Romániai Magyar Szó, 1998. július (10. évfolyam, 2754-2784. szám)

1998-07-15 / 2768. szám

A Postafiók az olvasók nyílt közlésfóruma. A szerkesztőség nem feltétlenül ért egyet a közölt levelek tartalmával és fenntartja magának a jogot, hogy helyszűke esetén a beküldött leveleket szemelvényesen, rövidítve közölje, esetleg csak ismertesse. Célunk az, hogy minél több levélíró minél gyorsabban nyomdatérhez jusson. A levelekben foglaltakért kizárólag a szerző felel. Ezért csak kellően megcímzett (pontos név, lakhely, lakcím, telefonszám) ellátott küldeményeket veszünk figyelembe; névtelen, hiányosan címzett küldeményekkel nem foglalkozunk! Csak tiszta forrásból , jeligével volt megrendezve immár második alkalommal a kalotaszegi fővárosban, Bánffyhunyadon, a Ravaszházban június 5-7. között a Romániai Magyar Népművészek Szövetségének munkagyűlése. A jelenlevő székely és kalotaszegi népművészek munkáinak kiértékelése után a ..Szövetség elnöke, Tankó Albert az elismerő diplomák kiosztásával is megerősítette e nagyszerű munkatalálkozó jelentőségét. Az ebből az alkalomból megrendezett eladással egybekötött kiállítás összeállítása Szakál Gizella népművész, szövetségi alelnök, valamint Pálfi Csaba kalotaszegi fafaragó munkásságát dicséri. A munkák kiértékelésénél különleges és hasznos tanácsokkal szolgáltak a magyarországi szakemberek is. Kecskési Péter muzeológus, a szentendrei Szabadtéri Múzeum részéről, Borsi Hajnal etnográfus, osztályvezető, a Magyar Művelődési Intézet részéről tiszteltek meg jelenlétükkel. A megbeszélések alkalmával hangoztatva voltak a közhasználati tárgyak, mint népművészeti hagyományőrző tágyak fejlesztése, ügyelve arra, hogy a túlcicomázás mellőzve legyen, a textil-, a kerámia-, valamint a famotívumok egymás közti nem felcserélése, megőrizvén a tárgyak hitelességét. Szó volt még egy esetleges üzlethálózat létrehozásáról, ahol első kézből sokkal olcsóbban meg lehetne vásárolni a népművészeti tárgyakat, mint másod- vagy harmadkézből az útszéli árusoktól. A vendégfogadó Kudor István (bánffyhunyadi fafaragó) javaslatára a jelenlévők megállapodtak egy olyan közös kopjafa elkészítésében, amely méltó emléket állít majd tragikus körülmények között elhunyt Laskay Sándornak, a népművészet terén is kifejtett munkásságáért. A tanácskozáson jelenlevő népművészek kellemes kiránduláson is részt vettek. Meglátogatták a kalotaszentkirályi, magyarvolkai és a gyerőmonostori református templomokat. Péntek és szombat este Zsobokon a Potyaportán voltak vendégségben. A szombat esti istentisztelet után szabadtéri zenés diavetítésen ismerkedtek a széki és a kalotaszegi népviseletekkel. A háromnapos munkagyűlés vasárnap a bánffihunyadi közös istentisztelet után a hivatalosan is megnyitott kiállítással zárult. A megnyitó alkalmával Péntek Zsuzsa és Kudor Tünde kalotaszegi cifrába öltözve, illetve Kudor Viola szilágysági népviseletben, népdalokkal szórakoztatták a jelenlevőket. VAS GÉZA Kolozsvár Székelyföldön a bukaresti „adys” kisdiákok Szovátán töltötték a múlt tanév utolsó hetét a bukaresti Ady Endre Líceum elemistái. Az egyhetes erdélyi „erdei iskolára” immár harmadszorra került sor a Teleki Oktatási Központban, ahol s annak környékén ugyancsak jól érezték magukat kisdiákjaink. Hisz volt mit látniuk, tanulniuk. Az 1777 m magas Mezőhavas lábánál fekvő Szovátafürdőn nemcsak a heliotermikus Medve-tavat, de a sósziget és az erdő együttlétezését is megcsodálhattuk. És megismerhették a csodaszép nyáreleji erdőben a fafajokat, cserjéket, a tisztásokon a növényzetet és a virágokat, de azok apró élőlényeit, ami mind-mind feledhetetlen élményt jelentett számukra a karcolások, bogár- és szúnyogcsípések ellenére is. Láthatták a hegy mögül előbukkanó felkelő napot, „megtapasztalhatták” a friss földszagot árasztó mezőt, de azt is, miként dolgozik, izzad a mezőn a földműves ember, hogy kenyerünket biztosítsa. A természetvédelemre alapozó tanulás mellett tanévzáró ünnepséget is tartottunk. Elemistáink közül szinte mindenki jutalomkönyvet kapott, s játékokat is, melyek számát csak gyarapította az azadomány, amelyet a magyarországi Szászhalombatta Szivárvány óvodájának éppen ott-tartózkodó igazgatónőjétől kaptak, akinek ezúton is köszönetet mondunk. Emlékezetes, tanulságos, de több szempontból is fontos hetet tölthettek tanulóink Erdélyben. A főváros kőrengetegébe kényszerült gyermekek felszabadultak, mondhatnánk, hogy „otthon” érezték magukat, hiszen kapcsolatuk Erdéllyel, a magyarsággal bizony egyre ritkább mostanában. Kevesen töltik vakációikat a Kárpátokon túl. Talán ezért sem ártana - a pedagógiai, ökológiai megfontolásokon túl - rendszeresebbé, állandóvá tenni a bukaresti Ady Endre Líceum és a Teleki Központ, de elsősorban az erdélyi magyar iskolák közötti kapcsolatot. Mert ne feledjük, magyarságtudatuk erősítésében olykor az iskolai-szülői „tanításnál” is fontosabb a maradandó élmény, a kötődés a szülőföldhöz, még akkor is, ha gyermekeink zöme a fővárosban született, ott él, nevelkedik. S tovább menve, a testvériskolai kapcsolat kiépítése az erdélyi iskolákkal, sőt a magyarországiakkal is a szovátainál is nagyobb szellemi-lelki „hasznot” hozhatna diákjainknak, de nekünk, tanügyieknek is... Egyébként elemistáink már június közepén Szovátán „kikötötték”: jövőre találkozunk ugyanott. Valószínűleg úgy lesz. de jó lenne, ha a 180 éves bukaresti magyar iskola több ilyen jellegű kiruccanással erősíthetné kapcsolatait Erdéllyel, az anyaországgal. : n: ■ FERENCZ ROZÁLIA tanítónő, Bukarest A „brémai muzsikusok” A ‘89-es változás óta egyházaink számára lehetőség adódott külföldi testvérgyülekezeti kapcsolatok felvételére. Örömmel éltünk ezen lehetőséggel, ezáltal is szolgálva egyházunk jó előmenetelét, így került sor rá, hogy a németországi Krefelből a dániai Sonderborgba haladva napokat töltöttünk Németország északi részén. Utunkban átutaztunk Európa legsűrűbben lakott nagy iparvárosain, a Ruhr-vidéken, amiből mi csak annyit láttunk, hogy az autópálya zöld vetések, ligetek közt hullámzik, jobbra-balra a letérő táblák a nagyvárosok neveivel: Dortmund, Essen, Düsseldorf. Időnként festői parkolóhelyek tették kellemesebbé az utazást. Óh, azok a gyönyörű északi pihenőhelyek! Képzeljünk el egy 50-60 úr területet, magas fákkal, frissen vágott pázsifűvel. Kellemes asztalok, lócák, szeméttartók, folyóvíz és különféle rendszerrel működő, csillogó, tiszta „Herren - Damen” feliratú építmények. Ahogy közeledünk Bremendamen nevű tartományi jogú település felé, eszünkbe jut unokáink kedvenc meséje a Grimm-testvérek mesegyűjteményéből: „A brémai muzsikusok története”. A megöregedett, meggyengült, elűzött szamár találkozik hasonló sorsú kutyával, cicával, kakassal, összeszövetkeznek, hogy elmennek Brémába muzsikálni. Mivel szeretik és segítik egymást, szerencse éri őket, és sorsuk jórafordul. Bréma felé közeledve a dübörgő, nagy forgalmú autópálya jobb oldalán megjelenik a városjelző tábla, a „muzsikusok” rajzával, ahogy a szamár, a kutya, a cica és a kakas egymás hátán állnak. Megható és könnyet csal a szembe, hogy egy ilyen nagymúltú, félmilliós híres világváros jelképe ez a gyerekmese! A várost 788-ban alapította Nagy Károly császár. A Wesser folyónak az Északi tengerbe ömlésénél van egy 57 km-es tengeröböl, itt található az óriási kikötő. Hercegi és érseki központ volt, de 1522-ben protestáns lett. Az 1200- as évektől a Hanza szövetségbe lépett. 1815-től „Szabad Hanza város”. Nagy területen fekszik a folyóparton, de az Óváros aránylag kis helyen, könnyen bejárható. A központi hatalmas tér, a Markt legnagyobb épülete az 1404-ben épült emeletes Városháza, piros téglás falaival, homlokzatán rengeteg szoborral. A parkolóból ultramodern, fedett üzletsoron átsétálva jutunk el ide. A templom házánál, a Városháza jobb oldalánál működő pince-vendéglő bejárata előtt megtaláljuk a „muzsikusok” szobrát. 1953-ban készült sárgaréz szobrot patina lepi be, csak a szamárka két első lába csillog a gyermekek simogatásától. Előtűnik az óriási rét, szemben a gyönyörű piros épületek, a gótikus Börze, a Kereskedelmi Csarnok, főposta stb. A tér egyik sarkában tarka napernyős fehér asztalok, zsúfolva vidám turistákkal, békebeli hangulat... Balra az 1870-ben épített evangélikus Dóm, impozáns, kéttornyú gótikus épület. Ámulva nézelődünk és halljuk, hogy szól a muzsika. Magyar cigányzene. Jól kivehető a dallam, a mindenki által ismert nóta: „Édesanyám is volt nékem, keservesen nevelt engem...” Álmélkodva közeledünk és látjuk, hogy három muszikus zenél: egy harmonikás, egy hegedűs és egy gitáros. Az asztalok között állnak. Kellemes és szép ez a melódia, ott messze északon, ahol a nevetgélő turisták, északi népek talán nem is tudják, mi az, hogy magyar! A zenészekhez megyünk és megszólítjuk őket. Honnan tetszettek jönni? - Süntem din Bucuresti - hangzik az öntudatos válasz. Örülnek, hogy mi is romániaiak, földiek vagyunk, és tiszteletünkre rázendítenek a Ciocarliára. És románcok, domnák, hallgatók, csárdások, hórák dallamait halljuk még sokáig, míg végigsétálunk a térrel szembeni kis utcákban. Bámulatos élmény számunkra ez az oly távoli, kikötőkereskedő város itt, Északon. Arrébb a modern részben nagyforgalmú áruház előtt tolókocsiban ül egy fiatalember, valami elektromos orgona félén szólaltatja meg a hangokat. Ez is ismerős melódia. A ‘60-as években énekelt slágerek: „Mint hosszú copfos kisleány...”, majd „Azok a szép napok, ha rájuk gondolok...” Megszólítjuk a fiatalembert magyarul, de az valamilyen szláv nyelven felel, meglehetősen mogorván. Íme, magyar nótákat muzsikálnak a nem magyar muzsikusok Bréma főterén 1997 nyarán! Újra a meseszobor elé érünk és elgondolkozunk: nem lenne-e jó, ha mi, szegény kisemmizett, tönkretett, elmaradott népek itt fenn, az északi Kárpátokban egymást segítve élnénk, mint a mesebeli figurák, kiknek szobra a jóság és a segítőkészség szimbóluma lett? Hátha sorsunk is jobbra fordulna így! Végül találunk egy magyarul beszélő székely származású urat is, aki jótanácsaival segített. Megint nyár van. Vajon mi a helyzet Bréma Szabad Hanza város főterén? ÁBRÁM SÁRKÖZI LIDIA Szatmárnémeti Ismét az ócskapiacon Középiskolás koromban a nyári vakációalatt hajnaltól estig dolgoztam a hóstátiaknak. Tudták, hogy széki vagyok és értek a mezőgazdasági munkához. Ami pénzt kerestem, vasárnaponként kimentem az ócskapiacra és megvásároltam magamnak a télire való lábbelit és ruhaneműt. Ősz felé hazamentem Székre, és felkérezkedtem a cséplőgépre dolgozni anyám helyett, így biztosítva volt a télire való kenyér is a nyolc tagból álló árváknak. Harminckét évig dolgoztam, és a rendszerváltás után két évvel hamarabb kerültem nyugdíjba a feleségemmel együtt. Mindig arra számítottunk, hogy mint nyugdíjasok kirándulni fogunk, színházba és operába is ellátogatunk. Azonban hamar rájöttünk, hogy nyugdíjasként életünk nyomorúság, mert én 480 ezer lej nyugdíjam még a havi kiadásokra sem futja. A gáz, víz, viilary és a többi kiadások kifizetése után már rendesen éhezünk. Hol van a boldog nyugdíjas kor? Igaz, vannak fiatalok is, akik talán még nehezebben élnek. Az üzemek megszűnésére, a sok elbocsátásra, a mezőgazdaság lezüllesztésére, a sok spekulációs túlkapásra nálunk sokan már fel sem figyelnek. Nemrég hallottam a rádióban, hogy nagyrabecsült vezetőink, a miniszterek, államtitkárok, képviselők, szenátorok új fizetése 9 és 13 millió között van. Vajon közülük hánynak van már üzlete, gyáregysége, több épülete? Ezeken kívül az ingyenes utazás... Úgy látszik, az aranykorszak után sokak számára eljött a gyémántkorszak. Azonban sokan éheznek. Sosem hittem volna, hogy megérem azt az időt, amikor nem lesz pénzem hazautazni vonattal 40 km-re. Igaz, szüleim valamikor gyalog jártak Kolozsvárra napszámra dolgozni, és sokszor még árut is vittek a piacra eladni. Azt is látom, hogy a 45-50 év körüli embereket már fel sem veszik munkára. A falusi ember csak ül az árnyékban, mert nincs mivel megművelje a földet, s az, aki több búzát termeszt nem tudja eladni, mert tisztelt vezetőink inkább megveszik a külföldi gabonát, hiszen azon nyerni lehet. Hol vagy demokrácia? Merre vagy Európa? BÖDÖR ANDRÁS Kolozsvár i szál A gyilkos galóca és Dr. Zsigmond Győző felhívása (Postafiók, május 13.) a gombaárusítással kapcsolatban nagyon időszerű. Az a bölcs tanács, néphit, hogy minden gomba jó gomba, csak az ember go■ romba félrevezető lehet. Ha az ember nem goromba, a gyilkos galóca akkor is öl. A közeljövőben sem lesz fogyasztható, gyógyszer sem készül belőle. Csakugyan nem a bolondgomba öl. Az emberi butaság mellett a gyilkos galóca is. A bolondgombák idegmérget tartalmaznak, mérgezők, de ritkán okoznak halálos mérgezést. A gyilkos galóca sejtmérget tartalmaz, és gyakran halálos kimenetelű a mérgezés. A gyilkos galócának a bocskoron kívül gallérja és fehér lemezei is vannak, alaposabban csak az erdőben lehet felismerni. A gombaszakértő-képzést sürgősen el kellene kezdeni, nem csak a piacokon, hanem minden helységben, ahol gombát gyűjtenek. Országosan meg lehetne oldani, megyeközpontonként szervezni a tanfolyamokat. A piaci árusítás betiltása miatti zugárusítás és házalás nagyon veszélyes. Az Erdélyi Gombász Egyesület létrehozása nagyon jó ötlet, megoldható mint az Erdélyi Múzeum Egyesület egyik szakosztálya. Az első (halálos) gombamérgezés után megjelennek a médiákban a „gombaszakértők” magyarázatai, hogy a fogyasztott gomba nem is volt olyan mérgező. Néhány „modern” babonával igazolják a mérgezés okát, ahogy az előző években is tették. Vidékünkön az idén is megjelent a gyilkos galóca. A nyersen mérgező piruló galóca árusítása azért veszélyes, mert vannak átmeneti, hasonló példányok a mérgező párduc galócával. Benedek Gyula a Postafiókban (június 10.) újból felhívja a figyelmet erre az (élet)veszélyre. Plakátok vannak az orvosi rendelőkben, s a piacokon eddig is voltak, de ennél sokkal többet jelentene, ha az orvos és az egészségügyi személyzet ismerné a mérgező gombákat. A tanügy is sokat tehetne a mérgezések megelőzéséért. Az elemi és a középiskolai tankönyvekben a kalapos gombák leírása elég zavaros. Megkérdeztem a biológia tanárokat, orvosokat, gombászokat, hogy hogyan is néz ki a gyilkos galóca. A válasz: az a piros kalapú, fehér pettyekkel. Sajnos, sokan összetévesztik a légyölő galócával, a „mesegombával”. A statisztikai adatok a halálos kimenetelű gombamérgezésről ijesztőek; a halálra ítélt mérgezett gyerek látványa nagyon megrázó. Egy emberi élet elvesztése is sok! A gyilkos galóca mérgezésére 1984- től gyártanak gyógyszert, amelyet, ha azonnal a mérgezési tünetek megjelenése után veszünk be, megmentheti életünket. Sajnos, nálunk még nem forgalmazzák, mert nagyon drága. HORBER PÁL Nagyvárad gyobb baj, hogy a fajok eltűnésének gyorsasága jóval meghaladja az eddigi természetes kihalási sebességet. Bolygónk édesvízi rendszereinek épségét és lakóit az emberi tevékenységek és kölcsönhatásaik fenyegetik. A fakitermelés, a bányászat, a mezőgazdaság, az iparosítás és az urbanizáció oly módon változtatja meg a szárazföldi és a vízi élőhelyeket, hogy azok egyre kevésbé tudják fenntartani az életet, betölteni ökoszisztémás feladataikat. Az ember tevékenysége eróziót éskiülepedést okoz, pusztítja a folyó menti növényzetet, megváltoztatja a vízáramlatot és a hőmérsékletet. Az ipari és kommunális hulladékok vegyi szennyezést okoznak. Növényvédőszerek és gyomirtók szivárognak a folyóvizekbe. Túl sok szerves vegyület és tápanyag kerül a vizekbe (nitrogén, foszfor), elszaporodik a nemkívánatos növényzet, alga. Ezek kivonják a víz-, bőr a vízi lényeknek oly fontos oldott oxigént. Egy másik nagy veszély a duzzasztógátak. Ma már 38 ezernél is több nagy vízlépcső található a világon. Az általuk okozott bajok nagyobb távolságra juthatnak el, mint a víz. A múlt év szeptemberében kezdtük meg a FOLYÓFIGYELŐ MÉRŐLÁNC kialakításának folyamatát a Nagyküküllő menti településeken élő kollégákkal. Részt vettek Varság, Sikaszó, Zeteváralja, Zetelak, Székelyudvarhely, Bögöz és Székelykeresztúr képviselői. Hétvégeken öt képzést tartottunk, magyarországi és helyi szakemberek segítségével. Elsajátították a civil szervezetek csínját-bínját, gyakorlati és elméleti eljárásokat a folyófigyeléssel kapcsolatosan. Nagyon fontos, hogy gyerekek segítségével történt mindez. Nekik kell kellő ismerethez jutniuk, hogy tevékenységeik során unokáik legalább ilyen állapotban örököljék a Küküllőt. Az utolsó találkozó, mely egyben mérleg is volt, június 6-án zajlott. Meghívásunkra minden polgármesteri hivatal képviselőt küldött, jelen voltak a gyerekek és vezetőik is. Ez bizonyítja, hogy nyitottak a kapuk egy új szemléletmód kialakításához a Nagyküküllő menti településeken. A jelenlevő 44 felnőtt és gyerek „magáévá tehette” folyónk gondjait, fájdalmait. Úgy gondolom, beindult a kezelési folyamat is. Köszönöm a kedves kollegáknak, gyerekeknek, hogy együtt dolgozhattunk; bízom benne, hogy nem hiába. Mindannyian tenni fogunk azért, hogy sebei gyógyuljanak, hogy együtt élhessen velünk és mi együtt élhessünk az életet adó folyónkkal, a Nagyküküllővel. VINCZEFFY IRÉN Független Öko Klub Székelyudvarhely Európai mérce? Megszokott dolog nálunk az országban, hogy minden évben május utolsó szombatján változik a vonatok menetrendje. Van, amikor az utasok örömére, de többször azok elégedetlenségére. Aztán, ahogy sikerül ez a változtatás, úgy mennek egy évig a vonatok. Minden évben valami új is van. íme, ebben az évben mi újat hozott a menetrend, nálunk, Marosvásárhely és Déda között! A falunktól 49 km-re levő megyeközpontig 2 órát megy a személyvonat, vagyis 25 km/óra sebességgel közlekedik. Talán már az európai normákhoz igazították? Az illetékesek azt állítják, hogy rossz a vasúti pálya. Lehet, igazuk van, nem vonom kétségbe szavaikat. De miért kellett ennyire elhanyagolják azt a vasutat, ahol még 10 évvel ezelőtt naponta 50 vonat közlekedett? 50 km-en csak két állomás maradt, a többi csak megálló. A szakaszon az épületek teljesen tönkrementek. Régebb a vasútnak volt egy virágos kertje, és voltak asszonyok, akik ezeket gondozták. Mindez ma csak régi szép emlék. Általánosságban úgy néz ki ez a vasút, a maga minden vagyonával, mint a versbeli Pató Pál gazdasága. De maga a szállítás sem valami rózsás, havonta, egyik napról a másikra emelik az árakat. Vajon még meddig? Napok telnek el, és nem megy el egyetlen tehervonat sem. Azért vannak érdekes dolgok is a vasút sok adóssága és nagy szegénysége ellenére. Például az utolsó sepregető is annyit keres, hogy egy orvos, mérnök, tanár fizetése szóba sem jöhet mellette. Ha még azt is figyelembe vesszük, hogy nyugdíjuk az alapfizetés 100%-a, és évente 24 igyenjegy! Nem marad más hátra, csak a következő kérdés: hol marad azok elismerése, akik elvégzik az egyetemet? Sehol. Mi így is, úgy is megyünk Európába: egy lépést előre, kettőt hátra. SZILÁGYI JÓZSEF Magyar: Égető időszerűség Különös bírálat jelent meg az RMSZ június 10-i számában, „Aki a virágot szereti..., nem biztos, hogy profi kertész” című cikkben, ahol a sorok szerzője a közelmúltban megjelent „Hargita-hegység” útikalauzt „félretájékoztatással” vádolja.. Mindenek előtt a végkövetkezetetésével szeretnék vitába szállni, mely szerint: nem fontos futószalagon gyártani a turisztikai kiadványokat, van bóvliból mostanában elég, írja ezt a cikk szerzője akkor, amikor mindnyájan tudjuk, hogy csaknem egy évszázada nem jelent meg magyar nyelvű turisztikai kalauz a Hargitáról, sőt, még románul sem a Görgényi havasokról. Generációk haltak ki és cserélődtek ki azóta, amióta a természetjárók sajnálatára csak szóbeli útmutatások, és, jobbik esetben, a tájat ismerők kíséretében, amolyan apáról-fiúra szálló mesterségként sikerült ellesni e csodás tájak szépségeit... A ‘89-es forduló után kellett volna ilyenszerű kiadvánnyal próbálkozni, de nem volt rá vállalkozó. A legilletékesebbeknek erkölcsi kötelességük lett volna megfelelő szakembereket toborozni, hiszen a kíméletlen bíráló maga a Csíkszeredai CSTTE alelnöke, aki a könnyebb utat választja: nem alkotni, hanem csak bírálni próbál. És milyen kicsinyes eszközökkel! Válogatott példáival, kipécézett és vitatható elírások fitogtatásával azt állítja, hogy a jobb sorsra érdemes kezdeményező, aki elsőnek merte vállalni az információ szinte teljes hiányában és a magyar szakirodalom elérhetetlenségében, és az azzal járó bizonytalanság kockázatával most már magyarul mérgezi hatványozottan ismereteinket, nyelvünket. Elsősorban üdvözölni kellene a tényt, hogy megtört a jég a jelenlegi könyvstandokon az ezrével megjelenő silány és legtöbbször a ponyvairodalom mellett, végre egy ilyen közhasznú tájékoztatás is megjelent. Ez már egymagában, méghozzá tartalmában és kivitelezésében is dicséretre méltó jelenség, megérdemelne egy-két elismerő mondatot. Feltűnően jó és kitűnő minőségű térképe kétségtelenül meszsze maga mögött hagyja a nemrég már 50 könyvecskét kitevő „Muntii Nostri” sorozat bármelyikét (...). Szeretném megemlíteni, hogy annak ellenére, hogy az említett cikk írója szerint nincs olyan oldal, amelyben ne lenne hiba, a bírálata alig tesz ki pár sort és mégis alig van olyan bekezdése, amely ne tartalmazna a rosszindulatú fejetegetésein kívül annál több hibát. Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy a helyes észrevételeket nem kellene figyelembe venni egy következő kiadásnál, vagy akár ne próbálkozhatna meg egy „mindentudó” vállalkozó egy másik könyvvel, de az, hogy „nem látni a fától az erdőt”, megengedhetetlen! KISS JÓZSEF Kolozsvár # Hasznos tanácsokkal szolgáltak # Egyhetes „erdei iskola” # Nagy területen fekszik # Már rendesen éhezünk # Nem a bolondgomba öl! # Tragikus pusztulás az édesvízi fajok körében # Az épületek teljesen tönkrementek # Dicséretre méltó jelenség # lesi Életet adó Nagyküküillő Az emberek általában nem tudják, hogy mennyire sérülékenyek az édesvízi környezetek. Mint biológiai javak, az édesvízi rendszerek gazdagabbak és veszélyeztetettebbek az átlagosnál. Az összes állatfaj 12%-a az édesvizekben él. Tragikus pusztulás tapasztalható az édesvízi fajok körében szerte a világon. A kipusztult és veszélyben levő fajok nagy számánál is na m ' r W--' , : ! .. • /*‚ , . . : *-kr ' • * a ” v. 11 » ‚i io\ q 1 s ' 'i— i ■ / ! j ■ , @*v • •ntK r*' N\ J ! 1 Küldjétek 3 rajzot! Mai számunkban a maroshévizi OLTI ILONA KRISZTINA (12 éves), a szecselei REGMÁN EDINA (6 éves) és a szentegyházi SZŐCS EMESE (7 éves) munkáit közöljük, következő alkalommal az aranyosgerendi Pál Zsigmond László (8), a komandói Román Ferenc Csaba (8) és a radnóti Csepel Szilárd (9) egy-egy rajzát “állítjuk ki” rovatunkban. Küldjétek továbbra is a címünkre a legjobb gyerekrajzokból: Romániai Magyar Szó, 79776 Bucuresti 33, Piata Presei Libere nr.l, sector 1, Gyereksarok.