Romániai Magyar Szó, 1993. március (5. évfolyam, 967-992. szám)

1993-03-02 / 967. szám

Romániai Magyar Szó 2 BEINDULT AZ EJTŐERNYŐS SEGÉLYAKCIÓ Folytatódnak a boszniai béketárgyalások ■ A Frankfurt közelében levő amerikai légitámaszpontról vasárnap késő este felszállt három katonai szállítógép a gépkocsi-konvojok által megközelíthetetlen kelet-boszniai helységek lakosságának szánt segélycsomagokkal. A csomagok élelmiszert és gyógyszert tartalmaztak. Egy amerikai katonai szóvivő a gépek visszatérte után kiderítette, hogy az első ejtőernyős segélyakció minden incidenstől mentesen zajlott le. A csomagokat néhány perc alatt ledobták a kijelölt * célpontok közül mindössze 10 méteres körzetben. Ellenséges megnyilvánulásnak semmi jelét nem észlelték. Pedig a boszniai Szerb vezérkar közleménye szerint, melyre a Tan- jug hivatkozik, a boszniai muzulmánok katkomandó-alakulatabeszivárgott a szerb ellenőrzés alatt álló területre azzal ajándékkal, hogy megpróbálják lelőni az egyik segélyszállító gépet, s a szerbeket tegyék felelőssé ezért. Az ejtőernyős segélyakció beindítása előtt szombaton két amerikai gép röplapokat szórt le Boszniában. A szerb-horvát és angol nyelvű szövegek értesítették a lakosságot, hogy megkezdődik a segélycsomagok ejtőernyős ledobása, és felhívták a figyelmet, hogy ne közelítsenek a csomagokhoz, amíg földet nem érnek, hiszen némelyik bála a 700 kg-ot is eléri. A röplapok külön hangsúlyozták, hogy a segély mindenkinek szól, egyenlően kell elosztani. Egyébként az Egyesült Államok már korábban bejelentette, hogy nemcsak a muzulmán lakosságú helységekbe, hanem a szerb, illetve horvát lakosságiakba is juttatnak ejtőernyős segélyszállítmányt Vasárnap, az akció beindítása előtt a három etnikai közösség képviselői megvizsgálták a berakodásra kész csomagok tartalmát Mint az ENSZ Menekültügyi Főbiztosságának képviselője kijelentette, a találomra kiválasztott csomagok ellenőrzése után egyik fél sem élt panasszal. Ugyanakkor azt is elmondta: felkérték a feleket, hogy szolgáltassanak tájékoztatást azzal kapcsolatban, ami az ejtőernyős segélyakció színhelyén történik. Egy kelet-boszniai vasútállomáson mintegy harminc azonosítatlan felfegyverzett, terepszínű egyérfiftiját" Viselő egyén Szállt fel egy Montenegró felé" tartó vonatra, és 20—40 ütést,'zömében 'fiatalt, elrabolt, miután mindenkit igazoltatott."Az elraboltak többsége állítólag boszniai muzulmán. Egyes értesülések szerint teherautóval ismeretlen helyre szállították, s valószínűleg koholt perben akarják felhasználni őket. New York-i hírek szerint az ENSZ-székházban tegnap szándékoztak folytatni a Bosznia-Hercegovinában egymás ellen harcoló három fél vezetőinek béketárgyalásait. Radovan Karadzsics, a boszniai szerbek vezetője vasárnap megérkezett New Yorkba, hogy előzetes megbeszéléseket folytasson a két társelnökkel, Cyrus Vance-szel és lord Owennel. Mate Boban, a boszniai horvátok vezetője a múlt hét óta New Yorkban tartózkodik, ahol már találkozott a két társelnökkel. A harmadik félt, Alija Izetbegovics elnököt tegnap délutánra várták New Yorkba Washingtonból, ahol vasárnap véget értek megbeszélései Al Gore amerikai alelnökkel. A béketárgyalásokon részt vesz az Egyesült Államok különmegbízottja, Reginald Bartholomew is. Egy ENSZ-szóvivő bejelentése szerint példátlan biztonsági intézkedéseket hoztak a világszervezet székházában a Világkereskedelmi Központban pénteken bekövetkezett robbanás nyomán. Vasárnapi számában a The Observer című angol lap azt írta, hogy Oroszország 360 millió dollár értékű fegyverszállítási szerződést kötött a szerbekkel, megszegve ezáltal a valamennyi, jugoszláv utódköztársaságra érvényes fegyverszállítási ENSZ-embargót. A lap értesülése szerint a szerződést január 22-én írták alá krajinai szerb vezetőkkel, Romániában és Bulgáriában folytatott tárgyalásokeredményeként A szerbek TU-55-ös tankokat valamint 600 km-es hatótávolságú rakétaelhárító és légelhárító rakétákat vásárolnak. Orosz katonák és technikusok máris a helyszínen tartózkodnak, hogy felszereljék a rakétaütegeket A brit lap szerint nem biztos, hogy Borisz Jelcin elnökvéleményét kikérték álszerződés aláírása előtt. Ellenblokád a Danán HETEDIK NAPJA Tegnap reggel. Immár hetedik napja, még mindig el volt torlaszolva a Duna a 856-os kilométernél. 12 jugoszláv uszály s hozzátartozó vontató. Illetve tolóhajók zárják el a hajózható medret. Közben további hajók érkeztek mindkét irányból az övezetbe, s vesztegelni kénytelenek, ami még nyomasztóbbá teszi az előállt helyzetet. Vasárnap délután,17 óra tájt engedélyezték egy bolgár motoroshajó, az Antervel áthaladását. Hogy utat nyisson, az egyik jugoszláv hajó kivontatott két uszályt a torlaszból, s a bolgár hajó — melynek azért engedték meg útja folytatását, mert rakománya élelmiszerekből áll — vízfolyás irányában túljutott a folyamzáron. Utána a jugoszláv hajó visszavontatta a két uszályt,teljessé téve ismét a zárt, továbbra is lebénítva a dunai hajóforgalmat. A Mehedinti megyei Izvoarele településsel szemben felsorakoztatott uszálytorlasz miatt a Vaskapu—II. hideoenergetikai rendszer alatt nyolc, fölötte hat hajó vár zsilipelésre s a közelben még vesztegelnek hajók, amelyek folytatni szeretnék útjukat. A román fél többszöri erélyes közbelépése ellenére a szemközti Prahovo kikötő jugoszláv hatóságai nem hajlandók feloldani a folyamzárat. A kikötőbe kiszállt Szerbia szállítási minisztere, és a Folyamhajózási Társaság vezérigazgatója, hogy a dunai hajózás lezárásának megszüntetési lehetőségeit tanulmányozza, tegnapra pedig megbeszélést tervezett az ügyben a hajósszakszervezet belgrádi vezetőivel. A Biztonságitanács nyilatkozatban szólította fel Jugoszláviát: azonnal oldja fel a Dunán létrehott folyamzárat. A nyilatkozat elítéli Jugoszláviát az ENSZ-embargót betartó országok ellen hozott intézkedései miatt, amelyek súlyosan érintik a jugoszláv hajókat feltartóztató Romániát. Dokumentumában a Biztonsági Tanács igazolja, hogy Románia helyesen járt el a jugoszláv Duna-blokáddal kapcsolatban. (Folytatás az 1. oldalról) törekvéseit és álláspontját. Ennek megfelelően üdvözli és elő kívánja segíteni a Szövetség, illetve a romániai magyarság belső önrendelkezésének és autonómia-tervezetének Románia törvényével és a nemzetközi jogszabályokkal egyező megvalósítását. ' 9 4. Magyarország hathatósan támogatni kívánja a romániai magyar társadalomnak politikai, gazdasági, polgári, kulturális, egyházi és tanügyi kibontakozását és fejlődését. Erre nézve a felek részletes javaslatcsomag megvalósításában állapodtak meg. 5. Mivel Magyarország és a romániai magyarság egyaránt érdekelt Románia demokratikus átalakulásában, készek együttesen is elősegíteni e cél megvalósítását. Ennek a folyamatnak képezi szerves részét a magyar nemzeti kisebbség és a többi kisebbség helyzetének demokratikus rendezése, Románia érdekeinek, és törvényeinek, valamint az európai jogrendnek megfelelően. ..........-6. A felek minden lehetőt elkövetnek a magyar—román államközi alapszerződés, továbbá egy államközi kisebbségvédelmi megállapodás mihamarabbi megkötése érdekében. Másfelől szorgalmazzák a magyarországi kisebbségi törvény és a romániai nemzetiségi statútumürgős elfogadását. T. Magyarország miniszterelnöke és a Romániai Magyar Demokrata Szövetség vezetői egyetértenek abban, hogy a határon túli magyar kisebbség ügyét nem szabad pártpolitikai és választási célokra felhasználni. Erre nézve szükségesnek tartják a határontúli magyarság ügyében történő politizálás Egységes jálatokra Helyezését, többpárti egyetértéssel»-- - Budapest, 1993. február 26. ; • - Az egyik legrégibb, de ennek ellenére kevésbé ismert hazai nemzeti kisebbség, a romániai albán etnikum történetét dolgozza fel dr. Gelcu Maksutovici történész professzor, a közösség neves tagja, a Romániai Albán Kulturális Szövetség elnöke, lapunk külmunkatársa. A könyv a bukaresti Kriterion gondozásában látott napvilágot 1992 végén, román nyelven, kettős évforduló jegyében: a tavaly volt Albánia függetlensége kikiáltásának 80. évfordulója és 1995-ben lesz 400 éve annak, hogy az első írásos említés történik 15 000 albán betelepítéséről Havasalföldre. A százvalahány oldalas tanulmányt albán és angol nyelvű rövid ismertetés egészíti ki. Az utóbbiakhoz csatlakozunk könyvjelzőnkkel, szokásunk szerint egy terjedelmesebb passzus idézésével. Az 1989. decemberi forradalmi események megújhodást hozó légkörében, az ország demokratizálása kapuinak szélesre tomlásával hazai albánok csoportja arra gondolt, hogy felújítja a Románia vendégszerető földjén körülbelül hét évtizeden át működött régi albán kulturális társaságok hagyományait, s 1990. május 24-én megalakította az albán etnikum társaságát, amely mentes mindennemű ideológiai meggondolástól, nem tartozik semmilyen politikai koncepcióhoz, kizárólag az albán etnikum méltósága érvényesítésének, dicsőséges történelmi múltja ismertetésének kulturális céljait követi, s ugyanakkor kidként tartós kapcsolatot igyekszik teremteni a román néppel, a világon bárhol élő albánokkal Éppen ezért a Romániai Albánok Kulturális Szövetsége már elnevezésében is egyértelműen jelezni akarja, hogy csakis művelődési célokat szolgál és csakis a romániai albánok szervezete, vagyis azoké, akik egyazon származásúnak tekintik magukat, egyetértenek a szervezet alapszabályzatával. A Romániai Albánok Kulturális Szövetségét a bukaresti első kerületi bíróság 1990. július 6-án kelt 1855. sz. végzésével jogi személyként ismerte el. Hogyan merült fel a szervezet létrehozásának gondolata? Minthogy a jelen monográfia szerzője történész és tudja, milyen jelentőséggel bírnak az utódok Számára még a legjelentéktelenebb részletkérdések is, ismertetni kíván néhány ilyent 1990 márciusában dr. Panait I. Panait • történész professzorral, a középkori történelem szakértőjével együtt fürdőhelyi kezelésen voltunk: az egykori Callatisban, vagyis Mangálián, a román tengerparton. Csaknem naponta felkerestük a több mint 2000 éves dobrudzsai város régészeti emlékeit és műemlékeit, tudva, hogy megfordultak itt görögök és perzsák, makedónok és bizánciak, rómaiak, törökök és oroszok, később pedig a trákok északi ágát képező gétáktól származó őslakosság mellett számos más népesség is megtelepedett Innen az is, hogy nics semminemű etnikai előítélet a vidéken, ahol századok óta élnek együtt románok, törökök, tatárok, bolgárok, görögök, örmények, németek, de albánok is. Néha-néha felkerestük Esmahan szultán mecsetjét is, amely 1590-ben épült, ma pedig az iszlám építészet és művészet emlékeként tartják számon... Panait I. Panait kolléga segítségével igyekeztünk kibetűzni a török katonák és tisztségviselők sírkövein látható feliratokat, hiszen közöttük bizonyára voltak albánok is. Elbeszélgettünk a sitvekkel, albánokat is felfedeztünk soraikban ,ők mondták el, hogy Babadagban is vannak rokonaik. A helybeli törökök és tatárok már párokat is szerveztek, egyet vallásfelekezeti alapon, a muzulmán albánokat is csatlakozásra kérték fel. Akkor merült fel bennem a gondolat, célszerű lenne nekünk is saját szervezetet alakítani, hogy megőrizzük bizonyos szokásainkat, összegyűljünk mint az egykori agapékón vagy nemzeti és vallási ünnepek alkalmával, emlékezzünk őseink történetére és nyelvére, s egyáltalán, hogy önálló etnikumként hallassunk magunkról. Bukarest felé tartva megszakítottam utamat konstancai barátomnál, dr. Naim Themónál, beszámoltam neki szándékomról. Mindkettőnknek vannak ilyen értelmű családi hagyományaink, ő a neves dr. Ibrahim Themónak, a dobrudzsai albánok és konstancai társaságaik elismert vezetőjének fia, az én apám pedig a bukaresti albánok szervezetének vezetőségi tagja volt egészen addig, amíg a szervezet 1953-ban könyvjelző meg nem szűnt. Hazaérkezve felvettem 3 kapcsolatot elsősorban a volt albán kulturális társaságok régi tagjaival, akikhez mindig baráti viszony fűzött, sőt együttműködés is a romániai albánok összejöveteleinek szervezésében, a rájuk vonatkozó történeti írások megszerkesztésében ... Telefonon vagy levelezés útján kapcsolatba léptem továbbá kolozsvári, craiovai, ploiesti-i, pitesti-i, giurgiui és más honfitársainkkal, majd megragadva azt az alkalmat, hogy a bukaresti albán nagykövetség 1990. május 24-én vendégül látott bennünket és más albán nemzetiségű állampolgárokat is, akikkel addig még nem sikerült kapcsolatba kerülnünk, hogy,valamennyin tanácskozzunk, elhatározzik a szervezet megalakítását és megválaszt szűk vezető bizottságát, amelynek foglalkoznia kellett aztán az elismertetés összes jogi formaságával. Az 1990. május 24-én megválasztott vezető bizottság összetétele a következő vett: Odri Gelcu Sefedin Maksutovics professzor — elnök, dr. Elena Cristea — alelnök, Lüle Simion — titkár, dr. Ncolae Djamo professzor — tiszteletbeli elnök, Lili Meruna Remzi — pénztárnok, Mátéi Daniel, Dumitru Polena, Fatime Alievici, Aslan Kadri — tagok, Cristia Maksutovci — ifjúsági felelős, Neti Fillon szociális felelős, Remzi Ghica könyvtáros. 1991-ben kooptálták a vezetőségbe Nícu Constantin színművészt, Baki Ymeri költőt, Ghimeș Gheorghe tanárt, Enver Kemal Selimét. Néhány lelkes kezdeményező személye áldozatvállalásával igyekeztünk legyűrni az élénk'' ttérnyésülő szántos'anyagi nehézséget, amelyek abból adódtak, hogy O-pontról indultunk, hogy a hazai albánok túlnyomó többsége idős, szerény jövedelmű nyugdíjas, a fiatalokban pedig már nincs meg a nemzetiségi öntudat, hogy a régi kulturális társaságok összes javait már nem szerezhetjük vissza, hogy nincs székházunk és így tovább. Viszonylag rövid idő alatt sikerült kinyomtatnunk az első 200 tagsági könyvet, felvennünk a kapcsolatot vidéki érdekeltekkel, hogy felújítsuk a társaság régi hagyományokra visszatekintő konstancai fiókszervezetét, hasonlót létesítsünk Craiován, esetleg kiadványt jelentessünk meg Albán Szó címmel, de az infláció hamar keresztülhúzta számításunkat. Aktívan részt vettünk viszont a romániai etnikumokkal kapcsolatos akadémiai, művelődési minisztériumi rendezvényeken, televíziós és rádióadásokban, cikkekkel és interjúkkal jelentkeztünk az albán etnirikumról a sajtóban. Mint mindig, a legnagyobb figyelmet szenteltük az 1912. november 28-i függetlenségi nap évfordulója megünneplésének. 1990-ben albán kulturális estet rendeztünk a bukaresti Dalles előadóteremben... A jubileumi esztendőben, 1992. május 16-én» a Nemzetközi Jogi és Külpolitikai Társaság kerekasztaltanácskozást látott vendégül Albánia függetlensége kikiáltásának 80. évfordulója alkalmából, június 20-án az Együttélés című tévéadást teljes egészében az albán közösségnek szentelték... A román televízióban számos előadás hangzott el az albán kolónia hagyományairól.. . Az együttműködés kapcsolatait építettük ki a kosovói, mecedóniai, olaszországi, svédországi albánokkal, a tiranai Albánia—Románia Társasággal... A Romániai Albánok Kulturális Szövetsége képvseletében dr. Gelcu Maksutovici professzor tudományos értekezéseket tartott különböző országos és nemzetközi fórumokon. A romániai albán közösség egész tevékenységének jelentős érdeme, hogy minden alkalommal és minden időszakban sikerült eltávolodni a pillanat politikai konfrontációitól, tagjainak különböző véleményétől a politikai pártállás, a vallás, a szociális vagy regionális különbözőségek tekitetében, mindenek felett és előtt szorgalmazva a nemzeti érdekeket, Albánia méltóságának, szabadságának, függetlenségének és szuverenitásának tiszteletét, megvédelmezését azoktól, akik nem ismerik, s főképpen azoktól, akik nem szeretik. Éppen ezért elmondhatjuk, hogy a romániai albán etnikum minden megnyilatkozásában, kezdve az újjászületéstől el egészen napjainkig kifejezésre jutott ez az átfogó nemzeti és humanitárius szellem, az albánok történetének, természetes és történelmi jogainak a vélelmezése, a nemzetiség megőrzése, (Je nem nacionalista, nem sovén követelések céljával, hanem az etnikai önazonosság, az évszázados szokások és hagyományok megőrzésének szándékával, hiszen olyan népről van szó, amely kitart ősi földjén és a legjobb szándékok vezérlik, az együttélésé a többi néppel, főként a szomszédos népekkel... Innen következik a hazai albán kisebbség jó együttélése a többi albán nemzetiséggel, függetlenül attól, hogy milyen országban vagy milyen kontinensen élnek. A romániai albánok a legjobb viszonyban vannak továbbá a vendégszerető románokkal, de ugyanakkor az összes többi nemzeti kisebbséggel is, amelyekkel sok a rokonvonásuk ... a tisztelet és a hála érzésével viseltetnek befogadó hazájuk iránt. Megismételjük és annyiszor el fogjuk mondani, ahányszor szükségesnek mutatkozik, hogy míg őseink számára Románia második hazájuk volt, ahogy azt szeretettel, büszkeséggel de főként hálával mindig is vallották, számunkra, a mai nemzedék számára, amely zömében már itt született, Románia az első és egyetlen hazánk... NÉGYSZÁZ ÉVE MÁR • A NAGYVILÁG HÍREI • Bukarest és Isztambul versengése Az egykori Szovjetunió darabokra szakadása és a jugoszláv válság tartóssá válása, elmélyülése nyomán vitathatatlanul jelentős mértékben fokozódott Törökország és Románia szerepe a Balkán, a Fekete-tenger térségében. Földrajzi fekvéséből, nagyságából, gazdasági és katonai súlyából adódóan a két ország a jelek szerint igényt tért az említett övezetben az első hegedűs szerepére. S burkolt Vagy kevésbé álcázott formában Románia és Törökország között immár hosszabb ideje tart a versengés azért, hogy közülük melyik legyen a térség vezető hatalma. Az nem lehet vitás, hogy ebben a versenyfutásban Törökország helyzeti előnynyel rendelkezik. Nem csak arról van szó, hogy gazdasági tekintetben Románia és Törökország korántsem ugyanabba a súlycsoportba tartozik, s még csak nem is arról, hogy a volt Szovjetunió déli részén elterülő, immár önálló életet folytató köztársaságokra óriási befolyást gyakorol a Boszporusz partján elterülő állam, hanem mindenekelőtt arról, hogy Törökország része az európai struktúráknak. Márpedig ez meghatározó jellegű és jelentőségű előnyt biztosít neki. Ezt az alábbit is szemléltetik. Az elmúlt hét végén Isztambulban öszszejövetelt tartottak a fekete-tengeri térséghez tartozó országok parlamenti elnökei. A tanácskozáson a román delegáció, amelyet Adrian Nastase, a Képviselőház elnöke vezetett, kísérletet tett, hogy megerősítse Románia befolyását, pozícióit az övezetben. Csakhogy Románia befolyásának térhódítása nyilvánvaló módon Törökország szerepének csökkenését jelentette volna. Amint azt sejteni lehetett, ebben a harcban a török diplomácia pontozásos győzelmet aratott. Az isztambuli összejövetelen elhatározták a fekete-tengeri térséghez tartozó 11 ország parlamenti Közgyűlésének a megalakítását. Ezzel a gazdasági, kereskedelmi, kulturális és más jellegű együttműködés céljából korábban létrehozott fórum most parlamenti dimenziót öltött. A megállapodás értelmében a 70 tagú Parlamenti Közgyűlésben a tagállamokat megillető helyre az országok lakosai számának arányában oszlanak meg. Albánia, Örményország és Moldova négy-négy helyet, Azerbajdzsán, Bulgária és Grúzia öt-öt helyét, Görögország hatot, Románia hetet, Törökország és Ukajna kilencetkilencet, míg Oroszország tizenkét helyet kapott ebben a konzultatív szervben. Meglehetősen heves vita bontakozott ki a szavazás módját illetően. A román delegáció amellett érvelt, hogy a Parlamenti Közgyűlésben a képviselők mindegyike saját belátása szerint szavazzon, minthogy a nemzeti parlamentekben sem létezik már monolit egység. Ezzel viszont nem értettek egyet más országok képviselői, akik attól félnek, hogy a tagállamok egyikébenmásikában észlelhető belpolitikai feszültségek ezzel kivetődnének a térség egészére. Végül is a vita kompromisszummal zárult: két évig tartó átmeneti időszakban egy-egy ország parlamenti képviselői egységesen fognak szavazni, azt követően pedig a szavazás módjának problémáját újból vita alá bocsátják. Nem koronázta siker azt a román javaslatot sem, hogy a Parlamenti Közgyűlés titkárságának székhelye Bukarestben legyen. Minthogy a körülbelül 400 millió lakost számláló fekete-tengeri országok gazdasági együttműködési fórumának minden vezető szerve Isztambulban székel, logikusnak találtatott, hogy a Parlamenti Közgyűlés titkársága is ugyanott működjön. Sőt, a Parlamenti Közgyűlés júniusban összehívandó első ülésszakát is Isztambulban tartják. A mostani összejövetelről azonban hiányoztak Görögország és Bulgária képviselői. Ennek magyarázatát abban kell keresni, hogy mindkét országnak — persze más-más okokból kifolyólag — súlyos ellentétei vannak Törökországgal. Ez a tény a továbbiakban a kezére játszhat a román diplomáciának. Bulgária és Görögország távolmaradása azonban megkérdőjelezheti ennek a regionális együttműködésnek a jövőjét. SZÉKELY LÁSZLÓ Melescanu Minszkben Kétnapos hivatalos látogatást tesz Teodor Melescanu külügyminiszter belorusz kollégája, Pjotr Kravcsenko meghívására Minszkben. Tanácskoznak a kétoldalú kapcsolatokról és parufálják a román—belorusz barátsági és együttműködési szerződést. ---------------------------------.... -------A román külügyminiszter minszki látogatása alkalmával aláírják továbbá a két ország közötti vízumkötelesség megszüntetéséről szóló egyezményt, megtárgyalnak és aláírásra előkészítenek fontos kétoldalú dokumentumaikat, mint a konzuli megállapodást, a kulturális, tudományos és oktatási együttműködési kormányegyezményt, továbbá néhány részmegállapodást, így például gazdasági jellegűeket is. ■ ROBBANÁS A FELHŐKARCOLÓ ALATT A Világkereskedelmi Központnak, a World Trade Centernek otthont nyújtó 110 emeletes Iker-felhőkarcoló alagsorában, a New York-i Wall Street-en hatalmas robbanás történt péntek délben A robbanás beszakította az alagsori parkoló mennyezetét, s 65 méter átmérőjű és 30 méter mély krátert ütött. A tűz okozta sűrű füst gyorsan elárasztotta mind a két gigászi felhőkarcolót főként a liftaknákon keresztül. Figyelembe véve, hogy a két épületben nem kevesebb, mint százezer ember dolgozik, s hogy a rövidzárlat miatt leállt mind a 250 lift, a bentlévők pánikba estek, a szolgálati lépcsőkön, vaksötétben voltak kénytelenek lebotorkálni az emeletekről. A bennmaradottak közül sokan kitörték a szekuritüveg ablakokat, öt ember meghalt, több mint ezren sérüléseket szenvedtek, nagyon sok a füstmérgezés. A robbanást követően rövid időn belül a helyszínre érkezett a tűzoltóság, a rendőrség, a mentők, a tévékocsik. A tüzet sikerült gyorsan eloltani, utána megkezdődhetett az elsősegélynyújtás. A két iker-felhőkarcolót, amelyek magassága a tévéantennákkal együtt eléri a 600 métert, nem fenyegeti összeomlás veszélye, jóllehet az egyiknek a tartószerkezete is károsodást szenvedett............ A vizsgálatot végző csoport szóvivője szerint dinemit robbant az alagsorban. Méghozzá mintegy száz kilogammnyi, egy gépkocsiba rejtve, amelyet távirányítással robbantottakfel. A hatóságok, mintegy ötven szervezet, illetve személy részéről kaptak értesítést, melyben az illetők magukra vállalják a felelősséget a történtekért. Az egyik telefonáló azt állította, hogy horvát harcosok csoportja nevében beszél, a másik egy ún. szerb felszabadító frontra hivatkozott. Bár az igazságot nehéz megállapítani, nem kelheti el a közfigyelmet az a tény, hogy a robbanás a boszniai ejtőernyős segélyakció megkezdése és a három boszniai hadban álló fél New York-i tárgyalásainak felújítása előtt történt Merényletek sorozata követte e hétvégén a New York-i robbanást Londonban a Camden Street kereskedelmi utcában robbant egy bomba, tíz embert sebesített meg. Az értelmi szerző az Ír Köztársasági Hadsereg. Kairóban a fundamentalista muzulmánok rejtettek el bombát egy kávéházban. Robbanása négy ember halálát okozta és húszat megsebesített. Ugyancsak szélsőséges muzulmánok robbantottak a Fülöp-szigetek déli részén levő Zamboanga nemzetközi repülőtéren. A merénylet nyomán 19 ember meghalt, kettő válságos állapotban van. Egy Bakuba tartó azeri vonaton vasárnap reggel tíz ember vesztette életét és 15 szenvedett sebesüléseket bomba robbanása következtében. Zágrábban az amerikai nagykövetség előtt helyeztek el bombát. Szerencsére idejében hatástalanították. A franciaországi Toulouse-ban egy külföldi bevetésekre kiképzett ejtőernyős hadosztály főhadiszállása mellett történt robbanás. A kolumbiai Medellinben gépkocsiba szerelt bomba robbant, negyven ember sebesülését okozva. A kábítószercsempészek ezzel a merénylettel válaszoltak a medellini kábítószer-kartell vezetője, Pablo Escobar elfogását célzó rendőrségi akciók fokozására. 1993. március 2. Prágai Tükör címmel új negyedéves magyar nyelvű folyóirat látott napvilágot a cseh fővárosban. A száz oldalon, háromezres példányszámban jelentkező kulturális és közéleti lap kiadója a Cseh- és Morvaország Magyarok Szövetsége, főszerkesztője pedig a magyar egyetemet végzett Ludie Szymanowska. A Prágai Tükör, melynek megjelentetése a csehországi sajtónak juttatott dotáció felhasználásával vált lehetségessé, nem csupán a mintegy húszezres csehországi szórványmagyarságnak szól, hanem célja egyben az egymás mellett élő nemzetek és kisebbségek együttélése eszméjének ápolása. BULGÁRIÁBAN IS? Ani Kruleva, a bűnügyi rendőrségi főosztály vezetője azzal vádolta a parlamentben a Demokratikus Erők Szövetsége antikommunista koalíció volt kormányát, hogy illegálisan lehallgattatta a Podkrepa antikommunista szakszervezet vezérei, valamint a bulgáriai törökök érdekeit védelmező Mozgalom a Jogokért és Szabadságjogokért elnevezésű szervezet több tagja telefonbeszélgetéseit. Filip Dimitrov volt miniszterelnök, a Demokratikus Erők Szövetségének jelenlegi elnöke a bírálat kapcsán megjegyezte, hogy a demokrácia veszélyben forog, Ani Kruleva vádaskodásai pedig az új centrista kormány visszarendezési politikájához tartozik. MILYEN ISKOLA A SZAMBAISKOLA? • A riói karneválról röviden hírt adtunk. Többet tudhatunk meg róla filmm VASÁRNAPI MAGAZIN egyik utóbbi számából. Az írás szerzője Németh Péter, Abraham (ez nem illetlenség; Brazíliában az emberek egymást — a vadidegenek is — keresztnevükön szólítják), tulajdonképpen Abraham Peczenik, a Tours Brasil utazási iroda vezetője lengyel származású, Argentínában született és élt, ma is argentin állampolgár, de 23 éve Brazíliában dolgozik. Üzleti filozófiájának megfelelően legfeljebb 7-8 ezer turistát fogad egy évben, mert mint mondja, ha húszezret akarna utaztatni, nem tudna mindegyikőjükre odafigyelni. — A mostani karneválra sem fogadok túl szó vendéget, már csak azért sem, mert ez az ünnepség az utóbbi időben nagyonnagyon drága lett — mondja Abraham. — A szezon itt egyébként decemberben kezdődik és körülbelül március végéig tart, a karnevál kisebb-nagyobb eseményeire február 20. és 25. között kerül sor. A szállodák nagyon megemelik ilyenkor az áraikat, és korábban azt is kötelezően előírták, hogy legalább hét éjszakát kell náluk tölteni. Most mintha fordulat történt volna ezen a területen, az idén először árcsökkentést hajtottak végre és a „csomagban “ árult karneváli program már csak négynapos. A légitársaságok ajánlatai 1200— 1300 dollárra szóltak, ennyiért lehet megnézni e világ leghíresebb, legnagyobb ünnepségét. — ön ezek szerint 23 éve szervezője, résztvevője, ha úgy tetszik szereplője ezeknek a karneváloknak. Mi az, amit el lehet mesélni róla? — Mesélni? Mesélni nem lehet erről, ezt látni kell. Amit elmondhatok, az legfeljebb csak néhány száraz adat, alig több annál, amit az útikönyvek is tartalmaznak. Az tudniillik, hogy 1855 óta létezik ez a zenés-kosztümös felvonulás, amelynek az igazi attrakciója február 21- én, vasárnap este kezdődik, az első osztályú szambaiskolák felvonulásával és tart másnap reggelig. Mindegyik napon hétnyolc szambaiskola tart bemutatót meg-, szakítás nélkül. Minden szambaiskolában háromféíégy ezer ember van, órákon át vonulnak föl bemutatva legújabb szambaprodukcióikat, fantasztikus színes forgatagot produkálva. — Mit jelent az, hogy legújabb szambaprodukció? Maga a tánc, gondolom, lényegében változatlan... — Nagyot téved, mert minden évben változik, változnak a lépések, a koreográfia, tulajdonképpen, ahogy lezárul az egyik karnevál, ezek a profi szambaiskolák, amelyeknek persze semmi közük nincs a normál edukációhoz, amolyan futballkluboknak nevezném őket, szóval ezek azonnal, a verseny másnapján elkezdenek fölkészülni a következő karneválra, kidolgozni az új táncot és persze a ruhakölteményeket. — A riói karnevál nemcsak az esemény látványossága okán híres, legalább ennyire hírhedett a bűncselekményekről is ... Egyébként is azt tartják, hogy Rio de Janeiro a világ bűnügyileg legfertőzöttebb városa, alig akad vendég, aki megúszná atrocitás nélkül. — Szerintem ez erős túlzás. A karnevál alatt, amikor több százezer ember gyűl össze koncentráltan egy helyen, nyilvánvalóan megnő a bűncselekmények szt is. De korántsem olyan kirívóan, mint ahogy azt terjesztik. Úgy vélem, semmivel sem kriminalizáltabb a helyzet Rióban, mint mondjuk Chicagóban vagy New Yorkban, de bátran hasonlíthatom Párizshoz, Rómához vagy akár Milánóhoz is. Persze nem vitás, annak aki a strandon elől hagyja az értékes kameráját s közben elmegy fürödni, jó esélye van arra, hogy ellopják. De aki kellő«n elővigyázatos, betartja azokat a nem túlságosan nehezen betartható szabályokat, amelyeket ideérkezésükkor el is mondunk nekik, annak nem kell semmitől tartania. — Mik ezek a biztonsági előírások? — Az egyik az, hogy mindenki tegye be a pénzét a szálloda széfjébe, s ha csak lehet, hitelkártyával vásároljon. Nem kell pénzzel a zsebben járkálni. Kiváltképp a tengerpartra kivinni, öt-tíz dollár untig elegendő egy kólába, egy italra, egy fagylaltra. Körülbelül ennyi és t nem több amire oda kell figyelni. — Magyarország meglehetősen távol van Brazíliától, az utóbbi időben azonban mintha egyre több utazási iroda venné fel programjába a brazil kirándulásokat. Gondolom, ön sem csak pihenni jön február végén Budapestre. Először hadd cáfoljam meg azt az állítását, hogy Magyarország távol van Brazíliától. Ma már mindenhová könnyen el lehet jutni, legfeljebb egy napot vesz igénybe az utazás. Az utóbbi időben az árak is kedvezőbbnek mondhatók, tehát megnyílt az út a középosztálybeliek számára is. Ami Magyarországot illeti: valóban nem pihenni jövök, bár szívesen tenném, mert nagyon szeretem az önök országát. Teljesen új piac számunkra, s úgy tűnik, nagyon jó piac. NEVELETLEN, DE ŐSZINTE FRANCIÁK Milyenek a franciák? Természetesen jól nevettek, illemtudóak és elegánsak. Legalábbis a nem francia hiedelem szerint A saját tükör egészen mást mutat. Egy közvéleménykutatásból ugyanis az derül ki, hogy az orrát piszkálja 45, tele szájjal beszél 36, feltűnően ásít 30 százalékuk. És ez még mindig csak részlet a viselkedési mozaikképből. Nyolc százalék beismerte, hogy hetente egyszer mosdik. Hat százalékról kiderült, hogy „életében legalább egyszer előfordult, hogy egy hétig nem cserélt alsóneműt.“ Jóllehet a L’Echo des Savannes szatirikus kiadvány, a felmérés hiteles, merthogy a francia közvélemény körében is a komolyságáról és szavahihetőségéről ismert Ipsos készítette a vizsgálatot. 1992. december 28— 30. között 828 személyt kérdeztek meg, reprezentatív minta alapján. További el nem hanyagolható részlet az Ipsos-tanulmányból: a megkérdezettek 45 százaléka — férfiak vonatkozásában 51 — beismerte, hogy tösvény, nem szívesen fizet másnak... Ha vitatkozik, nem hajlandó végighallgatni a másik fél véleményét 44 százalék. Harminchét százalékuk meglóg, ha bejelentik, hogy nyugdíjba vonuló kolléga számára gyűjtenek. Mindezek után elismerést érdemel az őszinteség és nemcsak az elmondottakért, hanem mert 15 százalék azt is bevallotta, hogy ha lehet, inkább nem adja vissza a barátaitól kölcsönkért pénzt. (MTI-Press)