Romániai Magyar Szó, 1993. szeptember (5. évfolyam, 1123-1147. szám)
1993-09-18 / 1137-1138. szám
Romániai Magyar Szó 2 Miért voltán hasznosan a tárgyaláson? Akárcsak előző nap, a külügyminisztériumi tárgyalások csütörtökön is az előirányzatokhoz viszonyítva egy órával tovább tartottak. Ezt követően kertült sor a kettős adóztatás elkerülésére vonatkozó egyezmény és a beruházásvédelmi egyezmény ünnepélyes aláírására. E két fontos dokumentum aláírása után Teodor Melescanu és Jeszenszky Géza rövid beszédet mondott, mintegy összegezve a lezajlott tárgyalások eredményeit. Mindkét külügyminiszter külön kitért arra, miért bizonyultak hasznosaknak az eszmecserék. Lévén, hogy mindkét felszólalás konklúzió jellegű értékeléseket tartalmaz, részletesen ismertetjük azokat. A román diplomácia vezetője azzal kezdte felszólalását, hogy egy bizonyos napilap véleményétől eltérően a magyar külügyminiszter látogatása, a megbeszélések nem okoztak fejfájást, hiszen kellemes, nyílt, őszinte légkörben zajlottak le. Teodor Melescanu ezzel arra utalt,hogy szerda reggeli számában az Adevarul című napilap első oldalon képet közölt Jeszenszky Géza repülőtéri fogadtatásáról. A képen mindkét miniszter a fejét fogja. A szemfüles fotoriporter feltételezhetően akkor kapta lencsevégre őket, amikor azok szél borzolta hajukat simítgatták igazították. Ezt követően Teodor Melescanu megismételte előző napi értékelését, mely szerint a látogatás történelmi eseményt jelent, hiszen először köszöntünk magas rangú magyar politikust, külügyminisztert Bukarestben 1990 januárja óta. Egyben kifejezte meggyőződését, hogy a látogatás hozzájárul a kétoldalú kapcsolatok fellendítéséhez. A tárgyalások során — mondotta Teodor Melescanu — sikerült tisztázni álláspontjainkat minden vonatkozásban, s a legtöbb kérdésben megtettük az első, reményre feljogosító lépéseket. Mintegy konkretizálva az elhangzott értékelést, rámutatott, hogy a két fél megállapodott: folytatja és felgyorsítja a tárgyalásokat a kétoldalú alapszerződés mielőbbi aláírása érdekében. Ama véleményének adott hangot, hogy nem léteznekolyan akadályok, melyek mesterségesen késleltetnék a szerződés mihamarabbi kidolgozását. „A két függőben lévő kérdésben — hangsúlyozta —, a határklauzula és a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek helyzetére vonatkozó klauzula tekintetében felkutattunk olyan lehetőségeket, melyek előrelépéssel kecsegtetnek. Azok szakértői megbeszélések tárgyát képezik majd és remélem, rövidesen valós eredményekről számolhatunk be. Meggyőződésem, hogy az alapszerződés szövegének kidolgozása hozzájárulást jelent majd nemcsak Románia és Magyarország kapcsolatainak alakulásához, hanem a térség és Európa stabilitásához is.“ Mint a továbbiakban rámutatott, a megbeszélések egyik fontos tárgya a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogaival és kötelezettségeivel kapcsolatos kérdések megvizsgálása volt. Hangoztatta, hogy tájékoztatta a magyar minisztert azokról az erőfeszítésekről, melyeket a román kormány tesz a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek státusának szüntelen javítása érdekében, akárcsak arról, milyen tevékenységet fejtett ki a létrehozása óta eltelt hat hónap alatt a Nemzetiségi Tanács. Kiemelte, hogy megállapodás jött létre arra vonatkozólag, az elkövetkező időszakban Bukarestben és Budapesten szimpóziumokat szerveznek véleménycsere céljából a nemzeti kisebbségek státusáról Európában, Románia bizonyos földrajzi övezeteiben, valamint a Romániában és Magyarországon élő kisebbségek státusának összehasonlítása céljából. „Biztosítom Jeszenszky urat és rajta keresztül a magyar kormányt — folytatta Teodor Melescanu —, hogy a jelenlegi román kormány és merem állítani az egész román társadalom egyik alapvető célkitűzése a demokratikus reformok folyamatának felgyorsítása az igazán demokratikus társadalom megteremtése, az emberi jogok, beleértve a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása. Ezzel összefüggésben rámutattam, hogy Románia felvétele az Európa Tanácsba, a Közép-európai Kezdeményezés elnevezésű csoportosulás vagy a visegrádi csoport tevékenységében való részvétel hozzájárulhat országunkban a demokratikus átalakulási folyamatok felgyorsításához. Tájékoztattam Jeszenszky urat, hogy érdekünk a közvetlen részvétel a Középeurópai Kezdeményezés tevékenységében, mely a kisebbségek státusára vonatkozó dokumentum kidolgozásán munkálkodik. Megelégedésünkre szolgálna továbbá, ha Magyarország egyértelmű támogatásban részesítené Románia felvételét az Európa Tanácsba. Jeszenszky úr biztosított, hogy a magyar vezetés egyik alapvető célkitűzése az övezet valamenynyi országa, így Románia európai integrációs törekvéseinek támogatása“. Válaszbeszédének bevezető részében Jeszenszky Géza köszönetét fejezte ki azért, hogy a román sajtó, a magyar sajtó, akárcsak a külföldi sajtó, nagy figyelmet szentel a látogatás tükrözésének. Ez az érdeklődés szerinte annak a felismerését jelzi, hogy a két ország népe, társadalma mennyire érdekelt abban, hogy a magyar—román viszony minél jobb legyen. Mint mondotta, ez a magyar kormánynak régi törekvése. Az 1990 májusában megalakult kormány programjában szerepelt egy pont, mely kimondta: Magyarország valamennyi szomszédjával a legjobb viszonyra törekszik, és ezt szerződésekben is kész rögzíteni. E program szellemében az elmúlt három és fél évben a magyar kormány azon munkálkodott, hogy ne csupán Magyarország, hanem az egykori kommunista tömb minél több tagja vegyen részt az európai integrációban, s ily módon jól működő demokráciát felmutató, prosperáló országokként legyenek Magyarország partnerei. „Kezdettől fogva nagy hangsúlyt helyeztünk arra — mondotta a továbbiakban a magyar külügyminiszter —, a két ország viszonyában a Romániában élő magyar kisebbség kérdése úgy szerepeljen, hogy az mindenképpen elégítse ki a romániai magyarok — megítélésem szerint létező, jogos — törekvéseit. Ezekről a kérdésekről nagyon eredményesen, nagyon őszintén beszéltünk. Emlékeztetett egyben, útjának egyik fő célja az, hogy a két ország lakói közvetlenül is hasznát lássák a Bukarestben folytatott tárgyalásoknak. Ezzel összefüggésben rámutatott: kézzel fogható eredmény az, amiben megállapodás jött létre, nevezetesen: „a legrövidebb időn belül meg kell szüntetni azokat a viszonyokat, melyek a két ország államhatáránál kialakultak, az elviselhetetlenül hosszú sorban állást“. Ennek érdekében egy korábbi megállapodás alapján a két fél még ebben az évben két, nemzetközi forgalomra alkalmas, jól kiképzett új határátkelőhelyet nyit, magyar oldalom Battonya és Méhkerék román oldalon pedig Tornya és Nagyszalonta lesz az új határátkelőhely. Abban is egyetértett a két fél, hogy rövid időn belül más határátkelőhelyeket is meg kell nyitni. Azok nem csupán a két ország állampolgárai számára fontosak, hanem a délszláv válság következtében a Románia és Magyarország felé terelődő nemzetközi forgalom átengedését is elmozdítják. „A két nép közötti kívánatos jobb megértést az iskolában kell elkezdeni — hangsúlyozta a magyar külügyminiszter. — Ennek előmozdítására megállapodtunk, hogy tankönyveinket, különös tekintettel a történelem-tankönyvekre, megvitatjuk szakértők, tudósok közreműködésével. Azt hiszem, ez megint olyasmi, ami az állampolgárok számára közvetlenül is értékelhető lesz, mert nagyban hozzájárul ahhoz, hogy a nem tudáson alapuló előítéleteket el tudjuk oszlatni. Közös célunk, hogy a német—francia megbékélés lehetőleg példa legyen Románia és Magyarország számára“. A továbbiakban kitért arra, hogy a kölcsönös jobb megismerést szolgálja, ha a diákok egymás országába látogatnak, egymás országában tanulmányokat folytatnak. Ezt oly módon is meg kell könnyíteni, hogy a diplomákat kölcsönösen elismerjék egymás országában. E célból a két ország szakértői megállapodást készítenek elő. A parlamenti pártok vezetőivel lezajlott megbeszéléseivel kapcsolatosan Jeszenszky Géza kijelentette: „Nagy örömmel állapítottam meg, hogy kapcsolataink alapelveiben egyetértés van a pártok között. Egyetértés van abban is, hogy a két ország stabilitása és jó viszonya nagyon fontos eleme az európai stabilitásnak. Továbbmenően egyetértést tapasztaltam abban a kérdésben is, hogy a jó viszonyhoz szükség, van arra, hogy a két országban élő kisebbség helyzete törvényhozásilag is rendeződjék“. Befejezésül, nagyon hasznosaknak ítélte meg a lezajlott találkozókat. SZÉKELY LÁSZLÓ • A NAGYVILÁG HÍREI • „Magyar-magyar“ találkozó Jeszenszky Géza magyar külügyminiszter csütörtöki programjának egyik fontos, a sajtó által várva várt mozzanata az RMDSZ székházában tett látogatása volt. A „magyar—magyar“ találkozóra az újságírók azonban nem voltak „hivatalosak“ a megbeszélésekre zárt ajtók mögött került sor. Mint később megtudtuk, a magas rangú vendég előbb Markó Béla szövetségi, Takács Csaba ügyvezető és Csiha Tamás SZKT-elnökkel találkozott, majd az RMDSZ parlamenti csoportjával folytatott eszmecserét. A közel egyórás látogatás után a házigazdák a következőképpen kommentálták az eseményt: Markó Béla, az RMDSZ szövetségi elnöke: Jeszenszky miniszter úr látogatása kiemelkedő esemény számunkra, hiszen az erdélyi magyarságnak mindig is érdeke volt, hogy a két ország között feszültségmentes kapcsolatok alakuljanak ki. Az erdélyi magyarság ugyan a román lakosság szerves része, de hagyományai, kultúrája, nyelve révén szorosan kötődik a magyar nemzethez, annak alkotó eleme. A székházunkban tett látogatása idején Jeszenszky úr tájékoztatta képviselőinket, szenátorainkat, az RMDSZ tisztségviselőit a magyar belpolitikai helyzetről, Budapest külpolitikájáról, mi pedig a magunk során felvázoltuk a romániai magyarság jelenlegi helyzetét, törekvéseit. Egyetértettünk abban, hogy Romániában a nemzeti kisebbségek jogainak rendezése kedvezően hathat ki a két ország, a két nemzet kapcsolataira. Az eszmecsere különben elvi síkon zajlott le, nem esett szó sem az RMDSZ memorandumáról, sem arról a tényről, hogy szervezetünk visszahívta képviselőit a kormány mellett működő kisebbségi tanácsból, ami jelzi egyben azt is, hogy az RMDSZ önállóan, külső behatások kizárásával politizál. Bodó Barna, az RMDSZ ügyvezető alelnöke: Fontos eseményt jegyeztünk szervezetünk életében, hiszen megértük azt, hogy egy ország, ráadásul Magyarország külügyminisztere ellátogathatott az RMDSZ székházába, találkozhatott a szövetség képviselőházi és szenátusi frakciójával, tehát az RMDSZ politizáló testületével. Üdvözlő beszédében Markó Béla elnök a pillanatot nagyon fontosnak ítélte lévén, hogy most nem csupán egy alapszerződés aláírása előtt áll a két ország, hanem azért is, mert a kisebbségi kérdés megoldásának az egész kontinensen most egy újabb dimenziója van. Ugyan nem mondta ki szó szerint a szövetségi elnök, de egyértelmű, hogy a Balladur-tervre gondolt, amelynek okán ma már lehet egy új politikai kurzusról is beszélni. Ami azt jelenti, hogy egy ilyen politikai közegben a romániai magyarság számíthat arra, hogy sorsa rendezésében nem csupán a két ország közötti viszony lesz a meghatározó , hanem az európai politika kedvező alakulása is. A találkozón különben konkrétumokról kevés szó esett. A külügyminiszter úr, aki nyilván rendkívül tájékozott a romániai belpolitikai viszonyokban, siettetik egy történelmi parabolát felvázolni. Utalt — és aki akart, az értett is a szóból — 1848 és 1867 jelentőségére, tehát arra, hogy népünk történetében több forradalmat is jegyeztek. A jog, az igazság mindig is a forradalmárok oldalán volt, ami fontos ugyan, de nem jelentette azt, hogy az előbbre vitte volna a nemzet ügyét. Éppen ezért oda kell figyelni az olyan momentumokra is, mint a 67-es kiegyezés. Világos tehát, hogy a külügyminiszter úr a két történelmi momentum felemlítésével arra utalt, hogy egy kiegyezésben meddig és miként lehet elmenni, hogy mit és hogyan kell vállalni akkor, amikor egy nemzeti közösség sorsáról van szó. „Kerüljük el a belügyekbe való beavatkozást“ Ion Iliescu elnök Jeszenszky Gézával folytatott megbeszélése után rövid interjút adott az MTI bukaresti tudósítójának. Első kérdése, hogy miben volt tapasztalható a legnagyobb előrelépés és melyek a fennmaradó legjelentősebb problémák, a román államfő hangsúlyozta: maga a külügyminiszteri látogatás fontos gesztus, majd kijelentette: Három éve nyomatékosan hangoztatom, hogy a kölcsönös megértés légkörének megteremtésében a politikusoknak közvetlenül el kell kötelezniük magukat Felajánlottam, hogy bármikor kész vagyok találkozni Magyarország elnökével, vagy a miniszterelnökkel, hogy nyíltan, közvetlenül beszéljük meg a problémákat. A nemzetközi gyakorlat azt mutatja hogy csak a párbeszéd vezethet halardásra. Ha mindenki otthon marad és úgy várjuk, hogy kiépüljenek az optimális feltételek a párbeszédhez, sohasem fogunk eredményt elérni — fejtette ki ezzel kapcsolatos véleményét. Ismételten hangsúlyozta, hogy csak a kitartó, folyamatos és akár legmagasabb szintű párbeszéd építhet fel valamit. — Ebből a szempontból tartottam hasznosnak, mindkét fél számára gyümölcsöző és építő jellegűnek a magyar fél döntését, hogy Jeszenszky Géza külügyminiszter jöjjön el Romániába, illetve a vele folytatott párbeszédet — mint első lépést, mint kezdetet az országaink közötti magasszintű párbeszédben — közölte Iliescu. Ami a megoldásra váró legfontosabb kérdéseket illeti, Iliescu kijelentette: Nagyon sokféle probléma gyűlt fel. Egyesek a történelemből adódnak, mások azoknak a változásoknak a feszültségéből, amelyeken Önök és mi egyaránt átmegyünk, vannak bizonyos szélsőséges álláspontok is, amelyek kölcsönösen egymást táplálják. Meg kell tanulnunk, hogy túllépjünk ezeken, és erre csak az állandó érintkezés, párbeszéd légkörében van lehetőség. A dialógus hiánya csak a meg nem értést, a gyanakvást erősíti. Az MTI tudósítójának kérdésére, hogy most, miután a párbeszéd létrejött, magán ezen a tényen túl miben látja az abból eredő haladást, az elnök kiemelte azokat a megegyezéseket, amelyekre a tárgyalások során jutott a két fél, az aláírt megállapodásokat, amelyek erősítik a két ország közötti gazdasági kapcsolatokat. — Az elmúlt három évben is voltak már gazdasági, kulturális eredmények, nem zárkóztunk be — jegyezte meg Ion Iliescu. Ezek mellett azonban mégis megmaradt a bizalmatlanság, amelyet — mint mondta — egyes, a magyar vagy a román sajtóban megjelent cikkek és egyes magyar politikai állásfoglalások is tápláltak, például az Európa Tanács bizottságaiban. — Ezek nagyon rossz benyomást keltettek bennünk — tette hozzá Iliescu. Az elnök szerint arról volt szó,, hogy „nehézségeket támasztottak a szomszédos országnak, amellyel összeköt a történelem“. Ugyanakkor hozzáfűzte, azt hiszi, hogy most Magyarország is egyetért annak szükségességével, hogy Románia Európa Tanácsi felvételének szellemében és támogatására cselekedjék, amit ő pozitív jelnek tart. Az MTI tudósítója bővebb részletezést kért a találkozót záró sajtóértekezleten elhangzott közlésről, miszerint mindkét fél kifejtette, miként látja a nemzeti kisebbségek helyzetét. Az elnök válaszában pozitív tényezőnek nevezte, hogy nyíltan megvitatták ezt a problémát, de hozzáfűzte, hogy a két fél ezt követően is „meglehetősen különböző módon közelíti meg ezeket a kérdéseket“. A román államfő a maga álláspontját ezután a következőképpen ismertette: Elmondtam a magyar külügyminiszternek: alapvető dolog az államközi kapcsolatokban, hogy kölcsönösen tartsuk tiszteletben egymást és kerüljük el a mások belügyeibe való beavatkozást, s azt, hogy erre a másik országban élő kisebbségeket használjuk fel. Azok mellett a természetes érzések mellett, amelyeket a másik állam területén élő azonos nemzetiségűek iránt táplálunk, abból kell kiindulnunk, hogy ezek az emberek lojális állampolgárai kell hogy legyenek annak az államnak, amelyben élnek. Ha tiszteletben tartjuk ezt az elvet, akkor megtanuljuk kölcsönösen tisztelni egymást. A nemzetiségekhez tartozó embereknek összekötő kapcsot kell képezniök és nem megosztó vitatényezőt. Arra vonatkozólag, hogy mit tart a szükséges következő lépésnek, Iliescu elnök kijelentette, hogy a megbeszélések alapján úgy véli, az alapszerződés véglegesítése nagy jelentőségű lenne. Végül ismét emlékeztette: Romániában nagy figyelemmel várják, mi lesz a magyar küldöttség álláspontja az Európa Tanácsban. — A román közvélemény szemében ez konkrét politikai jelzése lesz annak, hogy megvan-e vagy nincs a jóakarat a magyar politikai tényezőkben — mondta az MTI tudósítójának a román államfő. Nem történt meg (még) az áttörés Jeszenszky Géza alaposan megvárakoztatta a Magyar Köztársaság bukaresti nagykövetségén tiszteletére rendezett fogadáson egybegyűlt román és magyar politikusokat, közéleti személyiségeket. Mentségére azonban nem kellett felhoznia semmiféle ürügyet, hiszen annak oka nem más volt, mint az, hogy a tervezettnél többet tartott megbeszélése Ion Iliescuval, Románia elnökével, így már abból a tényből, hogy a két politikus párbeszéde hosszabbra sikerült mint azt a programban rögzítették, arra lehet következtetni, hogy az eszmecsere, két álláspont közelítése nem ment simán A Cotroceni palotában a két politikus megjelenésére várakozó, népes újságíró csapat érzékelte is a feszültséget, amely belengte az elnöki hivatalt, majd a rövid nyilatkozatokból arra következtetett, hogy az áttörés (legalábbis egyelőre) nem történt meg, a két ország külügyminisztere közötti párbeszéd során elért eredményeket Ion Iliescu gyakorlatilag nem hagyta jóvá Az alapszerződés-tervezet vitás pontjaiban egyik fél sem engedett, azaz kitartott álláspontja mellett A biztatóan indult román—magyar párbeszéd tehát lényegében a politikai közhelyek kinyilatkoztatásának szintjén maradt Legalábbis ezt olvashatjuk ki mind a Ion Iliescu elnök rövid sajtónyilatkozatából, mind pedig az MTI bukaresti tudósítójának, Baracs Dénesnek adott, s alább ismertetett interjújából Mivel Jeszenszky Géza háromnapos vidéki körútja után még visszatér Bukarestbe, ahol ismét találkozik román kollégájával, a rég várt dialógus folytatására, s talán eredmények jegyzésére is számíthatunk. GYARMATH JÁNOS Kagijar külügyminiszter a szenévi fővárosban Pénteken reggel 9 óra után néhány perccel az AN 24-es különrepülőgép fedélzetén Jeszenszky Géza, a Magyar Köztársaság külügyminisztere és a kíséretében levő hivatalos személyiségek vidéki körutazásuk első állomásaként megérkeztek Marosvásárhelyre. A világ változását jelenti, hogy Kádár János 1958-as tragikus emlékezetű vásárhelyi szereplése után most Jeszenszky Géza személyében egy magyar nemzeti kormány képviselőjét köszönthettük a Székely Fővárosban. Fogadásán jelen volt Ioan Vasile Racoltan, Maros megye prefektusa. A vidrátszegi repülőtérről a magas rangú vendégek a megyeházára érkeztek, ahol Jeszenszky Géza egy frissítő kávé után találkozott a helyi vezetőkkel. Míg a városházán a hivatalos megbeszélések folytak, a vendégek kíséretében levő feleségek megtekintették a város egykori neves polgármestere dr. Bernády György idejében épített Kultúrpalotát. 11 óra után Jeszenszky Géza találkozott a helyi értelmiségiekkel, a műszaki és vallási élet képviselőivel. Mikor pénteken délben e sorok nyomdába kerültek a magyar külügyminiszter a ’89 decemberi hősök síremlékművénél koszorúzott. Keddi lapszámunkban részletesebben visszatérünk a rendhagyó látogatás protokollon túli emberi vonatkozására. A tudósítás tartalmából: • A román külügyminisztérium rendelkezésére hivatkozva a prefektus utasításba adta — akárha a régi rezsimben lennénk — Jeszenszky Géza vidéki körutazása során a román alattvalóknak csak románul lehet beszélni. • 1875 nyarán avatták fel a Székely Vértanúk emlékművét, amelyet azóta soha magyar külügyminiszter nem koszorúzott. • Tisztelgő látogatás Sütő Andrásnál. • Erdőszentgyörgy és Rhédey Claudia emlékezete. • Milyen volt az ebéd? • Hivatalban levő magyar miniszter Tamási sírjánál — először. • Miért volt fontos Segesvár magyarságának Jeszenszky látogatása? Minderről és sok minden másról keddi lapszámunkban. BÖGÖZI ATTILA BOSZNIA-HERCEGOVINA Kedden globális béketerv? — Horvát visszavonulás Krajinában — Alija Izetbegovics, Bosznia muzulmán elnöke megállapodást írt alá csütörtökön Genfben a boszniai szerbek parlamentjének elnökével, Momcsilo Krajcsnikkal a harcok azonnali beszüntetéséről, a foglyok mindkét részről történő szabadon bocsátásáról és a leendő boszniai muzulmán köztársaság és szerb köztársaság közötti határok megvonásával kapcsolatos kérdések megoldására megbízott munkacsoportok megaátásáról — jelentette a bukaresti rádiófa .. A kérdéskörönként megkötött megálapodások a Boszniai és Horvátország elnökei között kedden ugyancsak Genfben megkötött hasonló megállapodások után megteremtették a lehetőségét annak, hogy a két nemzetközi közvetítő, David Owen és Thorvald Stoltenberg jövő keddre kitűzze a három szemben álló fél találkozóját, s összehívja őket a szarajevói repülőtérre, hogy aláírják a globális béketervet. Tegnap a két társelnök Belgrádba készült, hogy erről a kérdésről folytasson tanácskozásokat szerbiai vezetőkkel. A szerb—muzulmán megállapodásról, amely szombaton déli 12 órakor lép érvénybe, a France Presse megállapította, hogy az Izetbegovics és Krajcsnik aláírását viselő dokumentum lényeges új elemet ad hozzá a Genfben május óta vitatott béketervhez, kimondja ugyanis, hogy a békeszerződés megkötésétől számított két év elteltével a leendő boszniai köztársaságokban népszavazás szervezhető, amely eldöntse, hogy bennmaradnak-e a szövetségben vagy pedig kilépnek belőle. Más szóval — fűzte hozzá a francia hírügynökség — a rendezés megengedi a szeparatista szerbeknek, hogy Szerbiához csatlakozzanak. Az aláírás után Izetbegovics elnök kijelentette: nem változott a muzulmán félnek az a követelése, hogy a leendő boszniai muzulmán köztársaság kapjon nagyobb területet. Mint mondta, területi engedményeket várnak a szerbektől és horvátoktól egyaránt. A bosnyák ENSZ-nagykövet mintegy kiegészítésül kijelentette: pusztán azért kötötték meg a megállapodást, hogy enyhítsék a lakosság szenvedését és vessenek véget a harcoknak. És hozzátette, hogy a végleges és globális békeegyezményt akkor írják alá, amikor minden kérdés megoldódik, utalva ennek kapcsán az Adriára való kijárást illető követelésre is. A harctéri helyzetről azt jelentette a belgrádi rádió, hogy a muzulmánok folytatták a szerb állások elleni támadásaikat. A leghevesebb összecsapások Dobojnál, Maglajnál, Davidovicsnál, valamint Bihacs és Fóka térségében voltak. Egy ENSZ szóvivő a BBC szerint elítélte a bozori vérengzés elkövetőit, a bosnyák hadsereg egyes muzulmán tagjait, 34 horvát földműves legyilkolásáért. A bosnyák hadsereg vizsgálatot szándékszik indítani az ügyben. Bejelentették, hogy a vétkeseket megbüntetik, ha megtalálják. Egyébként a muzulmán és horvát erők között is folytatódtak a harcok, elsősorban Vitéz és Gornij Vakuta térségében. Az ország déli részéből érkezett jelentés pedig arról ad hírt, hogy Mostarban újabb tíz halálos áldozatuk van a harcoknak. Csütörtökön este tíz óra körül a horvát hadsereg ágyútűz alá vette a Krajinai Szerb Köztársaság fővárosát, Knint — jelentette a belgrádi rádió. A hírt a France Presse is megerősítette. Szerb részről bejelentették, hogy amennyiben a támadás megismétlődne, a Krajinai Szerb Köztársaság vezérkara tüzérségi tüzet rendel el Zágráb ellen. Ezzel szemben a zágrábi rádió arról adott hírt, hogy a szerb erők az Adria-parti Sibeniket ágyúzták, melynek térségében horvát csapatösszevonások vannak, s egy haditengerészeti támaszpont is működik. Sebesülésekről nem érkezett jelentés, az anyagi kár sem jelentős. A horvát hadsereg egyébként megkezdte kivonulását az egy héttel korábban elfoglalt három krajinai faluból. A három falu egyikébe, a kiürített Dove Selóba bevonult ENSZ-alakulatok égő házakat találtak, amelyeket feltevésük szerint a kivonuló horvát egységek gyújtottak fel. Q RMSZ-FOLYTATÁ5OS @ RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁ5OS @ RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁ5OS 0 (Folytatás előző lapszámunkból) • • „ ^ Ez a folyamat, még hangsúlyosabb Ausztria politikájában. A jelenleg uralkodó bécsi álláspont szerint nem a keleti szomszédokkal, hanem Nyugat-Európával kell bővíteni a gazdasági kapcsolatokat. Ausztria gazdasági téren leginkább attól tart, hogy „Duna“-elkötelezettsége miatt esetleg kizárják az Európai Közösségből. Politikai téren pedig ma mindenki annak az elméletnek a híve, amely szerint a 7 580 000 fős lakosságú és 83.850 kmA-nyi területű Ausztria sokkal könnyebben megőrzi önállóságát a Nyugattal szemben, ha ugyanazon gazdasági és politikai egységen belül — és nem azon kívül — helyezkedik el. Függetlenül attól, hogy őszintén gondolják-e vagy sem, ez a tétel alapvetően azt az osztrák vágyat fejezi ki, hogy az ország a gazdagok sorába kerüljön, s arról a félelemről tanúskodik, hogy esetleg Európa szegényebb rokonai közé sorolják be. Délen Szlovénia teljes egészében Észak- Olaszország, de még inkább Ausztria felé fordul, amellyel a leghosszabb a közös határa (természetesen Horvátországtól eltekintve). Ezzel egyidőben Horvátország a maga részéről teljes eltökéltséggel tekint Nyugat — vagyis Szlovénia és a többi nyugati ország — felé. A Bosznia-Hercegovinával közös határ mára elvesztette gazdasági jelentőségét, a magyarországi határszakasz pedig — a szerb területfoglalás miatt jelentős mértékben lerövidült. Egyikét kivételtől eltekintve, a kibontakozó kép történelmileg az I. Ottó által a X. század második felében létrehozott Német-római Birodalomhoz kezd hasonlítani: a Keleten az Oderáig kinyúló Németországhoz hozzácsatolták Csehországot és Morvaországot, a majdani Ausztriát (mely akkor főleg az Ostmarkból, vagyis a „keleti határvidékből“ állt), valamint a „karintiai határvidéket“ (melyhez Karintián és Stájerországon kívül a mai Szlovénia is hozzátartozott.) Az újonnan kialakuló képben egyedül Horvátország tekinthető új elemnek, amely — annak ellenére, hogy önmaga sohasem volt a Német-római Birodalom része — újfent csak betölthetné a „(nyugati) kereszténység védőbástyája“ (amint a kortársak nevezték ezt a térséget) szerepkört, s ebből a képből egyedül Olaszország északi része hiányozna. Figyelembe véve azonban azt a nyugtalanító politikai és gazdasági fordulatot, ami jelenleg megfigyelhető a félszigeten, továbbá az olasz szeparatisták által a legutóbbi országgyűlési választásokon Észak-Olaszországban elért sikereket elemezve joggal tehetjük fel a kérdést: a térségben vajon nem egy ilyen irányú de facto, vagy netán de jure eltolódásnak vagyunk-e szemtanúi? Végül is nincs ebben semmi rendkívüli. Mivel a földrajzi feltételek nemigen szoktak megváltozni, csak természetes, hogy az ugyanabban a térségben élő emberek ugyanazokat a kapcsolatokat alakítják ki, s ugyanazokat a csoportulásokat hozzák létre. A dolgok menetét csak egy olyan jellegű politikai esemény tudná megváltoztatni, ha Közép-Európa szívében Németországgal szemben egy ellensúly alakulna ki. Ha Csehország és Morvaország hátat fordít Lengyelországnak, ha Ausztria nem veszi figyelembe Magyarországot, ezzel élére állnak annak a folyamatnak, amely megakadályozza, hogy egy ilyen ellensúly létrejöhessen. Nem érdektelen, ha felidézzük, milyen megállapításokra jutott Jacques Bainville történész, aki vizsgálatnak vetette alá az 1919—20-as szerződések által megteremtett kis államokat, azt az Európát, amely 1990- ig gyakorlatilag változatlan maradt. Végső megállapítása az volt, hogy ezeknek az államoknak a politikáját két fő dolog jellemzi, nevezetesen: viszálykodás („...ezek a kis államok a gyűlölködés és a civakodás kínzó súlya alatt gyötrődnek, mely elvakítja őket a közjóval és saját boldogulásukkal szemben“) és gyengeség („ezek a nemzetek gyengék, s a gyengék egyik tulajdonsága az, hogy önző. Természetes módon fognak hajlani az olyan rendezések felé, amelyet úgy ítélnek meg, hogy az majd megvédi őket túlontúl is hatalmas szomszédaiktól. Ezzel viszont nyilvánvalóan csak saját bukásukat siettetik, s éppen ezen szomszédaik kezére játszanak. “) A MEGOSZTÁSTÓL KELETRE: A MAGYAR KÖZEG Ha az új európai megosztás Nyugaton I. Ottó birodalmát tűnik újra felépíteni, ugyanilyen valószínű, hogy Keleten viszont nehezen kezelhető politikai nyugtalanságokhoz vezethet. Bár a több évtizeden át tartó szocialista gazdaság meggyengítette, Magyarország mégis olyan ország, amely — Cseh- és Morvaországhoz hasonlóan — a legnagyobb eséllyel rendelkezik ahhoz, hogy a belátható jövőben újjáépítse gazdaságát. (Emiatt aztán gondban is vagyunk, amikor azt kell eldöntenünk, hogy Magyarországot a gazdag és szegény országok között húzódó megosztástól Keletre vagy Nyugatra helyezzük-e el. Mindenesetre egy valami bizonyos: az osztrák határszakasz kivételével Magyarországot csupa olyan ország veszi körbe, amelyek ez utóbbi csoportba tartoznak: Szlovákia, Ukrajna, Románia, Szerbia. Jobb gazdasági mutatóinak köszönhetően az ország ennek a csoportnak az élén helyezkedik el. Ezenkívül azt sem szabad elfelejtenünk, hogy a trianoni szerződést — amely 1920. június 4-én felosztotta a dualista Magyarország területét — a népek önrendelkezési jogára hivatkozva kötötték meg, jóllehet, éppen ugyanezen önrendelkezési jogot tekintve igazságtalanságot követtek el Az új Magyarország határain kívül rekedt 3 millió magyar. Ebből a 3 millióból a délen lakókat Jugoszláviának adták át — leszármazottaik ma a Szerbiához tartozó Vajdaságban élnek. Keleten Romániának ítélték őket, s — bár az Erdélyben élő közösségek igencsak szövevényes és összetett képet mutattak — a meghúzott határ egyértelműen hátrányos a magyarságra nézve. Északon Csehszlovákiához juttatták őket, noha itt könnyen lehetett volna a magyar és a szlovák közösséget valóban elválasztó határt vonni, északabbra a kijelöltnél. Ezt a magyarok sohasem tudták elfelejteni. Amikor Németország bekebelezte Csehországot és Morvaországot, Magyarország 1938. november 4. és 11. között megszerezte Szlovákia déli, magyar lakta részét 1940-ben Észak-Erdélyt szerezte meg, s végül a tengelyhatalmakkal közösen részt vett Szerbia megcsonkításában. Valójában semmilyen változást sem jelentett, hogy később Sztálin az 1937-es határok közé szorította vissza Magyarországot. Ha valami változásról egyáltalán beszélhetünk, az mindössze annyi, hogy a helyzet tovább romlott. 1920-ban 3 millió magyar került az ország határain kívülre, számuk ma a nyugatra szakadtakkal együtt eléri az 5 milliót. Azt követően, hogy megválasztották egy olyan kormány élére, amely tíz és fél millió magyarnak tartozik felelősséggel, ANTALL JÓZSEF kijelentette, hogy ez a nap 15 millió magyar nagy napja. Ugyanakkor azt is tudjuk, hogy a miniszterelnök Budapest egyik legmértéktartóbb politikusa. Ezt a kormány által előterjesztett kisebbségi charta is bizonyítja. (Folytatjuk) KÖZÉP-EURÓPA: AZ ÚJ TÖRÉSVONALAK 1993. szeptember 18-19. Megállapodás Tuniszban A Palesztinai Felszabadítási Szervezet legfontosabb frakciója, a Fatah csütörtökön bejelentette: egyezményt kötött a Hamasz fundamentalista mozgalommal arról, hogy egymással szemben nem alkalmaznak erőszakot. Mint ismeretes, a Fatah elismeri és támogatja, miközben a Hamasz a palesztin ügy elárulásának tartja a palesztin autonómiáról Izraellel aláírt megállapodást. A két szervezet képviselői Tuniszban elfogadtak egy úgynevezett becsületkódexet, amely tartalmazza mindazon intézkedéseket, melyek szükségesek az erőszakká fajulható politikai viták elkerüléséhez. Egyúttal Tuniszban létrehoztak egy bizottságot azzal a céllal, hogy felügyeljen a szóban forgó egyezmény tiszteletben tartására. Egyiptomi látogatása során Jasszer Arafat palesztin vezető biztosította Izraelt és az Egyesült Államokat, hogy a megszállt területeken élő palesztinok lázadása, az intifada az izraeli csapatkivonással párhuzamosan meg fog szűnni. Egyúttal kifejezte reményét, hogy a következő hónapokban sor kerül egy palesztin megbéélési összejövetelre. Mielőtt elutazott Kairóból Arafat kijelentette, hogy szüksége van Egyiptom támogaására a palesztin államhatalom bevezetéséhez a megszállt területeken, előbb a Gáza-övezetben és Jerikóban.