Romániai Magyar Szó, 1992. június (4. évfolyam, 744-768. szám)

1992-06-02 / 744. szám

Romániai Magyar Szó 2 • A NAGYVILÁG HÍREI • Teljes embargó Belgrád ellen TÜNTETÉS GYÁSZSZALAGGAL A Biztonsági Tanács szombaton megsza­vazott 757. sz. határozata azonnali hatály­­­yal teljes kereskedelmi, légi és kőolaj­zárlatot rendel el Szerbia és Montenegró ellen. Kivételt csak a humanitárius ren­deltetésű gyógyszer- és élelmiszer-szállít­mányok képeznek. A határozat értelmé­ben zárolják Szerbia és Montenegró kül­földi javait és bankszámláit, felfüggeszte­nek velük minden tudományos, műszaki és kulturális cserét, kizárják őket a nem­zetközi sportrendezvényekről. A fegyver­­szállítási embargót kimondó szeptemberi BT-határozat után ez a Jugoszlávia ellen ilyen szinten hozott második határozat. Célja, rávenni a Szerbiára és Monteneg­róra redukálódott Jugoszláviát fegyveres erői Bosznia-Hercegovinából való kivoná­sára, a tűzszüneti egyezmények betartásá­ra. A BT-határozatot követően Bush elnök elrendelte az Egyesült Államok bankjai­ban levő jugoszláv betétek zárolását. Ma­gyarországon tárcaközi bizottság alakult az embargóból adódó intézkedések össze­hangolására. Macedónia külügyminisztere bejelentette, hogy országa, noha még nem tagja az ENSZ-nek, betartja a határozat előírásait. A Nemzetközi Labdarúgó Szö­vetség és az Európai Labdarúgó Szövetség pedig úgy határozott, kizárja Jugoszláviát a június 10—28 között Svédországban tar­tandó Európai Labdarúgó Bajnokságból. A BT határozatának tervezetében — mint megírtuk — szerepelt egy olyan ki­tétel, hogy Szerbiát és Montenegrót, a­­melyek igényt tartanak a volt Jugoszlávia jogutódlására, zárják ki a világszervezet­ből. Nos, Oroszország, Franciaország és más BT-tagok kérésére ezt az előirányza­tot törölték a határozatból, amelyet 13 szavazattal fogadtak el. Kína és Zimbabwe tartózkodott a szavazástól. A szankciókkal kapcsolatban Szlobodan Milosevics szerb elnök kijelentette: „ez az az ár, amelyet a Szerbián kívül élő szerbek megsegítéséért fizetünk". Ezt meg­előzően a francia televíziónak adott inter­júban azt állította: nem adhat parancsot a bosznia-hercegovinai szerb erőknek a harcok beszüntetésére. Mint mondta, ha hatalmában állt volna, azonnal kiadta volna a parancsot. De hát, Belgrád nem vesz részt a boszniai harcokban — han­goztatta. Szerinte Boszniában polgárhábo­rú van. Nem Szerbiával és Montenegróval folyik a háború, hanem a három közösség, a muzulmán, a szerb és a horvát között. A Reuter jelentése szerint, szerbiai fél­katonai erők hevesen lőtték Szarajevót a BT-határozat bejelentése előtt. A városra tüzérségi lövedékek zúdultak, az utcákon automata fegyverek ropogtak. Az ágyúzás vasárnap is folytatódott. Butrosz Gáli ENSZ-főtitkár felhívással fordult a bosz­niai szerb erők parancsnokához, Radko Mladics tábornokhoz: szüntesse be a har­cokat. Izetbegovics bosnyák elnököt pedig felkérte: tegyen meg minden tőle telhe­tőt, hogy a szarajevói kaszárnyákban re­kedt szövetségi erők elvonulhassanak. New Yorkban, Belgrádban és Szaraje­vóban lezajlott tárgyalások eredményeként a konfliktusban álló felek megállapodtak abban, hogy hétfőn helyi idő szerint 18.00 órakor tűzszünetet léptetnek életbe. Dubrovnikot — az ENSZ védere, az UNPROFOR fegyverszüneti egyezményé­nek­ elfogadása ellenére — három egymást követő napon lőtték a jugoszláv szövet­ségi hadsereg alakulatai a környező dom­bokról és a tengerről. A horvát kikötővá­rosban ágyúlövedékek és több robbanó­fejes rakéták csapódtak be, az okozott tü­zek füstfelhőbe burkolták a várost. Dub­rovnik polgármestere Bush elnökhöz és Baker külügyminiszterhez fordult: lépje­nek közbe, hogy a jugoszláv hadsereg szüntesse be agresszióját e történelmi vá­ros ellen. „Az ön vezetése alatt minden eddiginél mélyebbre süllyedt Jugoszlávia, minden szomszédjával konfliktusban áll, s nem­zetközi helytelenítés övezi" — írja Szlo­bodan Milosevicshez intézett levelében Ju­goszlávia kanadai nagykövete, Goran Ka­­petanovics. Éppen ezért, Milosevics lemon­dását követeli, rávilágítva, hogy amennyi­ben ez nem következik be, Jugoszlávia egész népe megsínyli. Az április 27-én megalakult Jugoszláv Szövetségi Köztársaságban kétkamarás parlamentet, s Szerbiában helyi tanácso­kat is választottak. Az ellenzék bojkottál­­ta a választást, így a részvétel alig halad­ta meg az 50 százalékot. Viszont több mint húszezer ember tüntetett a háború és a Milosevics vezette rezsim ellen. A gyász jeléül másfél kilométer hosszú fekete sza­lagot vittek a tüntetők, s a választási pla­kátokat fekete papírral fedték el. A kar­hatalom nem avatkozott be. Vissza a Volga mentére Megtartotta első kongresszusát a volt szovjet köztársaságokban élő németek szö­vetsége. Az ITAR-TASZSZ hírügynökség jelentése szerint 500 küldött három na­pon át tárgyalt e népközösséget foglalkoz­tató kérdésekről és hozott az életmódjára vonatkozó fontos döntéseket. Azzal kap­csolatban, hogy Jelcin elnök aláírta egy­ német lakosságú rajon Szaratov tarto­mányban való létrehozásáról szóló rende­­­letet, és hogy megkötötték a németek ál­lamiságának visszaállítására vonakozó egyezményt, úgy határoztak, hogy a 2000. évig mintegy 500 ezer német fog vissza­települni ide. Az ehhez szükséges beru­házások összege 67 milliárd rubel lesz, eb­ből 38 milliárdot fordítanak építkezésre. Egyebek között 3,2 millió négyzetméter lakóterületet építenek. A nemzeti újjáéledési tervek valóra váltására alapítványokat és koordináló tanácsot hoztak létre. Hugo Wormsberger, a szövetség alelnöke határkőnek nevezte a kongresszust az oroszországi németek történetében. LENGYELORSZÁG Ellenzéki állásfoglalás SB-ü­gyben Amint előbbi lapszámunkban jelentet­tük, a lengyel parlament alsóháza törvényt fogadott el, miszerint a belügyminiszté­rium hozza nyilvánosságra azoknak a tisztségviselőknek a nevét, akik 1945—1990 között együttműködtek a volt titkosszol­gálattal, az SB-vel. Három ellenzéki párt kétségbe vonta a döntés alkotmányosságát — közli a France Presse Varsóból. Mazo­wiecki volt miniszterelnök Demokratikus Uniója, Bielecki miniszterelnök Liberális Kongresszusa, valamint a Lengyel Gazda­sági Program elnevezésű párt parlamenti csoportja erre vonatkozó nyilatkozatában azt kifogásolja, hogy a határozat nem szabja meg a kollaboránsi minőség krité­riumát. 6. Nyilvánosan megszégyenítenek Mind a Potalában, mind a Norbulingká­­ban meglehetősen egyhangú volt az éle­tem. Változatosságot csak a fontosabb ün­nepek, vagy a magányba való visszahúzó­dásaim jelentettek. Az utóbbiakra elkísért valamelyik tanítóm, olykor mindkettő, vagy a Namgjal kolostor egyik-másik idő­sebb lámája. Általában évente egyszer vonultam vissza, telenként. Három hétig egyetlen rövid tanítási órám volt, s nem volt szabad odakinn játszanom, csak imád­koztam és meditáltam, ellenőrzés mellett. Gyerekként persze nem mindig leltem eb­ben örömet, sok időt töltöttem azzal, hogy kibámultam hálószobám valamelyik abla­kán. Olykor az északra nézőn, ahonnan a Szera kolostort láthattam, mögötte a he­gyekkel, máskor a délin, amely a reggeli kormányülések nagy csarnokára nyílott.* A csarnok falain fölbecsülhetetlen érté­kű, régit thangkai­ képek lógtak, hímzett selyem tekercsképek, amelyek Tibet szel­lemi életének legnépszerűbb alakja, Mi­­larepa, a nagy remete-költő életét ábrázol­­ták. Gyakran elgyönyörködtem a csodála­tos festményekben, nem tudom, azóta mi lett velük. Visszavonultságomban az esték még rosszabbak voltak, mint a nappalok, hi­szen a magam korabeli fiúk ilyenkor haj­tották vissza marháikat a Potala tövénél fekvő Söl faluba. Jól emlékszem, amint a lassan kihunyó fényben üldögélve mantrá­­kat mormolva hallgattam a közeli lege­lőről visszatérő pásztorok dalait, olykor­olykor bizony szívesen cseréltem volna velük. Lassacskán azonban ráébredtem az ilyen visszahúzódások hasznos voltára, ma már azt szeretném, ha több időm vol­na az effélére. Tulajdonképpen valamennyi nevelőmmel jól kijöttem, hisz gyorsan tanultam. Jó eszem volt, s ezt némi megelégedéssel fedeztem föl, amikor Tibet néhány „szu­pertudósával“ kerültem össze. Többnyire azonban keményen meg kellett küzdenem, hogy na kerüljek bajba. Egyszer aztán tanáraim mégis aggódni kezdtek szellemi fejlődésem üteméért, és Kenrap Tendzin egy alvizsgát szervezett meg, amelynek során kedvenc tisztviselőmmel, Norbu Riói környezetvédelmi csúcs LESÚJTÓ ELŐZETES Húsz európai, afrikai és amerikai ország ökologista pártjainak képviselői ültek ösz­­sze Rio de Janeiróban a „zöldek" első vi­lágtalálkozójára. Megállapításuk szerint a június 3—14. között ugyanitt megtartandó ENSZ környezetvédelmi konferencia teljes kudarccal fog járni. Amint a France Presse rámutat, elsősorban Bush amerikai elnök részvételét értékelték elmarasztalóan, sze­rintünk ugyanis minden előre el van dönt­ve és semmi kézzelfogható eredmény nem adódik a világkonferenciából. Az ökoló­­gisták hangsúlyozták: változtatni kell az országokat fejlettségi szintjük szerint rang­soroló kritériumokon, amelyek a környe­zetvédelmi problémák iránti több vagy kevesebb nyitottságot határoznak meg. E szempontok fenntartása ugyanis „ökológiai kolonializmus“ jelentkezéséhez vezethet. Elítélően nyilatkoztak arról is, hogy a Rio de Janeiró-i konferencián nem veti fel az Észak-Dél kapcsolatokat, a fejlesztés és a környezetvédelem összefüggéseit. Az amerikai külügyminisztérium közle­ményben szögezte le, hogy az Egyesült Államok nem fogja aláírni Rio de Janeiró­ban az állat- és növényfajok, valamint a természeti erőforrások megóvásáról szóló szerződéstervezetet, amelyet a múlt hónap folyamán kéthetes intenzív munkával Nai­robiban dolgoztak ki. Az ok: fenntartásai vannak főként az ezzel kapcsolatos prog­ramok finanszírozását illetően. SOS A MÁRVÁNY-TENGEREN Román hajó mentette ki az utasokat Tűz ütött ki az Istanbul török komphajó fedélzetén, amely 300 utassal és 70 gép­járművel a fedélzetén a Márvány-tengeren Isztambulból Izmir felé tartott. A komp­hajó SOS jelzésére a közelben hajózó Tudnád román teherhajó irányt változta­tott, a bajbajutottak segítségére sietett, fe­délzetére vette a 300 utast és a 70 tagú személyzetet, akiket utólag partra rakott Isztambulban — jelenti az AFP és AP. Az egyik megmentett a román hajón szív­roham következtében életét vesztette. Amint a hírügynökségek megjegyzik, a román tengerészek érkezésekor teljes fe­jetlenség uralkodott a komphajón, a men­tőcsónakok többsége nem volt működő­képes állapotban. Az Anatolia hírügynök­ség elismerően írt a román hajó gyors köz­belépéséről, a Tușnad kapitánya nem kí­vánt nyilatkozni. TRANSZNISZTRIAI KONFLIKTUS Moszkva vádolja Bukarestet (Folytatás az 1. oldalról) Mi úgy véljük, hogy saját hadserege lét­rehozásához Moldova Köztársaság bárki­hez fordulhat segítségért, Oroszországhoz és Romániához is, Románia pedig nem próbálta eltitkolni, hogy kész pozitív választ adni Moldova Köztársaság esetleges kéré­sére — hangsúlyozza a nyilatkozat. Ami az orosz védelmi minisztérium közleményé­ben foglalt konkrét elemeket illeti, a ro­mán védelmi minisztérium által szolgálta­tott információkból kiderül, hogy orszá­gunk szállítóeszközöket és hajóhidakat szállított Moldovának, amiről az Orosz Föderáció bukaresti katonai attaséját is értesítették. Más páncéltechnikát nem szállítottak Moldovába. Ugyanakkor Moldo­va Köztársaság területén nem tartózkodik egyetlen román katonai tanácsos sem: csupán 24 román katonai megfigyelő van Moldovában, akiket a négyoldalú külügy­miniszteri megállapodás értelmében küld­tek a moldovai Tighinába (Bender) — álla­pítja meg a román külügyminisztérium sajtónyilatkozata, majd így folytatja: Az említett nyilatkozat közzétételéhez az orosz védelmi minisztériumnak nem kel­lett volna titkosszolgálatához folyamodnia, melynek romániai és moldovai tevékeny­ségéről ez alkalommal értesültünk. A moldovai külügyminisztérium nyilat­kozata egyebek között rámutat: Gracsev tábornok, az Orosz Föderáció védelmi mi­niszterének állításaival kapcsolatosan, mi­szerint Moldova Köztársaság nemrégiben tankokat kapott Romániából, a moldovai védelmi minisztérium információi alapján a külügyminisztérium kijelenti, hogy a moldovai hadsereg jelenleg nem rendelke­zik harckocsikkal. A román tankok szállí­tásával kapcsolatos állítások tehát nem fe­dik a valóságot — szögezi le a moldovai külügyminisztérium nyilatkozata. AZ FBI IS SEGÍT A maffia „legrosszabb üzlete" Az olasz kormány közölte, hogy számos törvény kezdeményezésével határozottab­ban fellép a maffia ellen — jelenti a Reu­ter és a France Presse Rómából. Claudio Martelli igazságügyminiszter szerint a kormány egyértelműen tudatosítani kíván­ja, hogy „Giovanni Falcone ítélőbíró, fele­sége és kíséretük három tagja meggyilko­lásával a maffia a legrosszabb üzletet csi­nálta egész történetében“. A kilátásba he­lyezett új törvényekről a hét folyamán várható részletesebb értesülés. Az olasz miniszter mindenesetre annyit elmondott, hogy a rendőrség szélesebb hatáskört kap az előzetes vizsgálatok lebonyolítása és az informátorok oltalmazása tekintetében. A palermói merénylet ügyében folyó vizsgálat homlokterében jelenleg egy nagy­szabású fegyvercsempészés felgöngyölítése áll. Egy firenzei ügyész úgy nyilatkozott, az illetékeseknek már egy esztendeje tu­domásuk volt arról, hogy a szervezett bű­nözés bombamerényletre készül egy ítélő­bíró ellen. A rendőrség a múlt hónap ele­jén egy toscanai bűnszövetkezet 10 tagját tartóztatta le, mert fegyvert és robbanó­szert szállított a catanai maffiának. Ez alkalommal izraeli gyártmányú géppisz­tolyokat, jugoszláv és belga eredetű kézi­gránátokat kobozott el. A Falcone-ügyben az olasz rendőrség erősítésképpen 10 sza­kosított FBI-ügynököt kapott. RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS • RMSZ-FOLYTATÁSOS SZÁMŰZETÉSBEN­­ SZABADON A tibeti dalai láma önéletírása „Ez az elbűvölő, szórakoztató és bölcs könyv a világ egyik legismer­tebb, ugyanakkor legtitokzatosabb emberének önéletrajza. Tibet vallási vezetője, •istenkirálya*, az *élő buddha• színes, szellemes, művelt ember, aki •istenné válása* ellenére megmaradt a tibeti parasztember fiának, aki­nek született.“ Így tájékoztatja a magyarul is megjelenő könyv tartalmáról és előz­ményeiről az Írás Kiadó az olvasót. A könyvet Horváth Z. Zoltán nemzetközi hírű tibetológus fordítot­ta. Ebből közlünk részleteket. Thonduppal kellett vitatkoznom. Azt per­sze nem tudtam, hogy előtte Kenrap Tend­zin, a mesterem elárult neki egy-két dol­got, így azután én veszítettem. Rendkívül megviselt a dolog, különösen azért, mert nyilvánosan szégyenültem meg. A csel sikerült, s ezután egy ideig már csak a bennem dúló düh is kemény mun­kára késztetett. Végül azonban visszasüp­pedtem a régi kerékvágásba. Csak nagy­korúságom elérése után ismertem föl, mi­lyen fontos is a tanulás, s ettől fogva im­már igazi érdeklődéssel fordultam tanul­mányaim felé. Ma már sajnálom akkori komiszságaimat, s naponta legalább négy órát tanulok. Azt hiszem egy dolog hiány­zott korai tanulóéveimből, mégpedig az igazi verseny. Mivel nem voltak osztály­társaim, soha nem tudtam senkivel ösz­­szemérni magam. Kilencéves lehettem, amikor elődöm ha­gyatéka között fölfedeztem egy kézzel te­kerhető vetítőgépet és néhány tekercs fil­­met. Eleinte senki nem akadt, aki műkö­désbe tudta volna hozni, mígnem kide­rült, egy öreg kínai szerzetes, a Norbu­­lingka állandó lakója, akit szülei a XIII. dalai lámának ajándékoztak, amikor az 1908-ban Kínába látogatott, jó műszaki érzékkel megáldott ember. Az öreg nagyon kedves és őszinte volt, szigorúan ragasz­kodott vallási elhivatottságához, noha természete, mint annyi más kínainak, ne­ki is elég komisz volt. Az egyik film az V. György koronázásá­ról szóló híradó volt, s óriási hatást tett rám a benne szereplő, a világ minden tá­járól egybegyűlt, csillogó egyenruhákban pompázó katonák tömegével. A másik film érdekes trükkfelvétellel azt ábrázol­ta, ahogy táncosnők kikelnek egy tojásból. A legérdekesebb ■ azonban az aranybá­nyászatról szóló dokumentumfilm volt; ebből tudtam meg micsoda veszélyekkel jár a bányászat, s milyen nehéz körülmé­nyek közt művelik. Később, valahányszor a munkásosztály kizsákmányolásáról hal­lottam (ebből magam is gyakran kivettem a részem az elkövetkezendő években), mindig ez a film jutott az eszembe. Sajnos, az öreg kínai szerzetes, akivel egyébként nagyon gyorsan jó barátságba keveredtem, nem sokkal e fontos felfe­dezésem után meghalt. Addigra azonban már magam is elboldogultam a vetítővel, s mindeközben megszereztem első ta­pasztalataimat az elektromosságról, a dinamó működésmódjáról. Mindez akkor bizonyult fölötte hasznosnak, amikor egyr modern elektromos vetítőt kaptam aján­dékba, saját generátorral — történetesen éppen a brit királyi családtól. A brit ke­reskedelmi képviselet útján jutott el hoz­zám, és Reginald Fox, a helyettes keres­kedelmi biztos mutatta meg, hogyan kell használni. Földrajzi magassága miatt Tibetben szá­mos, a világ más tájain dúló betegség is­meretlen, ám állandó veszélyt jelent a himlő. Tízéves lehettem, amikor egy új, meglehetősen testes orvost neveztek ki mellém, aki importált vakcinával beoltott himlő ellen. Fájdalmas élmény volt, négy feltűnő heget hagyott a karomon, s vagy két hétig tartó lázt okozott. Emlékszem, mennyit panaszkodtam erre „a kövér do­kira". Másik személyes orvosom ekkoriban, akit kecskeszakálla miatt Lenin-doktor­­nak neveztünk, apró, de roppant étvágyú és remek humorérzékkel megáldott ember volt. Különösen történeteiért szerettem. Mindkét orvosom a hagyományos tibeti orvosi képzésben részesült, amelyről egy későbbi fejezetben még szólni fogok. Tízéves koromra az öt éve pusztító vi­lágháború véget ért. Nagyon keveset tud­tam róla azon kívül, hogy befejezésekor kormányom ajándékokkal és jókívánsá­gokkal küldöttséget menesztett az indiai brit kormányhoz. A tisztviselőinket Lord Wavel alkirály fogadta. A következő év­ben újabb tibeti delegációt küldtünk In­diába, hogy részt vegyen az ázsiai kap­csolatokról tartott konferencián. Az idő tájt egyik mesteremmel fölkeres­tük a Drepung és a Szera kolostort (Lhá­­szától az előbbi öt mérföldnyire nyugatra, az utóbbi három és fél mérföldre északra fekszik). Drepung akkoriban a világ leg­nagyobb kolostora volt, a maga hétezer­nél is több szerzetesével. Szera sem volt sokkal kisebb nála, itt ötezer szerzetes élt. E látogatásom során léptem föl először nyilvánosan dialektikai tudományommal. A három drepungi és két szerbi iskola apátjával kellett vitában megmérkőznöm. A közeli zavargások miatt különleges biz­tonsági óvintézkedések történtek, ame­lyek erősen feszélyeztek, ráadásul ugyan­csak szorongással töltött el, hogy életem­ben először látogatok ezekbe a tudomá­nyos központokba. S mégis, mindkét hely fölötte ismerősnek tűnt, s meggyőződé­semmé vált, hogy valamilyen kapcsolat­ban lehetnek előző életeimmel. A viták idegességem ellenére egészen jól sikerül­tek a több száz fős szerzetesi hallgatóság előtt. Nem sokkal ezután Tathag rinpocse, vezető mesterem átadta nekem az V. dalai láma tanát, amelyről azt tartják, hogy csupán magukhoz a dalai lámákhoz szól, s a Nagy ötödik (ahogy máig nevezik a tibetiek) egy látomása során jutott bir­tokába. A rákövetkező hetekben számos szokatlan élményem volt, különösképp ál­maimban, amelyeket — még ha akkoriban nem is vettem észre jelentőségüket — ma már nagyon fontosnak tartok. (Következik: Örökségem a XIII. dalai lámától) Dilettantizmus A bolgár külügyminisztériumban esz­közölt személyi változtatások természe­téről és tágabb összefüggésekben a dilettantizmus és a diplomácia viszo­nyáról nyilatkozott Jordan Velicskov volt osztályvezető a DUMA című napi­lapnak. A beszélgetést a Rompres for­dítása idomán adjuk közre. ■ Velicskov úr, az ön lemondása arra vall, hogy nem tartozik a „kiűzöttek" közé, tehát továbbra is maradhatott volna a kül­ügyminisztériumban. — Nem, nem maradhattam volna. A minisztériumban olyan légkör alakult ki, hogy normális, szakavatott és felelősség­­teljes munkáról tovább már nem lehet szó. Megtehettem volna, hogy hallgatok és felveszem a fizetésemet, ám nem lehetek részese a bolgár diplomácia példátlan szét­­züllesztésének. A jelen körülmények kö­zött erkölcsi kérdés menni avagy marad­ni a külügyminisztériumban, amely Szto­­jan Ganev és a Demokratikus Erők Szö­vetsége vezetése alatt áll. ■ De mit tegyünk? A rendszerváltás áldozatokat követel.... — Vajon tényleg rendszerváltásról van szó? Mert az, ami történik, nem nevez­hető rendszerváltásnak! A sokkoláshoz — egyes politikusoknak tetszik ez a kifeje­zés — nem formai, hanem érdemi változ­tatásra van szükség. A világ komoly dip­lomatái szemében nevetséges az ok: men­tesíteni­ kell a minisztériumot a kommu­nistáktól. Külföldi diplomaták mosolyog­va kérdezik tőlem: honnan szereznek erre hivatottakat. Mármint új embereket, mert mi, állítólag, ugyanannak a valóságnak a produktumai vagyunk. Mert szakavatott, tapasztalt embereket menesztenek a mi­nisztériumból ... és a kék Politbüró ba­rátait és hozzátartozóit hozzák helyettük. ■ Azt viszont ön sem tagadhatja, hogy a volt minisztériumba igen sokan össze­köttetések révén kerültek be. — Való igaz. Volt egy időszak, a 60-as és a 70-es évek, amikor politikai meggon­dolások és „célszerűség" alapján vették fel az embereket. Csaknem kivételnek szá­mított a normális, alulról felfele történő diplomataképzés. A 70-es évek végére azonban több hibát követtünk el egyes or­szágokban, s erre a vezető klán úgy dön­tött, hogy hivatásos diplomatákat kell fel­kutatni és előléptetni. Ganev úr 24 osz­tályvezetőt menesztett, s közülük egy sem volt protekciós. Persze akadtak olyanok is, akik a hátsó ajtón kerültek be a dip­lomáciába, de a menesztettek többsége és diplomácia közönséges halandó, nem protekciós, aki a legszigorúbb versenyvizsgákon ment át és még a hatalmasok csemetéivel szem­ben is nyert. Jelenleg a Demokratikus Erők Szövetsége a volt alkalmazottakat a „nómenklatúrába“ sorolja, egyes szocia­listapárti körökben pedig csaknem ironi­kusan „sértődötteknek“ nevezik őket. A kommunista visszaélések áldozatai ma is a vezető osztály rosszakaratának és mű­­veletlenségének az áldozatai. ■ Egyesek szerint a diplomácia olyan, mint a művészet, csak tehetség kell hoz­zá, s kész. — Ostobasági A dilettantizmus a művé­szetben megengedhető, a diplomáciában azonban egyenes út vezet tőle az állam megsemmisítéséhez. Vegyük csak szem­ügyre Ganev miniszter ténykedését. Nem tudom, mit mondott Belgrádban, de pon­tosan azután, hogy hazaérkezett, ötven esztendeje első ízben a bolgárokat ismét kannibáloknak nevezték, tönkretette a szerbiai bolgár közösség egységét és még mi mindent. Hát Görögországban? Az irántunk való bizalmat évtizedek folya­mán teremtettük meg, most pedig egy di­­letáns hahotázása foszlatta semmivé. A macedóniaiak szemében felgyűlt politikai tőke is megsemmisült, mert Macedónia politikai elismerését nem követte diplo­máciai elismerés. Most meg arra várunk, más mondja meg, hogy mi a teendő. A diplomácia nem divatlap, a dolgokhoz nem értő manöken-politikusok mosolya pedig nem hoz osztalékot. A diplomáciához ter­mészetesen tehetség kell, de szakmai képzés is. Tiszteletem miniszterünknek, de nemcsak magára és „embereire" kell gon­dolnia párt- vagy más vonalon, hanem az egész országra. A diplomácia mechaniz­musait és folyamatait nem értő, de in­telligens és felelősségteljes ember legalább tapasztalt munkatársakat gyűjtött volna maga köré, hogy intézzék a dolgokat, nem pedig olyannyira szakképzett „tehetsége­ket“, mint ő maga... Nem és nem ... Eb­ben a minisztériumban nem lehet normá­lisan dolgozni. ■ S most hogyan tovább Velicskov űrt — Munkatársaim többségének tiltakozá­sa és az én lemondásom egyáltalán nem személyes indítékú ebben a mai bulgáriai zűrzavarban, ez az, amit még megtehe­tünk az ország javára, mint politikusok. A továbbiakban Ganev külügyminiszter úr és a többi vezető viseli a felelősséget. Ám attól tartok, nem 45 esztendő múlva, ha­nem már a közeljövőben felelnie kell a válogatott „tehetségekért". ÜNNEP JERUZSÁLEMBEN Őszre halasztották a globális tárgyalásokat Vasárnap százezres tömeg jelenlétében ünnepelték meg Jeruzsálemben a szent vá­ros újraegyesülésének 25. évfordulóját. Az újraegyesülés, mint ismeretes, az 1967-es háború nyomán valósult meg, amikor az izraeli hadsereg elfoglalta a város arab részét. Az izraeli hatóságok erre a napra megtiltották a ciszjordániai arabok belé­pését Jeruzsálembe. Az izraeli—arab többoldalú tárgyaláso­kat őszre, az izraeli általános választások utáni időpontra halasztották — közölte az amerikai külügyminisztérium. A kétoldalú tárgyalásokkal párhuzamosan zajló több­oldalú megbeszéléseken a közel-keleti bé­kefolyamathoz kapcsolódó témaköröket taglalnak, nevezetesen: vízforrások, me­nekültügy, környezetvédelem, gazdasági fejlesztés és fegyverzet-ellenőrzés. Amint az amerikai külgyminisztérium megjegyzi, a többoldalú tárgyalások májusban lezaj­lott első menetének elemzése azt mutatja, hogy a felek komolyan és pragmatikusan viszonyulnak az izraeli—arab dialógus ezen összetevőjéhez. Négynapos szünet után az izraeli légi­erő folytatta a dél-libanoni Hezbollah­­célpontok támadását a szíriai határtól három kilométernyire. A szíriai légvéde­lem tüzet nyitott az izraeli gépekre. Em­beráldozatról nem érkezett jelentés. A libanoni parlament 76 szavazattal 1 ellenében és 3 tartózkodás mellett bizal­mat szavazott a Szíria-barát Basil Szoli­­kormánynak. A miniszterelnök nyilatko­zata szerint a május 16-án megalakult új kormány célkitűzései közé tartozik: elér­ni Izrael kivonulását a dél-libanoni úgy­nevezett biztonsági övezetből és helyreál­lítani a holtpontra jutott libanoni gazda­ságot. .............. ....... ■■■■ ■»■■■■ ....... IZRAELI VÁLASZTÁSOK A Kach most Izrael Központi Választási Bizottsága el­tiltotta a rasszista beállítottságú Kach mozgalmat a június 23-i választáson való részvételtől. A döntést egy 1988-as törvény alapján hozták, amelynek értelmében nem állíthat jelölteket egyetlen olyan alakulat sem, amely nem ismeri el Izrael állam sem indulhat zsidó voltát és demokratikus jellegét, vagy amelynek programja fajgyűlöletet szít. A Kach mozgalmat Meir Kahane rabbi, volt parlamenti képviselő alapította. A szélsőséges politikai nézeteiről ismert Kahanét 1990-ben gyilkolták meg New Yorkban. Mozgalmának jelöltlistáját már az 1988-as választásokon is betiltották. 1992. június 2. • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • RÖVIDEN • • A kolumbiai hadseregnek sikerült megtörnie a gerillaerők átfogó, csaknem egy hétig tartó offenzíváját. Az összecsa­pások során a támadók mintegy 70 harcost veszítettek. A vereség feltehetőleg arra fogja késztetni a felkelőket, hogy elfogad­ják az egy hónappal ezelőtt megszakított tárgyalások újrafelvételét. • Az Afrikai Nemzeti Kongresszus (ANC) figyelmeztette a dél-afrikai kor­mányt, hogy amennyiben június végéig nem kötelezi el magát egy ideiglenes kor­mány, valamint az alkotmányozó gyűlés megalakításáért, júliusban „példa nélküli tömegmegmozdulásokat“ fog kezdeményez­ni. Nelson Mandela, az ANC elnöke sze­rint Frederick de Klerk államfőt terheli a felelősség a színes bőrű lakosság telepü­léseit sújtó erőszakhullámért. • Több ezer diák foglalta el vasárnap a dél-koreai főváros központját a karhatal­mi erőkkel folytatott heves összecsapáso­kat követően. Az utcai tüntetés, melynek során a rendfenntartó erők alulmaradtak a túlerővel vívott küzdelemben, folytatá­sa volt a Hanyang egyetem Campusában lezajlott háromnapos gyűlésnek, amelyen mintegy 50 ezer tüntető diák kijelentette, hogy fokozni fogják a harcot a jelenlegi kormány megbuktatásáért . Július 13-án, a nagyelektorok testü­lete választja meg India új elnökét — je­lentette be az indiai választási bizottság. A nagyelektorok testületét a szövetségi parlament, valamint a szövetségi államok törvényhozásainak tagjai alkotják. A je­lenlegi elnök, Venkataraman ötéves man­dátuma július 24-én jár le — jelenti a France Presse. • A fiatalkorú bűnözőkre kiszabható legsúlyosabb büntetésre, 10 évi szabadság­­vesztésre ítéltek Csehszlovákiában három serdülő ifjút. A prágai sajtó beszámolója szerint a 17 éves Lukas P. 200 ezer ko­ronát ígért két hasonló korú barátjának, ha segítenek meggyilkolni szüleit, mégpe­dig az örökség reményében. Lukas apja életben maradt, a tragédia napján ugyanis késve érkezett haza, feleségét azonban, a merénylet kezdeményezőjének anyját 25 késszúrással meggyilkolták. A különös ke­gyetlenséggel elkövetett gyilkosság egye­dülálló a csehszlovákiai fiatalkorú bűnözés történetében. • Találat érte Modzsadidi ideiglenes afgán elnök repülőgépét, miközben leszál­lásra készült a kabuli repülőtéren. A piló­ta megsérült, ám az incidensnek nem volt más, súlyosabb következménye. A hírt közlő Reuter szerint egyelőre nem tudni, hogy mivel lőttek az elnöki repülőgépre: rakétával, avagy ágyúlövedékkel. • A France Presse jelentése szerint Svájc hivatalosan csatlakozott a Világ­bankhoz és a Nemzetközi Valutaalaphoz. Az utóbbihoz való hozzájárulását 2,35 milliárd dollárban állapították meg. • A togói hadseregnek sikerült vissza­állítania a rendet Sotouboua helységben és körzetében, ahol legalább 20 halálos ál­dozata van az utóbbi napokban lezajlott nemzetiségi villongásoknak — jelentette a togói rádió. Óriás parány Az indianapolisi Indiana Egyetem ku­tatói felfedezték a világ legnagyobb, a közepes méreteket pár milliószor megha­ladó baktériumát. A fűrészhal beleiből izolált baktérium szabad szemmel pará­nyinak tűnik, de a mikrobák világában óriási. A baktériumok enzimekből álló alapszerkezetét általában egyszerűnek tar­tották, de a most felfedezett Epulopiscium valószínűleg jóval bonyolultabb organiz­mus. A szakemberek nem tartják kizárt­nak, hogy tanulmányozása forradalmasí­tani fogja a baktériumok életmódjával kapcsolatos tudományos gondolkodást.

Next