Romániai Magyar Szó, 1994. január (6. évfolyam, 1225-1247. szám)

1994-01-05 / 1225. szám

1 /. ^ ' , v » * S­A. ■t t.J * Romániai Magyar Sza­b­ályvilág hírei ÉLESEDIK A ZÁGRÁB-SZARAJEVÓ ELLENTÉT Fenyegetés, vagy már beavatkozás? Orvosi források szerint hétfőn négy em­ber halálát lelte, 34-en megsebesültek a bosnyák fővárosra, Szarajevóra zúdított aknavető-tűzben. A bukaresti rádió értesü­lése szerint a békefenntartó ENSZ-erő szó­vivője kijelentette, hogy továbbra is Sza­rajevó meg Mostar helyzete a legbizonyta­lanabb egész Boszniában. A helyi rádió­adók arról számoltak be, hogy Jablanica, Novi Travnik, Doboj és Olovo térségében is voltak harcok. A francia külügyminisztérium szóvivője, akit a France Presse idézett, sajnálatosnak minősítette a harcban álló boszniai felek­­■ nek a békefenntartó ENSZ-erőkkel szem­beni rosszindulatát. Hozzátette, hogy az Észak-atlanti Szövetség intervenciós légi­erői továbbra is készenlétben állnak, és az UNPROFOR bevetésüket kérheti szük­ség esetén. Hétfőn este Zágrábba érkezett az UN­­PROFOR-misszió új főnöke, az ENSZ kü­lönmegbízott­ja a volt Jugoszláviában, a ja­pán Jaszusi Akasi, hogy átvegye tisztségeit Thorvald Stoltenbergtől, aki megmarad továbbra is a genfi nemzetközi Jugoszlá­­via-konferencia igazgató bizottságában. A reá háruló nagy felelősség tudatában Aka­­si­ kijelentette: szerepe abban fog állni, hogy segíti a konfliktusban álló felek kö­zötti bizalom helyreállítását és a politikai megoldás felkutatását. Egyúttal bejelen­tette: rövidesen a volt Jugoszláviába érke­zik a japán kormány szakértő csoportja, hogy tanulmányozza, miként mozdíthatná elő Japán a béke helyreállítását a délszláv térségében. Tekintettel a közép-boszniai muzulmán­­horvát konfliktus súlyosbodása által Zág­ráb és Szarajevó között előállt feszültségre, tegnap találkozni szándékozott Bécsben Mate Granic horvát külügyminiszter és Harisz Szilajdzsics, Bosznia-Hercegovina miniszterelnöke — jelentette a France Presse. Az előzményekhez tartozik, hogy Franjo Tudjman horvát elnök pénteken Horvátország katonai intervenciójával fe­nyegetőzött arra az esetre, ha a boszniai muzulmánok nem vetnek véget a közép­boszniai horvátok elleni offenzívájuknak; két nappal később Alija Izetbegovics bos­nyák elnök fegyveres boszniai beavatkozás­sal vádolta Horvátországot, és bejelentet­te: tájékoztatni fogja a helyzetről a Biz­tonsági Tanácsot; hétfőn a bosznia-herce­­govinai horvátok kormánya azt kérte Zág­rábtól, szakítsa meg diplomáciai kapcsola­tait Szarajevóval. A Clinton-látogatás előtt és Lengyelország külügyminisztérium­­i il­letékesei tartanak ugyan egy előzetes kon­zultációt, de erre „nem túl magas hivatali szinten“ kerül sor — idézte a cseh lap Bratinkát (Folytatás az 1. oldalról) miniszteri találkozó lesz pénteken Varsó­ban. A védelmi miniszterek többek között a négyoldalú együttműködés jövőbeni le­­ hetőségeiről tárgyalnak. Téma lesz a jövő heti brüsszeli NATO-csúcstalálkozó, az amerikaiak által a kelet-közép-európai or­­szágoknak ajánlott békepartnerségi viszony,­­fr illetve a NATO-hoz való csatlakozás lehet Magyar, lengyel, cseh és szlovák védelmi tősége is. A Bonnban tartózkodó Andrzej Ol­­ezovsky lengyel külügyminiszter meg­erősítette, hogy országa csatlakozni kíván az Észak-atlanti Szövetséghez és ilyen szempontból nagy reményeket fűz a NATO küszöbén álló csúcsértekezletéhez. Mint hangoztatta, Lengyelország nem szeret­né, hogy Oroszországnak vagy bármely más országnak elszigeteltségi érzései len­nének, de azt sem, hogy mások döntsenek helyette ebben a kérdésben-Lengyelország csatlakozni kíván Klaus Kinkel német külügyminiszter erre azt Válaszolta, óvatos és körültekin­tő kérdésfelvetésre van szükség, nehogy újabb kelet-nyugati szakadás vagy eu­rópai megosztódás következzék be. A hírt továbbító France Presse ezzel kapcsolatosan idézi Lech Walesa lengyel elnököt, aki egy interjú során kijelentet­te: Oroszország feltételezhető sértődése ar­ra vall, hogy Moszkva nem ért egyet a partnerkapcsolatokkal és szemléletén sem változtatott. Holtponton az izraeli-palesztin tárgyalások Minden jel arra vall, hogy egyelőre holtpontra jutottak az autonómia egyez­mény alkalmazásával kapcsolatos izraeli- palesztin tárgyalások, amelyeknek újra­­felvételét tegnapra tűzték ki. A BBC értesülései szerint ugyanis Simon Peresz izraeli külügyminiszter kijelentette, csak ekkor tér vissza a tárgyalóasztalhoz, ha a megbeszélések a már létrejött megál­lapodás alapján folytatódnak. Faruk Kadumi, a PFSZ politikai főosztályának vezetője pedig úgy nyilatkozott, nincs olyan kairói dokumentum, amelyet az izraeli fél további tárgyalási alapként em­leget. A palesztin vezető egyben az igaz­ság meghamisításával vádolta Izraelt és azt állította, hogy megbízottai hamis tér­képeket mutattak be Kairóban. Izrael elfogadhatatlan feltételeket szabott a megbeszélések új­rafelvételére — össze­gezte a pillanatnyi helyzetet Nabil Shaat, az egyik palesztin tárgyalási főmegbízott. A PFSZ vezetősége egyébként Egyip­tomba és Jordániába menesztette Faruk Kadumit a tárgyalások ügyének előmoz­dítása, illetve az álláspontok egyeztetése céljából. A szervezet Végrehajtó Bizott­sága előzetes értesülések szerint a teg­­ nap ült össze Jasszer Arafat elnökletével Tuniszban a vezetés kérdésének meg­tárgyalására. A megszállt területekről ér­kezett héttagú palesztin küldöttség már előbb közölte: nagyobb demokráciát vár el Arafattól ebben az ügyben. Douglas Hurd brit külügyminiszter közel-keleti körutat tesz, Libanon után Izraelbe érkezett. A közel-keleti béke­­folyamatról és a kétoldalú együttműkö­dés fellendítéséről tárgyaltunk — jelen­tette ki a sajtónak, miután találkozott libanoni kollégájával. A BBC szerint Iz­rael dél-libanoni kivonulását és az átfogó közel-keleti béke ügyét szorgalmazta Bej­rútban. vi A *9 * ’* . ’’ ' » l '• . . .♦ * I 9 I “4V ® RMSZ-FOLYT­ATÁSOS 9 RMSZ-FOLYT­ATÁSOS 9 RMSZ FOLYT­AT­ÁSOS 9 RMSZ-FOLYT­ATÁSOS 9 RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS 9 RMSZ-FOLYT­AT­ÁSOS (Folytatás előző lapszámunkból) „Kádár levelét úgy fogalmazzák meg,­­ nehogy ellentmondásba kerüljünk!" a;.. * JEGYZÉK Nagy Imre és csoportjának a Magyar Népköztársaságba való visszatérésére vo­­natkozó, a magyar és a román kormány közötti levélváltásról. " I. Kádár János elvtársnak, a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány el­nökének legutóbbi levelével kapcsolatban, amelyben kérvényezte, hogy vonjuk visz­­sza Nagy Imrétől és csoportjának számos tagjától a­ Román Népköztársaságban tar­tózkodás jogát, az alábbi megjegyzéseket kell tennünk: : a) Kádár elvtárs levelében a­ követke­zők olvashatók: „Az elmúlt hónapok alatt­­olyan adatok merültek fel, amelyek alap­ján Nagy Imrét és társait súlyos bűncse­lekményekért felelősségre kell vonnunk. Kérjük a Román Népköztársaság Kormá­nyát, hogy a felelősségre vonás megvaló­sítása céljából Nagy Imre és az alább fel­­­­sorolt bűntársaitól a menedékjogot von­ja meg. b) Megemlítendő, hogy az 1956. novem­ber 22-i levélváltás során, amelyben meg­adtuk Nagy Imrének és csoportjának a romániai tartózkodás jogát, többek közt az szerepel: „A Román Kormány engedé­lyezni fogja azonban a Magyar Népköz­­társaságba való visszatérésüket, amikor ezen személyek kérésére a Magyar Kor­mány ezt célszerűnek­ fogja tartani.“ -j» így vélj­ük­, helyesebb lenne, ha a.. Ká­dár elvtárs ! levelét a következőképpen fogalmaznák­ meg, • nehogy ellentmondásba kerüljünk azzal a,, levél­vonással, amely­ben­­ megállapodtunk a Nagy-csoport ro­mániai tartózkodásában: „A­? elmúlt hó­napok alatt’ olyan adatok merültek fel, an­elyek­ alapján Na£y Imrének és társai­nak felelniük kell a vizsgálatot folytató magyar ‘szerveit előtt azon súlyyos cselek­ményekért, amelyek,terhelik őket. . Ennek érdekében, • és tekintve, hogy Nagy Imre és csoportjának’többi tagja — ’amint azt a román kormány közölte a­ ma­­gyar­, kormánnyal — több ízben is ké­zte Magyar Népköztársaságba való vis­­­­­szatérés lehetőségét, a magyar kormány -. azt kéri a román kormánytól, hogy vonja meg a Román Népköztársaságban való tartózkodás jogát Nagy Imrétől és a cso­portjához tartozó, alább megnevezett sze­mélyektől: Nagy Imre, Losonczy Géza, stb.“ Lehetségesnek tartjuk, hogy ezt a ja­vaslatot tegyük a magyar kormánynak, mivel az első levél a román és a magyar kormány között létrejött közös megállapo­dás eredményeként íródott. 2. Amennyiben a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány egyetért azzal, hogy a levelet ,a fentiek szerint fogalmaz­za meg, javasoljuk, hogy a román kor­mány a következőképpen válaszoljon: A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, Kádár János elvtárs­nak! Megkaptuk az ön (1957, hónap, nap) kelt levelét, amelyben azt kéri, hogy von­juk meg a Román Népköztársaságban való tartózkodás jogát Nagy Imre, Lo­sonczy Géza stb. magyar állampolgárok­tól. Az ön levelében foglaltakkal kapcso­latban közöljük önnel, hogy a román kor­mány megvonta a Román Népköztársaság­ban való tartózkodás jogát a fent nevezett személyektől, akik ezt a jogot kormánya­ink 1956. november 22-i levélváltás során született megállapodása alapján élvezték —, akiknek lehetővé tette a Magyar Nép­­köztársaságba való visszatérésüket CHIVU STOICA a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke 3. Abban az esetben, ha a magyar elv­társak nem tartják szükségesnek, hogy levelüket az általunk javasoltak szerint fogalmazzák meg, javasoljuk, hogy a ro­mán kormány a következőképpen vála­szoljon: A magyar forradalmi munkás-paraszt kormány elnökének, Kádár János elvtárs­nak! Megkaptuk az ön (1957, hónap, nap) kelt levelét, amelyben azt kéri, hogy von­juk meg a Román Népköztársaságban való tartózkodás jogát Nagy Imre, Lo­sonczy Géza stb. magyar állampolgárok­tól. '' A kormányaink 1956. november 22-i, le­vélváltása során született megállapodásnak megfelelően, tekintettel a magyar kor­mány kérésére, és arra, hogy Nagy Imre és csoportjának többi tagja több­ ízben is kérte,­a román kormánytól a Magyar Népköztársaságba való visszatérés lehe­tőségét amely tényről annak idején tájé­koztattuk a magyar kormányt, a román kormány megvonta a Román Népköztársa­ságban való tartózkodás jogát a fent ne­vezett személyektől. Nekik lehetőségük lesz arra, hogy visszatérjenek a Magyar N­épköztársaságba, amvit STOICA a Román Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Jegyzék az N-csoporttal kapcsolatos menedékjog alkalmazásáról­ ­. Az Egyesült Nemzetek Szervezeté­nek az emberi jogokra vonatkozó 1948. december 10-én elfogadott nyilatkozata a menedékjog alkalmazásával kapcsolatban az alábbi szöveget tartalmazza : „14. cikkely: Az üldöztetések elől bárki­nek jogában áll menedéket­ keresni és él­vezni más országok területén. Nem lehet erre a jogra hivatkozni, a­­mennyiben közbűntény vagy az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétes cselekmények elkövetőinek üldözése ese­tén.“ Megemlítjük, hogy az Emberi Jogok Nyilatkozatát jogi szempontból közvetle­nül velünk szemben nem lehet felhozni, mivel a Román Népköztársaság nem vett részt annak elfogadásában. Másodsorban maga a Nyilatkozat nem kötelező jellegű, mivel az ENSZ közgyűlésének határoza­ta kiáltvány jellegűnek minősíti: „A köz­gyűlés az Emberi Jogok Egyetemes Nyi­latkozatát a világ valamennyi népe és n­emzete által megvalósítandó esemény­nek nyilvánítja ... stb.“ Ennek a deklarációnak a nemzetközi jogban mégis erkölcsileg kötelező jellege van­, mivel a közgyűlés egyetlen ellensza­vazat nélkül fogadta el (48 igen szavazat és 8 tartózkodás mellett, az utóbbiak közt szocialista országok is). A fentiektől eltekintve állíthatjuk, hogy a Nyilatkozat 14. cikkelyébe foglalt menedékjog nem szenvedett sérelmet, mi­vel a szóban forgó csoport az Egyesült Nemzetek céljaival és elveivel ellentétes cselekményeket hajtott végre, tehát nem élvezhette a menedékjogot. Következésképpen a Román Népköz­társaság nem nyújt menedékjogot azok­nak, akik az I. csoportjához hasonló ak­ciókkal vádolhatók. Még ha eredetileg menedékjogot is kaptak e csoport tagjai, ez olyan pilla­natban történt, amikor még nem leplező­­dött le teljesen tetteik bűnös volta. Ám semmi akadálya a menedékjog megvo­násának most, amikor tisztázódik, hogy a szóban forgó személyek nem részesül­hetnek menedékjogban. „Hruscsov Kádárnak: nagyon sokba kerültök nekünk" Április 6-án bemutatkozó látogatást tett nálam az új szovjet nagykövet, Krimov elvi. (Krimov? — a szerk.) Azt mondta, hogy Andropov, volt nagykövet infarktus­sal fekszik egy moszkvai kórházban. Ez alkalommal tájékoztatott engem a magyar kormány- és pártküldöttség moszkvai látogatásáról, elmondta véleményét a ma­gyarországi helyzetről a rendelkezésére álló információk alapján. Ebből kiemel­jük az alábbiakat: A magyar párt- és kormányküldöttség egyik találkozója alkalmával Hruscsov elvtárssal szóba került Rákosi helyzete is, akiről Hruscsov elvtárs kijelentette, hogy Rákosi alapjában véve becsületes em­ber, de politikailag korlátolt, képtelen a dolgokat perspektívájukban szemlélni. Az volt az egyik súlyos hibája, hogy nem fe­dezte fel idejében az árulót Naghy (Nagy , a szerk.) Imrében. Rákosi most már politikai hulla. Többé nem használható sem Magyarországon, sem máshol, mond­ta Hruscsov. Amikor a magyar küldöttség a Szovjet­unióba indult, Kádár elvt. azt mondta Crimov elvt-nak, hogy nehezére esik a SZU-ba menni segítségért, amelyről tudja, hogy jelentős lesz ,attól való félel­mében, hogy majd azt mondják róla, hogy az oroszok megvásárolták. A magyar küldöttség tiszteletére adott egyik ebéden Hruscsov elvt, a magyar elvtársakhoz fordulva tréfásan megje­gyezte: No. 122 Iktatószám: 5255 1957. április 8., 14 óra 30 perc, Popescu 148. „Ti a mi számunkra drága, drága elv­társak­­vagytok, kedvesek és drágák vagy­tok, mert nagyon sokba kerültök nekünk. Ezt viccből mondom“ tette hozzá. A magyarországi helyzetről beszélget­ve, Crimov (Krimov — a szerb ) nagykövet elvt. szerint a legnehezebb és legfontosabb napi kérdés az eddigi kétségbevonhatatlan sikerek ellenére is a párt kérdése marad. A pártnak nagyon hiányzanak a kommu­nizmus ügyének elkötelezett káderek, a­­kik szilárdan állnának a marxizmus-leni­­nizmus talaján. Itt az elvtársak a proletár­­diktatúra mellett foglaltak állást, de aki á-t mondott, annak b-t is kell mondania, aki a proletárdiktatúra híve, annak alkal­maznia is kell azt. Egyrészt teljes határo­­zottsággal alkalmazza az osztályellenség­gel szemben, másrészt ezt meg kell ma­gyaráznia a tömegeknek, amelyekre a diktatúrát alapoznia kell. Magyarországon azonban a jelenlegi helyzetben egyes káderek a proletárdik­tatúra híveinek mondják magukat, és al­kalmazni akarják. Egy másik részük a­­zonban ugyancsak a proletárdiktatúra hí­vének mondja magát, de ennek alkalma­zását illetően várakozó álláspontra he­lyezkedik. No- 123. Iktatószám: 5057 1957. április 8., 12 óra 35 perc. Popescu 149 „Az írók után a színészek körében is megkezdődtek a vizsgálatok" Crimov szovjet nagykövet tudomásomra hozta, hogy rövidesen szovjet párt- és kormányküldöttség látogat Csehszlová­kiába, és ugyanolyan szintű csehszlovák küldöttség utazik Jugoszláviába. A Kínai Népköztársaság nagykövete másodízben érdeklődik afelől, hogy Nagy Imre és csoportja még Romániában tar­tózkodik-e. Különös figyelem kíséri e csoport mozgását. Úgy tűnik, hogy a kí­nai párt- és állami vezetők különös fi­gyelmet szentelnek ennek a kérdésnek. Kérjük, döntsék el, szükségesnek tartják-e a kínai kormány tájékoztatását. Magyarországon irodalmárok és művé­szek­­ körében nyugtalanság uralkodik an­nak következtében, hogy sokan közülük részt vettek az ellenforradalomban és a ma­gyar hatóságok most intézkedéseket fo­ganatosítanak ellenük. Az írók körében már­ lefolytatott és most folyó vizsgálatok és perek után most a színészek körében is megkezdődtek a vizsgálatok. Sok mű­vészt kihallgattak, eddig letartóztatták. Szigeti Attila volt képviselőt a Dyos-i (győri — a szerk.) színháztól. Darvas Iván, a budapesti Madácz (Madács — a szerk.) Színház tagja öngyilkosságot kísérelt meg a börtönben. Hírek keringenek Tildy Zoltán letartóz­tatásáról, a Nagy Imre csoport hazatéré­séről és perük előkészítéséről. No. 162. Iktatószám: 8561. 1957. június 5­, 6 óra Popescu 197 1957. október 16.: Felkészültek az évfordulóra" fr A Magyar Népköztársaságban kialakult helyzettel kapcsolatban. Az utóbbi na­pokban elszórtan reakciós röpcédulákat terjesztettek a városban ,amelyek arra szólítják fel a lakosságot, hogy október 23- án mindenki ma­radjon otthon, senki se hagyja el a lakását és ne közlekedjék az utcán. A röpcédulák arra is felhívják a lakos­ságot, hogy november 4-én gyújtsanak gyertyát az ablakokban a „szovjet táma­dás“ során elesettek emlékére. Azokban a napokban, amikor az ENSZ- ben a magyar kérdést tárgyalták, provo­kációs kísérletek történtek. Egy 14 éves fiú két kézigránátot dobott az egyik vil­lamosra, közülük az egyik felrobbant, a­­nélkül, hogy az áldozatokat követelt vol­na. Egyes üzemekben (Ikarus, Csepelz) (Csepel — a szerk.) a magyar vezetőknek címzett reakciós feliratokat találtak a fa­lakon. Debrecenben két héttel ezelőtt középis­kolai tanulók egy csoportja több olyan fegyvert dobott a gimnázium épülete elé, amelyeket az ellenforradalom idején rej­tettek el. A rendőrségi vizsgálat során kijelen­tették, azért vették elő a fegyvereket a „rejtekhelyről“, hogy ezzel kifejezésre jut­tassák: felkészültek október 23-nak év­fordulójára. A város különböző pontjain repülő­gépből kiszórt orosz nyelvű röpcédulákat találtak. Valószínű, hogy Nyugat-Német­­országból származnak. No. 191 Iktatószám: 16835 1957. október 16., 13 óra Moldovan (Vége) A bukaresti dosszié h „Előzetes válasz“ Közzétették a Dél-Szlovákiában élő szlo­vákok nagysurányi nagygyűlésének memo­­randumát, amelyben egyebek között arra szólítják fel a szlovák parlamentet, hogy vizsgálja felül azt a határozatot, melyben a Szlovák Köztársaság deklarálta, hogy a nemzetiségi kérdést az Európa Tanács 1201-es határozatának szellemében fogja kezelni. A Matica Slovenská szervezésében megrendezett nagygyűlést javarészt „elő­zetes válasznak“ szánták arra, hogy a csal­lóközi falvak és városok társulása január 8-ra a szlovákiai Komáromban nagygyűlést tervez. A memorandum ezt a kezdeménye­zést a szlovák államot létében fenyegető­nek nevezi, és úgy fogalmaz, hogy "a Dél- Szlovákiában élő szlovákok diszkriminá­ciójánál többr­ől, egyenesen fenyegetettsé­gükről van szó. A Dél-Szlovákiában élő szlovákoknak a Matica Slovenská szervezésében megren­dezett vasárnapi nagysurányi nagygyűlésé­ről hétfőn több hírügynökség is beszámolt (AP, AFP, APA, ITÁR,TASZSZ). Ostrom alatt­­ az elnöki palota Súlyos harcok voltak vasárnap és hét­főn Kabulban az egymással rivalizáló af­gán gerillacsoportok között. A halálos áldozatokat tízével, a sebesülteket szá­zával számlálják­ A kormányellenes erők vasárnap délelőtt ostrom alá vették az ■elnöki palotát, a repülőteret és a főváros más fontos objektumait. Jóllehet a fő­város nagy része még az elnök, Burhanud­­din Rabbani ellenőrzése alatt áll, ellen­felének, a miniszterelnök Gulbuddin Hek­­matijarnak a szóvivője kijelentette, hogy az elnöki palotát a mudzsheddinek újon­nan alakult szövetsége tartja ostrom alatt, és a helyzet a szövetségnek kedvez. A városra állítólag több mint hétezer lö­vedéket lőttek ki, az utcák kihaltak, csak a harcban álló felek katonáit szállító gép­kocsik, illetve tankok robognak végig rajtuk. A város több pontján láthatók az égő romokból felszálló füstoszlopok. A lázadók szocializmust akarnak A Zapatista Nemzeti Felszabadítási Had­sereg harcosai nem hajlandók tárgyalni a mexikói kormánnyal és készek folytatni a harcot „a szocializmus megteremtéséért Mexikóban“ — jelentette a lázadók veze­tőinek nyilatkozataira hivatkozó France Presse. A hírügynökség szerint a lázadók közelebbi célkitűzésekként fogalmazták meg: véget vetni Carlos Salinas elnök kor­mányzásának, ideiglenes kormányt alakí­tani és küzdeni a­ szegénység ellen, amely­nek a legnagyobb áldozatai az indiánok és a parasztok Chapas tartományban, akárcsak szerte az országban. Carlos Salinas mexikói elnök, aki a láza­dás kitörése óta első ízben nyilatkozott, ki­jelentette, hogy a viszályokat kizárólag törvényes keretek között kell rendezni. Túlélő nem volt Az Irkutszk—Moszkva rendszeres légijá­­rat egyik TU— 154-es személyszállító repü­lőgépe közvetlenül felszállás után az ir­­kuszzki repülőtér közelében, lakatlan tér­ségben lezuhant. A 110 utas (közöttük 17 külföldi állampolgár) és a 9 tagú személy­zet életét vesztette. A katasztrófa okai egyelőre ismeretlenek, tény, hogy a hajtó­művek váratlanul leálltak, a gép lezuhant és felrobbant. Minthogy a TU–154-es öt­órás útra elegendő üzemanyagot vitt ma­gával, a robbanást heves tűz követte. A mentőhelikopterek gyorsan a helyszínre érkeztek, de senkit sem menthettek meg. Erőszak az amerikai televízióban Amerika egy estére jutó televíziós „erőszakadagja­“ az 1980-as évek során megháromszorozódott. És a gyermekmű­sorokban még több a kegyetlenkedés, mint a főműsoridőben — állítja David Gelman a NEWSWEEK című hetilap­­ban. Negyven évi tagadás és a tévét kárhoz­tató 3000 tanulmány után a négy nagy amerikai televíziós hálózat főnökei hallga­tólagosan beismerték, hogy a televízió ál­tal sugárzott erőszak valóban erőszakot szülhet a valóságos életben. Csakhogy az általuk oly büszkén felfedett gyógymód — a tévéerőszak elzárása a gyermeki szemek elől­t legalább akkora vihart kavart, mint a baj, amelynek orvoslására szánják. Idén ősztől a tévétársaságok a különö­sen erőszakos műsorok előtt szülőknek szó­ló tanácsot sugároznak, és figyelmeztetést tesznek közzé a műsorújságokban. „A probléma csak még súlyosabb lesz azáltal, hogy az emberek azt hiszik, vala­mi történt az ügyben — mondja dr. Carole Liberman pszichiáter, a Televíziós Erőszak Elleni Országos Koalíció (NCTV) elnöke. — Amit csinálnak, az csak látszatmegoldás. Ez az egész egy nagy komédia.“ Új műsorok indításakor a társaságok maguk döntik el, melyik műsor igényel figyelmeztetést. A dolog eleve a szülő je­lenlétének feltételezésére épül: egyfelől hogy elolvassa a figyelmeztetést, másfelől hogy utána csatornát váltson. Nem számol azzal a sok millió gyerekkel, aki­k míg szülei munkában vannak — felügyelet nélkül néz tévét. (Nem is szólva arról, hogy a 6 és 17 év közötti gyerekek 50 százaléká­nak külön televíziós készüléke van a szo­bájában.) A valóság az, hogy a hasonló figyelmez­tető rendszerek — például a lemezipar kí­sérlete arra, hogy megjelöljön túlságosan szókimondó dalszövegeket — éppen az el­lenkező hatást érik el. „Az ajánlás csak meggyorsítja az utat az erőszakos műsor megtalálásához“ — mond­ja Terry Rakolta, az Amerikaiak a Felelős Televízióért társaság alapítója. Persze annak meghatározása, hogy mi számít a képernyőn erőszaknak, legalább olyan nehéz kérdés, mint az, hogy hogyan szorítsák korlátok közé. Warren Littlefield, az NBC Entertainment elnöke például elő­szeretettel emleget jó erőszakot és rossz erőszakot. „A jó erőszak — mondja — fe­lelősségteljes feldolgozása olyan dolgoknak és eseményeknek, mint Sikkasztás, vérfer­tőzés, megerőszakolás, szekták mániákus vezetőinek tettei, a polgárháború, vagy a holocaust.“ És mi a rossz erőszak? „Az erőszakos tettek dicsőítése.“ Ennél persze­­azért több. Az erőszaknak a következmények teljes mellőzésével tör­ténő bemutatása. A főhős megjutalmazása kegyetlenkedéséért, miközben a lelkiisme­­retfurdalás bemutatása mindig elmarad. A televízió legfogékonyabb nézői olyan üze­netet kapnak, hogy az erőszak világos, át­gondolt és természetes dolog. De legfőkép­pen: a felnőtté válás folyamatának termé­szetes része. Az Amerikai Pszichológiai Társaság tanulmánya szerint egy átlagos gyerek 8000 gyilkosságot lát a tévében, mi­­előtt befejezné az általános iskolát A szülői döntés ajánlásának bevezetésé­vel a hálózatok tettek egy szegény első lé­pést — akkor, amikor hatalmas ugrásra lenne szükség. Edward­ J. Markey képvise­lő, a képviselőház nagy hatalmú telekom­­­munikációs albizottságának elnöke, úgyne­vezett „V.blokk“ komputerchip beépítését szorgalmazza az új televíziós készülékek­be. Ez lehetővé tenné a szülők számára, hogy a következő hét tévéműsorainak át­tanulmányozása után minden V (violence) jelölésű programot „elzárjanak“ gyermeke­ik elől. A technológia megvan már, de nem mindenki lelkesedik érte — különösen nem, ha a chipet úgy programozzák, hogy automatikusan elfogja a V minősítésű mű­sorokat. „Ez iszonyúan közel jár a cenzúrához“ — dohog Peggy Charren, az Akció a Gyer­mekek Televíziójáért mozgalom alapítója. A legszomorúbb hír: az ország egy esté­re jutó televíziós „erőszakadagja“ az 1980- as évek­­során megháromszorozódott. Az 1991—92-es tévéprogramok áttanulmányo­zásából pedig kitűnt, hogy a gyermekmű­sorokban több a kegyetlenkedés, mint a felnőttek részére főműsoridőben sugárzott programokban. A pszichológusok ma már többé-kevésbé egyetértenek abban, hogy a tévében és a moziban látott erőszak megteszi a maga hatását a gyerekekre, arról azonban to­vábbra is folyik a vita, hogy mi a hatása egy-egy jó — vagy rossz —ijesztgetésnek. Amikor bemutatták az Őslényparkot, né­hány mentálhigiénés szakember feliratokon figyelmeztetett az izgalom mértékére, mindenekelőtt a kisebb gyerekekre gon­dolva. Nemcsak arról van szó, hogy a dino­szauruszok fülsiketítő mozgásokat hallat­nak és széttépnek különféle dolgokat, mint a hajdani ártatlanabb korok szörnyetegei, hanem arról is, hogy ezek a vadállatok iszonyúan valósághűek. A gyerekek a rémisztgetős filmeket kü­lönböző életkorban más és más módon dolgozzák fel. Öt-hatéves korig általában nem nagyon tudnak különbséget tenni valóság és kitalálás között. Később kiala­kul bennük egyfajta távolságtartó maga­tartás, amelynek révén az Öz, a csodák csodája után azt mondják, hogy „Ó, ez csak film!“ A fiatalabb gyerekeknél ez nincs meg — mondja dr. Scott May, az Amerikai Gyermek- és Ifjúsági Pszichiát­riai Akadémia gyermektelevíziózással és egyéb médiahatással foglalkozó bizottsá­gának elnöke. Ezért náluk a trauma utá­ni stresszhatás késleltetett formája lép fel. ..Számos olyan gyermeket kezeltem — meséli —, aki még mindig egy-két évvel korábban látott rémség hatása alatt állt “ A reagálás attól is függ, mennyire érzi magát biztonságban a gyermek. Azonkí­vül egyik gyerek érzékenyebb, a másik kevésbé. Egyes szülők szerint nem kell aggályos­kodni. Ha egyszer a legtöbb felnőtt szá­mára élvezet egy jó kis „hátborzongás“ — mondják —, miért fosztanák meg tőle a gyerekeket? Hogy utána egyszer vagy kétszer rosszat álmodnak? Na, bumm! Ettől még nem fog kibicsaklani az életük! A felnőtté válásnak az is része, hogy meg kell tanulni együttélni a stresszel — vélekedik Gerald Dabbs manhattani gyer­­mekpszichiáter. Bruno Bettelheiro pszichoanalitikus a mesékkel foglalkozó, immár klasszikussá vált könyvében odáig megy el, hogy azt mondja: azok a szülők, akik gyerekeiket eltiltják a Grimm-mesék legrémesebbjei­­től és az eg­yéb vérengző történetektől, megakadályozzák gyermekeik képzeletének szabad szárnyalását. ..A domináns kultúra úgy kíván tenni, különösen ha gyerme­kekről van szó, mintha az ember gono­szabbik oldala nem is létezne.“ Csakhogy Bettelheim elfelejt különbséget tenni a hallgatott mesék és a mai média által láthatóvá tett történetek között — mondja Carole Lieberman. A kép kiala­kítása manapság ritkán marad a gyermek képzeletére. „Ezt a különleges hatásokkal dolgozó­­ boszorkánymesterek végzik el, s ezek a képek sokkal agresszívabban hatnak az érzékekre.“ Ezért legjobb megfogadni a figyelmeztetéseket. Például a PG—13 minősítés az­­ őslénypark esetében , azt jelenti, hogy 13 évesnél fiatalabb gyer­mekek esetében célszerű a szülőnek dön­teni el, hogy a gyerek megnézheti-e a fil­met. Mindezek után az ember szinte nosztal­giával gondol vissza az olyan alakokra, mint például a King Kong. A King Kong­­korszak gyermekei szülői segédlet nélkül is tudták, hogy a böhöm majom sohasem bántana senkit — egyszerűen szerelmes. Csakhogy ma már nem ilyen szörnyeket csinálnak. 1994. január 5. Bal lábbal léptünk az új esztendőbe, rosszul kezd­tük az évet. Mármint mi, külpolitikusok. Az év első lapszámában felcserélődött két cím, aminek nyomán Göncz Árpád magyar köztársasági elnök a NATO és Kelet-Európa viszonyáról nyilatkozik újévi köszöntőjében, miközben nyugati politikusok „meleg szeretettel“ üdvözöl­nek minden magyart, függetlenül attól, hol élnek. E nyilvánvaló hibáért elnézést kérünk Göncz Árpádtól és az olvasóktól. Ment­ségünkre szolgál, hogy az új év első napjától új, kezdő nyomdai tördelő ál­lítja össze a külpolitikai oldalt. Az már nem szól mentségünkre viszont, hogy az ő munkáját régi, tapasztalt szerkesztő irányította. Az RMSZ külpolitikai rovata Gyermekborzongatós Gyerek- Esti műsor főidő 32% 56% 34% 74% 34% 3,3% 5,7% 79% 47% Forrás: Tanulmány 1991—92 amerikai tévéműsorairól, Pennsylvania Egyetem Erőszakcselekmény/óra Erőszakos szereplők Erőszakot elszenvedők Gyilkosok + meggyilkoltak Erőszaktevők + áldozatuk Napi erőszakadagunk A vizsgált napon (1992. ápr. 2.) reg­gel 6 óra és éjfél között 10 nagy ame­rikai országos tévéhálózat (ABC, CBS, NBC, MTV, HBO stb.) műsorában az erőszakos jelenetek száma és százalék­­aránya a következő volt: Forrás: Center for Media and Public Affairs Súlyos bántalmazás 389 20% Lövöldözés 362 18% Verekedés 273 14% Lökdösés, vonszolás 272 14% Fenyegetés fegyverrel 223 11% Pofozkodás 128 6% Szándékos vagyonrongálás 95 5% Könnyebb tettlegesség 73 4% Egyéb 281% Régi-új könyvtár Az elmúlt évtized legnagyobb tűzesete Los Angelesben volt, 1986 áprilisában: ki­gyulladt a belváros új magasházakkal övezett, egyetlen öreg épülete , a kereken hatvan évvel korábban emelt központi könyvtár. Az első elképzelés szerint a környezet­be már alig illő épületet lebontották vol­na, és az új könyvtár az USA nyugati partjának akkor épülő, legmagasabb — 73 emeletes — tornyában kapott volna helyet. Ám a lokálpatrióták összefogtak, s nem hagyták veszni a múlt e kulturális értékét. Gyűjtést indítottak, s a nemzet­közi segítség sem maradt el. A régi fala­kat meghagyták, és az eredeti stílushoz illő toldalékszárnyat emeltek melléjük: a pince felé is terjeszkedtek. S a könyvtár így nyolcszintessé vált. Hét évig tartó­­ér­tékmentés után, 214 millió dolláros költ­séggel, októberben nyílt meg Los Angeles teljesen automatizált — sokak szerint az Egyesült Államok jelenleg legkorszerűbb — közkönyvtára. (Vasárnapi Magazin)

Next