Előre, 1988. január (42. évfolyam, 12468-12492. szám)

1988-01-03 / 12468. szám

ELŐRE — 1988. január 3. Egymillió tonnával növelik az acéltermelést A galaci kohászok — kokszolómunkások, ol­vasztárok, acélön­tők és hengerészek — együtt szilvesztereztek a kom­binátban épült új és korszerű közétkeztetési komplexumban. A galaci kohászok a legneme­sebb gondolatok és érzések jegyében kívántak egymás­nak jó egészséget és boldog­ságot, éltették a Román Kommunista Pártot, szeretett vezetőnket, Nicolae Ceausescu elvtársat, Elena Ceausescu elvtársnőt. Esztendő fordulóján felele­venítették az 1937 -es eredmé­nyeket, amelyek birtokában biztosra vehetik, hogy foko­zott alkotó erőfeszítésekkel az új évben eleget tesznek meg­növekedett feladataiknak, szocialista versenyvállalásaik­nak. A galaci kohászok ide­jé­jében előkészítették az idei termelést, s egyebek között megfogadhatták, hogy az öt­éves terv harmadik esztende­jében több mint egy millió tonnával növelik az acélter­melést és csaknem 950 ezer tonnával a tömör hengerelt­áru gyártását. Most munkatársaimmal e­­gyütt a békére, a béke hőse, Nicolae Ceaușescu elvtárs e­­gészségére, a pártunk és álla­munk által megteremtett nagyszerű élet- és munkakö­rülményeinkre emeljük poha­runkat — hangsúlyozta Gheorghe Anghelina acélöntő mester. A szilveszter éjszakai vál­tásban a galaci kohászok fel­jegyezték az új esztendő első kiemelkedő eredményeit, a kohászok és az acélöntők ter­ven felül 125 tonna nyersva­sat, illetve 300 tonna kiváló minőségű acélt termeltek. A galaci ipartelep lapos hengereltáru üzemében a szil­veszteri terven felüli teljesít­mény 500 tonna öntécs, 150 tonna vastag lemez és körül­belül 250 tonna melegen hen­gerelt szalag volt. Vasile Mocanu Az esztendő bölcsője mozdonyon A­mikor ezeket a sorokat írom, már utazásra kész az 1987. eszten­dő. Életünkből véglegesen tá­vozik, átadja helyét az új ter­veket szövő, új reményeket tápláló, újabb elégtételeket ígérő következőnek. Amikor ezeket a sorokat írom, már útra kész Pavel J­an is, hogy szerelvényét célállomására vi­gye, s e szerelvénnyel együtt Szatmárról a fővárosig embe­rek százait juttassa szilveszter estéjén, új esztendő hajnalán a család, vagy rokon közelé­be. Megszokta már'', hogy munkája akkor is elszólítja az övéitől, amikor az idők rendje-szokása szerint min­denki szívesebben ülne csa­ládja körében. — Ne gondolja, hogy ránk, vasutasokra nem ragad vala­micske az évbúcsúztató han­gulatból — mondja. Minden állomáson szinte a levegőben érezzük, hogy ez a mai út nem hasonlítható egyetlen más évközi utunkhoz, már csak azért sem, mert mosoly­­gósabb a forgalmista, vidá­mabban integet a váltókeze­lő, s persze, az utasok is fel­­szabadultabbak, előzékenyeb­­bek. Ilyenkor gyakran meg­kérdezem magamtól, hogy év közben vajon miért vagyunk másabbak, miért nem tudjuk úgy folytatni egymáshoz való viszonyunkat, ahogy azt az esztendő bölcsőjénél tettük? Néhány évvel ezelőtt kedves epizód játszódott le éppen itt a szatmári állomáson. Szokás szerint mintegy félórával ha­marabb álltunk be a szerel­vénnyel az első vágányra. Ke­mény hideg volt, egyik uta­sunk pedig szemmel láthatóan belülről már jól „előmelegí­tett“. Előrejött a mozdony­hoz, illedelmesen kopogtatott, mire kinéztem. Intett, hogy mennék le hozzá. Kinyitom az ajtót, mondom, hogy ezt nem tehetem, mert dolgom van a gépek körül. Erre a táskájá­ból kivesz egy üveget, nyújt­ja fel, húzzam meg. — Igyék, testvér, nehogy megfagyjon az úton s elkóbo­roljon ez a mozdony! — Nó­gatott. Persze nem tehettem, de megnyugtattam, hogy az i­­­ 0 óra 1 perc gyütt szilveszterezünk ismét? — csapta össze nevetve a tenyerét Csi­­bi Klára műtősnővér, amikor az óév utolsó óráiban össze­futottunk a kolozsvár-napo­­cai 1-es szülészeti klinika fo­lyosóján. Én, őszintén szólva, hálás voltam neki, hogy em­lékszik még arra az évtized előtti együtt töltött szilvesz­terre, amikor magam, nem választott mesterségemet, ha­nem ama természet adta­­diktálta jogomat-kötelessége­­met „gyakoroltam“ e klinika berkeiben. Ezúttal civilben... vállamra dobott fehér kö­penyben álltam az annak ide­jén kínban-örömben megis­mert folyosón, de így is való­sággal beburkolt a rendnek, fegyelemnek, nyugodt bizton­ságnak derűs légköre, amely sok-sok ezer­­ asszony számára bizony elválaszthatatlanul kapcsolódik össze a születés mi­sztér­i­u­m­áv­al.­­ A szilveszteri szolgálatos­ csoport, mint Negrea Romulus szülész főorvos mondotta, nem helytállt, nem a sarat állta — ne használjunk nagy szavakat —, egyszerűen csak a kötelességét­­ teljesítette, végezte mindennapi megszo­kott feladatát, mint minden­nap és minden éjjel ezen az óévbúcsúztató, újévköszöntő éjszakán is. Deacu Eliza alta­tóorvos éppúgy, mint Oana Stan szülészorvos és Mitea Rodica az újszülött osztály gyermekgyógyásza és persze a nővérek, bábák és védőnők, köztük Túrós Marika, Tar Olivia, Halász Gabriella, Nas­­tase Susana, Babos Ilona, hogy csak néhányuk nevét említsük meg. A Negrea doktorral folyta­tott rövid beszélgetés alatt persze hogy szóba került a közelmúltban világra jött hu­szonhárommilliomodik kis állampolgár, aki ugyan nem itt született, ezen a klinikán, de azért érthetően jogos büsz­kesége minden szakmabeli­nek. És azért a kincses város első szülészeti klinikájának sem kell szerénykednie. 3565 emberpalántát segítettek a vi­lágra az óesztendőben, s em­lítésre méltó, hogy a klinika korszerűsítésével, felszerelé­sének gyarapodásával, ellá­tottságának javulásával egyre jobb körülményeket biztosíta­nak a kismamáknak, csecse­mőknek egyaránt. A szülőszobában készenlét­ben várakozó három asszony­ka, mi ,tagadás, nem sokat gondol­óévvel, újévvel, egé­szen más újdonságra áhítoz­nak. S a szőke,, melegszemű asszonyka, Paulan Felicia rá­adásul először életében. Fiú lesz, vagy lány találgatjuk, mindegy az, mondja kis­sé fáradt mosollyal, oly régen „készülődünk s várunk a­­ kis jövevényre. Férje bizonyára ott szorong a telefon mellett, azt mondta, a jó hírre bontja meg a pezsgőt... Nos, Pauman papa — most már nyugodtan nevezhetjük így — 0 óra 01 perckor dur­­ranthatta el a pezsgősdugót. Nastase Susana bábaasszony akkor adta számba az egész­ségesen sivalkodó, majd há­romkilós Iulia Beatricét a megkönnyebbült mamának, a­­ki, persze, egyelőre csak szemmel fogadhatta, dédel­gethette­ meg leánykáját. He­lyette Babos Ilona védőnő pólyáb­a­ takargatta, s vitte az újszülött osztály meleg-fehér biztonságába. Az újdonsült kismama pe­dig ez éjféli órán megnyugod­va, örömteli szívvel szende­­redhetett bele a szerencsés boldog új esztendőbe. Jakab Márta Városépítők felelőssége H­ányféle átváltozásra volt képes a város? Hányféleképpen tudott megújulni, illetve más lenni az óesztendő 365 napján!­­• kérdeztem házigazdámtól, aki történetesen egy vérbeli la­kásépítő és persze nagyvára­di, no meg lokálpatrióta is, hiszen a dolgok, akárcsak e kérdések, összefüggenek. — Tüstént meg fogja érte­ni! — felelte Bretan Gheor­ghe, a nagyváradi Építő-Szere­lő Fővállalkozási Tröszt párt­­bizottságának titkára —, még­pedig abból, hogy 1987 folya­mán összesen 2923 új tömb­­házlakást építettünk és ad­tunk át. Tehát csak a terven felül átadott lakásokkal nem kevesebb, mint 310 családot tudtunk megörvendeztetni. És túl minden szakmai elégtéte­len, annak már komoly vá­rosképi jegyei is maradtak. Gondoljunk csak az új po­­litikai-adminisztratív város­­központra, amely az újonnan épült toronyházak révén kezdi elnyerni végső formáját vagy pedig a Decebal úti építkezé­sekre, amelyek már egy újjá­születő város összetéveszthet­­len jegyeit hordozzák. Ugyan­akkor sokat építettünk a Ste­fan cel Mare sugárút mentén, a Nufarul II lakótelepen és az ősz végétől már a Dimitrie Cantemir út második beépí­tési szakaszához is hozzálát­tunk. Ami pedig az építőmun­­ka másik­­röntgenképét a hatékonyságot illeti, nyugodt szívvel mondhatom, hogy ér­téktervünket 100 százalékra teljesítettük. A munka terme­lékenységéről szólva 102, míg a nyereség esetében 102,4 szá­zalékról adhatunk számot. Szóval, az esztendő a sikerek jegyében telt, következéskép­pen: a 11 havi eredményeket összesítő szocialista munka­versenyben már a második helyen végeztünk ... — Ezeket írták — írhatták az 1987-es kalendárium utolsó lapjaira...­­— Az új esztendőben is ko­moly feladatok várnak a tröszt munkaközösségére és ennek tudatában arra töre­kedtünk, hogy körültekintően, alaposan felkészüljünk az idei munkakezdésre. Ezzel kapcso­latosan elmondhatom, hogy az egész évi munkánkhoz szük­séges dokumentáció 90 száza­léka már most biztosítva van, ugyanakkor a felvonulási te­rületek nagy részét is a ren­delkezésünkre bocsátották a városgazdák. Semmi akadálya annak, hogy a januárra ter­vezett 68 új lakást késedelem nélkül és az eddigieknél jobb minőségben át is adjuk a Nufarul II lakótelepen. S ha már itt tartunk, hadd tegyem hozzá, hogy a városépítés idő­szerű feladatai az első ne­gyedévben új városközpontba, a Decebal út környékére, il­letve a Seleusului úti építke­zésekre szólítják majd építő­inket. A továbbiakban a Dra­­gon Voda és Progresului út, valamint a Stefan cel Mare sugárút további beépítésére kell összpontosítani. — Ez már az új minőséget fémjelzi majd a nagyváradi lakásépítők munkájában ... — Ez így igaz. Pártfőtitká­­runk, Nicolae Ceausescu elv­társ legutóbbi nagyváradi munkalátogatása felejthetet­len pillanatokat jelentett mindannyiunk számára. Így hát az akkor elhangzott meg­állapítások és útmutatások, valamint államelnökünk úr. H­a valahol hagyomány, akkor a Csíkszeredai Kötöttárugyárban az a közös szilveszterezés. A ta­valy, a tavalyelőtt, minden korábbi esztendőben össze­gyűltek kétszázötvenen-há­romszázan. A szokás, ha jól számoljuk, idestova tízeszten­dős, amióta áll a vállalati étkezde. Oly nagy az össze­szokottság, hogy immár nem csak a szomszéd asztal társa­ságát ismeri az ember, hanem mindenkit. És csak azért nem mindenkit, mert ide baráti körrel illik érkezni, s a jó barátok a város valamelyik más vállalatában dolgoznak. Lassú fordulásokkal váltott át az idő. Maria Antal, a vál­lalati pártbizottság titkára is rendszeres szilveszterező itt, a kötöttárugyári étkezdében. Antalék három családdal fog­laltak asztalt. Asztalról szól­ván az is a szilveszterhez tartozik, hogy ilyenkor meg­indul a vándorlás, itt-ott egy­betolnak két asztalt, ami azért nem esik nehezére a társaságnak, mert így kezd­tük, ugyebár, nagy az össze­szokottság. Vannak elegen a nevezetes alkalommal: Péter Rozália, a tervezőrészleg munkásnője tizedmagával foglalt helyet, Péli Éva nyolc, Ferencz Klára tizenkét sze­mélyt jelentett be, Fülöp Ákos, a kötőrészleg vezetője pedig éppenséggel tizen­négyet. A szilvesztert megelőző na­pokban kopogtatott a fele­lősnél (mondjuk, a rende­zőnél) a municípiumi mű­velődési ház folklóregyüt­tesének táncmestere, Jó­zsa László: örömmel ven­nénk, ha itt szilveszterezhet­nénk. Hányan? Tizennyolcan. Ezek után természetes, hogy amivel a tudósítást indítot­tuk, nagyjából most is érvé­nyes, azzal az elhagyással, hogy esztendőről esztendőre néhány tucat új pártolóját látod a szokásnak (s a jó ér­telemben vett megszokásnak). A zenekar viszont a régi és jó együttes, a Bíró­ Ernőé. Amikor pedig kezdődik a tánc... De addig a vállalati ínyes­­mesterek (mondjuk régiesen, tehát a szakácsok) mutatják be tudásuk. Az esztendő utol­só napjaiban a gyár mellék­­gazdaságának összsúlya, ha nóta is számottevően, de azért csak apadt: öt sertést vágtak, körülbelül egy napba telt, míg feltöltötték­­ a vérest, a májast, a kolbászt és kipor­­ciózták az adagokat. A menü így mutat: egy konyak, friss ázalék, kocsonya előételként (azért, mert mindenki jó ét­vággyal érkezik, mondják a konyhán, a kantinbizottság tehát úgy döntött, bő tál ke­rüljön először az asztalra). Második jelenés: disznósült körítéssel és savanyúsággal. A harmadik: töltött káposzta és flekken. Éjfél — minden párnak egy üveg pezsgő. Desszert: kürtőskalács. Hogy aztán hajnal felé a korhely­­levest tálalják, költse el a társaság jó étvággyal, ha még tartogatott egy keveset egy kései vagy, ellenkezőleg, na­gyon is korai alkalomra. Csak az a kár, hogy díszes rigmusokat nem mondanak minden egyes fogás föladása­kor, mint a lakodalomban szokás, jegyzi meg valaki. De ez szilveszter, más szokások járnak, a tisztelt egybegyűltek például tomboláznak. Kié lesz a hálózsák, ki nyerte meg a szépítőszereket, esetleg a borotválkozó-készletet? Derű, önfeledt öröm, tánc, jóízű beszélgetés. Elváláskor fogadkozás: jövőre veled u­­gyanitt. Oláh István A szokás éppen tízéves D­ecember 31-én egész nap annyira felhőtlenül kék, annyira vakítóan tiszta volt az égbolt Marosvá­sárhelyen, hogy az óévbú­csúztatás mindenkori forgató­­könyvében szinte kötelezően előírt fehér puha hótakaró hangulatkeltő díszletéről leg­alábbis, azoknak, akik a vá­rosban maradtak, le kellett mondaniuk. Nos, ha ha nem is volt, ez semmit sem változtatott az e­­semény hagyományos, jó han­gulatán. A város ünnepre hú­zott hangulatában a megszo­kottnál jóval nagyobb gyako­risággal kisebb-nagyobb egy­mást köszöntő baráti meg­is­merés­i csoport, megannyi jó­kívánság-sziget hullámzott to­va az utcák színesen kavargó forgatagában... Az esemény krónikása a pezsgőpukkantásos szikrázó jókedv megannyi lehetséges színtere közül ezúttal a fiata­lok szilveszterét választotta ki tudósításának tárgyául, első­nek a legfiatalabb korosztály, a diákok körébe látogatott el. A kereskedelmi szaklíceum kantinjában szép hagyományt folytatva közel kétszáz IX— XII.-es diák sereglett össze a municípium líceumaiból, hogy kellemesen, tartalmasan, ter­mészetesen tanáraik felügyele­te alatt, együtt töltse a szil­vesztert. Mint Comsa Mária és Máthé Viktor, akik a municí­piumi KISZ-bizottság részéről feleltek a diákok szilveszteré­ért, elmondották, sok tanuló másod-harmadízben vesz részt e bensőséges hangulatú ren­dezvényen. A mindvégig szín­vonalas műsor, meg a remek menü sikert aratott és nem hiányoztak az est eseményei közül a meglepetések, vidám jelenetek, szórakoztató társas­játékok és persze a diszkóze­ne, a tánc meg a Miss Szil­veszter megválasztása sem. Fortuna és a zsűri választottja Catineanu Iolanda XII.-es diáklány, a Papiu líceum ta­nulója volt, aki piruló arccal és boldogan vette át az est szépének kijáró jutalmat, s mikor megkérdeztük, mit kí­ván magának 1988-ban, komo­lyan és szerényen mondotta, hogy sikeres érettségi után bejutni az almérnöki intézet­be. Tanulmányi előmenetele alapján — tanárai mondották — minden esélye megvan er­re. Bár a fiatalos jókedv, a ki­tűnő hangulat igazi vendég- Fiatalos elkötelezettséggel ­ A kilyéni állattenyésztők kiemelkedően szép e­­redménnyel zárták az 1987-es évet. A megyeszékhely közvetlen közelében tevé­kenykedő állattenyésztő telep szilveszteri mérlegében az öve­zetben eddig példa nélkül ál­ló hozamszinteket jegyeztek be. Már egymaga az a tény, hogy az előző esztendőhöz vi­szonyítva 1280 literrel emel­kedett az egyedenkénti tej­­hozam, igazolja az erőteljesen összekovácsolódott közösség e­­redményes tevékenységét. A szilveszter estéjén végzett számvetés igazi elégtételét az a tény szolgáltatta, hogy 4680 literes tehenenkénti tejhozam megvalósításával Kovászna megye hasonló profilú mező­­gazdasági egységei közül első­ként teljesítették az új ag­rárforradalmi célkitűzéseket, a municípium kapujának kö­zelében jövedelmezővé tették az állattenyésztést, s jelentős mennyiségű tejet szállítottak az állami alapra, a feldolgozó vállalatnál értékesített tejjel számottevően részt vállaltak a megyei önellátási program előirányzatainak valóra váltá­sából. Ezt hangsúlyozta Bartalis Ferenc farmvezető, kiemelve a jók közül is a legjobbak, a Dudi házaspár, Mihály és El­la, Pardelea Margareta, Sztoj­­ka Géza, Dimény Mihály, Joó Eliza, Illyés Ella helytállását, az úszónevelésben oly példás sikert felmutató Mezei Sára munkájának hatékonyságát. A családi körben — köztük az állattenyésztők részére é­­pített modern tömblakásban — eltöltött szilveszteri ünnep­ség után, már a hajnali órák­ban percnyi pontossággal ér­keztek munkahelyükre a fejők, boldog új évet kívánva egy­másnak hozzáláttak a napi te­endők elvégzéséhez. Nemso­kára minőségi takarmánnyal telítődtek a jászlak és züm­mögni kezdtek a fejőgépek, s alig pirkadt, amikor az új év első szállítmánya innen Ki­­lyénből megérkezett a feldol­gozó vállalathoz. A tavaly kiemelkedő , ered­ményeket elérő munkaközös­ség, idei célkitűzéseit a mun­kaprogram befejezésekor ez­úttal is jelen lévő Ötvös Mó­zes,., a termelőszövetkezet al-. elnöke fogalmazta meg: — A Nicolae Ceausescu elvtárs újévi üzenetében megfogalmazott elismerések és értékelések, a lelkesítő felhívás tettekre serkentő munkaprogramot jelent szá­munkra. Mindent elkövetünk, erőt nem kímélve dolgozunk azért, hogy példásan teljesít­sük az 1988-as tervfeladatain­kat. Az új esztendő első nap­ján jegyzett 16 literes egye­denkénti fejési átlag jó kiin­dulópontot jelent arra, hogy az új agrárforradalom útján további határozott lépéseket tehessünk előre. A tejterme­lés emelésére adottak a fel­tételek. Elegendő mennyiségű és kiváló minőségű takar­mánnyal rendelkezünk és már most, az enyhe tél lehe­tőségeit értékesítve dolgo­zunk azért, hogy a fakert­jeinkben, a szakaszolt pázsi­tokon erőteljes legyen a sar­­jadás. Folytatódik a telep modernizálása, a tavaly kor­szerű elletőt építettünk, az idén egy borjúóvoda felhúzá­sával alapozzuk meg a ki­váló tenyésztulajdonságok­­kal rendelkező törzsállomány kinevelését. Az a tény, hogy a tavaly minden 100 tehén után 91 borjú születését je­gyezhettük be, alapot teremt arra, hogy jó feltételek kö­zött tovább folytassuk a sze­lekciót, a törzsállomány meg­fiatalítását. Sor kerül a 31100 négyzetméteres állattenyésztő­ telep úthálózatának a kor­szerűsítésére és újabb tömb­­házlakások építésével terem­tünk jobb életfeltételeket az állattenyésztésben dolgozó szakmunkások számára. Eilyenben az állattenyész­tés talpraállításával párhuza­mosan a növénytermesztés­ben is előre léptek, a szépen zöldellő búzatáblák, a bur­gonya- és a cukorrépahozam megalapozása alapot nyújt arra, hogy a közelmúltban zárult országos pártkonferen­cia határozatainak szellemében cselekedve, a termelés min­den területén kiemelkedő eredményeket valósítsanak meg, maradéktalanul teljesít­sék az ötéves terv harmadik évében rájuk háruló hozam­emelési előirányzataikat. Flóra Gábor út végén iszom az egészségé­re. Hát nem szavamon fogott? Amikor leszállt, odajött hoz­zám egy kis csomaggal. Egy kis pörge ávasi kalap és egy kis üveg turci pálinka volt benne. — Boldog új évet! Soha ne kóboroljon el a mozdonya! — mondta. Látja, itt van most is az a kiskalap, de akitől kaptam, ma sem tudom, ki volt, pedig szívesen viszonoz­nám akkori szívességét, me­leg szavait. A szavak melegsé­gét nem az adja, hogy szépen kikerekítjük, hanem, az, hogy ha igazán szívből jön. — Esztendőfordulón va­gyunk. Ha most megtehetné, mit kívánna szerelvénye uta­sainak? — Hogy 1988-ban mindenki eljusson kitűzött céljához! Bencze Cs. Attila évi üzenetének legfőbb kitéte­lei fontos támpontokat jelen­tenek a városépítés felelős­ségteljes munkáját vállaló szakemberek számára. Célunk tehát az, hogy minden tekin­tetben tetszetős épületeket, új városrészeket építsünk, ame­lyekben harmonikus egysége­ket alkossanak a régi és az új építészeti értékek. . — A dicséretre méltó telje­sítmények és a komoly teen­dők hallatán az emberben önkéntelenül is megfogalma­zódik egy párhuzam, neveze­tesen az, hogy a nagyváradi lakásépítők olykor saját ma­guk számára is építenek ... — Mindenképpen örülünk, hogy felvetette ezt a kérdést, hiszen elmondhatom, a helyi szervek gondoskodása révén az elmúlt esztendő folyamán 120 dolgozónk költözhetett új lakásba. Ugyanakkor 36 gar­zonlakást is kapott a vállala­tunk, és közülünk néhányan, mint Dóczi Tibor lakatos, Alb Il­é ács, Moisin Simion vasbe­tonszerelő és Györffi Miklós kőműves néhány nappal eze­lőtt kapta kézhez az új csalá­di otthon kulcsait, számukra tehát a hagyományos óévbú­csúztatás egybeesett a lakás­avatással. Barabás Zoltán marasztaló volt, a krónikás búcsút mondott új fiatal ba­rátainak, hogy még idejében elérkezhessek az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet kan­tinjába, ahol több mint há­romszáz ifjúmunkás meg e­­gyetemi hallgató töltötte e­­gyütt a szilvesztert. Lukács Etelka taxisofőr, a­­kivel közösen száguldottunk a szilveszteri éjszakában, megérkezésünk előtt azt mon­dotta: az új évet talán az új élet, új életek köszönthetik a legszebben. És milyen a ripor­teri szerencse, esztendőfordu­lón, a pezsgőspoharak össze­koccanó csilingelése közepet­te a kantinban egybegyűltek az új év mellett boldog apát is avathattak. Pop Joan, az É­­pítkezési Tröszt fiatal szak­munkása ’88 érkeztével kapta a hírt, hogy kislánya szüle­tett ... E meghitt családi ese­mény tökéletesen beillett az ifjúsági szilveszter hangula­tába, amely az egész évben jól végzett munka, szorgalmas többre-jobbra törekvés meg­érdemelt jutalma is volt min­denki számára. Vácar Ioan, a municípiumi KISZ-bizottság propaganda titkára elmondotta, ez alka­lommal is gazdag, tartalmas műsor várta a fiatalokat, ne­ves népdalénekesek szórakoz­tatták az egybegyűlteket, s a Somesul étterem munkaközös­sége olyan menüt állított ösz­­sze, mely egyöntetűen kivál­totta a fogyasztók elismerését. Míg a táncparketten vidá­man forogtak a párok, az e­­gyik asztalnál Focz Cálin, Szántó János marós az IMATEX-ből, Kerekes Péter hegesztő a Vegyipari Építke­zési Tröszttől a ’88-as felada­tokról beszélgettek. — Tisztában vagyunk azzal, hogy milyen kivételesen fon­tos esztendő érkeztét köszön­töttük éjfélkor — mondotta Focz Cálin. — Az előttünk ál­ló feladatok még több, még jobb munkát követelnek mindannyiunktól. Pártunk fő­titkára, Nicolae Ceaușescu elv­társ újévi rádió- és televíziós üzenetéből ezt mindannyian jól megjegyeztük magunknak, s meggyőződésem, eredményes, gazdag esztendőnek nézünk e­­lébe. Az erőgyűjtéshez — tet­te mindezekhez hozzá Pacu­­rar Florentina, fiatal orvosje­lölt — ez a jól sikerült szil­veszter is hozzájárul. A fiatalok — egész népünk­höz hasonlóan — ’88-ban bizo­nyítani fogják, hogy felada­taik magaslatán állanak. Bögözi Attila Serkentő munkaprogram 1988 — felelősségtudattal, odaadással munkálkodunk terveink életbe ültetéséért Fiatalok szilvesztere a fővárosi Scinteia téri kiállítási központban (baloldali kép) és családos munkásoké a Semánátoarea Vállalat klubjában (jobboldali kép) Helytállás a turbinák, a kazánok mellett (Folytatás az 1. oldalról) korróziót gátolja, így végső­soron az üzembiztonsággal függ össze... Az üzembiztos termelés, a javítások, a karbantartási munkálatok gyors kivitelezé­se a szén minőségének javí­tása mellett a hőerőmű dol­gozóinak alapvető feladata volt és marad. De ezt csak mások segítségével tudják megoldani, hiszen a javításo­kat végző munkacsoportok a dévai Villamos Erőmű Építő- Szerelő és Karbantartó Válla­lathoz tartoznak, mint ahogy a szén minőségének javítása elsősorban a Zsil-völgyi bá­nyaipari vállalatoktól, az ot­tani szénelőkészítő üzemek­től függ. Nagyon leegyszerű­sítve: ahhoz tehát, hogy Min­­tia és a vállalat másik egysé­ge, Parosény 1988-ban még több villamos energiát állít­son elő Zsil-völgyi szénből, még jobb minőségű fűtő­anyagra, a javításoknál pedig nagyobb fokú operativitásra lesz szükség. Ez volt 1987-ben, ez lesz 1988-ban is. Az energiaellá­tási program, az 1988-as egy­séges gazdasági-társadalmi fejlesztési tervtörvény elő­irányzatai, az országos párt­­konferencia dokumentumai, pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak az út­mutatásai az energiatermelő egységek dolgozói számára, képletesen szólva, magasra helyezték a mércét. Mintha energetikusai tisztá­ban vannak ezekkel a felada­tokkal, ismerik és bíznak ere­jükben, a kezelésükben lévő nagy értékű áramfejlesztő be­rendezések erejében. Mint annyiszor az elmúlt években, most is a turbinák, a kazánok mellett élték át az esztendő­forduló első perceit, óráit Papp Gyula és Clesiu Ioan váltásvezető mesterek, Virágh János, Florea Horea, Nagy András, Stoica Stefan, Stroe Eugen, Váradi Sándor, János Csaba turbinaoperát­orokkal együtt. De ott voltak munka­helyükön a kazánok kiszol­gálói is, köztük lúd Mircea mester, Barabás Ferenc, Sik­­lódi Raimund, Kacsó Ferenc, Panits István, Klötz Erzsébet, Ghergheli Tiberiu kazánope­rátorok. Ott voltak, de nem egyedül. A nagy pillanatban az igazgató, Constantin Neag főmester, a pártbizottság titkára, a dolgozók tanácsának elnöke, Octavian Baneasa, a vállalati szakszervezeti bizott­ság elnöke és mások köszön­tötték őket s a vállalati kan­­tinétterem ünnepi díszbe öl­töztetett nagytermében — a­­mint ez itt már­ hagyomány — az ünneplő társak az első poharat most is a munkahe­lyükön értük is helytálló kol­légák egészségére, a boldog jövőre,­ népünk jólétére, a bé­kére, a barátságra emelték­ Munkaközösségek együtt ünnepeltek (Folytatás az 1. oldalról) helyet az aradi vagonok és vagonalkatrészek legnagyobb külföldi vásárlóországainak és cégeinek delegátusai, akik az esztendőforduló napjait is ott töltötték, hogy ellenőrizzék az újév elején útra kerülő exporttermékeket, lebonyolít­sák az átvételükkel járó ügy­leteket. 1987-ben a vállalat kiemelt hangsúllyal tett ele­get szerződéses kötelezettsé­geinek. A fizikai és áruter­melési terv teljesítésében a legmagasabb szinteket a sze­­mélyvagongyártó részleg, va­lamint a tengelyeket és forgó­zsámolyokat gyártó műhelyek valósították meg. De nem időzhettünk itt to­vább, mert közben hasonló események zajlottak a város második legnagyobb ipari egysége, a Textilvállalat kan­­tinéttermében, ahol Birta Irm­na szakszervezeti bizottsági elnök volt az ünnepség házi­gazdája. Itt is, akárcsak a Vagongyártó Vállalatban az est fénypontját jelentette a Megéneklünk, Románia orszá­gos fesztivál hatodik rendez­vénysorozatán kitüntetett mű­vészbrigád fellépése. Plugu- Sorul elnevezésű műsoruk ta­lálékonyan egyesítette az el­ismerést és a bírálatot, a ko­moly mondanivalót és a neve­tésre ingerlő szatirikus tartal­mat. Mind az asztaltársaságok, mind a széles vendégsereg körében meghitt, derűs han­gulat alakult ki. A zene szü­neteiben két alkalommal elő­ételt és két tartalmas vacso­rát tálaltak az asztalokra. Éj­féltájban — ez a többi ren­dezvényen is így volt — két televíziókészülék sugározta az egybegyűlteknek a Román Kommunista Párt főtitkárá­nak, Románia Szocialista Köz­társaság elnökének, Nicolae Ceausescu elvtársnak újévi üzenetét. Az általános hala­dás újabb gazdasági és tár­sadalmi sikereinek elérésére buzdító elnöki üzenet min­denkit elgondolkodásra, elha­tározásra késztetett.

Next