Romániai Magyar Szó, 1990. október (2. évfolyam, 238-263. szám)

1990-10-02 / 238. szám

· 1990. október 2.~* - e BELFÖLDI HÍREK, • KÖZLEMÉNYEK • RIPORTOK • ~ V ' ‘ ^ , ) Romániai Magyar Szó • 3 A KÖZÖSSÉGEK HÁZAIRÓL (Folytatás az 1. oldalról) lapja. A kenyér és a liszt jelentős részét, több mint kétharmadát, Hargitán kívül Ettől függetlenül arra törekszünk, hogy mi termett gabonából biztosítjuk, akárcsak aznél hamarabb térjünk rá alkalmazására a előbbi években. Megkaptuk a szállítókat gazdasági érdekek rendjén, a hatékonyság arra a részre, amit a megyén, kívülről kell növeléséért. Első lépésként vitát kezdemé behoznunk. A húst, a húskészítményeket nyertünk a geológiai ágazatban az ásvány- a megye termeléséből kell biztosítanunk, vizek értékesítéséről, erre van is lehetőség. Szerződéses alapon . Az új mezőgazdasági év küszöbén a szakvállalat felvásárolta az állatokat az biztosan Hargita megyében is kavarog a új árakon, így a lakosság 15 ezer főtanával földtulajdon körüli vita... több húst kapott a tervezettnél. Megjegye A megyében a 42. számú törvényére szent, hogy emelkedett az átlag vágósúly — jó rendelet alapján a földterület jelentős szarvasmarhánként 44 kilóval. A tejnél 58 részét — több mint 33 ezer,hektárt — 6 ezer hektoliter tehéntejjel és 113 ezer liter termelőszövetkezeti tagok vagy mezőgaz- juhtejjel többet vett át a szakosított valladóságban dolgozók vettek birtokukba. A lat, mint a múlt év hasonló időszakában, terület többi része a szövetkezetesített köz- Élelmiszerből kivitel nem volt és így az erségekben, 102 termelőszövetkezetben kilátást javítani lehetett. zös művelésben maradt. Az idei termése Véleményünk szerint az anyagi érdekes eredmények a szalmás gabonáknál sokkal rég elvére épített szerződéses viszony biztobbas, mint korábban. Megyénk egyik főtosítása továbbra is megfelelő alapot tererménye a burgonya, amelyet 5400 hektéremt az ellátáshoz. A továbbiakban még ron termesztettek az állami vállalatok, is ki kell alakítani a kooperációk kapcsolatotetre a termelőszövetkezetekben. A termés hat egyes megyén kívüli vállalatokkal, átlaga 16—17 ezer kg körül mutatkozik, hogy tovább lehessen javítani a termék,amely jóval kevesebb, mint az előző éveklasztékot, ugyanakkor a konkurrer.eia serben. Itt számolni kell azzal is, hogy a mekentse a helyi termelőket a minőség javigye legnagyobb részén verőburgonyát tar tásában emesztenek, amelynél az átlaghozam ki- — Kanyarodjunk vissza még egy szóra a jebb, de az időjárás kedvezőtlen hatása megyefönökséghez. Foglalja össze, miemiatt a lakosságnak sokkal kevesebb bűr jen pillanatban a fő célja, mit kér az eragonra jut a szemes gabonához képest. A bérektől? mezőgazdaságban dolgozókkal együtt vala- — Az államigazgatás egyik követelmémennyien várjuk az új földtörvényt, melynye — és ezt mi is magunkévá tettük — nek kidolgozásához több ízben terjesztett a törvények alkalmazása,a közrend biztünk fel javaslatokat, belefoglalva a begytasítása mellett az emberek életfeltételei és dombvidék sajátosságait, fenntartva ennek javítása. Ezért helyezünk több hangnak a szükségességét, hogy hagyják jóvá súlyt azoknak a problémáknak a megoldáa föld magántulajdonú formáját is, elis- Sára, amik minderre kihatással vannak. Az mérve a felekezeti tulajdon, valamint a 1889 decemberi forradalom óta eltelt 9 hőrégi közbirtokossági tuljdonformát is. Nem nap alatt reális előrelépések történtek, hallgatták el javaslataikat a földhasználat, megvágozott az államigazgatás szerepköre, azaz a föld megművelésével kapcsolatban Lerázta magáról a nép elnyomó szerepét, sem, ami minden lehetséges és hatékony más idegen feladatköröket és így az emmegművelési formát felölel. Addig, amíg bérhez közeledett. Ezt akarjuk tovább fölráz új törvényt a Parlament meg nem szatatni, kiteljesíteni. Kérjük, hogy a lakosrazza, csak a meglévő törvényes keretek mág bízzék ez állami faggatásban, segítse között, azok betartásával lehet dolgozni, őszinte munkájával és bíráltával min. Ezt minden körülmények között hangsúlyunk tökéletesítését. Azt szeretnék, hogy alyozzuk, elmondjuk, a feszültségek csak- polgármesteri, hivatalokat és a mem-előkentése végett. nöksését is a közösségekházának tekint-De beszélnünk kell a mezőgazdasági térsek, ahol a problémákat feltárhatják. termeléshez szórásán hozzátartozó élelmiszer- vitathatják a bizalom és a kölcsönös tisztermelésről is, amely a lakossági ellátás a tejer szelemében. AKTUÁLIS LEVÉL: A PREFEKTUS MEGYEFŐIK, NEM FŐISPÁN Hallom a tévében, a rádióban, olvasom egyes lapokban, hogy a prefektust főispánként emlegetik. Szóvá teszem ezt a téves szóhasználatot, mielőtt jobban elterjedne... A magyar királyi vármegye élén Ispán állt. Okleveleink első ízben 1282-ben említik, 1551-ben azonban már mint főispán szerepel. A tisztség az idők folyamán a királyi vármegyékről átterjedt a többi vármegyére is. ua . A társadalmi változások következtében amúlt század második felében Magyarországon beköövetkezett luzgázgatásivitt rendezések során a vármegyéből megye lett. Az elnevezés előtagjának lemaradása nem csupán egyszerű szóalakváltozást jelentett, hanem a területi közigazgatási szervezet gyökeres átalakulását is. (A változás mérvét hűen fejezte ki Mikszáth Kálmán, amikor a vármegyét« így parentálta el: „Jódolog volt a vármegye, hanem azért ne jöjjön vissza. A főispáni méltóság azonban megmaradt, noha hatásköre az új államszervezetben jelentősen megváltozott. Nem szokatlan nyelvi jelenség, hogy egyes kifejezések idővel új tartalmat fejeznek ki. Idevágó példaként éppen a főispán alapszava, az ispán kínálkozik, amelynek jelentése a századok folyamán a főispánénál is nagyobb mértékben változott meg. Jóideje ugyanis nem igazgatási főtisztviselőt, hanem gazdatisztet értünk rajta ... A prefektusra térve, hosszú története során e szó is többféle vezető tisztséget fejezet ki. Eredete az ókori Rómába vezet vissza. Már ott is kettős jelentése volt. Egyrészt testőrségi parancsnokot másrészt a város legfőbb elöljáróját nevezték így. A római katolikus egyház szervezetében prefektusnak nevezik a római kongregációk vezető főpapját, továbbá bizonyos missziós területek, valamint a papnevelő és fiúnevelő intézetek egyes elöljáróit. Az államigazgatásban a prefektus szó a múlt századi franciaországi átfogó közigazgatási reform révén került, át, így nevezték a megyék élére kinevezett vezető tisztségviselőket és a rendőrfőnököket is. A francia példát mönt Románia is, amely a múlt század másodikk felében egyebek mellet mindkét prefektusi intézményt átvette! y»twr ?.«Vz Erdélyben a főispánokat a medvék élén a prefektusok 1918 után váltották fel. Magyarul megyefőnököknek hívtuk őket. A kifejezés különben nem az, erdélyi magyarok leleménye, hanem az megye ezres magyar szókincs része, Így neveznék például már a 48—49-as szabadságharc elbukása után a Bach-féle abszolutizmus korszakában az akkor még vármegyék nyakára ültetett Beamnereket is. Nem helyes tehát összekeverni a prefektust a főispánnal, különösen akkor, amikor nyelvünkben már régóta él az előbbinek pontos megfelelője. Annál kevésbé, mert a főispán szó használata további zavarokat okozhat. Egyik lapunkban például a megyei vezetőséget horrible dictu egyszerűen ispánjáénak titulálták. Száz szónak is egy a vége: a prefektus magyarul megyefőnök. Ami pedig a prefektus hivatalának megnevezését illeti, az megyefőnökség. Ez a szó pontosan fejezi ki a tartalmat, rövid és megfelel nyelvünk szóképzési szabályainak is. (Lásd: mesterség, ügyészség stb.) CSÁKÁNY BÉLA W / MEGLEPŐ HANGÚ NYILATKOZAT (Folytatás az 1. oldalról) • egyetértésen keresztül vezet, de nem kizárt, hogy Ausztrián és a Bécshez hasonló szellemi központokon keresztül is. Kisebbségi törvényeinket a kommunista diktatúrától vettük át. Akkoriban azt írták elő a kisebbségeknek, amit nekik juttatni akartak. Ma a megoldásokat demokratikus körülmények között, a kisebbségekkel együtt kell kidolgoznunk, létre kell jöjjön egy érdekegyeztetés. Tanulmányozhatjuk más európai országok idevágó törvényeit. Ezért a Vatfa a nemzetközi jog osztrák szakértőitől is fog anyagokat és javaslatokat kérni. Tapasztalataik segíteni fognak bennünket.. Egy ilyen jellegű tanulmánycsoport nemsokára Bécsbe érkezik, hogy tájékoztatást kérjen. A kisebbségi problémákat, ha a felek demokratikusan kezelik azokat, nem lehet villámgyorsan megoldani, ezért megértésüket kérjük. A demokratikus Ausztria és Olaszország sem tudta azonnal megoldani Dél-Tirol kérdését. Ezért kérem, legyenek megértéssel aziránt, hogy néhány hónap alatt nem találtuk meg a helyes megoldásokat. Nyugat-Európában a Vatrát kezdeti programtervezete alapján ítélték meg, részben hamisított Vatra-programokat is terjesztettek, melyek a szervezetet vagy kommunista vagy fasiszta színben tüntették fel. Higgyék el nekem, mi sem egyik, sem másik utat nem követjük. Ezek nem Európába, hanem az elszigetelődés felé Tűzetnének és ellentmondanának a kereszténysig minden alanelvén es ar«a’vekel mi kultúrám« és társadalmi életünk erős foapnilléreinek tartunk. Az emberi jogok, a kisebbségi jogok és a demokrácia útját fogjuk járni.. • A szászok és svábok tömeges kk’án^o«"lása nagy tmrédia, éket me«*t« ezekkel az emberekkel rosszul bént«® a múltban. Mi,rel nem volt 'ek‚»t«éa^ mo—: - - valósítani a földreformot és m vfelelőbb kisebbségi jogokat biztosítani, megértjük, hogy sok ember nem akar tovább várni és elvesztette a bizalmát. Köszönettel adózunk azonban e nép minden szorgalmas és tetterős fiának, aki marad és segít újjáépíteni Romániát. Reméljük, nemsokára olyan körülményeket fogunk teremteni, amelyek visszatérésre csábítanak majd. A kivándorlók házai ezért az ő tulajdonaik kellett volna maradjanak, hogy lakhelyül szolgáljanak szabadságuk idején, vagy állandó jelleggel, ha esetleg visszatérnek. v" Bármennyire is megértéssel viseltetünk a német kivándorlók iránt és fájlaljuk a veszteséget, amelyet így az ország szenved, ugyanúgy megértjük, hogy Ausztria nem szándékozik azonnal, válogatás nélkül befogadni minden román anyanyelvű menekültet, aki az ajtaján bekopogtat, mert itt jobb gazdasági körülményeket talál... Azon a véleményen vagyunk, hogy nekünk a saját országunkat kell felépítenünk, nem pedig az Önök által az Önök országában megteremtett jóléthez igazítanunk igényeinket. Ehhez az Önök segítségét is kérjük. Nem annyira anyagi értelemben, mint inkább a szellemi és szakmai tanácsadás terén. Többévtizedes szellemi tétlenséget tudunk magunk mögött, és most iszonyúan sokat kell tanulnunk. Ezért kérjük az Önök támogatását és segítségét. Beruházókra lesz szükségünk, akik az Önök országaiból jönnek és bevezetik nálunk a menedzselés modern módszereit. .Újra európai színvonalra kell emelnünk a technikát, az orvostudományt és minden más természettudományi és szellemtudományi ágazatot. Ebben számítunk azon tehetséges német anyanyelvű emberek együttműködésére is, akik egykor Romániában éltek és a háborús események során vagy a háború után hagyták el az országot, mert nem látták biztosítva a jövőjüket. Helyre akarjuk állítani a régi barátságokat és új barátságokat akarunk, kötni. Kérem, segítsenek bennüket a mi egyáltalán nem könnyű utunkon! . . / NINCS-MESE (Folytatás az 1. oldalból). helyzetet, amit alig merünk nevén nevezni — a HIÁNYT. Semmiből sincs elegendő. Tessék megnézni a COMThVl felvágott üzletet, amely Temesvár belvárosában nyílt meg, írtak róla olyasmit, hogy ennek az üzletnek az ajtaján Európába jutunk. Mert itt hatvan féle felvágottat találni, itt a pénztárgép fonalkódról olvassa le az árakat, s a vásárlók ezek alapján fizetnek. Fizettek 1500—2000 lejeket alkalmakként, a csúcs, szóbeszéd szerint, csaknem négyezer lej volt. Az illető elvitt, elcipelt, elvonszolt vagy hatvan kilónyi felvágottat. Vajon mekkora a családja? Hol tárolja e mennyiséget? Mert arra gondolni sem merünk, hogy viszonteladja ... A minap mondta egy rendőr, hogy szilágysági rendszámú kocsiban 42 ezer lejnyi értékű felvágottat szállítottak. Ahol nincs — ott nagy a kereslet... — Szerintem a COMTIM-üzlet szégyen. Provokáció. És egyben bizonyítéka annak, hogy a hiány miként vezet el az üzérkedésig. Miért nem üzérkednek a cigányok Nyugaton? Ott miért nincs többszörös ár egy-egy alkatrészért? Mert van minden. Ugye, milyen egyszerű? Nekünk egyszerű a sörrel az utcasarkon üzletelő cigányt elővennünk, miért adja harmincért a fél literes üveget. Mert ő meg tudta szerezni, márpedig nem. Mert a kereskedelem nem az igények szerint kínálja áruválasztékát, hanem a — nagyon szűkös — lehetőségek szerint. Akkor pedig tessék lehetővé tenni a magánszférának, hogy azokon a területeken, ahol a hiány nagy, bár égbekiáltót is mondhatnék, ott lenyen, járuljon hozzá az igények kielégítéséhez. Nem elfogadni kellene a jelentkező magánvállalkozót, de egyenesen megkeresni, felkérni erre azokat, akik képesek volnának hozzájáruló a helyzet, a mostani NINCSelszámolásához. Nyilvánvaló számomra, Cochla mérnök nem először gondolja ezt végig, s bár jókora méreg gyűlt fel benne, nem a sértett fél szól általa, az elemző szfira érdemes odafigyelni, arra a szakemberre, aki akkor látja hitelesnek a politikusi állásfoglalást, ha törvénycikkelyen túl valós érdekek védelmét is jelenti. Aki ma kereskedni kíván Romániában, az számíthat arra, hogy az állam nem tesz különbséget közte és a vámszabályok megsértőse között. Illetve mintha eleve úgy állapítanának meg vámilletékeseket és áruforgalmazási adót, hogy tisztességes kereskedelemről szó se lehessen. Az előbbiek ismer e■ rétében mit kellene a megalakuló magánszférának forgalmaznia? Amiből az állami kereskedelem és szolgáltatás kínálata elégtelen. Tehát a hiánycikkekre fell helyezni a hangsúlyt — emberi és kereskedelmi szempontok szerint egyaránt. Nézzük meg, mit mekkora vámilletékkel,hozhat bea magánkereskedő külföldről, ha megszerezte az ernort- ' HrhPoet'jogot. Alacsony‘cC Vám. pontosabb/m'sztöh értékűé affebrAak f élesítő, ■az olajbogyó ... Kell ehhez kommentár? Életbevágóan fontos, jelentős tételek? Inkább olyanok, amelyek iránt van kereslet, de egyáltalán nem akkora, hogy komoly haszon szármezhatnaa forgalmazásukból. Édesség viszont nincs a piacon, a csokoládé, a kakaószirmazékota várnia 30 százalék. Az áruforgalmazási adókulcsot ez édességek esetében nem határozták meg eleve, az esetenkénti elbírálás alá esik — így alakulhatott ki az a helyzet, hogy a temesvári Opera téri aluljáróban a magánkereskedő 160 lejt kért el egyetlen 10 dekás tábla csokiért. Méltányos ez? Hogy a hazai átlagkeresetből össz-vissz 20 tábla jó csokit lehessen megvenni?! Kereskedelem ez, privatizálás ez, nyitás a gondjaink feloldása felé — avagy az állampolgár megcsúfolása?!? Aki csak ilyen körülmények között adhatja el normális haszonkulccsal áruját, az inkább bele se fogjon. Ezt a helyzetet csak kihasználni lehet, visszaélni a törvény teremtette helyzettel — ez emberileg elfogadhatatlan. Folytassam a példák sorát? Déligyümölcsre a vám 20—40 szá zalék között van. Ehhez járul még a 25 százalékos áruforgalmi, meg a kereskedelmi haszon és a vevő már képtelen megfizetni az árut. És játékokra 50 százalék a vám, kozmetikumokra 30. Fölöslegesek volnának ezek, illetve akkora a belföldi kínálat, úgy roskadoznak a polcok, hogy mindenképpen védeni kellene a belföldi piacot? És semmivel sem más a helyzet az autóalkatrészek tekintetében sem... Újabb vendég, két hete vette ki jó ideje várt OLTCIT-jét, a lerakatnál nem vette észre, hogy a négyes sebességfokozat használhatatlan, kiugrik ebből a fokozatból a motor. Itt „nyilván“ nem tudnak segíteni rajta, elmenne ő a gyárig, de hát a delkó, az áramelosztó-fej is rossz, csak 400 (négyszáz) kilométert bírt ki- Delkó sincs, se égen, se földön. Emberünk lassan ráébred, hogy van egy újdonatúj, használatlan kocsija, majdnem százezerért. Lemerevedik, sóbálványként hallgatja, ahogyan Cochla mérnök folytatja megkezdett gondolatmenetét. — Tehát bajunk millió, a diktatúra hosszú évei alatt halmozódott minden, igazán ideje volna csinálni valamit. Azt már csak futva említem, mellékesen, hogy Európa és a világ ránk figyel, mert hát nálunk vér folyt, sok vér, hogy valami megváltozzon. És a gazdaságban nem mozdul semmi. Ne mondjak mást, mint hogy augusztus 8-án kaptuk meg felettesszervünktől a júliusi tervszámokat. Ugye, kedves? Korábban legalább idejében tudtuk, mire számíthatunk, mi az ára. De a fölöttes hatóság „visszalő“, mert a munkások kikövetelték, hogy az általuk megdolgozott munkadíjból ne 32 százalék legyen az övék, mint korábban, hanem 46. Ezért az égbekiáltó „igazságtalanságért“ jön a megtorlás, ugyanis az elvont pénz miatt odafent válságot emlegetnek. De a beszerzési osztály nem működik„ Korábban sem működött, akkor is én intéztem a dolgokat. De most már nem vagyok hajlandó. Ha tehetek valamit, az annyi, hogy hozzájárulok a magam passzív módján, hogy ez a rendszer megbukjon. Egyetlen magánkezdeményezéssel nem fogok hozzájárulni a fennmaradásához. Csak annyit teszek, amit a rendszer alapján megkövetelhetnek tőlem. Talán valamivel kevesebbet ... Mert nem látni, hogy valóban .ajcaxnák Ott fennu.,a nyitóét, „hogy mernéjk...vállalni a magánszféra felfuttatását Ilyen k'opfatrWM-- Wh -hell.. Uram, ne Haragudjon rám, de én nem fogok sem önnek, sem másnak hiányzó delkófejek után rohangálni. Ami életképes, annak ki kell múlnia. Ezt várom. E rendszer bukását. Emberünk áll, csak lassan fogja fel, hogy itt alkatrész nem lesz. Ha nem az ő kocsijáról volna szó, akkor bizonyára egyetértene a szervízfőnökkel. Megkérdi hát, mit tegyen. — Kiabáljon, követelje, hogy történjen már valami, az ígérgetéseken túl. VÁLASZ HELYETT (Folytatás az 1. oldalról) torz törekvés, a professzionális színjátszásnak — ami végtére nem csak hivlatás, de megtanulandó mesterség is — a Megéneklünk, Románia ismétlődő tömegmozgalomba való szorosabb besorolása rohamos színvonalcsökkenéshez, egyoldalúsodáshoz, elszürküléshez vezetett. Egyébként ez is volt a Hatalom által kitűzött cél: esorvasztani, feloldani a hivatásosokat a műkedvelők nagy tengerében, s az egészet a személyi kultusz, a tökéletesen hibásan értelmezett hazafiság, a hazfias termelőmunka (?) szolgálatába állítani: «jobb» színház, több krumpli és több golyóscsapágy, az összefüggés ugye, kézenfekvő? A diktatúra természetrajzát fürkésző számára utólag is elgondolkoztató, hogy noha a kulturális irányítás vezéreszméje a politika volt ,az egyáltalán nem a politikai racionalitás vonalán történt, ellenkőleg: az általánosan belül önkényeskedés, egyenieskedések, sorozatosan elhibázott döntések, bizonytalanság, kapkodás.“ . ..beszélgetés“, mely sokban eltért a kezdeti indító szándéktól, úgy vélem, mégis kérdésem lényegére világított rá. S bár a sepsiszentgyörgyi Tamási Áron Színház lesen évadánál pusztán annyit tudunk, hogy július 20. óta Illyés Gyula, Kegyenc című, jól-rosszul kivitelezett remeke van műsoron, érdeklődéssel várjuk mindazt, ami talán kellemes meglepetés lesz számunkra. A vonat hamarosan közeledett is. Az eső még mindig szakadatlanul zuhogott. A vonat utasai alig mozdultak, aki tehette, aludt, mások még a fejüket is behúzták gallérjukba, megrémülve a cikázó villámoktól. A mozdonyon az öreg vezető mellett egy fiatal suhanc serénykedett.. — Tán már a felséges Isten is leszakad erre a cudar világra... nem akar vége lenni ennek az ítéletidőnek — morfondírozott az öreg. Homlokát ráncolta, mintha a mozdony lámpáinak gyér sugaraiban valami körben forgó villámokat látna a sínek között. De nem... mégsem villámlás... jelzés: a pályaőr lóbálja körben a lámpáját, megálult. Pillanatnyi meglepődés után megrántotta a vészfék fogantyúját. A fékpofák sikoltottak a kerekeken, a vonat hatalmas rázkódással megállt, éppen a pályaőr előtt. A vagonokban hatalmas kalamajka keletkezett. Az utasok egymáshoz csapódtak, a csomagok bombaként repültek le a polcokról. Az utasok azt hitték, villám csapott a szerelvénybe, itt a világvégei A szerelvény végén volt a postavagon. Mivel ez alkalommal jelentős mennyiségű pénzt is számítottak, ezt két postás és két fegyveres csendőr őrizte. Maga a Vagon is elég biztonságos volt az ilyen szállítmányhoz, állva páncélozva és csak belülről volt nyitható. A k’sér’ík álmosan szunyókáltak, amig egyn é-re csak összevegyültek a felhalmozott gt" .Amikor aztán kikecmeregtek a rájuk zuhant cókmók alól, félve ajtót nyitottak és látták a vonat mellett, a zuhogó esőben imbolygó alakokat. — Mi a pokol? — kiáltott rá a mozdonyvezető, a pályaőr mellé ugorva. — Csak nem szakadt el a vonal az áradat miatt? — A vonal, az nem — magyarázta a csuromvizes, pályaőr —, de egy szikladarab szakadt le a hegyről és a vasút közepére zuhant. — Szerencse, hogy észrevette — mondták többen a ló,merészkedett utasok közül. Aztán szétterjedt a hír, dicsérték az éber pályaőrt. A mozdonyvezető szemügyre vette a szikladarabot, majd segítségül hívta a férfi utasokat, hogy legurítsák a sínekről. A mozdonyvezető segédje csak csóválgatta a fejét, s azt mondta: ‘— Hm, hm... úgy néz ki a dolog, mintha valakik szándékosan gurították volna ide ezt a követ, akadálynak ... — A te hülye fejed szerint — korholta az öreg —, soha nem lesz belőled semmi, ha mindig bolondságokon jár az eszed , Sándor hallotta ezt a párbeszédet s gondolta: — Nocsak, ez eltalálta az igazat, de nem hiszik, no majd elhiszik —s majdnem kitört belőle a kacagás. A postavagonból is kiszállt ez egyik postás és az egyik csendőr, előre jöttek, hogy lássák, mi történt. Ezalatt társaik lámpát gyújtottak és próbáltak rendet csinálni az össze-vissza gurult csomagok között, miközben az ajtó nyitva volt. Ekkor két alak ereszkedett alá a vagon tetejéről és ügyes lendülettel az ajtón belül termettek. Ugyan ki merne moccanni, amikor kés villan a torka közelében? Egy pillanat alatt betömött szájjal egymásnak hattal meg voltak kötözve. Míg a támadók egyike az ajtónál figyelt, a másik a csomagokat vette szemügyre, majd néhányat ki is dobált belőlük a sziklafal felé. — Pszt! Pszt! — jelzett az ajtónál álló, mire mindketten lesbe álltak, kétoldalt. Sejtették ugyanis, hogy a vonat elől sikerült ezalatt elhárítani az akadályt és mindenki igyekszik vissza a helyére. A fellépő csendőrt egy lenyúló kéz felsegítette a vagonba, ugyanakkor egy másik kéz mint vaskapocs szorult a torkára. Utána a postást is ugyanígy felsegítették és pillanat alatt mindkettőjüket háttal egymásnak kötve a másik sarokba lökték. Az idő sürgetett, mert felsüvített a mozdony füttye. A lámpa kialudt, a vagonban, egy hang jó utazást kívánt, majd kívülről becsukódott az ajtó. A vonat nagy rándulással el is indult. Dél felé kiszállt a csendőrség a helyszínre. Sokáig vizsgálódtak. Megtaláltak némiáncsomagot a vasút mellett, de hiányzott kettő a lepecsételt pénzes zsákok közül. A pályaőrt is megtalálták, a bükkfa alatt, vizes ruhában, meggémberedve. Tőle sejti sokat tudtak meg azon kívül, amit a saját bőrén tapasztalt. A hatóságok most már biztosra vették hogy a tettesek azonosak lehetnek azokkal, akik már előbb is itt a környéken a gazdálkodtak, tehát a közelben tanyázhatnak. Áront, eddig csak a szökésért körözi, mostantól azonban mint rablót is üldök • Ha az volt a célja, hogy üldözői figyelmet a határ irányából elterelje, most már ezt elérte... S ha azt hitte, hogy szökése óta a szerencse mindig kísérni fogja, akkor nagyon tévedett; most bizony hátat fordított neki... (Folytatjuk) SZÉKELY ISTVÁN ifi A VILÁG ELLEN A HUSZONHÁRMAK PERE PORHINTÉS Legutóbbi tudósításomban megígértem, hogy visszatérek Stoian Ion volt külügyminiszter, korábban pedig külügyi KB- titkár nyilatkozatára. Őt hallgatva ugyanis szüntelenül az volt az érzésem, hogy időben visszarepültem egy évvel, s valamelyik nagygyűlésen, a „nép legszeretetebb fia" magyarázkodik kínkeservesen. Figyelemkeltés céljából egy adott pillanatban a vádlott bejelentette, hogy „fontos, őszinte és tényfeltáró“ nyilatkozatot szeretne tenni a decemberi eseményeket megelőző nemzetközi fejleményekről, majd ... kért egy pohár vizet. — Ennek nem sok köze van ahhoz az üdvhöz, amelyet mi itt vizsgálunk — próbálta jobb belátásra bírni az elnöklő bíró. — De van, mivel a védelmemet szolgálja. — De itt az ügycsomóban már létezik erre vonatkozólag egy ön által írt nyilatkozat. — A vádiratban az ar, hogy én láttam volna egy Romániát érintő „destabilizációs tervet“. Ezzel kapcsolatban bizonyos tényeket szeretnék elmondani. — Hát akkor rajta! Ne mondja, hogy« nem hagytam beszélni! "Fémkannában vizet hoztak a vádlottnak, aki valami gyógyszert vett be, majd mintegy húsz percen át beszélt. Az elnök egyszer sem szakította félbe. * — Az igazsághoz tartozik, hogy ránk minden oldalról nyomást gyakoroltak — mondóra —, és nem nagyon kedvelték. Emlékszem, például ’68-ban, amikor az oroszok behatoltak Csehszlovákiába, ezt velünk augusztus 21-én, éjjeli háromkor közölték, miközben ez amerikaiakat még augusztus 19-én értesítették. Afganisztán lerohanásáról a rákövetkező nap értesültünk az újságokból. Nem néztek bennlünket különösebben jó szemmel. írével 1981 decemberében Románia nem értett egyet Lengyelország megszállásával.* (A vádlott durván csúsztat, elhallgat dolgokat, 1989-ben ugyanis — s ezt a lengyel sajtó is megírta — pontosan Ceausescu volt az, aki beavatkozást javasolt!) A továbbiakban Stoian feltételezésekbe bocsátkozott a két szuperhalom közötti megegyezésekről még a máltai találkozót megelőző időszakban. Az amerikaiak kivonultak Vietnamból, a szovjetek pedig Egyiptomból visszahívtak 17 ezer tanár esést, akiket aztán ,,elszórak“ az Öböl térségében. Az amerikai hadiflotta megerősödött a Földközi-tenger övezetében, a szovjet viszont a Távol-Keleten. Aztán az is feltűnt, hogy egyaránt nyomtak bennünket Nyugatról is, Keletből is. A Közös Piac nehézségeket okozott, az amerikaiak megvonták tőlünk a legnagyobb kedvezmény elvét, míg az oroszok ugyanakkor követelni kezdték, hogy annak a 700 millió rubelnek a fejében, amivel nekik tartoztunk, szállítsunk élelmet, ami nálunk is hiánycikk volt. Mindez Románia destabilizálását szolgálta ... A sors úgy hozta, hogy 1984 és 1989 között behatóan foglalkoztam a román—magyar kapcsolatokkal.Szántai én próbálkozásom ellenére nem sikerült egyetlen olyan írásos vagy szóbeli"pilatkázatot sem kicsikarnoznija magyar vezetők részéről, hogy nyugati szomszédunknak nem lennének Romániával szemben területi igényei. Ezt felelősségem teljes tudatában állítom. (Nem kell szót szaporítani arra, hogy a vádlott valótlanságokat mondo ! De vajon kit akart" félrevezetni?) Állampolitika rangjára emelték a Románia belügyeibe való beavatkozást és a velünk szemben támasztott területi igényeket. A magyar parlament külügyi bizottsága akkori elnökének (Szűrös Mátyásról van szó — a szerző megjegyzése) javaslatára határozatot fogadok el, amelyet később maga az Országgyűlés is jóváhagyott, arra vonatkozólag, hogy Magyarország felelősséget visel minden magyar sorsa iránt, függetlenül attól, hol él az illető. Ez a határozat ma is érvényben van. A mostani miniszterelnök is kijelentette, hogy 15 millió magyar kormányfője. Rengeteg románellenes üntetés zajlott le Magyarországon ilyen jelszavak alatt: „Ússza Erdélyt!“, „Románok, takarodjatok ki Erdélyből!“, „A történelmi Magyarország visszaköveteli jogait!“ 1989-ben a Magyar Demokrata Fórum önkormányzatot követelt Erdélynek. Felfigyeltünk arra is, hogy 1989. december 10-én, 12-én és 15-én New Yorkban, Montrealban,, Washingtonban, Berlinben, Varsóban, Prágába, Moszkvában és másutt ugyanabban az órában románellenes tüntetéseket szerveztek. A magyar kormány csak annyit ismert be, hogy irredenta követelések is elhangzottak. Tény az is, hogy Magyarország, miközben fölszámolta a szögesdrótot és megnyitotta nyugati határait, keleti határának mentén csapatösszevonásokat eszközölt. Hogy valamilyen konkrét példával szemléltesse a „magyar irredenták ténykedését“, említést tett azokról a tankönyvekről, amelyeket 1988-ban adományként akartak szétosztani a romániai magyar iskolások között. Ezekben az olvasókönyvekben ilyen, szerinte területi igényeket sugalló mondatok bújtak meg: „Budapest hazám fővárosa“. Múlt év novemberében-decemberében pedig különös mozgásra figyeltünk föl««— mondotta a továbbiakban. — A Külügyminisztérium konzuli osztálya készített egy kimutatást arról, hogy rengeteg külföldi újságíró kért beutazási engedélyt Romániába, s azok egytől-egyig Temesvárra, Aradra, Brassóba, Szebenbe és Kolozsvárra akartak utalni, még véletlenül sem érdekelte egyiket, sem mondjuk Craiova vagy Galac. Értesüléseink voltak arról is, hogy a Bukarestben akkreditált diplomaták, keletiek és nyugatiak egyaránt, sűrűn látogattak el erdélyi városokba. Közben százávalezrével özönlöttek át a határon a magyar turisták, akik propagandaanyaggal, sőt fegyverrel szerelték fel magukat.Elmondta még, hogy december 21-én este, a diktátor rádió-televízió nyilatkozatát követően Ceausescu utasítására magához kérette a Varsói Szerződéshez tartozó országok bukaresti nagyköveteit és különkülön felszólította mindegyiket, tolmácsolják kormányuknak: ne avatkozzon-k be semmilyen formában Románia ügyeibe. A Szovjetunió ideiglenes ügyvivőjét (a nagykövet nem volt Bukarestben) ugyanilyen meggondolásból maga Ceausescu fogadta. „Gondolom ezzel a cselekedettel tengernyi szenvedésül és pusztítástól mentettem meg az országot — hangsúlyozta. — Minden erőmből határozottan védelmeztem országom függetlenségét, területi sérthetetlenségét.“ A bírósági elnök csupán ezt az utolsó mondatot, foglalta jegyzőkönyvbe. Mint mondotta, magát a nyilatkozatot, amenynyiben a vádlott ezt szükségesnek véli,nyújtsa be írásban, s majd mellékelik az ügycsomóhoz. Az egyik védőügyvéd megkérdezte, hogy a vádlott tájékoztatta-e annak idején a pártvezetőséget, a pártfőtitkárt az elhangzotokról. Válaszában Stoian rámutatot, hogy KB titkári minőségében előadást tartott a Központi Bizottság tagjai előtt Magyarországnak a határain kívül élő magyarság iránti véltfelősségéről. „A pártfőtitkár és az államfő folyamatos tájékoztatása pedig fő feladataim közé tartozott“ — mondotta büszkén. (* Miután ennyire meggyőzően tanújelét adta „hazafiasságának“, egy cseppet sem csodálkoznék, ha a közeljövőben, ha ideiglenesen is, de szabadlábra helyeznék, a utóvégre annyit tett és szenvedett országáért, még bele is betegedett szegény. Sajnos, az újságírók nem tehetnek fel kérdéseket. Pedig még most is furdal a kíváncsiság, hogy megtudjam: ha már egyetért N.C. elvtársam a közismert tételével, mely szerint a temesvári eseményekhez ,bizonyos keleti és nyugati körök, ügynökök“ járultak hozzá, talán az ellensem tiltakozna, hogy az egész holmi csőcselék tétje volt Én mindenesetre az ülés után vörösre dörzsöltem a szememet Nem szoktam hozzá ekkora porhintéshez.. Pedig még hátra vannak a „nagy ágyúk“. Andrei Stefan felesége máris figyelmeztetett: az ő férje is kirukkol majd valami „érdekessel“. SZÉKELY LÁSZLÓ -----------------------------------------,------------------ Betegek külföldi kezeléséről rendelkezett az egészségügyi minisztérium. E szerint f.év. október 1-jétől a betegek és a forradalom sebesültjeinek külföldi kezeléséről azon városokban döntenek, ahol felsőfokú orvosi oktatás működik (Bukarest, Kolozsvár, Iasi, Marosvásárhely, Temesvár, Craiova). Az itt létrehozott központi komissziók, amelyekben a gyógyászat kimagasló szakembereit nevezi ki a minisztérium, hagyják jóvá — alapos vizsgálati után — a rászorulók külföldi gyógykezelését. A valutában és lejben eszközlendő költségeket — a jóváhagyott központi, illetve megyei alapok arányában — az a megyei egészségügyi igazgatóság állja, melynek területén a küldést javasló orvosi főiskola működik. Turisztikánk eddigi mérlege Petre Baron, a turisztikai alminisztérium vezetője sajtónyilatkozatban elmondotta, hogy a decemberi fordulat a turisztikában is nagy változásokat hozott. A tőtevékenységet gátló törvények eltörlésével (ötnapos munkahét, benzin, turistaútlevél, a vízumkérdések megkönnyítése, valuta biztosítása, külföldi turisták elszállásolása stb.) olyan kedvező feltételek alakultak ki, melyek lehetővé tették, hogy 1990 első nyolc hónapjában közel 4 millió román turista utazzon külföldre (a tavalyi 90 ezerhez képest!). Az országban megfordult külföldiek száma eddig meghaladta a 2,5 milliót a (szállodai hálózatot igénybe vevők száma) a tavalyi 1,8 millióhoz viszonyítva. Egyúttal a belső turizmus is fellendült, mintegy 10 millió hazai turista vette igénybe a szállodaláncot. Megfigyelhető az egyéni turizmus fellendülése a társasutazásokkal szemben. A román turisztika amellett, hogy elégedett ezekkel az eredményekkel, szeretne tovább lépni a turisztika potenciál fejlesztése az anyagi-műszaki ellátottság, a külfölddel való együttműködés, a szolgáltatások változatossá tétele, a geresági önállósodás és a reform vonalán. Átszervezés előtt áll a 39 megyei turisztikai ügynökség, szaporodnak a különböző turisztikai cégek és vállalkozások. Készül a turisztikai törvény tervezete is, s dolgoznak a külföldi turisztikai hálózattal való információs rendszeren. Országunk készen áll arra, hogy fogadja a külföldi tőkét e téren, s reméli, a további változások nemzetközi tekintélyünk növekedéséhez vezetnek.