Előre, 1988. május (42. évfolyam, 12570-12595. szám)

1988-05-01 / 12570. szám

------------------- - --------------- M­ájus elseje immár csak­nem százesztendős ha­gyománya ünneplői­ben mindig a megújhodást i­­dézte. Nem csak azért, mert tájainkon a természet szín­­pompás kibontakozásához kötődik, hanem, mert a munka, a harc, a szolidaritás, a társadalmi megújhodáshoz kötődik. Harci munkástradí­ciókat idézünk, a hősi szoli­daritási és egységmegnyilvá­­nulásokat vesszük számba, történelmi tetteket, küzdel­meket értékelünk, mai mun­kánk eredményeit, napjainak feladatait gondoljuk át. Mind­azt, ami régen a megúju­lásért, a haladásért folytatott harchoz kötődött, mindazt, ami ma társadalmi előreha­ladásunkért, a békéért vívott küzdelemhez tartozik. Ezen a napon régi harcos májusokat idézünk, szocialis­ta jelenünk teendőit mérle­geljük, sokoldalúan fejlett szocialista és kommunista jö­vőnket tervezzük — harccal, munkával. Történelmet sűrítő ünnep ez. Országunk munkásosztá­lya a kezdetektől harci, nap­ként ünnepelte május elsejét, majd a két világháború kö­zött a kommunista párt veze­tésével a jobb életért, a sza­badságjogok biztosításáért, megvédéséért, a fasiszta ve­szély elleni küzdelem, az or­szág , függetlenségéért folyta­tott harc kiemelkedő mozza­natává vált. Ma a nagy an­tifasiszta és háborúellenes tüntetések napjaként, a munkás-, demokratikus és hazafias erők összefogásá­nak dicső momentuma­ként idézzük 1939. má­jusát. Ezzel kapcsolato­san Nicolae Ceaușescu elvtárs méltán hangsúlyozta: „Az 1939. május elseje al­kalmával lezajlott forradalmi és hazafias tüntetések bizo­nyították a munkásosztály é­­rettségét, a román nép azon forradalmi erejét, hogy siker­rel megszervezte a harcot a háború és a fasizmus ellen.“ esett az eső. Hajnalban kitisz­tult az ég, mintegy jelezvén, hogy a főváros lakói nagy je­lentőségű esemény szemtanúi lesznek. Lassan megteltek az utcák munkásokkal. Férfiak és nők, öregek és ifjak gyűl­tek össze a kommunisták hí­vására, hogy kifejezzék an­tifasiszta és háborúellenes érzelmeiket 1939-ben a Román Kommu­nista Párt átfogó politikai szervezőmunkájának ered­ményeként a május elsejei e­­lőkészületek jelentősen külön­böztek az előző éviektől. A királyi parancsuralom terror­ja, a fasizmus egyre növekvő veszélye miatt a párt közös harci frontba szólította a ha­ladó, demokratikus és haza­fias erőket. A fasizmus és a reakció ellen, a béke védel­mében, valamint a kizsákmá­nyolás ellen vívott küzdelem körülményei között különle­ges jelentőségre emelkedett az egységfront-taktika. Az 1938-ban uralomra jutott ki­rályi diktatúra a szakszerve­zetek felszámolása után lét­rehozta saját korporációs szerveit, a céheket. A kom­munisták rögtön felismerték­, hogy ezek célja: fékezni a munkásosztály harci lendüle­tét. Ezért az RKP mozgósítot­ta tagjait és szimpatizánsait, hogy e szervezeteket alakít­sák át a munkásköve­telések megvalósításának harci fórumaivá, s ösz­­szejöveteleiken nyerjék meg a részvevőket az an­tifasiszta és háborúellenes ak­ciónak. ..Az ifjúság nem kor­látozódhat csak kulturális és sporttevékenységre, hanem e­­gyütt kell harcolnia a forra­dalmi haladásért küzdő erők­kel“ — hangoztatta Nicolae Ceausescu elvtárs. Közben a kormánykörök igyekeztek május elsejét saját céljaikra felhasználni, s a „nemzeti munka­­ ünnep­napjává“ nyilvánították a­­zért, hogy „békés“ és „tör­vényes“ keretek közé szorít­sák a munkásság harci megnyilvánulásait. Ilyen körülmények között a kommunista párt — szoro­san együttműködve a szocia­listákkal és a szociáldemok­ratákkal — meghiúsította a hatóságok terveit, s az 1939. május elsejei összejövetele­ket és tüntetéseket erőteljes harci megnyilvánulásokká változtatta a királyi diktatú­ra, a fasizmus és a háborús előkészületek ellen, összeült a fővárosi pártszervezet bő­vített ülése és szervezőbizott­ságot alakított, amelyben Nicolae Ceausescu elvtárs is részt vett. Jelenléte — a for­radalmi ifjúság képviseleté­ben — a konspiratív szerve­zőbizottságban azt bizonyít­ja, hogy a mély illegalitásba kényszerített kommunista párt nagyra értékelte szemé­lyes érdemeit, politikai tisz­tánlátását és szervezőképes­­ságét, forradalmi elszántságát és bátorságát, mindazokat a jellemtulajdonságait, ame­lyekről már több ízben tanú­ságot tett. Ez azt is bizonyí­totta, hogy a párt ebben az akcióban is megkülönbözte­tett figyelmet szentelt straté­giai és taktikai célkitűzései A széles körű szervezőmun­ka eredményeként 1939. má­jus elseje reggelén a főváros­ban a gyűléstermek felé igyekvő munkásság nagy szá­ma lenyűgöző látványt kel­tett. „Nyolcórás munkana­pot akarunk!“, „Béremelést követelünk!“, „Éljen az or­szág nemzeti függetlensége!“, „Védjük meg határainkat a hitlerista hódítókkal szem­ben!“, „Le a fasizmussal!“, „Hazafias frontot akarunk!“ — hirdették a jelszavak, kö­vetelték az egybegyűltek a Calea Calaratilor 11. szám a­­latti Tomis kertben, az Eintracht-teremben és más gyülekezőhelyeken. Ezeken az összejöveteleken a munkások, a kisiparosok és a köztisztvi­selők szónokai hangsúlyoz­ták, hogy a királyi parancs­uralom a dolgozók kizsákmá­nyolásának fokozását, a sza­badságjogok további korlá­tozását tűzte ki célul. Egy­ben elítélték a hitlerista-hor­­thysta revizionista terveket, akcióegységre szólították fel a munkásosztályt a béke, az ország függetlensége megvé­désének érdekében. Az ösz­­szejöveteleket követően a dol­gozók sok ezres tömegei az ARO-terem felé vonultak, a­­hol a céhek kongresszusa ülé­sezett. A tüntetők délben a Piața Romanán találkoztak a céhek kongresszusának részvevőivel s a széles népi tömegek óhajának­­ hangot adva: „Le a fasizmussal!“, „Le a vasgárdával!“, „Békát, kenyeret, földet, szabadsá­got!“, „Követeljük a leigá­­zó német—román­­ gazdasági egyezmény felmondását!“ jel­szavakkal elindult a tüntető menet. Ezrek és ezrek halad­tak a Piața Romanától a Ca­lea Victoriei-orr­át — a kirá­lyi palota előtt — a mai Li­­bertátis-pad:1c felé. A több mint 20 ezres tö­meg tüntetésén nagyon sok fiatal vett részt. A Kommu­nista Ifjúsági Szövetség moz­gósította őket; ennek közpon­ti szervezőbizottsága élén Nicolae Ceausescu elvtárs valóra váltásának, a munkás­­osztály harci egysége megte­remtésének, a Kommunista Ifjúsági Szövetség újjászer­vezésének és az Antifasiszta Népfront megalakításának­ állt, aki akkor már jelentős forradalmi múlttal, gazdag harci tapasztalattal rendelke­zett. Hiszen aktívan részt vett az Országos Antifasiszta Bi­zottság munkájában, tevé­kenyen bekapcsolódott az 1933-as craiovai per vádlot­­tait támogató szolidari­tási mozgalomba, a KISZ Prahova és Olténia tar­tományi titkára tisztét töltötte be, több alka­lommal letartóztatták és elí­télték forradalmi és antifa­siszta tevékenysége miatt, részt vett a bebörtönzött kommunistákat és antifasisz­tákat megsegítő­­ mozgalom­ban, odaadóan küzdött a munkásegységfront megte­remtéséért, a kommunista if­júsági mozgalom újjászerve­zéséért. Hasonlóképpen át­fogó forradalmi tevékenysé­get fejtett ki Elena Ceausescu (Petrescu) elvtársnő, aki, más kommunista ifjakkal együtt harcos irányvonalat adott a munkásfiatalok kulturális köreinek, 1939. május elsején pedig a fővárosi szervezet e­­gyik lelkes vezetőjeként ak­tívan mozgósította az ifjúsá­got e nagyszabású akcióban. A tüntetés végén a felvonu­lók az Ismeretlen Hős sírjá­nál tisztelegve virágkoszorú­kat helyeztek el, ezzel feje­z­­ték ki kegyeletüket a haza függetlenségéért és egységéért életüket áldozó hősök elítlé­­ke előtt. Délután — a kom­munisták és a szociáldemok­raták kezdeményezésére — a Munkásstadionban és a fővá­ros környéki kirándulóhelye­ken hazafias jellegű rendez­vények voltak. Úgyszintén gyűjtési akciókat szerveztek a munkásosztály politikai bebörtönzöttjeinek megsegíté­sére, ezzel is kinyilvánították a szolidaritás és az egység szellemét. Hasonló nagyszabású tilta­kozó akciók zajlottak le Ti­­misoarán, Aradon, Clujon, Ias i-ban, Re?ifán, Ploie?ti-en, Déván, Constantán, Galati­­cn, Brailán, Tirgu Mure?en, Oradeán, Bacauban, Alba Iu­­lián és Petrojani-ban. ták a párt, az egységfront ere­jét. A kommunisták, szocialis­ták és szociáldemokraták e­­gyüttesen emeltek szót a de­mokratikus szabadságjogo­kért, együttesen szálltak síkra a fasiszta veszély ellen, e­­gyüttesen nyilvánították ki el­határozásukat, hogy eltökélten harcolnak az ország függet­lenségének és területi épségé­nek megvédéséért. Ezek a harci megmozdulások ismétel­ten bebizonyították, hogy a munkásság a nemzet bázisa, függetlenségének védelmezője. A fasizmusnak a müncheni e­­gyezmény utáni offenzívája közepette kifejezésre juttat­ták a romániai munkásosz­tály és más haladó erők é­­rettségét, az ország lakosságá­nak elszántságát a független­ség megvédéséét vívott harc­ban, így érthető, hogy az ak­ciók széles nemzetközi vissz­hangot váltottak ki, a külföldi sajtó is átfogóan írt róluk. Ezek a nagy megmozdulá­sok a párt erejét, a néptöme­gek erejét tanúsították. Az RKP 1941. szeptember 6-i platform-programja ezt té­telesen is megfogalmaz­ta. Majd az 1944. má­jus elsejei kiáltvány ,­a szervezett, egységes mun­kásság nevében a kommunis­táktól a szociáldemokratákig szólítja eltökélt harcra az e­­gész munkásosztályt“. Az 1944. augusztusi antifasiszta és antiimperialista, társadal­mi és nemzeti felszabadító forradalom bebizonyította a hazafias, demokratikus erők összefogásának fontosságát, a munkásegységfront erejét. 1948-ban megvalósult a mun­kásosztály szervezeti, politikai és ideológiai egysége, melynek eredményeként a munkásosz­tály jobban megoldhatta a társadalom vezető osztálya­ként rá háruló történelmi kül­detését. Az 1944 forró nyarát kö­vető események megnyitották a nagy társadalmi átalakulá­sok útját országunkban. Az azóta bejárt út nem volt könnyű, nem volt sima. Sok akadályt kellett leküzdenünk. Dolgozó népünk a párt veze­tésével történelmi tetteket vitt véghez — mind az ország fejlődésén, mind az egyéni sorsok alakulásán mérve —, maradandót alkotott. Meg­valósítva az előző nemzedé­kek haladó törekvéseit, le­küzdve a nehézségeket, meg­teremtve a létbiztonságot, ha­zánkat a társadalmi haladás élvonalába emelte. A szocia­lista Románia dolgozói büsz­kék lehetnek eredményeikre, a szocializmus vívmányaira. A sorsformáló 1944-es eszten­dő óta eltelt időszak egyik fontos történelmi tapasztala­ta, hogy a párt és a nép egy­sége történelmi tettekre ké­pes. Hiszen végérvényesen diadalra vitte hazánkban a szocialista társadalmi viszo­nyokat, a gyengén fejlett, ki­mondottan mezőgazdasági or­szágból korszerű ipari-agrár­országot teremtett, amelynek modern ipara, lendületesen fejlődő szocialista mezőgazda­sága, virágzó tudománya, ok­tatása és kultúrája a gazda­sági és társadalmi fejlődés egyre magasabb lépcsőfokaira lendíti. 1939. MÁJUS 1. PÁRTUNK, MUNKÁSOSZTÁLYUNK HŐSI HARCÁNAK KIEMELKEDŐ TÖRTÉNELMI MOZZANATA „Az ország fasizálási politikája ellen és a nemzeti függetlenség megvédéséért folytatott párt vezette népi harcoknak egyik legjelentősebb mozzanata volt a kommunisták és szocialisták akcióegységének jegyében megtartott 1939. május elsejei nagy antifasiszta tüntetés, amely erőteljes visszhangot váltott ki a romániai és a külföldi közvéleményben NICOLAE CEAUSESCU 3 HATALMAS TILTAKOZÓ TÖMEGMEGMOZDULÁS MÉLYEN GYÖKEREZŐ HARCI HAGYOMÁNYOK Május elseje alig egy év­századdal ezelőtt a nyolcórás munkanap kivívását tűzte ki céljául, de harci nappá, vi­lágszerte a dolgozók osztály­­öntudatának, a béke és ha­ladás eszméinek, törekvései­nek erőteljes kifejezőjévé vált A kezdeti szakaszban a munkásoszály öntudatos erői előtt az a feladat állt, hogy megszervezzék erőiket, létre­hozzák, megerősítsék a prole­tariátus tömegmozgalmát, megteremtsék szakmai és po­litikai szervezeteit és széles körben terjesszék a proleta­riátus forradalmi ideológiá­ját, a marxizmust. A század­­fordulóig, a kapitalizmus vi­szonylag békés fejlődése kö­rülményei közepette folyt a munkásosztály szervezése. Ekkor kerekedett felül a marxizmus a kispolgári szo­cialista irányzatokon és vált uralkodóvá a nemzetközi munkásmozgalomban. A XX. század elejétől a munkásosz­tálynak történelmi hivatása betöltéséért új körülmények között kellett harcolnia, moz­galmának elemeznie kellett a kapitalizmus új vonásait, hogy stratégiáját és taktikáját annak megfelelően alakítsa. Ennek megfelelően fejlődött, terebélyesedett május elseje harci jelentősége is. Hazánkban — akárcsak sok más országban — 1890-ben ünnepelte a főváros és több vidéki város munkássága el­ső ízben a május elsejét. Több mint 5000 munkás vonult fel Bucuresti­ben, vörös zászlók­kal, énekelve az Internacio­­nálét, a Marseilles-t, követel­ve a 8 órás munkanapot. A Filaret-dombon, a Trocadero­­ke­tben pedig nagygyűlés volt, ahol szocialista vezetők méltatták május elsejét, ki­hangsúlyozták a munkásság szervezettségének fontossá­gát. A romániai proletariátus évről évre megünnepelte má­jus elsejét, gazdagította an­nak jelszavait is, a 3 órás munkanap mellett munkásvé­delmi törvényeket követelt, síkraszállt az ország függet­lensége, egysége mellett. A Román Kommunista Párt megalakulása után, a jelsza­vak, május elseje eszmei tar­talma mellet mindjobban ki­hangsúlyozták a munkásosz­tály konkrét harci feladatait. Sok esetben a munkásünnepe­ket harcos tüntetésekké vál­toztatta ezekben az években, mint ahogy történt 1939-ben is. Országunkban a május el­sejei megnyilvánulások jel­lege szorosan kapcsolódott az adott történelmi-társadalmi körülményekhez, az elhang­zott jelszavak a munkásosz­tály abbeli elkötelezettségét hirdették, hogy határozottan megvívja harcát a kizsákmá­nyolás és elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért és szuverenitásért és a társadal­mi haladásért. Az antifasiszta harc csúcs­pontjaként tartja számon a történelmi emlékezet az 1939. május elsejei tüntetést, a­­melynek szervezésében az if­júkommunista Nicolae Ceausescu elvtárs­nak kiemelkedő szerepe volt, s amely nem csak Románia politikai életében, hanem nemzetközi viszonylatban is visszhangot keltett. A béke, a függetlenség és a demokrácia védelmében 1939. május 13— 14-én ülésezett világkonfe­rencia például megállapítot­ta, hogy „A május elsején lezajlott bucurești-i tünteté­sek erősen antifasiszta és há­borúellenes jellegűek voltak, ami azt bizonyítja, hogy Ro­mánia is csatlakozik az an­tifasiszta mozgalomhoz és ténylegesen küzdeni akar az agresszor és a fasizmus el­len“. Valóban, azon a 49 évvel ezelőtti páros tavaszi regge­len szokatlan volt, hogy a szirénák nem hívták munká­ba a dolgozókat. Egész éjjel A MUNKÁSEGYSÉGFRONT LEGYŐZHETETLEN EREJE Az 1939-es nagy antifasiszta kommunista párt által kezdő- és háborúellenes tüntetések ményezett és irányított tö­­szervesen beilleszkedtek a megakciókba, kidomborítos­ „Országunkban a május elsejei megnyilvánulások jellege szorosan kapcsolódott az­ adott történelmi-társadalmi körülmé­nyekhez, az elhangzott jelszavak a munkásosztály abbeli elkötelezettségét hirdették, hogy határozottan megvívja harcát a kizsákmányolás és elnyomás ellen, a nemzeti függetlenségért és szuverenitásért és a társadalmi haladásért." ELŐRE — 1988. május 1. ) ÚJ KORSZAK — RAGYOGÓ TÁVLATOK Hazánkban az utóbbi évti­zedekben, de különösen a tör­ténelmi jelentőségű IX. párt­­kongresszus után végbement, napjainkban pedig rendkívü­li módon felgyorsult változá­sok, korszakos átalakulások új történelmi érát avattak. Az utóbbi 23 év az ország törté­nelmének leggyümölcsözőbb, megvalósításokban leggazda­­­gabb periódusaként íródott be hazánk történelmébe, s ezt az időszakot nagy építőjé­ről méltán nevezzük Nicolae Ceaușescu-korszaknak. „Rövid történelmi időszakban — hangsúlyozta pártunk főtitká­ra a múlt évi országos párt­konferencián — nagy forra­dalmi átalakulások következ­tek be a gazdasági és társa­dalmi élet minden területén. Románia leküzdötte a kizsák­mányoló osztályok politikájá­ból és az imperialista uralom­ból adódó elmaradottságot, ipari-agrár országgá vált, kor­szerű, erőteljes, a jelenkori technika és tudomány leg­újabb vívmányai alapján szer­vezett modern iparral, hala­dása teljében lévő mezőgaz­dasággal, lendületesen fejlődő tudománnyal, oktatással, kul­túrával, egész népünk szünte­lenül gyarapodó anyagi és szellemi jólétével (...) Ma az ipari termelés 120-szor na­gyobb, mint 1945-ben volt. (...) A szocialista alapon megszervezett mezőgazdaság termelése csaknem 9-szer na­gyobb, mint a múltban volt. Ugyanakkor erőteljesen fejlő­dött a tudományos kutatás, a­z oktatás és a kultúra — ha­zánk egész szocialista fejlesz­tésének ezen alapvető ténye­zői, sikeresen valósulnak meg az új tudományos-technikai forradalom és az új agrárfor­radalom célkitűzései“. Pártunk, Nicolae Ceausescu elvtárs kezdeményezésére és ösztönzésére, az utóbbi 23 esz­tendőben következetesen meg­valósította a­­ termelőerők gyors ütemű fejlesztésének és harmonikus területi telepíté­sének politikáját, szüntelenül tökéletesítette a társadalmi és termelési viszonyokat, fejlesz­tette a szocialista demokrá­ciát, új, eredeti intézményes kereteket épített ki a forra­dalmi munkásdemokráciának, szüntelenül erősítette a párt vezető szerepét. Pártunk és főtitkárának felfogásában a szocializmus a tömegek műve, az új társa­dalmat a néppel és a népért építjük. Eredményeink meg­győzően tanúsítják, hogy a munkások, parasztok és értel­miségiek, a párt és főtitkára körül szoros egységbe tö­mörült dolgozó nép milyen óriási történelemformáló erő. Büszkén tekintünk az ország hatalmas ipari fellegváraira, egyre gazdagabban termő földjeire, megújult városaira, az új lakások millióira, szo­ciális és kulturális intézmé­nyeire, megyéink gyökeresen átalakult arculatára. Ezek az eredmények azt is bizonyít­ják, hogy pártunk helyesen járt el, amikor a nemzeti jö­vedelem mintegy 30 százalé­kát a gazdasági-társadalmi fejlesztésre irányozta elő. Éppen ezért ezután is nagy súlyt helyezünk a nemzet­­gazdaság intenzív fejleszté­sére, valamennyi anya­gi és emberi erőfor­rás maximális hatékony­ságú felhasználására. A jelenlegi ötéves terv straté­giai célkitűzése az ipar, a me­zőgazdaság, a gazdasági-tár­sadalmi tevékenység intenzív fejlesztése a tudomány és a technika legújabb vívmányai alapján. Dolgozó népünk oda­adóan munkálkodik a hazán­kat közepesen fejlett szocia­lista ország stádiumába len­dítő, a XIII. pártkongresszu­son elfogadott 8. ötéves terv gyakorlatba ültetésén, az or­szágos pártkonferencia hatá­rozatainak megvalósításán. Együttes munkánk ered­ményei ismertek, de tudjuk azt is, hogy szocialista építő­munkánk soron levő felada­tainak sikeres teljesítése, a vi­lággazdaság kedvezőtlen ha­tásainak ellensúlyozása, a sok­oldalúan fejlett szocialista társadalom építésében elért sikerek megszilárdítása az e­­gész társadalomtól további nagy erőfeszítéseket követel. Méltán tekintünk bizakodás­sal a jövő elé, mert gazdasági és társadalmi alapunk szilárd, pártunk és népünk, egysége, összeforrottsága — haladá­sunknak ez a becses záloga — szintén szilárd. Kommunista pártunk, élén főtitkárával, Nicolae Ceausescu elvtárssal, erősebb és egységesebb, mint valaha, az egész társadalom éltető dinamizáló központja, olyan politikai erő, mely biz­tos kézzel, tisztánlátó böl­csességgel irányítja népünket a sokoldalúan fejlett szocia­lista társadalom megteremté­sének történelmi munkájában. Történelmi eseményre em­lékezünk ezen a május else­jén is. A 49 évvel ezelőtti nagy antifasiszta és háború­ellenes tüntetéseket felidézve, büszkén tekintünk vissza e történelmi útra. De a mát és a holnapot is értékeljük, mun­káljuk, tervezzük abban a szi­lárd meggyőződésben, hogy odaadó tevékenységünkkel valóra váltjuk történelem­formáló terveinket, program­jainkat. Gergely László

Next