Előre, 1986. november (40. évfolyam, 12106-12131. szám)
1986-11-01 / 12106. szám
2 A TUDOMÁNY- ÉS OKTATÁSÜGYI ORSZÁGOS TANÁCS PLENÁRIS ÜLÉSE (Folytatás az 1. oldalról) ra emelkedett DOKTOR ELENA CEAUSESCU MÉRNÖK AKADÉMIKUS ELVTÁRSNŐ. Elena Ceausescu elvtársnő beszédét a plenáris ülés részvevői mélységes érdeklődéssel és megkülönböztetett figyelemmel követték. Elena Ceausescu elvtársnőhöz intézve szavait, Ion Ursu elvtárs, a Tudomány- és Oktatásügyi Országos Tanács első alelnöke a következőket mondotta: „Mélyen tisztelt doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő! Kérem engedje meg, hogy a plenáris ülés részvevői, a tudományos kutatás és az oktatás terén dolgozók nevében kifejezzem mélységes tiszteletünket, legmelegebb köszönetünket a magas elméleti és gyakorlati értékű nagyszerű orientációkért, amelyeket a plénumnak, országunk egész kutatási és oktatási tevékenységéhez adott annak érdekében, hogy teljes mértékben érvényesüljön az új tudományos-technikai forradalom a gazdasági és társadalmi tevékenység minden területén. A magas szakavatottsággal elemzett rendkívül fontos problémák a plénum vitájának középpontjában fognak állni, mivel azok képezik egész tevékenységünk általános tökéletesítésének lényeges feltételeit. Biztosítjuk, hogy minden energiánkat az ön értékes orientációinak maradéktalan valóra váltása érdekében hasznosítjuk, mert meggyőződésünk, hogy így a ránk bízott nagy felelősség mértékében hozzájárulunk a XIII. kongresszus határozatainak, a párt és az állam egész bel- és külpolitikájának, azoknak az útmutatásoknak a valóra váltásához, amelyeket szeretett vezetőnk, Nicolae Ceausescu elvtárs, a párt főtitkára, a köztársaság elnöke adott a kutatás és az oktatás számára.“ Napirendre tűzött problémákkal kapcsolatos vita keretében felszólaltak a következő elvtársak: Aurel Sandu, a Központi Elektrotechnikai Intézet vezérigazgatója, Voicu Tache, a bukaresti Politechnikai Intézet rektora, Mircea Dragulin, a Központi Nehézgépipari Intézet vezérigazgatója, Marin Ivascu, a Központi Fizikai Intézet vezérigazgatója, Coleta De Sabata, a temesvári Politechnikai Intézet rektora, Nicolae Dobre, aTipizálási, Szabványügyi és Fogyasztásnormázási Főigazgatóság igazgatója, Barbu Petrescu, a Központi Közgazdasági Kutatóintézet vezérigazgatója, Lorica Gavrelita, a iasi-i Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet rektora, Pavel Babiciu, a Mezőgazdasági Gépészeti Kutató és Gyártástervező Intézet igazgatója, Lucia Rosca, az Központi Energetikai Kutatóintézet vezérigazgatója, Tiberiu Muresan, a Mezőgazdasági és Erdészeti Tudományok Akadémiájának elnöke, Gheorghe Marcu, a kolozsvár-napocai Kémiai Intézet igazgatója, Constantin Arseni, az Orvostudományi Akadémia elnöke, Ioan Popescu-Iovitu, a bukaresti Egyetem rektora, Gheorghe Aldea, a cimpinai Kőolaj- és Gázipari Kutató és Tervező Intézet igazgatója, Maria Ionescu, a Központi Kémiai Intézet vezérigazgatója, Teodor Maghiar, a nagyváradi Almérnöki Intézet dékánja, Ion Folea, bánya-, kőolajipari és geológiai miniszter, Dumitru Ghise, a Társadalompolitikai Pártoktatási Akadémia prorektora, Doina Ivan, a Központi Biológiai Intézet vezérigazgatója, Iulia Petrescu, a Textilipari kutatóintézet igazgatója, Ion Anton, Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájánakalelnöke, Vasile Popescu, az RKP Délj Megyei Bizottságának titkára, Cameluta Beldie, a iasi-i Politechnikai Intézet rektora, Mihai Niculescu, az IPROMET igazgatója, Aurel Negucioiu, a kolozsvár-napocai Egyetem rektora, Emil Spirea, a bukaresti Közlekedési Kutató és Tervező Intézet igazgatója, Ion Badea, az Országos Vízügyi Tanács elnöke, Corneliu Rizescu, a Központi Fémipari Kutatóintézet vezérigazgatója, Radu Voinea, Románia Szocialista Köztársaság Akadémiájának elnöke, Cristian Hera, a funduleai Gabona- és Iparinövény Kutatóintézet igazgatója, Constantin Ionescu, a Román Szabványügyi Intézet vezérigazgatója, Valeriu Matache, a Műszerészeti és Textilgépgyártási Iparközpont vezérigazgatója, Septimiu Barna, az Üvegipari és Finomkerámiai Kutató és Gyártástervező Intézet igazgatója, Gheorghe Bujgoi, a Szervetlenvegyipari és Színesfémipari Kutató, Gyártástervező és Tervező Intézet igazgatója, Nicu Boboc, a bukaresti Központi Matematikai Intézet vezérigazgatója, Ilie Nastase, az RKP Brassó Megyei Bizottságának titkára, Ion Jinga, a Bukarest Municípiumi Tanfelügyelőség főtanfelügyelője, Carol Maniciu, a Központi Gépipari Intézet vezérigazgatója, Octavian Jancu, az Electronikai Tudományos Kutató és Gyártástervező Intézet igazgatója. A plénum vitájára bocsátott jelentésekben, valamint a felszólalásokban nagyra értékelték a pártfőtitkár, a köztársaság elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs meghatározó hozzájárulását a haza gazdasági-társadalmi fejlesztése nagyszerű célkitűzéseinek meghatározásához és valóra váltásához, hogy növekedjék az életszínvonal és az egész nép civilizációs foka, a szocializmus ésa kommunizmus építésének hazánkban megvalósított történelmi műve szervezéséhez és irányításához, Románia nemzetközi tekintélyének növeléséhez, szabad és méltó érvényesüléséhez a világ nemzeteinek sorában. Kifejezésre jutott a határtalan szeretet, amelyet a kutatás és az oktatás terén dolgozók táplálnak Nicolae Ceausescu elvtárs iránt, a mélységes hála döntő szerepéért a tudomány és a technológia fejlesztésének hosszútávú stratégiájának az ország történetében első ízben való megalapozásában, amely szerves része lett a pártprogramnak, a tudományos technikai forradalom fokozott érvényesítésében, az iskola felelősségének növelésében a társadalom életében, az oktató-nevelő folyamat szüntelen tökéletesítésében, ezen elsődleges tényezők részvételének fokozásában a haza sokoldalú haladása érdekében. Ugyanakkor kifejezésre jutott a megkülönböztetett nagyrabecsülés doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő, a széles körű nemzetközi elismerésnek örvendő jeles tudós, pártunk és államunk kiemelkedő aktivistája tekintélyes tevékenysége iránt, aki magas rendű szakavatottsággal irányítja és összehangolja az egész munkát a kutatás, az oktatás és a kultúra terén, a tudományos és a technikai potenciált határozottan irányítja a nemzetgazdaság intenzív, korszerű fejlesztése, az ország általános haladása problémáinak megoldására. A pártfőtitkár útmutatásai és indikációi, az RKP XIII. kongresszusának határozatai szellemében a plénum részvevői fokozott igényességgel és kommunista felelősséggel elemezték, hogyan valósul meg a tudományos kutatás, a technológiai és műszaki fejlesztés terve 1986 január-október időszakban, valamint hogyan teljesülnek az idénre és az egész ötéves tervre előirányzott összes feladatok megvalósítása céljából megszabott intézkedési programok. A felszólalók hangsúlyozták, hogy doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő vezetésével a központi intézetek, a tudományos kutató, gyártástervező, tervező és termelő egységek munkaközösségei minden képességüket arra összpontosították, hogy példásan teljesítsék a tervet, minél jobb eredményekkel zárják a jelenlegi ötéves terv első évét. Rámutattak, hogy a tudományos kutatás jelentős mértékben hozzájárult a gazdasági növekedés minőségi oldalainak kihangsúlyozásához, az ipar, a mezőgazdaság, a többi ágazat fejlesztésének meggyorsításához, az adott erőforrások erőteljesebb mozgósításához, országunk részvételének neveléhez a nemzetközi gazdasági körforgásban, a gazdasági hatékonyság folytonos növeléséhez. A vita során kiemelték a kutatás és az oktatás terén elért jelentős eredményeket, valamint a megnyilvánult hiányosságokat, ugyanakkor ismertették, milyen akciókat kezdeményeztek az egész tevékenység javítása érdekében, hogy az megfeleljen az 1986. évi tervben előirányzott feladatoknak, a tudományos-technikai forradalom elvárásainak, hogy alaposan előkészítsék a következő évi tevékenységet. Kidomborították, a tudományos kutatás az erőket arra összpontosítja, hogy megvalósuljanak a saját nyersanyag-, alapanyag és energiaalap fejlesztésére vonatkozó programok, az erőforrásokat magas fokon értékesítsék, hangsúlyozottabban növekedjéka munkatermelékenység, emelkedjék a termékek műszaki és minőségi színvonala, versenyképessége, csökkenjen a fogyasztás, a termelési költség. Rámutattak, a kutató, gyártástervező és tervező intézetek a rendelkezésre álló összes emberi és anyagi erőkkel arra fognak törekedni, hogy életbe ültessék a pártfőtitkár, Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeményezésére és közvetlen irányításával megszabott intézkedéseket a termelés szervezésének javítására és korszerűsítésére, hogy elérjék, sőt túlhaladják a világon megvalósított teljesítményeket, új technológiákat honosítsanak meg, széleskörűen érvényesítsék a gépesítést az elektronizálást és az automatizálást, növekedjék a beruházások hatékonysága, teljes mértékben beilleszkedjenek a nyersanyagok és az energia műszaki fogyasztási normáiba, növekedjék az export és jobban gazdálkodjanak az importtal, megvalósuljanak az új agrárforradalom célkitűzései, tökéletesedjék az egész gazdasági tevékenység. Úgyszintén kidomborították, arra törekednek, hogy jobban összehangolják az alkalmazott kutatást az alapvető kutatással a matematika, a kémia, a fizika, a biológia, az orvostudomány terén és más területeken, hogy növekedjék az ország tudományos kutatásának hozzájárulása mind a jelenlegi ötéves terv célkitűzéseinek teljesítéséhez, mint pedig a műszaki megoldások tartalékának biztosításához, amely szükséges az ország távlati gazdasági-társadalmi fejlesztéséhez, az egyetemes megismerés kincsestárának gazdagításához. A vita során kiemelték, különleges figyelmet, szentelnek a munkaerő képzésének és az oktatás korszerűsítésének, a haza jelenlegi fejlesztési szakasza követelményeinek megfelelően. Hangsúlyozták, hogy az egész képző-nevelő folyamat, a munkaerő képzését és továbbképzését szolgáló tevékenység alapját képezi a szoros kapcsolat az élettel, az oktatás, a kutatás és a termelés egysége -- az az elv, amelyet a pártfőtitkár, Nicolae Ceausescu elvtárs állapított meg. Ugyanakkor kifejezésre jutott az elhatározás, mindent megtesznek, hogy az oktatás egyre jobb eredményekkel tegyen eleget küldetésének, munka által nevelje munkára a tanulókat és a diákokat, formálja őket hazafias, harcos-forradalmár szellemben. Kidomborították, fokozottan törekednek a dolgozó személyzet továbbképzési tevékenysége tartalmának, szervezésének javítására, hatékonyságának növelésére, az egész gazdaságban, tekintettel a munkaerő minőségének megkülönböztetett jelentőségére, az ország sokoldalú fejlesztése programjainak teljesítésében. Teljes mértékben elsajátítva a doktor Elena Ceausescu mérnök akadémikus elvtársnő beszédében foglalt értékeléseket és útmutatásokat, a vita részvevői vállalták, határozottan tevékenykednek, hogy a legrövidebb időre csökkentik a kutatás— tervezés—termelés ciklusát, meggyorsítják és kiterjesztik a műszaki fejlesztést az iparban, a mezőgazdaságban, minden tevékenységi területen, hogy teljes mértékben hasznosítsák a tudomány rendelkezésére álló anyagi alapot és erőteljes potenciált, magasabb minőségi szintre emelik a tudományos kutatást és az oktatást szoros összhangban a román gazdaság intenzív fejlesztési követelményeivel a jelenlegi ötéves tervben , és a továbbiakban. A plénum részvevői kifejezték teljes csatlakozásukat pártunk és államunk külpolitikájához, teljes egyetértésüket és nagyrabecsülésüket Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeményezései, akciói és indítványai iránt, amelyek a nemzetközi küzdőtéren az emberiség tudatában ismertté tették mint a nemzetközi politikai élet kiemelkedő személyiségét, a jobb és igazabb, a fegyverektől és háborúktól mentes világ megteremtésének, a béke, együttműködés és nemzetek közötti megértés ügyének fáradhatatlan harcosát. Kifejezésre jutott a tudományos és oktatási dolgozók akarata, hogy határozott IGEN-t mondanak a javaslatra, amelyet a köztársaság elnöke, Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeményezésére elfogadott a dolgozók kongresszusa, a párt Központi Bizottsága nemrégi plenáris ülése és a Nagy Nemzetgyűlés, hogy egyoldalúan 5 százalékkal csökkentjük már az idén országunkban a fegyverzetet, a csapatállományt és a katonai kiadásokat. A Tudomány- és Oktatásügyi Országos Tanács plenáris ülésének részvevői felhívást fogadtak el, amelyet a földkerekség tudósaihoz, kutatóihoz, értelmiségijeihez, valamint az államok vezetőségeihez, a kormányokhoz, az összes politikusokhoz intéztek, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket, szorosan együttműködjenek a nukleáris és az általános leszerelés megvalósításáért, a béke — az emberiség legértékesebb java — védelmezéséért, a folytonos haladásért és az egész világ jövőjének biztosításáért. A vita befejezésekor szólásra emelkedett DOKTOR ELENA CEAUSESCU MÉRNÖK AKADÉMIKUS ELVTÁRSNŐ és a következőket mondotta: Tisztelt elvtársak! Plénumunk elemezte és megvitatta az eddigi tevékenységet, a tudomány és az oktatás hozzájárulása gyarapításának konkrét útjait és módozatait nemzetgazdaságunk intenzív fejlesztéséhez, az egész nép munkája és élete új minőségének megvalósításához, a nemzeti vagyon szüntelen növeléséhez és a haza általános fejlesztéséhez. A plénum vitájából kitűnt, még sok a tennivaló, hogy teljes mértékben megfeleljünk a felelősségteljes elvárásoknak és feladatoknak, amelyeket pártunk és államunk a kutatás és az oktatás elé állít. A leghatározottabban és a legnagyobb felelősséggel kell tevékenykednünk, hogy még magasabb színvonalra emeljük az egész tevékenységet, fokozzuk hozzájárulásunkat az idei feladatok teljesítéséhez és az 1987. évi terv jó előkészítéséhez, az egész ötéves terv, a pá XIII. kongresszusának hátánzatai sikeres valóra váltásáho Meggyőződésem, hogy a Tudomány- és Oktatásügyi Országos Tanács összes tagjai, összes kutatási és oktatási intézetek és egységek minden edejükkel elkötelezetten fogna tevékenykedni, hogy telji mértékben megfeleljenek a különleges feladatoknak, amely ránk hárulnak a termelés szervezésének tökéletesítésére , korszerűsítésére vonatkoz programok, az egész nemzetgazdaságban történő műszál fejlesztésre, a munkatermelékenység növelésére, a termék minőség emelésére, a fogyasztások csökkentésére és a maga gazdasági hatékonyság elérésére vonatkozó kiemelt tervek , programok valóra váltásában a összes tevékenységi területeket Hassunk oda, hogy a roma tudomány és oktatás érvényesüljön jelentős erőként a szocialista építésben, a sokoldalú, fejlett szocialista társadalom felépítésére és Románia kommunizmus felé való haladásár vonatkozó pártprogram maradéktalan valóra váltásában! A plenáris ülés részvevőinek a tudomány és az oktatás terén dolgozóknak a pártfőtitkár részéről kívánok újabb és egyre nagyobb sikereket az egész tevékenységben! (Élénk és hoszszas taps.) A részvevők a forró hazafiság lelkes hangulatában elfogadták a távirat szövegét, amiivet NICOLAE CEAUSESCU elvtárshoz, a Román Kommunista Párt főtitkárához, Románia Szocialista Köztársaság elnökéhez intéztek és amelyhez hangot adnak a tudomány és az oktatás terén dolgozók mélységes szeretetének, tiszteletének és hálájának pártunk és államunk szeretett vezetője iránt fáradhatatlan tevékenységéért, amelyet odaadással és példás forradalmi elkötelezettséggel szentel az ország szüntelen felvirágoztatásának, haladásának a szocialista és a kommunista civilizáció újabb fokai felé, a nép javának és boldogulásának, Románia tekintélye és szerepe növelésének a világon. 112 SZÁMUKBAN TEVESÍTETT EXPORTTERV Helyi nyersanyagokból versenyképes termékek a toplicai bútorgyárban A toplicai Faipari Kombinát bútorgyára abban a szerencsés helyzetben van, hogy exporttermékeinek többségét a helyből kikerülő fenyőfából gyártja. S mióta újból üzemel az átépítéssel korszerűsített fűrészcsarnok, újakkal égés- szültek ki a régi szárítókamrák,a Kelemen-havasok fenyőrengetegeiből kikerülő jó minőségű nyersanyagnak egyenes útja van a mindvégig helyi keretek között történő legmagasabb szintű feldolgozásig, a bútorként való értékesítésig. Az imént vázolt természeti adottság azonban egymagában nem volna elegendő ahhoz, hogy egy gyár mindenben megfeleljen szerződésbe foglalt exportkötelezettségeinek. Mi több, tetemesen túl is szárnyalja kiviteli feladatait. Ámde a toplicaiak kombinátszékhelyen dolgozó bútorgyára nem is bízza magát a kedvező természeti adottságokra, netán a szerencsés véletlenre, mind az ésszerű anyagkihasználás, mind a jó munkaszervezés, mind pedig a munkatermelékenység házi gépgyártással történő növelésében a lehető legtöbbet nyújtotta az idén. Árutermelését 109 százalékban, az exporttervet meg 112 százalékban teljesítette az év első kilenc hónapjában. Ezek után hadd vegyük sorra, mit végzett az említett vonatkozásokban, hiszen minden tényezőnek jelentős szerepe volt a toplicai asztalosok munkájában, teljesítményeiknek a múlt éviekhez mért növekedésében. Mindössze a sorrendet cseréljük fel, előbb az önerőből megejtett gépesítésről ejtünk néhány szót, majd azt követően a munkaszervezésről, az ésszerűanyag- - felhasználásról. , A korábban kézzel végzett élcsiszolásban roppant lassan haladt a munka.Ez az egyszerű eszközökkel végzett mozzanat érezhetően késleltette a több változatban készülő kerti bútorok, de főként a telefonasztalkák gyártási menetét. A szűk keresztmetszet megszüntetéséért a részlegvezető, Sandu Victor technikus tett sokat. Elgondolása alapján és állhatatos sürgetésére készült el az az él csiszoló, amely már az év elejétől kiválóan működik. S érdeme nem csupán az élőmunka kiszorítása, a máshol jobban hasznosítható szakmunkaerő felszabadítása, hanem — s ez elsősorban — a munkatermelékenység megsokszorozása. A másik, szintén termelékenységet növelő, gépi berendezés a felületi kezelők műhelyében felállított lakkszóró fülke. Ebből többet is készítettek, állítottak fel, melyek révén nem csak a lakkozás gyorsult, hanem a minőség is javult. Bútorgyáraink szervezeti beosztása közismerten nem túl bonyolult. A gépház két külön szerepkörű műhelyéből az előkészítőn meg a felületi kezelőkön átjutva kerül az összeszerelőkhöz minden bútordarab. A termelési folyamat ilyenszerű tömbösítését teljes garnitúrák esetén nem tanácsos megbontani. Csakis akkor, ha kizárólag egyedi bútordarabokra szerződött, állt rá a gyár. Minthogy a S toplicai az utóbbiakhoz sorolható, egy-egy termék kisebbnagyobb sorozatainak elkészülte, a termékek minősége sokban függ a rájuk szakosított asztaloscsoportok munkájától. Az „egy termék egy csoport“ munkaszervezési megosztás szakmailag előnyös ez esetben, nyit tágabb lehetőséget a jó értelmű szakmai elmélyülésre, amely mind az ütemes termelésnek, mind a kifogástalan minőségnek biztos alapja. Ilyenformán még a tudósítónak is könnyebb a dolga. Ha egyik-másik termék felől érdeklődik, a műhelyfőnök, Kovács Béla technikus habozás nélkül megmondhatja, melyikért kit érhet dicséret. Bár a kerti bútorok mindegyik változata végigmegy a fázisok felsorolt tömbjein, elkészítésükben mégis a Merlu? Gheorghe mester vezette 2-es előkészítőnek van oroszlánrésze. Ugyanígy a telefonasztalkák tetszetős darabjaiért Trif Viorel mester csoportja vállal kizárólagos felelősséget. A sorból azonban Szabó István mester neve sem maradhat el, hiszen a felületi kezelést végző csoport irányítójaként egyik meg másik bútordarabnak is ő adja fényét, a végső és véglegesnek bizonyuló csillogást. Ha már helyi nyersanyagból készül a toplicai bútorféleségek java, s ráadásul — mint már említettük — fenyőfa bőséggel van a környező havasok lejtőin, arra gondolhatunk, a kerti bútorokhoz csakis a fenyődeszkák legszélesebbjeit válogatják ki a gyár asztalosai. Pedig nem így van. Amiért Helyi és saját nyersanyagból dolgoznak, nem érzik magukat feljogosítva anyagpazarlásra. A részlegvezető Sandu Victor vezetésével olyan, a keskenyebb deszkákat is esztétikusan „egymásbaolvasztó“ hegyes fogazású illesztési módszert dolgoztak ki, amely gyors is, minőségi vétségeket sem tesz lehetővé. Az új illesztési eljárással készülő asztaloknál, padüléseknél éstámláknál jóval kevesebb utólagos javításra, retusálásra van szükség. Ugyanakkor a keskenyebb fenyődeszkák beépítésével, magas fokú értékesítésével a nyersanyag eddigi legjobb kihasználását érték el. Elősorolt érdemeik alapján a toplicai bútorgyártók joggal bizakodnak, hogy az asztalosok mindenkori legnagyobb vágya náluk is teljesülni fog. Termékeik kiváló minősége, munkájuk gyors üteme elismeréseként akár teljes szobagarnitúrákat is rendelnek majd tőlük a közeljövőben vásárlóik. Ez a maga rendjén tevékenységük bővüléséhez vezetne. Szabó Barna VÉGEZNI KELL A GYÜMÖLCS SZÁLLÍTÁSÁVAL MÁRAMAROS MEGYÉBEN Legfőbb hazai gyümölcsünk az alma, s ebből az idén nagy mennyiség termett a máramarosi farmokon is, ekképpen jutalmazta meg azt a munkát, melyet a tavalyi almaszüret óta folytattak a gyümölcstermesztők. A farmokon ugyanis a szüret után trágyáztak, szántottak és a téli metszés idején elvégezték az idény nagy munkáját, sok tízezer gyümölcsfát permeteztek meg betegségek és kártevők ellen. A lelkiismeretes gyümölcstermesztői tevékenység eredményeként gazdag volt az idei almaszüret, s noha máramarosi határjárásunk idején még nem ért véget mindenik farmon az alma szedése, a becslések szerint csak a szocialista termelőegységek 35 000—10 000 tonna leszüretelt terméssel zárják az idényt. Kimagasló eredményeket érnek el évről évre a nagybányai gyümölcstermesztési kutatóállomás farmjain, ám az állami és szövetkezeti gyümölcstermesztő egységek többségében sem panaszkodtak, ezért az elmúlt hetekben nagy volt a nyüzsgés, amíg tartott a szüret: több ezer személy szedte az almát és jelentős mennyiséget szállítottak az értékesítő szerveknek, távoli megyéknek is. Máramarosi kiszállásunk idején az almatermésnek közel háromnegyedét szüretelték le, s azt tapasztaltuk, hogy egyik-másik egységben lassult a betakarítási ütem. Szüretelőkből nem volt hiány, hiszen nagyszámú segítség érkezett a farmokra főleg a tanulók személyében, ám néhol gondot okozott a göngyöleg hiánya, a fersigi gyümölcstermesztő farmon a leszedett almát a földön tárolták, minthogy egyetlen ládájuk sem volt a csomagoláshoz. Márpedig, mint Nicolae Ceausescu elvtárs termésnapi beszédében sürgette, mielőbb végezni kell valamennyi termény betakarításával, így a gyümölcsszürettel is. • Ismételten megemlítjük, jó volt az almatermés, s a nagybányai kutatóállomás nagysomkúti farmján a 30 000 kilogrammon felüli átlagtermés leszedése nem kevés munkával járt. Úgy tervezték, legkésőbb október közepén végeznek a szürettel, hiszen a kitűnő hozam ellenére sem haladt lassan a betakarítás, sikerült elegendő szüretelőt mozgósítani nap mint nap. A farmvezető véleménye szerint hamarabb is befejezhették volna a munkát, ám késlekedést idézett elő, lassította a napi ütemtervet a ládák hiánya. Még szerencse, hogy szép napsütéses időszakban zajlott le a szüret, ám mindennap gondot okozott a szükséges göngyöleg beszerzése. A ládák hiányában pedig nem szállíthatták folyamatosan az állami alap részére előirányzott mennyiségű almát, éppen ezért a termelőszövetkezeti farmokon is még sok gyümölcs várt elszállításra, akárcsak a társulások farmjain. Az állami alapnak járó almának alig harmadrészét sikerült a termelőknek átadniuk a hónap első felében a jelzett okok miatt, amit csak tetézett az, hogy szállítóeszközből sem volt elegendő. Az alma értékesítése még nem ért véget azzal, hogy a termelők elszállítottak az illetékes területi központokba. A megye gyümölcstermesztői gazdag választékú almát szállítanak a fővárosnak, Konstancára és más megyéknek. A vasúti szállítás a leggazdaságosabb, ám jóval túl a szüret félidején is kevesebb vasúti kocsit kaptak a központok, mint amennyire naponta szükségük lett volna. Megoldást jelentett részben az, hogy a farmok egy része saját tárolókkal rendelkezik, ám azok kapacitása nem elegendő. Ezért került sor arra, amint szóvá tettük, hogy Fersigen a földön csomókban, halmokban állt az alma; máshol, például Hosszúmezőn, Seiniben, a hosszúfalui gyümölcstermesztési társulás farmjain ugyancsak a szabad ég alatt hosszabb ideig állt ládákban az alma. A gyümölcs, akárcsak a többi termék, például a répa, nem állhat kint a szabadban, mert veszteség következik be, arról nem is szólva, mit jelent az, ha szabad ég alatt találja a termést egy érkező fagy. Nem csak a súlyából veszít az az alma, melyet pár hétig a szabadban tartanak, de utólag nem tárolhatják hosszabb időre, romlanak a gyümölcsök. Kár lenne, hogy a megdolgozott munka gyümölcséből bárhol is veszteség keletkeznék. Pénzt költöttek a termésért a gyümölcstermesztők, sokat dolgoztak, gonddal ápolták a fákat, illő tehát, hogy a termésre vigyázzunk. Éppen ezért a legsürgősebb tennivaló, hogy a farmokon és az átvevőközpontokban található készletet a fagy érkezte előtt mielőbb rendeltetési helyére szállítsák. Fejér László ELŐRE — 1986. november 1. ŐSZI VENDÉGESKEDÉS SZILÁGYNAGYFALUBAN új Ritka alkalom volt azokban a száraz, porfelhős októberi napokban: Roman Dumitru, Szilágynagyfalu polgármestere derékig kaszosan került haza a mezőről! Míg az esti szürkületben feltárta a letakarított répa- és kukoricaföldeket , nem maradt-e el valami a szekerek és a traktorvontatású pótkocsik után? —, észre se vette, hogy a Berettyó völgyébe lopózott dél- utáni zápor nyomait nem itta fel mindenütt az aljnövényzet, így hát a községvezető nadrágja, a nyűhetetlen farmernadrág facsaró víz, cipője pedig csak úgy szuttyog. Legyint: ez már hozzátartozik hivatásához! Mások is kaszosan mentek haza és nem csináltak belőle ügyet. A földműves munkája már olyan, hogy sár, por, víz, fagy, forróság egyaránt velejárója. Az őszi betakarításkor aztán — az időjárástól függően — jut belőle mindenkinek, mert a termés begyűjtése közös feladat, így hát az mtsz-tagok és a mezőgépészek mellett mindenkinek ki kellett vonulnia a határba. Aki csak mozdítani tudott valamit — tisztviselők, pedagógusok, diákok, postások, egészségügyi és kereskedelmi dolgozók — kint serénykedtek, tettek-vettek a mezőn. Persze, az ember fáradt, elnyűtt, poros vagy vizes, esténként alig várja, hogy az ágyba zuhanjon, ám ilyen nagy munkák idején ez mindig így volt. Ha szép a termés, van mit betakarítania, s eredményes volt a napi munkája, akkor, nem csak a fáradtság okán alszik jól. S Roman Dumitru jegyzetfüzetébe pillant: egyetlen nap 51 tonna kukoricát és 95 tonna cukorrépát szedtek fel és szállítottak a begyűjtőközpontba, illetve a vasútállomásra. Mert első, mindenekelőtt első az állami alap, csak azután jöhet a többi, a helyi, a kisebb közösségi, majd az egyéni érdek. Szilágynagyfalu népe ebben az évben többet ad az állami alapba, mint bármelyik esztendőiben, pedig korábban semhajlott maga felé a keze. Bár a szárazság itt is megvámolta a termést, a hozamok messze túlszárnyalják a szilágysági átlagot. Árpából 5500 kiló, búzából 3175 kiló volt a községi hektárátlag, csöves kukoricából pedig elérték a hét tonnát! A helybeli szövetkezeti gazdaság eredetileg 490 tonna kukoricát szerződött az állammal, de október közepéig már közel 1000 tonnát adott át. Ez nem akármilyen teljesítmény! A polgármester jegyzetfüzetében az is ott áll, hogy mi minden került a felvásárlókhoz ezideig a lakosságtól, a kisegítő gazdaságokból. Többek között 2500 hektoliter tej, 11 tonna gyapjú, 564 juh, 134 hízott borjú, sokezer tojás, száz meg száz baromfi... A szerződés legtöbb tételét túlteljesítették a helybeliek. A négy települést egyesítő, hatezres lélekszámú község becsülettel teljesíti feladatát az állammal és a társadalommal szemben. Ebben az évben annyi mezőgazdasági terméket termeltek, állítottak itt elő, amennyi — becslések szerint — háromszor-négyszer annyi ember ellátásához elegendő, mint amennyi itt él, lehetnek gondok ezzel-azzal, mint ahogy vannak is; lemaradások, hiányosságok ilyen vagy olyan területen, legfontosabb feladatának azonban tisztességgel eleget tesz a község. Negyedszázezer embernek termelte meg a mindennapit! Ebben nemcsak Kiss Zoltán mérnök és a többi szakember, s a nehezét vállaló fmtSz-tagok és mezőgépészek fáradozása van benne, de az is, hogy a tíz-tizenkétéves gyermekek is fokozták a kukoricát, a hetvenéves nénik és bácsik is segítettek a répát fejelni, a burgonyát válogatni. És benne van a vezetők személyes példamutatása, többek között az: Roman Dumitru mit sem törődik vele, hogy a határjárásban vizes lesz a nadrágja, elázik a cipője. Megszokta, meg kellett szokni, ha azt akarja, hogy jól menjenek a dolgok, az emberek hallgassanak szavára. Mint ahogy Kiss Zoltán mtsz-elnök is megszokta, hogy a sok tennivaló miatt nem mindig tud egyidőben ebédelni vagy vacsorázni családjával és jóval kevesebbet lovagaltatja a kisfiát a térdén, mint amennyit szeretne. Kiss Zoltánnal másnap, a reggeli eligazítás után találkozom. Kiegyensúlyozott, sőt kedélyes embernek látszi, bár a napi gondokról a betakarítás és a vetés végén is bőven kijut neki. később elmondja: megvan a művészete annak, hogy az ember ne mutassa magát csibésnek vagy gondterheltnek. Neki, mint elnöknek, a legnagyobb gondok közt is nyugodtnak, s ha lehet, derűsnek kell mutatnia magát, mert az ő hangulata környezetét is befolyásolja. Igaz, most inkább csak apró napi teendők ürügyén lehetne ideges, de jóval több oka van, hogy örüljön, hisz a gazdaság talán történetének legnagyobb terméshozamait érte el, amiben a megyei vezetők az elnök hozzáértését is látják. — Több éve vezeti a gazdaságot, mivel magyarázható, hogy éppen most, a csapadékigényes növényeknek, így a kukoricának kevésbé kedvező esztendőben értek el minden eddiginél jobb termést? — Elsősorban azzal, hogy talán jobban ügyeltünk a technológiai fegyelem betartására, mint más esztendőkben. Mindent kellő időben és minőségben végeztünk el. Mondhatom, hogy a kukoricatermést már a múlt őszön megalapoztuk, a gondos mélyszántással, ami a kellő nedvességtárolás egyik biztosítéka és azzal, hogy a foszfortartalmú műtrágyát a hó alá szórtuk. De volt egy „újításunk" is: száz hektáron ötven centis sortávolságra vetettük a kukoricát, ami 20—25 százalékkal nagyobb növénysűrűséget biztosított, mint a hetven centis sortávolságú vetésnél. Ezen a száz hektáron tíz-tizenkét tonna átlagos csövestermést értünk el. Tíz-tizenkét tonnás termést néhány éve még nem is álmodtak ezen a tájon. Mondják: több mtsz-tag elhatározta, hogy tavaszon a háztájiban is ötvencentis sortávolságra sűríti a kukoricát. Lám, a jó példa ragadós. Különben a rekordtermésű kukoricának nem is annyira a vetése, talajelőkészítése vagy ápolása volt a nagyobb gond, mint inkább a betakarítása. Nem győzte a község lakossága, még úgysem, hogy a diákok, tisztviselők vagy szolgáltatásbeliek — mint Kádái Ferenc postás, kinek nevével még találkozik az olvasó — 25—30 napig segítették a szedést. Hiába, jóval kisebb mennyiséghez voltak szokva. Már úgy nézett ki, hogy a termés egy részét fában érik az első hideg őszi esők, amikor a szomszédos Bihar megyéből, Érmihályfalváról segítség érkezett. A két kukoricabetakarító kombájn egyikét az a Füzesi Táska vezette, aki a búzaaratásban országos rekordot ért el: 125 tonna kenyérnekvalót gyűjtött be gépével egyetlen nap! Fülöp Ferenc, az 1-es számú növénytermesztési farm vezetője most éppen azért ugrott be az elnökhöz, hogy megbeszélje vele: miképpen kéne, az adott lehetőségen belül, jutalmazni a mihályfalvi fiúkat. Mert az is valami, hogy a fürdőjéről híres faluban, a közösséghez tartozó Szilágybagoson aludhattak és néhányszor megmártózhattak a reuma-gyógyító termálvízben, de ezekre a kiváló mezőgépészekre máskor is rászorulhat a gazdaság. Nem volna baj, ha minél gyakrabban, hisz az mindig nagyobb termést jelent. Úgy tűnik, a jó termés igencsak feldobta a szilágynagyfalusiak alkotó kedvét, mert ezen az őszön a búzavetésnél is újítottak. Fülöp Ferenc farmján egy nagyobb táblán keresztsoros vetést is végeztek. Tehát nemcsak hosszába, de keresztbe is végigjárták a vetőgépek a gondosan előkészített magágyat. Állítják: így jobb a magelosztás, nem maradnak nagy hézagok a sorban, kedvezőbb a növénysűrűség, Arad megyében már több gazdaság figyelmet érdemlő eredményt ért el ezzel a vetéssel — mondják vendéglátóim. — Ám, ha kétszer járják be a táblát a vetőgépek, akkor dupla adag vetőmag jut a földbe, ilyen áron lehet jobb a növénysűrűség! — jegyzem meg. — Szó sincs dupla adag vetőmagról! — jön a gyors válasz.• A gépeket úgy állítjuk be, hogy egy menetnél a mag ötven százalékát szórják ki. A másiknál, a keresztirányúnál a másik ötven százalékot. Az elosztás azonban mindenképpen jobb, mint az egyirányú vetésnél. Majd az aratásnál kiderül. Minden bizonnyal úgy lesz, ahogy a szakemberek elképzelik. S ha netán nem úgy lenne, akkor sincs okunk elmarasztalni őket, hisz kísérletezés és kockázat nélkülnincs és nem lehet jobb eredmény, felülmúlni az ismert hozamokat. Később, mikor ismét ketten maradtunk az elnökkel, fordítunk a beszélgetésen. Unszolásomra pár szót mond önmagadról. Megtudom, hogy a községhez tartozó Bürgezd faluban született, 1974-ben végzett a kolozsvár-napocai agronómiai intézetben, s nagy elégtétel számára, hogy hazakerülhetett szülőföldjére, ahol nemcsak az embereket, de a földet is jól ismeri. Három éve elnök. Előtte volt farmvezető, főmérnök, sőt egy évet még tanított is a helybeli iskolában. Elismeri, hogy ezek a „tanuló évek" jelentősen segítik elnöki tevékenységében. Jó az, ha a leendő vezető lent kezdi, megismeri a gyakorlati munka többféle területét, hétköznapi gondját és örömét, s megtanul a gyakorlati munkát végző ember fejével is gondolkozni. Ez többek között arra jó, hogy az emberektől ne kérjen lehetetlent, illetve csak olyasmit, amit maga is el tud végezni. — Hát az elnöktől kérnek-e sok olyasmit, amit nem tud teljesíteni? — szólok, miközben készülődünk, mert előállt Kiss Zoltán homokfutója. — Megesik. Fentről is, lentről is kérnek ilyesmit. Nincs roszszabb érzés, mint az, amikor a jogos kérést nem lehet teljesíteni. Ezekben a napokban, hogy hűvösebbek az éjszakák, több nyugdíjas jött hozzám: adjak szekeret a tüzelő elszállításához. Nagyon szeretném segíteni őket, de kevés a fogatunk, s első a termény behordása, csak utána jöhet egyéb. Ilyenkor egy kicsit keserű a szám íze, mert tudva tudom, hogy ezek az idős földművesek minden segítséget megérdemelnek s a tüzelő beszerzésének lehetősége nem mindig esik egybe a gazdaság kevesebb munkájával. Ha nagyobb volna az önállóságunk, akkor talán az ilyen, látszólag apró, de a maga helyén nagyon fontos személyes ügyeket is rugalmasabban tudnánk intézni. Mert megesik, hogy valaki visszafordítja vagy másfelé irányítja azt a szekeret, amelyet az elnök vagy a főmérnök tűzifáért küldött. Suhint az ostor — de csak a levegőbe —, s az elnök kifordul a székház udvaráról, a répaszedőkhöz megy. A krónikás pedig nyakába veszi a nagyközség utcáit, hisz van itt mit látni, van miről beszélgetni. És van kivel beszélgetni is, hisz a mezőn már alig-alig akad tennivaló. Sike Lajos RENYER NEGYEDSZÁZEZER EMBERNEK