Előre, 1988. október (42. évfolyam, 12700-12725. szám)

1988-10-01 / 12700. szám

ELŐRE — 1988. október 1 HÁZGYÁRI FELELŐSSÉG Csöpd asszonyka, fekete hajú, de igazán olyan apró — ragyogó barna szeme a legnagyobb „rajta" —, hogy nehezen hinném el: ő az, aki a marcona házgyári férfiakat, a „betonosokat" ráncba szedi, ha valami hézag van a minőség körül. Egyszóval, nem illik bele a képbe, de hát erről legkevésbé ő tehet. Hinnem kell azonban, a mérnök igazgatónak, Borsody Zoltánnak, aki jellemezte: „Van egy szenzációs emberem ..." Igen, ő Bernardt Zelmo, a Miercurea Ciuci Betonelemgyár fő-fő minőségellenőre. Avagy hivatalosan: a minőségellenőrző osztály vezetője. Sóvidéki származású, hát nyomban „előkerülnek" a közös ismerősök. Közben néhány summás életrajzi adat: 78-ban végezte Iasi-ban a kémia fakultáson az építőanyagipari szakot, kinevezését ide kapta, az akkor még épülő házgyárhoz, de amíg ténylegesen munkába állhatott, hat hónapot Brasovban dolgozott. — A szakmája tehát épp a házgyár profiljába vágott... — Igen. Már Brasovban a minőségellenőrző osztályon dolgoztam, és itt is azzal foglalkoztam aztán. — Mivel egy-két földrengést megértem, nagyjából sejtem, mi a szerepe egy betonelemgyárban a minőségellenőrzésnek. Azért jó lenne egy kicsit részletezni a teendőket. Hogy miből is áll a munkája? — oly hoszszasan kérdezek, mintha magam lennék az interjúalany. — Kezdődik, ugye, a bejött anyagok minőségellenőrzésével. Itt azokról az anyagokról van szó, melyekből a vasbetonelemek kérülnek. Az adalékanyagok: cement, vas, kavics. Az üvegszálas gipsznél az üvegszál, a gipsz. A kőfaragó műhelyben az úgynevezett márvány, a podeni-i homokkő, amit mi félkész áruként kapunk . . . — ... És amibe nem lehet belelátni ... — ... Hát bajosan. De nem csak ez a gondunk. Olykor egész tételek nem felelnek meg a szabványnak, méretre kisebbek, úgyhogy alig kezdtünk hozzá a kőfaragáshoz, máris pereskedünk a szállítóval. De kapunk most már tömböt is, mi vágjuk fel, s reméljük, nem lesz több hercehurca. Hanem folytassam: a félkész áru ellenőrzése. A nyersbetoné, a vasazaté. A gyártási folyamatban nagyon fontos a műszaki rajz követése, hogy a vasazatot aszerint készítsék el. Aztán a betonöntés, a tömörítés, majd a hőkezelés ellenőrzése, a gyorsszilárdítás... Akkor maga a kizsaluzás, ide még bejön a zsaluk méretének az ellenőrzése ... — Kész műszaki lexikon. Kizsaluzás ... — értetlenkedem, holott már láttam, hogy készül a betonelem. — Igen, ekkor már kijött a késztermék. — Mint a tészta a tepsiből... — Valahogy úgy — csendül a nevetése. — Több fázis van. A beton szilárdságának a kialakulása időben történik, következik tehát ennek a nyomon követése, majd a végső, a beton 28 napos szilárdsága. És a vízzárósága ... Szávai, ez nagyon fontos paraméter, mert a vas korrodálódhat savas, nedves közegben, a levegőn is, attól függően, hogy milyen környezeti hatásnak van kitéve. Ami betonelemet például a Dimbovitához küldünk, azt már eleve a vízzáróság paramétereinek az ellenőrzésével, illetve bizonylatával kérik, s mi úgy is küldjük ... A Casa Republiciinál pedig, ott meg bejött a díszítőelemek fagyállósága is ... Megvannak a szabványok, a tervek, a minőségi feltételek, amiket követni kell ... A beton nyomószilárdsága az egyik legfontosabb paraméterünk. De a labor olyan berendezésekkel felszerelt, melyek az elemek időállóságát mérik... A vasbetonnál ez mennyi? — A vasbetonelemeknél például 90 év. Másutt lehet rövidebb. — Szóval, nagyon bonyolult, szerteágazó, viszont érdekesnek tűnő munka ez. És óriási felelősséggel jár. — Bírjuk. Annyi biztos, hogy a kollektíve jó szakemberekből kell hogy álljon. Én a 24 órából 24-et nem tölthetek a gyárban. Tehát nagyon fontos, hogy a munkatársaim szakmailag megbízhatók legyenek. Különben engedéllyel, hivatalos autorizációval működünk... — Amit időnként meg kell újítani? — Pontosan. Tanulni kell vizsgázni... Egy tantárgyból azonban naponta vizsgázunk, holott — milyen furcsa — ezt a tantárgyat nem tanítják sehol: hogyan bánjunk az emberekkel? Mert a mi munkánkhoz nem elég az, hogy elméletileg tudja, amit tudnia kell: én azt meg is kell hogy valósítsam a munkásokkal, s persze viták vannak. A munkás a mennyiséget hajtja. Én viszont nem szeretek bírságolni; arra törekszem, hogy ne legyen rossz viszony közöttünk. Volt úgy, hogy azt mondtam az egyik embernek, nem csinálod úgy. Nem, mondtam ő, azért sem... De igen, de nem. Ment már fel a cukrom. Gyere, hívtam, igyunk meg egy kávét... Szóval van ember, aki egyszer megérti, másszor nem, ő is az akaratát véghez akarja vinni... — De végül is kinek nagyobb a felelőssége? — Hogy is mondjam? Én ugyan felhatalmazom a munkást a végrehajtásra, viszont a minőséget én írom alá. És ebből egy példány az archívumba kerül. S ha vannak rejtett hibák, ami nem látszik, például a vasazat... Az archívumból akármikor ki lehet venni s ott van, ki volt a minősége Hener, hát a mester, mert ő is aláírja a minőségi bizonylatot, s felelhetünk... Felel a munkás, ha úgy hozza... De ami az enyém, az az enyém, különben se vagyok afféle ember, aki szeret osztozkodni... — Hogy az archívumot föl kellett kutatni ... Szóval volt-e ilyen eset már? — Jaj, nem, s reméljük, hogy nem is lesz — szörnyülködik a képtelenségen. — Ez nem játékszergyár, babagyár, hogy elromlik a baba és kidobjuk... — Azért forszíroznám ezt, mert ennek a kicsi gyárnak létkérdése a minőség. És általában ,az egész nemzetgazdaságnak a kulcskérdése. — Szaktudás és öntudat kérdése ... — Pártfőtitkárunk, Nicolae Ceausescu elvtárs az áprilisi tézisekben behatóan foglalkozik a román termékek minőségével és versenyképességével, a gyári védjegy rangjával. — A pártfőtitkárnak a minőséggel kapcsolatos tézisei természetesen ránk is vonatkoznak. Sőt, ha figyelembe vesszük például az építőanyagok időállóságát, bennünket különösen érintenek. Én azért is mondtam, hogy öntudat kérdése a minőség. Belerakom oda a vasat, gondolj a munkás, úgy se látszik. Pedig téved, mert vannak olyan műszereink, amelyek kimutatják a vasazat helyzetét, és kiderül a turpisság. Nagyon komoly nevelőmunkát kell kifejtenünk tehát. Sajnos én olyan vagyok, hamar begorombulok, ha valami rendetlenséget látok, tapasztalok. Szóban hamar leszidom az illetőt, mintsem hogy 10 százalékkal levágjam ... Vitatni kell aztán, pontosabban tökéletesíteni a szervezést, az anyagellátás szervezését. Nem az, hogy van-e vagy nincs anyag. Bizonyos anyagokat kap az ember, s töprenghet, kínlódhat, hogy csinálja, hogy jó legyen. Én úgy vagyok, hogy ha fiatal voltam, ha öreg, de tudtam, dolgozni kell. A családom így nevelt. Ilyen a közösség is, az emberek azért jönnek, hogy dolgozzanak. Nem azért jöttem be, mondják, ha valami gép el van romolva, hogy üldögéljek. De utána jön a hajsza, a rohammunka, s ez nem tesz jót... Hosszas, amíg a végső eredményeket megkapjuk, tehát gyors analízisekből kell olvasnunk... — Hallottam, hogy a comenetti-i gázbeton, habtégla receptjét itt kísérletezték ki, s hogy önnek része volt benne. Erről nem szólt. — Nem szóltam, mert csak maga a technológia újdonság. De tulajdonképpen nem erről van szó. El kéne érnünk vele a világszínvonalat, mert egyelőre ez a termék még nem üti azt, mondjuk, Japánhoz viszonyítva. A legfontosabb karakterisztikuma megvan, országos szinten talán a legjobb. Viszont országos téma az is, hogy a hazai gázbeton még nem éri el a világszínvonalat. Pedig óriási lehetőség rejlik benne, egyáltalán, hogy nem cementet használunk kötőanyagként, hanem meszet, nem szólván a környezetvédelemről, hogy a pernyét hasznosítjuk ... — Még kiderül, hogy nem jó a pernye. — Sok minden közrejátszik itt, persze, de azért a pernyétől még jó lehetne. A magunk hatég fájáról szólván én a hozzáállásban, a felelősségérzetben, a komolyságban látom, illetve ezek hiányában látom a legfőbb okát. Abban, hogy jobbat akarjak, mint ami jelenleg van. — S ön mit tehetne? — Fogas kérdés. Annyit mindenképpen tehetek s teszek is, hogy az elért minőségi színvonalat tartsuk. S amennyiben hatni tudok az emberekre, javítsunk is rajta. — Tíz éve dolgozik. A mi, újságírók szép közhelye találó a helyzetére: együtt kezdte, együtt nőtt a gyárral. De hogyan látja, megvalósította önmagát? — Nézze, én a szakmámban dolgozom. Azt csinálom, amit tanultam. És ennél kézenfekvőbb valami nincs. Hogy szakmai téren többet szeretnék, netán mást is szeretnék? Nem mondhatom, hogy nem szeretem azt, mit naponta csinálok. A családom, a férjem is megérti, hogy felelősségteljes posztot töltök be, sokat járok kiküldetésbe, segít a háztartásban, a gyereknevelésben is, tehát a család rendben. Talán a szakmában többet lehetne adni, én minden esetre többet szeretnék, jobbat szeretnék ... Csöpp asszonyka — írtam bevezetésként. Nagyot nőtt a szememben — zárom soraimat. Miklós László AHOL ASSZONY VIGYÁZ A MINŐSÉGRE A VÁLLALATI DOLGOZÓI TANÁCS TAGJÁNAK LENNI FOKOZOTT FELELŐSSÉGET JELENT (Folytatás az 1. oldalról) — Mit mutatnak tehát a számok? — Nyolc hónap elteltével az árutermelési tervet sikerült 5 millió lejjel úgy túlteljesítenünk, hogy közben 3 ezer tonna acélt öntöttünk, 2 ezer tonna technológiai felszerelést, 148 tonna fémszerkezetet és 28 millió lejt érő pótalkatrészt gyártottunk terven felül. A munkatermelékenységi mutatót 100,7, a nyereségelőirányzatot 141,6 százalékra teljesítettük, s az összköltségeknél 27 millióval, az anyagi költségeknél pedig 30 millióval jegyeztünk kevesebbet, mint az elmúlt év hasonló időszakában. Itt mondom el azt is, hogy a költségcsökkentés, mint hatékonyságnövelő tényező és feladat most is napirenden van, s ezt akár szó szerint is lehet érteni, hiszen a dolgozói tanács augusztusi ülésén éppen a gyártás során fellépő technológiai veszteségek leszorításáról tárgyaltunk. A vezetéstudomány úgy tartja, s az elméletet a gyakorlat annyiszor igazolta, hogy a jó vezetésnek képesnek kell lenni kiszűrni, szelektálni a jelentkező, a létező problémák közül azt vagy azokat, amelyek adott pillanatban a legaktuálisabbak, amelyek megtárgyalása, megoldása így nem tűr halasztást. Augusztusban tehát önöknél a technológiai veszteségek leszorítása volt napirenden ... — Igen, mert tudtuk és tudjuk, hogy ezek a veszteségek, bár a megengedett határok, szintek alatt vannak, az ipari össztermelés magas értékének függvényében mégis jelentősek, s leszorításukkal anyagot, energiát, értékeket takaríthatunk meg és nyerhetünk. Ez azonban csak egy példa arra, hogy mi foglalkoztatja dolgozói tanácsunkat jelenleg. Ha átnézzük e tanács által az utóbbi néhány hónapban megtárgyalt beszámolók, jelentések, tájékoztatók címlistáját, ilyeneket találni: a fizikai terv és a gazdaságossági mutatók teljesítése érdekében foganatosított intézkedések (elfogadott programok); a beruházási terv végrehajtása; a termelés- és termékkorszerűsítési program végrehajtása (havonta egyszer kötelezően!); a létező termelőkapacitások kihasználásának kérdései; a termelés anyagi-műszaki előfeltételeinek biztosítása; a dolgozók munka- és életfeltételeinek javítása és egyéb szociális kérdések, ahogy ezt Nicolae Ceausescu elvtárs az áprilisi tézisekben külön is kihangsúlyozta; a gépjavítások és -karbantartások, a téli felkészülés állása; az üzem- és részlegvezetők beszámoltatása az alegységekben végzett ipari tevékenységről, a rend és a fegyelem kérdéseiről stb. Ezeket a vitaanyagokat már a gyűlés előtt néhány nappal el lehet olvasni, amivel a tagoknak lehetőséget teremtünk arra, hogy a dolgozókkal konzultálva, hozzászólásaikban a megkérdezettek véleményét, javaslatait is tolmácsolhassák. Következetesen így veszi ki részét a dolgozói tanács munkájából Iosif Bogáru mester, Ioan Duga acélöntő és Katona Sámel hegesztő — mindhárman közvetlenül a termelésben dolgozók képviselői a tanácsban —, akik aztán az elfogadott határozatok megismertetésében és végrehajtásában is szerepet vállalnak. — Térjünk vissza még pár mondat erejéig a gyűlések elé kerülő vitaanyagokra, határozattervezetekre. Itt önöknél ki készíti el ezeket, mennyire közös munka eredményei? — Minden anyagot egy erre kijelölt munkacsoport készít el a részlegek, az üzemek, az irodák vezetőinek megkérdezése után. A beszámolók elkészítésébe ezeken kívül minden esetben bevonjuk a dolgozói tanács mellett működő szakbizottságok tagságát is, akik legtöbbször előzetesen ellenőrzik is a megvitatásra kerülő résztevékenységet a vállalat és annak alegységei keretében. Elmondhatjuk tehát azt, hogy egy-egy ilyen beszámoló, jelentés, tájékoztató mindig kollektív összefogás és munka eredménye, amit aztán szervesen kiegészítenek a vita részvevőinek értékes javaslatai, hozzászólásai. Ugyanígy készülnek el, tehát mindig előre, a határozattervezetek is; ezeket a gyűlések után csak végleges formái döntjük. A törvény értelmében a dolgozói tanács titkársági, titkári teendőit a tervrészleg vezetője vagy egy másik, erre a célra kijelölt dolgozó végzi, akinek, egyebek mellett, feladata a hozott, elfogadott határozatok közlése, a végrehajtás nyomon követését megkönnyítő nyilvántartások vezetése, a határozathozó szerv informálása. Mennyire sikerül önöknek operatívan végezni a titkársági munkát? — Itt mondom el, hogy nálunk a hozott határozatokat egy nap elteltével már az érdekeltek írásban, végleges formában kézhez is kapják. Ugyanis egy helyett három titkárt is kineveztünk, a tervrészleg vezetője mellett a jogtanácsost és az áriroda vezetőjét, akik egymás között felosztották a teendőket. Egyikük a gyűlés összehívásával kapcsolatos munkát végzi, a másik a határozatokat önti végleges formába, természetesen szigorúan csak a gyűlésen elhangzottak alapján, míg a harmadiknak említett titkár azokat a dolgozói tanács elé kerülő havi jelentéseket fogalmazza meg, amelyek a végrehajtó bárónak, a dolgozói tanács operatív vezető szervének két gyűlés közötti időszakban kifejtett tevékenységéről adnak rövid érdemi tájékoztatót. A végrehajtást a vezetőkkel együtt ugyancsak ők kísérik figyelemmel, s a dolgozói tanács következő gyűlésén kötelezően ismét megvitatjuk azokat az előző határozatokba foglalt, lejárt határidejű feladatokat, amelyeket a kijelölt felelősök valamiért nem teljesítettek. Mulasztás esetén nem marad el a felelősségre vonás sem. Az is bevált gyakorlat nálunk, hogy egy-egy nagyobb horderejű, hosszabb távra szóló határozatot, ennek végrehajtását később külön napirendi pontként tárgyaljuk meg. A fontos az, hogy minden elfogadott határozatot hajtsunk végre, s így a dolgozói tanács mint kollektív vezető szerv hatékonyan intézze a vállalat gazdasági és egyéb természetű ügyeit. — Szándékosan a végére hagytuk, bár különben is itt a helye, a dolgozói tanács felelősségének a kérdéskörét, amely — köztudottan — magában foglalja e vezető szerv kollektív felelősségét és a tagok egyéni, személyes felelősségét — a hozott határozatok következményeiért. Mindez azért is külön időszerű, mert az áprilisi tézisek a kétféle felelősség különválasztását s így a felelősök körének pontos kijelölését is feladatként fogalmazták meg. Ezzel szoros összefüggésben felmerült a vezetés további javításának szükségessége is. Vannak már ezzel kapcsolatban konkrét eredményeik? — Nagyra értékelem a fentiek elméleti tisztázását, amit Nicolae Ceaușescu elvtárs, pártunk főtitkára a rá jellemző éleslátással oly ragyogóan végzett el. Ő figyelmeztetett arra is, hogy a vezető szervek kollektív felelőssége nem helyettesítheti az egyéni felelősséget, s így mindenkinek, aki tagja a vezető szerveknek, közvetlen, személyes felelőssége is van a különböző szektorokban, mint ahogy azt is egyértelműen leszögezte: ha a vezetés javításáról szólunk, akkor a káderek, a munka jobb elosztásából, az ellenőrzés és a jelentéstétel erősítéséből, valamint mindenkinek a maga területén való felelősségre vonásából kell kiindulnunk. Ami most már mindezek gyakorlati megvalósulását illeti, itt nálunk a dolgozói tanács azon tagjai, akik egyben üzem- vagy részlegvezetők is, a dolgozói tanács többi tagjával együtt felelnek a hozott határozatokért, ugyanakkor a részlegükön végzett munkáért és a határozatok végrehajtásáért személyesen is. A dolgozói tanácstagság megtisztelő feladat, viszont nem jár kiváltságokkal, hanem inkább úgy mondhatom, hogy nagyobb felelősséget rak a vállakra, s bizony erre a dolgozói tanács valamennyi tagjának, politikailag és szakmailag is, minél alaposabban, sokat tanulva és művelődve fel kell készülnie. Különben mindez az áprilisi tézisekből is világosan kivehető, s pártunk főtitkára az idei tanévnyitó alkalmából a timisoarai nagy népgyűlésen is beszélt a tanulás, a szakmai továbbképzés fontosságáról. — Köszönjük, hogy megosztotta velünk gondolatait. GAZDAG SZÜRET A forró nyár és a meleg ősz gyorsan beérlelte a szőlőt különösen az ország déli részén. Gorj megyében például már betakarították a termés több mint felét. K NÖVEKVŐ IGÉNYESSÉGÉT ÉS FELELŐSSÉGÉT A TERVFELADATOK TELJESÍTÉSE IRÁNT A JAVADALMAZÁS EMELÉSE (Folytatás az 1. oldalról) felfogható bizonyítéka. Az ország összes dolgozói a hála hangján, az elkötelezettség szellemében fejezték ki ragaszkodásukat pártunk és államunk politikája iránt, egy emberként felzárkózva annak következetes, maradéktalan megvalósításáért. A javadalmazásemelésben részesült első kategória jelentős százalékarányát a fiatalok képezik , ennek fényében az intézkedéssorozat újabb kifejezése pártunk, személyesen Nicolae Ceausescu elvtárs gondoskodásának az ifjú nemzedék korszerű életviteléről, sokoldalú személyiségformálásáról, erőteljes, gazdaságilag-társadalmilag hasznos bekapcsolódásáról a szocialista országépítés egyre komplexebb, minden téren minőségorientált feladatainak megvalósításába. Fiataljaink tudva tudják, mert szüntelenül tapasztalják, társadalmunk milyen sokoldalú és átfogó támogatást nyújt a szakmai ismeretek megszerzéséhez és állandó, magas szintű bővítéséhez, a személyes életcélok megvalósításához, álmok valóra váltásához — minden, de minden területen. Természetesen, a javadalmazásemelési intézkedések sorozatának következetes életbe ültetése — szintén a szocialista etika és méltányosság jegyében és értelmében — a kérdés másik pillérére is határozottan ráirányítja a figyelmet. Nevezetesen arra, hogy minden térű gyarapodás, szellemi és anyagi előrehaladás csakis mindannyiunk még hatékonyabb, odaadóbb, szakmailag értékesebb munkájából fakadhat. Csakis ez a többlet- és korszerűségbenminőségben világszintre törekvő munka teremtheti, kell hogy megteremtse az életszínvonal szüntelen emelésének anyagi feltételeit. Pártunk főtitkára a gazdasági-társadalmi tevékenység, jelen és jövő, az egész nemzet céljainak szintézisét nyújtja, amikor így fogalmaz: „ A szocializmust a néppel a népért építjük tézise nem elvont, általános fogalom, hanem forradalmi munkásdemokráciánk valósága, annak valósága, hogy nemzetiségi és meggyőződésben különbség nélkül hazánk összes állampolgára teljes egységben munkálkodik az egész nemzet javára és jólétéért hazánk további civilizációs felvirágoztatásáért és függetlenségének erősítéséért. Ez a legnagyobb erő, amely ma nemzetünket, államunkat — Romániát — jelképezi!" Mindannyiunknak úgy kell leszűrnünk a szintézisből eredő tanulságokat, hogy hazánk javára erőnk és tudásunk teljességének legjavát nyújtva munkálkodjunk — egyén és társadalom, jelen és jövő országépítő harmóniájában. FONTOS ÖSZTÖNZÉS (Folytatás az 1. oldalról) Jó személyzetünk nagy csoportját érinti — mondja Lucescu Olimpia. — Javadalmazási alapunk jelentősen megnövekszik, a részkalkulációkat már elvégeztük. Pontos számokat csak azért nem említenék, mert utólag a 4- es és 5-ös városi bölcsődék személyzetét is hozzánk csatolták és ők még nem szerepelnek az összesítésben. Mindenesetre, a javadalmazásemelési intézkedéseinket részletesen ismertettük és dolgozó személyzetünk nagy megelégedéssel fogadta. De erről inkább beszéljenek maguk az érdekeltek — adja át a szót a reggeli váltás épp hazafelé készülő néhány tagjának. IORDACHE IRÉN, a koraszülött osztály ápolónője: — Pártunk és államunk eme új intézkedésében a mi munkánk iránti figyelem és megbecsülés kifejezését látom. Gyermekkórházban tizennegyedik éve dolgozom. Mi a koraszülött osztály kollektívája, dr. Popa Ioan osztályvezető szakorvossal az élen, mondhatni, együtt költöztünk a régi kórháztól az újba, ahol, ha mások is a munkafeltételek, korántsem könnyebb a dolgunk. Bár meggyőződésem, hogy aki gyermekkórházban dolgozik, legyen bármi is a feladata, ha csak a keresetért teszi, nincs is mit keresnie itt. Ehhez a munkához szív kell és lélek, aki nem úgy végzi, azon rögtön meg is látszik. Mégis nagy elégtétellel fogadtuk az új javadalmazásemelési intézkedéseket, amelyekben pártunk és személyesen Nicolae Ceausescu főtitkár elvtárs különleges figyelmét látjuk a kisebb jövedelmek emelése iránt. Nálunk otthon nem nagy a család, kisfiúnk, Ciprian hetedik osztályos, férjem a 2-es üzem energetikai részlegén dolgozik. Saját lakásunk van, szépen berendezve, jól beosztva jut mindenre, de nyilván a pluszjövedelemnek minden családban hamar kerül helye... PATAKFALVI ILKA, a 3-as kórházi osztály kisegítő személyzetének dolgozója: — Nem túl régen, csak két éve dolgozom e szép, új kórházban. Nem mondom, eleinte nem volt könnyű a beilleszkedés, a kívülálló nem is gondolja, mit jelent nap mint nap szenvedő gyermekek között lenni. Három gyermekem van, az ők nevelése miatt szakítottam meg egy időre a munkát. Lehet, ezért is voltam érzékenyebb. Ma már megszoktam és megszerettem, mert jó munkaközösségünk van. Nekem is sokat jelent a javadalmazásemelés. Anyagilag is, hiszen a gyermekek nőnek és ezzel együtt az igények és a költség is: a 15 éves Jutka az Unirea Líceumban X. osztályos, Levente a 27-es iskolába jár, most a VII.-et kezdte, a legkisebbik, Hilda V.-es. Férjem az építkezési trösztnél dolgozik, a gyermekek után továbbra is kapom a 400 lejes állami segélyt és amint hallom, a mostani emelés nem befolyásolja a házbéreket sem. Mindezért az erkölcsi ösztönzés szempontjából is igen fontos és körültekintő intézkedésnek tartom a javadalmazásemelést. Mert a kórház jó működése rajtunk, a kisegítő személyzeten is nagymértékben múlik: a higiénia megőrzése mindenütt, az edények fertőtlenítése nem csak szorgalmat, de hozzáértő lelkiismeretességet is igényel, különösen gyermekbetegeknél. GERGELY ANNA, a 3-as kórházi osztály ápolónője: — Nap mint nap mi is részesei vagyunk annak a küzdelemnek, ami egy ilyen kórházi osztályon a gyermekek egészségének visszaadásáért folyik és nem egy esetben — mivel a mi osztályunkra a légzőszervi betegeket utalják — gyermekéletek megmentéséért is. Hosszú évek óta dolgozom itt és aki a dr. Popa Nicu gyermekgyógyász főorvos csapatának tagja, igazán érzi ezt a felelősséget, munkájának fontosságát. Nem, könynyűnek nem mondható a mi munkánk. A gyermekkórházi ápolónő az anyát is helyettesíti a beteg gyermek mellett és a gyermekpáciens nem olyan, mint a felnőtt, még részben sem lehet rábízni, hogy ellássa magát. Megmondom őszintén, a javadalmazásemelés összegén túl is külön öröm volt számomra, hogy pártunk és államunk gondoskodása elsősorban a kisebb jövedelmekre terjed ki nálunk az egészségügyben is. Meggyőződésem, nagy ösztönzés lesz ez az intézkedés az egészségügyben dolgozók számára, hogy közös erőfeszítéssel emeljük a gyógyító munka minőségét. IDŐBENI VETÉST (Folytatás az 1. oldalról) napraforgó begyűjtésével, több kombájnnal a szomszédos poem-i termelőszövetkezet segítségére sietett, hogy e gazdaság tábláiról is mielőbb betakaríthassák az olajnak való nyersanyagot. Egyik-másik környékbeli mtsz-ben azonban korántsem halad valami jól a kapásnövények betakarítása. Főleg azért nem, mert a kézi törésnél dolgozók patópáloskodásán túlmenően a pecini mezőgépészeti állomáson nem javítottak gondosan ki minden kombájnt, így azoknak egy része aránylag hamar meghibásodik, kidől a sorból, kevesebb vagy hosszabb ideig vesztegel most, mikor olyan nagy szükség volna a zavartalan üzemeltetésükre. A közel húszezer hektáron termesztett cukorrépa ütemes és veszteség nélküli begyűjtése is fölötte fontos feladatként merül fel megyeszerte azért, hogy a Bega-parti cukorgyár fennakadás nélkül, teljes kapacitással dolgozhassák. Ám erre eddig nemigen kerülhetett sor, hiszen a nemrégen beindult gyártási eljárást meg-megzavarta az elégtelen mennyiségű nyersanyag. Az a helyzet, hogy szeptember 5-től kezdve, a szállítási-átadási grafikonok alapján a timisoarai feldolgozó vállalatnak átlagosan naponta több mint hatezer tonna cukorrépát kellett volna kapnia, csakhogy az eddig eltelt időszakban az előirányzott és joggal elvárt répamennyiségnek alig húsz százaléknyi része érkezett meg a gyárba. Ebben pedig nem csak egyes mtsz-ek a ludasok, hanem bizonyos mértékben a vasútigazgatóság is, mivel nem biztosított elég vagont a répaszállításhoz. Ennek tulajdonítható jórészt az, hogy a vasúti állomások rakodóhelyein több ezer tonna répa gyűlt fel, vár sürgős elszállításra, hogy elkerülhessék a minőségi károsodásokat. Szó se róla, egy-két övezetben, így például a lovrini vagy a varsani agráripari tanács körzetében jobban állnak a cukorrépa szedésével és szállításával, átadásával. A baj csak az, hogy a pustiniai, deceai, ivandai, ghirodai, seceani-i, uliuci és sok más termelőszövetkezet erősen lemaradt ezekkel a munkákkal. Némely helyen alig 10—15 százalékát takarították, illetve szállították be a grafikontervekben előírt répamennyiségnek. Elengedhetetlen követelményként vetődik fel tehát a répaszedés és -átadás ütemének meggyorsítása, amit a zavartalan termelés biztosítása végett joggal elvár a cukorgyár. De ugyanakkor az mtsz-eknek is elsőrendű érdeke az, hogy a búzavetéshez kijelölt táblákon mielőbb begyújtsák a cukorrépát. Annál inkább, mert a magágykészítéshez is idő kell. ELEGENDŐ TAKARMÁNYT (Folytatás az 1. oldalról) takarmánynövények vetésterületében. Ennek eredményeként meg a jó tenyésztés, a törzsállomány minőségi feljavítása folytán ebben az esztendőben már több nagyüzemi gazdaságban, így például a lieblingi, teremiai, tomnatici, Perial Nová-i, Sinnicolau Mare-i és a recasi állami mezőgazdasági vállalatban tehenenként 5000—6000 literes fejési átlagot érhetnek el. De a továbbiakban nem az állami, hanem a szövetkezeti gazdaságok állattenyésztéséről akarunk pár dolgot elmondani, annál is inkább, mert az ámvben jobbak az eredmények, kedvezőbb a helyzet, mint az mtsz-ek tehenészeteiben. A Perial Nova-i termelőszövetkezetben például az utóbbi hét esztendőben több mint háromszorosára növekedett a tejtermelés, s az idén már csaknem ötezer literes fejési átlagra számítanak. Persze, nem magától állt be ez a kedvező fordulat, hanem elsősorban azért, mert ebben az időszakban — mióta Muresan Ana állattenyésztési mérnöknő tölti be az elnöki tisztséget — megszilárdult a rend, a fegyelem az itteni tehenészetben, megszűnt a fluktuáció, megjavultak a takarmányozási és tartási feltételek, kiteljesedett a szigorú szelekciós, fajtanemesítési munka. Az egyedi, differenciált takarmányozás bevezetése is azt bizonyítja, hogy jó úton halad az állattenyésztés a Perial Noval termelőszövetkezetben, ahol nyugodtan tekinthetnek a teleltetés elé, minthogy a tervezett mennyiségnél jócskán több szénát raktároztak el a szérűskertben. A mehalai gazdaságban is annyi szénát és szalmát raktak kazlakba, hogy az két teleltetéshez is elég volna. Nem véletlen hát, hogy ez az mtsz a megye szövetkezeti szektorában talán a legjobban áll a tejtermeléssel, hiszen már eddig több mint 27 százalékkal túlszárnyalta egész évi árutervét. Most meg minden jel arra vall, hogy a mehalai gazdaság vagy kétszáz százalékban teljesíti idei árutejelőirányzatát! Biztató persze az is, hogy az esztendő eltelt időszakában több mint kilencvenszázalékos ellési arányt könyvelhettek el. Különben a lieblingi, Beregsau Mare-i, pártai, recani, ghirodai, cenadi, giroci, sandrai, dumbravitai és jó néhány más termelőszövetkezetben is az előirányzott mennyiségnél több szénát gyűjtöttek be, biztosítottak az istállózási időszakra. Ugyanakkor a banloci, birdai, butini, petrovaseloi, giroci, utvini, variari, cheresturi, tomnatici, freidorfi és seregnyi más misz a termés takarmányoknál szárnyalta túl az előirányzott készleteket. Némely helyen azonban elég kevés kóstot termeltek s gyűjtöttek az idén. Különösen a livezilei, ivandai, igrici, gátaiai, lagi, láuna i és a tongeri mész szérűskertjében jelentős a szénahiány. A dentai, rudnai, sacalazi, benceci, biledi, ghizelai, seca$i, foleai és néhány más gazdaságban termés takarmány dolgában álnak rosszul, amit azonban még lehet és kell is gyarapítani kukoricaszárral. A szénakészletet is növelni kell, ahol csak lehet a pillangósvirágúak utolsó kaszálásával, esetleg a sarjú gondos begyűjtésével. Hanem a silózással ezután is heteken át komolyan növelni lehet a lédús takarmányt, az állatok „téli legelőjét“. A probléma csak az, hogy Tengeren, Látmnaton, Clopodián, Bobdán, Cérnán és Rudnán például még be sem indult az őszi időszakú silózás. Pedig bizonyos mennyiségű takarmánydeficiteket legalább helylyel-közzel jó volna többszilázzsal pótolni, ellensúlyozni. Bizony, elgondolkoztató az, hogy e gazdaságban a tervezett mennyiséghez képest vagy hatezer tonnát tesz ki a silózási adósság! Éppen ezért Livezilen és több más helyen sokkal felelősségteljesebben kell viszonyulni a silózáshoz, minden úton-módon gyorsítani kell annak ütemét. Mert a teleltetéshez elegendő takarmányra van szükség minden bánáti gazdaságban.