus évfordulóját. KOMMUNISTA PÁRTUNK AZ AUGUSZTUS 23-I TÖRTÉNELMI AKTUS SZERVEZŐJE ÉS VEZETŐJE