Romániai Magyar Szó, 1993. december (5. évfolyam, 1200-1223. szám)

1993-12-01 / 1200. szám

Romániai Magyar Szó 2 Clinton elégedetlen UKRÁN LESZERELÉSI SZÁNDÉKNYILATKOZAT Bill Clinton amerikai elnök elégedetlen­ségét fejezte ki L­eonyid Kravcsuk ukrán elnöknek azon feltételek miatt, melyeket az ukrán parlament kér a START-1 szer­­ződés ratifikálásáért cserébe. A Fehér Ház szóvivője kijelentette, hogy a két elnök között lezajlott harmincperces telefonbe­szélgetés őszinte volt, ami — a BBC sze­rint — annyit jelent, hogy kemény hang­nemben folyt­ Az amerikai elnök szóvi­vője elmondta, hogy Kravcsuk megígérte: a szerződést ismét előterjesztik, megvita­tás végett, a márciusban megválasztandó új parlament elé. Mint ismeretes, a múlt hónap folyamán az ukrán parlament rati­fikálta a START-1-et, csakhogy úgy dön­tött, csupán az ország atomfegyvereinek negyven százalékára vonatkozik a lesze­relés. A France Presse is idézi Leonyid Krav­­csukot aki újólag hangsúlyozta szándékét, hogy atomfegyvermentessé teszi Ukrajnát aláírja az atomsorompó szerződést, s min­dent megtesz, hogy a parlament ratifikálja az ilyen vonatkozású dokumentumokat „Ukrajna lakossága biztonságban érzi majd magát — így az elnök —, ha Oroszország, az USA, Franciaország és Nagy-Britannia egyszerű nyilatkozatban kötelezik magu­kat, hogy nem támadják meg az országot s ugyanakkor garantálják területi épségét“. Mint hozzátette, „Oroszországnak le kelle­ne mondania minden próbálkozásról, hogy imperialista módon manipuláljon“. Tárgyalóasztalnál a boszniai felek - ROMÁN CÁFOLAT - 1 Hétfőn Genfben újabb összejövetelt tar­tottak Bosznia-Hercegovina jövőjét illető­en. A találkozón részt vettek a boszniai hadviselő felek vezetői, a délszláv válság­ban közvetítő politikusok, valamint az Európai Unió tagországainak külügyminisz­terei. Miután a résztvevők aláírták a hu­manitárius segélyszállítmányok biztonságá­­ról szóló megállapodást, az esti órákban újrakezdődtek a két hónapja szünetelő tárgyalások a boszniai szerbek, horvátok és muzulmánok képviselői között. Ugyan­akkor Willy Claes belga külügyminiszter, az Európai Unió miniszteri bizottságának soros elnöke Genfben kijelentette, hogy kedden is folytatódnak a Bosznia területi felosztásával kapcsolatos tárgyalások David Owen és Thorvald Stoltenberg, azaz a két nemzetközi közvetítő elnökletével. A boszniai muzulmán csapatok nagy erejű támadást indítottak Vitéz óvárosa ellen — közölte a szarajevói rádió. A tele­pülés nagyobb részét a horvátok ellenőr­zik, és ott van az egyik legnagyobb boszniai lőszergyár is. A horvát és a muzulmán csapatok hónapok óta küzdenek egymással a stratégiai fontosságú üzemért. A mosta­ni támadásban mintegy harminc nagy tüz­érségi lövedék csapódott be Vitéz óvárosá­ban, amelyet aknavetőkkel is lőttek. Románia nem szállított és nem is szállít fegyvert a Macedón Köztársaságba — mu­tat­ rá a hadsereg sajtóirodájának nyilat­kozata, amelyet a Rompres tett közzé. A dokumentum cáfolja egy görög lapban megjelent információkat, melyek szerint országunk Macedónia fő fegyverszállítói közé tartozna. A volt jugoszláv köztársa­ságok elleni fegyverembargó Románia ál­tali megsértéséről más kiadványok is ír­tak, de az efféle állításokat a hadsereg sajtóirodája mindannyiszor megcáfolta — hangoztatja a nyilatkozat. HALADÁS KAIRÓBAN Hírügynökségi jelentések szerint hala­dást értek el az egyiptomi fővárosban zaj­ló izraeli—palesztin tárgyalásokon a gá­zai zsidó települések, illetve az izraeli őr­állomások kérdését illetően. Nabil Saat, a palesztin küldöttség vezetője az előbbiek­kel kapcsolatosan kijelentette, hogy az iz­raeli fél lemondott eddigi követeléséről, s nem szorgalmazza többé a 170 négyzet­­kilométeres kiterjedést, megelégedve a 36 négyzetkilométeressel — közölte a BBC és a France Presse. Közben a Gáza-övezetben újabb inci­densek voltak az Al Fatahhoz tartozó fegy­veres frakció tagjai és az izraeli katonák között. Európai nyilatkozat és orosz közvetítés Az Európai Unió nyilatkozatot tett köz­zé a Tiraszpolban zajló ki­rakat­perrel kap­csolatban. A nyilatkozatot abból az alka­lomból terjesztették elő, hogy a Külügy­minisztérium vezetősége fogadta az Unió vezetői hármasának képviselőit. A doku­­­­mer­tumban kifejezésre jut a páneurópai­­ szervezet aggodalma, hogy a per ügyésze is halálbüntetést kért, s a szervezet úgy vé­li, ha kimondják a halálos ítéletet, az rossz irányba befolyásolná a transznisztriai viszály politikai rendezésének esélyét. Nyikolaj Medvegyev, Jelcin elnök kü­­lönmegbízottja hétfőn Chisinauba érkezett s vele együtt az orosz külügyminisztérium néhány jogásza. A román rádió moldovai tudósítója jelentette, hogy a Medvegyev vezette küldöttség már el is indult Tighi­­nába, hogy a Dnyeszteren túli konfliktus ügyében közvetítsen. EX-KIRÁLYI ÜZEMET AZ EGYESÜLÉS ÉVFORDULÓJÁRA Mihály volt román uralkodó üzenetet küldött az 1018-as egyesülés 75. évforduló­­j. alkalmából.­ Miután méltatja az ese­mény jelentőségét, az üzenet taglalja az ország jelenlegi gazdasági és társadalmi helyzetét, s rámutat, az egység és a meg­békélés az elengedhetetlen feltétele annak, hogy az országot kimentsük ebből a hely­zetből. „Négy évvel a Forradalom után nem valósultak meg azon óriási remények, melyeket valamennyien saját családotok és az ország jövőjéhez fűztetek. Mindannyian éhséget, nélkül­özést, hideget, korrupciót láttok magatok körül jó akaratotok, mun­kátok és türelmetek dacára“ — hangzik éhséget, nélkülözést, hideget, korrupciót jár arra is, hogy nem jöhetett Gyulafehér­­várra —, bár november 9-én kifejezte eb­beli szándékát —, mert ....... akárcsak a kommunizmus éveiben, abszolút minden eszközt felhasználtak, hogy jövetelemet megakadályozzák“. A nemzeti megbékélés­re utalva a volt uralkodó úgy véli, hogy az ország jelenlegi vezetői..megosztottak ben­nünket... félnek tőlünk“. „Románia nem csak egyeseké, hanem mindenkié. Romá­niát nem menthetik meg csak egyesek Romániát mindannyian fogják megmente­ni. Románia nem virágozhat csak egyesek számára, hanem mindenki számára virág­zó lesz“ — hangzik az üzenet. • A NAGYVILÁG HÍREI • MAGYARORSZÁG SZÁMÍT ÍRORSZÁGRA Magyarország gazdaságpolitikai integ­rációjában továbbra is számít Írország tá­mogatására, mivel hasonló nagyságrendű és gazdasági szerkezetű országról van szó. Err­ől Göncz Árpád államfő beszélt a Parlamentben, amikor találkozott a Ma­gyarországon nem hivatalos látogatáson tartózkodó Mary Robinson ír elnökasz­­szonnyal. Göncz arról is szólt, hogy az áru­­fo­galom növelésének fontos feltétele az intézményes keretek megteremtése, így például a kettős adóztatást kizáró, vala­mint a beruházásvédelmi megállapodások. Szabad György fogadta Mary Robinson elnökasszonyt, az Ír Köztársaság állam­főjét. A tájékoztatása szerint a megbeszé­lésen az Országgyűlés elnöke utalt a két nép történelmének közös vonásar­a, majd vázolta a magyar törvényhozásnak a jog­­államiságért, a gazdasági és társadalmi megújulásért kifejtett eddigi tevékenysé­gét. Mary Robinson válaszában hazája ér­­deklődéséről, meleg rokonszenvéről és nagy elismeréséről biztosította tárgyalópartne­rét. (MTI) MÉDIAVILÁG Rádiós-tévés konferencia Kedden Brüsszelben befejeződött az európai rádió- és televíziószervezetek ve­zérigazgatóinak találkozója. A Miért köz­szolgálati rádiók és televíziók Európában? tematikájú konferencia zárónyilatkozatá­ban a résztvevők leszögezték mindazon feladatokat, amelyek az említett közin­tézményekre a jövőben hárulnak. Hazán­kat Eugen Préda, a Román Rádió vezér­­igazgatója képviselte az összejövetelen. Hétfő este Eugen Préda és Csúcs László, a Magyar Rádió nemrég Bukarestben járt elnöke aláírta az 1993—1994-es együttmű­ködési megállapodás kiegészítő okiratát. A brüsszeli összejövetelen részt vett Catherine Lalumiére asszony, az Európa Tanács főtitkára, aki a román rádió ki­küldött munkatársának kijelentette: Re­mélem, Románia kitart a demokrácia út­ján, az audiovizuális sajtó pedig függet­len és jó minőségű lesz. Az EP „feketelistát“ javasol Az Európa Parlament „feketelista" fel­állítását javasolta azokról az országokról, ahol nem tartják tiszteletben a sajtósza­badságot. A testület emellet azt is követe­li, hogy az Európai Közösség és a harma­dik világ országai között kötendő gazdasá­gi, együttműködési és szövetségi megálla­podásokba vegyenek be olyan kitételeket is, amelyek az újságírók jogainak védel­mét írják elő. A képviselők egyben sürgették, hogy nyújtsanak segítséget a tömegtájékoztatási eszközöknek azokban a térségekben, ahol nem biztosítják a független és objektív tájékoztatást. Az Európai Parlament véle­ménye szerint ezek az intézkedések „pszi­chológiai nyomást“ gyakorolnának a sajtó­­szabadságot semmibe vevő kormányokra. (Magyar Nemzet) Magyar állásfoglalás A Kossuth Rádió tájékoztatása szerint a Magyar Újságírók Közössége nyilatkoza­tot adott ki, amelyben a következőket közlik: A magyar nemzet 1956-os kíván­sága a hiteles, tisztességes, hazugságoktól mentes tájékoztatás megteremtése volt. Ez a követelés Náhlik Gábor és Csúcs László, a Magyar Televízió és a Magyar Rádió elnökeinek erőfeszítése ellenére mind a mai napig nem valósulhatott meg teljesen. Sőt, a személyüket ért méltatlan és minden alapot nélkülöző támadások a valódi sajtószabadságot ellenző erők érdekeit szolgálják. A magyar újságíró­­társadalom tisztességes többségéhez for­dulunk, hogy — történelmi felelősségüket átérezve — támogassák a két közszolgá­lati intézményben a rendszerváltoztató törekvéseket — hangzik a Magyar Újság­írók Közösségének nyilatkozata. ISMÉT NAPIRENDEN A köztársasági elnök megértéssel kezeli a szlovákiai Magyar Kereszténydemokrata Mozgalom panaszát a helységnévtáblák­kal kapcsolatban — mondotta Bugár Bé­la, a párt vezetője. A szlovákiai magyar politikusok azért jártak Michal Kovácnál, mert a közelmúltban korlátozták a ma­gyar névtáblák használatát, és a felira­tokról szóló új törvénytervezetet sem tart­ják megfelelőnek. Kovac azt kérte, hogy a hét végéig készítsék el a magyar parla­menti koalíció számára is elfogadható tervezetet. Bugár Béla viszont közölte: szeretnék megtalálni a kedvező megoldást de ha ez nem sikerül, akkor ismét az Európai Demokratikus Unióhoz és az Eu­rópa Tanácshoz fordulnak. RÖVIDEN • RÖVIDEN • Bingol és Diyarbakir török tartomány­ban a rendfenntartó szervek „tisztogatásai“ során a múlt hét végén tizenöt kurd lá­zadó lelte halálát. Az utóbbi két hét alatt kö­zel kétszáz személy — ezek közül 16 kurd ellenálló — halt meg Törökország délkeleti részén a török kormánycsapatok akcióiban. • Újdelhiben Juhász Endre, a magyar­­országi Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériumának államtitkára megbeszé­lést folytatott Pranab Mukhem­ee indiai kereskedelmi miniszterrel, aki egyben az indiai kormány tervbizottságának elnök­­helyettese is. A megbeszélésen áttekin­tették a kétoldalú kereskedelmi és beruhá­­zási kapcsolatok fejlesztésének lehetősé­geit. Kétnapos EBEÉ­­ Tanács Kétnapos ülésszakot tart Rómában az EBEÉ Miniszteri Tanácsa. A román kül­döttséget Teodor Melescanu külügymi­niszter vezeti. Amint a román rád­ó római tudósítója előzetesen jelentette, a mun­kálatokat hivata­osan megnyitó olasz miniszterelnök beszéde után megejtik a szervezet elnökcseréjét — e funkciót ed­dig a svéd külügyminiszter töltötte be, ezután az olasz külügyminiszter lesz a Miniszteri Tarsács soros elnöke —, II. Já­nos Pál pápa fogadja a Vatikánban a kül­döttségek vezetőit s a nem EBEÉ-tag or­szágokból érkezett meghívottakat, Scalfaro olasz elnök ad fogadást az ülésszakon részt vevő külügyminiszterek tiszteletére. Az EBEÉ Miniszteri Tanácsának ülés­szakán mindenekelőtt arról tárgyalnak, miként lehet megőrizni a békét az EBEÉ mechanizmusai révén és keretében, hogyan lehetne kapcsolatot teremteni az EBEÉ és más európai szervezetek között. A bu­karesti rádió kiemelte Románia római sze­replésének nagyob­b súlyt biztosít, hogy most már az Európa Tanács teljes jogú tagja és gyakor­atilag integ­álódott min­den európai szervbe. Rózsaszín tigris Politikai Irányváltást várnak Malajziában a hatalom küszöbére érkezett új politikus-generációtól. A muszlim­ modernizálás jelszavával fellépő csapat azon­ban a gazdasági programon nem akar változtatni — véli a HVG —, a cél tovább­ra is az, hogy az országot huszonöt éven belül a legfejlettebb gazdaságok közé kormányozzák. „Bizonytalanságot, gazdasági visszaesést és szegénységet hoz, nyomában pedig fel­üti a fejét a homoszexualitás és az erköl­csi hanyatlás“ — jellemezte híveinek a nyugati demokráciát egyik beszédében Datuk Seri Mohamad bír Mahathir, Ma­lajzia kormányfője , az országot hol ön­állóan, hol koalícióban irányító párt el­nöke- Noha a brit uralom alól 1965-ben függetlenné vált Malajziát közel három évtizede vezető Egyesült Malájok Nem­zeti Szervezete (UMNO) pártjának múlt heti vezetőségválasztó közgyűlésén Ma­­hathirt ellenszavazatok nélkül ismét a párt és — ezzel automatikusan — a kor­mány első emberévé választották, a fővá­ros, Kuala Lumpur utcáin mégsem őt, ha­­nem három új helyettesét éltették. Külö­nösen a negyvenes éveik elején járó poli­tikusokból álló triumvirátus vezéralakját, Ibrahim Anwart. Az Anwar által meg­szerzett elnökhelyettesi címet a helyiek egybehangzóan úgy értékelik, hogy végre hivatalosan is kijelölték Mahathir utód­ját — a poszt ugyanis egyúttal a minisz­terelnök- hel­yettesi címet is jelenti, ez pe­dig a kormányfővé válás előszobája Malaj­ziában. Anwarnak azonban még egy ideig vár­­nia kell, mert — mutatnak rá Kuala Lum­purban — az utódlás kérdésének tisz­tázásával Mahathir megerősödve került ki a választásokból. * újabb három évre biztosította magának a posztot. Pedig a malájok többsége a tizenkét éve országló Mahathir szólamainál ma már szíveseb­ben hallgatja az eddigi pénzügyminisz­ter, Anwar beszédeit, aki ma kétségtele­nül az ország legnépszerűbb politikusa. A most 46 éves,Anwar iszlám aktivista­ként és ifjúsági vezérként kezdte, s — már diplomás tanárként — 1974-ben létre­hozta a Malajziai Muszlim Ifjúsági Moz­galmat (ABIM), majd a szegény paraszt­ság so­sán felháborodva heves kormány­­ellenes tömegtüntetéseket szervezett az északi Kedah államban. Jutalma 22 hónap börtön volt. Nem sokkal szabadulása után — a kormány elleni propaganda szelídebb formájaként — magániskolát alapított szegény maláj diákok részére, mert az ál­lami oktatási rendszert feladata ellátásá­ra alkalmatlannak találta. Az oktatásügyi miniszter akkoriban a mai kormányfő, Mohamad Mahathir volt. A két ellenlábas a nyolcvanas évek elején kibékült egymással, az 1981-ben hatalomra került Mahathirnak még arra is sikerült rávennie az egykori lázadót, hogy belépjen a pártba. Anwar vallja, hogy egykori követeléseinek többsége mára megvalósult: a Világbank becslése szerint például ma már a lakosságnak csak 2 szá­­zaléka él a szegénységi küszöb alatt, míg 20 évvel ezelőtt még minden ötödik ma­lájt ebbe a kategóriába soroltak. Egyre magasabb posztok után 1991-ben Anwar beülhetett a pénzügyminiszteri szék­be. A kormány tagjaként sem tagadta meg teljesen egykori önmagát s Ma­­hathirral ellentétben liberális muszlim eszméket vallott. Neki köszönhető az Isz­lám Bank létrehozása, valamint (a Korán által tiltott) kamatoktól mentes országos pénzügyi rendszer kidolgozása. A kariz­matikus politikus hírében álló Anwar bírálja a malajziai iparosítást lassítani igyekvő muszlimokat, de ostorozza a szegénység gondjaira érzéketlen egyre gazdagabb üzletembereket is. Az iszlám — érvel Anwar — nem rituálék sorozata, hanem életforma, s a vallási tolerancia nem jelenti a korrupció és a fanatizmus megtűrését. A „Mr. Tisztakezűnek“ is nevezett pénzügyminiszternek nem kis szerepe van abban — tartják az ázsiai országban —, hogy Malajzia a nyolcvanas évek elején elért látványos gazdasági fejlődést köve­tő visszaesés után most ismét gyorsabb növekedés előtt áll. Erre épül az Anwar által a parlament elé te­jesztett új költ­ségvetés is, amely erre az évre 8,2 száza­lékos gazdasági növekedést prognosztizál. Anwar ezt az ütemet legalább 6-7 éven át tartani akarja, s csak a jövő évezred elején engedi majd 7 százalékosra szelí­dülni. Másképp az ország nem éri el hőn áhított célját, hogy 2020-ra bekerüljön a fejlett ipari országok klubjába. A maláj gazdaság erejének bizonyítékaként emle­­getik, hogy az exportpiacok recessziója el­lenére tavaly 10, az idén pedig várhatóan 16 százalékkal 120 milliárd dollárra nő a kivitel. Ebben a kivitelben pedig egyre kisebb tételt jelentenek a nyersanyagok, miközben előretörtek a késztermékek, el­sősorban a fejlett elektronikai és gépipari áruk. Az olcsó és képzett munkaerőnek köszönhetően a külföldi cégek — köztük olyan óriások mint a Siemens vagy a Sony — 1990 óta mintegy 20 milliárd dollárt fektettek be, s a devizatartalékok az 1992. év végi 47,2 milliárd dollárról mostanra 60 milliárd fölé ugrottak. Mindeközben a munkanélküliség szinte ismeretlen foga­lom, az egy főre jutó nemzeti össztermék (GDP) pedig egy év alatt 11 százalékkal nőtt, s jelenleg már erősen közelít az évi 3000 dollárhoz. Szimbolikusnak tartják Kuala Lumpur-­ban a Mahathir kormányfő által 1981-ben meghirdetett „Nézz Keletre“ — azaz Dél- Koreára — a gazdasági program legfé­nyesebb gyémántjának tartott „Proton“ luxusautó sikerét. Mahathir dédelgetett álmát, a maláj autót a japán Mitsu­bishi közreműködésével néhány éve kezd­ték gyártani, s a fővárostól 30 kilométer­re működő üzemből ma már évi 120 ezer autó gördül ki. A nagy hagyományokkal bíró európai márkákat is megszégyení­tően elegáns küllemű és bivalyé­­s Pro­tont a tavalyi nagy-b­ritanniai siker után a jövő év közepén Nyugat-Európában is piacra dobják, addigra készül el ugyanis a bal kormányos változata. A 83 százalék­ban maláj kézben lévő gyár pedig máris megkezdte a külföldi terjeszkedését. Viet­namban és Chilében készül hamarosan üzemavatóra. Ki megy, ki jön Terjed a vallásosság a kubai kommu­nisták soraiban, fenyegetve azt a cse­kély hitet is, ami még megmaradt a dü­­ledező rendszer iránt. David Adams cikke a THE TIMES című brit lapban jelent meg. A valláshoz való visszatérést jelzi a ka­tolikus keresztelők és esküvők növekvő száma és a korábban törvényen kívüli af­rikai kultuszok újrafölfedezése, különösen a santeria vallásé, amelyet a rabszolgák hoztak be a XVI. században. A vallás­üldözés évtizedei után a vallási újjáéle­dés főként a romló gazdasági helyzet ter­méke. „Az emberek azért tekintenek az afro- kubán vallásokra, mert azok gyakorlati megoldásokat kínálnak a problémákra és szellemi támogatást is“ — mondja Nata­lia Bolivar, az államszocializmusból ki­ábrándult forradalmár, akinek a santeria istenségekről most közzétett tanulmánya jó fogadtatásra lelt. „A vallásos hit adja már az egyetlen re­ményt a kubaiaknak, hogy életük egy nap javulhat“ — mondja egy diplomata. Nemrég a santeria-hívők egy ünnepén — Szent Lázár napján — tízezrek lepték el az utcákat Havanna külvárosában, egy templom körül. Sokan egész éjjel gyalogol­tak ajándékokkal, virágot, pénzt, állatokat hoztak, sőt még Havanna-szivart és a chispa del tren („a vonat szikrája“) nevű kerítésszaggató házipálinkát is. Voltak, aki himnuszokat énekeltek, verseket kán­­táltak a templom felé vonulatukban. A 35 éves Enrique Pluma, aki gyermekbénu­lásban szenved, a bokájához kötött 18 nagy betontömböt vonszolva kúszott előre. „Mintha pingponglabdák lennének“ — mondta a súlyokra mutatva. Odabenn a zsúfolt templom padlója pénzérmékkel volt tele. Az emberek ki­merülten feküdtek a falnál, egyesek ku­tyájukkal az ölükben aludtak. A misét Roger Etchegaray bíboros, a Vatikán ma­gas rangú küldötte vezette, aki ritkán lá­togat külföldre a pápa megbízásából. ..Él­jen a pápa! Éljen Krisztus!“ — kiáltozta a gyülekezet A templom belső falai mentén körben álló állambiztonságiak közönyösen figyel­tek, bajkeverőket kerestek a gyülekezet­ben. „Szabadságot!“ kiáltások is hallat­szottak, de az ügynökök létszámban úgy eltörpültek, hogy nem is próbáltak közbe­avatkozni. A vallásnak a közelmúltig gátat szabott a marxista ateizmust hirdető állam. A hí­vők tarthattak attól, hogy elbocsátják őket munkahelyükről, és megbélyegezhetik őket a lakókörzeti ellenőrző szervek, a rettegett forradalom­védelmi bizottságok. Castro végül 1991-ben elkezdte a pártdoktrina felülvizsgálatát a vallási türelem irányá­ban. A pártkongresszus ajánlotta, hogy hívők is beléphessenek a pártba. Az ország gazdasági bajai ellenére a santeria papok, a babalaók beszámolói sze­rint a kubaiak költséges beavatási szer­tartásokon vesznek részt, hogy a vallás valamelyik szentjéhez kössék magukat. Nem hivatalos adatok 4 ezer körülire te­szik a babalaók számát, míg a katolikus papokét csak 250-re. A szentek napjai népi fesztiválok lettek, amelyek lelkesebb tömegeket vonzltak, mint az állam szervezte komor politikai gyűlések. Santeria-hívők láthatók az utcá­kon hagyományos fehér ruhában és rózsa­füzérrel. • RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ FOLYTATÁSOS 0 RMSZ FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS Feudális értékrend, komm­ercializá­­lódás, tudatlanság. Mindez — írja Otto Mann a DIE PRESSE osztrák lap ha­sábjain — hozzátartozik a mai Kína arculatához. A kínai társadalom eltűri és tudomásul veszi a mind kiterjedtebb gyermekkereskedelmet. ..!*Ma ne gyere olyan későn értem!“ — kiáltotta meg Jangjang az apja után, miu­tán az, mint eddig is minden nap, bevitte őt az óvodába. A városban sétálgatva az­tán egyszercsak feltűnik a dadáknak, hogy a kétéves kisgyermek nincs sehol, és lá­zas keresésbe kezdenek. A szülőkkel csak órákkal később közüik, hogy mi történt, azok pedig, ugyancsak órák múltán, az apa vállalatát riasztják, és nem a rendőr­séget. A család tagjai, ismerősei és a sok-sok segítőkész kolléga számára hónapokig tar­tó odisszea kezdődik. Az újságok, a rá­dió- és a televízióállomások egyre-másra közlik a kereső felhívásokat, persze nem kis összegért, ami miatt a szülők hamaro­san fülig eladósodnak. Aztán jönnek a hírek innen-onnan, napokig tartó bumli­­zás kezdődik a vonatokon, majd jön a ke­serű csalódás, valahányszor egy gyereket találnak — csupa elrabolt és eladott gye­rek, kettő és négy év között. De az ő Jangjangjuk nincs közöttük. Aztán egy új nyomra bukkannak: az e­­gyik távoli tartományból telefonhívást kapnak egy paraszttól, aki elmondja, hogy szomszédjánál egy idegen fiú él, akit gangnak vagy valami hasonlónak hívnak­. Amikor az éjszaka kellős közepén betop­pannak a szülők, a paraszt nem akarja be­engedni őket a házába. Csak hosszas kö­nyörgés után juthatnak el végre a kisfiú ágyáig. Felébresztik a gyereket, és ekkor következik az újabb sokk: a négy hóna­pos elszakítottság után Jangjang már nem ismeri meg a szüleit. Jangjang története, mely bejárta a kí­nai újságokat, kivételesen happy enddel végződött. És ami a dologban a legmeg­­rendítőbb: a szülők, miközben fél tucat tartományt bejártak, gyermekük után ku­tatva, 56 elrabolt és eladott gyerekre buk­kantak. És nem volt olyan eset, amikor legalább megkísérelték volna a vásárlókat bíróság elé állítani. Egy gyerek nem sokat, legfeljebb 2000 schillingnyi megfelelő összeget hoz a kony­hára. Ennek ellenére egyre több kínai bű­nöző számára kifizetődő üzlet a kisgyere­kek elrablása és áruba bocsátása. És a társadalom számos rétegében tolerálják ezt. Létezik ma Kínában egy rabszolgapiac, amely mind nagyobb méreteket ölt. Két különböző vevőkört szolgál ki. Az elsőbe a társadalom legszegényebb rétegeiből e­­redő és gyakran analfabéta férfiak tartoz­nak, akik nem találnak asszonyt maguk­nak, vagy nincs pénzük a még mindig szokásos házasságszerzőre és a drága es­küvőre. Ezt a lehetőséget használják ki a hiva­tásos emberrablók, akik pályaudvarokon vagy piacokon szólítják meg áldozataikat, munkát kereső fiatal lányokat és nőket, akik az állásígéret horgán fennakadva, vagy az ütlegelések és a sorozatos nemi erőszak eredményeként végképp engedel­mességre kényszerülve, de mindig csak az erőszaknak engedve, végül is vagy egy pa­raszt ágyában, vagy a prostituáltak között kötnek ki. A Közbiztonsági Hivatal adatai szerint a kínai rendőrség 1991/92-ben ötvenezer olyan esetet derített fel, amikor azzal a kifejezett szándékkal raboltak lányokat, hogy nem kívánt házasságokba vagy bor­délyházakba kényszerítsék őket. A nyo­mozók hálóján ennek során 75 000, rész­ben saját szakállára dolgozó, részben ban­dákban tevékenykedő bűnöző akadt fenn. Az elrabolt gyerekek számát senki sem ismeri. A rendőrség mindössze annyit mond, hogy az elmúlt két évben mintegy 3500 gyereket „mentett meg és juttatott vissza szüleihez". FIÚTÖBBLET Minthog­y a kínaiak száma hamarosan eléri az 1,2 milliárdot, a megművelhető földterület nagysága pedig állandóan csök­ken, a hivatalosan elrendelt születéssza­bályozással szemben — városban egy, fa­lun két gyerek engedélyezett — valószínű­leg nincs más alternatíva. Ez a gyakorlat azonban ellentmondásban áll a konfucia­­nista hagyománnyal, amely szerint csak a legidősebb fiú viheti tovább a család nevét Kínában 113 fiú jut 100 újszülött lány­ra; a világátlag jelenleg 105 ,100. A rend­kívül magas fiútöbbletet sokan az elsőszü­lött lányok megölésével magyarázzák. Ezt a feltételezést eddig csak nagyon ritkán lehetett bizonyítani. Nyitt titok viszont, hogy sok nő, ha lányra számít, el­hajtatja a magzatát. Az ultrahangos be­rendezéseknek hála, ma már minden já­rási székhelyen mód van rá, hogy a ter­hesség harmadik hónapjától kezdve meg­ismerjék a magzat nemét. Ha viszont a nő mégis lánygyermeknek ad elsőként életet, kiváltképp falun min­dent megtesz annak érdekében, hogy fiú­hoz jusson. Az örökbefogadás nem ját­szik szerepet, mivel a fiúkínálat egyenlő a nullával, így nem marad más, mint a tiltott és jelentős pénzbírsággal sújtott második vagy harmadik szülés ,­ vagy a vásárlás, a fiúvétel. Az így szerzett fiú, aki mint „távoli rokon” szerepel a szom­szédok előtt, rendszerint soha többé nem látja viszont édes szüleit. Csak két évvel ezelőtt nyilvánították büntetendőnek ezt a bűncselekményt A párt, a kormány és a helyi hatóságok az­óta emlegetik azt a határozatot, amely­nek értelmében „súlyos büntetéssel kell sújtani mindazokat, akik a nők és gyerme­kek elrablásának és eladásának bűncslek­­ményét elkövetik“. Azóta olykor életfogy­tiglani börtönnel is büntetik a gyermek­rablást, amelyet — akárcsak a szerencse­­játékot vagy a pornográfiát — sokáig csak „társadalmi bajnak" tekintették. ELTŰNTEK ROVATA A helyzeten azonban ez nem sokat vál­toztatott. A helyi kormányzatok, amelyek a reformok keretében helyenként már a prostitúció törvényesítésének követelésé­vel is előállnak, gyakran amolyan szüksé­ges rossznak tekintik a gyerekek adását­vételét, amit a legjobb eltűrni. A rendőr­ség nem ritkán még ott is a helyi hatósá­gok és a lakosság hallgatásának falába ütközik, ahol egyébként nyomozásba kezd. A feudális értékfelfogás kiterjedt rene­szánsza, az élet minden területének kom­­mercializálódása és a széles paraszti tö­megek tudatlansága kedvező talajt te­remt a szürke rabszolgapiac számára. Mindennek aztán az a következménye, hogy az emberrablások száma szélsebes ü­­temben növekszik, s róluk kimerítő tudó­sításokban nyíltan be is számolnak a la­pokban. A családi folyóiratok egész rova­tokat rendszeresítettek az eltűnt gyerme­keiket kereső szülök számára Elveszett virágok rovatcímmel. Egyeseken sikerült is ily módon segíte­ni. Voltak, akik jelentős összegért „visz­­szavásárolhatták“ saját gyermeküket. A többség azonban minden eredmény nélkül keres. Sokukat egyetlen gyermeküktől fosztották meg, s azzal a gondolattal kell együtt élniük, hogy gyermeküket esetleg megkínozták, megbecstelenítették vagy busás haszonért tovább adták. Ezek az emberek nem ritkán kétségbeesett csele­kedetekre ragadtatják magukat. Az egyik észak-kínai tartományban azok a szülők, akik már úgy érzik, senki sem tud rajtuk segíteni, rendőrnek vagy ma­gánnyomozónak adják ki magukat, és így lopják el a mások fiúgyerekét. Kína úton a kapitalizmus felé RABSZOLGAPIAC 1993. december 1. Testőrök vigyázzak A szicíliai Pale­mo egyik templomában, amikor a Mi atyánkot imádkozzék a mi­sén, a plébános a kötelezően előírt szö­veget egy mondattal kibővíti: „Szabadíts meg bennünket a maffiától.“ Turturro atya persze nem csak az égiektől vár se­gítséget, s éppen emiatt is tartanak a ha­tóságok attól, hogy a bűnszövetkezet el­teli láb alól a legfegyvertelenebb ellen­­felét. És most az a különös helyzet állt elő Olaszországban, hogy nemcsak az ügyészeket, bírákat, nyomozókat kísé­rli fegyveres testőrök, hanem őrzőket rendel­­tek papok mellé is. Az intő jelet nem is régen adta meg az alvilág: Puglist atyát, szintén szicíliai papot, hidegvérrel lelőt­ték. A tettest azóta is keresik ... Ismere­tes, hogy négy pap levelet írt a pápának, ■arra kérve, hogy tisztítsák meg a plé­bániákat a smffia-fertőzéstől, merthogy a szervezett alvilág már oda is befészkelte magát. De hát mi is a bűne Turturro és Ca­au plébánosoknak? Mindketten úgy döntöt­tek, hogy papi működésüket összekap­csolják a maffia elleni küzdelemmel; a törvényes jogokra bátorítják a hívőket, akik voltaképpen az alvilág szabályai sze­rint élnek. Turturro — mint a Corriere della Sera megírta — nem akar látni já­tékfegyvereket sem a gyerekek kezében, labdát ad nekik, hogy így is távol tartsa őket e halálos szimbólumoktól. Mi több, ez elhunytakra való emlékezés napján azt kéri, hogy minden játékfegyvert vigyenek a plébániára, ahol az udvaron az össze­­sőt elégetik. „Én, aki arra buzdítom az embereket, hogy ne fogjanak fegyvert, s hogy a játékpuskákat, pisztolyokat is éges­sék el, négy testőr felügyelete alatt te­szem a dolgomat, akik csőre töltött gép­pisztollyal ülnak mellettem!“ Éjjel-nap­­pal őrzik a maffia céltáblájának számító papoka­t, noha tiltakoztak ellene. „Az Evangélium megvéd bennünket“ — mond­ták. Az ügyészség azonban tudja, hogy a Biblánál , Büntetőtörvénykönyvnél egy­aránt hatásosabb a mindig lövésre kész fegyver... (MTI-Press)

Next