Romániai Magyar Szó, 1993. december (5. évfolyam, 1200-1223. szám)

1993-12-01 / 1200. szám

Romániai Magyar Szó 2 Clinton elégedetlen UKRÁN LESZERELÉSI SZÁNDÉKNYILATKOZAT Bill Clinton amerikai elnök elégedetlenségét fejezte ki Leonyid Kravcsuk ukrán elnöknek azon feltételek miatt, melyeket az ukrán parlament kér a START-1 szerződés ratifikálásáért cserébe. A Fehér Ház szóvivője kijelentette, hogy a két elnök között lezajlott harmincperces telefonbeszélgetés őszinte volt, ami — a BBC szerint — annyit jelent, hogy kemény hangnemben folyt Az amerikai elnök szóvivője elmondta, hogy Kravcsuk megígérte: a szerződést ismét előterjesztik, megvitatás végett, a márciusban megválasztandó új parlament elé. Mint ismeretes, a múlt hónap folyamán az ukrán parlament ratifikálta a START-1-et, csakhogy úgy döntött, csupán az ország atomfegyvereinek negyven százalékára vonatkozik a leszerelés. A France Presse is idézi Leonyid Kravcsukot aki újólag hangsúlyozta szándékét, hogy atomfegyvermentessé teszi Ukrajnát aláírja az atomsorompó szerződést, s mindent megtesz, hogy a parlament ratifikálja az ilyen vonatkozású dokumentumokat „Ukrajna lakossága biztonságban érzi majd magát — így az elnök —, ha Oroszország, az USA, Franciaország és Nagy-Britannia egyszerű nyilatkozatban kötelezik magukat, hogy nem támadják meg az országot s ugyanakkor garantálják területi épségét“. Mint hozzátette, „Oroszországnak le kellene mondania minden próbálkozásról, hogy imperialista módon manipuláljon“. Tárgyalóasztalnál a boszniai felek - ROMÁN CÁFOLAT - 1 Hétfőn Genfben újabb összejövetelt tartottak Bosznia-Hercegovina jövőjét illetően. A találkozón részt vettek a boszniai hadviselő felek vezetői, a délszláv válságban közvetítő politikusok, valamint az Európai Unió tagországainak külügyminiszterei. Miután a résztvevők aláírták a humanitárius segélyszállítmányok biztonságáról szóló megállapodást, az esti órákban újrakezdődtek a két hónapja szünetelő tárgyalások a boszniai szerbek, horvátok és muzulmánok képviselői között. Ugyanakkor Willy Claes belga külügyminiszter, az Európai Unió miniszteri bizottságának soros elnöke Genfben kijelentette, hogy kedden is folytatódnak a Bosznia területi felosztásával kapcsolatos tárgyalások David Owen és Thorvald Stoltenberg, azaz a két nemzetközi közvetítő elnökletével. A boszniai muzulmán csapatok nagy erejű támadást indítottak Vitéz óvárosa ellen — közölte a szarajevói rádió. A település nagyobb részét a horvátok ellenőrzik, és ott van az egyik legnagyobb boszniai lőszergyár is. A horvát és a muzulmán csapatok hónapok óta küzdenek egymással a stratégiai fontosságú üzemért. A mostani támadásban mintegy harminc nagy tüzérségi lövedék csapódott be Vitéz óvárosában, amelyet aknavetőkkel is lőttek. Románia nem szállított és nem is szállít fegyvert a Macedón Köztársaságba — mutat rá a hadsereg sajtóirodájának nyilatkozata, amelyet a Rompres tett közzé. A dokumentum cáfolja egy görög lapban megjelent információkat, melyek szerint országunk Macedónia fő fegyverszállítói közé tartozna. A volt jugoszláv köztársaságok elleni fegyverembargó Románia általi megsértéséről más kiadványok is írtak, de az efféle állításokat a hadsereg sajtóirodája mindannyiszor megcáfolta — hangoztatja a nyilatkozat. HALADÁS KAIRÓBAN Hírügynökségi jelentések szerint haladást értek el az egyiptomi fővárosban zajló izraeli—palesztin tárgyalásokon a gázai zsidó települések, illetve az izraeli őrállomások kérdését illetően. Nabil Saat, a palesztin küldöttség vezetője az előbbiekkel kapcsolatosan kijelentette, hogy az izraeli fél lemondott eddigi követeléséről, s nem szorgalmazza többé a 170 négyzetkilométeres kiterjedést, megelégedve a 36 négyzetkilométeressel — közölte a BBC és a France Presse. Közben a Gáza-övezetben újabb incidensek voltak az Al Fatahhoz tartozó fegyveres frakció tagjai és az izraeli katonák között. Európai nyilatkozat és orosz közvetítés Az Európai Unió nyilatkozatot tett közzé a Tiraszpolban zajló kirakatperrel kapcsolatban. A nyilatkozatot abból az alkalomból terjesztették elő, hogy a Külügyminisztérium vezetősége fogadta az Unió vezetői hármasának képviselőit. A dokumertumban kifejezésre jut a páneurópai szervezet aggodalma, hogy a per ügyésze is halálbüntetést kért, s a szervezet úgy véli, ha kimondják a halálos ítéletet, az rossz irányba befolyásolná a transznisztriai viszály politikai rendezésének esélyét. Nyikolaj Medvegyev, Jelcin elnök különmegbízottja hétfőn Chisinauba érkezett s vele együtt az orosz külügyminisztérium néhány jogásza. A román rádió moldovai tudósítója jelentette, hogy a Medvegyev vezette küldöttség már el is indult Tighinába, hogy a Dnyeszteren túli konfliktus ügyében közvetítsen. EX-KIRÁLYI ÜZEMET AZ EGYESÜLÉS ÉVFORDULÓJÁRA Mihály volt román uralkodó üzenetet küldött az 1018-as egyesülés 75. évfordulój. alkalmából. Miután méltatja az esemény jelentőségét, az üzenet taglalja az ország jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetét, s rámutat, az egység és a megbékélés az elengedhetetlen feltétele annak, hogy az országot kimentsük ebből a helyzetből. „Négy évvel a Forradalom után nem valósultak meg azon óriási remények, melyeket valamennyien saját családotok és az ország jövőjéhez fűztetek. Mindannyian éhséget, nélkülözést, hideget, korrupciót láttok magatok körül jó akaratotok, munkátok és türelmetek dacára“ — hangzik éhséget, nélkülözést, hideget, korrupciót jár arra is, hogy nem jöhetett Gyulafehérvárra —, bár november 9-én kifejezte ebbeli szándékát —, mert ....... akárcsak a kommunizmus éveiben, abszolút minden eszközt felhasználtak, hogy jövetelemet megakadályozzák“. A nemzeti megbékélésre utalva a volt uralkodó úgy véli, hogy az ország jelenlegi vezetői..megosztottak bennünket... félnek tőlünk“. „Románia nem csak egyeseké, hanem mindenkié. Romániát nem menthetik meg csak egyesek Romániát mindannyian fogják megmenteni. Románia nem virágozhat csak egyesek számára, hanem mindenki számára virágzó lesz“ — hangzik az üzenet. • A NAGYVILÁG HÍREI • MAGYARORSZÁG SZÁMÍT ÍRORSZÁGRA Magyarország gazdaságpolitikai integrációjában továbbra is számít Írország támogatására, mivel hasonló nagyságrendű és gazdasági szerkezetű országról van szó. Erről Göncz Árpád államfő beszélt a Parlamentben, amikor találkozott a Magyarországon nem hivatalos látogatáson tartózkodó Mary Robinson ír elnökaszszonnyal. Göncz arról is szólt, hogy az árufogalom növelésének fontos feltétele az intézményes keretek megteremtése, így például a kettős adóztatást kizáró, valamint a beruházásvédelmi megállapodások. Szabad György fogadta Mary Robinson elnökasszonyt, az Ír Köztársaság államfőjét. A tájékoztatása szerint a megbeszélésen az Országgyűlés elnöke utalt a két nép történelmének közös vonásara, majd vázolta a magyar törvényhozásnak a jogállamiságért, a gazdasági és társadalmi megújulásért kifejtett eddigi tevékenységét. Mary Robinson válaszában hazája érdeklődéséről, meleg rokonszenvéről és nagy elismeréséről biztosította tárgyalópartnerét. (MTI) MÉDIAVILÁG Rádiós-tévés konferencia Kedden Brüsszelben befejeződött az európai rádió- és televíziószervezetek vezérigazgatóinak találkozója. A Miért közszolgálati rádiók és televíziók Európában? tematikájú konferencia zárónyilatkozatában a résztvevők leszögezték mindazon feladatokat, amelyek az említett közintézményekre a jövőben hárulnak. Hazánkat Eugen Préda, a Román Rádió vezérigazgatója képviselte az összejövetelen. Hétfő este Eugen Préda és Csúcs László, a Magyar Rádió nemrég Bukarestben járt elnöke aláírta az 1993—1994-es együttműködési megállapodás kiegészítő okiratát. A brüsszeli összejövetelen részt vett Catherine Lalumiére asszony, az Európa Tanács főtitkára, aki a román rádió kiküldött munkatársának kijelentette: Remélem, Románia kitart a demokrácia útján, az audiovizuális sajtó pedig független és jó minőségű lesz. Az EP „feketelistát“ javasol Az Európa Parlament „feketelista" felállítását javasolta azokról az országokról, ahol nem tartják tiszteletben a sajtószabadságot. A testület emellet azt is követeli, hogy az Európai Közösség és a harmadik világ országai között kötendő gazdasági, együttműködési és szövetségi megállapodásokba vegyenek be olyan kitételeket is, amelyek az újságírók jogainak védelmét írják elő. A képviselők egyben sürgették, hogy nyújtsanak segítséget a tömegtájékoztatási eszközöknek azokban a térségekben, ahol nem biztosítják a független és objektív tájékoztatást. Az Európai Parlament véleménye szerint ezek az intézkedések „pszichológiai nyomást“ gyakorolnának a sajtószabadságot semmibe vevő kormányokra. (Magyar Nemzet) Magyar állásfoglalás A Kossuth Rádió tájékoztatása szerint a Magyar Újságírók Közössége nyilatkozatot adott ki, amelyben a következőket közlik: A magyar nemzet 1956-os kívánsága a hiteles, tisztességes, hazugságoktól mentes tájékoztatás megteremtése volt. Ez a követelés Náhlik Gábor és Csúcs László, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökeinek erőfeszítése ellenére mind a mai napig nem valósulhatott meg teljesen. Sőt, a személyüket ért méltatlan és minden alapot nélkülöző támadások a valódi sajtószabadságot ellenző erők érdekeit szolgálják. A magyar újságírótársadalom tisztességes többségéhez fordulunk, hogy — történelmi felelősségüket átérezve — támogassák a két közszolgálati intézményben a rendszerváltoztató törekvéseket — hangzik a Magyar Újságírók Közösségének nyilatkozata. ISMÉT NAPIRENDEN A köztársasági elnök megértéssel kezeli a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom panaszát a helységnévtáblákkal kapcsolatban — mondotta Bugár Béla, a párt vezetője. A szlovákiai magyar politikusok azért jártak Michal Kovácnál, mert a közelmúltban korlátozták a magyar névtáblák használatát, és a feliratokról szóló új törvénytervezetet sem tartják megfelelőnek. Kovac azt kérte, hogy a hét végéig készítsék el a magyar parlamenti koalíció számára is elfogadható tervezetet. Bugár Béla viszont közölte: szeretnék megtalálni a kedvező megoldást de ha ez nem sikerül, akkor ismét az Európai Demokratikus Unióhoz és az Európa Tanácshoz fordulnak. RÖVIDEN • RÖVIDEN • Bingol és Diyarbakir török tartományban a rendfenntartó szervek „tisztogatásai“ során a múlt hét végén tizenöt kurd lázadó lelte halálát. Az utóbbi két hét alatt közel kétszáz személy — ezek közül 16 kurd ellenálló — halt meg Törökország délkeleti részén a török kormánycsapatok akcióiban. • Újdelhiben Juhász Endre, a magyarországi Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkára megbeszélést folytatott Pranab Mukhemee indiai kereskedelmi miniszterrel, aki egyben az indiai kormány tervbizottságának elnökhelyettese is. A megbeszélésen áttekintették a kétoldalú kereskedelmi és beruházási kapcsolatok fejlesztésének lehetőségeit. Kétnapos EBEÉ Tanács Kétnapos ülésszakot tart Rómában az EBEÉ Miniszteri Tanácsa. A román küldöttséget Teodor Melescanu külügyminiszter vezeti. Amint a román rádó római tudósítója előzetesen jelentette, a munkálatokat hivataosan megnyitó olasz miniszterelnök beszéde után megejtik a szervezet elnökcseréjét — e funkciót eddig a svéd külügyminiszter töltötte be, ezután az olasz külügyminiszter lesz a Miniszteri Tarsács soros elnöke —, II. János Pál pápa fogadja a Vatikánban a küldöttségek vezetőit s a nem EBEÉ-tag országokból érkezett meghívottakat, Scalfaro olasz elnök ad fogadást az ülésszakon részt vevő külügyminiszterek tiszteletére. Az EBEÉ Miniszteri Tanácsának ülésszakán mindenekelőtt arról tárgyalnak, miként lehet megőrizni a békét az EBEÉ mechanizmusai révén és keretében, hogyan lehetne kapcsolatot teremteni az EBEÉ és más európai szervezetek között. A bukaresti rádió kiemelte Románia római szereplésének nagyobb súlyt biztosít, hogy most már az Európa Tanács teljes jogú tagja és gyakoratilag integálódott minden európai szervbe. Rózsaszín tigris Politikai Irányváltást várnak Malajziában a hatalom küszöbére érkezett új politikus-generációtól. A muszlim modernizálás jelszavával fellépő csapat azonban a gazdasági programon nem akar változtatni — véli a HVG —, a cél továbbra is az, hogy az országot huszonöt éven belül a legfejlettebb gazdaságok közé kormányozzák. „Bizonytalanságot, gazdasági visszaesést és szegénységet hoz, nyomában pedig felüti a fejét a homoszexualitás és az erkölcsi hanyatlás“ — jellemezte híveinek a nyugati demokráciát egyik beszédében Datuk Seri Mohamad bír Mahathir, Malajzia kormányfője , az országot hol önállóan, hol koalícióban irányító párt elnöke- Noha a brit uralom alól 1965-ben függetlenné vált Malajziát közel három évtizede vezető Egyesült Malájok Nemzeti Szervezete (UMNO) pártjának múlt heti vezetőségválasztó közgyűlésén Mahathirt ellenszavazatok nélkül ismét a párt és — ezzel automatikusan — a kormány első emberévé választották, a főváros, Kuala Lumpur utcáin mégsem őt, hanem három új helyettesét éltették. Különösen a negyvenes éveik elején járó politikusokból álló triumvirátus vezéralakját, Ibrahim Anwart. Az Anwar által megszerzett elnökhelyettesi címet a helyiek egybehangzóan úgy értékelik, hogy végre hivatalosan is kijelölték Mahathir utódját — a poszt ugyanis egyúttal a miniszterelnök- helyettesi címet is jelenti, ez pedig a kormányfővé válás előszobája Malajziában. Anwarnak azonban még egy ideig várnia kell, mert — mutatnak rá Kuala Lumpurban — az utódlás kérdésének tisztázásával Mahathir megerősödve került ki a választásokból. * újabb három évre biztosította magának a posztot. Pedig a malájok többsége a tizenkét éve országló Mahathir szólamainál ma már szívesebben hallgatja az eddigi pénzügyminiszter, Anwar beszédeit, aki ma kétségtelenül az ország legnépszerűbb politikusa. A most 46 éves,Anwar iszlám aktivistaként és ifjúsági vezérként kezdte, s — már diplomás tanárként — 1974-ben létrehozta a Malajziai Muszlim Ifjúsági Mozgalmat (ABIM), majd a szegény parasztság sosán felháborodva heves kormányellenes tömegtüntetéseket szervezett az északi Kedah államban. Jutalma 22 hónap börtön volt. Nem sokkal szabadulása után — a kormány elleni propaganda szelídebb formájaként — magániskolát alapított szegény maláj diákok részére, mert az állami oktatási rendszert feladata ellátására alkalmatlannak találta. Az oktatásügyi miniszter akkoriban a mai kormányfő, Mohamad Mahathir volt. A két ellenlábas a nyolcvanas évek elején kibékült egymással, az 1981-ben hatalomra került Mahathirnak még arra is sikerült rávennie az egykori lázadót, hogy belépjen a pártba. Anwar vallja, hogy egykori követeléseinek többsége mára megvalósult: a Világbank becslése szerint például ma már a lakosságnak csak 2 százaléka él a szegénységi küszöb alatt, míg 20 évvel ezelőtt még minden ötödik malájt ebbe a kategóriába soroltak. Egyre magasabb posztok után 1991-ben Anwar beülhetett a pénzügyminiszteri székbe. A kormány tagjaként sem tagadta meg teljesen egykori önmagát s Mahathirral ellentétben liberális muszlim eszméket vallott. Neki köszönhető az Iszlám Bank létrehozása, valamint (a Korán által tiltott) kamatoktól mentes országos pénzügyi rendszer kidolgozása. A karizmatikus politikus hírében álló Anwar bírálja a malajziai iparosítást lassítani igyekvő muszlimokat, de ostorozza a szegénység gondjaira érzéketlen egyre gazdagabb üzletembereket is. Az iszlám — érvel Anwar — nem rituálék sorozata, hanem életforma, s a vallási tolerancia nem jelenti a korrupció és a fanatizmus megtűrését. A „Mr. Tisztakezűnek“ is nevezett pénzügyminiszternek nem kis szerepe van abban — tartják az ázsiai országban —, hogy Malajzia a nyolcvanas évek elején elért látványos gazdasági fejlődést követő visszaesés után most ismét gyorsabb növekedés előtt áll. Erre épül az Anwar által a parlament elé tejesztett új költségvetés is, amely erre az évre 8,2 százalékos gazdasági növekedést prognosztizál. Anwar ezt az ütemet legalább 6-7 éven át tartani akarja, s csak a jövő évezred elején engedi majd 7 százalékosra szelídülni. Másképp az ország nem éri el hőn áhított célját, hogy 2020-ra bekerüljön a fejlett ipari országok klubjába. A maláj gazdaság erejének bizonyítékaként emlegetik, hogy az exportpiacok recessziója ellenére tavaly 10, az idén pedig várhatóan 16 százalékkal 120 milliárd dollárra nő a kivitel. Ebben a kivitelben pedig egyre kisebb tételt jelentenek a nyersanyagok, miközben előretörtek a késztermékek, elsősorban a fejlett elektronikai és gépipari áruk. Az olcsó és képzett munkaerőnek köszönhetően a külföldi cégek — köztük olyan óriások mint a Siemens vagy a Sony — 1990 óta mintegy 20 milliárd dollárt fektettek be, s a devizatartalékok az 1992. év végi 47,2 milliárd dollárról mostanra 60 milliárd fölé ugrottak. Mindeközben a munkanélküliség szinte ismeretlen fogalom, az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) pedig egy év alatt 11 százalékkal nőtt, s jelenleg már erősen közelít az évi 3000 dollárhoz. Szimbolikusnak tartják Kuala Lumpur-ban a Mahathir kormányfő által 1981-ben meghirdetett „Nézz Keletre“ — azaz Dél- Koreára — a gazdasági program legfényesebb gyémántjának tartott „Proton“ luxusautó sikerét. Mahathir dédelgetett álmát, a maláj autót a japán Mitsubishi közreműködésével néhány éve kezdték gyártani, s a fővárostól 30 kilométerre működő üzemből ma már évi 120 ezer autó gördül ki. A nagy hagyományokkal bíró európai márkákat is megszégyenítően elegáns küllemű és bivalyés Protont a tavalyi nagy-britanniai siker után a jövő év közepén Nyugat-Európában is piacra dobják, addigra készül el ugyanis a bal kormányos változata. A 83 százalékban maláj kézben lévő gyár pedig máris megkezdte a külföldi terjeszkedését. Vietnamban és Chilében készül hamarosan üzemavatóra. Ki megy, ki jön Terjed a vallásosság a kubai kommunisták soraiban, fenyegetve azt a csekély hitet is, ami még megmaradt a düledező rendszer iránt. David Adams cikke a THE TIMES című brit lapban jelent meg. A valláshoz való visszatérést jelzi a katolikus keresztelők és esküvők növekvő száma és a korábban törvényen kívüli afrikai kultuszok újrafölfedezése, különösen a santeria vallásé, amelyet a rabszolgák hoztak be a XVI. században. A vallásüldözés évtizedei után a vallási újjáéledés főként a romló gazdasági helyzet terméke. „Az emberek azért tekintenek az afro- kubán vallásokra, mert azok gyakorlati megoldásokat kínálnak a problémákra és szellemi támogatást is“ — mondja Natalia Bolivar, az államszocializmusból kiábrándult forradalmár, akinek a santeria istenségekről most közzétett tanulmánya jó fogadtatásra lelt. „A vallásos hit adja már az egyetlen reményt a kubaiaknak, hogy életük egy nap javulhat“ — mondja egy diplomata. Nemrég a santeria-hívők egy ünnepén — Szent Lázár napján — tízezrek lepték el az utcákat Havanna külvárosában, egy templom körül. Sokan egész éjjel gyalogoltak ajándékokkal, virágot, pénzt, állatokat hoztak, sőt még Havanna-szivart és a chispa del tren („a vonat szikrája“) nevű kerítésszaggató házipálinkát is. Voltak, aki himnuszokat énekeltek, verseket kántáltak a templom felé vonulatukban. A 35 éves Enrique Pluma, aki gyermekbénulásban szenved, a bokájához kötött 18 nagy betontömböt vonszolva kúszott előre. „Mintha pingponglabdák lennének“ — mondta a súlyokra mutatva. Odabenn a zsúfolt templom padlója pénzérmékkel volt tele. Az emberek kimerülten feküdtek a falnál, egyesek kutyájukkal az ölükben aludtak. A misét Roger Etchegaray bíboros, a Vatikán magas rangú küldötte vezette, aki ritkán látogat külföldre a pápa megbízásából. ..Éljen a pápa! Éljen Krisztus!“ — kiáltozta a gyülekezet A templom belső falai mentén körben álló állambiztonságiak közönyösen figyeltek, bajkeverőket kerestek a gyülekezetben. „Szabadságot!“ kiáltások is hallatszottak, de az ügynökök létszámban úgy eltörpültek, hogy nem is próbáltak közbeavatkozni. A vallásnak a közelmúltig gátat szabott a marxista ateizmust hirdető állam. A hívők tarthattak attól, hogy elbocsátják őket munkahelyükről, és megbélyegezhetik őket a lakókörzeti ellenőrző szervek, a rettegett forradalomvédelmi bizottságok. Castro végül 1991-ben elkezdte a pártdoktrina felülvizsgálatát a vallási türelem irányában. A pártkongresszus ajánlotta, hogy hívők is beléphessenek a pártba. Az ország gazdasági bajai ellenére a santeria papok, a babalaók beszámolói szerint a kubaiak költséges beavatási szertartásokon vesznek részt, hogy a vallás valamelyik szentjéhez kössék magukat. Nem hivatalos adatok 4 ezer körülire teszik a babalaók számát, míg a katolikus papokét csak 250-re. A szentek napjai népi fesztiválok lettek, amelyek lelkesebb tömegeket vonzltak, mint az állam szervezte komor politikai gyűlések. Santeria-hívők láthatók az utcákon hagyományos fehér ruhában és rózsafüzérrel. • RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ FOLYTATÁSOS 0 RMSZ FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS Feudális értékrend, kommercializálódás, tudatlanság. Mindez — írja Otto Mann a DIE PRESSE osztrák lap hasábjain — hozzátartozik a mai Kína arculatához. A kínai társadalom eltűri és tudomásul veszi a mind kiterjedtebb gyermekkereskedelmet. ..!*Ma ne gyere olyan későn értem!“ — kiáltotta meg Jangjang az apja után, miután az, mint eddig is minden nap, bevitte őt az óvodába. A városban sétálgatva aztán egyszercsak feltűnik a dadáknak, hogy a kétéves kisgyermek nincs sehol, és lázas keresésbe kezdenek. A szülőkkel csak órákkal később közüik, hogy mi történt, azok pedig, ugyancsak órák múltán, az apa vállalatát riasztják, és nem a rendőrséget. A család tagjai, ismerősei és a sok-sok segítőkész kolléga számára hónapokig tartó odisszea kezdődik. Az újságok, a rádió- és a televízióállomások egyre-másra közlik a kereső felhívásokat, persze nem kis összegért, ami miatt a szülők hamarosan fülig eladósodnak. Aztán jönnek a hírek innen-onnan, napokig tartó bumlizás kezdődik a vonatokon, majd jön a keserű csalódás, valahányszor egy gyereket találnak — csupa elrabolt és eladott gyerek, kettő és négy év között. De az ő Jangjangjuk nincs közöttük. Aztán egy új nyomra bukkannak: az egyik távoli tartományból telefonhívást kapnak egy paraszttól, aki elmondja, hogy szomszédjánál egy idegen fiú él, akit gangnak vagy valami hasonlónak hívnak. Amikor az éjszaka kellős közepén betoppannak a szülők, a paraszt nem akarja beengedni őket a házába. Csak hosszas könyörgés után juthatnak el végre a kisfiú ágyáig. Felébresztik a gyereket, és ekkor következik az újabb sokk: a négy hónapos elszakítottság után Jangjang már nem ismeri meg a szüleit. Jangjang története, mely bejárta a kínai újságokat, kivételesen happy enddel végződött. És ami a dologban a legmegrendítőbb: a szülők, miközben fél tucat tartományt bejártak, gyermekük után kutatva, 56 elrabolt és eladott gyerekre bukkantak. És nem volt olyan eset, amikor legalább megkísérelték volna a vásárlókat bíróság elé állítani. Egy gyerek nem sokat, legfeljebb 2000 schillingnyi megfelelő összeget hoz a konyhára. Ennek ellenére egyre több kínai bűnöző számára kifizetődő üzlet a kisgyerekek elrablása és áruba bocsátása. És a társadalom számos rétegében tolerálják ezt. Létezik ma Kínában egy rabszolgapiac, amely mind nagyobb méreteket ölt. Két különböző vevőkört szolgál ki. Az elsőbe a társadalom legszegényebb rétegeiből eredő és gyakran analfabéta férfiak tartoznak, akik nem találnak asszonyt maguknak, vagy nincs pénzük a még mindig szokásos házasságszerzőre és a drága esküvőre. Ezt a lehetőséget használják ki a hivatásos emberrablók, akik pályaudvarokon vagy piacokon szólítják meg áldozataikat, munkát kereső fiatal lányokat és nőket, akik az állásígéret horgán fennakadva, vagy az ütlegelések és a sorozatos nemi erőszak eredményeként végképp engedelmességre kényszerülve, de mindig csak az erőszaknak engedve, végül is vagy egy paraszt ágyában, vagy a prostituáltak között kötnek ki. A Közbiztonsági Hivatal adatai szerint a kínai rendőrség 1991/92-ben ötvenezer olyan esetet derített fel, amikor azzal a kifejezett szándékkal raboltak lányokat, hogy nem kívánt házasságokba vagy bordélyházakba kényszerítsék őket. A nyomozók hálóján ennek során 75 000, részben saját szakállára dolgozó, részben bandákban tevékenykedő bűnöző akadt fenn. Az elrabolt gyerekek számát senki sem ismeri. A rendőrség mindössze annyit mond, hogy az elmúlt két évben mintegy 3500 gyereket „mentett meg és juttatott vissza szüleihez". FIÚTÖBBLET Minthogy a kínaiak száma hamarosan eléri az 1,2 milliárdot, a megművelhető földterület nagysága pedig állandóan csökken, a hivatalosan elrendelt születésszabályozással szemben — városban egy, falun két gyerek engedélyezett — valószínűleg nincs más alternatíva. Ez a gyakorlat azonban ellentmondásban áll a konfucianista hagyománnyal, amely szerint csak a legidősebb fiú viheti tovább a család nevét Kínában 113 fiú jut 100 újszülött lányra; a világátlag jelenleg 105 ,100. A rendkívül magas fiútöbbletet sokan az elsőszülött lányok megölésével magyarázzák. Ezt a feltételezést eddig csak nagyon ritkán lehetett bizonyítani. Nyitt titok viszont, hogy sok nő, ha lányra számít, elhajtatja a magzatát. Az ultrahangos berendezéseknek hála, ma már minden járási székhelyen mód van rá, hogy a terhesség harmadik hónapjától kezdve megismerjék a magzat nemét. Ha viszont a nő mégis lánygyermeknek ad elsőként életet, kiváltképp falun mindent megtesz annak érdekében, hogy fiúhoz jusson. Az örökbefogadás nem játszik szerepet, mivel a fiúkínálat egyenlő a nullával, így nem marad más, mint a tiltott és jelentős pénzbírsággal sújtott második vagy harmadik szülés , vagy a vásárlás, a fiúvétel. Az így szerzett fiú, aki mint „távoli rokon” szerepel a szomszédok előtt, rendszerint soha többé nem látja viszont édes szüleit. Csak két évvel ezelőtt nyilvánították büntetendőnek ezt a bűncselekményt A párt, a kormány és a helyi hatóságok azóta emlegetik azt a határozatot, amelynek értelmében „súlyos büntetéssel kell sújtani mindazokat, akik a nők és gyermekek elrablásának és eladásának bűncslekményét elkövetik“. Azóta olykor életfogytiglani börtönnel is büntetik a gyermekrablást, amelyet — akárcsak a szerencsejátékot vagy a pornográfiát — sokáig csak „társadalmi bajnak" tekintették. ELTŰNTEK ROVATA A helyzeten azonban ez nem sokat változtatott. A helyi kormányzatok, amelyek a reformok keretében helyenként már a prostitúció törvényesítésének követelésével is előállnak, gyakran amolyan szükséges rossznak tekintik a gyerekek adásátvételét, amit a legjobb eltűrni. A rendőrség nem ritkán még ott is a helyi hatóságok és a lakosság hallgatásának falába ütközik, ahol egyébként nyomozásba kezd. A feudális értékfelfogás kiterjedt reneszánsza, az élet minden területének kommercializálódása és a széles paraszti tömegek tudatlansága kedvező talajt teremt a szürke rabszolgapiac számára. Mindennek aztán az a következménye, hogy az emberrablások száma szélsebes ütemben növekszik, s róluk kimerítő tudósításokban nyíltan be is számolnak a lapokban. A családi folyóiratok egész rovatokat rendszeresítettek az eltűnt gyermekeiket kereső szülök számára Elveszett virágok rovatcímmel. Egyeseken sikerült is ily módon segíteni. Voltak, akik jelentős összegért „viszszavásárolhatták“ saját gyermeküket. A többség azonban minden eredmény nélkül keres. Sokukat egyetlen gyermeküktől fosztották meg, s azzal a gondolattal kell együtt élniük, hogy gyermeküket esetleg megkínozták, megbecstelenítették vagy busás haszonért tovább adták. Ezek az emberek nem ritkán kétségbeesett cselekedetekre ragadtatják magukat. Az egyik észak-kínai tartományban azok a szülők, akik már úgy érzik, senki sem tud rajtuk segíteni, rendőrnek vagy magánnyomozónak adják ki magukat, és így lopják el a mások fiúgyerekét. Kína úton a kapitalizmus felé RABSZOLGAPIAC 1993. december 1. Testőrök vigyázzak A szicíliai Palemo egyik templomában, amikor a Mi atyánkot imádkozzék a misén, a plébános a kötelezően előírt szöveget egy mondattal kibővíti: „Szabadíts meg bennünket a maffiától.“ Turturro atya persze nem csak az égiektől vár segítséget, s éppen emiatt is tartanak a hatóságok attól, hogy a bűnszövetkezet elteli láb alól a legfegyvertelenebb ellenfelét. És most az a különös helyzet állt elő Olaszországban, hogy nemcsak az ügyészeket, bírákat, nyomozókat kísérli fegyveres testőrök, hanem őrzőket rendeltek papok mellé is. Az intő jelet nem is régen adta meg az alvilág: Puglist atyát, szintén szicíliai papot, hidegvérrel lelőtték. A tettest azóta is keresik ... Ismeretes, hogy négy pap levelet írt a pápának, ■arra kérve, hogy tisztítsák meg a plébániákat a smffia-fertőzéstől, merthogy a szervezett alvilág már oda is befészkelte magát. De hát mi is a bűne Turturro és Caau plébánosoknak? Mindketten úgy döntöttek, hogy papi működésüket összekapcsolják a maffia elleni küzdelemmel; a törvényes jogokra bátorítják a hívőket, akik voltaképpen az alvilág szabályai szerint élnek. Turturro — mint a Corriere della Sera megírta — nem akar látni játékfegyvereket sem a gyerekek kezében, labdát ad nekik, hogy így is távol tartsa őket e halálos szimbólumoktól. Mi több, ez elhunytakra való emlékezés napján azt kéri, hogy minden játékfegyvert vigyenek a plébániára, ahol az udvaron az összesőt elégetik. „Én, aki arra buzdítom az embereket, hogy ne fogjanak fegyvert, s hogy a játékpuskákat, pisztolyokat is égessék el, négy testőr felügyelete alatt teszem a dolgomat, akik csőre töltött géppisztollyal ülnak mellettem!“ Éjjel-nappal őrzik a maffia céltáblájának számító papokat, noha tiltakoztak ellene. „Az Evangélium megvéd bennünket“ — mondták. Az ügyészség azonban tudja, hogy a Biblánál , Büntetőtörvénykönyvnél egyaránt hatásosabb a mindig lövésre kész fegyver... (MTI-Press)