Romániai Magyar Szó, 1995. február (7. évfolyam, 1561-1588. szám)

1995-02-01 / 1561. szám

Romániai Magyar Szó A NAGYVILÁG HÍREI 1995. február 1. Az ET megszigorítja az ellenőrzést a­­á­Ci írónő T m als IftrinUAl/eIfnKK öllftmAiö p ot/i nomronihon nn Strasbourgban hétfőn megkezdődött az Európa Tanács parlamenti közgyűlésének téli ülésszaka. Az emberi jogokkal foglalkozó, jelenleg 33 tagországból álló szervezet közgyűlésén a tagállamok (közöttük Magyar­­ország) parlamenti delegációkkal képviseltetik magukat: a törvényhozók hétfő délelőtt a közgyűlés pártcsoportjainak ülésein vettek részt, s délután kezdődött meg a plenáris tanácskozás. A küldöttségek, köztük a Florin Radulescu Botkca szenátor vezette ro­mán parlamenti delegáció, melynek Frunda György RMDSZ-szenátor is tagja, meghallgatták a Parlamenti Közgyűlés Bürójának és Állandó Bizottságának jelentését, amely egyebek között javaslatot tartalmaz arra vonatkozólag, hogy Romániában folytatni kell a felvételekor vállalt köte­lezettségei teljesítésének ellenőrzését. A jelentést követő vitában Atkin­son képviselő, az emberjogi bizottság tagja szigorúan bírálta Romániát vállalt kötelezettségei elhanyagolása miatt, s azt javasolta, hogy a jelen­legi kettőről emeljék háromra a raportőrök számát. Hallonen asszony, az új tagok ellenőrzésének kezdeményezője kilencpontos javaslatban kö­vetelte az ellenőrzés megszigorítását, s a kötelezettségeiket megszegő országok megbüntetését. A parlamenti közgyűlés napirendjén eredetileg Lettország felvételének kérdése, a ciprusi helyzet, illetve az ET-tagállamok börtönviszonyainak elemzése szerepelt volna; a csecsenföldi orosz katonai akció azonban hirtelen központi kérdéssé tette Oroszország ET-felvételének ügyét. Erről csütörtökön folytatnak majd vitát a képviselők, de a kérdés nyilván minden egyes nap fel fog merülni; hétfőn este például a közgyűlés három leg­fontosabb bizottsága is meghallgatja az ülésszakra érkezett Szergej Kovaljovot, az orosz elnök emberi jogi tanácsadóját, aki a csecsenföldi beavatkozás egyik legeltökéltebb ellenzője, s aki nemrégiben nyíltan kijelentette, hogy „ilyen körülmények között szentségtörés lenne Oroszországot beengedni az Európa Tanácsba”. A politikus szerint Oroszország még évekig messze lesz az emberi jogokra vonatkozó európai normáktól, ám mégis ellenezte Moszkva elszi­getelését, amely „az orosz ultranacionalisták karjaiba“ lökné az országot. Megoldásként azt javasolta, hogy Oroszországot a lehetséges első időpontban fel kell venni a nemzetközi szervezetbe, ám ezt a csecsen konfliktus békés megoldásához, illetve az emberi jogok és a demokrácia betartatására vonatkozó, kötelező jellegű menetrend Moszkvára kényszerítéséhez kell kötni. Daniel Tarschys, az ET főtitkára - aki korábban még Oroszország idén április-májusi felvételéről beszélt - nemrégiben már maga is lehetetlennek mondta a tervezett időrend betartását. A tanácskozáson egyébként 18 tagú moszkvai küldöttség vesz részt, tagjai között Vlagyimir Zsirinovszkijjal, az orosz ultranacionalisták veze­tőjével. Az Európa Tanács szocialista csoportjának kérésére az emberi jogokkal foglalkozó nemzetközi szervezet parlamenti közgyűlésének következő, áprilisi tanácskozásán napirenden szerepel majd Törökország ET-tagsá­­gáinak esetleges felfüggesztése. Indítványukat a szocialista képviselők az emb­eri jogok folyamatos megsértésével indokolták, külön is hangsúlyozva a kurdok elleni török megtorló akciókat. Törökország felfüggesztése példa nélküli esemény lenne a jelenleg 33 tagot tömörítő (de Lettország felvételével még a héten 34 tagúra bővülő) nemzetközi szervezet történetében, ugyanis az Európa Tanács 1949-es létrejötte óta soha nem született ilyen testületi döntés. Nemzetközi béketerv Krajinának Az északnyugat-boszniai Velika Kladusa térségé­ben hétfőn is folytatódtak a kormányegységek és a szakadár muzulmánok közötti heves harcok, s a szembenálló felek a tüzérség bevetésével támadták egymás állásait - jelentették szarajevói ENSZ- források. Kos Sool szarajevói ENSZ-szóvivő szerint az utóbbi 24 órában mintegy ezer tüzérségi lövedék csapódott be a térségben, s a legsúlyosabb harcok a Velika Kladusától tíz kilométerre délre lévő Mala Kladusánál dúlnak. Al Gore amerikai alelnök hétfőn biztosította Haris Silajdzic bosnyák kormányfőt arról, hogy az amerikai kormány továbbra is támogatja Bosznia területi egy­ségét, és kitart az összekötő csoport rendezési terve mellett. A találkozójukról kiadott fehér házi közle­mény szerint az alelnök kijelentette, hogy az Egye­sült Államok a terv alapján kívánja folytatni erőfeszí­téseit a boszniai konfliktus békés megoldására. Mindketten elítélték a szerbek hajthatatlan maga­tartását. A bosnyák miniszterelnök később újságíróknak nyilatkozva leszögezte: szigorú határidőt kell szabni arra, hogy a szerbek magukévá tegyék a rendezési tervet, hozzáfűzte, hogy elutasítás esetén fel kell oldani a fegyverszállítási embargót a muzulmánok ellen. Robert Dole szenátor a Haris Silajdziccsal lezajlott találkozója után ismételten megerősítette, hogy nagyon is komolyan gondolja az embargó beszün­tetését. A felsőház republikánus csoportjának veze­tője január elején terjesztette be erre vonatkozó törvényjavaslatát. Franciaország zágrábi nagykövete hétfőn átadta Franjo Tudjman horvát elnöknek a krajinai válság végleges rendezését célzó béketervet, amelyet az Európai Unió, az ENSZ, valamint Oroszország és az Egyesült Államok illetékesei dolgoztak ki. A válság politikai kérdéseinek megoldása érdekében előterjesztett terv átvételekor Tudjman kijelentette: Horvátország megvizsgálja a tervet, s figyelembe veszi annak pozitív részleteit, elsősorban azt, hogy a javaslat tartalmazza a horvát szuvere­nitás teljes helyreállítását, a menekültek visszatéré­sének lehetővé tételét, valamint a szerb kisebbség helyi önkormányzatának biztosítását. Nem hivatalos értesülések szerint a krajinai szerbek kezén lévő területek Horvátországba való­ reintegrálását jelentő terv értelmében azokon a terü­leteken, ahol a szerbek a horvátországi harcok kitö­rése előtt is többségben éltek - a knini és glinai körzetben - a szerbek magas szintű politikai és kultu­rális autonómiával rendelkeznének. Az autonómia keretében joguk lenne a saját zászlóra és címerre, saját törvényhozásuk, elnökük, kormányuk és rend­őrségük lenne, valamint külön pénzük, amelyet a horvát központi bank bocsátana ki. Zágrábi vélemények szerint egyelőre nem lehet tudni, hogy Horvátország milyen álláspontra helyez­kedik a tervvel kapcsolatban, mivel Franjo Tudjman egy múlt heti rádióbeszédében sokallta a szerbek­nek adandó jogokat. Hétfő délután a krajinai szerbek vezetői is meg­kapták a „zágrábi négyek“ által kidolgozott krajinai rendezési tervet - jelentette a Tanjug hírügynökség. Milan Martic krajinai szerb elnök hétfő este hiva­talosan elutasította a krajinai válság rendezése érde­kében előterjesztett nemzetközi béketervet. Bombamerénylet Algírban Gépkocsiba rejtett pokolgép robbant hétfőn kora délután Algírban a rendőr-főkapitányság épülete közelében. A merényletnek legfrissebb adatok szerint 38 halálos áldozata volt, 256-an megsebesültek. A légnyomás megrázkódtatta a szomszédos épületeket, és betörte a környéken lévő házak ablakait. Több közelben álló gépkocsi tüzet fogott, a zűrzavarban szórványos lövöldözés zaja hallatszott. Később kiderült, hogy rendőr­tisztek lövöldöztek a levegőbe. A robbanószerkezet nagy hatóerejét mutatja, hogy a detonáció helyszínén két méter széles, 50 centiméter mély kráter keletkezett. A pokol­gépet egy fehér színű Fiat típusú gépkocsiba rejtették el, amelyet előzőleg Algír Larban nevű külvárosában loptak el. Egyelőre senki sem jelentkezett a merénylet elkövetőjeként. Feltételezések szerint a tett a kormánnyal szembenálló iszlám szélsőségesek műve, akik egyre gyakrabban alkalmaznak po­kolgépet. Ha ez beigazolódik, akkor a mostani volt az iszlámisták által elkövetett legvéresebb merénylet a három éve tartó kormányellenes terrorhadjáratukban. 1992 januárja óta összesen 15 ezer embert - köztük 80 külföldi állampolgárt - gyilkoltak meg. Az algériai kormány közleményben hang­súlyozta, hogy e „barbár bűntett“ nem marad büntetlenül. „Az akcióval nem sikerült népünket eltántorítani a terrorizmus elutasításától, s csu­pán annyit értek el vele, hogy tovább nő népünk­nek a kultúránktól idegen fanatizmus eltiprása iránti eltökéltsége“ - áll az algériai televízió nyomán a Reuter által ismertetett köz­leményben. Az Egyesült Államok sajnálkozását fejezte ki a „felháborító és szörnyű“ merénylet miatt - jelen­tette az AFP egy nevének elhallgatását kérő washingtoni külügyi illetékes hétfői közlését ismertetve. Á­r­vízhelyzet Negyven év óta a legnagyobb szabású evaku­álás kezdődött hétfőn az árvíz sújtolta holland tar­tományokban, részint Limbourgban, részint Gueldre körzetében. Holland hatósági jelentések szerint nem kizárt, hogy néhány napon belül 65 ezer embert ki kell telepíteni, lévén, hogy a Rajna folyamatos emelkedése és az állandó esőzés miatt egyes szakaszokon a gátak átszakadása fenyeget. A legtöbben rokonoknál, barátoknál húzódtak meg. A hatóságok a sportcsarnokokban szükség­szállást rendeztek be. Azok a családok, amelyek­nek nincs autójuk, kedden különbuszokat vehet­tek igénybe. Szarvasmarhák és sertések tízezreit is biztonságos helyre szállítják az árvíz által veszélyeztetett területekről. Belgium déli részein is sok gondot okoz az ár­vízveszély, de eddig csak néhány tucat lakóházat ürítettek ki. A folyók vízszintje szakadatlanul emelkedik. Szót kap a diplomácia Ecuador és Peru beleegyezett, hogy magas rangú diplomatákat küld Rio de Janeiróba - közölte hétfőn újságírókkal Vera Machado brazil külügyi szóvivő. A két szomszédos latin-amerikai ország képviselői most első ízben találkoznak az újabb határvillongások kitörése óta. A tárgyalások kedd délután kezdődtek, az 1942-ben aláírt Riói Jegyző­könyv végrehajtásáért garanciát vállalt négy ország védnökségével. Sixto Durán Ballén ecuadori elnök hétfő este az elnöki palota erkélyéről az épület elé vonult, Peru­­ellenes jelszavakat kiabáló mintegy 30 ezer diákot üdvözölve kijelentette: kész a fegyverszünetre, ám egy lépést sem hajlandó hátrálni. Egyelőre nincs hivatalos értesülés arról, hogy Al­berto Fujimori perui és Sixto Duran-Ballen ecuadori elnök lemondaná részvételét a csütörtökön és pén­teken Venezuelában sorra kerülő csúcsértekez­leten, amelyre a térség e két országának vezetőin és a vendéglátó Rafael Calderán kívül a bolíviai, a kolumbiai és a panamai elnököt várják. A vene­zuelai csúcs jó alkalmat kínálna arra, hogy a két érintett elnök szemtől szembe próbálja meg tisztázni és elsimítani az ellentéteket. A washingtoni külügyminisztérium elképzelhető­nek tartja, hogy az Egyesült Államok különleges megbízottat meneszt a katonai összecsapásokba torkolló perui-ecuadori határvita elsimítására és a rendezés előmozdítására. Christine Shelly szóvivő hétfőn közölte, hogy Warren Christopher külügy­miniszter a hét végén telefonon érintkezésbe lépett a perui illetve az ecuadori elnökkel. Egyúttal cáfolta azokat a híreket, amelyek szerint a kábítószer­kereskedelem elleni harc végett Peruba telepített tíz amerikai helikopter is bekapcsolódott volna a határvillongásokba. Kovács László az alapszerződésről Kovács László szerint­­ambiciózus, de nem irreális annak a célja“, hogy Magyarország és Szlovákia már­cius 20-ig aláírja az alapszerződést, amelynek igényét a jelenlegi magyar és szlovák kormány „tulajdonképpen örökölte“ - mondta a pozsonyi Új Szó hétfői számában megjelent interjúban a magyar külügyminiszter. Egyebek között leszögezte: „magyar részről két kérdést tekintünk megkerülhetetlennek az alapszerződésben. Az egyik a határok, a terület, a másik a kisebbségi jogok biztosításának a kérdése.“ Kifej­tette, hogy „célszerű lenne, ha az alapszerződés a kisebbségi jogokkal összefüggésben csak az ENSZ, az ET, valamint az EBESZ vonatkozó határozataival összhangban levő alapelveket rögzítené, és egy másik megállapodás tartalmazná a szóban forgó jogok részletes felsorolását“. Véleménye szerint ez azért lenne „célszerű megoldás, mert ha magában az alapszerződésben rögzítenénk megnyugtató részletességgel a kisebbségi jogokat, akkor szerkezetében aránytalanná válna a dokumentum“ - jóllehet, ez csak technikai kérdés, és „a magyar fél nem ragaszkodik mindenáron ehhez a megoldáshoz.“ „A magyar kormány úgy véli: a szomszédos országokban élő magyarság szervezeteinek nem lehet vétójoga az alapszerződés kérdésében“ - mondta a külügyminiszter, de hangsúlyozta, hogy a „dokumentum szövegének a kimunkálásába bevonjuk a szlovákiai magyarság legitim képviselőit is, és természetesnek tartjuk, hogy ezt a szlovák kormány is megtegye a magyarországi szlovákság képviselőivel“. A kétoldalú dokumentum létrejöttének körvonalazódó módjával kapcsolatos fenntartásokra a külügyminiszter szónoki kérdéssel válaszolt: „szerintük jobb, ha nincs alapszerződés? Akkor mit lehet számon­­ kérni ? Semmit. Ha azonban létezik egy olyan alapszerződés, amelyet a két ország kormánya aláírt, akkor igenis megvannak a számonkérhetőség nemzetközi jogi lehetőségei“. Hozzátette, hogy az „ilyen dokumentumok is annyit érnek, amennyit megvalósítanak belőlük“. A külügyminiszter mégsem hiszi, hogy a jelenlegi állapot jobb lenne annál, mint amikor majd „szerződéses állapotról“ lehet beszélni. Kovács László meggyőződése szerint „a határkérdést nem szabad nyitva hagyni.“ Az előző magyar kormány magatartásában véli látni annak az okát, hogy „külügyminiszteri működésem alig fél éve alatt jó néhány, számunkra fontos ország politikusa, például az Egyesült Államok vezető politikusai kérdezték meg tőlem: az önök kormánya hajlandó végre elismerni a fennálló határokat?“ Kifejtette: „Ha Magyarországról olyan kép alakul ki a világban, hogy játszik a határmódosítás gondolatával, hogy területi követeléseket fontolgat, akkor Magyarország elszigetelődik, és semmilyen nemzetközi szervezetbe nem fog bejutni“. A határok békés megváltoztatásának a kérdéséről szólva Kovács László szerint: „senki sem gondolhatja komolyan, hogy a határok békésen megváltoztathatók anélkül, hogy azt mindkét fél és az érintett terület lakossága ne óhajtaná. Ha viszont valamikor a jövőben Magyarország és Szlovákia kormánya, parlamentje és a szóban forgó terület lakossága egyetértene abban, hogy a határ kiigazítására sor kerülhet, akkor komolyan gondolhatja bárki is, hogy ennek akadályát az alapszerződés jelentheti? Nem, hiszen ebben az esetben az alapszerződést közös akarattal félre lehetne tenni“. Kovács László a jövőképről és az integráció távlatairól szólva emlékeztetett a nyugat-európai gyakorlatra, ahol a mindennapi valóságban is tapasztalható, hogy „az európai integráció szinte megszünteti, vagy lega­lábbis jelentősen csökkenti a határok jelentőségét.“ Mircea Snegur a Fehér Házban Bill Clinton amerikai elnök hétfőn újabb huszonkét­­millió dolláros támogatást jelentett be a moldovai reformok végigvitelére. A felajánlás azon a találkozón hangzott el, amelyet Mircea Snegur moldovai elnökkel tartott a Fehér Házban. A csúcsszintű megbeszélése­ken részt vett Al Gore alelnök és Warren Christopher külügyminiszter is. A tárgyalásokról kiadott közös közlemény szerint a technikai jellegű segélyt privatizációs célokra, a szer­kezetváltás megvalósítására és az egészségügyi reform kiterjesztésére lehet felhasználni. Az újabb felajánlással kétszázmillió dollár fölé emelkedett az 1992-től Moldovának nyújtott amerikai támogatás összege. Bil Clinton a találkozó folyamán méltatta Moldo­vának a gazdasági és politikai átalakulásban elért eredményeit, egyúttal megerősítette az Egyesült Álla­mok együttműködési készségét a reformok előmoz­dítására. Megemlítette, hogy a kormányzat fontolgatja a vámmentességet szavatoló általános kedvezmény­­rendszer (GSP) kiterjesztését a moldovai termékekre. Mircea Snegur elismerően nyilatkozott az amerikai támogatás fontosságáról. A megvitatott biztonsági témák között érintették a Dnyeszteren túli vidék helyzetét is. A közös közlemény szerint a moldovai elnök biztosította amerikai part­nerét, hogy kormánya politikai úton kívánja rendezni a többségében oroszok lakta területek problémáját. Mircea Snegur beszámolt arról, hogy haladás tapasz­talható a Dnyeszteren túli körzet különleges státu­sának kidolgozásával foglalkozó tárgyalásokon. Bill Clinton a maga részéről reményét fejezte ki, hogy Oroszország és Moldova maradéktalanul végrehajtja az 1994 októberében született megállapodást, különös tekintettel a katonai felszerelések visszavonására és az orosz csapatok három éven belül történő távo­zására a volt szovjet köztársaságból. Az elnökkel folytatott tárgyalása előtt Mircea Snegur felkereste a Pentagont, ahol William Perry védelmi miniszterrel nyilatkozatot írt alá a kétoldalú katonai együttműködés megalapozásáról. A miniszter jelezte, hogy még az év első felében katonai küldöttséget meneszt Moldovába a tárgyalások folytatására. Levél a Proton túlról A szabad Európa dicsérete A gagauz autonómia törvénybe iktatását az unio­nista ellenzék máshonnan ismert érveléssel igyekszik támadni. A nemzeti érdekek elárulásával, alkot­mányellenességgel, az ország föderalizálásával, illetve területi megosztásával, a nemzetközi normák felrúgásával vádolják Snegur elnököt és hív­eit. Vádaskodásaik visszhangra találnak a Prut másik partján. A Nyezaviszimaja Moldova (Független Moldova) című lap vitacikke visszautasítja az alaptalan inszi­­nuációkat, rámutatva, hogy a gagauz autonómia cseppet sem ellentétes az alkotmány vonatkozó meghatározásaival, melyek szerint a Moldovai Köz­társaság szuverén, független, egységes és osztha­­ta­tlan állam. A gagauz autonómia ezen belül műkö­dik, tehát még alkotmánymódosításra sem volt szük­ség elfogadásakor. A gagauzok sem beszéltek már föderalizálásról a tárgyalások utolsó szakaszában (igaz viszont, hogy a kezdeti, „alku”-szakaszban ezt is felvetették). A nemzetközi gyakorlat pedig - igaz, a Kárpátoktól jóval nyugatabbra - nagyon jól ismeri a széles körű autonómiák biztosítását, elég csak a finnországi Aaland-szigetre, a francia Korzikára, a spanyolországi Baszkföldre és Katalóniára, az olaszországi Dél-Tirolra gondolni. A demokratikus és szabad Európától nem idegen a kisebbségek önigazgatási jogának garantálása. A Szabad Európa román adásának kommentátora is dicsérte Snegur elnök bölcsességét - írják a vita­cikkben -, amiért nemzetiségi ellentétektől mentes állam létrehozásán fáradozik. Ezen ellentétek mag­jaiból - mint szerte földrészünkön tapasztalhatjuk - kiirthatatlanul burjánzó gyomok kelnek ki, és későbbi ritkításuk már komoly nehézségekbe ütközik. Snegur azt nyilatkozta a Szabad Európának, hogy felold­hatatlan lelkiismeretfurdalása van, amiért nem tudta megállítani az öldöklést 1992-ben. Most mindent megtesz, hogy a konfliktusoknak elejét vegye. Ha kell, a legszélesebb körű autonómia megadásával is, és az ország népe is többségében egyetért vele, hogy ezeket az áldozatokat fel kell ajánlani a nemzeti megbékélés oltárán, ha fiainknak-unokáinknak is biztosítani akarjuk a békét. SIKLÓSI NÁNDOR HRTT€R □□ HÁTTÉR □□ HRTT€R □□ HRTT€R □□ HRTT€R □□ HRTT€R □□ HATTÉR □□ HATTÉR □□ HÁTTÉR □□ HÁTTÉR ZT A­z EBESZ csecsenföldi missziójának látogatása után nem lehet már többé­­ s elhallgatni, hogy a szakadár kaukázusi köztársaságban nemzeti katasztrófa történt. Márpedig ez - noha orosz belügy - nemzetközi összefogást és segítséget igényel. A Groznij központját ellenőrző Ivan Babicsev tábornok a nemzetközi megfigyelők jelenlétében vasárnap a világ elé tárta Groznijban, hogy nagyon nagy a baj, és sürgős segítségre van szükség. Az EBESZ-nek a soros elnök Magyarország kezdeményezésére jutott osztály­részül, hogy vállalja a kiútkeresést a csecsen útvesztőből. A szervezet történetében példátlan módon, rendkívül gyorsan sikerült az E­BESZ-nek maga mögé állítani a tagországokat, és kialakítani egyfajta együttműködést Moszkvával az ügyben, így kerülhetett sor az öttagú EBESZ-küldöttség látogatására a hét végén, amely közelebb hozhatja a háború végét a szakadár kaukázusi köztársaságban. Az öt megfigyelő, a delegációt vezető Gyarmati István nagykövet, Nagy Zoltán, a Külügyminisztérium munkatársa, illetve a finn René Nyberg, a francia Regis de Bellenet és a brit Audrey Glover a múlt pénteken a Moszkva melletti Cskalovsz­­kaja katonai repülőtérről indult a védelmi minisztérium Tu-134-es különgépével Valentyin Kovaljov igazságügy-miniszter, illetve még néhány orosz illetékes kíséretében. Az igazságügy-miniszter névrokonát, a bombázásokat Groznijban átélő és az emberi jogok súlyos megsértése miatt szavát felemelő Szergej Kovaljovot nem engedték leutazni a küldöttséggel. Az ismert polgárjogi harcos a mozdoki elkülö­nítő fogdában történt állítólagos kínzásoknak akart utánajárni. A korábbi táma­dások után most először fordult elő, hogy a hivatalos Moszkva által kifejezetten nem kedvelt politikussal nyíltan is éreztették, hogy nem tartják kívánatosnak jelenlétét a térségben. A küldöttség a negyvenezer lakosú észak-oszétiai Mozdok melletti katonai repü­lőtérre érkezett. A katonai vezetők ismertették a helyzetet, és beszámoltak a cse­csenek állítólagos kegyetlenkedéseiről. Állításaik alátámasztására lehetővé tették a küldöttség tagjainak, hogy találkozzanak a Groznij újévi ostroma során szértvert 131. gépesített lövészdandár katonáival. E sorok írójának kérdéseire válaszolva mintha leckét mondtak volna fel az iskolapadból épphogy kikerült 18-19 éves gyerekemberek. Igen, hallottak róla, hogy a csecsenek orosz katonákkal kegyetlenkednek. De arra a kérdésre, hogy valamelyikük látott-e valami hasonlót, nemmel válaszoltak. Az első nap végén a küldöttség Mozdokban grozniji menekültekkel találkozott. Kivétel nélkül azt bizonygatták, hogy Dudajev elnök hatalomra jutása után nem kaptak fizetést, illetve nyugdíjat, és hátrányos megkülönböztetésben volt részük munkahelyükön. Az elmúlt három évben zűrzavar és a törvényesség teljes hiánya­­jellemezte a helyzetet. A nők elcsukló hangon panaszkodtak, hogy Groznij szétlövése után családjukkal együtt földönfutóvá váltak, s kiúttalannak látják hely­zetüket. Az egyik menekült, egy diák arról beszélt, hogy a legfontosabb lenne a városban rekedt emberek kimenekítése. Szavait később igazolták a küldöttség grozniji tapasztalatai is. Az EBESZ-küldöttség péntek este Mozdokból a kabardin-balkárföldi Prohladnij nevű településre utazott. A csecsen fegyveresek esetleges rajtaütésétől tartva biztonsági okok miatt helyezték el a delegációt a Kaukázus lábánál távol a harci cselekményektől. A meglehetősen lepusztult helyi szálloda egy emeletét így is valósággal megszállták a fegyveres biztonsági őrök, akikből másnap sem volt hiány. Mozdokban szombaton megmutatták a küldöttségnek az elkülönítő fogdát, amelyről olyan hírek terjedtek el, hogy itt kínozták a foglyokat. A helyi tüze­lőanyag-rakodó telep mellékvágányára beállított rácsos vasúti kocsiban 56 embert őriznek. Kínzásoknak nem tapasztalja jelét a bizottság. Az igazságügy-miniszter szabadon engedett egy 14 évesnél fiatalabbnak látszó, elcsigázott csecsen fiút. Összesen egyébként állítólag 230-an járták meg a vizsgálati fogságot. Ez arra utal, hogy a csecsenek semmiképpen sem esnek tömegével fogságba. Közben a szom­szédos Iscsorszkaja település felől heves ágyúzás hallatszott. A küldöttség a csecsenföldi ellenzék székhelyére utazott. Az autóbuszt több pán­célozott harcjármű és géppisztolyos katona kísérte. A Dudajev ellenzékét támogató terület központjába, Znamenszkoje településre érve az Ideiglenes Tanácsot vezető Umar Avturhanovhoz vezet a küldöttség útja. A helyi elöljáróság épülete előtt fegyveresek láthatók, Avturhanov hívei. A jelek szerint rájuk nem vonatkozik a fegyverek leadására vonatkozó rendelet, amelynek végrehajtása címén indította Moszkva tavaly decemberben a súlyos tragédiába torkolló katonai akciót. Avturhanov magabiztos és Dudajevet hibáztatja a történtekért, diktátornak nevezve a politikust. Nem tagadja, hogy Moszkva segítségét kérték, s úgy véli, hogy már korábban lépnie kellett volna az orosz vezetésnek. Kérdésemre válaszolva Avturhanov a kiúttal kapcsolatban elmondta, hogy a választások híve, de előbb le kell fegyverezni Dudajev embereit. Kitérő választ ad arra, hogy meny­nyivel törvényesebb az általa vezetett Ideiglenes Tanács, mint Dudajev hatalma. Közben folyik a huzavona a további program körül. Felmerül, hogy esetleg délután Groznijt fel lehetne keresni, ha Mozdokból küldenének helikoptert. Heli­kopter helyett szívélyes marasztalásban van része a delegációnak. Avturhanov egy újgazdag csecsen házába viszi a társaságot öt kilométerre Znamenszkojétól. Ide való ugyanis a politikus. Az asztalra az elmaradhatatlan birkahús és saslik kerül és a tamada, azaz az asztali szertartás ceremóniamesterének szerepét vállaló Avtur­hanov sorra mondja a tósztokat. A küldöttség feszeng, ugyanis nem ezért érkezett. Az asztaltól felállva a helyi imám házába vezet az út, aki elmondja, hogy véget kell vetni mihamarabb a háborúnak, s ez a véleménye a helyi véneknek is. Már-már úgy tűnik, hogy kútba esik a grozniji látogatás is, de végül Kovaljov biztosítja Gyarmatit, hogy mindenképpen eljuthat a de­legáció a csecsen fővárosba. A harmadik napon Groznijba utazik a delegáció. A repülőgép hosszasan vár Mozdokban, hogy megérkezzen Avturhanov helikoptere, aki elkíséri a küldött­séget Groznijba. A repülőtérre időről időre Szuhoj Szu-25-ös vadászbombázók szállnak le újabb bombákért és rakétákért. Nem tudni, hogy éppen milyen célpontokat támadnak. A felszállás után fél órás a repülőút. Fentről jól láthatóak a város körüli orosz egységek sátrai és harcjárművei. A tavaly szétbombázott repülőtér betonját helyreállították, viszont a fogadópület ablakok nélkül tátong és szétbombázott utasszállító repülőgépek torzói láthatók a kifutó­pálya mellett. Érkezés után páncélozott szállító harcjárművekkel zötykölődik a misszió Groznij felé. A helyi konzervgyár előtt groznijiakkal találkozik a bizottság. A többség csecsen, s árad az emberekből a panasz. A hadsereg a várost naponta ágyúzza. A következő megálló a Groznij központját ellenőrző Ivan Babicsev tábornok főhadiszállása. Az egyik pincében kialakított parancsnoki harcálláspont végtelenül puritán. Egy íróasztal, néhány szék és egy pinces. Babicsev pontosan fogalmazott mondatokban ecseteli a helyzetet, szinte állandóan csöng az asztalon a telefon. A legsürgetőbb feladat a pincékben élő 150 ezer ember megsegítése. Nincs víz, élelmiszer, villany és fűtés, és már most kolera és pestisfertőzések fordulnak elő. A mozdoki generálisoktól eltérően Babicsev nem köntörfalaz. Érezni, hogy nincs mit vesztenie és teljesen őszinte. Panaszkodik, hogy Moszkvában senki sem törődik a katasztrofális helyzettel, így neki kell a lakosság gondja-bajával is foglalkoznia. A küldöttséget kísérő orosz illetékeseket is mellbe vágják Babicsev szavai és szó nélkül hagyják döntését, hogy a saját szakállára megmutatja az EBESZ-missziónak a szétlőtt várost. A páncélozott szállító harcjárművek periszkópjának résén egyre súlyosabban sérült házak láthatók, ahogy közeledünk a központhoz. Az első megálló a stadion, ahol állítólag Dudajev embereinek kilőtt és kiégett harckocsijai láthatók. Váratlanul megfordul egy páncélozott szállító harcjármű. A torony géppuskája fenyegetően a megfigyelőkből álló csoportra szegeződik. A páncéloson ülő kiskatonák fegyvereiket babrálják. Egy pillanatra átvillan az agyamon, hátha valamelyik parancsnok Babicsev elbeszélése után meg akarja akadályozni az igazság kiderítését. A gondolatot igyekszem elhessegetni, de a többieken is észreveszem a zavart. A következő ház pincéjében egy letakart, haldokló férfit mutatnak, akinek a nemi szervét állítólag a csecsenek levágták. Távolabb levágott emberi végtagokat, illetve egy holttestet mutatnak, amelynek hiányzik a fél koponyája. Sikerül hátulról megközelíteni az elnöki palotát. A közelben egy ép lakóház nincs, minden csupa korom, az ablakok helye üresen tátong. Gyarmati István és még néhány vállalkozó, köztük e sorok írója futólépésben megközelíti Dudajev egykori székhelyét. A csecsen mesterlövészek ugyanis állítólag tűz alatt tartják a környéket. A biztosító géppisztolyos katonák éberen fürkészik az épületek ablakait. Egy kiálló vasrúdban megbotolva elvágódok. Azonnal hozzám ugrik két katona. Azt hiszik, hogy eltaláltak és golyóálló mellényemnél fogva berántanak az épületbe. Amikor mondom, hogy semmi baj, láthatóan megkönnyebülnek. Szerencsére senki sem lő, csak távolról hallatszik ágyúzás zaja. Visszafelé valami furcsa tárgy tűnik fel. Közelebb érve látom csak, hogy egy halott fekszik a romok között. Távolabb még egy. Visszafelé mindenki magába fordul. A repülőtér melletti tábori étkezdében a pléhbögrében felszolgált, „szto­gramm" azaz egy deci vodka valamelyest segít legyűrni az émelygést. A felszálló repülőgép ablakából látszik, amint nyomjelzős lövedékek hasítják a sötétedő égboltot a háborús Groznij felett, s lassan mögöttünk marad a háború pokla. (Kóti Lóránt - MTI)

Next