Romániai Magyar Szó, 2001. május (13. évfolyam, 3757-3786. szám)

2001-05-02 / 3757. szám

Kevés a száz nap az ítélethez (Folytatás az I. oldalról) magyarok jogállásáról szóló törvényter­vezete. A dokumentum a Magyarországgal szomszédos országokban, finoman fogal­mazva, vegyes fogadtatásban részesült. A bukaresti vezető napilapok, elsősorban az Adevarul és a Romania libera, mintha csak az Ön szájából vette volna ki a szót, a kezdeményezést példaértékűnek és román szempontból is követendőnek véle­ményezi! Mások a Kis Antant, de inkább a Bukarest-Pozsony tengely újjászületéséről szónokolnak, de a román vezető politi­kusok sem tudnak átlépni árnyékukon. Többek között attól tartanak, amitől egyébként az erdélyi magyarság egy része is, hogy románok milliói hirtelen majd magyaroknak vallják magukat, a kor­mányfő pedig, ami ugyanabból a „félelem­ből” ered, arra kíváncsi, hogyan fog kinéz­ni a magyarság-detektor. Mi lesz ebből a vitából?­­ Arra a kérdésre, hogy létezik-e vagy sem egy Bukarest-Pozsony tengely, hogy egyál­talán a két főváros egyeztette volna a státustörvénnyel kapcsolatos álláspontját, nem tudok válaszolni, mert ezzel kapcsolatos konkrét bizonyítékaim, de még csak inforr­mációim sincsenek. Meglehet, nincs egyébről szó, csak arról, hogy a két kormány valahol­ ugyanarra a következtetésre jutott, füg­getlenül egymástól ugyanazokat az esetleges félelmeket fogalmazta meg kisebbségei törekvéseivel szemben. Tréfásan azt mond­hatnám: ha egyáltalán létezik egy Bukarest- Pozsony tengely, akkor nekünk is létre kell hoznunk egy Kolozsvár-Komárom, vagy Marosvásárhely-Dunaszerdahely tengelyt! Ismerve a hazai sajtót, meglehet ezt az ötletemet majd fel is kapja, hiszen „aktuálissá" válhat. Hiszen függetlenül mindettől, épp néhány napja beszéltünk Bugár Bélával arról, hogy hamarosan meghívásunkra két-három napra idelátogatnak... egy eszmecsere erejére. De ez nem a státustörvényről szólna, hanem arról, hogy megosszuk kisebbségi politizálásunk, kormányzási tapasztalatainkat. Nekünk volt, nekik viszont van már e téren bizonyos gyakorlatuk, amelyekről érdemes beszélgetnünk, egyeztetnünk... Ami a státus­törvényt illeti, észre kell vennünk azt, hogy függetlenül tartalmától, van egy szimbolikus üzenete is: a magyar állam, a magyar kor­mány, a magyar országgyűlés egy olyan jogi aktust fogad el, melynek hatása kiterjed a más, pontosabban szomszédos országokban élő magyarokra. A tiltakozás lényegében ez ellen a szimbolikus üzenet ellen irányul, ez az, ami bizonyos körökben és szinten fenntar­tásokat eredményez. A szimbolikus üzenet tényleg létezik, többek között az erdélyi magyarság felé is, amely azt pozitív, bátorító jelként fogja fel. Annak jeléül, hogy a magyar állam figyelme iránta egy ilyenszerű törvény­ben is testet ölthet. Az elutasítás, illetve a jó fogadtatás lényegében nem a törvénytervezet konkrétan lebontható kihatásaira vonatkozik. Nagy mértékben érzelmi mind a pozitív, mind a negatív fogadtatása a vitára bocsátott szövegnek. Az ellenérvek, amelyeket sajtó­ban vagy egyelőre nyilatkozatokban felhoz­nak, nem igazán állják meg a helyüket. Mind a román - és ez érdekel most bennünket -, mind a szlovák állam odafigyel a határain túl élő nemzettársaira. Ösztöndíjat osztogat, határátlépési, de egyéb kedvezményekkel is támogatja a határon túli románokat. Az idei költségvetésben, amelyet az RMDSZ is megszavazott, az is benne foglaltatik, hogy nevesített besszarábiai lapoknak támogatást nyújt Bukarest. Hogy arról ne is beszélünk, hogy 1998-ban megszületett egy, a 150/1998- as törvény tíz és valahány cikkellyel, amely pontosan a határon túl élő románság támogatásáról szól, amelynek értelmében születik egy, ezzel­ a kérdéssel foglalkozó intézet is. Igaz, ez nem egy amolyan nagy kerettörvény, de a jellege, a célja ugyanaz, mint státustörvényé. Ezek szerint mi, romániai magyarok is nyugodtan beszélhetnénk diszkriminációról a határainkon kívül élő románokkal szemben, hiszen ők például komoly kedvezményekben részesülnek állampolgársági ügyekben, tanulmányi, kulturális és egyéb természetű támogatásban, de nem csak... De ezt mi nem nehezmé­nyezzük, természetesnek tartjuk, ha minket is ugyanazon mérce szerint ítélnek meg, bár ezek összege sokszor jóval nagyobb, mint ami kijár az itt élő akár román, akár magyar nemzetiségű állampolgárnak. Joggal úgy fogjuk fel mindezt, mint a román állam gondoskodását a más országokban élő románokkal szemben. És akkor? Nézzük csak meg tehát a román, de akár a szlovák törvényeket is e tekintetben! Vajon nem ugyanazt, néha többet adnak, mint a státus­törvény? Kimutathatóan igen. A románok kettős állampolgárságot és az azzal járó jogokat biztosítják a besszarábiaiaknak, a szlovákok pedig meghatározatlan időre munkavállalási jogot a külföldön élő nem­zettársaiknak - amint arról az MTI jelentése alapján az RMSZ is tájékoztatta olvasóit. Az érzelmi alapon kialakult fenntartásokat jó lesz lebontani, egyértelműen tárgyalásos, és mindenképpen az észérvek alapján. Amire nemcsak a román, hanem a magyar kor­mánynak is nyitottnak kell lennie, ha nem egyébért, akkor azért, mert egy ellenséges közegben a státustörvény előírásainak alkalmazása mindenképpen nagy nehéz­ségekbe ütközne, egy barátságosban viszont a várható eredményekkel járhatna. • Mint hírül adtuk, a csángó kisebbségi kultúra védelméről fogadott el jelentést az emberi jogok érvényesítésére felügyelő Európai Tanács kulturális bizottsága, amivel megnyílik a lehetőség arra, hogy a jövőben a kérdés nemzetközi politikai fórumok elé kerüljön. A döntést hevesen ellenezte a Nagy-Románia Párt jelenlevő elnöke, de a román sajtó sem hagyta szó nélkül. Többek között olyasmiket írt, hogy a csángóknak nincs is anyanyelvük, vagy hogy ezzel egy újabb magyar enklávé születését erőszakolnák ki.­­ Számunkra, és ez a legfontosabb, a csángók magyarok. Természetesen azok a csángók, akik azt az ősi magyar nyelvet még beszélik, amelyet olyan szépen megőriztek. Vitatkozni sok mindenről lehet, de csak akkor, ha hozzáértéssel közelítjük meg a témát. Filológusként jól ismerem a kérdést, annak egész történetét, jól tudom, hogy a csángók által beszélt nyelvnek sajátos helye van a magyar nyelv egészében. Ez az egyetlen népcsoport a magyarságon belül, amelyet a történelem hosszú időre elszigetelt a nemzet többi részétől, mi több, a történelem kény­szere sokszor arra késztette a csángókat, hogy maguk is bezárkózzanak. Viszont épp ennek köszönhetően egy nagyon szép, archaikus magyar nyelvet őriztek meg, így ma is úgy beszélnek, ahogy századokkal előtte talán az egész magyarság. Jól ismert tény ma az, hogy a csángók nyelve, népdal- és mesekincse, népi szokásai kimeríthetetlen tárház a kutatók számára. A csángók nyel­vükben, néprajzilag végül is különböznek az erdélyi magyaroktól, de csak abban, hogy egy korábbi nyelvi és kultúrállapotot őriztek meg. Tudják ezt jól mindazok, akik tudományos igénnyel nyúltak a kérdéshez. Sajnos, a román társadalomban nem ezek a hangadók. Emiatt igen régen megkezdődött mesterséges asszimilációjuk, számuk, azoknak a száma, akik ma csángóknak vallják magukat, csökkenőben. A folyamat leállítása, netán megfordítása érdekében sajnos, az­ elmúlt évtizedben sokat nem igazán tudtunk tenni. Képtelenek voltunk akár annyit is elérni, hogy a magyar nyelv- és irodalmi órák helyet kapjanak tanrendjükben, azt, hogy anya­nyelvükön tanulják meg a betűvetést, az olvasás műveletét. Pedig csak annyit kértünk, hogy csakis azok, akik akarják, akik önszántukból így döntenek, megismerhessék némileg magasabb szinten anyanyelvüket. Ráadásul mindahányszor, amikor úgy nézett ki, hogy megtörik a jég, valahol és valakik mindig keresztbe tettek, főleg azzal, hogy a hely­belieket megfélemlítették. Jó tehát az, hogy egy tekintélyes nemzetközi fórum felhívja helyzetükre a figyelmet. Akik pedig most há­­borognak azon, hogy az Európa Tanácsban ez most téma lett, azoknak csak annyit mon­danék, hogy magyar anyanyelvű emberek számára még azt sem engedték meg, hogy a magyar írást és olvasást elsajátítsák. A csángókra irányított nemzetközi figyelem egyébként azért is fontos, mert ez nemcsak etnikai, hanem vallási kérdés is. És mint ilyen, kényes a maga nemében. Hiszen tudjuk azt, hogy az erdélyi katolikus egyháznak sajnos nem volt és nincs beleszólása ebbe, mert nem tartozik a hatáskörébe... Márpedig a csángóknak a legfontosabb azonossági jelük környezetükkel szemben nem is annyira a nyelv, mint inkább katolikusságuk. Számukra ma is rendkívül fontos tehát a vallási hova­tartozás. Igen sajnálatos ezért az, hogy az ottani katolikus egyház mindenfajta szertar­tása román nyelven zajlik, ami nem néhány éves, hanem több évszázados gyakorlat. Ebből egyértelműen meg lehet állapítani, hogy egy asszimilációs eszközzel állunk szemben. Méghozzá olyannal, amellyel nagyon nehéz felvenni a harcot. Igazán a Csángóföldön érvényes a Reményik-féle szintagma: templom és iskola. A csángók sem az egyikhez, sem a másikhoz nem juthatnak hozzá anyanyelvükön. Ha Erdély­ben a templom és iskola szimbólum, akkor Moldvában szó szerint érthető fogalmak... A templom és az iskola végül is kulcskérdés a csángók magyar önazonosságának megőr­zésében. Az Európa Tanács kulturális bizott­ságának döntése, az a tény, hogy immár a nemzetközi figyelem is a Csángóföldre irányul, meglehet jó hatást vált ki. Hang­súlyoznám, azon csángók esetében, akik magyarnak vallják magukat és azok is akarnak maradni, részben átjutnak a helyhatóságok, a pénzügyek és a sztereo­típiákban való gondolkodás buktatóin. Az is igen jó lenne, ha további lépésként nagyobb szerepet és erőteljesebb visszhangot kapnának a sajtóban, majd a közgondolkodásban , hisz a vita nem csupán a részletek tisztázásában segítene, hanem abban is, hogy a dokumentum ne maradjon az Európa Tanács gyorsan láttamozott feladata a kormány háziolvasmány füzetében. A gyakorlatiasítás azonban csak úgy történhet meg, ha az önkormányzatok nem csupán tudomásul veszik, átszaladják, hanem részleteire le is bontják és helyi megközelítésűvé teszik a dokumentumot, a tanácsosok pedig nem csupán elgondolkodnak fölötte, hanem küzdenek is a benne foglaltakért. Persze, az igazi változásokig még unokáink is rengeteg seprűt fognak vásárolni és sok-sok pecsét kerül majd a legkülönbözőbb receptekre. De talán előbb-utóbb, egyiket-másikat csak beváltja valaki... Seprű, Viagrával (Folytatás az I. oldalról) Románia patikáit Volkswagennel és Viagrával bejáró csinos ügynök-doktornője és a vesszőseprűkkel házaló, mezítlábas, öreg cigányasszony között. Ez az elvi álláspont sajnos, nem derül ki ilyen egyértelműen a Nastase-kormány által most elfogadott, a cigányok helyzetén javítani óhajtó tízéves stratégiai elképzelésekben, noha ez az első olyan dokumentum, amely az eddigieknél jóval szélesebb ölelésben próbálja összegezni a tennivalókat és különböző területekre lebontva épít be már máshol is sikerrel vagy sikertelenül kipróbált módszereket. Ennek ellenére a tucatnyi fejezetben leírt célok és szempontok nagy lépést jelenthetnek előre, amennyiben legalább mm I ■ t ■ , ij * ■ Április 28-30 ■ Fővárosi lapok, hírügynökségek nyomán: A miniszterelnök azzal a­­TOViladl Stilaiban büntette meg Ion Antonescu államtitkárt, aki jelen volt a Hustler bemutatóján, hogy dolgozzon ki pornográfia ellenes törvényt (Adevarul). ■ A romániai rektorok nem fogadják el azt, hogy etnikai alapon egyetemeket hozzanak létre (Adevarul). ■ Az Ukrajnában élő románok szeretnének egy, a határon túli magyarok jogállásáról szóló jogi aktushoz hasonló törvényt (Curentul). ■ Az RMDSZ Maros megyei szervezetének volt elnöke, Kincses Előd bepereli a román államot (Curentul). ■ A konstancai Telegraf napilap szerkesztőségében a Ceausescu idejére emlékeztető házkutatást tartottak (Ziua). ■ Négy minisztérium szakemberei tartják megfigyelés alatt a nagybányai Aurul vállalatot (Ziua) ■ A Tricolorul lap még megjelenése előtt meghalhat. Vadim hazafiai nem nyitják ki bukszájukat (Ziua). ■ Négy földrajzszakos bukaresti egyetemista pille palackokból épített tutajon végig akar hajózni a Dunán (Ziua). ■ Geoana külügyminiszter máig sem mondott ki határozott véleményt a határon túli magyarok jogállásáról szóló törvénytervezetről (Jurnalul national). ■ A csigagyűjtők naponta 1,6 millió lejt is kereshetnek (Jurnalul national). ■ A BCS legutóbbi felmérése szerint Nastase és az SZDRP veszít népszerűségéből. Ha vasárnap választanánk, a következő eredmények születnének: SZDRP 49, NRP 17, NLP 9,7, DP 8,2, RMDSZ 6, KDNPP 3,4 százalék (Romania libera). ■ Az A.S.I.A. lányai nem léptek fel pénteken nagyváradi koncertjükön, mert a szervező eltűnt a pénzzel (Ev. zilei). ■ A iasi-i divatbemutatón Catalin Botezatu pucéron küldte ki manökenjeit a színpadra (Ev. zilei). ■ Közvélemény-kutatások szerint a románok fele egyetért a kóbor kutyák elpusztításával (Ev. zilei). ■ A zernyesti Celohart kombinát ismét beszennyezte a Barca vizét (Ev. zilei). ■ A besztercei hatóságok betiltották Ada Milea és Sabin Gherman A szakadt nyelvű ember interaktív előadását (Cotidianul). ■ Övön aluli ütés: Magyarország kártérítést kér a Tisza szennyezéséért (Cotidianul). ■ Rég nem látott forgalom a bukaresti hiázasságtermekben Egyetlen nap háromszáz pár mondta ki a boldogító igent (Azi). ■ Mircea Geoana külügyminiszter Emil Constantinescu egykori rezidenciájába költözött be (National). ■ A testőrök világbajnokságán csak két állam, Románia és Olaszország képviselői vettek részt (National), mt Több mint kézfogás (Sepsiszentgyörgy / flóra) • Aláírásra készen állnak azok a dokumentumok, melyek két szomszédos övezet, Kovászna és Hargita együttműködését szente­sítenék. A szerdára tervezett eseményen, amelyre a két megye találkozási pontján lévő Bük­szádon kerül sor, részt vesznek a két övezet önkormányzati ve­zetői, honatyái, prefektusai, a civil szerveződések megbízottjai s képviselteti magát az RMDSZ országos vezetése is. Ama meg­győződésben írva alá a sokrétű együttműködést szabályzó öve­­zetfejlesztő szerződést, hogy túl a kézfogáson, az érdekek és az erőforrások egybehangolása se­gíti a két megye gyorsabb fej­lődését, fellendülését, s a szom­szédos övezetek kapcsolatfej­lesztési modellje is lehet. Kü­lönben, miként megírtuk, éppen Bükszádon nyit kaput a két megye „kínálatait” bemutató ál­landó jellegű expó is. Jobban kötődnek a szülőföldhöz (Szatmárnémeti­­ sike) • Bármely civil szervezet meg­irigyelhetné azt a nagyfokú érdeklődést, mely a nemrég meg­alakult Szatmárnémeti Katolikus Férfi Szövetség első összejö­vetele - bemutatkozása - iránt megnyilvánult. Közel százan gyűltek össze a számos­negyedi Szentlélek plébánia közösségi termében, köztük számos refor­mátus is, akit főleg a megbe­szélés témája vonzott. Varga Attila parlamenti képviselő az elvándorlásról mondta el gon­dolatait Menni vagy maradni? címmel. Különös tekintettel a készülő státusztörvény körül kibontakozott vitákra, annak életbe lépése utáni várható ha­tásokra. Érdekes volt az a tanul­mány, amelyet a kivándorlással kapcsolatban ismertetett, amiből kitűnt az, hogy a felmérések szerint a falusiak jobban kötőd­nek szülőföldjükhöz, mint a vá­rosiak, de­ az is, hogy a Bánság- Bihar-Bihor Expo Biharkeresztesen (Biharkeresztes / MTI) • Biharkeresztesen szom­baton­­vasárnap zajlott le a IV. Határ menti Kiállítás és Vásár, a Bihar-Bihor Expo, amelynek megnyitóján Hajdú-Bihar megye és a romániai Bihar megye vezetői Bihar-Bihor Eurorégió létrehozásáról írtak alá szándéknyilatkozatot. Virág László, a hajdú-bihari közgyűlés alelnöke szerint a már meglévő Kárpátok Euro­régió túl nagy ahhoz, hogy a helyi együttműködéseket képes legyen összehangolni. A most aláírt szándéknyilatkozat két nemzetközi megállapodáson, a Madridi Szerződésen és a Magyar-Román Alapszerző­désen alapul. Virág László szerint a magyar-román határ mentén nem csupán politikai értelemben vett együttműködés születik, hanem olyan tarta­lommal megtölthető kapcsolat, amelyet az expón résztvevő magyar és román vállalkozók működtetnek. A Bihar-Bihor Expo vasárnap a Bihari Együt­tesek Találkozójával ért véget. Emlékmű-iskola renoválása (Arad / péterszabó) • A kor­mány egyik országos programja 13 - kulturális és történelmi emlékműnek számító - iskola felújítását tűzte ki céljául. A külföldi támogatással beindított program az aradi Dimitrie Tichindeal Pedagógiai Líceum patinás épületének restaurálását is magába foglalja. A munká­latok mintegy 283 ezer dollárba kerülnek, ezen összeg egyhar­­madát a helyi önkormányzatnak kell biztosítania, ezért a városi tanács legutóbbi rendkívüli tanács­ülésén 92 ezer dollárt már el is különített e célra. 2001. május 2. hírek Ú hírek Ú hírek Ú hírek SZERDA Névnap: Zsigmond. Egyéb névnapok: Atanáz, Atané, Minerva, Nétus, Pellegrin, Ráhel, Zoé. Zsigmond a germán Sieg­­mund, Sigismund névből szár­mazik, jelentése: győzelmes védő. Sok évi tapasztalat sze­rint a Zsigmond napján vetett uborka biztosan jó termést hoz, de vetéskor vigyázni kell, nem szabad beszélgetni, mert akkor csak hiányosan, hellyel­­közzel kelnek ki a magok. Katolikus naptár: Szent Atanáz püspök és egyháztanító emléknapja. Református naptár: Zsig­­mond napja. Evangélikus naptár: Zsig­mond napja. Unitárius naptár: Zsig­mond napja. Görög katolikus naptár: Nagy Athanáz püspök, egy­háztanító napja. Zsidó naptár: Ijjár hónap 9. Ómer számlálás 24. napja. Jó vicc! Rózsa Sándor benyargal Szegedre, egyenesen a Tarján lakótelepre, ott leszáll a lo­váról egy tízemeletes panelház előtt és így szól hozzá: - Szaladj mán fel a hetedik­re, és nézd meg, ott vagyok-e? Mert Rózsa Sándor a lovát ugratja... (Beküldte: Red Börszi, Csíkszeredá­­ból és a Partiumból arányaiban többen telepednek ki, mint Bel- Erdélyből és a Székelyföldről. A vitaindítót, amint várható volt, heves vita követte. Amolyan ösz­­szegezésként ilyesmik hang­zottak el: ne csak panaszkod­junk, tegyünk többet sorsunk jobbra fordulásáért; történel­münk egyértelműen azt bi­zonyítja, hogy a magyarság nem fél a válságoktól; a vallásos emberek jobban bírják a válsá­gokkal járó terheléseket; az itthonmaradásban még több személyes példát várnak el az RMDSZ választott vezetőitől, képviselőitől. Tovább tart a (Turul)madárszámlálás (Nagyvárad) • Mivel turul­madaras emlékműveink története nagyon hányatott, a Partiumi és Bánsági Műemlékvédő és Em­lékhely Bizottság (Nagyvárad, str. Bernard Shaw, nr 36, bl. 36, C 8, ap 8., tel.: 059-143180) 2001. június 30-ig meghosszab­bítja felhívását, amellyel koráb­ban azokhoz az erdélyi és partiumi településekhez fordult, ahol turulmaradaros emlékművet avattak fel, függetlenül attól, hogy az áll még vagy sem. A beérkezett adatok alapján a Partiumi Füzetek kiskönyv­sorozatában ezekről kötetet adna ki, mi több szeretné megszer­vezni az illető települések elöl­járóinak találkozóját is. Felhívás (Budapest) • A Magyar Művelődési Intézet Határon Túli Magyarok Osztálya olyan adatbázis létrehozásán fára­dozik, mely tartalmazza a ki­sebbségben élő magyarság kultúrával (vagy kultúrával is) foglalkozó szervezeteivel kapcsolatos információkat. Sok szervezetet­ ismernek már, de az osztály munkatársai azt szeretnék, ha az adatbázis a lehető legteljesebb lenne. E sorok olvasóitól azt kérik, hogy ha tudomásuk van ilyen szer­vezetről, küldjék meg annak nevét, címét és telefonszámát a Magyar Művelődési Intézetbe (Budapest I. Corvin tér 8. 1011). A levelezőlapra, borí­tékra írják rá: Adatbázis. Az osztály munkatársai, Halász Péter és Rom­hányi András köszönik a segítséget.

Next