Előre, 1985. március (39. évfolyam, 11588-11614. szám)

1985-03-20 / 11604. szám

ELŐRE — 1985. március 20. A FŐVÁROS ÉLÉSKAMRÁI A „köldökzsinórral" megint meggyűlt a bajunk. Azt ugyanis hamar kiderítet­tük, hogy Popesti-Leordeni-t a 144-es és 244-es számú járatok kötik össze a fővárossal, de azt már nehezebben, honnan is in­dulnak azok. . Némi utánajárás után végül megtudtuk, hogy csúcsforgalom idején a Natiunis térről, különben a Berceni ne­­gyedi BIG nagyáruház elől, a­­minek egyszerű a magyarázata: a község már régóta nem Bu­karest „hálószobája": ipari és mezőgazdasági egységeibe sok­kal többen érkeznek reggelente, váltások idején a fővárosból, mint fordítva... Nyeli tehát a kilométereket a havas, jeges úton a busz a vé­geláthatatlan Oltenijei sugár­úton, befagyott ablakai azon­ban, mintha csak bosszantani akarnának, rejtik előlünk a tá­jat, így ismét csak útitársaink jóindulatára vagyunk utalva, a­­kik nem is restek, s percenként tudósítanak arról, amit látnunk kellene. Előbb bukaresti nagy­üzemek, intézmények neveit so­rolják, majd minden átmenet nélkül jelzik, hogy Popesti-Leor­­deni-ben vagyunk, mi több, be is futottunk a központba, a nép­tanács székháza elé. Megint úgy léptük túl tehát a főváros határát, hogy észre sem vettük... • • • — A határ — igazít el né­hány perccel később a község polgármestere, a helybeli szüle­tésű Marin Joan, akit egyálta­lán nem lep meg tájékozatlan­ságunk — a Tordai-hasadékról elnevezett utca. Ez a „hasadék” azonban nem szakadék, hanem kapocs a község és a főváros között. Nem is lehet más, hiszen Popesti-Leordeni különálló terü­leti-közigazgatási egység ugyan, de millió szállal kötődik Buka­resthez, amelynek központjától, a 0 kilométertől mindössze kilencre terül el... Közelebb van tehát, mint a Titan, a Balta Alba vagy a Pantelimon negyed. Marin Joan térképet terít e­­lénk, annak segítségével mutat­ja be a községet, amely a fővá­rostól délkeletre fekszik, lénye­gében abba mélyen beleékelőd­ve. — Popești-Leordeni-t, amely a felszabadulás előtt tejesasszo­nyairól és útkövetőiről volt ne­ves, ma már körbekerítette Bu­karest, az egyik oldalon a Titan, a másikon a Berceni lakónegye­dek határolják. A községnek kü­lönben 82 utcája, 14 652 állan­dó és bejelentett lakója van. Nagyobb részük ipari munkás, kisebb hányada mezőgazdasági dolgozó, de lényegében nincs olyan fontosabb mesterség vagy hivatás, melynek képviselőit ne találnánk meg közöttük. A nagy­ipar még a harmincas években tanyát vert nálunk, amikor bein­dult a mai Viscofil műrostot és -szálat előállító vállalat őse. A felszabadulást követő években, különösen a Ceausescu-korszak­­nak méltán nevezett u­­tóbbi két évtizedben aztán sorra születtek az újabb és újabb vállalatok, amelyek­ről sokan azt se tudják, hogy nem Bukarestben, hanem Popesti-Leordeni-ben székelnek. Ezek közül a legnagyobb a szer­te a nagyvilágban is jól ismert Danubiana, de országos jelen­tőségű a Húsipari Vállalat is, amely az idén kezdődő nagybe­ruházások nyomán megsokszo­rozza termelését. Számos építő­szerelő és szállítási vállalat te­lephelyekkel, lerakatokkal kép­viselteti magát, a Berceni zöld­ség- és gyümölcsforgalmazó vál­lalatnak pedig három tárolója található itt, összesen 14 ipari­építkezési egységnek, köztük két köztársasági érdekeltségű válla­latnak adunk tehát otthont, a­­minek alapján, gondolom, jog­gal tarthatunk igényt a legipa­­rosítottabb község elnevezésre. Ezt látszik igazolni az is, hogy a dolgozó személyzet száma, a­­mely néhány híján 17 ezer, meghaladja a község lakóinak lélekszámát, hogy sok ezer bu­karesti talált munkahelyre ná­lunk! S ez most már megfordít­hatatlan folyamat, helyben már nem lehet fedezni a munkaerő­­igényeket.­­ S az egykor kenyeret adó mezőgazdaság sorsa mi lett? A tejesasszonyokkal együtt eltűnt? — Szó sincs róla. Bár az ipar túlsúlyba került, a mezőgazda­­sági és az azzal összefüggő élel­miszeripari tevékenység ma vi­rágzóbb, mint valaha. Említet­tem a Húsipari Vállalatot, a­­mely hidegfelvágottal és konzer­­vekkel látja el a fővárost, és folytathatom a felsorolást az egykori uradalmi birtokokon lét­rehozott állami mezőgazdasági vállalattal, a zöldségtermesztési szövetkezetközi társulással, a növényházi vállalattal és a me­zőgazdasági termelőszövetkezet­tel, amelyek összesen mintegy 4900 hektáron gazdálkodnak, méghozzá szép eredménnyel. Tejesasszonyaink ugyan már nem járják a főváros utcáit, de az árnu és az mtsz tehenészetei komoly részt vállalnak a nagy­város ellátásából, mint ahogy a két zöldségtermesztő egység is a maga áruféleségeivel, de a la­kossági gazdaságok is, amelyek 491 hektár földet birtokolnak, s ennek arányában részt kérnek és kapnak mind az önellátási programok teljesítésében, mind a központosított alap képzésé­ben. A popesti-b­ordeni-iek u­­gyanis nem fordítottak hátat a földnek, az 1900 mtsz-tag mel­lett az ipari dolgozók is szorgal­masan művelik kertjeiket, szíve­sen tartanak állatot, így szerző­déses alapon idén mintegy 400 hl tehéntejet, 88 hl juhtejet, 100 kilós súlyban 600 sertést, hét tonna szarvasmarha-húst, 1,7 tonna juhhúst, hat tonna ba­romfihúst, 280 ezer darab tojást, 104 tonna zöldségfélét értékesí­tenek, s mindemellett még a fővárosi piacokra is jut áru a kiskertekből. Marin Joan vérbeli lokálpat­rióta büszkeségével jelenti ki: — Bőven volt mivel a válasz­tópolgárok elé álltunk a március 17-ét megelőző összejöveteleken. Popetti-Leordeni, amelynek kö­zös víz-, villany-, telefon- és közlekedési hálózata van a fővá­rossal, rég nem szegény rokona Bukarestnek. Kap tőle, de ad is neki. Most éppen azon fárado­zunk — különben a közszállítási vállalat idei tervében már szere­pel is —, hogy meghosszabbít­sák a villamosvonalat, s kiépíté­sével párhuzamosan megoldjuk a főutca csatornázását. Ezzel két olyan, a választópolgárok által többször is felvetett gondunk ol­dódik meg, amely siettetni fogja a gazdasági életben, fejlődés­ben már rég kibontakozott vá­­rosiasodási folyamatot. Búcsú előtt egy „keresztkér­déssel'' igyekszünk zavarba hoz­ni magabiztos, de mindvégig kedves házigazdánkat: minek vallja magát, minek vallják ma­gukat a helybeliek? Bukarestiek­nek, vagy pope?ti-l­ordent-iek­nek? — Embere válogatja, de a helyzettől is függ. Bukarestben pope$ti-leordeni-iek vagyunk. Az ország más tájain... bukares­tiek. S ha meggondoljuk, mind­két válasz helyes. Tréfásan úgy szoktuk mondani, hogy „kettős állampolgársággal“ rendelke­zünk. • • • Hogy tulajdonképpen mekkora is Pope$ti-Leordeni, amely egy­koron nem két, mint nevéből kö­vetkeztetni lehetne, hanem há­rom település egyesüléséből született, csak akkor döbbentünk rá, amikor a központból útnak akartunk indulni. Miközben azon tanakodtunk, hogy az mtsz-t, a zöldségtermesztési szövetkezet­közi társulást, a növényház-vál­lalatot, a Munkaérdemrend I. fokozatával már négyszer kitün­tetett Húsipari Vállalatot, vagy a legrégibb szocialista mező­­gazdasági egységet, az állami vállalatot keressük fel, kiderült, hogy kilométereket kell gyalo­golnunk vagy ismét buszra kell ülnünk. A legkézenfekvőbb meg­oldásnak végül is a legutóbbi tűnt, márcsak azért is, mert az árny — szimbolikusan hangsú­lyozva is a település jellegét — szomszédja a Danubianának, a­­melyet viszont ugyanaz a 144-es köt össze a központtal, amivel Bukarestből érkeztünk. Már túl a község határán, túl a Bukarestet körülölelő terelő­­úton, a 17-es kilométerkőnél áll az árny székháza, több gaz­dasági épülete, istállója, nyáron árnyas, most éppen téli öltözékét levető parkban aprócska la­kónegyede kantinvendéglővel, napközi otthonnal, vegyesüzlet­tel.­­• Egy kicsit messze esünk a fővárostól, de még a községtől is — mutatja be birodalmát Za­­gorodniuc Dumitru, a vállalat műszaki igazgatója, aki 33 éve szolgálja a román mezőgazda­ságot, másfél évtizede irányítja az ámv-ben az igényes és sok­oldalú szakmai munkát. Mert, mint megtudjuk tőle, a tíz far­mot felölelő vállalat területileg a közepesek közé tartozik ugyan, de — a magas hozamoknak kö­szönhetően — a főváros ellátá­sából annál nagyobb szerep há­rul rá. — Éppen ezért igyekez­tünk olyan lét- és munkafeltéte­leket teremteni, melyek von­zóak nemcsak a helybeli­eknek, hanem a más vidék­ről származóknak is, arról nem is beszélve,, hogy az állat­tenyésztésben nagy előny az, ha mindig kéznél van a gondozó, a sza­kem­ber. A fővárosban jól ismert és megbecsült popesti-b­ordeni-i am­ ma 2614 ha mezőgazdasá­gi területen gazdálkodik, öt nö­vénytermesztő és öt állatte­nyésztő farm keretében, ame­lyeknek együtt idén 250 millió lej értékű össztermelést és 180 millió lej értékű árutermelést kell megvalósítania. Hogy hon­nan a két összeg közötti különb­ség, arra is hamar megkapjuk a választ.­­ Az öt növény- és gyü­mölcstermesztő farm közül kettő lényegében nekünk termel, az öt állattenyésztési farm takarmány­­szükségletének egy részét állítja elő. Az ezek által megtermesz­tett kukorica, takarmányrozs, lucerna és más takarmánynö­vény tehát csak közvetve értéke­sül, hússá, tejjé átalakítva hagy­ja el a gazdaságot. Más három farmunk — a zöldségtermesztő, illetve a két gyümölcstermesztő — viszont közvetlenül is hozzá­járul a főváros ellátásához, mintegy 3000—3400 tonna zöld­ségfélével és 1700 tonna gyü­mölccsel, többek között szamó­cával, cseresznyével, meggyel, almával, körtével, barackkal, szil­vával. Az árutermelésből az o­­roszlánrészt azonban az állatte­nyésztő farmok vállalják maguk­ra, s a továbblépés tekinteté­ben is rájuk hárul a döntő sze­rep. Beruházásaink zömét így az állattenyésztésben eszközöljük, többek között újabb farm építé­se is zajlik. S hogy mennyire vegyes a pro­filja a vállalatnak, az csak akkor derül ki igazán, amikor megis­merkedünk az állattenyésztési szektorral is. Az öt farm közül három szarvasmarha-, kettő pe­dig sertéstartásra rendezkedett be. Két tehenészetük van 1040 főnyi, kiváló minőségű állomány­nyal, amelynek évi termelése meghaladja a 45 ezer hektoliter tejet, azaz a 4500 literes egye­denkénti hozamot. Az üszőbor­­jakat továbbtenyésztés céljából a haramadik farm veszi át, első fedeztetésig, ahonnan a legjobb egyedek a kiöregedett, már­­gyengén tejelő tehenek pótlásá­ra visszakerülnek a tehenészetbe, míg a bikaborjakat hizlalásra egy másik ámv-nek adják át. Más két farm sertéstenyésztés­sel foglalkozik, az egyik szelek­cióval és szaporítással, míg a másik hizlalással. Ez utóbbiból évente 3100 tonna hús kerül ki.­­( Hús, tej, zöldségfélék és gyümölcs — íme, főbb terméke­ink, amelyekkel hozzájárulunk a főváros ellátásához — összege­zi a lényeget Zagorodniuc Du­mitru mérnök. — S ebből már következnek azonnali és távlati feladataink is, amelyeket pár­tunk XIII. kongresszusa külön­ben világosan meg is fogalma­zott: a hozamok szüntelen növe­lésével mindebből többet és többet adni. El kell mondanom, hogy ebbeli törekvéseinkben jó alapról indulunk. Egyrészt terü­leteink mintegy hetven százalé­ka be van rendezve öntözésre, másrészt biztosítottak az anyagi feltételek is. Ennek köszönhetően tavaly biztató eredményeket ér­tünk el mind a szántóföldeken és gyümölcsösökben, mind az ál­lattenyésztésben, így takarmány­­árpából 4864 kg-os, kukoricából 7500 kg-os, zöldségfélékből 29 tonnás, gyümölcsfélékből 7700, földieperből 8300 kg-os hektár­­átlagot, míg tejből több mint 4400 literes egyedenkénti hoza­mot valósítottunk meg, de a ser­téstenyésztésben is sikerült el­érni az átlag 100 kg-os vágó­súlyt az előírt takarmánymennyi­séggel. Az idei tél, persze, a mi vállalatunkat is próbára tette. A növénytermesztésben szerencsé­re kevés az olyan kultúra, a­­melyben a fagyok kárt tehettek volna, a termelésben tekinté­lyes részt képviselő kukorica ve­tésére ugyanis csak majd ta­vasszal kerül sor, az állatte­nyésztésben viszont nagy nehéz­ségeket kellett legyőznünk, de azt hiszem, erről, illetve ered­ményes intézkedéseinkről köny­­nyebb a helyszínen meggyőződ­ni. * • • • A vállalat szemefénye a 3-as tehenészeti farm, amely tavaly 114 százalékban teljesítette árutermelési tervét, ahol az 540 tehén mindenikéről 4550 liter te­jet fejtek, s az elleni mutató a tervezett 85 helyett elérte a 87 százalékot. Pedig mindezt nem nézné ki az ember ebből az u­­gyan rendben, tisztán tartott, de öreg épületekből álló telepből. — Azzal volt szerencsénk a fagyos napokban — vallja meg­győződéssel a farm fiatal és e­­rélyes vezetője, Marian Saiu mérnök —, hogy annak idején a „korszerűsítés" Láza nem érte u­­tól ezeket az épületeket is, hogy csak annyit modernizáltunk, a­­mennyit kellett, amennyi köny­­nyebbé tette a mánkat. Az igaz­ság ugyanis az, hogy ilyen ke­mény télben, mint az idei volt, betonépületben nem ér­zi jól magát a jószág, ha­mar áthűl, a pára kicsapódik falaira, oda az egészséges mik­roklíma. A tégla viszont jobban szigetel, őrzi a hőt. Az állomány még így is megsínylette a nagy hideget, valami keveset ugyan, de visszaesett a tejtermelés, csak 11,5 liter takarmányozott tehenenként a terv teljesítéséhez szükséges napi 14—15 liter át­lag helyett. Szerencsére most már túl vagyunk a nehezén, de hogy milyen áron, arról nem is jó beszélni. Éjt nappallá téve dolgoztunk, a kitrágyázást sok­szor kézzel kellett elvégeznünk, mert a vezetékek elfagytak, a trágya percek alatt sziklatömb­bé dermedt az utánfutókban. A tej elszállításával is meggyűlt a bajunk, kannákban kellett tárol­nunk a sok száz hektolitert, mert a ciszternákba egyszerűen bele­­kásásodott. Gondot okoztak az elválasztott borjak is, amelyeket senki sem sietett átvenni. Már­pedig nekünk nem mindegy, hogy ki takarmányozza azokat. Főleg most nem, amikor látha­tóan késik a tavasz, s vele e­­gyütt a legeltetési idény, a zöld futószalag beindulása is. Szeren­csére, tartalékaink vannak, ame­lyekhez azonban, ha nem mu­száj, nem szeretnénk hozzá­nyúlni, hisz növelik az önköltsé­get. Az egészséges, gömbölyű hols­­teinek mit sem sejtenek mindeb­ből, nyugodtan kérődznek, vár­ják az esedékes adagot, amely továbbra is változatos és bősé­ges. —­ Az elkövetkezőkben 18—20 litert várunk tőlük — mutat a példásan rendben tartott álla­tokra Marian Saiu —, ha nem így lesz... akkor szóba sem ál­lunk velük. Különben nemrégi­ben frissítettük az állományt, 55 gyengébb egyedet már kicserél­tünk. Gondolom — teszi hozzá tréfásan —, ettől a többiek is megszeppentek. • • • Popești-Leordeni ma minde­nekelőtt arra büszke, hogy a leg­­iparosítottabb községek egyike az országban, hogy milliárdos ipari termelést valósít meg, töb­bek között bukaresti „ingázók­kal". Legszebb vívmányai között ugyanakkor az új agrárforrada­lom útját járó mezőgazdasági egységeinek eredményei is sze­repelhetnek. Az egykor tejesasz­­szonyairól ismert falu ma a fő­város egyik bőségkosara, min­den jóval szolgáló „éléskam­rája." Gyarmath János m­­­n TaMi-mMK mi smm A két Évtizedes építőmunkánk gazdag számvetése A CEAUSESCU-KORSZAK szocialista beteljesüléseink nagyszerű korszaka LUPÉNYI KÖRKÉP Gazdag eredmények tudatában büszkén járult az urnák elé Lupény lakossága is. E hajdani jellegtelen bányásztelepülés, mely több mint fél évszázaddal ezelőtt a véres osztálycsaták so­rán hozott áldozataival véste be nevét a történelembe, ma — a IX. pártkongresszustól eltelt két évtized, a hazafias büszkeséggel Ceaușescu-korszaknak nevezett időszak fejlesztési pártpolitikája valóra váltásának eredményeként — az ország egyik leg­erőteljesebb, civilizációs-kulturális léptékváltásai szem­pontjából pedig legvirágzóbb munkásközpontja. Történelmi hagyományainak szilárd talapzatára jelenkorisága, emerre pedig jövőtudata épül. Jelenkoriságát az új minőségre váltás felgyor­sult üteme jellemzi. Elsőként ezekkel vetünk számot Popa Stefan elvtárs­sal, a városi pártbizottság tit­kárával folytatott beszélgeté­sünkben: — Két fő termelőüzemünk, a lupényi és barbatényi bányavál­lalat, a kohászati ipar kokszosít­­ható szénszükségletének tekin­télyes hányadát biztosítja és je­lentős importszükséglettől men­tesíti a nemzetgazdaságot. Jellemző erre, hogy csak a most lezárult törvényhozási ciklus éveiben az említett kiterme­lő egységek állandóan fokoz­ták hozamaikat, 1980-ban 2 469 000, 1981-ben 2 633 000, 1983-ban pedig 2 764 000 tonna nyersszenet hoztak felszínre. A tavaly véghez vitt és idén foly­tatandó műszaki-technológiai fejlesztések, valamint az új fej­tés-megnyitási munkálatok ered­ményeként 1985-ben a lupényi bányának terv szerint 3 millió tonnára, a barbatényi bányának 700 000 tonnára kell növelnie termelését. E mennyiségek egy­részt — amint arra az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága március 9-i ülésének nagy jelen­tőségű dokumentumai is fi­gyelmeztetnek — a folyó ötéves terv összes­­ gazdasági célkitűzé­sei maradéktalan teljesítésének feltételeit teremtik meg, más­részt széles alapot bontakoztat­nak ki ahhoz, hogy a XIII. kong­resszus irányelveiben kijelölt op­ciók szellemében 1986—1990 között Lupény legkevesebb 14 900 000, Barbatony pedig mintegy 3 700 000 tonna kokszo­­sítható szenet biztosítson az or­szágnak. BTIVezá­nak­ jó­­m­inősé­­gű, a modern­­ fémkohászatban is feltétlen elismerésre számító ipari alapanyaggá való feldol­gozásáról harmadik nagy jelen­tőségű vállalatunk, a lupényi szénmosó és -osztályozó gondos­kodik, melynek tiszta szénterme­lési terve — az urikányi, a Gun­­pu lui Neag­i, valamint a meg­nyitás alatt álló Valea de Brazi-i hozamokkal kiegészülve — idén 3 150 000, 1986 és 1990 között összesen 14 420 000 tonnára nö­vekszik. Megannyi szemléletes adat ez annak a haladásirány­­nak a betájolásához, mely Lupény specifikusan magas feladatait jelöli ki pártunk energetikai és nyersanyagalap-fejlesztési prog­ramjának végrehajtásában. Mindezzel azonban korántsem merítettük ki a jelenkori Lupény ipari profiljának bemutatását. A város gazdasági életének és tevékenységének színskáláját a szocializmus éveiben és főként a IX. pártkongresszust követően számos kisipari és szolgál­tatási szövetkezet megalaku­lása mellett még két köztársasá­gi jelentőségű egység, a Viscoza műselyemszál-gyártó vállalat és a selyemszövöde létrehozása gazdagította. A város gazdasági fejlődé­sének nyomtávait követő vizs­gálatainkat Cimpoian Iuliana közgazdász irodájában foly­tattuk. — Szemben 1980-nal, amikor Lupény ipari össztermelése 1,033 milliárd lej volt, tavaly ennek összege elérte az 1,848 milliárd lejt, idén pedig, a terv szerint, 2,110 milliárd lejre emelkedik. E rendkívül erőteljes növekedési ütemet elsősorban a bányák fej­tési zónáinak kiszélesítésével és műszaki fejlesztésével, ennek megfelelően a munka termelé­kenységének és hatékonyságá­nak fokozásával, másrészt új be­ruházások megvalósításával ér­jük el. A most lezárult törvény­hozási ciklus éveiben vált való­ban gépesített föld alatti üzem­mé a lupényi és barbatényi bá­nya, és minden szempontból vi­lágszínvonalú mércék szerint korszerűsített technológiai rend­szerré a lupényi szénmosó. Eb­ben a szakaszban kezdte meg üzemelését a műselyem-szövöde. Valamennyi gazdasági egysé­günkről bátran elmondhatjuk — és ez is szorosan hozzátartozik a jelenkori Lupény arcképvázlatá­nak kialakításához —, hogy dolgozóik odaadóan, mély haza­fias felelősségtudattal tesznek eleget kötelezettségeiknek. Az év első két hónapjában a lupényi bányászok 348 643, a barbaté­nyi bányászok fizikai tervük 105,2 százalékos teljesítésével 72 085 tonna kokszosítható nyersszenet szállítottak a dúsítóba, mely 500 602 tonna szenet dolgozott fel. Ugyanebben a szakaszban a Viscoza vállalat 140 tonna mű­­selyemszálat gyártott, a műse­­lyemszövöde pedig 42 000 négy­zetméter alapanyagot állított elő. Hozzátenném az elmondottak­hoz, hogy e két utóbbi, elsősor­ban a nők egyre szélesebb kö­rű foglalkoztatását biztosító egységünkben januárban és februárban a kedvezőtlen időjá­rási viszonyok, energiaellátási gondok miatt a teljesítmények nem emelkedtek a valós kapaci­tás színvonalára. Mégis, a hal­latlan erőfeszítésekről tanú­­bizonyságot tett bányák mellett, büszkén említem ezeket a válla­latokat is, mivel dolgozóik már­cius eleje óta a tervnek megfe­lelő menetben végzik tevékeny­ségüket, komoly feltételekkel ren­delkeznek, hogy mielőbb felszá­molják lemaradásaikat, s a Vis­coza idén 2800 tonna műselyem­­szálat, a műselyemszövöde pe­dig egymillió négyzetméter alap­anyagot biztosítson a nemzet­­gazdaságnak. Amerre csak járunk, min­denfelé az építőmunka meg­valósításaival, magával az é­­pítéssel találkozunk Lupény­­ban. Mindegyikükről szól­nunk kellene, hiszen vala­mennyi — legyen bármi is a rendeltetése — az újjal és a fejlődés távlataival szövetke­zett város szimbóluma. Ha mégis válogatnunk kell az é­­pítőtelepek között, mindenek­előtt a dél-lupényi új bánya­szektor megnyitásának elő­készületeiről szólunk, hiszen ez kapcsolódik a legszoro­sabban a helység jelenkori­ságát és jövőjét alapvetően meghatározó szénprogram végrehajtásához. Riczi Ká­roly mérnöknek, a Petrozsény municípiumi bányaépítő és -szerelő fővállalkozás itt dol­gozó komplex brigádja ve­zetőjének tájékoztatásaiból a következőkről szereztünk tu­domást: — Az új bányaszektor, mely a maga nemében a barbatényi bányával teljesen azonos nagy­ságrendű önálló vállalat is le­hetne, évi 750 000 tonna szén felhozatalára alkalmas kapaci­tással készül. Részleges átadá­sára, illetve termelésének bein­dítására az idei évtől kezdve kerül sor. A munkálatok megkez­dése óta több felszíni létesít­mény és állandó jellegű bánya­térség kialakítását fejeztük be, így felépítettük a hőközpontot és a kompresszorállomást, befe­jeztük a bekötő utak és aknate­lepítéshez szükséges platformok kialakítását, az aknamélyítő be­rendezések szerelését és így to­vább. Jelenleg az első szkípakna mélyítéséhez összpontosítjuk e­­rőinket, mely a legelső felté­tele ama célunk elérésének, hogy a részleg már idén mint­egy 150 000 tonna szén felhoza­talával bekapcsolódjék a válla­lat tevékenységébe. Utunkat Hada Constantin mérnöknek, a néptanács vég­rehajtó bizottsága alelnöké­­nek társaságában folytatjuk. Az előzőekben azt vizsgáltuk, hogyan járul hozzá az ember, esetünkben Lupény város ro­mán, magyar és más nemze­tiségű dolgozókat tömörítő közössége az életszínvonal, a jólét fokozását szavatoló munkafeladatok, a szocialis­ta haza felvirágzását szor­galmazó célok végrehajtásá­hoz. Most viszon­t arra kere­sünk választ, hogy mi teszi teljessé ennek az áldozatos munkát végző, odaadó, a párt eszményeit követő, érte hevülő közösségnek, amilyen Lupény város lakossága, az életét? — Szinte mindent felszámol­tunk Lupényban, ami valamikor még itt a múlt rossz emlékeire utalt. A IX. pártkongresszus után, a régi bányászkolóniák helyén épült fel a Braia, a Vis­coza, a Viitorului lakónegyed, 1979—1984 között pedig nagy erővel láttunk hozzá a városesz­tétikai és lakályossági szem­pontból a korábbinál is maga­sabb lépcsőfokot jelentő Tudor Vladimirescu és Barbatény-kör­­zet kialakításához. Az említett években 1927 lakást adtunk át, melyek jelentős többségének a mélyszinti kitermelésben dolgo­zó bányászaink váltak haszonél­vezőivé, így a lupényi bányavál­lalatból több mint 800, a barba­tényi bányavállalatból 314 bá­nyász költözött családjával új, a korábbinál kényelmesebb ott­honba. Vladulescu Ion, Mocanu Tudor, Paraschiv Dumitru, Fodor László brigádvezetők neve csu­pán kiragadott példa az említet­tek közül, üzembe helyeztük az 1000 hívószámmal ellátott új te­lefonközpontot, melynek jóvoltá­ból Lupény is bekapcsolódhat az országos automata távbeszélő hálózatba. A barbatényi negyed­ben új kenyérgyárat, 24 tanter­mes általános, iskolát, 900 férő­helyes új vendéglátóipari egysé­get és 200 férőhelyes kantinét­­termet avattunk, és összesen 4368 négyzetméterrel szélesítet­tük a város kereskedelmi egysé­geinek felületét.­­ Feltétlen em­lítést érdemel a kétszer 2000 köbméteres víztárolók­ felépítése, a strázsai 800+1500 méteres sí­felvonók elkészítése, a Bulevar­­dul Pocii négysávú forgalmi pá­lyává való szélesítése és így to­vább. Az új törvényhozási ciklus­ra is számottevőek a terveink. A Tudor Vladimirescu és Barbatény negyedben több mint 2000 lakás átadását tervezzük s az új ad­minisztrációs központ, művelődé­si ház és filmszínház, mutatós üzletházak, köztük egy nagyáru­ház, létrehozásával a barbaté­nyi zónában alakítjuk ki a lupé­nyi új urbanisztikai központot. Következő állomásunk a lupényi bányavállalat, ahol Vlad Nicolaéval, a dolgozók tanácsa alelnökével a bányá­szok munkájának elismerését jelentő ösztönzők néhány vo­natkozásáról beszélgettünk el. — Városi pártbizottságunk a lupényi és barbatényi bányavál­lalat kollektív vezető szervei tag­jainak a város ügyintézésébe való közvetlen bevonásával, min­den intézkedésével a Bányászok jólétének, társadalmi megbecsü­lése fokozásának útját egyenge­ti. A lakásproblémákat dinami­­kusan­ sikerült megoldanunk és a munkában szerzett érdemeket érvényesítjük ebben a folyamat­ban. Szólamszerűség nélkül állí­tom, hogy ma lupényi bányász­nak lenni hivatásbeli érdemet és szociális lépéselőnyt jelent. A­­ globális akkordjavadalmazás, e­­zen belül a progresszív akkord új elveinek alkalmazásával dol­gozóink jövedelmi szintje maga­sabb az országos átlagnál, ami teljes mértékben összhangban áll pártunk emberközpontú poli­tikájával. Végül, de nem utolsó­sorban, szólnom kell az összes dolgozóinkat megillető napi ét­kezésről, melynek költségeit az üzem vállalja magára. Az összefüggések pontosabb szemléltetéséért el kell monda­nunk, hogy a lupényi bányavál­lalat naponként 5000 adagot — három fogásból álló úgy­nevezett védőételt — biztosít dolgozóinak, ami nem kevés költségtől mentesíti a bányászo­kat. Jelentős továbbá a bánya műszaki fejlesztését, a munka­termelékenység fokozását, a ter­melés biztonságát és a bányá­szok fizikai megterhelésének csökkentését szolgáló beruházá­sok értéke is; ezeknek egy része, amilyen például a fejtések kis­­gépesítése, a maga nemében szintén szociális juttatás. Ezzel kapcsolatban vizsgáljuk meg a bányák munkabiztonságának problémáját. A bányászok testi épségé­nek, anyagi javainak megvé­désében nem ismerik a taka­rékosság fogalmát. Ezzel kap­csolatban Grosu Aurelian mérnök, a munkavédelmi osz­tály vezetője hangsúlyozta: " Jól példázza a fentieket, hogy 1983-ban a tervezettnél 1 100 000, 1984-ben pedig 200 000 lejjel többet költöttünk a külön­böző biztonságtechnikai rend­szerek, berendezések beszerzé­sére és felszerelésére. Szemben 1981-gyel, amikor még a bal­esetekből származó munka­képtelenségi napok szám­a 1000 dolgozóra számítva 960-ra emel­kedett vállalatunkban, 1982-ben ennek aránya 830-ra, 1983-ban 714-re, végül 1984-ben 545-re csökkent. A balesetveszély meg­előzésében és elhárításában bányászhiv­at­ás, MUNKA, MEGBECSÜLÉS trmelékenység fokozását, a tér- rendkívül sokat köszönhetünk az lelés biztonságát és a bánya- új támfalazási rendszerek, a vé­tek fizikai megterhelésének hőpajzsok, a hidraulikus és fém sökkentését szolgáló beruházó- tartópillérek, stb alkalmazás­­­ok értéke is; ezeknek egy része, nak. Ezeknek aránya az összter­­milyen például a sejtések kie­­melésben 70 százalékra növelt k­­épesítése, a maga nemében lett, aminek eredményeképp s­zintén szociális juttatás. Ezzel kőzetomlások és -hullások k­­­apcsolatban vizsgáljuk meg a azt bekövetkezett balesetek va­­ánják munkabiztonságának­lószínűsége lényegesen csök­­roblémáját.­kent. Anélkül, hogy ez meg-A bányászok testi épsége- "Iktatna bennünket, elmond­­nek, anyagi javainak megvé­­batom" hogy « «^forduló es­­ésében nem ismerik a toka­­z„ere"c­ere, jobb"y"e. T rékosság fogalmát. Ezzel kap- lyos b° esetek többségét a fi­csolatban Grosu Aurelian ?Ye,meirise,?. okozza ban bank­­mérnök, a munkavédelmi ősz­­ban. Ventillad­os állomásunk tály vezetője hangsúlyozta: percenként 25 000 köbméter tisz­■»« ,, * . ta levegőt lövell a folyosókba . Jól példázza a fentieket, » .. ,,, A­h­ogy 1983-ban a tervezettnél esztarokba', ami által kitartra 100 000, 1984-ben pedig 200 000 volt a metángázrobbanás. Emel­tjei többet költöttünk a külön­ lett a biztonsági fok további,aé­­öző biztonságtechnikai rend- veléséért nagy teljesítményű el­erek, berendezések beszerző- szívó berendezéseket is működ­ése és felszerelésére. Szemben tettünk a metángáz-koncentrá- 981-gyel, amikor még a bal­­c­ók, esetleges megülepedések ,ezekből származó munka­ megelőzéséért. Az elszívott g­­­éptelenségi napok száma 1000 zokat műhelyeink és irodáink s­­­olgozóra számítva 960-ra emel­­tésére hasznosítjuk, ami által é­­►tíett vállalatunkban, 1982-ben venként 115 millió lej haszonhoz mnek aránya 830-ra, 1983-ban jut vállalatunk. Mondanom sem 14-re, végül 1984-ben 545-re kell, hogy ezt az összeget szin­nökkent. A balesetveszély men­­tén munkavédelmi berendezés f­­őzésében és elhárításában ink tökéletesítésére fordítjuk. Pártunk humanista politikájának tükörképeit vetítik elénk lupé­nyi élményeink, a város és a bányavállalat vezetőségének tagjai­val folytatott beszélgetéseink. E politika tartalmát az ember iránt tanúsított sokoldalú gondoskodás és a vele szemben támasztott magasrendű elvárás korrelációja képezi. Végső megállapításunk: boldog és derűs az a közösség, mely egyensúlyban áll e két té­nyezővel. Példamutatóan teljesíti kötelességét, ezért nyugodt lel­kiismerettel, megérdemelten élvezi jogait. Juhász Zoltán

Next