Romániai Magyar Szó, 1993. szeptember (5. évfolyam, 1123-1147. szám)

1993-09-18 / 1137-1138. szám

Romániai Magyar Szó 2 Miért voltán hasznosan a tárgyaláson? Akárcsak előző nap, a külügyminiszté­­riumi tárgyalások csütörtökön is az elő­irányzatokhoz viszonyítva egy órával to­vább tartottak. Ezt követően kertült sor a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmény és a beruházásvédelmi egyez­mény ünnepélyes aláírására. E két fontos dokumentum aláírása után Teodor Meles­­canu és Jeszenszky Géza rövid beszédet mondott, mintegy összegezve a lezajlott tárgyalások eredményeit. Mindkét kül­ügyminiszter külön kitért arra, miért bi­zonyultak hasznosaknak az eszmecserék. Lévén, hogy mindkét felszólalás konklú­zió jellegű értékeléseket tartalmaz, rész­letesen ismertetjük azokat. A román diplomácia vezetője azzal kezd­te felszólalását, hogy egy bizonyos napi­lap véleményétől eltérően a magyar kül­ügyminiszter látogatása, a megbeszélések nem okoztak fejfájást, hiszen kellemes, nyílt, őszinte légkörben zajlottak le. Teo­dor Melescanu ezzel arra utalt,­­hogy szer­da reggeli számában az Adevarul című napilap első oldalon képet közölt Je­szenszky Géza repülőtéri fogadtatásáról. A képen mindkét miniszter a fejét fog­ja. A szemfüles fotoriporter feltételezhe­tően akkor kapta lencsevégre őket, ami­kor azok szél borzolta hajukat simít­­gatták igazították. Ezt követően Teodor Melescanu megis­mételte előző napi értékelését, mely sze­rint a látogatás történelmi eseményt je­lent, hiszen először köszöntünk magas rangú magyar politikust, külügyminisz­tert Bukarestben 1990 januárja óta. Egyben kifejezte meggyőződését, hogy a látogatás hozzájárul a kétoldalú kapcso­latok fellendítéséhez. A tárgyalások során — mondotta Teo­dor Melescanu — sikerült tisztázni ál­láspontjainkat minden vonatkozásban, s a legtöbb kérdésben megtettük az első, reményre feljogosító lépéseket. Mintegy konkretizálva az elhangzott értékelést, rá­mutatott, hogy a két fél megállapodott: folytatja és felgyorsítja a tárgyalásokat a kétoldalú alapszerződés mielőbbi aláírá­sa érdekében. Ama véleményének adott hangot, hogy nem léteznek­­olyan akadá­lyok, melyek mesterségesen késleltetnék a szerződés mihamarabbi kidolgozását. „A két függőben lévő kérdésben — hangsú­lyozta —, a határklauzula és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek hely­zetére vonatkozó klauzula tekintetében felkutattunk olyan lehetőségeket, melyek előrelépéssel kecsegtetnek. Azok szakértői megbeszélések tárgyát képezik majd és remélem, rövidesen valós eredményekről számolhatunk be. Meggyőződésem, hogy az alapszerződés szövegének kidolgozása hozzájárulást jelent majd nemcsak Ro­mánia és Magyarország kapcsolatainak alakulásához, hanem a térség és Európa stabilitásához is.“ Mint a továbbiakban rámutatott, a meg­beszélések egyik fontos tárgya a nem­zeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaival és kötelezettségeivel kapcsola­tos kérdések megvizsgálása volt. Han­goztatta, hogy tájékoztatta a magyar mi­­nisztert azokról az erőfeszítésekről, me­lyeket a román kormány tesz a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek stá­tusának szüntelen javítása érdekében, akárcsak arról, milyen tevékenységet fej­tett ki a létrehozása óta eltelt hat hónap alatt a Nemzetiségi Tanács. Kiemelte, hogy megállapodás jött létre arra vonat­kozólag, az elkövetkező időszakban Bu­karestben és Budapesten szimpóziumokat szerveznek véleménycsere céljából a nemzeti kisebbségek státusáról Euró­pában, Románia bizonyos földrajzi öve­zeteiben, valamint a Romániában és Ma­gyarországon élő kisebbségek státusának összehasonlítása céljából. „Biztosítom Jeszenszky urat és rajta ke­resztül a magyar kormányt — folytatta Teodor Melescanu —, hogy a jelenlegi ro­­mán kormány és merem állítani az egész román társadalom egyik alapvető célki­tűzése a demokratikus reformok folyama­tának felgyorsítása az igazán demok­ratikus társadalom megteremtése, az emberi jogok, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogai­nak tiszteletben tartása. Ezzel össze­függésben rámutattam, hogy Románia felvétele az Európa Tanácsba, a Kö­zép-európai Kezdeményezés elnevezé­sű csoportosulás vagy a visegrádi cso­­port tevékenységében való részvétel hoz­zájárulhat országunkban a demokratikus átalakulási folyamatok felgyorsításához. Tájékoztattam Jeszenszky urat, hogy ér­dekünk a közvetlen részvétel a Közép­­európai Kezdeményezés tevékenységé­ben, mely a kisebbségek státusára vonat­kozó dokumentum kidolgozásán munkál­kodik. Megelégedésünkre szolgálna to­vábbá, ha Magyarország egyértelmű tá­mogatásban részesítené Románia felvé­telét az Európa Tanácsba. Jeszenszky úr biztosított, hogy a magyar vezetés egyik alapvető célkitűzése az övezet valameny­­nyi országa, így Románia európai integ­rációs törekvéseinek támogatása“. Válaszbeszédének bevezető részében Jeszenszky Géza köszönetét fejezte ki azért, hogy a román sajtó, a magyar sajtó, akárcsak a külföldi sajtó, nagy figyelmet szentel a látogatás tükrözésé­nek. Ez az érdeklődés szerinte annak a felismerését jelzi, hogy a két ország népe, társadalma mennyire érdekelt ab­ban, hogy a magyar—román viszony mi­nél jobb legyen. Mint mondotta, ez a magyar kormánynak régi törekvése. Az 1990 májusában megalakult kormány programjában szerepelt egy pont, mely kimondta: Magyarország valamennyi szomszédjával a legjobb viszonyra törek­szik, és ezt szerződésekben is kész rög­zíteni. E program szellemében az elmúlt három és fél évben a magyar kormány azon munkálkodott, hogy ne csupán Ma­gyarország, hanem az egykori kommunis­ta tömb minél több tagja vegyen részt az európai integrációban, s ily módon jól működő demokráciát felmutató, pros­peráló országokként legyenek Magyaror­szág partnerei. „Kezdettől fogva nagy hangsúlyt he­lyeztünk arra — mondotta a továbbiakban a magyar külügyminiszter —, a két ország viszonyában a Romániában élő magyar kisebbség kérdése úgy szerepeljen, hogy az mindenképpen elégítse ki a romániai magyarok — megítélésem szerint léte­ző, jogos — törekvéseit. Ezekről a kérdé­sekről nagyon eredményesen, nagyon őszintén beszéltünk­. Emlékeztetett egyben, útjának egyik fő célja az, hogy a két ország lakói köz­vetlenül is hasznát lássák a Bukarestben folytatott tárgyalásoknak. Ezzel összefüg­gésben rámutatott: kézzel fogható ered­mény az, amiben megállapodás jött létre, nevezetesen: „a legrövidebb időn belül meg kell szüntetni azokat a viszonyokat, melyek a két ország államhatáránál kia­lakultak, az elviselhetetlenül hosszú sor­ban állást“. Ennek érdekében egy ko­rábbi megállapodás alapján a két fél még ebben az évben két, nemzetközi for­galomra alkalmas, jól kiképzett új ha­tárátkelőhelyet nyit, magyar oldalom Battonya és Méhkerék román oldalon pe­dig Tornya és Nagyszalonta lesz az új határátkelőhely. Abban is egyet­értett a két fél, hogy rövid időn belül más ha­tárátkelőhelyeket is meg kell nyitni. Azok nem csupán a két ország állampolgárai számára fontosak, hanem a délszláv vál­ság következtében a Románia és Magyar­­ország felé terelődő nemzetközi forga­lom átengedését is elmozdítják. „A két nép közötti kívánatos jobb megértést az iskolában kell elkezdeni — hangsúlyozta a magyar külügyminiszter. — Ennek előmozdítására megállapod­tunk, hogy tankönyveinket, különös te­kintettel a történelem-tankönyvekre, meg­vitatjuk szakértők, tudósok közreműkö­désével. Azt hiszem, ez­­ megint olyasmi, ami az állampolgárok számára közvetle­nül is értékelhető lesz, mert nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a nem­ tudáson a­­lapuló előítéleteket el tudjuk oszlatni. Közös célunk, hogy a német—francia megbékélés lehetőleg példa legyen Ro­mánia és Magyarország számára“. A továbbiakban kitért arra, hogy a kölcsönös jobb megismerést szol­gálja, ha a diákok egymás országába látogatnak, egymás országában tanulmá­nyokat folytatnak. Ezt oly módon is meg kell könnyíteni, hogy a diplomákat köl­csönösen elismerjék egymás országában. E célból a két ország szakértői megálla­podást készítenek elő. A parlamenti pártok vezetőivel lezaj­lott megbeszéléseivel kapcsolatosan Je­szenszky Géza kijelentette: „Nagy örömmel állapítottam meg, hogy kapcso­lataink alapelveiben egyetértés van a pár­tok között. Egyetértés van abban is, hogy a két ország stabilitása és jó viszonya na­gyon fontos eleme az európai stabilitás­nak. Továbbmenően egyetértést tapasztal­tam abban a kérdésben is, hogy a jó vi­szonyhoz szükség, van arra, hogy a két országban élő kisebbség helyzete tör­­vényhozásilag is rendeződjék“. Befejezésül, nagyon hasznosaknak ítélte meg a lezajlott találkozókat.­ ­ SZÉKELY LÁSZLÓ • A NAGYVILÁG HÍREI • „Magyar-magyar“ találkozó Jeszenszky Géza magyar külügyminisz­ter csütörtöki programjának egyik fontos, a sajtó által várva várt mozzanata az RMDSZ székházában tett látogatása volt. A „magyar—magyar“ találkozóra az új­ságírók azonban nem voltak „hivatalosak“ a megbeszélésekre zárt ajtók mögött ke­rült sor. Mint később megtudtuk, a ma­gas rangú vendég előbb Markó Béla szö­vetségi, Takács Csaba ügyvezető és Csiha Tamás SZKT-elnökkel találkozott, majd az RMDSZ parlamenti csoportjával folyta­tott eszmecserét. A közel egyórás látoga­tás után a házigazdák a következőképpen kommentálták az eseményt: Markó Béla, az RMDSZ szövetségi el­nöke: Jeszenszky miniszter úr látogatása kiemelkedő esemény számunkra, hiszen az erdélyi magyarságnak mindig is érdeke volt, hogy a két ország között feszültség­­mentes kapcsolatok alakuljanak ki. Az erdélyi magyarság ugyan a román lakos­ság szerves része, de hagyományai, kultú­rája, nyelve révén szorosan kötődik a magyar nemzethez, annak alkotó eleme. A székházunkban tett látogatása idején Jeszenszky úr tájékoztatta képviselőinket, szenátorainkat, az RMDSZ tisztségviselőit a magyar belpolitikai helyzetről, Budapest külpolitikájáról, mi pedig a magunk so­rán felvázoltuk a romániai magyarság je­lenlegi helyzetét, törekvéseit. Egyetértet­tünk abban, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek jogainak rendezése kedvezően hathat ki a két ország, a két nemzet kap­csolataira. Az eszmecsere különben elvi síkon zajlott le, nem esett szó sem az RMDSZ memorandumáról, sem arról a tényről, hogy szervezetünk visszahívta képviselőit a kormány mellett működő ki­sebbségi tanácsból, ami jelzi egyben azt is, hogy az RMDSZ önállóan, külső beha­tások kizárásával politizál. Bodó Barna, az RMDSZ ügyvezető alel­­nöke: Fontos eseményt jegyeztünk szer­vezetünk életében, hiszen megértük azt, hogy egy ország, ráadásul Magyarország külügyminisztere ellátogathatott az RMDSZ székházába, találkozhatott a szö­vetség képviselőházi és szenátusi frakció­jával, tehát az RMDSZ politizáló testületé­vel. Üdvözlő beszédében Markó Béla el­nök a pillanatot nagyon fontosnak ítélte lévén, hogy most nem csupán egy alap­­szerződés aláírása előtt áll a két ország, hanem azért is, mert a kisebbségi kérdés megoldásának az egész kontinensen most egy újabb dimenziója van. Ugyan nem mondta ki szó szerint a szövetségi elnök, de egyértelmű, hogy a Balladur-tervre gondolt, amelynek okán ma már lehet egy új politikai kurzusról is beszélni. Ami azt jelenti, hogy egy ilyen politikai közeg­ben a romániai magyarság számíthat arra, hogy sorsa rendezésében nem csu­pán a két ország közötti viszony lesz a meghatározó , hanem az európai politika kedvező alakulása is. A ta­lálkozón különben konkrétumokról kevés szó esett. A külügyminiszter úr, aki nyil­ván rendkívül tájékozott a romániai bel­politikai viszonyokban, sietteti­k egy tör­ténelmi parabolát felvázolni. Utalt — és aki akart, az értett is a szóból — 1848 és 1867 jelentőségére, tehát arra, hogy né­pünk történetében több forradalmat is je­gyeztek. A jog, az igazság mindig is a forradalmárok oldalán volt, ami fontos ugyan, de nem jelentette azt, hogy az e­­lőbbre vitte volna a nemzet ügyét. Éppen ezért oda kell figyelni az olyan momen­tumokra is, mint a 67-es kiegyezés. Vilá­gos tehát, hogy a külügyminiszter úr a két történelmi momentum felemlítésével arra utalt, hogy egy kiegyezésben meddig és miként lehet elmenni, hogy mit és hogyan kell vállalni akkor, amikor egy nemzeti közösség sorsáról van szó. „Kerüljü­k el a belügyekbe való beavatkozást“ Ion Iliescu elnök Jeszenszky Gézával folytatott megbeszélése után rövid interjút adott az MTI bukaresti tudósítójának. Első kérdése, hogy miben volt tapasztalható a legnagyobb előrelépés és melyek a fenn­maradó legjelentősebb problémák, a román államfő hangsúlyozta: maga a külügymi­niszteri látogatás fontos gesztus, majd ki­jelentette: Három éve nyomatékosan han­goztatom, hogy a kölcsönös megértés lég­körének megteremtésében a politikusok­nak közvetlenül el kell kötelezniük magu­kat Felajánlottam, hogy bármikor kész vagyok találkozni Magyarország elnöké­vel, vagy a miniszterelnökkel, hogy nyíl­tan, közvetlenül beszéljük meg a problé­mákat. A nemzetközi gyakorlat azt mutat­ja hogy csak a párbeszéd vezethet halar­­dásra. Ha mindenki otthon marad és úgy várjuk, hogy kiépüljenek az optimális fel­tételek a párbeszédhez, sohasem fogunk eredményt elérni — fejtette ki ezzel kap­csolatos véleményét. Ismételten hangsú­lyozta, hogy csak a kitartó, folyamatos és akár legmagasabb szintű párbeszéd építhet fel valamit. — Ebből a szempontból tar­tottam hasznosnak, mindkét fél számára gyümölcsöző és építő jellegűnek a magyar fél döntését, hogy Jeszenszky Géza kül­ügyminiszter jöjjön el Romániába, illetve a vele folytatott párbeszédet — mint első lépést, mint kezdetet az országaink közötti magasszintű párbeszédben — közölte Ilies­cu. Ami a megoldásra váró legfontosabb kér­déseket illeti, Iliescu kijelentette: Nagyon sokféle probléma gyűlt fel. Egyesek a tör­ténelemből adódnak, mások azoknak a vál­tozásoknak a feszültségéből, amelyeken Önök és mi egyaránt átmegyünk, vannak bizonyos szélsőséges álláspontok is, ame­lyek kölcsönösen egymást táplálják. Meg kell tanulnunk, hogy túllépjünk ezeken, és erre csak az állandó érintkezés, pár­beszéd légkörében van lehetőség. A dialó­gus hiánya csak a meg nem értést, a gya­nakvást erősíti. Az MTI tudósítójának kérdésére, hogy most, miután a párbeszéd létrejött, magán ezen a tényen túl miben látja az abból eredő haladást, az elnök kiemelte azokat a megegyezéseket, amelyekre a tárgyalá­sok során jutott a két fél, az aláírt meg­állapodásokat, amelyek erősítik a két or­szág közötti gazdasági kapcsolatokat. — Az elmúlt három évben is voltak már gazdasági, kulturális eredmények, nem zárkóztunk be — jegyezte meg Ion Iliescu. Ezek mellett azonban mégis megmaradt a bizalmatlanság, amelyet — mint mond­ta — egyes, a magyar vagy a román sajtó­ban megjelent cikkek és egyes magyar po­litikai állásfoglalások is tápláltak, például az Európa Tanács bizottságaiban. — Ezek nagyon rossz benyomást keltettek ben­nünk — tette hozzá Iliescu. Az elnök szerint arról volt szó,, hogy „nehézségeket támasztottak a szomszédos országnak, a­­mellyel összeköt a történelem“. Ugyanak­kor hozzáfűzte, azt hiszi, hogy most Ma­gyarország is egyetért annak szükségessé­gével, hogy Románia Európa Tanácsi fel­vételének szellemében és támogatására cselekedjék, amit ő pozitív jelnek tart. Az MTI tudósítója bővebb részletezést kért a találkozót záró sajtóértekezleten el­hangzott közlésről, miszerint mindkét fél kifejtette, miként látja a nemzeti kisebb­ségek helyzetét. Az elnök válaszában po­zitív tényezőnek nevezte, hogy nyíltan megvitatták ezt a problémát, de hozzáfűz­te, hogy­­ a két fél ezt követően is „megle­hetősen különböző módon közelíti meg e­­zeket a kérdéseket“. A román államfő a maga álláspontját ezután a következőképpen ismertette: El­mondtam a magyar külügyminiszternek: alapvető dolog az államközi kapcsolatok­ban, hogy kölcsönösen tartsuk tiszteletben egymást és kerüljük el a mások belügyei­­be való beavatkozást, s azt, hogy erre a másik országban élő kisebbségeket hasz­náljuk fel. Azok mellett a természetes ér­zések mellett, amelyeket a másik állam területén élő azonos nemzetiségűek iránt táplálunk, abból kell kiindulnunk, hogy ezek az emberek lojális állampolgárai kell hogy legyenek annak az államnak, amely­ben élnek. Ha tiszteletben tartjuk ezt az elvet, akkor megtanuljuk kölcsönösen tisz­telni egymást. A nemzetiségekhez tar­tozó embereknek összekötő kapcsot kell képezniök és nem megosztó vitatényezőt. Arra vonatkozólag, hogy mit tart a szük­séges következő lépésnek, Iliescu elnök ki­jelentette, hogy a megbeszélések alapján úgy véli, az alapszerződés véglegesítése nagy jelentőségű lenne. Végül ismét em­lékeztette: Romániában nagy figyelemmel várják, mi lesz a magyar küldöttség állás­pontja az Európa Tanácsban. — A román közvélemény szemében ez konkrét politikai jelzése lesz annak, hogy megvan-e vagy nincs a jóakarat a magyar politikai té­nyezőkben — mondta az MTI tudósítójá­nak a román államfő. Nem történt meg (még) az áttörés Jeszenszky Géza alaposan megvárakoz­tatta a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségén tiszteletére rendezett fo­gadáson egybegyűlt román és magyar po­litikusokat, közéleti személyiségeket. Ment­­ségére azonban nem kellett felhoznia sem­­miféle ürügyet, hiszen annak oka nem más volt, mint az, hogy a tervezettnél többet tartott megbeszélése Ion Iliescuval, Ro­mánia elnökével, így már abból a tényből, hogy a két politikus párbeszéde hosszabbra sikerült mint azt a­ programban rögzítették, arra lehet következtetni, hogy az eszmecsere,­­ két álláspont közelítése nem ment simán A C­otroceni palotában a két politikus meg­­jelenésére várakozó, népes újságíró csa­­pat érzékelte is a feszültséget, amely be­lengte az elnöki hivatalt, majd a rövid nyilatkozatokból arra következtetett, hogy az áttörés (legalábbis egyelőre) nem történt meg, a két ország külügyminisztere közöt­­ti párbeszéd során elért eredményeket Ion Iliescu gyakorlatilag nem hagyta jóvá Az alapszerződés-tervezet vitás pontjaiban egyik fél sem engedett, azaz kitartott ál­láspontja mellett A biztatóan indult román—magyar pár­­beszéd tehát lényegében a politikai közhe­lyek kinyilatkoztatásának szintjén maradt Legalábbis ezt olvashatjuk ki mind a Ion Iliescu elnök rövid sajtónyilatkozatából, mind pedig az MTI bukaresti tudósítójá­nak, Baracs Dénesnek adott, s alább is­mertetett interjújából Mivel Jeszenszky Géza háromnapos vidéki körútja után még visszatér Bukarestbe, ahol ismét találkozik román kollégájával, a rég várt dialógus folytatására, s talán eredmények jegyzésé­re is számíthatunk. GYARMATH JÁNOS K­agijar külügyminiszter a szenévi fővárosban Pénteken reggel 9 óra után néhány perc­cel az AN 24-es különrepülőgép fedélze­tén Jeszenszky Géza, a Magyar Köztár­saság külügyminisztere és a kíséretében levő hivatalos személyiségek vidéki kör­utazásuk első állomásaként megérkeztek Marosvásárhelyre. A világ változását je­lenti, hogy Kádár János 1958-as tragikus emlékezetű vásárhelyi szereplése után most Jeszenszky Géza személyében egy magyar nemzeti kormány képviselőjét kö­szönthettük a Székely Fővárosban. Foga­dásán jelen volt Ioan Vasile Racoltan, Ma­ros megye prefektusa. A vidrátszegi repülőtérről a magas ran­gú vendégek a megyeházára érkeztek, a­­hol Jeszenszky Géza egy frissítő kávé után találkozott a helyi vezetőkkel. Míg a városházán a hivatalos megbeszélések folytak, a vendégek kíséretében levő fe­leségek megtekintették a város egykori neves polgármestere dr. Bernády György idejében épített Kultúrpalotát. 11 óra után Jeszenszky Géza találkozott a helyi értelmiségiekkel, a műszaki és vallási élet képviselőivel. Mikor pénteken délben e sorok nyom­dába kerültek a magyar külügyminiszter a ’89 decemberi hősök síremlékművénél koszorúzott. Keddi lapszámunkban rész­letesebben visszatérünk a rendhagyó lá­togatás protokollon túli emberi vonatko­zására. A tudósítás tartalmából: • A román kül­ügyminisztérium rendelkezésére hivatkoz­va a prefektus utasításba adta — akár­ha a régi rezsimben lennénk — Jeszenszky Géza vidéki körutazása során a román alattvalóknak csak románul lehet be­szélni. • 1875 nyarán avatták fel a Szé­kely Vértanúk emlékművét, amelyet azó­ta soha magyar külügyminiszter nem ko­szorúzott. • Tisztelgő látogatás Sütő Andrásnál. • Erdőszentgyörgy és Rhédey Claudia emlékezete. • Milyen volt az ebéd? • Hivatalban levő magyar minisz­ter Tamási sírjánál — először. • Miért volt fontos Segesvár magyarságának Je­szenszky látogatása? Minderről és sok minden másról keddi lapszámunkban. BÖGÖZI ATTILA BOSZNIA-HERCEGOVINA Kedden globális béketerv? — Horvát visszavonulás Krajinában — Alija Izetbegovics, Bosznia muzulmán elnöke megállapodást írt alá csütörtökön Genfben a boszniai szerbek parlamentjé­nek elnökével, Momcsilo Krajcsnikkal a harcok azonnali beszüntetéséről, a foglyok mindkét részről történő szabadon bocsá­tásáról és a leendő boszniai muzulmán köztársaság és szerb köztársaság közötti határok megvonásával kapcsolatos kérdé­sek megoldására­ megbízott munkacso­portok meg­a­­­át­ás­áró­l — jelentette a bukaresti rádiófa .. A kérdéskörönként meg­­­kötött megálapodások a Boszniai és Hor­­vátország elnökei között kedden ugyancsak Genfben megkötött hasonló megállapodá­sok után megteremtették a lehetőségét an­nak, hogy a két nemzetközi közvetítő, Da­vid Owen és Thorvald Stoltenberg jövő keddre kitűzze a három szemben álló fél találkozóját, s összehívja őket a szarajevói repülőtérre, hogy aláírják­ a globális bé­ketervet. Tegnap a két társelnök Belgrád­­ba készült, hogy erről a kérdésről foly­tasson tanácskozásokat szerbiai vezetők­kel. A szerb—muzulmán megállapodásról, amely szombaton déli 12 órakor lép ér­vénybe, a France Presse megállapította, hogy az Izetbegovics és Krajcsnik alá­írását viselő dokumentum lényeges új ele­met ad hozzá a Genfben május óta vita­tott béketervhez, kimondja ugyanis, hogy a békeszerződés megkötésétől számított két év elteltével a leendő boszniai köz­társaságokban népszavazás szervezhető, amely eldöntse, hogy bennmaradnak-e a szövetségben vagy pedig kilépnek belőle. Más szóval — fűzte hozzá a francia hír­­ügynökség — a rendezés megengedi a sze­paratista szerbeknek, hogy Szerbiához csatlakozzanak. Az aláírás után Izetbegovics elnök ki­jelentette: nem változott a muzulmán fél­nek az a követelése, hogy a leendő bosz­niai muzulmán köztársaság kapjon nagyobb területet. Mint mondta, területi enged­ményeket várnak a szerbektől és horvá­­toktól egyaránt. A bosnyák ENSZ-nagy­­követ mintegy kiegészítésül kijelentette: pusztán azért kötötték meg a megállapo­dást, hogy enyhítsék a lakosság szenvedé­sét és vessenek véget a harcoknak. És hozzátette, hogy a végleges és globális bé­keegyezményt akkor írják alá, amikor minden kérdés megoldódik, utalva ennek kapcsán az Adriára való kijárást illető követelésre is. A harctéri helyzetről azt jelentette a belgrádi rádió, hogy a muzulmánok foly­tatták a szerb állások elleni támadásaikat. A leghevesebb összecsapások Dobojnál, Maglajnál, Davidovicsnál, valamint Bihacs és Fóka térségében voltak. Egy ENSZ szóvivő a BBC szerint elítélte a bozori vérengzés elkövetőit, a bosnyák hadsereg egyes muzulmán tagjait, 34 hor­vát földműves legyilkolásáért. A bosnyák hadsereg vizsgálatot szándékszik indítani az ügyben. Bejelentették, hogy a vétkese­ket megbüntetik, ha megtalálják. Egyéb­ként a muzulmán és horvát erők között is folytatódtak a harcok, elsősorban Vitéz és Gornij Vakuta térségében. Az ország déli részéből érkezett jelentés pedig arról ad hírt, hogy Mostarban újabb tíz halálos ál­dozatuk van a harcoknak. Csütörtökön este tíz óra körül a hor­vát hadsereg ágyútűz alá vette a Krajinai Szerb Köztársaság fővárosát, Knint — je­lentette a belgrádi rádió. A hírt a Fran­ce Presse is megerősítette. Szerb részről bejelentették, hogy amennyiben a támadás megismétlődne, a Krajinai Szerb Köztár­saság vezérkara tüzérségi tüzet rendel el Zágráb ellen. Ezzel szemben a zágrábi rádió arról adott hírt, hogy a szerb erők az Adria-parti Sibeniket ágyúzták, melynek térségében horvát csapatösszevonások vannak, s egy haditengerészeti támaszpont is működik. Sebesülésekről nem érkezett jelentés, az anyagi kár sem jelentős. A horvát hadsereg egyébként megkezdte kivonulását az egy héttel korábban elfog­lalt három krajinai faluból. A három falu egyikébe, a kiürített Dove Selóba bevonult ENSZ-alakulatok égő házakat találtak, a­­melyeket feltevésük szerint a kivonuló horvát egységek gyújtottak fel. Q RMSZ-FOLYTATÁ5OS @ RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁ5OS @ RM­SZ-FOLYT­AT­ÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁ5OS 0 (Folytatás előző lapszámunkból) • • „ ^ Ez a folyamat, még hangsúlyosabb Ausz­tria politikájában. A jelenleg uralkodó bécsi álláspont szerint nem a keleti szom­szédokkal, hanem Nyugat-Európával kell bővíteni a gazdasági kapcsolatokat. Ausz­tria gazdasági téren leginkább attól tart, hogy „Duna“-elkötelezettsége miatt eset­leg kizárják az Európai Közösségből. Po­litikai téren pedig ma mindenki annak az elméletnek a híve, amely szerint a 7 580 000 fős lakosságú és 83.850 km­A-nyi területű Ausztria sokkal könnyebben megőrzi önál­lóságát a Nyugattal szemben, ha ugyana­zon gazdasági és politikai egységen belül — és nem azon kívül — helyezkedik el. Függetlenül attól, hogy őszintén gondol­ják-e vagy sem, ez a tétel alapvetően azt az osztrák vágyat fejezi ki, hogy az ország a gazdagok sorába kerüljön, s arról a fé­lelemről tanúskodik, hogy esetleg Európa szegényebb rokonai közé sorolják be. Délen Szlovénia teljes egészében Észak- Olaszország, de még inkább Ausztria felé fordul, amellyel a leghosszabb a közös ha­tára (természetesen Horvátországtól elte­kintve). Ezzel egyidőben Horvátország a maga részéről teljes eltökéltséggel tekint Nyugat — vagyis Szlovénia és a többi nyu­gati ország — felé. A Bosznia-Hercegovi­nával közös határ mára elvesztette gazda­sági jelentőségét, a magyarországi határ­­szakasz pedig — a szerb területfoglalás miatt j­elentős mértékben lerövidült. Egyikét kivételtől eltekintve, a kibonta­kozó kép történelmileg az I. Ottó által a X. század második felében létrehozott Né­­­­met-római Birodalomhoz kezd hasonlíta­ni: a Keleten az Oderáig kinyúló Német­országhoz hozzácsatolták Csehországot és Morvaországot, a majdani Ausztriát (mely akkor főleg az Ostmarkból, vagyis a „ke­leti határvidékből“ állt), valamint a „ka­­rintiai határvidéket“ (melyhez Karintián és Stájerországon kívül a mai Szlovénia is hozzátartozott.) Az újonnan kialakuló képben egyedül Horvátország tekinthető új elemnek, amely — annak ellenére, hogy önmaga sohasem volt a Német-római Birodalom része — újfent csak betölthetné a „(nyugati) ke­reszténység védőbástyája“ (amint a kortár­sak nevezték ezt a térséget) szerepkört, s ebből a képből egyedül Olaszország északi része hiányozna. Figyelembe véve azon­ban azt a nyugtalanító politikai és gazda­sági fordulatot, ami jelenleg megfigyelhető a félszigeten, továbbá az olasz szeparatis­­ták által a legutóbbi országgyűlési válasz­tásokon Észak-Olaszországban elért sike­reket elemezve joggal tehetjük fel a kér­dést: a térségben vajon nem egy ilyen irá­nyú de facto, vagy netán de jure eltoló­dásnak vagyunk-e szemtanúi? Végül is nincs ebben semmi rendkívüli. Mivel a földrajzi feltételek nemigen szok­tak megváltozni, csak természetes, hogy az ugyanabban a térségben élő emberek u­­gyanazokat a kapcsolatokat alakítják ki, s ugyanazokat a csoportulásokat hozzák lét­re. A dolgok menetét csak egy olyan jel­legű politikai esemény tudná megváltoz­tatni, ha Közép-Európa szívében Németor­szággal szemben egy ellensúly alakulna ki. Ha Csehország és Morvaország hátat for­dít Lengyelországnak, ha Ausztria nem ve­szi figyelembe Magyarországot, ezzel élé­re állnak annak a folyamatnak, amely megakadályozza, hogy egy ilyen ellensúly létrejöhessen. Nem érdektelen, ha felidézzük, milyen megállapításokra jutott Jacques Bainville történész, aki vizsgálatnak vetette alá az 1919—20-as szerződések által megteremtett kis államokat, azt az Európát, amely 1990- ig gyakorlatilag változatlan maradt. Vég­ső megállapítása az volt, hogy ezeknek az államoknak a politikáját két fő dolog jel­lemzi, nevezetesen: viszálykodás („...ezek a kis államok a gyűlölködés és a civako­­dás kínzó súlya alatt gyötrődnek, mely el­vakítja őket a közjóval és saját boldogulá­sukkal szemben“) és gyengeség („ezek a nemzetek gyengék, s a gyengék egyik tu­lajdonsága az, hogy önző. Természetes mó­don fognak hajlani az olyan rendezések felé, amelyet úgy ítélnek meg, hogy az majd megvédi őket túlontúl is hatalmas szomszédaiktól. Ezzel viszont nyilvánvaló­an csak saját bukásukat siettetik, s éppen ezen szomszédaik kezére játszanak. “) A MEGOSZTÁSTÓL KELETRE: A MAGYAR KÖZEG Ha az új európai megosztás Nyugaton I. Ottó birodalmát tűnik újra felépíteni, u­gyanilyen valószínű, hogy Keleten viszont nehezen kezelhető politikai nyugtalansá­gokhoz vezethet. Bár a több évtizeden át tartó szocialista gazdaság meggyengítette, Magyarország mégis olyan ország, amely — Cseh- és Morvaországhoz hasonlóan — a legnagyobb eséllyel rendelkezik ahhoz, hogy a belátható jövőben újjáépítse gazda­ságát. (Emiatt aztán gondban is vagyunk, amikor azt kell eldöntenünk, hogy Magyar­­országot a gazdag és szegény országok kö­zött húzódó megosztástól Keletre vagy Nyugatra helyezzük-e el.­ Mindenesetre egy valami bizonyos: az osztrák határsza­kasz kivételével Magyarországot csupa o­­lyan ország veszi körbe, amelyek ez utób­bi csoportba tartoznak: Szlovákia, Ukraj­na, Románia, Szerbia. Jobb gazdasági mu­tatóinak köszönhetően az ország ennek a csoportnak az élén helyezkedik el. Ezenkívül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a trianoni szerződést — amely 1920. június 4-én felosztotta a dualista Magyar­­ország területét — a népek önrendelkezési jogára hivatkozva kötötték meg, jóllehet, éppen ugyanezen önrendelkezési jogot te­kintve igazságtalanságot követtek el Az új Magyarország határain kívül rekedt 3 millió magyar. Ebből a 3 millióból a délen lakókat Jugoszláviának adták át — leszár­mazottaik ma a Szerbiához tartozó Vajda­ságban élnek. Keleten Romániának ítélték őket, s — bár­ az Erdélyben élő közösségek igencsak szövevényes és összetett képet mutattak — a meghúzott határ egyértel­műen hátrányos a magyarságra nézve. Északon Csehszlovákiához juttatták őket, noha itt könnyen lehetett volna a magyar és a szlovák közösséget valóban elválasztó határt vonni, északabbra a kijelöltnél. Ezt a magyarok sohasem tudták elfelej­teni. Amikor Németország bekebelezte Csehországot és Morvaországot, Magyaror­szág 1938. november 4. és 11. között meg­szerezte Szlovákia déli, magyar lakta ré­szét 1940-ben Észak-Erdélyt szerezte meg, s végül a tengelyhatalmakkal közösen részt vett Szerbia megcsonkításában­. Valójában semmilyen változást sem je­lentett, hogy később Sztálin az 1937-es ha­tárok közé szorította vissza Magyarorszá­got. Ha valami változásról egyáltalán be­szélhetünk, az mindössze annyi, hogy a helyzet tovább romlott. 1920-ban 3 millió magyar került az ország határain kívülre, számuk ma a nyugatra szakadtakkal együtt eléri az 5 milliót. Azt követően, hogy meg­választották egy olyan kormány élére, a­­mely tíz és fél millió magyarnak tartozik felelősséggel, ANTALL JÓZSEF kijelentet­te, hogy ez a nap 15 millió magyar nagy napja. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a miniszterelnök Budapest egyik legmérték­­tartóbb politikusa. Ezt a kormány által előterjesztett kisebbségi charta is bizonyít­ja. (Folytatjuk) KÖZÉP-EURÓPA: AZ ÚJ TÖRÉSVONALAK 1993. szeptember 18-19. Megállapodás Tuniszban A Palesztinai Felszabadítási Szerve­zet legfontosabb frakciója, a Fatah csütör­tökön bejelentette: egyezményt kötött a Hamasz fundamentalista mozgalommal ar­ról, hogy egymással szemben nem alkal­maznak erőszakot. Mint ismeretes, a Fa­tah elismeri és támogatja, miközben a Ha­masz a palesztin ügy elárulásának tartja a palesztin autonómiáról Izraellel aláírt megállapodást. A két szervezet képviselői Tuniszban elfogadtak egy úgynevezett be­­csületkódexet, amely tartalmazza minda­zon intézkedéseket, melyek szükségesek az erőszakká fajulható politikai viták elke­rüléséhez. Egyúttal Tuniszban létrehoztak­­ egy bizottságot azzal a céllal, hogy felü­gyeljen a szóban forgó egyezmény tiszte­letben tartására. Egyiptomi látogatása során Jasszer Ara­fat palesztin vezető biztosította Izraelt és az Egyesült Államokat, hogy a megszállt területeken élő palesztinok lázadása, az intifada az izraeli csapatkivonással pár­huzamosan meg fog szűnni. Egyúttal ki­fejezte reményét, hogy a következő hó­napokban sor kerül egy palesztin megbé­­­­­élési összejövetelre. Mielőtt elutazott Kairóból Arafat kijelentette, hogy szüksé­ge van Egyiptom támogaására a palesz­tin államhatalom bevezetéséhez a meg­szállt területeken, előbb a Gáza-övezet­­ben és Jerikóban.

Next