Romániai Magyar Szó, 1995. december (7. évfolyam, 1860-1881. szám)

1995-12-01 / 1860. szám

Romániai Magyar Szó A NAGYVILÁG HÍREI 1995. december 1. Clinton-Major találkozó Egymásnak gratuláltak Az amerikai elnök és a brit kormányfő szerda délben egymásnak gratulált Londonban az északír kérdésben elért áttörés alkalmából. Bill Clinton kijelentette: a brit és az ír kormányfő által szerda hajnalban tető alá hozott keretegyezmény a lehető legjobb eszköze a nézeteltérések feloldásának. Néhány hónapja a „különleges” viszonyt ápoló London és Washington még példátlan pengeváltásokba keveredett, amiko Clinton megpróbálta - fél szemmel a befolyásos hazai ír választópolgárságra tekintve - kézbe venni az ulsteri rendezést, és a brit kormány tiltakozásai ellenére államfőnek kijáró fogadtatásban részesítette az angol fennhatóság ellen küzdő északi terrorszervezet politikai vezetőjét.­­ Brit vélemények szerint Washington komoly nyomást gyakorolt az utóbbi napokban mind Londonra, mind Dublinra annak érdekében, hogy Clintonnak, aki a hivatalban lévő amerikai elnökök közül elsőként lép északír földre, az érdemi közvetítés helyett nehogy csupán tartalom nélküli látszatlátogatás jusson osztályrészéül. Mindemellett - ahogy a The Times fogalmazót - John Major és ír kollégája, John Bruton a szerdán kezdődött Clinton-látogatás előtt azt is be akarta bizonyítani: történelme nem csupán a Fehér Ház gyepén, vagy az ohiói légitámaszponton lehet csinálni. Az északír kérdés Bill Clinton látogatását a legfontosabbá és a legbizonytalanabb kimenetelűvé avatta mindazon utazások között, amelyeket amerikai elnökök bonyolítottak le brit és ír földön a II. világháború óta - olvasható az első számú london napilap elemzésében. Clinton tárgyalásai alapvető változást eredményezhetnek a nézeteltérések jegébe fagyott ulster békefolyamatban - kedvező, vagy kedvezőtlen értelemben egyaránt. Az eredményben a látogatás első napján maga a vendég sem lehetett még biztos. Clinton azonban, aki mostanában több meggyőző erőt és dinamizmust mutat, mint az előző évek alatt bármikor, Londont és Írországot használhatja fel arra, hogy végre világra ható vezetőként mutatkozzék be - írja a The Times szerdai kommentárja. Clinton, aki John Major kormányfővel másfél órás megbeszélést tartott, közölte: elismeri, hogy a brit miniszterelnök és­­ kollégája komoly kockázatokat vállalt a békefolyamatba életet lehelő kezdeményezéssel. Major és Clinton megbeszélésén szó esett a közeljövő boszniai terveiről is. Megerősítették: miután Bosznia népei végre elindultak a béke felé vezető úton, a Nyugatnak is fel kell sorakoznia mögöttük, s egyengetnie kell ezt az utat. Clintor félmondatos utalást tett arra, hogy Washingtonnak az európai ellenkezés dacára továbbra is célja Bosznia katona támogatása, mondván: a daytoni megállapodás fegyverzetellenőrzési kitételeinek érvényesítésével egy időben biztosítan kell, hogy a bosnyák államszövetség képes legyen megvédeni magát a békefelügyelő NATO-erők távozása után is. Az amerikai elnök és brit vendéglátója érintette Oroszország ügyét is, különös tekintettel a közelgő parlament választásokra. Egyetértettek abban, hogy „elsődleges cél Oroszországnak a jelenleginél teljesebb körű európai integrálása", a nyilvánosság számára azonban nem derült ki, hogy ezt milyen intézményi formában képzelik el. Közös álláspontra jutottak ugyanakkor abban is, hogy „kívánatos a NATO kapuinak fokozatos megnyitása Kelet felé”. A brit törvényhozásból üzente szerdán az amerikaiaknak az Egyesült Államok elnöke: most kínálkozik esély arra, hogy­­ Nyugat elejét vegye a boszniai háborús horror megismétlődésének, s „ezt az esélyt mindenképpen meg kell ragadnunk”. Bill Clinton, aki a londoni parlament két háza előtt mondott beszédet, utalt arra, hogy Washington szavahihetősége kérdőjeleződne meg, ha az amerikai katonák nem vehetnének részt a balkáni béke fenntartásában. Az európai nemzetállamok feltűnése óta most a hidegháború elenyészésével mutatkozik először valós esély arra, hogy a földrész egésze stabil, erős és szabad legyen - mondta Clinton. Bosznia népei végre elkötelezték magukat a béke mellett, s felkérték a külvilágot, hogy segítse e béke életben tartását. A nemzetközi közösség felelősséggel viseltetik e kérés teljesítése iránt - tette hozzá az elnök, aki szerint „a nyugati világ iránymutatása és a NATO jelenléte nélkül nem lesz béke a térségben". Ha Amerika ebből kimarad, saját vezető szerepét ássa alá, azon partneri kapcsolataival együtt. Az elnök kijelentette: biztosíthatja hallgatóságát arról, hogy az Egyesült Államok, amiképp a hidegháború éveiben is segített megvédeni az európai demokráciákat, most is segítséget nyújt az új Európa felépítésében, az életképes demokráciák és piacgazdaságok szövetének kialakításában. Amerika együttműködése a többi NATO-tagállammal elősegíti azt is,­hogy az egykor a vasfüggöny mögött senyvedő országok elfoglalhassák helyüket Európában. Dstvtini hphf­ f­ f*vf.Tm.pax Aláírás december közepen December 14-én kerül sor Párizsban a boszniai békekonferenciára s ennek keretében a békeegyezmény aláírására - jelentette be szerdán Hervé de Charette francia külügyminiszter. Párizsi diplomáciai fogások már korábban kiszivárogtatták, hogy a konferencia 13-án vagy 14-én lesz, ám Hervé de Charette mostani közlése szerint szerda délután „megszületett a döntés”. Eközben a francia elnöki hivatal nyilvánosságra hozta, hogy Jacques Chirac államfő üzenetet intézett Bill Clinton amerikai elnökhöz - aki egyébként jelen lesz a konferencián -, aggodalmának adva hangot a szarajevói helyzet miatt. Chirac rámutatott, hogy miközben a boszniai békemegálla­podás helyreállítja Szarajevó egységét, nem ad semmiféle garanciát a városban élő, s ezek után ismét bosnyák fennhatóság alá kerülő szerb lakosok számára, s ezért fennáll a veszélye a szerbek tömeges menekülésének, vagy éppen a harcok újbóli kirobbanásának. Ez Párizst annál is közelebbről érinti, mert a NATO tervei értelmében Szara­jevót és környékét a nemzetközi békeerők francia csapatai ellenőriznék, azaz adott esetben ők kerülnének a tűzvonalba. Chirac sürgette: késlekedés nélkül vizsgálják meg, hogy milyen politikai lépésekkel lehetne megaka­dályozni a szarajevói helyzet kiéleződését. Szarajevó szerb negyedeinek 4000-5000 lakója tüntetett szerdán ismét a város nyugati Ilidza negyedében területeiknek a bosnyákoknak történt átengedése miatt. A tüntetők békés felvonuláson követelték a nemzetközi közösségtől a daytoni megegyezésnek a szarajevói szerb negyedek státuszára vonatkozó cikkelye felülvizsgálatát. Szarajevó érintett részén az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága szerint mintegy 40 ezer, a szarajevói szerb hatóságok szerint 120 ezer szerb él. A szarajevói szerbek kinyilvánították, hogy „nem akarnak muzulmán kormányzat alatt élni". Alija Izetbegovic bosnyák elnök a közelmúltban többször is ígéretet tett, hogy a polgári lakosság védelemben fog részesülni, helybeliek szerint azonban gyakorlatilag minden szarajevói szerb családnak Több mint ötezren Mintegy 5500 polgári személy tűnt el Srebrenicában, miután a nyáron a boszniai szerbek lerohanták a muzulmán területi zárványt - áll abban a szerdán közzétett ENSZ-jelentésben, melynek elkészítését a Biztonsági Tanács kérte Butrosz Gáli főtitkártól. Gáli a város ostromát a boszniai háború egyik legaljasabb kegyetlenkedésének nevezte, és a jelentés­ben sürgette a boszniai háborús bűnök elkövetőinek felelősségre vonását. A jelentés szerint a boszniai szerbek lelkén szárad 3500-5500 srebrenicai személy eltűnése, de egyes becslések 8000-re teszik az eltűnt polgári személyek számát. A jelentés szerint cáfolhatatlan bizonyítékok vannak a boszniai szerbek által elkövetett tömeges kivégzésekre, nemi erőszakra, elűzésekre, önkényes fogvatartásokra és kényszermunka végeztetésére. A jelentés felhívja a figyelmet, hogy a srebrenicai tragédia ideje alatt a térségben tartózkodott Ratko Mladic boszniai szerb tábornok. Srebrenicán kívül Zepánál, Banja Lukénál és Sanski Mostnál is követtek el háborús bűnöket. Még korántsem derült fény minden rémtettre - hangsúlyozta a világszervezet főtitkára. Román képviselet az utókonferenciákon Teodor Melescanu külügyminiszter fogja képviselni Romániát a daytoni megállapodással összefüggő december 7-8-i budapesti és december 8-9-i londoni találkozókon - közölte szerdai heti sajtóértekezletén Mircea Geoana román külügyi szóvivő. Arra a kérdésre, hogy a budapesti tanácskozás alkalmával külön találkozik-e majd Kovács László külügyminiszterrel a román diplomácia feje, a szóvivő azt felelte, hogy a programot még nem véglegesítették, de természetesnek tartaná a találkozót. A budapesti tanácskozás az EBESZ szerepével foglalkozik majd, míg a londoni a boszniai és a térségbeli újjáépítésről tanácskozik. A szóvivő hírül adta továbbá, hogy december 5-én Szófiában külügyi főtisztviselők szintjén román-bolgár-magyar találkozóra kerül sor abból a célból, hogy összehangolják a Kis-Jugoszlávia elleni ENSZ-szankciók következtében nagy gazdasági veszteségeket elszenvedett három ország erőfeszítéseit az újjáépítésben való részvétellel kapcsolatban. A szóvivő bejelentette: szerdán a román parlament külügyi bizottsága jóváhagyta az ő - Mircea Geoana - kinevezését Románia washingtoni nagyköveti posztjára, illetve Virgil Constantinescu államtitkár jelölését a pekingi nagyköveti tisztségre. Mircea Geoana, aki 37 éves, Románia legfiatalabb nagykövete lesz. P­AlHaK­AnA r­rfcn7CI09 Lengyelország újonnan megválasztott elnökét zavarja a „volt * dVlAJIkCJJC­VJUN­aOICa kommunista” jelző, mert úgy érzi, hogy hamis képet fest róla, és akadályt jelenthet a Nyugattal való kapcsolatok ápolásában. . Leszögezte, hogy ideológiai értelemben sosem érezte magát kommunistának, jóllehet tagja volt a pártnak. hetvenes évekbeli Lengyelországban alig lehetett meggyőződéses kommunistával találkozni. Annál több technokratával, opportunistával, reformerrel és liberálissal” - húzta alá, megjegyezve, hogy hat éve szociáldemokratának vallja magát. Mint közölte, a párttagságáról való lemondása után azzal is demonstrálni akarja függetlenségét, hogy a külügyi és a védelmi tárca élére „politikai táborán kívül álló” személyeket kíván kinevezni. A megválasztott lengyel elnök elmondta, hogy rendkívüli benyomást gyakorolt rá a hetvenes években, még diákként tett egyesült államokbeli körútja. A külföldi politikusok közül példaképének Felipe González spanyol kormányfőt tekinti, mert í­gy tudta modernizálni és az Európai Unió felé vezetni Spanyolországot, hogy közben szembesítette és megbékítette saját francoista múltjával". Aleksander Kwasniewski egyébként szerdán Madridba érkezett. Spanyolországi magánlátogatása alatt találkozik Felipe González spanyol kormányfővel - jelentette az AFP lengyel diplomáciai forrásokra hivatkozva. Kettejük találkozóját előreláthatólag ma, pénteken tartják meg, de a napirenden szereplő témákról nem szivárgott ki információ. Kwasniewski ellátogat Granadába és a Kanári-szigetek egyikére, Tenerifére is, ahol néhány napos szabadságát tölti el. Az új lengyel államfő december 6-án tér haza. Miért írta alá? Michal Kovác szlovák elnök azért írta alá a vitatott nyelvtörvényt, mert nem akarta, hogy politikai ellenfelei a Szlovákia-ellenesség címkéjét aggassák rá – nyilatkozta Vladimír Stefko elnöki szóvivő szerdán az amerikai AP hírügynökségnek. A Vladimír Meciar vezette kormány egyre nagyobb nyomást gyakorol Kovácra annak érdekében, hogy mondjon le. A két politikus régóta hadilábon áll egymással Meciar tekintélyelvű vezetési stílusa és politikai kulcskérdések miatt. Az Európai Parlament két héttel ezelőtti határozatában komoly aggodal­mát fogalmazta meg Meciar arra irányuló próbálkozásai miatt, hogy eltávolítsa az ellenzéki képviselőket a parlamentből, és elűzne hivatalából legfőbb ellenlábasát Kovácot - írta az AP. „Épp az elnök ne tisztelje a nyelvtörvényt?" - fogalmazott az amerikai hírügynökségnek Stefko, aki elismerte ugyanakkor, hogy Kovác aláírás melletti döntése „zavarba ejtő" lehet egy kívülállónak, aki nem ismeri a lemondatására irányuló erőfe­szítéseket. A kormánykoalíció és a kabinet által ellenőrzött média azzal vádolja Meciar ellenfeleit, hogy „Szlovákia ellenségei és szlovák-ellenesek” - jegyezte meg az AP. A törvény a nemzetközi bírálatok szerint sérti a 600 ezres magyar kisebbség alapvető jogait. Egyelőre nem tudni, hogy miként alkalmazzák majd a nyelvtörvényt, amely elméletileg lehetővé teszi a magyar nyelv használatának tilalmát a közhivatalokban - például a postán -, még ott is, ahol a magyarok vannak többségben, és súlyos pénzbüntetést helyez kilátásba a szlovák nyelv helytelen használatáért a médiában - írta a hírügynökség. Stefko szerint Kovác azért is az aláírás mellett döntött, mert Meciar és Ivan Gasparovic parlamenti elnök külön törvényt ígért a kisebbségi nyelvek használatának biztosítására. Ivan Trimaj, az elnök legfőbb jogi tanácsadója nem kívánta kommentálni sem a törvényt, sem azt, hogy Kovác aláírta azt. Jelezte viszont, hogy a helyzet igen kellemetlen.. Az AP megszólaltatta Duka-Zólyomi Árpádot, az Együttélés alelnökét, aki elmondta: csalódott, mert a törvény nyilvánva­lóan alkotmányellenes. Jelezte, hogy a magyar képviselők a kereszténydemokratákkal együtt az alkotmánybírósághoz fordulnak. A hírügynökség arra is kitért, hogy az ellenzéki képviselők többsége ugyancsak a „Szlovákia-ellenesség” vádjától való félelem miatt szavazta meg végül is a törvényt. Idézte Ludovit Cernákot, a Demokratikus Unió vezetőjét, aki szerint jobb egy később módosítható, rossz nyelvtörvény, mint a szlovák­­ellenesség címkéje. van katona tagja, aki száműzetéstől tarthat. Muhamed Sacirbej külügyminiszter szerdán újságírók előtt kijelentette, hogy kormánya nem fogja ellenőrizni, ki volt katona, ki nem, csupán a háborús bűnösöket szándékozik felelősségre vonni. Andrej Kozirev orosz külügyminiszter óvatos formában üdvözölte szerdán az orosz csapatoknak a boszniai békefenntartó akcióban való részvételéről Pavel Gracsov védelmi miniszter brüsszeli látogatásán született megállapodást. Kozirev a közép-európai országok moszkvai nagyköve­teivel találkozva újságíróknak, köztük az MTI tudósítójának nyilatkozva elmondta: az orosz csapatok boszniai részvéte­lére vonatkozó megállapodás „sikernek tűnik". Közölte viszont, hogy a Gracsov által Borisz Jelcin elnöknek tett jelentés után rövidesen meghozzák az orosz csapatok kiküldésével kapcsolatos összes kérdésben a végleges döntést. Ugyanakkor úgy vélekedett, hogy az „együttmű­ködésre vonatkozó megállapodás a helyes utat jelenti”. Pavel Gracsov keddi brüsszeli tárgyalásain - mint közöltük - megállapodás született az orosz részvétel katonai vonatkozásai mellett a NATO boszniai műveleteinek politikai ellenőrzéséről, ami Moszkva számára különösen érzékeny kérdésnek számított. Maga Gracsov sikeresnek minősítette brüsszeli látogatását, amely, értékelése szerint, megerősítette Oroszország pozícióit az európai biztonság kulcsfontosságú kérdéseiben, és hozzájárult a délszláv rendezéshez - jelentette szerdán az ITAR-TASZSZ. Gracsov hazaindulása előtt nyilatkozott orosz újságírók­nak a 16 NATO-tagország védelmi minisztereivel folytatott tárgyalásairól. Az atlanti szövetség 9 tagjának képviselői foglaltak állást Oroszországnak a boszniai rendezésben való részvétele mellett. Véleményük szerint Gracsovnak a NATO- értekezletre való meghívása már önmagában a szövetség együttműködési készségét tükrözi. Mag­yarország nagyságú partner Brandenburg tartomány miniszterelnöke Budapesten „Azért jöttem Budapestre, hogy felélénkítsem a Németország keleti része és Magyarország közötti együttmű­ködést, ami az elmúlt csaknem fél évszázad során egyfajta sorsközösség jegyében folyt, s igen jó tapasztalatokat is eredményezett.” Egyebek közt ezt jelentette ki újságírók előtt Manfred Stolpe, Brandenburg német tartomány miniszter­­elnöke, miután szerdán a Parlamentben találkozott Horn Gyula magyar kormányfővel Stolpe felhívta a figyelmet arra, hogy népes gazdasági delegáció, sok brandenburgi üzletember kíséretében utazott Magyarországra. Elmondta: számos olyan gazdasági együttműködési lehetőséget sikerült feltérképezni - különböző termelő szektorokban -, amelyek elsősorban a középvállalatok számára, de például a brandenburgi energiaipar számára is érdekesek lehetnek. A politikus ismételten aláhúzta: gyakorlati haszonra kell váltani a keletnémetek és a magyarok kapcsolatában korábban szerzett jó tapasztalatokat, beleértve az emberek közt kialakult bizalmat is. Manfred Stolpe szerint Magyarország szomszédságpoliti­kája „joggal igényelheti és el is várhatja a nemzetközi kö­zösség és európai barátainak támogatását" - közölte az MTI- vel Kovács László magyar külügyminiszter, miután szerdán megbeszélést folytatott Brandenburg német tartomány Budapesten tartózkodó miniszterelnökével. Kovács László elmondta, hogy a megbeszélésen európai kérdéseket tekintettek át, egyetértve természetesen abban, hogy a kétoldalú kapcsolatok is rendkívül fontosak, mind Magyarország és Németország, mind pedig Magyarország és az egyes német tartományok között. „Egy-egy német tartomány Magyarország nagyságú partner az együttműkö­désben" - jegyezte meg a miniszter. A megvitatott európai kérdések - mint elmondta - érintették Magyarország integrációs törekvéseit,­ a magyar-EU és a magyar-NATO viszonyt. A magyar külügyek irányítója vázolta a brandenburgi kormányfőnek a magyar felkészülési folyamatot, a már megoldott és a még soron levő feladatokat, valamint megfogalmazta a magyar várakozásokat az Európai Unió és a NATO bővítésével kapcsolatban. Szólt arról is, hogy ebbe a folyamatba hogyan illeszkedik Magyarország és szomszédainak viszonya. A miniszterelnök a magyar szomszédságpolitikát teljes támogatásáról biztosította – jelentette ki Kovács László az MTI-nek adott nyilatkozatában. „A kisebbségi viták kiéleződése hátrányos lenne mind Magyarország, mind Szlovákia és Románia számára az európai együttműködést illetően. Ezért is üdvözlendő, hogy a magyar politika igyekszik oldani az ilyen jellegű feszültsé­geket” - állapította meg szerda délutáni budapesti sajtóér­tekezletén Manfred Stolpe. Stolpe szerint Magyarország esélyei az utóbbi időben jelentősen javultak az euroatlanti integráció kilátásait illetően. Mint a sajtóértekezleten elmondta, magyarországi útjának az is célja, hogy­­ öt évvel a német egység megteremtése és a keletnémet viszonyok gyökeres átalakításának megkezdése után - köszönetet mondjon a magyar politikának azért a fellépésért, amellyel hozzájárult a fél évtizeddel ezelőtti fordulathoz. A kisebbségi problémákat jogi úton kell rendezni !­ ­ Kovács László interjúja Egyetértünk Iliescu elnök kezdeményezésének céljával, a két ország és a két nép közötti megbékéléssel. Partnerek leszünk ebben, és úgy gondoljuk, erre a módot a vitás kérdések megoldása jelenti a többség és a kisebbség között, mert ott mutatkoznak jelentős feszültségek - hangsúlyozta többek között a Curierul national című bukaresti napilapnak adott exkluzív interjúban Kovács László külügyminiszter. Hangsúlyozva, hogy a magyar fél kész megvitatni az Iliescu elnök kezdeményezését alkotó dokumentumokat, emlékeztetett a legutóbbi államtitkári találkozóra, amelyen magyar részről javasolták a csaknem készen álló alapszerződéssel kapcsolatos tárgyalások befejezését, tekintettel azok fontosságára. Ami a román fél által előterjesztett három új dokumentumot illeti, a diplomata jelezte, hogy a magyar fél kész megvitatni, kiterjeszteni, gazdagítani a megbékélési mechanizmusra, a találkozók és megbeszélések rendszerére vonatkozó román javaslatot. Kész továbbá a kisebbséggel kapcsolatos magatartási kódex megvitatására. Hozzáfűzte azonban, hogy a a Curierul nationalban kisebbségi problémákat csak jogi úton lehet rendezni, nem politikai nyilatkozatokkal. „Végül, mikor ezek a dokumentumok konkretizálódnak, sor kerülhet a történelmi megbékélésre vonatkozó nyilatkozatokra, akkor tehát, amikor létrehoztuk a szerződéses feltételeket a történelmi megbékélésre, ami önmagában hosszabb folyamat" - idézi a lap Kovács Lászlót. A hosszabb interjúban a külügyminiszter abbeli véleményé­nek adott hangot, hogy a kormány lényegében mindazt megvalósította külpolitikai céljai közül, ami objektíve megvalósítható volt. Romániával és Szlovákiával szélesedtek a kapcsolatok, de szűkültek a kisebbségek lehetőségei ezekben az országokban, ez azonban nem Magyarországon múlott - hangsúlyozta Kovács László. A szlovák nyelvtörvény, mondotta, ellentétes a kétoldalú alapszerződés betűjével és szellemével, de a politikában nem lehet abból kiindulni, hogy a másik fél nem fogja betartani a megegyezéseket. így szuszra•*­* Az ómoravicai temetőben örök nyugalomra helyezték Csubela Ferencet, a Vajdasági Magyar Szövetség elnökét. Tabajdi Csaba, a magyar miniszterelnöki hivatal kisebbségi ügyekben illetékes politikai államtitkára a 15 milliós magyarság nevében búcsúzott az egyetemes magyarság jeles képviselőjétől. Izraelbe utazott Pavel Gracsov. A látogatást még Jichak Rabin miniszternének kezdeményezte. Utóda, Simon Peresz megismételte a meghívást, így ő az első orosz védelmi miniszter, akit vendégül lát a zsidó állam. Feszült légkörben tartottak választást szerdán Egyiptomban. Több helyen összecsaptak az egyes képviselőjelöltek támogatói. Halálos áldozata és sebesültjei is vannak az összetű­zéseknek. A tibeti emigráns kormány bírálta a kínai vezetést, amely önkényesen saját pancsen lámát választott, elutasítva a dalai láma által májusban kijelölt pancsen láma személyét. Papandreu miniszterelnök állapotának válsá­gosra fordulása miatt rendkívüli tanácskozást tartott szerdán a görög kormány. Mit tehet és mit nem a magyar kormány Beszélgetés LÁBODY LÁSZLÓ címzetes államtitkárral, a Határon Túli Magyarok Hivatala elnökével­ ­ Bő évvel ezelőtt, amikor Ön átvette a Határon Túli Magyarok Hivatalának vezetését, elindultak egy átfogó programmal, amelyet egyébként az RMSZ annak idején részletesen ismertetett. Meddig jutottak el azóta az említett program valóra váltásában? : - Látványos eredményt keveset könyvelhettünk el. És ez nemcsak rajtam múlik, mégcsak nem is Magyarországon, mégcsak nem is a magyar kormá­nyon. Az ugyanis, hogy mi történik a szomszédos or­szágokban, mindenki előtt ismert. Gondolok itt a romániai oktatási törvényre és annak látható következ­ményeire. De utalhatnék a szlovákiai nyelvtörvényre is és várható következményeire. Ugyanígy a vajdasági, horvátországi helyzetre. Ezek a történések rajtunk kívül állnak. Ezeknek a következményeit próbáljuk enyhíteni, mint magyar kormány és mint Határon Túli Magyarok Hivatala. Meglátjuk, milyen eredménnyel. A legújabb fejlemény például az, hogy a magyar kormány az Európa Tanácshoz fordult a szlovákiai nyelvtörvény ügyében. De igen hosszú lista az is, amit a magyar kormány eddig a román tanügyi törvénnyel kapcsolatban tett. Nem igaz az, hogy eszköztelenek lennénk, mert vannak eszközeink. Ezek hatékonysága azonban korlátozott. Viszont bízom abban, hogy történetesen Bosznia kapcsán azért másfajta tanulságok is megfogalmazódnak a nemzetközi élet főszereplőiben, s­ azok hatással lesznek egyéb dolgokra is. Hogy ne ilyen dodonai módon fogal­mazzak, Bosznia végül is többek között a nemzetközi rendszer kudarcát is jelentette. Hiszen egy rendszer akkor működik, ha vannak játékszabályok, és ha valaki e játékszabályokat nem tartja tiszteletben, azt megbüntetik. Ha viszont mindenki azt csinál, amit akar, a rendszer nyilván szétesik, kezelhetetlenné, működésképtelenné válik. Eddig Európában létezett egy aranyszabály, egy vastörvény, ha úgy tetszik, hogy nem fogunk fegyvert. Ezt megszegték, és nagyon-nagyon sokáig tűrték is. Most úgy tűnik, azon a felismerésen túl, hogy a boszniai helyzetet rendezni kell, szerepet játszik az, hogy a játékszabályokat újra kell fogalmazni, azok betartása érdekében hatéko­nyabban kell föllépni. Vonatkozik ez az Európa Tanácsra is. Az ET annak idején Romániát, Szlovákiát és más országokat, meglehetősen nagyvonalúan kezelve saját kritériumait, vette föl, őszintén bízván a demokratikus fejlődésben. Én nagyon remélem azt, hogy ha a játékszabályok mindenkire vonatkoznak, és ezeket számon is kérik, ha megvan az eltökéltség a számonkérésre, akkor azért az ÉT, teszem azt, a szlo­vákiai nyelvtörvényt ennek megfelelően fogja kezelni. Ha visszatérünk arra, hogy az elmúlt egy évben mit tettünk, akkor megállapíthatjuk, hogy­ azok a célok és kritériumok, amiket akkoriban megfogalmaztunk, alapvetően helyeseknek bizonyultak. Nem légvárakat építünk, hanem azt keressük, hogy a gyakorlatban mit lehet megtenni, mert azt ma meg is kell tenni, így helyesnek bizonyult az, hogy mindazt, amit csak lehet, azt depolitizáljunk, például ne politikaként kezeljük az oktatást, mert lehet az oktatásnak politikai vetülete, de más is, nem csak az. Vagy a gazdasági életet ne politikaként szemléljük, hanem gazdaságként. A civil társadalmat, az egyházakat és mindent, ami az identitással függ össze, bár van politikai vetületük, ne politikaként, hanem szakmai kérdésként kezeljük. Tehát ezek a mindennapi élettel kapcsolatos dolgok azok, melyek végül is a kisebbségi sorban élők napi közérzetét igen jelentős mértékben meghatározzák, hogy van-e munkalehetősége, hogy milyen az iskola, milyen az orvosi ellátás, hogyan és miből tud megélni. Ezekkel kell fokozott hangsúllyal foglalkozni és ezt a programot bő egy év elteltével is nyugodt lelkiis­merettel vállalom.­­ Az elmúlt években a környező országokban a kisebbségi szervezetek bizonyos fokú válságon mentek keresztül. Mennyiben tud fellépni, mennyire tudja kezelni a Hivatal e kríziseket? - Nem tudom, ez a kifejezés, hogy válság, mennyi­ben írja le a helyzetet. Az egyik - nevezzük - kihívás­nak, vagy - nevezzük - dilemmának, amellyel szembe kell nézniök a szervezeteknek, az egység és a politikai pluralizmus. Hiszen ha a magyarság vagy bármely ki­sebbség alapproblémája, hogy számszerű kisebbség­ben van, tehát az érdekérvényesítési lehetőségei emiatt behatároltak, akkor szükség van az egységre. Ugyanakkor e társadalmak, mondjuk egy közel két­milliós romániai magyar társadalom politikailag miért lenne kevésbé tagolt, mint teszem az Nagy-Budapest lakossága? Milyen megoldásokat lehet erre találni? A­­gyakorlatban, és ez minden kisebbségre vonatkozik, éljen az Közép-Európában, Kelet-Európában, Nyuga­ton, bárhol, hiszen ez általános probléma, a működő modellek közé tartoznak a nyugat-európai megol­dások, ahol a legtöbb helyen néppárt létezik, tehát határozottan gyűjtőpárt, mind például Dél-Tirolban, Finnországban, a spanyol Katalóniában. A másik lehetséges modell a szlovákiai magyar koalíció, ahol első pillanattól több párt működött, de a politika porondján koalícióban lépnek föl. Egy másik lehetsé­ges, a gyakorlatban is működő modell az RMDSZ a maga kifinomult, bonyolult, de végül is működő struk­túráival. És van, ahol a kérdés teljesen kezelhe­­tetlennek bizonyult, mint például a Vajdaságban vagy Horvátországban. Nyilvánvaló az is, és valahol e gondolatkörhöz tartozik, hogy ezek a szervezetek öt évvel ezelőtt jószerével a semmiből jöttek létre. Varázsütésre, mondhatni. Az hiszem, hogy a román társadalomban is egyfajta sokkot váltott ki az, hogy egyik pillanatról a másikra, napok leforgása alatt fölállt egy RMDSZ. És ez hasonlóképpen történt máshol is. S mindez azért, mert elemi igény volt e magyar társadalmakban, hogy megjelenítsék, megszervezzék magukat. Ugyanakkor egy ilyen, de lényegében minden szervezet működtetéséhez bizonyos fokú tapasztalatra, politikai kultúrára van szükség. Ennek megszerzéséhez viszont idő kell. Egy szervezet felállhat egyik napról a másikra, de ahhoz, hogy az jól működjön, több kell. Ha ez nincs meg, csikorog az egész. Van egy másik problémakör, pontosabban kihívás, amivel valami módon meg kell birkózni, s az a következő: a szomszédos országok magyarsága min­denütt rendelkezik parlamenti képviselettel. Romániá­ban az egyik legnagyobb ellenzéki erő, Szlovákiában hasonlóképpen, a Vajdaságban is parlamenti erő, Ukrajnában, Horvátországban, Szlovéniában pedig egy-egy képviselővel rendelkezik. S most a nagyobb szervezetek, népességek esetében, ahol létezik parla­menti frakció, tetszik, nem tetszik, ezek nacionalista természetű közegben működnek, márpedig egy ilyen rendszerben kisebbségi párt parlamenti erőként csakis ellenzéki erőként léphet fel. És ez kőkemény korlátokat szab a parlamenti politizálásnak. Legalább­is, ami az eredményességét illeti. És ezt sajnos a napnál világosabban kell tapasztalnunk mindenütt. Ha egy magyar előterjeszt valamilyen javaslatot, akkor nem azt nézik, hogy mit tartalmaz az, mire vonatkozik, hanem azt, hogy magyar... Hogy Romániára mondjak egy példát, hogy ezek a dolgok miként működnek: ha ötszázezer aláírást összegyűjtenek az oktatási törvény egyes előírásai ellen, ha a román Alkotmánybíróság kimondja, hogy az RMDSZ módosító javaslata nem alkotmányellenes, akkor sem tűzik napirendre. Ha néhány tízezer diák kimegy Bukarestben az utcára, akkor a törvényhozás azonnal napirendre tűzi követeléseiket. Nehéz ezeket másként érzékelni, mint egyfajta etnikai jellegű diszkriminációt. És ez a jelenség maga kétségkívül kételyeket, sokakban elkeseredést ébreszt a parlamenti út hatékonyságát illetően. Megfogalmazódhat akár az is, amit én azért szeretnék elkerülni, hogy fölösleges időt és energiát pocsékolni a parlamentre. Minden ilyesfajta szélsősé­ges megközelítést kategorikusan elutasítok, de hogy a kétely ott van, hogy ha a parlamenti út ennyire nem megy, akkor mi?! Szembe kell nézni ezeknek a közösségeknek azzal is, hogy a problémáiknak csak szegmense az, ami az identitásukkal függ össze. Mert ha azt nézzük, hogy a magyar kormányprogram úgy fogalmaz: a határon túli magyarok maradjanak ott, ahol élnek, azaz maradjanak Romániában jó magyarnak, Szlovákiában, Ukrajnában, a Vajdaságban jó magya­rnak, ha azt nézzük, hogy mi készteti őket mégis az elvándorlásra, akkor az derül ki, hogy a politikai, az etnikai nyomás nem a fő tényező, inkább azok a mindennapi megélhetés nehézségei, az orvosi ellátás elégtelenségei, egyáltalán az, hogy ember módjára szeretnének élni. Ezekkel viszont megbirkózni ke­véssé vagy egyáltalán, illetve csak nagyon áttételesen a politikai érdekképviseletek feladata. Ha meg nem az övé, akkor kié? Egy polgárság nem nő ki a semmiből. Vállalkozók, gazdaságilag tehetős emberek nem pottyannak az égből. A gazdaság, a privatizáció jogi kereteit viszont a parlament dolgozza­ ki, dönti el. Márpedig,a parlamenti munka korlátairól az előbb szóltam. És itt bezárul a kör. Ezek, úgy vélem, na­gyon, de nagyon kemény alapproblémák, amelyekkel ezeknek a szervezeteknek szembesülniük kell. Jól, rosszul vagy jobban, de szembesülniök kell. És ilyen körülmények között egyáltalán nem biztos az, hogy egyik napról a másikra hatékony megoldást találnak a kérdésre. Van, ahol egyáltalán nem tudnak találni. Ro­mániát azért én nem ilyennek érzem. Ha végignézzük az RMDSZ-en belüli folyamatokat, onnan kezdve, hogy közel hat évvel ezelőtt egyik napról a másikra a semmiből született, hogy kialakult egy olyan szervezeti struktúra, mely egy bonyolult, ellentmondásos közegben e dilemmákat mégiscsak kezelni tudja, hogy a parlamenti és helyhatósági választásokon az RMDSZ olyan hallatlanul tiszteletre méltó eredménye­ket ér el, mint amilyeneket, akkor mindez elismerésre méltó eredmény, főleg, ha folyamatában szemléljük. Ténykérdés, hogy a kisebbségi közösségek értel­misége egyoldalú, mégpedig abban az értelemben, hogy nagyon kevés a jól képzett jogász, persze azért, mert egy kisebbséginek - ezt jól tudják önök - hatványozottan nehezebb volt bejutni az egyetemekre. Jogász tehát nincs, gazdasághoz igazán értő ember is nagyon kevés van. Külpolitikai tapasztalattal rendel­kező pedig alig volt, most már néhány van. Tehát egyfajta olyan értelmiségi és vezető rétegnek is ki kell termelődnie, amely ezekre a problémákra valamiféle választ tud adni. Mindezt összefoglalva érzékelhetőek a jelenségek, nagyjából látni is ezeknek a gyökerét, de én korántsem tartom kilátástalannak a helyzetet, és ebben az értelemben válságosnak sem. Kérdezett: GYARMATH JÁNOS (Befejező része hétfői lapszámunkban) Csendes-óceáni NATO? Washington egyfajta újabb NATO-t szeretne létre­hozni a Csendes-óceán térségében, s William Perry amerikai védelmi miniszter nemrégiben fel is vetette, hogy a ázsiai-csendes-óceáni gazdasági együttmű­ködési fórum, az APEC tagjai a gazdaság mellett a katonai kérdésekre is terjesszék ki együttműködésüket - írja szerdai számában a Le Figaro című francia napilap. Az újság azonban rögtön hozzáteszi: az érintett ázsiai államok nem nagy lelkesedéssel fogadták a javaslatot. Az amerikai elképzelésről szólva a Le Figaro megírja, hogy azt a NATO - már létező, s általában sikeresnek mondott - „békepartnerségi programja” ihlette meg. Európában ez lehetővé tette, hogy a NATO tagjai, illetve a volt szocialista országok szorosabbra fűzzék katonai együttműködésüket, Ázsiában pedig egy ilyen együttmű­ködésnek az lenne a nyilvánosan meghirdetett célja, hogy a három nagyhatalom, az USA, Japán, illetve Kína bizalomerősítő intézkedéseket hozzon, megelőzendő egy nagyszabású fegyverkezési verseny kibonta­kozását. Olasz-spanyol kormányfői találkozó Lamberto Dini olasz és Felipe González spanyol kor­mányfő szerdán a szicíliai Palermóban tárgyalt egymással. A kétoldalú találkozón részt vettek a két ország külügy-, ipari és gazdasági miniszterei is. A megbeszélés célja az volt, hogy az Európai Unió soros elnöki tisztét betöltő Spanyol­ország és a tisztséget január 1-jén átvevő Olaszország előkészítse a váltást. Az AFP és a Reuter jelentésében emlékeztet, hogy Róma éppen akkor veszi át az EU soros elnöki tisztét, amikor mind élesebben jelentkezik az előrehozott olasz törvényhozói választás kiírásának kérdése. Ez a probléma annál is fonto­sabb, mivel éppen Olaszország feladata lesz a maastrichti szerződés felülvizsgálatát elvégző 1996-os kormányközi konferencia előkészületi munkáinak megkezdése. Olaszország teljes mértékben osztja azt a spanyol javaslatot, hogy a maastrichti szerződést felülvizsgáló kormányközi konferencia munkájába megfigyelőként vonják be a társult államokat és az Európa Parlamentet - hangzott el szerdán Palermóban az olasz-spanyol kormányfői találkozón. Lamberto Dini és Felipe González az Európai Unió soros elnöki tisztének átvételén kívül, a madridi EU-csúcs legfonto­sabb témáiról és a maastrichti szerződést felülvizsgáló kor­mányközi konferenciáról - az olasz elnökség alatt tartandó „Maastricht 2" tanácskozásról - tárgyalt a szicíliai fővárosban. Olaszország a madridi EU-csúcs befejeztével, december 16-án veszi át Spanyolországtól az elnöki teendők ellátását az Európai Unióban. Az olasz elnökség az 1996. június 22- 23 között Firenzében rendezendő EU-csúccsal zárul. Ebben az időszakban - március végén, legkésőbb április elején­­ kezdődik Torinóban az EU intézményi reformjait kidolgozó kormányközi konferencia, melynek befejezése után indulnak majd a társult országokkal a tagfelvételi tárgyalások. Eddig csak arról született döntés, hogy a kormányközi konferencia zárását követő hat hónapon belül Ciprussal és Máltával ülnek tárgyalóasztalhoz. A fő kérdés most már az, hogy a kormányközi konferencia milyen mandátumot kap az EU kibővítésére és a közös kül-, illetve biztonságpolitika, valamint a közös igazságügyi politika kidolgozására. A palermói olasz-spanyol kormányfői találkozón a madridi csúcs legfontosabb kérdései közül az EU foglalkoztatás­politikájára fordították a legnagyobb figyelmet. (A munkanélküliség problémája az EU-n belül Olaszországban és Spanyolországban a legsúlyosabb.) Ugyanilyen hangsúllyal szerepelt a közös valuta megteremtésének 1999-ben kezdődő harmadik szakasza. Egyelőre mindkét ország azok közé az EU-tagok közé tartozik, akiknek nem sok esélyt adnak az eurovaluta-teremtők sorába való bekerülésre.

Next