Romániai Magyar Szó, 1994. március (6. évfolyam, 1272-1298. szám)

1994-03-01 / 1272. szám

Romániai Magyar Szó 2 A HEBRONI TÖMEGVÉRENGZÉS UTÁN Folytatódik-e a békefolyamat? Az izraeli kormány vasárnap úgy hatá­rozott, hogy lefegyverezi a megszállt terü­leteken élő zsidó telepesek szélsőséges e­­lemeit, és bizottságot alakít a hebroni tö­meggyilkosság kivizsgálására — jelentette hivatalos izraeli forrásokra hivatkozva a France Presse. Ugyanakkor azt is közölte, hogy Hebronban és Kiriat Arbában szél­sőséges telepeseket tartóztattak le, zö­mükben a Meir Kahane rabbi alapította, rasszista beállítottságú KACH-mozgalom tagjait. Egyúttal korlátozták a telepesek mozgásszabadságát. A pénteki véres események színhelye a hebroni Ibrahim-mecset volt, ahol a Ra­madan böjtjét tartó muzulmánok a pén­teki imanapon zsúfolásig megtöltötték a mecsetet, a zsidók pedig a Purim ünnepét ülték. Egy katonai egyenruhába öltözött egyén — mint utólag kiderült, Baruch Goldstein orvos­i tüzet nyitott az imád­kozó tömegre, s 45 embert megölt, több mint százat megsebesített Utána öngyil­kos lett. Bár jelek szerint teljesen egyedül hajtotta végre tettét, egy szélsőséges szer­vezet magára vállalta a felelősséget, és úgy állította be a dolgot, mintha egy zsidó telepes család december 6-án történt le­mészárlásának megbosszulása lett volna a tömegvérengzés indítéka. Jichák Rabin miniszterelnök részvétét nyilvánította a gyászba borult családoknak. A mecsetbeli tragédia után utcai zavar­áldoza­gások törtek ki, amelyek szintén tokát követeltek. Vasárnap este Jasszer Arafat kérésére összeült az Arab Liga miniszteri tanácsa, hogy megvitassa a történteket. Arafat e­­gyébként nem tartja kielégítőeknek az iz­raeli kormány intézkedéseit. Simon Peresz izraeli külügyminiszter annak a vélemé­nyének adott hangot, hogy a hebroni tö­­meggyilkosság nem tartóztathatja fel a békefolyamatot. Egyébként Bill Clinton amerikai elnök levélben szólította fel Ra­bin miniszterelnököt és Jasszer Arafatot, hogy a hebroni eset ellenére folytassák a béketárgyalásokat. A PFSZ vezetője úgy döntött ,hogy a palesztin küldöttség meg­jelenik Washingtonban a tárgyalások kö­vetkező menetére. Az amerikai főváros már tegnap készen állt a hatvan izraeli és palesztin küldött fogadására. A kez­dés időpontját vasárnap estig nem tűzték ki, de az amerikai külügyminisztériumból származó hírek szerint még szerda előtt sor kerül erre. Két nappal a hebroni tragédia után bom­ba robbant Bej­rúttól északra, a Zouk Mi­­kail-i maronita keresztény templomban. Ki­lencen életüket vesztették, 25-en megsebe­sültek. Az áldozatok között valószínűleg papok is vannak. A France Presse sze­rint sokan összefüggést keresnek a csisz­­jordániai és a libanoni tömeggyilkosság között. BOROSS Vitáink nem veszélyesek Európára Jeszenszky Géza magyar külügyminisz­ter részt vett a­z európai jobbközép pár­tok ifjúsági szervezeteinek budapesti ren­dezvényén, a DEMYC végrehajtó bizottsági ülésén. Mint elmondta, a kelet-európai orr­szágok azon csoportjában, ahol a rend­szerváltást megelőző közvetlen időszakban is ortodox diktatúra volt,,ott máig sok minden megrögződött a régi gondolkodás­­módból. Így nem működik a helyi demok­rácia, igaz gyakran az anyagi lehetősé­gek is szűkösek. A térségben sok a vegyes lakosságú ország, ez különösen jellemző azokra az államokra, amelyek az utóbbi években nyerték el függetlenségüket. Ta­pasztalható viszont egyfajta törekvés egy­­­­nyelvű és egykultúrájú nemzetállamok kialakítására — fejtette ki Jeszenszky Géza. Egyedülálló helyzetet teremt Európá­ban, hogy a magyarság 35 százaléka a határokon kívül, szomszéd országokban él. Ennek következtében vannak vitáink szomszédainkkal, ám ezek korántsem olyan kiélezettek, mint például a Balkánon vagy a Kaukázusban kialakult konfliktusok — mondta Boross Péter kormányfő a DEMYC-szeminárium fogadásán. Han­goztatta: Vitáink olyan kérdésekről foly­nak, hogy az ott élő magyarok anyanyel­vű iskolákba járhassanak és több százéves településeiket eredeti néven nevezhessék. Sajnos ezeket a kérdéseket még nem min­denhol kezelik európai módon. A szom­szédokkal ugyanakkor fejlődnek a gazda­sági, üzleti és kulturális kapcsolatok, a viták semmilyen veszélyt nem jelentenek Európára. (MTI) A KÖZELJÖVŐBEN Nincs remény az alapszerződésre A magyar külpolitikának 15 millió ma­ Románia és­ Szlovákia részéről nem­­ma­­gyarban kell gondolkodnia, a 15 milliós tatkozik hajlandóság a kisebbségvédő ga­­­ magyarság érdekeit kell szem előtt tar- fanc­ók elfogadására, még az Európa Ta­­tánra, ennek megfelelően tevékenyen részt­ráci visszafogott elvárásait sem teljesítik, kell vállalnia a határon túl élők gond- Ennélfogva­­ a közeljövőben nem várható, jannak megoldásában — mondta Csóti hogy Magyarország alapszerződést köt­­.György,­a magyar Országgyűlés külügyi jön Bökaresttel,­ illetve Pozsonnyal, bár bizottságának alelnöke, az MDF külügyi a • mágiáit-'''ölfldmlácia' in­­fidens­é nyegtesz szóvivője a párt pénteki sajtókonferen- ennek érdekében — szögezte le Csóti K­árán. Hozzátette: Sajnálatos módon György. (MTI) _____ A szerbek Maglaj felé menetelnek Boszniai ENSZ-források megerősítették azokat a híreket, miszerint a boszniai szerbek gyalogsági alakulatai a maglaji muzulmán enklávé felé menetelnek. A szarajevói rádió napok óta híreket ad arról, hogy Maglaj ostrom alatt áll. A "19­­ezer főnyi lakost számláló enklávé ellen akkor fokozódott a támadás, amikor a boszniai szerbeket Szarajevó környéki ne­hézfegyvereik visszavonására kötelezték. Washingtonban tegnap folytatódtak a bosznia-hercegovinai horvátok és muzul­mánok, valamint a zágrábi kormány kép­viselői közötti megbeszélések, amelyeken a horvát—muzulmán szövetség létreho­zásának lehetőségéről tárgyalnak. Az elgondolások szerint a szövetség első lé­pés lenne az általános béke megkötése felé. A boszniai horvátok szóvivője úgy értékelte, hogy a tárgyalásokon történt bizonyos előrehaladás, de — mint a BBC tudósítójának mondta még mindig sok a nézetkülönbség. A horvátok garanciákat szeretnének kapni arra nézve, hogy egy ilyen horvát—muzulmán államalakulat­ban a horvátok védelmet­ fognak élvezni azokban az övezetekben is, ahol a muzul­mán lakosság van többségben. Mint már megírtuk, a washingtoni tár­gyalásokon első eredményként általános horvát—muzulmán tűzszünetet kötöttek, amely pénteken délben lépett életbe. En­nek ellenére a France Presse azt jelen­tette, hogy szombaton délután és vasár­nap ágyúzták Mostart. Mint a hírügynök­ség megállapította, a lövedékeket horvátok lőtték ki a muzulmán városrészre. • A NAGYVILÁG HÍREI • Ruckt új elnök akar lenni Az orosz parlament által meghirdetett amnesztia értelmében szombaton szabadon bocsátották a moszkvai Lefortovo börtön­ből a tavaly októberi parlamenti lázadás­ba átcsapott puccskísérlet több résztvevő­jét, köztük a két kulcsfigurát, Ruszlan Haszbulatov volt pa­rmenti elnököt és Alekszandr Ruckoj volt alelnököt. Ruckoj, aki szakállt növesztett, tábornoki egyen­ruhában lépett ki a börtönkapun, mellén — többi kitüntetése mellett — a Szovjet­unió Hőse aranycsillag. A tömeg „Ruc­koj az elnök!“ felkiáltással fogadta a sza­­badulót, aki ezt mondta: „Mindvégig ve­letek voltam, most az a fontos, hogy hig­gadtak maradjunk“. Az amerikai NBC-nek nyilatkozva An­drej Kozirev orosz külügyminiszter kije­lentette, hogy Ruckoj és Haszbulatov he­lye továbbra is a börtönben lenne. Alek­­szej Kazannyik, Oroszország legfőbb ügyésze lemondott, mert nem sikerült megakadályoznia a puccsisták szabadon bocsátását. Mint mondta, Jelcin elnök azt kérte, ne engedje végrehajtani az am­­nesztiarendeletet, s ő, mint főügyész tá­mogatta az elnök álláspontját, de tehetet­len volt. Alekszandr Ruckoj egyik tanácsadója közvetlenül a volt alelnök szabadulása u­­tán bejelentette, hogy Ruckoj jelöltetni fogja magát a legközelebbi elnökválasztá­son. Ezzel szemben Ruszlan Haszbulatov azt mondta, hogy „a jelenlegi politikusok­ból kiábrándultan“ visszavonul a politikai életből. AMES-ÜGY Fogat fogért A Moszkva számára kémkedő Aldrich Ames CIA-tisztségviselő leleplezése után az Egyesült Államok a hét végén nem kívánatos személynek minősítette és ki­utasította az országból Alekszandr Liszen­­kót, a washingtoni orosz nagykövetség tanácsosát, akit az USA-ban működő orosz kémhálózat vezetőjének tart­ Li­­szenko felelős az Ames házaspár műkö­déséért — szögezte le Mike McCurry, a külügyminisztérium szóvivője, a hír­­ügynökségek pedig ezzel kapcsolatosan emlékeztetnek, hogy 1986 óta nem történt ilyen kiutasítás. Jurij Kobaladze, az Orosz Külügyi Tájé­koztató Szolgálat szóvivője bejelentette, hogy országa hasonlóképpen fog eljárni, a hidegháborús fogat fogért elv alapján amerikai diplomatákat utasít ki. Az ame­rikai hatóságok sem zárták ki az újabb szankciókat az Ames-ügy kapcsán. Mihail Kolesnyikov tábornok, az orosz hadsereg vezérkari főnöke egyébként be­ismerte, hogy Aldrich Ames Oroszország számára dolgozott. Mint mondotta, köz­vetlenül nem károsította meg az ameri­kaiakat,,. viszont hasznos volt Moszkva számára, mert leleplezte az orosz­­ titkokat az Egyesült Államoknak továbbító kéme­ket. Irány: a Régiók Gyűlése A Kárpátok Eurórégió Tanács Debrecen­ben tartotta idei első ülését. A tanács­kozáson szorgalmazták a lengyel—ukrán, a szlovák—magyar, a magyar—ukrán és a magyar—román határokon az átkelési kö­rülmények színvonalának javítását. Az Eurórégió főtitkára, Virágh Pál elmondot­ta: fontolgatja, hogy ebben az ügyben kö­zös tanácskozásra kérik fel az érintett or­szágok külügyminisztereit. A tagországok­tól kapott felhatalmazás alapján kezde­ményezi, hogy a Kárpátok Eurorégiót ve­gyék fel az Európa Tanács égisze alatt mű­ködő Régiók Gyűlésébe. (MTI) AZ EURÓPA PARLAMENT SZERINT IS: — Nagyon odafigyelnek arra, hogy mi történik Romániában, többen is hangsú­lyozták, hogy a kisebbségi kérdés meg­oldása stabilisi tényező. Elmondták, hogy az európai integrációs folyamatban azok­ra az autonómiai elképzelésekre, amelyek megfogalmazódnak, Romániában is oda kell figyelni. A bizottság elnöke, Alexan­der Lange úr dél-tiroli német, tehát jól ismeri sorstársainak harcát. Nyitottak a kérdés iránt, s kérik a kellőképpeni ke­zelését. Persze a küldöttségbeli kollégák részé­ről mindig jött egy olyan vélemény. A kisebbségek a stabilitás fontos tényezői­ ket biztosítani, de mindig elmondták: Ro­mániában nem olyan súlyos a helyzet, mint ahogyan a magyar kisebbség állítja, s az általános demokratizálódási folyamat keretében megoldódnak a kisebbségi kér­dések is. Mi viszont túl türelmetlenek va­gyunk, sokat akarunk, sőt, Tepelea úr azt is mondotta, fölösleges az autonómia fo­galmát haszálnunk, mert az a decentra­lizációba belefér, s ha bekövetkezik, a megyékben a helyi közösségek szintjén mi is elérhetünk bizonyos jogokat. El kellett mondanom: az Alkotmány használja a fogalmat, nekünk pedig élnünk kell vele, mellyel pártállástól függetlenül egyetértőt- mert az autonómia sem az oktatásban, sam­tek, s mely szerint Romániában vannak ugyan még bizonyos törvénykezési űrök, melyeket pótolnak, de a parlamentben a magyar kisebbség véleménye az egyedül­álló, mert a többi kisebbség sok kérdésben egészen másképp viszonyul ehhez, és elé­gedettek az itteni helyzettel. És mindig elmondották, hogy mi még abból a Kisebb­ségi Tanácsból is kiléptünk, mely arra hi­vatott, hogy ezeket a kérdéseket orvosolja. Nyilván eme érvekre mindig volt vála­szom. Mindig hangsúlyoztam: a kormányzó párt olyan pártokkal lép szövetségre, im­már nyíltan, amelyeknek vezetői deklarál­tan antiszemita, sovén, s a jogállamot meg­kérdőjelező nyilatkozatokat tesznek közzé. A bizottság erről is tudott, s a kormány­párt küldöttségünkben képviselője sem mondhatott mást, csak azt, hogy most foly­nak a tárgyalások az RDK-val is. Mind­ez jegyzőkönyvbe került s én átadtam egy hivatalos dokumentációt az RMDSZ alap­­dokumentumaival, azokról a kérdésekről, melyek megoldása nélkül, úgy gondoljuk, Románia nem tesz eleget azoknak az aján­lásoknak, melyek az­­EP szintjén is meg­fogalmazódtak. Ezek értelmében többek között a román törvénykezésnek meg kel­lene tennie mindent, hogy megnyugtató módon jogi garanciát biztosítson a kisebb­ségek számára az indentitásuk megőrzé­sét illetően. De szerepel azok között a kol­lektív jogok fogalma is, tehát nem tet­tem mást, mint elmondottam azt, ami van, őszintén és nyíltan, s lehet, hogy a kollé­gák ezt nehezményezték. Ám mindenhol, ahol tárgyaltunk és rákérdeztek a kisebb­ségi problémákra, ott mindenütt igényelték az őszinteséget, a pragmatizmust. A belga parlamentben például gyakorlatilag a szószólói voltak az RMDSZ-nek a képvi­selők, és a föderális állam­struktúrától a monarchiáig mindenre rákérdeztek, a Mol­­dovával való egyesülést illetően is. Rákér­deztek arra, hogy miként viszonyulna a román közvélemény és hatalom, ha az il­lető területeken, ahol többségben él a ma­gyarság, ott egy referendummal döntené­nek el olyan kérdéseket, amelyeket igé­nyel az illető közösség. Szerintem tehát nagyon fontos, hogy a bennünket érintő magyarság problémája, ami lehetőséget adott számomra, hogy elmondjam: ho- sok-sok információ eljutott­­hozzájuk... mánia nyilván óhajtja az európai struk- _ a fenti rákérdezésekre hogyan reá­BORBÉLY LÁSZLÓ RMDSZ-képviselő három parlamenti társával egyetemben február harmadik hetében négy napig az Európa Parlament vendége volt. A brüsz­­szeli látogatás tapasztalatainak, tanulsá­gainak összegezése előtt — mert a hazai lapok az elmúlt hónapok során csak oly­kor-olykor írtak az Európai Unió parla­mentjéről —, arra kértük a képviselő urat, olvasóink s magunk avatottabb tájékozta­tása végett szóljon kicsit bővebben erről a szervezetről, melynek tavaly óta Romá­nia is társult tagja.­­ Az EP a tizenkét országból álló Euró­pai Unió parlamentje, amelybe minden 4—5 évben közvetlen, titkos szavazással az illető országon belül bizonyos számú par­lamenti képviselőt választanak. Idén jú­liusban újabb választásokat tartanak, s akkor az eddigi 518 helyett 567 képviselőt jelölnek ki. Romániát illetően­ országunk tavaly novemberben írta alá, majd később ratifikálta a társulási szerződést. Vaskos dokumentum az, melyben nagyon pontosan megfogalmazták a főleg gazdasági jellegű, de más, többek között a kisebbségiekre vonatkozó kitételeket is. Ez a társulás gaz­dasági előnyökkel jár, s ezeket Románia már élvezi is (vámkedvezmények, külön­féle programok stb.). Ám a szerződést min­den tagország parlamentjének jóvá kell hagynia, és csak azután alakulhat meg a vegyes bizottság, miáltal felsőbb szintre lép az EP és Románia közötti kapcsolat­­rendszer. Eddig a szerződést Görögország, Spanyolország, Portugália és Dánia parlamentjei hagyták jóvá, Luxemburg pedig a hetekben ratifikálja. A töb­biek, a „nagyágyúk“ (Németország, Belgium, Franciaország, Hollandia stb.) jóváhagyása még hátravan. A mostani látogatáson a tizenkét állandó küldöttből négyen vettünk részt — Ovidiu Popescu DP (FSN)-s szenátor, aki a küldöttség ve­zetője volt, Gabriel Tepelea parasztpárti képviselő, Agatha Nicolau, a kormánypárt képviselője és jómagam —, s az első fel­tétel az volt, hogy ismernünk kellett vagy az angol, vagy a francia nyelvet, mert a tárgyalások ezeken a nyelveken zajlottak. Fontos volt, hogy érvelni tudjunk, amikor ránk került a sor. A küldöttség kifejezett célja az volt, informáljuk az EP-t, próbál­junk egy olyan naptári tervet kidolgozni, mely minél közelebb hozná ennek a vegyes bizottságnak a megalakítását. Ugyanak­kor a belga parlametben is volt egy talál­kozónk a két ház külügyi bizottságával. — Találkozásaik, tárgyalásaik során bi­zonyára szó esett a kisebbségi kérdésről is. — A látogatás első napján az EP Romá­niáért felelő 15 tagú komissziójával talál­koztunk, ahol több mint háromórás tár­gyalás keretében nagyon hangsúlyozottan felmerült a kisebbségi kérdés, a romániai felé haladást, az általános demokratizá­lódást, és­ ír jogállam­ot illetően sem ki­elégítő ez a folyamat. Szóltam a kisebb­ségi törvénytervezetről, a tanügyiről, mely­nek kapcsán — mint ismeretes — még a Kisebbségi Tanács ajánlásait sem vette fi­gyelembe a szakbizottság. Óhajainkat sor­jáztam, megalapozott érveléssel. — Hogyan vélekedik­­ezekről a kérdé­sekről a Romániáért felelő EP-s bizottság? az egyházi életben, sem egyébütt — s a közvéleményben ezt tudatosítanunk k­ell — nem jelent bantuszianizálódást, enklá­­vékat, hanem egy kétmilliós — adófizető — közösség jogos elvárása az. — Az ajánlásokra visszatérve, ha Ro­mánia nem tesz eleget azoknak, akkor az El­­mit tehet? — Ennek kapcsán két szintről kell szól­ni. Van az EP-nek egy jogi bírósága, de ahhoz csak a tagországok állampolgárai fordulhatnak. De, volt egy külön­ találko­zóm Habsburg Ottó őexcellenciájával, aki nyolcvanegy évesen EP-s képviselő, s in­dul a nyári választásokon, a bajorországi listán. Ő felajánlotta: ha olyan kérdések vannak, amelyek a romániai demokráciát veszélyeztetik, akkor hajlandó interpellá­cióval érzékenyebbé tenni az EP-t, mely határozatot hozhat. Persze a szarajevói események csúcsosodása idején a mi gond­jaink kissé háttérbe szorultak, de odafi­gyelnek a kisebbségi kérdésre, mert mint már mondottam, az a stabilitás tényezője a régióban. — Mikor kerül sor a következő ilyen jel­legű találkozóra? — Amíg a vegyes bizottság meg nem alakul, addig nehéz lesz sürgetni a talál­kozókat. Novemberben a tizenkét tagú küldöttségünk már az új EP-vel találkozik, utána pedig bürója alakul ennek a két bizottságnak, s talán jövő év nyarán lét­rejöhet az a vegyes komisszió is, ami vi­szont csak szorosabb parlamenti kapcso­latot jelent, mert a neheze a kormányokra hárul. És ennek kapcsán el kell mondanom, hogy Románia az utóbbi három évben a különféle programok hasznosításából nem vette ki úgy részét, mint ahogyan lehető­ségei lettek volna bizonyos pénzalapokat felhasználni (Phare, Tacitus stb. progra­mokra gondolok). A kormánytól, a minisz­terelnöktől függ, hogy hova s mikor jutnak el (ha eljutnak) a pályázatok. Szükséges tehát, hogy szorosabb legyen a kapcsola­tunk a kormánnyal, hogy tájékoztassunk a lehetőségekről, s ne csak azt, hanem a helyhatósági képviselőket is. Az informá­ció ebben a viszonyulásban is pénzt je­lent, élni kell tehát a lehetőséggel. — A romániai küldöttség tagjai között milyen volt a viszony, a hangulat? Bár voltak véleménykülönbségek, de nemcsak hogy azajr.-play szabálytól be-­tagja? . grv.i­ft ~ tartották a kollégák, hanem utólag sem . Vagy kitérő választ­ adtak, vagy rám volt szemrehányó,­ vélemény, hogy hát bízták a feleletét. És ha olyan véleményt miért tártam fel ezeket a problémákat sőt, fejeztem ki, mely nem egyezett a hivatal a kormánypárt képviselőjével is normális­­es állásponttal, akkor mepróbálták­­ azt finomítani, de mint annyiszor, egészen másképp viszonyultak ezekhez a kérdések­hez külföldön, mint­ teszik azt otthon. S mindenütt hangsúlyozták, Románia akarja az integrációt, óhajtja a kisebbségi jogo­kapcsolatban tudtunk lenni. Egyszóval civilizáltnak nevezhető az a­ viszony, ami utunk, tárgyalásaink során küldöttségünk­ben kialakult. Lejegyezte: FERENCZ­I IMRE PRUTON TÚLI LEVÉL Törököt lógtak... guk mellett: ha ugyanis nem törökök, azaz nincs anyaországuk, akkor minősítésük nem kisebbség, még kevésbé nemzeti ki­sebbség, hanem önálló nép. A törököktől való másságuk állandó hangsúlyozása olyasféle „tudományos“ folyamatokat in­dított el, mint a Prut másik oldalán a szé­kelyek eredetkutatása, csak ott azt igye­keztek bebizonyítani, hogy a székelyek el­magyarosított románok (a csángókkal, no meg a Tiszán innenü­kkel egyetemben), míg emitt azt bizonygatják, hogy eltörökösített bolgárokról, netán először elbolgárosított majd később eltörökösített románokról van szó „gagauzföldön“­ is. A törökök leegyszerűsítik az eredetvitát: ha odamegyek és tudok vele beszélni, ak­kor az gagauz-török... Ha meg török, ak­kor testvér, a testvért pedig támogatni illik. Törökország'a Szovjetunió széthul­lásával olyan lehetőséghez jutott, amely befolyását majdhogynem az egykori osz­mán birodalom egészére kibővítheti, és eb­ben a „török újjászületésben“ megvan a maga helye a gagauzoknak is. Még ha sze­rényebb is ez a hely, mint mondjuk a közép-ázsiaiaké. A chisinaui török főkonzul — hivatali épületének elkészülte alkalmából — inter­jút adott a helyi orosz nyelvű sajtónak (ez a gagauzok „érintkezési“ nyelve is; ősi nyelvüket most igyekeznek felmelegíteni, egyelőre csekély sikerrel). Az interjúban a főkonzul elmondta, hogy tucatnyi gagauz ifjat tanítanak törökországi egyetemen ősi nyelvére, nyomdát ajándékoztak az újra­induló gagauz lapoknak (korábban ugyan­is a gagauzok is cirill betűvel írták az egy­kor arab, majd mostanság latin betűs török nyelvet, nyaranta több csoport kisiskolást visznek üdülni török földre, és — ami a legfontosabb — egyre több török üzletem­ber lát fantáziát a gagauzokkal való szo­rosabb kapcsolatban, amely viszont — emelte ki a diplomata­­— a török—moldo­vai gazdasági viszony egészére pozitív ha­tással lehet. Törökország képviselői kez­dettől fogva hangsúlyozták a gagauz „sze­paratista“ vezetőknek, hogy nem áll ér­dekükben a különállás támogatása; a ga­gauzokkal csak a török—moldovai kapcso­latrendszeren belül kívánnak, bár kiemel­ten, foglalkozni. Ez a józan hozzáállás tetszik a chisznaui vezetésnek is. Talán éppen ezért nem emelt Chisináu semmilyen kifogást az ellen, hogy a törö­kök olyan berendezéseket szereljenek fel a gagauzlakta területeken, amelyekkel a gagauzok foghatják a török televízió mű­sorait. Az említett székely—gagauz pár­huzamra utalva: vajon mennyire kellene józannak lenniök a magyarországi poli­tikusoknak, hogy a romániai vezetés ne emeljen kifogást a­ magyar televíziót mű­hold nélkül is venni képes berendezések székelyföldi felszerelésére? SIKLÓSI NÁNDOR A Moldovai Köztársaságon belül saját „respublikájukban“ élő gagauzok több ízben kifejtették, hogy ők nem törökök, hanem gagauzok: egy történelmi homály­ba vesző nagy nép leszármazottai, akiket megpróbáltak az ottomán időkben eltörö­­kösíteni. Egyebek között „gagauzságuk“ az egyik érv vindikált , önrendelkezési jog RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS 0 RMSZ-FOLYTATÁSOS MIGRÁCIÓ A kelet-európai tudósok egyre-másra hagyják el hazájukat, s ennek hosszú tá­von a nyugati kutatás is kárát látja. Erre hívja fel a figyelmet Wolf Lepenies a DIE ZEIT című német lapban. menekülés Francetonba világosan probléma hallottam. Mindkét történet­­ érzékelteti,­­ mennyire komoly a „brain-drain“ problémája. Ugyanakkor azt is érzékeltetik, mennyire fantáziátla­nul és érzéketlenül reagál rá.rá:Nyugat“. Bár jelen esetben a Nyugat nem csupán az Egyesült Államokat jelenti, a legéle­sebben mégis ott mutatkoznak meg ezek a problémák, mivel ez az az ország, amely rendkívül sok kimagasló tudományos intézettel rendelkezik. Az egyéneknek­ szemrehányást tenni nem épp helyénvaló. A nyugati tudósok részéről némiképp disszonáns lenne, ha személyes áldozatvállalást követelnének moszkvai vagy kijevi, új-delhi vagy nairo­bi kollégáitól. S. esetében a távozás következményei­ különösen drámaiak, in­dokai ugyanakkor nagyon is érthetőek. Nem csupán munkakörülményei lettek otthon egyre rosszabbak.­­A hétköznapi élet egyre fokozóbó kriminalizálódása és a szégyentelenebből jelentkező antisze­nki egyszer ott járt, legalább olyan busz- mitizmus adta meg a­ végső lökést ahhoz, kén írta bele ezt a tényt az önéletrajza- hogy kis híján menekülésszerűen távoz­ta, mint a Pasadenai Műegyetemre szóló zon. ^ : A meghívás tényét. Az intézetek tanulnak. Benyomásom Ennek ma már vége. Legkiválóbb, tu­ szerint az Itagy német tudományos szer­dásai már rég elhagyták a moszkvai in­­vezetek megértették, ami segítséget or tézethet. A második garnitúra maradt a külföldnek nyújtani­ tudnak, annak ma csak, meg az egészen fiatalok, és ők mind elsődlegesen a kelet-európai (és ha lehet, bent megtesznek annak érdekében, hogy a harmadik világbeli) helyi tudáskár­­a lehető leggyorsabban külföldre jussanak, túra erősítését kell szolgálnia. Termék Dolgozott ugyanakkor egy másik egye­­szetesen továbbra is meg kell őrizni a hi­temen egy indiai matematikus. Szerződése­dósok mobilitását, de emellett arra­ is lehetővé­ tette számára, hogy minden év­ ösztönöznünk kell őket,,az eddiginél jóval ben egy félévre Új-Delhibe hazatérjen, határozot abban, hogy hazatérjenek hazai és ott tanítson. Óriási előnyök jártak intézményeikbe. Ez­ utóbbiaknak viszont ezzel­ kollégái és hallgatói sokat profi- megint annyira vonzóknak kell lenniük, jártak az ingázó tudós tapasztalataiból, hogy­­miként az a múltban teljesen álla­ Az amerikai egyetem most ultimátumot János volt, a nyugati tudósokat is maguk­intézett hozzá: vagy végigdolgozza az évet hoz csábítsák­ az Egyesült Államokban, vagy elveszíti az állását. A hindu matematikus válasza el­utasító volt. Most ismét Új-Delhiben ta­nít.Mindkét történetet az utóbbi napokban késő lenne már ehhez? Vagy mint egy bennfentes előttem határozottan állítot­ta,­helyrehozhatatlan (beyond repair) már a helyzet, főként,­­Oroszországban­ és a Szovjetunió többi utódállamában, és fő­­. professzor most Princetonban él. For good (végleg), ahogy az amerikaiak mond­ják. Pedig e sajnálatos tényállásra meg­felelőbb lenne ezt mondani: for worse. .. világhírű fizikus. Évekkel ezelőtt Berlinben volt szerencsém megismerni. Annak ellenére, hogy laikus vagyok, előttem sem maradhatott titokban, hogy egy kivételes emberrel van dolgom. S.-t a nyugati világ valamennyi tudományos intézetében mindig szívesen fogadták. És ő ki is használta ezt a helyzetet­­, de mindig, mindenkor hazatért, Moszkvába- Most Princetonban és A moszkvai intézet, melyet S. vezetett« komoly tekintélynek örvendett.M Sglámos tudóst vonzott magához nyugatról is. És ként ,a természettudományokban? Nem tudom. Bárhogyan legyen is azonban, mindenképpen végig kell gondolnunk tu­dományos segítségnyújtásunk eddigi módját . Ám ,nem csupán a tudományról van szó. A demokratikus rendszereknek belső legitimációjukhoz és hosszú időkre szóló stabilitásukhoz, polgári szellemmel meg­áldott emberek széles rétegére van szük­ségük. Egy ilyen civil spirit­et nem lehet egyik napról a másikra létrehozni. A nyugati demokráciák története azonban azt bizo­nyítja, hogy a polgári szellem kialakítá­sához és fenntartásához a kutató és ok­tató tudományos élet jelentős mértékben járul hozzá. Minden kiemelkedő tudós­sal, aki most Kelet-Európát elhagyja, né­miképp csökken annak esélye, hogy a de­mokráciát ott végleges áttöréshez lehessen segíteni. Hosszú távon Princeton is csak akkor gyarapodhat, ha Szentpétervárott és Moszkvában jól érzik magukat a demok­raták és a tudósok. És ha majd Kuba is összeomlik. „A kubai társadalom a végkimerülés ál­lapotában van“ — állapítja meg a Flori­dai Egyetem a külügyminisztérium szá­mára készült tanulmányában. A Castro­­rendszer összeomlásakor tízezrek menekül­hetnek majd a csak 140 kilométerre lévő Floridába, ezért a kormány most terveket dolgoztat ki erre az esetre. A parti őrség igyekszik már a tengeren feltartóztatni a kubaiakat, azonkívül országszerte lesz­nek menekültfogadó állomások, ahol az orvosi vizsgálaton kívül azt is megpróbál­ják kideríteni, nem bűnöző-e a menekült. Szeretnék elkerülni az 1980-as exodus meg­ismétlődését: akkor a 125 ezer kubai me­nekült túlterhelte Florida államot, és sok bűnöző is volt köztük. Addig is igyekeznek légmentesen lezárni az amerikai—mexikói határ kritikus pont­jait, ami számos következményt von maga után. A texasi El Paso 540 000 lakosának élete például sokkal könnyebbé vált. Ismét átmehetnek, áthajthatnak a külvárosokon, már nem kell örökösen rettegniük az ut­cai árusoktól, az autóu­tosó gyerekektől és a kiskorú zsebmetszőktől... A hirtelen változás egy vaskézzel végrehajtott határ­blokád következménye. A határellenőr­ző szervek egyszerűen lezárták a határt egy hosszú szakaszon.........»Elegünk van belőletek«: ez a szimpla üzenete ennek a cselekedetnek a mexikóiak számára — panaszolta egy amerikai—mexikói keres­kedelmi társaság elnöke —, ami érzelmileg komolyan sérti az embereket.“ y­arettti.­usHiíj£­. Az öreg halál.? és a tenger’ 1994. március 1. MOLDOVAI VÁLASZTÁSOK A nagyok az élen (Folytatás az I. oldalról) nyeges áremelésekkel is összefüggésbe hozható. A lényegében a 4 c­isináyi és a déli vá­lasztókerületek adatainak összesítéséből adódó első részleges szavazási eredmények a következők: Demokrata Agrárpárt 49,65 százalék, a Szocialista Párt és az Egység­­mogzalom (Jegyinsztve) Blokkja 28 száza­lék, Paraszt-Értelmiségi Blokk 7 százalék és a Kereszténydemokrata Népfront Szö­vetsége szintén 7 százalék — tájékoztat a bukaresti rádió. A BBC szerint a kisebb pártok közül kettőnek-háromnak lehet re­ménye a 4 százalékos bejutási arány fel­érésére, a független jelölteknek pedig nem sok esélyük van a mandátumszerzésre. Az élhelyen álló négy nagy párt közül az előbbi kettő, elsősorban az Andrei San­­gheli és Petru Lucinschi vezette Demok­rata Agrárpárt Moldova függetlenségének a híve, míg a Romániával való egyesülés fő erőit az utóbbi két párt tömöríti — hangzik a londoni rádió kommentárja. RÖVIDEN • RÖVIDEN • Radioaktív szivárgást észleltek a hét végén az ignalinai erőmű (a litván fővárostól, Vilniustól 60 kilométernyire) két reaktora közül az egyiknél, ami meg nem határozott kiterjedésű­­ övezetben ta­­lajfertőzést okozott. Az erőmű az ország villamos energia termelésének 80 száza­lékát szolgáltatja. A reaktorok ugyan­olyan típusúak, mint Csernobilban. • Közvéleménykutatási adatok szerint a magyar választópolgároknak mindössze 42 százaléka döntött a választási részvétel mellett arról is, hogy melyik pártra fog szavazni. 13 százalék elmegy ugyan sza­vazni, de még nem tudja, melyik pártra voksol míg további 13 százalék teljesen elveti a rest­ rémát. • A területileg illetékes scselkovói törvényszék (Moszkva közelében) sem­misnek nyilvánította az ultranacionalista Vlagyimir Zsirinovszkij parlamenti kép­viselővé választását a 114. választókerü­­letben. Az indok: a választási bizottság ez alkalommal megszegte a választási tör­vényt. • A magyar—szlovén együttműködés folyamatos, a viszony igen jó — hangsú­lyozta Göncz Árpád magyar köztársa­sági elnök a szlovéniai Portorozban ven­déglátójával, Kucannal folytatott baráti megbeszélésen. Elégedetten nyugtázták, hogy a NATO és az Egyesült Államok hatékonyabban befolyásolta a Szarajevó körüli eseményeket, s így nem volt szük­ség katonai beavatkozásra. A két elnök úgy ítélte meg, hogy Oroszországnak fon­tos szerepe van az európai kapcsolatrend­szer s a kontinens jövője szempontjából.

Next