Előre, 1988. január (42. évfolyam, 12468-12492. szám)
1988-01-03 / 12468. szám
ELŐRE — 1988. január 3. Egymillió tonnával növelik az acéltermelést A galaci kohászok — kokszolómunkások, olvasztárok, acélöntők és hengerészek — együtt szilvesztereztek a kombinátban épült új és korszerű közétkeztetési komplexumban. A galaci kohászok a legnemesebb gondolatok és érzések jegyében kívántak egymásnak jó egészséget és boldogságot, éltették a Román Kommunista Pártot, szeretett vezetőnket, Nicolae Ceausescu elvtársat, Elena Ceausescu elvtársnőt. Esztendő fordulóján felelevenítették az 1937 -es eredményeket, amelyek birtokában biztosra vehetik, hogy fokozott alkotó erőfeszítésekkel az új évben eleget tesznek megnövekedett feladataiknak, szocialista versenyvállalásaiknak. A galaci kohászok idejéjében előkészítették az idei termelést, s egyebek között megfogadhatták, hogy az ötéves terv harmadik esztendejében több mint egy millió tonnával növelik az acéltermelést és csaknem 950 ezer tonnával a tömör hengereltáru gyártását. Most munkatársaimmal együtt a békére, a béke hőse, Nicolae Ceaușescu elvtárs egészségére, a pártunk és államunk által megteremtett nagyszerű élet- és munkakörülményeinkre emeljük poharunkat — hangsúlyozta Gheorghe Anghelina acélöntő mester. A szilveszter éjszakai váltásban a galaci kohászok feljegyezték az új esztendő első kiemelkedő eredményeit, a kohászok és az acélöntők terven felül 125 tonna nyersvasat, illetve 300 tonna kiváló minőségű acélt termeltek. A galaci ipartelep lapos hengereltáru üzemében a szilveszteri terven felüli teljesítmény 500 tonna öntécs, 150 tonna vastag lemez és körülbelül 250 tonna melegen hengerelt szalag volt. Vasile Mocanu Az esztendő bölcsője mozdonyon Amikor ezeket a sorokat írom, már utazásra kész az 1987. esztendő. Életünkből véglegesen távozik, átadja helyét az új terveket szövő, új reményeket tápláló, újabb elégtételeket ígérő következőnek. Amikor ezeket a sorokat írom, már útra kész Pavel Jan is, hogy szerelvényét célállomására vigye, s e szerelvénnyel együtt Szatmárról a fővárosig emberek százait juttassa szilveszter estéjén, új esztendő hajnalán a család, vagy rokon közelébe. Megszokta már'', hogy munkája akkor is elszólítja az övéitől, amikor az idők rendje-szokása szerint mindenki szívesebben ülne családja körében. — Ne gondolja, hogy ránk, vasutasokra nem ragad valamicske az évbúcsúztató hangulatból — mondja. Minden állomáson szinte a levegőben érezzük, hogy ez a mai út nem hasonlítható egyetlen más évközi utunkhoz, már csak azért sem, mert mosolygósabb a forgalmista, vidámabban integet a váltókezelő, s persze, az utasok is felszabadultabbak, előzékenyebbek. Ilyenkor gyakran megkérdezem magamtól, hogy év közben vajon miért vagyunk másabbak, miért nem tudjuk úgy folytatni egymáshoz való viszonyunkat, ahogy azt az esztendő bölcsőjénél tettük? Néhány évvel ezelőtt kedves epizód játszódott le éppen itt a szatmári állomáson. Szokás szerint mintegy félórával hamarabb álltunk be a szerelvénnyel az első vágányra. Kemény hideg volt, egyik utasunk pedig szemmel láthatóan belülről már jól „előmelegített“. Előrejött a mozdonyhoz, illedelmesen kopogtatott, mire kinéztem. Intett, hogy mennék le hozzá. Kinyitom az ajtót, mondom, hogy ezt nem tehetem, mert dolgom van a gépek körül. Erre a táskájából kivesz egy üveget, nyújtja fel, húzzam meg. — Igyék, testvér, nehogy megfagyjon az úton s elkóboroljon ez a mozdony! — Nógatott. Persze nem tehettem, de megnyugtattam, hogy az i 0 óra 1 perc gyütt szilveszterezünk ismét? — csapta össze nevetve a tenyerét Csibi Klára műtősnővér, amikor az óév utolsó óráiban összefutottunk a kolozsvár-napocai 1-es szülészeti klinika folyosóján. Én, őszintén szólva, hálás voltam neki, hogy emlékszik még arra az évtized előtti együtt töltött szilveszterre, amikor magam, nem választott mesterségemet, hanem ama természet adtadiktálta jogomat-kötelességemet „gyakoroltam“ e klinika berkeiben. Ezúttal civilben... vállamra dobott fehér köpenyben álltam az annak idején kínban-örömben megismert folyosón, de így is valósággal beburkolt a rendnek, fegyelemnek, nyugodt biztonságnak derűs légköre, amely sok-sok ezer asszony számára bizony elválaszthatatlanul kapcsolódik össze a születés misztériumával. A szilveszteri szolgálatos csoport, mint Negrea Romulus szülész főorvos mondotta, nem helytállt, nem a sarat állta — ne használjunk nagy szavakat —, egyszerűen csak a kötelességét teljesítette, végezte mindennapi megszokott feladatát, mint mindennap és minden éjjel ezen az óévbúcsúztató, újévköszöntő éjszakán is. Deacu Eliza altatóorvos éppúgy, mint Oana Stan szülészorvos és Mitea Rodica az újszülött osztály gyermekgyógyásza és persze a nővérek, bábák és védőnők, köztük Túrós Marika, Tar Olivia, Halász Gabriella, Nastase Susana, Babos Ilona, hogy csak néhányuk nevét említsük meg. A Negrea doktorral folytatott rövid beszélgetés alatt persze hogy szóba került a közelmúltban világra jött huszonhárommilliomodik kis állampolgár, aki ugyan nem itt született, ezen a klinikán, de azért érthetően jogos büszkesége minden szakmabelinek. És azért a kincses város első szülészeti klinikájának sem kell szerénykednie. 3565 emberpalántát segítettek a világra az óesztendőben, s említésre méltó, hogy a klinika korszerűsítésével, felszerelésének gyarapodásával, ellátottságának javulásával egyre jobb körülményeket biztosítanak a kismamáknak, csecsemőknek egyaránt. A szülőszobában készenlétben várakozó három asszonyka, mi ,tagadás, nem sokat gondolóévvel, újévvel, egészen más újdonságra áhítoznak. S a szőke,, melegszemű asszonyka, Paulan Felicia ráadásul először életében. Fiú lesz, vagy lány találgatjuk, mindegy az, mondja kissé fáradt mosollyal, oly régen „készülődünk s várunk a kis jövevényre. Férje bizonyára ott szorong a telefon mellett, azt mondta, a jó hírre bontja meg a pezsgőt... Nos, Pauman papa — most már nyugodtan nevezhetjük így — 0 óra 01 perckor durranthatta el a pezsgősdugót. Nastase Susana bábaasszony akkor adta számba az egészségesen sivalkodó, majd háromkilós Iulia Beatricét a megkönnyebbült mamának, aki, persze, egyelőre csak szemmel fogadhatta, dédelgethette meg leánykáját. Helyette Babos Ilona védőnő pólyába takargatta, s vitte az újszülött osztály meleg-fehér biztonságába. Az újdonsült kismama pedig ez éjféli órán megnyugodva, örömteli szívvel szenderedhetett bele a szerencsés boldog új esztendőbe. Jakab Márta Városépítők felelőssége Hányféle átváltozásra volt képes a város? Hányféleképpen tudott megújulni, illetve más lenni az óesztendő 365 napján!• kérdeztem házigazdámtól, aki történetesen egy vérbeli lakásépítő és persze nagyváradi, no meg lokálpatrióta is, hiszen a dolgok, akárcsak e kérdések, összefüggenek. — Tüstént meg fogja érteni! — felelte Bretan Gheorghe, a nagyváradi Építő-Szerelő Fővállalkozási Tröszt pártbizottságának titkára —, mégpedig abból, hogy 1987 folyamán összesen 2923 új tömbházlakást építettünk és adtunk át. Tehát csak a terven felül átadott lakásokkal nem kevesebb, mint 310 családot tudtunk megörvendeztetni. És túl minden szakmai elégtételen, annak már komoly városképi jegyei is maradtak. Gondoljunk csak az új politikai-adminisztratív városközpontra, amely az újonnan épült toronyházak révén kezdi elnyerni végső formáját vagy pedig a Decebal úti építkezésekre, amelyek már egy újjászülető város összetéveszthetlen jegyeit hordozzák. Ugyanakkor sokat építettünk a Stefan cel Mare sugárút mentén, a Nufarul II lakótelepen és az ősz végétől már a Dimitrie Cantemir út második beépítési szakaszához is hozzáláttunk. Ami pedig az építőmunka másikröntgenképét a hatékonyságot illeti, nyugodt szívvel mondhatom, hogy értéktervünket 100 százalékra teljesítettük. A munka termelékenységéről szólva 102, míg a nyereség esetében 102,4 százalékról adhatunk számot. Szóval, az esztendő a sikerek jegyében telt, következésképpen: a 11 havi eredményeket összesítő szocialista munkaversenyben már a második helyen végeztünk ... — Ezeket írták — írhatták az 1987-es kalendárium utolsó lapjaira...— Az új esztendőben is komoly feladatok várnak a tröszt munkaközösségére és ennek tudatában arra törekedtünk, hogy körültekintően, alaposan felkészüljünk az idei munkakezdésre. Ezzel kapcsolatosan elmondhatom, hogy az egész évi munkánkhoz szükséges dokumentáció 90 százaléka már most biztosítva van, ugyanakkor a felvonulási területek nagy részét is a rendelkezésünkre bocsátották a városgazdák. Semmi akadálya annak, hogy a januárra tervezett 68 új lakást késedelem nélkül és az eddigieknél jobb minőségben át is adjuk a Nufarul II lakótelepen. S ha már itt tartunk, hadd tegyem hozzá, hogy a városépítés időszerű feladatai az első negyedévben új városközpontba, a Decebal út környékére, illetve a Seleusului úti építkezésekre szólítják majd építőinket. A továbbiakban a Dragon Voda és Progresului út, valamint a Stefan cel Mare sugárút további beépítésére kell összpontosítani. — Ez már az új minőséget fémjelzi majd a nagyváradi lakásépítők munkájában ... — Ez így igaz. Pártfőtitkárunk, Nicolae Ceausescu elvtárs legutóbbi nagyváradi munkalátogatása felejthetetlen pillanatokat jelentett mindannyiunk számára. Így hát az akkor elhangzott megállapítások és útmutatások, valamint államelnökünk úr. Ha valahol hagyomány, akkor a Csíkszeredai Kötöttárugyárban az a közös szilveszterezés. A tavaly, a tavalyelőtt, minden korábbi esztendőben összegyűltek kétszázötvenen-háromszázan. A szokás, ha jól számoljuk, idestova tízesztendős, amióta áll a vállalati étkezde. Oly nagy az összeszokottság, hogy immár nem csak a szomszéd asztal társaságát ismeri az ember, hanem mindenkit. És csak azért nem mindenkit, mert ide baráti körrel illik érkezni, s a jó barátok a város valamelyik más vállalatában dolgoznak. Lassú fordulásokkal váltott át az idő. Maria Antal, a vállalati pártbizottság titkára is rendszeres szilveszterező itt, a kötöttárugyári étkezdében. Antalék három családdal foglaltak asztalt. Asztalról szólván az is a szilveszterhez tartozik, hogy ilyenkor megindul a vándorlás, itt-ott egybetolnak két asztalt, ami azért nem esik nehezére a társaságnak, mert így kezdtük, ugyebár, nagy az összeszokottság. Vannak elegen a nevezetes alkalommal: Péter Rozália, a tervezőrészleg munkásnője tizedmagával foglalt helyet, Péli Éva nyolc, Ferencz Klára tizenkét személyt jelentett be, Fülöp Ákos, a kötőrészleg vezetője pedig éppenséggel tizennégyet. A szilvesztert megelőző napokban kopogtatott a felelősnél (mondjuk, a rendezőnél) a municípiumi művelődési ház folklóregyüttesének táncmestere, Józsa László: örömmel vennénk, ha itt szilveszterezhetnénk. Hányan? Tizennyolcan. Ezek után természetes, hogy amivel a tudósítást indítottuk, nagyjából most is érvényes, azzal az elhagyással, hogy esztendőről esztendőre néhány tucat új pártolóját látod a szokásnak (s a jó értelemben vett megszokásnak). A zenekar viszont a régi és jó együttes, a Bíró Ernőé. Amikor pedig kezdődik a tánc... De addig a vállalati ínyesmesterek (mondjuk régiesen, tehát a szakácsok) mutatják be tudásuk. Az esztendő utolsó napjaiban a gyár mellékgazdaságának összsúlya, ha nóta is számottevően, de azért csak apadt: öt sertést vágtak, körülbelül egy napba telt, míg feltöltötték a vérest, a májast, a kolbászt és kiporciózták az adagokat. A menü így mutat: egy konyak, friss ázalék, kocsonya előételként (azért, mert mindenki jó étvággyal érkezik, mondják a konyhán, a kantinbizottság tehát úgy döntött, bő tál kerüljön először az asztalra). Második jelenés: disznósült körítéssel és savanyúsággal. A harmadik: töltött káposzta és flekken. Éjfél — minden párnak egy üveg pezsgő. Desszert: kürtőskalács. Hogy aztán hajnal felé a korhelylevest tálalják, költse el a társaság jó étvággyal, ha még tartogatott egy keveset egy kései vagy, ellenkezőleg, nagyon is korai alkalomra. Csak az a kár, hogy díszes rigmusokat nem mondanak minden egyes fogás föladásakor, mint a lakodalomban szokás, jegyzi meg valaki. De ez szilveszter, más szokások járnak, a tisztelt egybegyűltek például tomboláznak. Kié lesz a hálózsák, ki nyerte meg a szépítőszereket, esetleg a borotválkozó-készletet? Derű, önfeledt öröm, tánc, jóízű beszélgetés. Elváláskor fogadkozás: jövőre veled ugyanitt. Oláh István A szokás éppen tízéves December 31-én egész nap annyira felhőtlenül kék, annyira vakítóan tiszta volt az égbolt Marosvásárhelyen, hogy az óévbúcsúztatás mindenkori forgatókönyvében szinte kötelezően előírt fehér puha hótakaró hangulatkeltő díszletéről legalábbis, azoknak, akik a városban maradtak, le kellett mondaniuk. Nos, ha ha nem is volt, ez semmit sem változtatott az esemény hagyományos, jó hangulatán. A város ünnepre húzott hangulatában a megszokottnál jóval nagyobb gyakorisággal kisebb-nagyobb egymást köszöntő baráti megismerési csoport, megannyi jókívánság-sziget hullámzott tova az utcák színesen kavargó forgatagában... Az esemény krónikása a pezsgőpukkantásos szikrázó jókedv megannyi lehetséges színtere közül ezúttal a fiatalok szilveszterét választotta ki tudósításának tárgyául, elsőnek a legfiatalabb korosztály, a diákok körébe látogatott el. A kereskedelmi szaklíceum kantinjában szép hagyományt folytatva közel kétszáz IX— XII.-es diák sereglett össze a municípium líceumaiból, hogy kellemesen, tartalmasan, természetesen tanáraik felügyelete alatt, együtt töltse a szilvesztert. Mint Comsa Mária és Máthé Viktor, akik a municípiumi KISZ-bizottság részéről feleltek a diákok szilveszteréért, elmondották, sok tanuló másod-harmadízben vesz részt e bensőséges hangulatú rendezvényen. A mindvégig színvonalas műsor, meg a remek menü sikert aratott és nem hiányoztak az est eseményei közül a meglepetések, vidám jelenetek, szórakoztató társasjátékok és persze a diszkózene, a tánc meg a Miss Szilveszter megválasztása sem. Fortuna és a zsűri választottja Catineanu Iolanda XII.-es diáklány, a Papiu líceum tanulója volt, aki piruló arccal és boldogan vette át az est szépének kijáró jutalmat, s mikor megkérdeztük, mit kíván magának 1988-ban, komolyan és szerényen mondotta, hogy sikeres érettségi után bejutni az almérnöki intézetbe. Tanulmányi előmenetele alapján — tanárai mondották — minden esélye megvan erre. Bár a fiatalos jókedv, a kitűnő hangulat igazi vendég- Fiatalos elkötelezettséggel A kilyéni állattenyésztők kiemelkedően szép eredménnyel zárták az 1987-es évet. A megyeszékhely közvetlen közelében tevékenykedő állattenyésztő telep szilveszteri mérlegében az övezetben eddig példa nélkül álló hozamszinteket jegyeztek be. Már egymaga az a tény, hogy az előző esztendőhöz viszonyítva 1280 literrel emelkedett az egyedenkénti tejhozam, igazolja az erőteljesen összekovácsolódott közösség eredményes tevékenységét. A szilveszter estéjén végzett számvetés igazi elégtételét az a tény szolgáltatta, hogy 4680 literes tehenenkénti tejhozam megvalósításával Kovászna megye hasonló profilú mezőgazdasági egységei közül elsőként teljesítették az új agrárforradalmi célkitűzéseket, a municípium kapujának közelében jövedelmezővé tették az állattenyésztést, s jelentős mennyiségű tejet szállítottak az állami alapra, a feldolgozó vállalatnál értékesített tejjel számottevően részt vállaltak a megyei önellátási program előirányzatainak valóra váltásából. Ezt hangsúlyozta Bartalis Ferenc farmvezető, kiemelve a jók közül is a legjobbak, a Dudi házaspár, Mihály és Ella, Pardelea Margareta, Sztojka Géza, Dimény Mihály, Joó Eliza, Illyés Ella helytállását, az úszónevelésben oly példás sikert felmutató Mezei Sára munkájának hatékonyságát. A családi körben — köztük az állattenyésztők részére épített modern tömblakásban — eltöltött szilveszteri ünnepség után, már a hajnali órákban percnyi pontossággal érkeztek munkahelyükre a fejők, boldog új évet kívánva egymásnak hozzáláttak a napi teendők elvégzéséhez. Nemsokára minőségi takarmánnyal telítődtek a jászlak és zümmögni kezdtek a fejőgépek, s alig pirkadt, amikor az új év első szállítmánya innen Kilyénből megérkezett a feldolgozó vállalathoz. A tavaly kiemelkedő , eredményeket elérő munkaközösség, idei célkitűzéseit a munkaprogram befejezésekor ezúttal is jelen lévő Ötvös Mózes,., a termelőszövetkezet al-. elnöke fogalmazta meg: — A Nicolae Ceausescu elvtárs újévi üzenetében megfogalmazott elismerések és értékelések, a lelkesítő felhívás tettekre serkentő munkaprogramot jelent számunkra. Mindent elkövetünk, erőt nem kímélve dolgozunk azért, hogy példásan teljesítsük az 1988-as tervfeladatainkat. Az új esztendő első napján jegyzett 16 literes egyedenkénti fejési átlag jó kiindulópontot jelent arra, hogy az új agrárforradalom útján további határozott lépéseket tehessünk előre. A tejtermelés emelésére adottak a feltételek. Elegendő mennyiségű és kiváló minőségű takarmánnyal rendelkezünk és már most, az enyhe tél lehetőségeit értékesítve dolgozunk azért, hogy a fakertjeinkben, a szakaszolt pázsitokon erőteljes legyen a sarjadás. Folytatódik a telep modernizálása, a tavaly korszerű elletőt építettünk, az idén egy borjúóvoda felhúzásával alapozzuk meg a kiváló tenyésztulajdonságokkal rendelkező törzsállomány kinevelését. Az a tény, hogy a tavaly minden 100 tehén után 91 borjú születését jegyezhettük be, alapot teremt arra, hogy jó feltételek között tovább folytassuk a szelekciót, a törzsállomány megfiatalítását. Sor kerül a 31100 négyzetméteres állattenyésztő telep úthálózatának a korszerűsítésére és újabb tömbházlakások építésével teremtünk jobb életfeltételeket az állattenyésztésben dolgozó szakmunkások számára. Eilyenben az állattenyésztés talpraállításával párhuzamosan a növénytermesztésben is előre léptek, a szépen zöldellő búzatáblák, a burgonya- és a cukorrépahozam megalapozása alapot nyújt arra, hogy a közelmúltban zárult országos pártkonferencia határozatainak szellemében cselekedve, a termelés minden területén kiemelkedő eredményeket valósítsanak meg, maradéktalanul teljesítsék az ötéves terv harmadik évében rájuk háruló hozamemelési előirányzataikat. Flóra Gábor út végén iszom az egészségére. Hát nem szavamon fogott? Amikor leszállt, odajött hozzám egy kis csomaggal. Egy kis pörge ávasi kalap és egy kis üveg turci pálinka volt benne. — Boldog új évet! Soha ne kóboroljon el a mozdonya! — mondta. Látja, itt van most is az a kiskalap, de akitől kaptam, ma sem tudom, ki volt, pedig szívesen viszonoznám akkori szívességét, meleg szavait. A szavak melegségét nem az adja, hogy szépen kikerekítjük, hanem, az, hogy ha igazán szívből jön. — Esztendőfordulón vagyunk. Ha most megtehetné, mit kívánna szerelvénye utasainak? — Hogy 1988-ban mindenki eljusson kitűzött céljához! Bencze Cs. Attila évi üzenetének legfőbb kitételei fontos támpontokat jelentenek a városépítés felelősségteljes munkáját vállaló szakemberek számára. Célunk tehát az, hogy minden tekintetben tetszetős épületeket, új városrészeket építsünk, amelyekben harmonikus egységeket alkossanak a régi és az új építészeti értékek. . — A dicséretre méltó teljesítmények és a komoly teendők hallatán az emberben önkéntelenül is megfogalmazódik egy párhuzam, nevezetesen az, hogy a nagyváradi lakásépítők olykor saját maguk számára is építenek ... — Mindenképpen örülünk, hogy felvetette ezt a kérdést, hiszen elmondhatom, a helyi szervek gondoskodása révén az elmúlt esztendő folyamán 120 dolgozónk költözhetett új lakásba. Ugyanakkor 36 garzonlakást is kapott a vállalatunk, és közülünk néhányan, mint Dóczi Tibor lakatos, Alb Ilé ács, Moisin Simion vasbetonszerelő és Györffi Miklós kőműves néhány nappal ezelőtt kapta kézhez az új családi otthon kulcsait, számukra tehát a hagyományos óévbúcsúztatás egybeesett a lakásavatással. Barabás Zoltán marasztaló volt, a krónikás búcsút mondott új fiatal barátainak, hogy még idejében elérkezhessek az Orvosi és Gyógyszerészeti Intézet kantinjába, ahol több mint háromszáz ifjúmunkás meg egyetemi hallgató töltötte együtt a szilvesztert. Lukács Etelka taxisofőr, akivel közösen száguldottunk a szilveszteri éjszakában, megérkezésünk előtt azt mondotta: az új évet talán az új élet, új életek köszönthetik a legszebben. És milyen a riporteri szerencse, esztendőfordulón, a pezsgőspoharak összekoccanó csilingelése közepette a kantinban egybegyűltek az új év mellett boldog apát is avathattak. Pop Joan, az Építkezési Tröszt fiatal szakmunkása ’88 érkeztével kapta a hírt, hogy kislánya született ... E meghitt családi esemény tökéletesen beillett az ifjúsági szilveszter hangulatába, amely az egész évben jól végzett munka, szorgalmas többre-jobbra törekvés megérdemelt jutalma is volt mindenki számára. Vácar Ioan, a municípiumi KISZ-bizottság propaganda titkára elmondotta, ez alkalommal is gazdag, tartalmas műsor várta a fiatalokat, neves népdalénekesek szórakoztatták az egybegyűlteket, s a Somesul étterem munkaközössége olyan menüt állított öszsze, mely egyöntetűen kiváltotta a fogyasztók elismerését. Míg a táncparketten vidáman forogtak a párok, az egyik asztalnál Focz Cálin, Szántó János marós az IMATEX-ből, Kerekes Péter hegesztő a Vegyipari Építkezési Tröszttől a ’88-as feladatokról beszélgettek. — Tisztában vagyunk azzal, hogy milyen kivételesen fontos esztendő érkeztét köszöntöttük éjfélkor — mondotta Focz Cálin. — Az előttünk álló feladatok még több, még jobb munkát követelnek mindannyiunktól. Pártunk főtitkára, Nicolae Ceaușescu elvtárs újévi rádió- és televíziós üzenetéből ezt mindannyian jól megjegyeztük magunknak, s meggyőződésem, eredményes, gazdag esztendőnek nézünk elébe. Az erőgyűjtéshez — tette mindezekhez hozzá Pacurar Florentina, fiatal orvosjelölt — ez a jól sikerült szilveszter is hozzájárul. A fiatalok — egész népünkhöz hasonlóan — ’88-ban bizonyítani fogják, hogy feladataik magaslatán állanak. Bögözi Attila Serkentő munkaprogram 1988 — felelősségtudattal, odaadással munkálkodunk terveink életbe ültetéséért Fiatalok szilvesztere a fővárosi Scinteia téri kiállítási központban (baloldali kép) és családos munkásoké a Semánátoarea Vállalat klubjában (jobboldali kép) Helytállás a turbinák, a kazánok mellett (Folytatás az 1. oldalról) korróziót gátolja, így végsősoron az üzembiztonsággal függ össze... Az üzembiztos termelés, a javítások, a karbantartási munkálatok gyors kivitelezése a szén minőségének javítása mellett a hőerőmű dolgozóinak alapvető feladata volt és marad. De ezt csak mások segítségével tudják megoldani, hiszen a javításokat végző munkacsoportok a dévai Villamos Erőmű Építő- Szerelő és Karbantartó Vállalathoz tartoznak, mint ahogy a szén minőségének javítása elsősorban a Zsil-völgyi bányaipari vállalatoktól, az ottani szénelőkészítő üzemektől függ. Nagyon leegyszerűsítve: ahhoz tehát, hogy Mintia és a vállalat másik egysége, Parosény 1988-ban még több villamos energiát állítson elő Zsil-völgyi szénből, még jobb minőségű fűtőanyagra, a javításoknál pedig nagyobb fokú operativitásra lesz szükség. Ez volt 1987-ben, ez lesz 1988-ban is. Az energiaellátási program, az 1988-as egységes gazdasági-társadalmi fejlesztési tervtörvény előirányzatai, az országos pártkonferencia dokumentumai, pártunk főtitkárának, Nicolae Ceausescu elvtársnak az útmutatásai az energiatermelő egységek dolgozói számára, képletesen szólva, magasra helyezték a mércét. Mintha energetikusai tisztában vannak ezekkel a feladatokkal, ismerik és bíznak erejükben, a kezelésükben lévő nagy értékű áramfejlesztő berendezések erejében. Mint annyiszor az elmúlt években, most is a turbinák, a kazánok mellett élték át az esztendőforduló első perceit, óráit Papp Gyula és Clesiu Ioan váltásvezető mesterek, Virágh János, Florea Horea, Nagy András, Stoica Stefan, Stroe Eugen, Váradi Sándor, János Csaba turbinaoperátorokkal együtt. De ott voltak munkahelyükön a kazánok kiszolgálói is, köztük lúd Mircea mester, Barabás Ferenc, Siklódi Raimund, Kacsó Ferenc, Panits István, Klötz Erzsébet, Ghergheli Tiberiu kazánoperátorok. Ott voltak, de nem egyedül. A nagy pillanatban az igazgató, Constantin Neag főmester, a pártbizottság titkára, a dolgozók tanácsának elnöke, Octavian Baneasa, a vállalati szakszervezeti bizottság elnöke és mások köszöntötték őket s a vállalati kantinétterem ünnepi díszbe öltöztetett nagytermében — amint ez itt már hagyomány — az ünneplő társak az első poharat most is a munkahelyükön értük is helytálló kollégák egészségére, a boldog jövőre, népünk jólétére, a békére, a barátságra emelték Munkaközösségek együtt ünnepeltek (Folytatás az 1. oldalról) helyet az aradi vagonok és vagonalkatrészek legnagyobb külföldi vásárlóországainak és cégeinek delegátusai, akik az esztendőforduló napjait is ott töltötték, hogy ellenőrizzék az újév elején útra kerülő exporttermékeket, lebonyolítsák az átvételükkel járó ügyleteket. 1987-ben a vállalat kiemelt hangsúllyal tett eleget szerződéses kötelezettségeinek. A fizikai és árutermelési terv teljesítésében a legmagasabb szinteket a személyvagongyártó részleg, valamint a tengelyeket és forgózsámolyokat gyártó műhelyek valósították meg. De nem időzhettünk itt tovább, mert közben hasonló események zajlottak a város második legnagyobb ipari egysége, a Textilvállalat kantinéttermében, ahol Birta Irmna szakszervezeti bizottsági elnök volt az ünnepség házigazdája. Itt is, akárcsak a Vagongyártó Vállalatban az est fénypontját jelentette a Megéneklünk, Románia országos fesztivál hatodik rendezvénysorozatán kitüntetett művészbrigád fellépése. Plugu- Sorul elnevezésű műsoruk találékonyan egyesítette az elismerést és a bírálatot, a komoly mondanivalót és a nevetésre ingerlő szatirikus tartalmat. Mind az asztaltársaságok, mind a széles vendégsereg körében meghitt, derűs hangulat alakult ki. A zene szüneteiben két alkalommal előételt és két tartalmas vacsorát tálaltak az asztalokra. Éjféltájban — ez a többi rendezvényen is így volt — két televíziókészülék sugározta az egybegyűlteknek a Román Kommunista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztársaság elnökének, Nicolae Ceausescu elvtársnak újévi üzenetét. Az általános haladás újabb gazdasági és társadalmi sikereinek elérésére buzdító elnöki üzenet mindenkit elgondolkodásra, elhatározásra késztetett.