Előre, 1985. március (39. évfolyam, 11588-11614. szám)
1985-03-20 / 11604. szám
ELŐRE — 1985. március 20. A FŐVÁROS ÉLÉSKAMRÁI A „köldökzsinórral" megint meggyűlt a bajunk. Azt ugyanis hamar kiderítettük, hogy Popesti-Leordeni-t a 144-es és 244-es számú járatok kötik össze a fővárossal, de azt már nehezebben, honnan is indulnak azok. . Némi utánajárás után végül megtudtuk, hogy csúcsforgalom idején a Natiunis térről, különben a Berceni negyedi BIG nagyáruház elől, aminek egyszerű a magyarázata: a község már régóta nem Bukarest „hálószobája": ipari és mezőgazdasági egységeibe sokkal többen érkeznek reggelente, váltások idején a fővárosból, mint fordítva... Nyeli tehát a kilométereket a havas, jeges úton a busz a végeláthatatlan Oltenijei sugárúton, befagyott ablakai azonban, mintha csak bosszantani akarnának, rejtik előlünk a tájat, így ismét csak útitársaink jóindulatára vagyunk utalva, akik nem is restek, s percenként tudósítanak arról, amit látnunk kellene. Előbb bukaresti nagyüzemek, intézmények neveit sorolják, majd minden átmenet nélkül jelzik, hogy Popesti-Leordeni-ben vagyunk, mi több, be is futottunk a központba, a néptanács székháza elé. Megint úgy léptük túl tehát a főváros határát, hogy észre sem vettük... • • • — A határ — igazít el néhány perccel később a község polgármestere, a helybeli születésű Marin Joan, akit egyáltalán nem lep meg tájékozatlanságunk — a Tordai-hasadékról elnevezett utca. Ez a „hasadék” azonban nem szakadék, hanem kapocs a község és a főváros között. Nem is lehet más, hiszen Popesti-Leordeni különálló területi-közigazgatási egység ugyan, de millió szállal kötődik Bukaresthez, amelynek központjától, a 0 kilométertől mindössze kilencre terül el... Közelebb van tehát, mint a Titan, a Balta Alba vagy a Pantelimon negyed. Marin Joan térképet terít elénk, annak segítségével mutatja be a községet, amely a fővárostól délkeletre fekszik, lényegében abba mélyen beleékelődve. — Popești-Leordeni-t, amely a felszabadulás előtt tejesasszonyairól és útkövetőiről volt neves, ma már körbekerítette Bukarest, az egyik oldalon a Titan, a másikon a Berceni lakónegyedek határolják. A községnek különben 82 utcája, 14 652 állandó és bejelentett lakója van. Nagyobb részük ipari munkás, kisebb hányada mezőgazdasági dolgozó, de lényegében nincs olyan fontosabb mesterség vagy hivatás, melynek képviselőit ne találnánk meg közöttük. A nagyipar még a harmincas években tanyát vert nálunk, amikor beindult a mai Viscofil műrostot és -szálat előállító vállalat őse. A felszabadulást követő években, különösen a Ceausescu-korszaknak méltán nevezett utóbbi két évtizedben aztán sorra születtek az újabb és újabb vállalatok, amelyekről sokan azt se tudják, hogy nem Bukarestben, hanem Popesti-Leordeni-ben székelnek. Ezek közül a legnagyobb a szerte a nagyvilágban is jól ismert Danubiana, de országos jelentőségű a Húsipari Vállalat is, amely az idén kezdődő nagyberuházások nyomán megsokszorozza termelését. Számos építőszerelő és szállítási vállalat telephelyekkel, lerakatokkal képviselteti magát, a Berceni zöldség- és gyümölcsforgalmazó vállalatnak pedig három tárolója található itt, összesen 14 ipariépítkezési egységnek, köztük két köztársasági érdekeltségű vállalatnak adunk tehát otthont, aminek alapján, gondolom, joggal tarthatunk igényt a legiparosítottabb község elnevezésre. Ezt látszik igazolni az is, hogy a dolgozó személyzet száma, amely néhány híján 17 ezer, meghaladja a község lakóinak lélekszámát, hogy sok ezer bukaresti talált munkahelyre nálunk! S ez most már megfordíthatatlan folyamat, helyben már nem lehet fedezni a munkaerőigényeket. S az egykor kenyeret adó mezőgazdaság sorsa mi lett? A tejesasszonyokkal együtt eltűnt? — Szó sincs róla. Bár az ipar túlsúlyba került, a mezőgazdasági és az azzal összefüggő élelmiszeripari tevékenység ma virágzóbb, mint valaha. Említettem a Húsipari Vállalatot, amely hidegfelvágottal és konzervekkel látja el a fővárost, és folytathatom a felsorolást az egykori uradalmi birtokokon létrehozott állami mezőgazdasági vállalattal, a zöldségtermesztési szövetkezetközi társulással, a növényházi vállalattal és a mezőgazdasági termelőszövetkezettel, amelyek összesen mintegy 4900 hektáron gazdálkodnak, méghozzá szép eredménnyel. Tejesasszonyaink ugyan már nem járják a főváros utcáit, de az árnu és az mtsz tehenészetei komoly részt vállalnak a nagyváros ellátásából, mint ahogy a két zöldségtermesztő egység is a maga áruféleségeivel, de a lakossági gazdaságok is, amelyek 491 hektár földet birtokolnak, s ennek arányában részt kérnek és kapnak mind az önellátási programok teljesítésében, mind a központosított alap képzésében. A popesti-bordeni-iek ugyanis nem fordítottak hátat a földnek, az 1900 mtsz-tag mellett az ipari dolgozók is szorgalmasan művelik kertjeiket, szívesen tartanak állatot, így szerződéses alapon idén mintegy 400 hl tehéntejet, 88 hl juhtejet, 100 kilós súlyban 600 sertést, hét tonna szarvasmarha-húst, 1,7 tonna juhhúst, hat tonna baromfihúst, 280 ezer darab tojást, 104 tonna zöldségfélét értékesítenek, s mindemellett még a fővárosi piacokra is jut áru a kiskertekből. Marin Joan vérbeli lokálpatrióta büszkeségével jelenti ki: — Bőven volt mivel a választópolgárok elé álltunk a március 17-ét megelőző összejöveteleken. Popetti-Leordeni, amelynek közös víz-, villany-, telefon- és közlekedési hálózata van a fővárossal, rég nem szegény rokona Bukarestnek. Kap tőle, de ad is neki. Most éppen azon fáradozunk — különben a közszállítási vállalat idei tervében már szerepel is —, hogy meghosszabbítsák a villamosvonalat, s kiépítésével párhuzamosan megoldjuk a főutca csatornázását. Ezzel két olyan, a választópolgárok által többször is felvetett gondunk oldódik meg, amely siettetni fogja a gazdasági életben, fejlődésben már rég kibontakozott városiasodási folyamatot. Búcsú előtt egy „keresztkérdéssel'' igyekszünk zavarba hozni magabiztos, de mindvégig kedves házigazdánkat: minek vallja magát, minek vallják magukat a helybeliek? Bukarestieknek, vagy pope?ti-lordent-ieknek? — Embere válogatja, de a helyzettől is függ. Bukarestben pope$ti-leordeni-iek vagyunk. Az ország más tájain... bukarestiek. S ha meggondoljuk, mindkét válasz helyes. Tréfásan úgy szoktuk mondani, hogy „kettős állampolgársággal“ rendelkezünk. • • • Hogy tulajdonképpen mekkora is Pope$ti-Leordeni, amely egykoron nem két, mint nevéből következtetni lehetne, hanem három település egyesüléséből született, csak akkor döbbentünk rá, amikor a központból útnak akartunk indulni. Miközben azon tanakodtunk, hogy az mtsz-t, a zöldségtermesztési szövetkezetközi társulást, a növényház-vállalatot, a Munkaérdemrend I. fokozatával már négyszer kitüntetett Húsipari Vállalatot, vagy a legrégibb szocialista mezőgazdasági egységet, az állami vállalatot keressük fel, kiderült, hogy kilométereket kell gyalogolnunk vagy ismét buszra kell ülnünk. A legkézenfekvőbb megoldásnak végül is a legutóbbi tűnt, márcsak azért is, mert az árny — szimbolikusan hangsúlyozva is a település jellegét — szomszédja a Danubianának, amelyet viszont ugyanaz a 144-es köt össze a központtal, amivel Bukarestből érkeztünk. Már túl a község határán, túl a Bukarestet körülölelő terelőúton, a 17-es kilométerkőnél áll az árny székháza, több gazdasági épülete, istállója, nyáron árnyas, most éppen téli öltözékét levető parkban aprócska lakónegyede kantinvendéglővel, napközi otthonnal, vegyesüzlettel.• Egy kicsit messze esünk a fővárostól, de még a községtől is — mutatja be birodalmát Zagorodniuc Dumitru, a vállalat műszaki igazgatója, aki 33 éve szolgálja a román mezőgazdaságot, másfél évtizede irányítja az ámv-ben az igényes és sokoldalú szakmai munkát. Mert, mint megtudjuk tőle, a tíz farmot felölelő vállalat területileg a közepesek közé tartozik ugyan, de — a magas hozamoknak köszönhetően — a főváros ellátásából annál nagyobb szerep hárul rá. — Éppen ezért igyekeztünk olyan lét- és munkafeltételeket teremteni, melyek vonzóak nemcsak a helybelieknek, hanem a más vidékről származóknak is, arról nem is beszélve,, hogy az állattenyésztésben nagy előny az, ha mindig kéznél van a gondozó, a szakember. A fővárosban jól ismert és megbecsült popesti-bordeni-i am ma 2614 ha mezőgazdasági területen gazdálkodik, öt növénytermesztő és öt állattenyésztő farm keretében, amelyeknek együtt idén 250 millió lej értékű össztermelést és 180 millió lej értékű árutermelést kell megvalósítania. Hogy honnan a két összeg közötti különbség, arra is hamar megkapjuk a választ. Az öt növény- és gyümölcstermesztő farm közül kettő lényegében nekünk termel, az öt állattenyésztési farm takarmányszükségletének egy részét állítja elő. Az ezek által megtermesztett kukorica, takarmányrozs, lucerna és más takarmánynövény tehát csak közvetve értékesül, hússá, tejjé átalakítva hagyja el a gazdaságot. Más három farmunk — a zöldségtermesztő, illetve a két gyümölcstermesztő — viszont közvetlenül is hozzájárul a főváros ellátásához, mintegy 3000—3400 tonna zöldségfélével és 1700 tonna gyümölccsel, többek között szamócával, cseresznyével, meggyel, almával, körtével, barackkal, szilvával. Az árutermelésből az oroszlánrészt azonban az állattenyésztő farmok vállalják magukra, s a továbblépés tekintetében is rájuk hárul a döntő szerep. Beruházásaink zömét így az állattenyésztésben eszközöljük, többek között újabb farm építése is zajlik. S hogy mennyire vegyes a profilja a vállalatnak, az csak akkor derül ki igazán, amikor megismerkedünk az állattenyésztési szektorral is. Az öt farm közül három szarvasmarha-, kettő pedig sertéstartásra rendezkedett be. Két tehenészetük van 1040 főnyi, kiváló minőségű állománynyal, amelynek évi termelése meghaladja a 45 ezer hektoliter tejet, azaz a 4500 literes egyedenkénti hozamot. Az üszőborjakat továbbtenyésztés céljából a haramadik farm veszi át, első fedeztetésig, ahonnan a legjobb egyedek a kiöregedett, márgyengén tejelő tehenek pótlására visszakerülnek a tehenészetbe, míg a bikaborjakat hizlalásra egy másik ámv-nek adják át. Más két farm sertéstenyésztéssel foglalkozik, az egyik szelekcióval és szaporítással, míg a másik hizlalással. Ez utóbbiból évente 3100 tonna hús kerül ki.( Hús, tej, zöldségfélék és gyümölcs — íme, főbb termékeink, amelyekkel hozzájárulunk a főváros ellátásához — összegezi a lényeget Zagorodniuc Dumitru mérnök. — S ebből már következnek azonnali és távlati feladataink is, amelyeket pártunk XIII. kongresszusa különben világosan meg is fogalmazott: a hozamok szüntelen növelésével mindebből többet és többet adni. El kell mondanom, hogy ebbeli törekvéseinkben jó alapról indulunk. Egyrészt területeink mintegy hetven százaléka be van rendezve öntözésre, másrészt biztosítottak az anyagi feltételek is. Ennek köszönhetően tavaly biztató eredményeket értünk el mind a szántóföldeken és gyümölcsösökben, mind az állattenyésztésben, így takarmányárpából 4864 kg-os, kukoricából 7500 kg-os, zöldségfélékből 29 tonnás, gyümölcsfélékből 7700, földieperből 8300 kg-os hektárátlagot, míg tejből több mint 4400 literes egyedenkénti hozamot valósítottunk meg, de a sertéstenyésztésben is sikerült elérni az átlag 100 kg-os vágósúlyt az előírt takarmánymennyiséggel. Az idei tél, persze, a mi vállalatunkat is próbára tette. A növénytermesztésben szerencsére kevés az olyan kultúra, amelyben a fagyok kárt tehettek volna, a termelésben tekintélyes részt képviselő kukorica vetésére ugyanis csak majd tavasszal kerül sor, az állattenyésztésben viszont nagy nehézségeket kellett legyőznünk, de azt hiszem, erről, illetve eredményes intézkedéseinkről könynyebb a helyszínen meggyőződni. * • • • A vállalat szemefénye a 3-as tehenészeti farm, amely tavaly 114 százalékban teljesítette árutermelési tervét, ahol az 540 tehén mindenikéről 4550 liter tejet fejtek, s az elleni mutató a tervezett 85 helyett elérte a 87 százalékot. Pedig mindezt nem nézné ki az ember ebből az ugyan rendben, tisztán tartott, de öreg épületekből álló telepből. — Azzal volt szerencsénk a fagyos napokban — vallja meggyőződéssel a farm fiatal és erélyes vezetője, Marian Saiu mérnök —, hogy annak idején a „korszerűsítés" Láza nem érte utól ezeket az épületeket is, hogy csak annyit modernizáltunk, amennyit kellett, amennyi könynyebbé tette a mánkat. Az igazság ugyanis az, hogy ilyen kemény télben, mint az idei volt, betonépületben nem érzi jól magát a jószág, hamar áthűl, a pára kicsapódik falaira, oda az egészséges mikroklíma. A tégla viszont jobban szigetel, őrzi a hőt. Az állomány még így is megsínylette a nagy hideget, valami keveset ugyan, de visszaesett a tejtermelés, csak 11,5 liter takarmányozott tehenenként a terv teljesítéséhez szükséges napi 14—15 liter átlag helyett. Szerencsére most már túl vagyunk a nehezén, de hogy milyen áron, arról nem is jó beszélni. Éjt nappallá téve dolgoztunk, a kitrágyázást sokszor kézzel kellett elvégeznünk, mert a vezetékek elfagytak, a trágya percek alatt sziklatömbbé dermedt az utánfutókban. A tej elszállításával is meggyűlt a bajunk, kannákban kellett tárolnunk a sok száz hektolitert, mert a ciszternákba egyszerűen belekásásodott. Gondot okoztak az elválasztott borjak is, amelyeket senki sem sietett átvenni. Márpedig nekünk nem mindegy, hogy ki takarmányozza azokat. Főleg most nem, amikor láthatóan késik a tavasz, s vele együtt a legeltetési idény, a zöld futószalag beindulása is. Szerencsére, tartalékaink vannak, amelyekhez azonban, ha nem muszáj, nem szeretnénk hozzányúlni, hisz növelik az önköltséget. Az egészséges, gömbölyű holsteinek mit sem sejtenek mindebből, nyugodtan kérődznek, várják az esedékes adagot, amely továbbra is változatos és bőséges. — Az elkövetkezőkben 18—20 litert várunk tőlük — mutat a példásan rendben tartott állatokra Marian Saiu —, ha nem így lesz... akkor szóba sem állunk velük. Különben nemrégiben frissítettük az állományt, 55 gyengébb egyedet már kicseréltünk. Gondolom — teszi hozzá tréfásan —, ettől a többiek is megszeppentek. • • • Popești-Leordeni ma mindenekelőtt arra büszke, hogy a legiparosítottabb községek egyike az országban, hogy milliárdos ipari termelést valósít meg, többek között bukaresti „ingázókkal". Legszebb vívmányai között ugyanakkor az új agrárforradalom útját járó mezőgazdasági egységeinek eredményei is szerepelhetnek. Az egykor tejesaszszonyairól ismert falu ma a főváros egyik bőségkosara, minden jóval szolgáló „éléskamrája." Gyarmath János mn TaMi-mMK mi smm A két Évtizedes építőmunkánk gazdag számvetése A CEAUSESCU-KORSZAK szocialista beteljesüléseink nagyszerű korszaka LUPÉNYI KÖRKÉP Gazdag eredmények tudatában büszkén járult az urnák elé Lupény lakossága is. E hajdani jellegtelen bányásztelepülés, mely több mint fél évszázaddal ezelőtt a véres osztálycsaták során hozott áldozataival véste be nevét a történelembe, ma — a IX. pártkongresszustól eltelt két évtized, a hazafias büszkeséggel Ceaușescu-korszaknak nevezett időszak fejlesztési pártpolitikája valóra váltásának eredményeként — az ország egyik legerőteljesebb, civilizációs-kulturális léptékváltásai szempontjából pedig legvirágzóbb munkásközpontja. Történelmi hagyományainak szilárd talapzatára jelenkorisága, emerre pedig jövőtudata épül. Jelenkoriságát az új minőségre váltás felgyorsult üteme jellemzi. Elsőként ezekkel vetünk számot Popa Stefan elvtárssal, a városi pártbizottság titkárával folytatott beszélgetésünkben: — Két fő termelőüzemünk, a lupényi és barbatényi bányavállalat, a kohászati ipar kokszosítható szénszükségletének tekintélyes hányadát biztosítja és jelentős importszükséglettől mentesíti a nemzetgazdaságot. Jellemző erre, hogy csak a most lezárult törvényhozási ciklus éveiben az említett kitermelő egységek állandóan fokozták hozamaikat, 1980-ban 2 469 000, 1981-ben 2 633 000, 1983-ban pedig 2 764 000 tonna nyersszenet hoztak felszínre. A tavaly véghez vitt és idén folytatandó műszaki-technológiai fejlesztések, valamint az új fejtés-megnyitási munkálatok eredményeként 1985-ben a lupényi bányának terv szerint 3 millió tonnára, a barbatényi bányának 700 000 tonnára kell növelnie termelését. E mennyiségek egyrészt — amint arra az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága március 9-i ülésének nagy jelentőségű dokumentumai is figyelmeztetnek — a folyó ötéves terv összes gazdasági célkitűzései maradéktalan teljesítésének feltételeit teremtik meg, másrészt széles alapot bontakoztatnak ki ahhoz, hogy a XIII. kongresszus irányelveiben kijelölt opciók szellemében 1986—1990 között Lupény legkevesebb 14 900 000, Barbatony pedig mintegy 3 700 000 tonna kokszosítható szenet biztosítson az országnak. BTIVezának jóminőségű, a modern fémkohászatban is feltétlen elismerésre számító ipari alapanyaggá való feldolgozásáról harmadik nagy jelentőségű vállalatunk, a lupényi szénmosó és -osztályozó gondoskodik, melynek tiszta széntermelési terve — az urikányi, a Gunpu lui Neagi, valamint a megnyitás alatt álló Valea de Brazi-i hozamokkal kiegészülve — idén 3 150 000, 1986 és 1990 között összesen 14 420 000 tonnára növekszik. Megannyi szemléletes adat ez annak a haladásiránynak a betájolásához, mely Lupény specifikusan magas feladatait jelöli ki pártunk energetikai és nyersanyagalap-fejlesztési programjának végrehajtásában. Mindezzel azonban korántsem merítettük ki a jelenkori Lupény ipari profiljának bemutatását. A város gazdasági életének és tevékenységének színskáláját a szocializmus éveiben és főként a IX. pártkongresszust követően számos kisipari és szolgáltatási szövetkezet megalakulása mellett még két köztársasági jelentőségű egység, a Viscoza műselyemszál-gyártó vállalat és a selyemszövöde létrehozása gazdagította. A város gazdasági fejlődésének nyomtávait követő vizsgálatainkat Cimpoian Iuliana közgazdász irodájában folytattuk. — Szemben 1980-nal, amikor Lupény ipari össztermelése 1,033 milliárd lej volt, tavaly ennek összege elérte az 1,848 milliárd lejt, idén pedig, a terv szerint, 2,110 milliárd lejre emelkedik. E rendkívül erőteljes növekedési ütemet elsősorban a bányák fejtési zónáinak kiszélesítésével és műszaki fejlesztésével, ennek megfelelően a munka termelékenységének és hatékonyságának fokozásával, másrészt új beruházások megvalósításával érjük el. A most lezárult törvényhozási ciklus éveiben vált valóban gépesített föld alatti üzemmé a lupényi és barbatényi bánya, és minden szempontból világszínvonalú mércék szerint korszerűsített technológiai rendszerré a lupényi szénmosó. Ebben a szakaszban kezdte meg üzemelését a műselyem-szövöde. Valamennyi gazdasági egységünkről bátran elmondhatjuk — és ez is szorosan hozzátartozik a jelenkori Lupény arcképvázlatának kialakításához —, hogy dolgozóik odaadóan, mély hazafias felelősségtudattal tesznek eleget kötelezettségeiknek. Az év első két hónapjában a lupényi bányászok 348 643, a barbatényi bányászok fizikai tervük 105,2 százalékos teljesítésével 72 085 tonna kokszosítható nyersszenet szállítottak a dúsítóba, mely 500 602 tonna szenet dolgozott fel. Ugyanebben a szakaszban a Viscoza vállalat 140 tonna műselyemszálat gyártott, a műselyemszövöde pedig 42 000 négyzetméter alapanyagot állított elő. Hozzátenném az elmondottakhoz, hogy e két utóbbi, elsősorban a nők egyre szélesebb körű foglalkoztatását biztosító egységünkben januárban és februárban a kedvezőtlen időjárási viszonyok, energiaellátási gondok miatt a teljesítmények nem emelkedtek a valós kapacitás színvonalára. Mégis, a hallatlan erőfeszítésekről tanúbizonyságot tett bányák mellett, büszkén említem ezeket a vállalatokat is, mivel dolgozóik március eleje óta a tervnek megfelelő menetben végzik tevékenységüket, komoly feltételekkel rendelkeznek, hogy mielőbb felszámolják lemaradásaikat, s a Viscoza idén 2800 tonna műselyemszálat, a műselyemszövöde pedig egymillió négyzetméter alapanyagot biztosítson a nemzetgazdaságnak. Amerre csak járunk, mindenfelé az építőmunka megvalósításaival, magával az építéssel találkozunk Lupényban. Mindegyikükről szólnunk kellene, hiszen valamennyi — legyen bármi is a rendeltetése — az újjal és a fejlődés távlataival szövetkezett város szimbóluma. Ha mégis válogatnunk kell az építőtelepek között, mindenekelőtt a dél-lupényi új bányaszektor megnyitásának előkészületeiről szólunk, hiszen ez kapcsolódik a legszorosabban a helység jelenkoriságát és jövőjét alapvetően meghatározó szénprogram végrehajtásához. Riczi Károly mérnöknek, a Petrozsény municípiumi bányaépítő és -szerelő fővállalkozás itt dolgozó komplex brigádja vezetőjének tájékoztatásaiból a következőkről szereztünk tudomást: — Az új bányaszektor, mely a maga nemében a barbatényi bányával teljesen azonos nagyságrendű önálló vállalat is lehetne, évi 750 000 tonna szén felhozatalára alkalmas kapacitással készül. Részleges átadására, illetve termelésének beindítására az idei évtől kezdve kerül sor. A munkálatok megkezdése óta több felszíni létesítmény és állandó jellegű bányatérség kialakítását fejeztük be, így felépítettük a hőközpontot és a kompresszorállomást, befejeztük a bekötő utak és aknatelepítéshez szükséges platformok kialakítását, az aknamélyítő berendezések szerelését és így tovább. Jelenleg az első szkípakna mélyítéséhez összpontosítjuk erőinket, mely a legelső feltétele ama célunk elérésének, hogy a részleg már idén mintegy 150 000 tonna szén felhozatalával bekapcsolódjék a vállalat tevékenységébe. Utunkat Hada Constantin mérnöknek, a néptanács végrehajtó bizottsága alelnökének társaságában folytatjuk. Az előzőekben azt vizsgáltuk, hogyan járul hozzá az ember, esetünkben Lupény város román, magyar és más nemzetiségű dolgozókat tömörítő közössége az életszínvonal, a jólét fokozását szavatoló munkafeladatok, a szocialista haza felvirágzását szorgalmazó célok végrehajtásához. Most viszont arra keresünk választ, hogy mi teszi teljessé ennek az áldozatos munkát végző, odaadó, a párt eszményeit követő, érte hevülő közösségnek, amilyen Lupény város lakossága, az életét? — Szinte mindent felszámoltunk Lupényban, ami valamikor még itt a múlt rossz emlékeire utalt. A IX. pártkongresszus után, a régi bányászkolóniák helyén épült fel a Braia, a Viscoza, a Viitorului lakónegyed, 1979—1984 között pedig nagy erővel láttunk hozzá a városesztétikai és lakályossági szempontból a korábbinál is magasabb lépcsőfokot jelentő Tudor Vladimirescu és Barbatény-körzet kialakításához. Az említett években 1927 lakást adtunk át, melyek jelentős többségének a mélyszinti kitermelésben dolgozó bányászaink váltak haszonélvezőivé, így a lupényi bányavállalatból több mint 800, a barbatényi bányavállalatból 314 bányász költözött családjával új, a korábbinál kényelmesebb otthonba. Vladulescu Ion, Mocanu Tudor, Paraschiv Dumitru, Fodor László brigádvezetők neve csupán kiragadott példa az említettek közül, üzembe helyeztük az 1000 hívószámmal ellátott új telefonközpontot, melynek jóvoltából Lupény is bekapcsolódhat az országos automata távbeszélő hálózatba. A barbatényi negyedben új kenyérgyárat, 24 tantermes általános, iskolát, 900 férőhelyes új vendéglátóipari egységet és 200 férőhelyes kantinéttermet avattunk, és összesen 4368 négyzetméterrel szélesítettük a város kereskedelmi egységeinek felületét. Feltétlen említést érdemel a kétszer 2000 köbméteres víztárolók felépítése, a strázsai 800+1500 méteres sífelvonók elkészítése, a Bulevardul Pocii négysávú forgalmi pályává való szélesítése és így tovább. Az új törvényhozási ciklusra is számottevőek a terveink. A Tudor Vladimirescu és Barbatény negyedben több mint 2000 lakás átadását tervezzük s az új adminisztrációs központ, művelődési ház és filmszínház, mutatós üzletházak, köztük egy nagyáruház, létrehozásával a barbatényi zónában alakítjuk ki a lupényi új urbanisztikai központot. Következő állomásunk a lupényi bányavállalat, ahol Vlad Nicolaéval, a dolgozók tanácsa alelnökével a bányászok munkájának elismerését jelentő ösztönzők néhány vonatkozásáról beszélgettünk el. — Városi pártbizottságunk a lupényi és barbatényi bányavállalat kollektív vezető szervei tagjainak a város ügyintézésébe való közvetlen bevonásával, minden intézkedésével a Bányászok jólétének, társadalmi megbecsülése fokozásának útját egyengeti. A lakásproblémákat dinamikusan sikerült megoldanunk és a munkában szerzett érdemeket érvényesítjük ebben a folyamatban. Szólamszerűség nélkül állítom, hogy ma lupényi bányásznak lenni hivatásbeli érdemet és szociális lépéselőnyt jelent. A globális akkordjavadalmazás, ezen belül a progresszív akkord új elveinek alkalmazásával dolgozóink jövedelmi szintje magasabb az országos átlagnál, ami teljes mértékben összhangban áll pártunk emberközpontú politikájával. Végül, de nem utolsósorban, szólnom kell az összes dolgozóinkat megillető napi étkezésről, melynek költségeit az üzem vállalja magára. Az összefüggések pontosabb szemléltetéséért el kell mondanunk, hogy a lupényi bányavállalat naponként 5000 adagot — három fogásból álló úgynevezett védőételt — biztosít dolgozóinak, ami nem kevés költségtől mentesíti a bányászokat. Jelentős továbbá a bánya műszaki fejlesztését, a munkatermelékenység fokozását, a termelés biztonságát és a bányászok fizikai megterhelésének csökkentését szolgáló beruházások értéke is; ezeknek egy része, amilyen például a fejtések kisgépesítése, a maga nemében szintén szociális juttatás. Ezzel kapcsolatban vizsgáljuk meg a bányák munkabiztonságának problémáját. A bányászok testi épségének, anyagi javainak megvédésében nem ismerik a takarékosság fogalmát. Ezzel kapcsolatban Grosu Aurelian mérnök, a munkavédelmi osztály vezetője hangsúlyozta: " Jól példázza a fentieket, hogy 1983-ban a tervezettnél 1 100 000, 1984-ben pedig 200 000 lejjel többet költöttünk a különböző biztonságtechnikai rendszerek, berendezések beszerzésére és felszerelésére. Szemben 1981-gyel, amikor még a balesetekből származó munkaképtelenségi napok száma 1000 dolgozóra számítva 960-ra emelkedett vállalatunkban, 1982-ben ennek aránya 830-ra, 1983-ban 714-re, végül 1984-ben 545-re csökkent. A balesetveszély megelőzésében és elhárításában bányászhivatás, MUNKA, MEGBECSÜLÉS trmelékenység fokozását, a tér- rendkívül sokat köszönhetünk az lelés biztonságát és a bánya- új támfalazási rendszerek, a vétek fizikai megterhelésének hőpajzsok, a hidraulikus és fém sökkentését szolgáló beruházó- tartópillérek, stb alkalmazások értéke is; ezeknek egy része, nak. Ezeknek aránya az össztermilyen például a sejtések kiemelésben 70 százalékra növelt képesítése, a maga nemében lett, aminek eredményeképp szintén szociális juttatás. Ezzel kőzetomlások és -hullások kapcsolatban vizsgáljuk meg a azt bekövetkezett balesetek vaánják munkabiztonságánaklószínűsége lényegesen csökroblémáját.kent. Anélkül, hogy ez meg-A bányászok testi épsége- "Iktatna bennünket, elmondnek, anyagi javainak megvébatom" hogy « «^forduló esésében nem ismerik a tokaz„ere"cere, jobb"y"e. T rékosság fogalmát. Ezzel kap- lyos b° esetek többségét a ficsolatban Grosu Aurelian ?Ye,meirise,?. okozza ban bankmérnök, a munkavédelmi őszban. Ventillados állomásunk tály vezetője hangsúlyozta: percenként 25 000 köbméter tisz■»« ,, * . ta levegőt lövell a folyosókba . Jól példázza a fentieket, » .. ,,, Ahogy 1983-ban a tervezettnél esztarokba', ami által kitartra 100 000, 1984-ben pedig 200 000 volt a metángázrobbanás. Emeltjei többet költöttünk a külön lett a biztonsági fok további,aéöző biztonságtechnikai rend- veléséért nagy teljesítményű elerek, berendezések beszerző- szívó berendezéseket is működése és felszerelésére. Szemben tettünk a metángáz-koncentrá- 981-gyel, amikor még a balcók, esetleges megülepedések ,ezekből származó munka megelőzéséért. Az elszívott géptelenségi napok száma 1000 zokat műhelyeink és irodáink solgozóra számítva 960-ra emeltésére hasznosítjuk, ami által é►tíett vállalatunkban, 1982-ben venként 115 millió lej haszonhoz mnek aránya 830-ra, 1983-ban jut vállalatunk. Mondanom sem 14-re, végül 1984-ben 545-re kell, hogy ezt az összeget szinnökkent. A balesetveszély mentén munkavédelmi berendezés főzésében és elhárításában ink tökéletesítésére fordítjuk. Pártunk humanista politikájának tükörképeit vetítik elénk lupényi élményeink, a város és a bányavállalat vezetőségének tagjaival folytatott beszélgetéseink. E politika tartalmát az ember iránt tanúsított sokoldalú gondoskodás és a vele szemben támasztott magasrendű elvárás korrelációja képezi. Végső megállapításunk: boldog és derűs az a közösség, mely egyensúlyban áll e két tényezővel. Példamutatóan teljesíti kötelességét, ezért nyugodt lelkiismerettel, megérdemelten élvezi jogait. Juhász Zoltán