Romániai Magyar Szó, 1998. január (10. évfolyam, 2582-2609. szám)

1998-01-29 / 2606. szám

if®»,'- *" -» y '* * ' Z**oa* ■ Barkochba (Interneten) - Élőlény? - Nem. - Tárgy? - Igen. - A szabadban található? - Igen. - Fel­néznek rá? - Igen. - Tehát épületen tartják? - Igen. - Régiségről van szó? - Nem. - Szok­­ták-e ezt a tárgyat mozgatni? - Is-is. - És amikor mozgatják, változtatja-e a helyét? - Nem. - Színes? - Igen. - Melegít? - Igen. - Füstölög? - Nem. - Változtatja-e a színét? - Nem jellemző. - Hajlékony? - Igen. - És ez attól függ, merről fúj a szél? - Igen. - Ko­lozsváron van-e más színű, hozzá hasonló szerepet betöltő társa? - Igen. - De ez, ugye, nem lopható le? - Nem! - Akkor csak­ a szegedi román főkonzulátus zászlaja lehet! (Kolozsvári Szabadság) Heti munkatanácskozás (Telefaxon) - Január 27-én az RMDSZ bukaresti székházában sor került az RMDSZ-vezetés szokásos heti munkata­nácskozására a szövetség kormányzati tisztségviselőivel. Markó Béla szövetségi elnök rövid bevezetőjében vázolta a kormánykoalícióban fennálló válsághelyze­tet, elemezte az utóbbi héten végbement fejleményeket, az egyes koalíciós partnerek álláspontját a válság megoldásáról, illetve a lehetséges alternatívákról. Ezt követően a kormányzati tisztségviselők tájékoztatták a vezetést gondjaikról. (RMDSZ-Tájékoz­­tató) Eldőlt a szatmárnémeti Egészségügyi Líceum sorsa! (MARE-hírcsere)­­ Január 27-én rend­kívüli gyűlést tartottak a Szatmár Megyei Tanfelügyelőségen, melynek során kiderült: végleg eldőlt az Egészségügyi Líceum sorsa. A döntés értelmében a líceum jelenlegi hat osztálya átköltözik a Sportlíceumba, helyére pedig a zeneiskola Kinizsi utcai részlege kerül. Újra - és ez ügyben feltehetőleg utoljára - szót kapott a költözködésso­rozatban érintett három tanügyi intézmény vezetője. Megszólaltak a szaktanfelügyelők, sőt ezúttal az illetékes líceumok diákta­nácsainak a képviselői is. (Pontosabban: csak kettőé, mert az Egészségügyi Líceum diákjai nem jöttek el!) Mihail Fodor főtanfelügyelő zárszavában úgy vélte: az esemény a kelleténél nagyobb felbolydulást okozott. A sajtó képviselőit arra kérte, hogy ezután körültekintőbben és tárgyilagosabban tájékoztassák a közvéleményt. Azt ugyanis mindenkinek meg kell értenie, hogy a tanügyi reformfolyamat nem futhat zátonyra személyes vagy csoportérdekeken, hiszen nem egy város vagy egy megye iskolarend­szeréről van szó, hanem a nemzet jövője a tét. Ugyanakkor azt is hangsúlyozta: a tanfelügyelőség most is és később is az emberi és a szakmai méltányosság szem­pontjait figyelembe véve fog eljárni az ilyen és hasonló helyzetekben. (Szatmári Friss Újság) (Helyben) - A nemrég ismét módosított földtörvény alkalmazása körül sok a hercehurca. Elek Barna képviselő segítségé­vel megpróbáljuk értelmezni a változások­ban rejlő esélyeket és gyakorlati lehetősé­geket. Először is: Gyakorlati eligazítást kérünk a földtörvényen ejtett módosítások alkalmazásával kapcsolatban. Mert sokan elbátortalanodnak a sok utánajárás miatt, veszni hagyják jogaikat. Növelvén ezzel mind­annyiunk veszteségét.­­ Örülök, hogy a Ma­gyar Szó is felfigyelt erre. Elsősorban arra hívnám fel a visszaszolgáltatásra jogosultak figyelmét, hogy a kérvényeket 1998. április 3-ig lehet benyújtani. Tehát 60 nappal módosult, kitolódott a határidő! Ez nagyon jól jön, hisz jogvesztő határidőről van szó, amely eredetileg 1998. február 2 lett volna, s máris szűknek bizonyult. Mert, sajnos, a romániai bürokrácia, a közismerten híres romániai bürokrácia nagyon sok esetben megakadályozza, hogy az egykori tulaj­donosok vagy azok utódai ki tudják venni az igazolványokat, telekkönyvi kivonatokat stb., amivel bizonyíthatják a volt tulaj­donukat... Az interjút pénteki számunkban olvashatják! (Zsehránszky István) * Érkeznek a kuponok, de lesz-e műtrágya? A jó tíz nappal ezelőtt tartott telekon­ferencián a szaktárca illetékeseitől megnyugtató szavakat hallottunk a gyárak raktáraiban készletezett műtrá­gyatételekről. Jó hír ez a háromszéki gazda számára is, hiszen ősszel a szükségesnél lényegesen kevesebb hatóanyaghoz jutottak a búzavetések, s úgy tűnik, az övezetben a tél is „büntet”, hótakarómentes zimankóival. A műtrágyák, igaz, hovatovább meg­fizethetetlenül drágák, ám érkeznek a kuponok - méghozzá emelt juttattással érthető tehát, hogy igen sok gazda e sokszínű „jegyben" látja a beszerzési kapaszkodót. Az is jó hír lehetne, hogy immár igen sok vállalkozó, kft. vagy részvénytársaság üzletet lát a kupo­nokkal fizethető hatóanyag gazdakö­relbe szállításában. Időközben viszont talán éppen a hirtelen beköszöntő hideg hatására vészjóslóan csökkent a földgázáramlás, és kényszermegoldásként a műtrágya­­készítő mamutok csapjait zárták el. Átmenetileg értesülhettünk a döntésről, ám ki tudja most megjósolni, meddig tart a dideregtető tél. Valóságközelbe emelve azt a veszélyt, hogy ezúttal valóban idejében befutnak a kuponok, ám hiánycikké válhat a műtrágya. A veszély annál is kézenfekvőbb, mivel a forgalmazásban szerepet vállaló cégek jelentős hányada nem rendelkezik olyan pénzügyi tételekkel, hogy hetekkel vagy hónapokkal korábban beszerezze­­tárolja a készleteket. Az igény sem eléggé ismert. Tekintve viszont, hogy az ősszel a területek meghatározó hányadán elvégezték már a megyében a szántást, természe­tesnek tűnik, hogy a kuponok fejében a gazdák elsősorban műtrágyát szerez­nek be. Ezért lenne jó időben tisztázni - a gyártókkal is egyeztetni­­ a célból, hogy az export mellett időben elegendő mennyiségű hatóanyaghoz jussanak a gazdák, ne legyen hozamgátló tényező éppen az, amiért a kormány jelentős­­lefektetést eszközöl és amellyel a gazdákat kívánja támogatni... És g­azdák cselekvési lehetőségét s k­orlátozza az áruhiány. FLÓRA GÁBOR HBANCOREX A HARMADIK ÉVEZRED BANKJA Lépjük át együtt küszöbét! A megnyitott szegedi főkonzulátusban: Andrei Oancea főkonzul, Kovács László, Andrei Plesu külügyminiszterek, Emil, Constantinescu és Göncz Árpád elnökök . Fotó: BRUZÁK NOÉMI / MTI Befejeződött a román elnök magyarországi látogatása TAPASZTALAT* HI, ÍGÉRETEK - ÚJRA (Bukarest / Budapest / Szeged / Gyula / MTI) - HAJNALI FOGADTA­TÁS . Szerdán hajnali fél kettőkor hazaér­kezett Bukarestbe Emil Constantinescu és kísérete. A román államfőt Victor Ciorbea miniszterelnök és a kormány több tagja, illetve magyar részről Szabó Béla ideigle­nes ügyvivő és Keresztes Tamás katonai attasé fogadta. Repülőtéri nyilatkozatában Emil Constantinescu utalt arra, hogy a román közvélemény már ismeri a magyar­­országi látogatás eseményeit, de az elkö­vetkező napokban lesz idő az eredmények alaposabb bemutatására. Megemlítette: vendéglátói nagyra értékelték, hogy igen magas szintű küldöttség kísérte el erre a látogatásra, a két miniszter a kétoldalú kapcsolatok szempontjából legfontosabb tárcákat vezeti. Mint­­mondotta, magyar partnereikkel folytatott tárgyalásaik konkrét eredményekre vezettek, amelyek később pontos egyezményekben fognak testet ölteni mind a gazdasági, mind a kereskedelmi kapcsolatok terén, az oktatási együttműködésben, a művelődés terén és a két ország általános kapcsola­tainak síkján.­­ KÜ­LÖN INTERJÚ A KÜLÜGYMINISZTERREL. Andrei Plesu külügyminiszter az MTI-nek nyilat­kozva sikeresnek nevezte a látogatást, amely, mint mondta, igen sok konkrét eredményt hozott különböző területeken. Első helyen említette a Kovács László külügyminiszterrel kialakult kiváló kap­csolatot, hosszú beszélgetést. „Úgy érez­tem, barátok lettünk” - fogalmazott Plesu, aki a két ország közötti kapcsolatok új hídjának nevezte a szegedi román főkon­zulátust, amelynek megnyitásán a két államfővel együtt vett részt. A magyaror­szági román kisebbség képviselőivel lezajlott meleg hangulatú gyulai találko­zóról szólva kiemelte: „Ez igen remény­keltő pillanat volt kétoldalú kapcsolataink szempontjából is, mivel a két államfő jelenlétében tapasztalhattuk, hogy a kisebbségek nem jelentik feltétlenül a viszály almáját, ellenkezőleg, elősegítik, gazdagítják kapcsolatainkat." A román külügyminiszter megjegyezte: a kényes­nek minősített kérdések is terítékre kerül­tek mind az államfők között, mind az elnök és Horn miniszterelnök találko­zóján, nemkülönben a külügyminiszterek és a szakminiszterek megbeszélésein. Szó esett a romániai helyzetről, abban a meggyőződésben, hogy egy epizódról van szó, amelyen túl kell és túl lehet jutni az összes érdekelt erőfeszítésével és józan magatartásával. „Én nem hiszem, hogy olyan jelentős változásra kerülne sor, amely kihathatna a román-magyar kap­csolatokra is. Bármiképpen is szervezik (Folytatása a 2. oldalon) a Fővárosi lapok, hírügynökségek nyomán. Roman Strasbourg­­ly a DP miniszterei szerdán, mármint tegnap vonuljanak ki a Távirati stílusban ból utasította pártját, hóni kormányból (Adevárul). ■ A politikai póker folytatódik: miközben a DP miniszterei összecsomagoltak, az RDK végső pontosításokat kér (Ev. zilei). ■ Hétfőn és kedden Ion Diaconescu, Valeriu Stoica, Markó Béla és Traian Basescu egyeztetni próbálta azon dokumentumokat, melyek szabályoznák a koalíció működését (Ev. zilei). ■ Emil Constantinescu szerint akkor írnak ki válartásokat, amikor arra szükség lesz, de nem hamarabb, mint... 2000-ben (Mediafax). ■ Az RDK szombatig kész tárgyalni a Demokrata Párttal, aztán kész (Ziua). ■ A Nemzeti Liberális Párt nem akar kisebbségi kormányt (Curentul). ■ Adrian Severin tagadja azt, hogy pártja igényt tartott volna a kormányfői tisztségre (Rompres). ■ A külföldi befektetések értéke Romániában 1997. december 31-én 2,7 milliárd dollár volt (Románia libera). ■ A Szocialista Internacionálé megrovásban részesíti a Demokrata Pártot, ha kilép a kormányból. A koalíció felrúgása csökkenti a DP válaszási esélyeit (Románia libera). ■ Ion Iliescu és az SZDRP kész lenne támogatni egy kisebbségi kormányt, ha az eleget tesz nyolcpontos követelményének (Dimineata). ■ A kormány azzal a sürgősségi rendeletével, amely lehetővé teszi az erkölcsi kárt szenvedők anyagi kártérítését, lakatot tesz a sajtó szájára (Jurnalul national). ■ Ha letisztul a politikai helyzet, a jövő héten Bukarestbe érkezhet a Nemzetközi Valutaalap küldöttsége (Jurnalul national). ■ A vasút ismét drágítani készül. Egy esztendő alatt ez lenne a nyolcadik áremelés (Libertatea). ■ Csak január 29-én és február 3-án szerezhetőek be azok az állami kötvények, melyekre 75 százalékos évi kamatot ad a CEC. Egy kötvény ára kerek egymillió lej és három hónapra köthető le (Libertatea). ■ A Miron Cozma bányászvezér perén­ szereplő tanúk nem ismernek rá vallomásaikra. A rendőrök valószínűleg meghamisították azokat (Cronica romana). ■ Victor Ciorbea felkérte Andrei Plesut, maradjon a külngy élén (Cotidianul). ■ Bogdan Chirieac, az Adevarul főszerkesztő­helyettese úgy látja, hogy Magyarország szélsőségességet exportálhat Romániába. ■ Hétezer román mormon úgy cseréli feleségét, mint más a zokniját (National). ■ Florin Piersic­el- és beismert feleségei, szerelmei: Gabriela Vlad, Széles Anna, Angela Similea, Borbáth Otti (Naponal). ■ Nicu Alifantis könnyűzene énekest csalással vádolja a konstancai rendőrség (Ev. zilei). ■ Anghel Iordanescu tábornok a görög labdarúgó válogatotthoz szegődik (Ziua). ■ A múlt hét végén Marosvásár­helyen találkoztunk Dan Pavel politológussal, a Project on­d Ethnic Relations (PER) bukaresti irodá­jának vezetőjével. A politológus a De­mokrácia Kollégiumán tartott előadást, és így adódott alkalmunk beszélgetni a romániai kormányválságról, annak esetleges következményeiről. Dan Pavel szerint a válság tulajdon­képpen jó dolog, mert ami most nálunk történik, az egy lépés a demokratikus országokat jellemző normalitás felé. Elmondta, hogy az, amit ma válságnak nevezünk, megszokott dolog a nyugati demokratikus államokban, ahol nem újdonság egy kormányváltás, vagy egy miniszterelnök menesztése, s az előreho­zott választások napirenden vannak. Ezek szorosan beletartoznak a demok­rácia történetébe. Ha elvonatkoztatunk a jelenlegi­­ feszültségtől és a kölcsönös egymásnak feszüléstől, folytatta, akkor azt kell­­ mondanom, hogy ezek normális dolgok.­­ S jó, hogy a parlamentben oldódnak meg. Akkor kellene aggódnunk, ha a­­ bányászokat hívnák segítségül. A dolog rosszabbik fele az, hogy ez a játék le-­­ lassítja a reformot, viszont más alterna­­t­­íva nincs. Vadim Tudor szerint erős kéz­­■­zel kell megfogni a dolgokat - egyébként­­ ez a véleménye egyes parasztpártiaknak,­­ sőt demokratáknak is. Lehet, hogy­­ gazdasági szempontból hatékony lenne, de nem volna demokratikus. Ez a folyamat egy kissé elhúzódik, de Románia, a térség legtöbb országához hasonlóan egyfajta demokratikus fejlő­dés útján indult el, és képes arra, hogy saját sorsáról maga döntsön. A továbbiakban, mivel Dan Pavel egy civil szervezetet is képvisel, arról érdek­lődtünk, mennyiben vállal(hat)nak szere­pet e civil szervezetek a helyzet normali­zálásában. Dan Pavel elmondta, hogy a PER beszélgetett mind a koalíciós pártok vezetőivel, mind az ellenzékiekkel. E beszélgetésekből kiderült, hogy még ők sem tudják, mi fog történni. Ami azt mutatja, hogy itt egy olyan mechaniz­musról van szó, amely többfajta lehető­séget is tartogat, s ami személyes ambí­­c­iókat vagy csoportérdeket is rejteget. Most a kérdés, hogy a közös érdeket mennyiben tartják fontosabbnak az egyéni ambícióknál vagy a pártérdeknél. A politika egyéni vagy kollektív mű­vészei, saját érdekeik szerint dolgozzák ki politikai lépéseiket, a nyereség­veszteség függvényében. Azonban, nem mindig jön be a számításuk. A Demokrata Párt rövid távon veszí­tett azzal, hogy belépett a koalícióba. Most így reagál erre a veszteségre. Ugyanis a közvélemény-kutatások szerint kormányba lépésük óta csökkent a népszerűségük. Természetes, hogy így bizonyos taktikákhoz folyamodnak. A koalíció, bárhol a világon azt jelenti, hogy amíg a közös, kollektív érdekek erősebbek, mint az egyéniek vagy cso­portosak, addig a koalíció jól működik. A válság a demokrácia velejárója Amikor pedig egy csoport vagy bizonyos egyérték ambíciója túlnő ezen, a koa­líciók felbomlanak. Ez logikus. És eljö­het az a pillanat, amikor a koalíció tagjai újból a közös érdeket előbbrevalónak fogják tekinteni saját pártérdekeiknél. Addig viszont minden lehetőséget latolgatni kell, mert lehet, hogy kisebb­ségi kormány marad. Amíg azonban a kisebbségi kormány olyan politikát folytat, amely biztosítja a reformfolyamat előrehaladását, megkapja a Demokrata Párttól a megfelelő támogatást. Amikor azonban olyan politikát kezdenek foly­tatni, amely pártideológiájukat helyezi előtérbe, akkor már nem fogják támo­gatni. S abban a pillanatban a kormány vagy bukik vagy nem. Arról, hogy ebben az összefüggésben hogyan látja az RMDSZ helyzetét, Dan Pavel kijelentette: az RMDSZ-t az összes többi párt irígyli, mert hatékony politikát folytat. Ezt ellenfeleik is elismerik. Az RMDSZ koalíciós partnerei kétarcú politikát folytatnak, nem tartották be ígéreteiket. A válság és az ebből adódó feszült helyzet károsan befolyásolhatja az oktatási törvény képviselőházi vitáját és elfogadását. Végül arról szólt, hogy a PER nem­­kormányszervezetként nem szólhat bele ezekbe az ügyekbe, de, mint mondta, racionális tárgyalásokra van szükség. (MÚRE-hírcsere / Népújság) MÓZES EDITH i . NEM HAGYHATJUK SZÓ NÉLKÜL „Égbekiáltó”... tehetetlenség! „Égbekiáltó igazságtalanság: huszonegy község nem kap pénzt a megyei tanácstól!” - veri félre a harangot a Szatmárnémetiben megjelenő Infor­­matia zilei első oldalán, a cím fölött. A harmadik oldalon aztán fel is sorolja a „sorsára hagyott” huszonegy községet. Köztük van Ákos, Börvely, Halmi, Batarcs, Lajoshuta, Homoród, Szokond, Lázári, Román és magyar, illetve vegyes lakossá­gú községek. Nemzetiségi alapon tehát nem tehetett megkülönböztetést a tanács. Nevezett újság mégis megpróbál „magyar ügyet” csinálni belőle, címoldalán közli a megyei önkormányzat alelnöke, Szabó István fényképét, méghozzá olyan szöveggel, hogy pénzelosztásban ő az „élet és halál ura”, tehát az van, amit ő akar. A valóságban a pénzeket nem az alelnök, még csak nem is az elnök, hanem a tanács osztja el! Méghozzá azon községek közt, amelyek előre jóváhagyott, minden szakintézet által véle­ményezett és elfogadott tervpályázattal rendel­keznek valamilyen közhasznú beruházásra! Példának okáért ivóvízellátásra, gázbevezetésre, csatornázásra, útkorszerűsítésre. Márpedig neve­zett községek jó része (Szatmár megye közsé­geinek több mint egyharmada!) semmiféle ilyen beruházási tervet nem nyújtott be a megyei tanácshoz, tudom meg a „megyénél”.­­ Sokan még ma sem akarják észrevenni: elmúlt az az idő, amikor csak úgy a hasára ütött a polgármester és kérhetett pénzt! Mindent nagyon alaposan kell indokolni, pontos számításokkal, szakvéleményekkel. Mindenre pályázatokat kell készíteni. Elismerem, egy ilyen pályázat összeállítása, véleményeztetése, minden engedély megszerzése hosszadalmas, sok utánajárást igényel, vitázni, de még inkább lobbizni is kell. Ám ez már egy olyan világ, hogy lobbizás és menedzselés nélkül semmi sem megy igazán! — mondja Szabó István.­­ Mondhatjuk tehát, hogy említett községeket saját vezetőik zárták ki a beruházásokból, ha úgy tetszik, a fejlődésből, méghozzá azzal, hogy tehetetlenek és lusták voltak?­­ Tudom, kemény jelzők ezek, de alapjában erről van szó! Kevés, a szükségesnél jóval keve­sebb a pénz a fejlesztésekre, beruházásokra, de olyan életminőség-javító munkálatokra, mint az ivóvíz vagy a földgáz bevezetése, lehet pénzt szerezni. Aki nem csak idejében elkészíti és benyújtja az ehhez szükséges pályázatot, de ahogy mondani szoktuk, fűt-fát megmozgat érte, az a föld alól is szerez pénzt. Szerintem nem véletlen, hogy Fény, Csanálos vagy Kányaháza ebben a nehéz helyzetben is tud fejleszteni, s talál forrást az elengedhetetlenül szükséges munkálatra. Aki jobban odafigyel a dolgokra, jobban eligazodik, az már régiós és testvértelepülési kapcsolatokat is igénybe vesz a különböző fejlesztéseknél. Aki még az alapvetően szükséges fejlesztéseket is elhanya­golja, az magára vessen. Számomra nagy csaló­dás, hogy egy olyan nagyközség, mint Halmi, sem a múlt évben, sem pedig erre az esztendőre nem tett le egyetlen jóváhagyott tervet beruházásokra. Pedig az ivóvíztől az úthálózat javításáig mi mindenre lenne szükség abban az övezetben! A gáz bekötésével kapcsolatban is csak most kezdenek mozogni, hogy felásták határukat az Ukrajnából bejövő fővezetéknek. Hogy mit jelent egy ügyes, menedzser típusú polgármester, ezt Pusztadarócon és a hozzá tartozó településeken is le lehet mérni. Gamán Mihály a 96-os választások óta áll a község élén. Ez idő alatt tíz kilométer utat aszfaltoztak (jórészt a Basescu-illetékből), több kilométernyi közvilágítási hálózatot építettek, rendbe szedték a kultúrházakat, több iskolát felújítottak, jóváhagyták a gáz bevezetésére készült tervpályá­zatukat, s készül a vezetékes ivóvíz pályázata. Sokak véleménye, hogy a község legnagyobb településén, Darán korábban ötven év alatt nem fejlesztettek annyit, mint az elmúlt rövid két évben. Ma már a községhez tartozó petei határ­átkelő bejárata tisztább, mint a magyarországi oldalon lévő csengersimai! Annak a tisztasági brigádnak, takarítócsoportnak köszönhetően, amelyet a daróci polgármesteri hivatal hozott létre. Igaz, a tisztaságnak ára van, a várakozó kocsiknak fizetni kell egy bizonyos illetéket. Ám erre a törvény lehetőséget ad. Mondom a Darócon tapasztaltakat Szabó Istvánnak.­­ Igen, egyre inkább az ilyen kezdeményező, menedzser típusú polgármestereknek áll a világ, az övék a jövő. Az önkormányzati autonómia az ilyeneknek kedvez, ők tudnak egyre többet tenni az adott településért és közösségért. Aki leragad, nem kezdeményez, nem pályázik, az elveszett. Annyi minden a jó vagy rossz vezetőkön múlik, hogy könnyen megeshet: két szomszédos település közül az egyik látványosan fejlődik, a másik tönkremegy. A lakosságon, a választókon múlik, hogy ne a tehetetlen ígérgetők kerüljenek székbe! SIKE LAJOS Új sorozat 2606. szám, 1998. január 29., CSÜTÖRTÖK Ára: előfizetőknek 385, darabonként 700 lej Tel.: 222 33 08 222 58 02 222 33 24 Fax: 222 94 41 222 32 l1 Bucuresti, Piaja Préséi Libere l Adjátok vissza piacunkat! A piac az szent. A piac sérthetetlen. A piacnak van szuverenitása, helye, hagyo­mánya, s még mielőtt kitalálták volna a piacgazdaságot, voltak kiváltságai, mert mióta piac a piac, nem működött más­ként, csak a maga törvényei szerint. Marosvásárhelyi városatyáknak jutott eszébe - anno domoni 1997 - esen vál­toztatni. Ennél már az is okosabb dolog, ha valaki a Szaharában homokot vagy - üsse ki - a sarkokon jeget árul. Micsoda ötlet, kérem, a piacot szabályozni! Inkább mondd meg a Marosnak, folyjon Aradtól Nagyhagymás felé, mintsem egy piacon kialakult rendet tinta szagú rendelettel új mederbe próbált kényszeríteni. Márpedig Marosvásárhelyen ez történt. Bár nem szerepel (még) turisztikai kalauzokban, még kevésbé idegenforgalmi leírásokban, úgy hozzátartozik a városhoz, mint az egykori Lenin-arcképekhez a kecskesza­­káll. Volt KGST-piac, majd bolhapiac, ma leginkább az orosz piac névre hallgat. Civil nevén: ószer. A hadsereg téren volt, ott vert gyökeret, és hiába tessékelték ki onnan, makacsul csak ott érzi jól magát. A városatyák határozata január 3-tól zsuppolta ki innen azokat, akik hétvége­ken itt magánszemélyként kereskedelmi engedély nélkül piackereskedtek. Ők a földre terített újságpapíron áruló kispénzű ószeresek, akik fölé hamar odanőttek az ócskapiaci cápák, a már asztalokon áruló újgazdag káeftések. És hozta a piac a kólásokat, miccseseket, kocsmásokat meg az orosz áruinvázióval az oroszokat. A környék, mert lakott terület, előbb háborgott a csendért, a rendért, aztán hamar rájött, hogy ott lakni üzlet, és csomagmegőrzőket, árulerakatokat nyi­tott, szóval beépült a piac életébe, s mikor már nagyjából minden a helyén volt, a helyi tanács egyetlen rendelettel meg­­szőnyegbombázta. A töltött káposztából kivette a tölteléket, és ezzel elment az egész ételnek az íze. Hogy hétvégeken nagy volt az zsúfoltság? Igaz. Hogy sok szemét gyűlt össze? Igaz. De az is igaz, hogy a legtöbb jövedelem épp ezeken a zsúfolt hétvégeken gyűlt be a polgármes­teri hivatal kasszájába. S most a fürdővíz­zel kidobták a gyereket is. Mert igaz, rendelet van arra, hogy a zárt piactere­ken, mint amilyen az is, amelyikről ese­tünkben beszélünk, belépődíjat kell szedni, de ez ellen jogosan tiltakoznak az engedéllyel rendelkező kereskedők, hisz ők bérelik azokat a felületeket, ahol árulnak, s miért fizetnének kétszer, én pe­dig, egyszerű bámészkodó vagy akár vevő, miért fizessek? A világon hol van olyan üzlet, ahol azért kell fizetnem, hogy bemehessek? Tisztelt vár­osatyuskák, nincs itt valami bibi? Mert az ószeresek kitiltásával a piac üzlet lett. S akkor, ha vásárolni akarok vagy csak szemeim legeltetem, miért nyúlnak a zsebembe? Milyen plusz szolgáltatást kapok, amiért pluszban pénzt is kell fizetnem? Ne törjék fejüket, megmondom én: semmit. De én vagyok a nyuszi - ismerik, ugye a viccet nincs füstszűrös sapkám, ezért kell a semmit is megfizetnem. BÖGÖZI ATTILA

Next