Előre, 1989. október (43. évfolyam, 13010-13035. szám)
1989-10-01 / 13010. szám
- 2 A XIV. PÁRTKONGRESSZUS MÉLTÓ KÖSZÖNTÉSÉRE TELJESÍTSÜK HIÁNYTALANUL GAZDASÁGI TERVFELADATAINKAT! A KOMMUNISTA HOZZÁÁLLÁS PRÓBAKÖVE: A TETT Az aradi Victoria Óragyártó Vállalat munkaközösségének tagjai, miközben az időmérő szerkezetek több típussorozatának előállításán dolgoztak, s az egyre pontosabb, megbízhatóbb, esztétikusabb, asztali és faliórák megtervezésével, kialakításával foglalkoztak, magával az idővel is takarékosan gazdálkodtak. Ezt igazolja jövedelemtervük határozott növekedése, a gépek és berendezések javítási mutatójának javulása és nem utolsósorban az egyre inkább megszilárduló munkafegyelem, amely a magasabb teljesítmények elérésének egyik fő lendítőkereke. Természetesen e tények mellett még számos más eredmény — nemkülönben fogyatékosság és előretekintő törekvés is — napirendre került a részlegek és műhelyek pártalapszervezeteinek beszámoló és választási közgyűlésein, ahol a kommunisták a kongresszusi irányelvprogram-tervezet és a tézisek fényében, Nicolae Ceausescu elvtársnak az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága ülésén leszűrt következtetései szellemében vonták meg tevékenységük két és fél éves mérlegét. A legelső dolog, amire felfigyeltünk az volt, hogy az új szervezési intézkedéseknek megfelelően, milyen megfontolások szerint ejtették meg az egyes alapszervezetek erőteljesebb szervezetekké történő összevonását. Nyilvánvalóvá vált, hogy minden esetben a termelés érdekei, a közösségi felelősségvállalás elmélyítésének szándékai vezérelték ezt az akciót. Ennek megfelelően került sor az alkatrészsport-gyártó műhely és a 2-es számú szerelőcsarnok, a szerszám- és mérőműszergyártó, valamint a főgépészeti műhely kommunistáinak egy-egy létszámában megnövekedett alapszervezetbe történt tömörülésére. Ezeknek most megválasztott titkárai, Stepan Georgeta és Cheverean Zina egyként állapították meg, hogy az új szervezési elvben az a törekvés jutott érvényre, hogy a rokon vagy egymást feltételező problémákkal foglalkozó dolgozók politikai tevékenységükben közelebb kerüljenek egymáshoz, alapszervezeti életüket még erőteljesebben hassa át a kommunista, forradalmi szellem és kombattivitás. Mindkét említett alapszervezet közgyűlési beszámolójában élhelyre kerültek a vállalat kilenchavi teljesítményei, a részvevők pedig a bírálat és önbírálat szellemében kerestek-adtak feleletet arra, hogy milyen mértékben, milyen tettekkel járulnak hozzá közösségük figyelemre méltó eredményei eléréséhez. A Victoria Óragyártó Vállalat munkaközössége szilárd következetességgel munkálkodik ama vállalásának végrehajtásáért, amelyet a kongresszus tiszteletére az 1989-es terv összes gazdasági mutatóinak legkésőbb november 20-ig történő teljesítése érdekében tett. Az év eltelt szakaszában fizikai tervüket mintegy 11000 egyezményes óra értékének megfelelő arányban szárnyalták túl. E tekintélyes többletet kizárólag a munka termelékenységének fokozása alapján érték el. A világszínvonalat képviselő új termékeik aránya ebben a szakaszban 83 százalékra emelkedett úgy, hogy egyik legújabb gyártmánytípusukkal, a másodpercmutatós asztali órákkal oszthatlan sikert arattak a világpiacon, a Victoria Vállalattal külkereskedelmi kapcsolatban álló országokban. Persze, ezek a sikerek azoknak az erőfeszítéseknek a kézzelfogható és látható eredményei, melyeket az egyes műhelyek, munkacsarnokok szorgalmas, összehangolt munkájukkal értek el. Ezért fordítottak az alapszervezetek közgyűlési beszámolói és a hozzászólók nagyobb gondot arra, hogy tevékenységük sajátosságaiból merítsenek építő, alkotó gondolatokat a további eredményes tevékenység és a tágabb lehetőségek feltárása céljából, hogy új utakat jelöljenek meg maguknak a jövőben. Redes Corneliu technikus például arról szólt, hogy bár az alkatrészgyártók csúcseredményeket értek el a rézalapanyagok helyettesítésében, e lehetőség forrásait korántsem merítették ki. Ugyanez a helyzet az alkatrészgyártás kézi műveleteinek korszerű célgépekkel való felváltásában — mutatott rá Jerca Gheorghe, a szerszámműhely vezetője, aki ebben az évben túl lassúnak találta a termeléskorszerűsítési programban előírt új technológiák bevezetését. Craciun Laudia szerelőlakatos a foszforeszkáló mutatójú óráknak az Amerikai Egyesült Államokban és Angliában kivívott sikeréről és arról szólt, hogy a jövőben nagyobb gondot kellene fordítani e termékskála bővítésére. Szintén a jövő feladatait érintette Haiduc Octavian technikus, aki az asztali kvarcórák gyártásának idei felfuttatásáról, s az ezzel kapcsolatos kérdésekről beszélt. Bár, mint láthatjuk, mindkét alapszervezet választási közgyűlése várhatóan a termelés, a tervfeladatok teljesítésének konkrét, vállalati kérdéseivel, a részlegek által elért eredményekkel, a megmutatkozó hiányosságokkal foglalkozott, figyelmét a megoldandó kérdésekre összpontosította, pillanatra sem feledkezett meg arról a szerepről, amelyet a kommunistáknak, az immár számbelileg is megerősödött alapszervezeteknek kell betölteniük az egység gazdasági-társadalmi életében, így sok szó esett arról, hogy a kommunistáknak éppen párttagsági minőségükből fakadó erkölcsi kötelességük példát mutatni a munkában, kezdeményezni, támogatni az újat, szembeszállni mindazzal, ami régi, akadályozza a termelés kibontakozását. A felszólalók közül többen is hangsúlyozták, hogy a gazdasági problémák mellett az alapszervezetnek tevékenysége középpontjába kell állítania az elkövetkezőkben a forradalmi kombattivitás, a forradalmi szellem színvonalának emelését, határozottabban kell fellépnie bármely negatív megnyilvánulással szemben, mert csakis így erősíthetik a párt kapcsolatit a tömegekkel, juttathatják érvényre a párt vezető szerepét a munkahelyen, a vállalaton belül. Végül sok-sok más vélemény, javaslat megfogalmazása mellett volt ezeknek a vázlatszerűen elemzett közgyűléseknek egy olyan gondolatköre, amely minden hozzászóló ajkáról visszacsengett. A szocialista építőmunnka harcban szerzett tapasztalatai, gazdag beteljesülései és az őszinte hazaszeretet jegyében fogalmazták meg a részvevők állásfoglalásukat és egyetértésüket az RKP Központi Bizottsága júniusi határozatával, hogy a párt XIV. kongresszusa Nicolae Ceausescu elvtársat válassza újra a legmagasabb pártfőtitkári funkcióba. A magas elismerés, hála és szeretet érzelmeit sugallták, és bőven akadt érvük ennek alátámasztására. Hiszen vállalatuk is a IX. pártkongresszus által felavatott dicsőséges években vált a hazai finommechanikai ipar tekintélyes fellegvárává. De a szakadatlan fejlődés és gyarapodás, életszínvonaluk állandó javulása is része azoknak a gazdaságitársadalmi beteljesüléseknek, melyeknek anyagi és humán keretei a Nicolae Ceausescu elvtárs nevével fémjelzett korszakban születtek meg, s amelyeket tovább gazdagíthatunk vezetésével, a XIV. kongresszusi dokumentumokba foglalt stratégiai célkitűzések töretlen valóra váltásával. Juhász Zoltán PÁRTALAPSZERVEZETI BESZÁMOLÓ ÉS VÁLASZTÁSI KÖZGYŰLÉSEK AZ ARADI VICTORIA VÁLLALATBAN A HAZAI KITERMELŐ IPAR FEJLESZTÉSÉNEK SZOLGÁLATÁBAN A XIV. pártkongresszus irányelvprogramjának tervezetében,, a műszaki-anyagi ellátás kérdéseivel foglalkozó alfejezetben olvashatjuk: „Különleges jelentősége van az újrahasznosítható anyagok fokozottabb értékesítésének, amelyeknek jóval nagyobb mértékben, egyes szektorokban több mint 50 százalékban kell hozzájárulniuk a nemzetgazdasági szükségletek fedezéséhez. A felújítási tevékenység bővítésével a pótalkatrészek és gépegységek belső fogyasztásának mintegy 75 százalékát fogják biztosítani.“ Az Alba Iulia-i Bányagépek Fúróberendezés-javító üzemben jelenleg a megjavított bányagépekbe harmadrészben felújított alkatrészeket és részegységeket építenek be, de már vannak olyan kijavított berendezéseik is, amelyeknél ez az arány az 55 százalékot is meghaladja. A felújítási tevékenység példás megszervezéséről is ismert üzem egy sor ú újabb szervezési, korszerűsítési, anyagellátás-javítási és más intézkedés meghozatalával, éppen az irányelvprogram tervezetének megtárgyalásakor a pártszervezeti választási közgyűlések az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén megfogalmazott konklúziók szellemében, az elhangzott pártfőtitkári felhívásra válaszolva egyebek mellett azt is vállalták, hogy az előirányzott szintre hozzák fel az alaptevékenységben felhasznált, azaz a felújításból származó alkatrészek és részegységek arányát. Andrei Timpea javítóműhely-vezető főmester, az üízem pártbizottságának titkára, a dolgozók tanácsának elnöke a részletekbe is beavatott: — Nálunk valamennyi részlegünknek, műhelyünknek külön havi felújítási terve is van, amelynek teljesítése javadalmazási kritérium, az 1/1987. számú globális akkord javadalmazási törvény előírásai szerint. Amikor a tervfeladatokat műhelyekre és munkaalakulatokra bontjuk le, két akkordszerződést is kötünk; egyet az üzem vezetősége és a műhely, egy másikat a műhely vezetése és a munkaalakulatok között. Ebben a szerződésben a műhely vezetése kötelezettséget vállal egy bizonyos, előre meghatározott termelési érték előállításához szükséges munkafeltételek biztosítására (anyagellátás, a javadalmazási alap előteremtése stb.), míg a munkaalakulat vállalja a kikötött új érték előállítását, a leszerződött és az arra a hónapra kiosztott javítások elvégzését, és így tovább. Ebben a szerződésben az is benne van, hogy milyen arányban, értékben kell felújított alkatrészeket a gépekbe beépíteni, ahhoz, hogy a tevékenység jövedelmezőségét biztosítani lehessen. Mindez összefügg a Nicolae Ceausescu elvtárs által következetesen ösztönzött, az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén konklúzióként megfogalmazott takarékos anyag- és energiafelhasználással, az anyagi költségek csökkentésére irányuló erőfeszítésekkel , a gazdasági hatékonyság növelésének eme kezünk ügyében lévő fontos eszközével. Visszatérve az akkordszerződésekre, ezeket nálunk mindkét szerződő fél igyekszik teljesíteni, hiszen közös anyagi érdekünk fűződik ehhez: a tervteljesítés és -túlteljesítés függvényében kapjuk javadalmazásunkat. Az üzemben a pártalapszer,vezeti közgyűléseken elfogadott határozatok értelmében jelenleg fokozott erőfeszítéseket tesznek a javítások minőségének jobbítása érdekében. Ezt pedig azzal összefüggésben, hogy a bányászati iparnak mind megbízhatóbb, nagyobb teljesítményű, modernebb és üzembiztosabb gépekre, gépparkra van szüksége, s ez nem kizárólag a gépgyártó iparág, hanem a javításokra szakosodott vállalatok feladata is. Andrei Timpea főmester ezzel kapcsolatban a termékek és a szolgáltatások minőségének biztosításáról és ellenőrzéséről alkotott új törvényt is említette, amelynek — szerinte — egyik újdonsága az, hogy megnövelte a gépjavítók felelősségét a felvállalt munkálatok iránt, a kötelezte őket a minőségi kifogásokra visszavezethető hibáknak a szavatossági időn belüli térítésmentes kijavítására. A pártbizottság titkára ezzel kapcsolatban úgy fogalmazott, hogy ezek után nem az egyeztetések, a pereskedések oldhatják meg a felek közötti, minőségi kifogásokból eredő nézeteltéréseket, hanem a megelőzés és végső soron a nagyobb odafigyelés, az alapos, szakszerű, minőségi, hazafias elkötelezettséggel végzett munka. Megnőtt a bányagépek javításra való átvételét igazoló jegyzőkönyvek, a javítások, a szétszerelések elvégzésekor készült, a rejtett hibákat feltüntető ténymegállapító iratok szerepe és perdöntő jelentősége (ezeket csakis a valóságnak megfelelően szabad és kell elkészíteni), s így minden erővel a javítások típusa szerinti legfelső határérték betartására kell törekedni. Csak néhányat említettünk az Alba Iulia-i bányagépjavítók soros, a pártalapszervezeti közgyűléseken is kommunista felelősséggel elemzett tennivalói közül. Nem elméleti fejtegetések voltak ezek, hanem nagyon is valóságos törekvések, ami azon is lemérhető, hogy az egység, az augusztus 23-i forradalom 45. évfordulója tiszteletére 3 évi és nyolchavi tervét 27,6 millió lej értékű árutermelési többlet előállításával köszöntötte, s azt is vállalta, hogy az 1989. évi tervét a XIV. pártkongresszus megkezdése előtt maradéktalanul teljesíti. Ami pedig tanulságul még ide kívánkozik: az üzem vezetői és dolgozói összefüggést látnak a bányászat megnövekedett feladatai és a bányagépjavítás végzésének konkrét feltételei és e javításokat végzők kötelezettségei között, s így egész tevékenységüket a házas kitermelőipar programokban és pártdokumentumokban megfogalmazott fejlesztésének szolgálatába állítják! Deák Levente Az első FC-60 típusú forgóasztalos fúróberendezések Tirgovistén A tirgovistei Kőolajipari Berendezésgyártó Vállalatban kivitelezték az első FC—60 típusú forgóasztalos fúróberendezéseket. Az elsősorban olyan bányákban használt berendezés, amelyekben nyersanyagot termelnek ki kötőanyagokhoz és műpalához, 60 méter mélységig 115 milliméter szélességben végez fúrásokat. A villanymotoros meghajtású, sínpáron elmozdítható berendezés könnyen kezelhető és gyorsan munkaállásba helyezhető, magas munkatermelékenységet biztosít Míg a korábbi ilyenszerű berendezések egy telephelyen mindössze egyetlen fúrást végeztek, az FC—60 típusú berendezés 5 méteres körzeten belül egyidejűleg több fúrást is elvégez. Az új berendezést a ploiesti-i Kőolajipari Tudományos Kutató és Gyártástervező Intézet szakemberei tervezték és fejlesztették ki és egyaránt gyártják hazai és külföldi megrendelőknek. MÜKÍCI MUÍCmiMSZÍTÍS, SZAKAVATOTT VítÍS (Folytatás az 1. oldalról) A patronáló sugarasi vállalatok hatékony közreműködésével meggyorsult a burgonya betakarítása, a cikória szedése is, következésképpen váltott műszakokban dolgozhattak a talajmegmunkáló gépekkel. Az igyekezetre nagy szükség is volt, hiszen közismert, hogy itt, a havasak közelében korán köszönt be a tél. Ahhoz, hogy az őszi kalászosok még a fagyos éjszakák érkezése előtt megerősödhessenek, föltétlenül serényen kellett dolgozniuk a vetőknek. Persze arra is kellett figyeljenek, hogy az összetorlódott teendők közepette ugyancsak maradéktalanul érvényt szerezzenek a minőségi követelményeknek. Annyi bizonyos, hogy a tápanyagban és az esőzések nyomán optimális vízellátottságú magágy kitűnő feltételeket teremtett az egyenletes keléshez, az erőteljes őszi sarjadáshoz. El lehet érni aratáskor a négyzetméterenkénti 800 kalászt, annál is inkább, mert az övezeti feltételekhez legjobban alkalmazkodó fajtákat termelhetnek Becleanon. Kiemelt felelősség hárult a gépesítőkre, hiszen az időben végzett minőségi vetés biztosíthatja, hogy a pártfőtitkár, Nicolae Ceausescu elvtárs által az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülése konklúzióiban elhangzott útmutatásokra, felhívásokra tettekkel válaszoljanak, rekordhozamokat érjenek el és, már jövőben teljesítsék, sőt, túlszárnyalják az új agrárforradalmi célkitűzésekben rögzített hozamszinteket. Flóra Gábor ELŐRE — 1989. október 1 Az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottságának legutóbbi ülésén pártunk és államunk vezetője úgy értékelte, hogy a beruházások terén komoly lemaradások tapasztalhatóak, s ezért határozott intézkedésekre van szükség, hogy a tervbe vett objektumok, lett légyen azok ipari vagy mezőgazdasági, energetikai vagy szociális-kulturális rendeltetésűek, szigorúan határidőre készüljenek el, kerüljenek átadásra. A megfeszített munka azért is fontos ezekben a napokban, mivel igencsak közel már a hideg évszak. Építőink, szerelőink, az ország többi dolgozójához hasonlóan vállalták, hogy a kommunisták nagy fórumának tiszteletére maradéktalanul eleget tesznek feladataiknak, lelkes munkatettekkel válaszolva pártunk főtitkárának megtisztelő felhívására. KORSZERŰEN, HATÉKONYAN GAZDÁLKODNI TERMELÉSNÖVELŐ KORSZERŰSÍTÉSEK, TAKARÉKOS ANYAGGAZDÁLKODÁS A TIRGU MURES-I BŐRIPARI ÉS KESZTYŰGYÁRIG VÁLLALATBAN A Tirgu Mures-i Bőripari és Kesztyűgyártó Vállalat munkaközössége az idén minden eddiginél fokozottabban törekedett arra, hogy a rendelkezésére álló nyersanyagot széles — majdhogy teljes — körben hasznosítsa, továbbra is az itt elért, igencsak magas szinten értékesítse. Lényegében bármerre fordulunk a vállalatnál, bármelyik részlegen, műhelyben nézünk szét, érdeklődünk a legfrissebb termelési eredmények iránt, a csarnokokban zajló termelésnek nincs olyan mozzanata, gazdasági-pénzügyi vonatkozása, amelynél ezt az RKP KB Politikai Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén megvont pártfőtitkári konklúziók azonnali, a párt XIV. kongresszusa irányelvprogram tervezetében pedig távlati feladatként is megfogalmazott törekvést ne érnénk tetten, igazít el tömör összegzésével Chiper Aurica, a dolgozók tanácsa elnöke. Akár a timárságra kopogunk be, akár a konfekciórészlegre, csakis a nyersanyag dolga köti le a figyelmet. Ez a kérdés mozdítja, tolja-taszítja a szakértelmet, a termelőenergiát a gyártási eljárások módosítása, újabb technológiák bevezetése felé. Ez alakítja utóbb a termékszerkezetet, készteti a munka, a termelési folyamatok jobb megszervezésére, a termelékenységet növelő gépesítésre, a minőség fokozott javítására a vállalat egész munkaközösségét. S mindezek után mi sem természetesebb, mint azt hallani, hogy a korszerűsítés átfogó vállalati programját is minden ízében ez a törekvés hatja át. A körültekintő és szigorú anyagtakarékosságnak több útja-módja ismerhető fel immár nem csupán a program év elején papírra vetett tervezetében, a gonddal megfogalmazott és előkészített intézkedésekben, de a mára összegezhető számszerű eredményekben is. Mindenekelőtt abban, hogy az év ezidáig lezárt hónapjaiban az idénre tervbe vett intézkedésekből alig maradt elvégeznivaló. Fölmerül a kérdés, miért ez a sietség? A válasz nem késik. Nem annyira a fizikai mutatók szorítják erre a Tirgu Mures-i bőripari dolgozókat, tudjuk meg Somogyi József mérnöktől, a munkaszervezési osztály vezetőjétől, mint inkább az, hogy a megtermelt áruk értéke feltétlen elérje a tervezett szintet, ez évre ugyanis a nyersanyagellátás akadozása miatt több bőrt helyettesítő anyagféleséget kellett felhasználniuk. Aránylag rövid idő, mindössze másfél-két év leforgása alatt a kétszeresére nőtt a felhasznált műbőr mennyisége, aminek lejben kifejezett értéke a természetes anyagénak napyedét-harmadát éri el. Ahhoz tehát, hogy a tervezett, s hadd teessek hozzá, ilyenképpen ipancsak magasnak mondható áruértéket elérjék egyazon, de immár műbőrből szabott-varrt termékféleségből, sokkal többet kell gyártaniuk. Ugyanígy azokból a termékekből is, amelyeknél az alapanyag voltaképpen a textília, leginkább különböző szövetféleségek, s rajtuk a bőrrészek aránya legtöbb 30 százalékot ér el. Ezek után világos: ahhoz, hogy az értékterv előírásainak mindenben megfeleljenek, részint a helyettesítőkből készült termékek darabszámának tetemes növelésére, részint a saját timárságról kikerülő bőrök lehetőleg teljes körű hasznosítására kellett és kell a továbbiakban is törekedniük. Előbbi igyekezetükben úgy értek célt, hogy részben a munka jobb megszervezésével, részben pedig fokozott gépesítéssel növelték a munka termelékenységét. Másfelől meg, mivel a vállalat kapacitása adott, tovább javították a helyi és megyebeli szövetkezetekkel hagyományosan jó kapcsolataikat, a bedolgozás fokozásával több terméknél is ezrekkel növelték a darabszámot. A fentebb jelzett irányok eredőjeként sok milliós értékkel növelték árutermelésük értékét. Ám ennél is fontosabb az az értékbeli többlet, amit a bőrök szélesebb körű hasznosításával és magas fokú értékesítésével értek el. Azt mindenesetre ki kell hangsúlyoznunk, hogy utóbbi intézkedések terhe javarészt a timárság munkaközösségére hárult, úgy kellett dolgozniuk a nyersbőrök kikészítőinek, hogy a beérkező nyersanyagot maximálisan hasznosíthassa majd a két készterméket gyártó részleg. Ugyanakkor a kikészítés melléktermékeire is jobban vigyázzon, az ennek során viszszanyert gyapjú, állati zsiradékok mennyiségét tonnákkal növelje. De az igazán nagy, számottevő érték forrása természetesen a feldolgozhatóvá tett bőr. Azokat a bőröket például, amelyeket korábban cipőbélésanyagként adott el a vállalat, most maga dolgozza késztermékké. A bélésnek való bőrök felületi, többnyire esztétikai hibáit úgy tüntetik el, hogy itt tervezett és kivitelezett présekkel különbnél különb fantáziamintákat nyomnak rájuk, így nem csak hogy hasznosításra alkalmas anyagot nyernek, de divatosabbá is varázsolják a bőrt, s ezekből a korábbi magas árszinten mozgó termékféleségeket állítják elő. Mindez pénzügyi-gazdasági vetületben a következőképpen mutat: ha annakelőtte a bélésnek való bőr négyzetméterét legtöbb 63 lejes áron adták el, most megtartott préselt változatának négyzetméteréből átlag 110 lej értékű készterméket, illetőleg árut állítanak elő. Évekkel ezelőtt a timárságról kikerülő kisebb darabokra, a szabászaton leesett tenyérnyi bőrökre nem sokat adtak, most viszont minőség, textúra és szín szerint ezeket összeválogatják, több négyzetméteres darabokká illesztik és varrják össze. Az így nyert felületekből nem csak kisebb táskákat, egyéb bőrdíszműipari terméket készítenek, de tetszetős ruhadarabokat is, főként divatos és ugyanvalóst keresett dzsekiket Minthogy a darabok összetoldására nem volt elég díszvarrógépük, már a múlt esztendőben három újabbat vásároltak a municípiumi testvérvállalattól, a Metalotecnicától. Főként a maradékanyag ilyenszerű visszanyerése és újrahasznosítása kapcsán mondja Somogyi mérnök, hogy jelenleg a rendelkezésükre álló természetes bérből az 1 százalékot sem haladja meg a technológiai veszteség. S ez a fajlagos fogyasztás vonatkozásában az ágazat élvonalába emelte a Tirgu Mure?-i vállalatot. Volna még egy olyan új eljárás, aminek bevezetésével, idei fokozott alkalmazásával szintén az anyagmegtakarítás mértékét növelték a Maros menti bőripari üzemben. A korábban külön szabott kisebb méretű termékeknél ezt a mozzanatot most együtt-egyszerre végzik, az ún. párhuzamos szabást gyakorolják. Így a bőrszabó jobban fel tudja mérni, menynyi anyag áll rendelkezésére, és hogy abból alak szerint illesztve a sablonokat, mi mindent hozhat ki. Mindezek után az olvasóban is felötlik, hogy a fokozott anyagtakarékosságra vezető intézkedések majd mindegyike többletmunkát eredményezett, igencsak munkaigényessé tette a gyártási eljárásokat. S ezek pedig mi mást tennének, mint fékezik a termelékenységet. Ám, amit elvesztenek a réven, bejön a vámon. Hiszen ezek révén csak az első nyolc hónapban kereken 20 millió lej értékű anyagot takarítottak meg. És hogy mégsem olyan „veszélyes“ játék a fokozott anyagtakarékosság, azt az árutermelés nyolchavi értéke is híven tükrözi. A korszerűsítés ez ideig életbe ültetett több mint félszáz intézkedéséből eredően ugyanis közel 100 milliós, egészen pontosan 91 millió lejes többletet valósítottak meg, ami máris olyan előnyt jelent, aminek alapján a XIV. pártkongresszusig eleget tehetnek vállalásuknak, az évi tervfeladatok teljesítésének. Ez a tetemes érték végül is igazolja: a termelékenység növekedési üteme mégsem szenvedett csorbát. Nem csupán azért nem, mert a takarékossággal párhuzamosan a munka, a termelési folyamatok jobb, ésszerűbb megszervezésére is nagy erőket fordított a vállalat munkaközössége, hanem azért is, mert a korábban kézzel végzett műveletek gépesítésére is gondja volt. No, és a gépparkban föllelhető szűk keresztmetszeteket szintén újabb, nagyobb teljesítményű gépek beszerzésével, munkába állításával szüntette meg. Szabó Barna