Romániai Magyar Szó, 2005. június (17. évfolyam, 5202-5231. szám)

2005-06-01 / 5202. szám

2005. JÚNIUS 1., SZERDA Szatmári kontroll Szerintem nincs a világon olyan hely, ahol szeretet övezné az ellenő­röket. Szatmáron sincs ez másképp, ép­pen ezért tűnt izgalmasnak elbeszélget­ni ellenőrökkel, az oly népszerűtlen „kontrollokkal”, hogy az ő szemszö­gükből is rálássunk a világra. A­­ különben roppant rokonszenves­­ hölgyek egymás szavába vágva mesé­lik a legjellegzetesebb történeteket a visszaeső bliccelőkről, arról, hogy sok ember számára életforma lett a csalás - még akkor is, ha egyáltalán nincs rászo­rulva. Mint kiderül, Szatmáron a leg­problémásabb járatok egyike az 5-ös busz, a darai és petei járat. Nemegyszer kell megállni Pusztadarócon Laci bá­csinál, a rendőrnél, hogy megbüntessék a szabálysértőket. Merthogy a kontrol­lok is csak olyan kellemetlen helyzet­ben vannak, hogy sokféleképpen nem intézkedhetnek, ezzel pedig sokan vissza is élnek. Az ellenőr-asszonyok olyan eseteket is elősorolnak, amikor a magukat erősebbeknek tartó férfiutasok kezet is emelnek rájuk. Nyilván, nem árt, ha jó testi erőnlétben indulnak mun­kába nap mint nap. Holott munkaszer­ződésükben dulakodás nem szerepel a kötelezettségek között. Sok panaszt kell meghallgatnom a diákokról is, akiket ugyan sok esetben ellátnak szüleik autóbuszjegyre való­val, inkább másra költik azt, és sportot űznek abból, hogy az ellenőrökkel szemtelenkedjenek. Nem csoda, hiszen éppen úgy meg kell a buszon vívni a közelharcot a felnőtt bliccelőkkel is, így tehát csak azok példáját követik a fiatalok. Igaz követhetnék a jó példát is. Az egyszerű munkásemberek ugyanis vesznek bérletet, a nyugdíjasok pedig inkább végigkérdezik az egész utaste­ret, ha esetleg jegy nélkül szálltak fel. Merthogy előfordulhat olyan is. Ez pe­dig a tömegközlekedési vállalat hibája is, ugyanis sok esetben, adott környé­ken - és nem is tanyákra utalok itt, ha­nem lakótelepekre - egyszerűen lehetet­len jegyet beszerezni. Sokan nehezményezik, hogy a rend­őrök sohasem váltanak buszjegyet. A közszállítási vállalat alkalmazottjai igyekeznek elmondani, hogy ez egyez­ség alapján működik így. Hiszen a rend­őrök segítik az ellenőrök munkáját, amikor határozottabban kell fellépni egy-egy utassal szemben. Az már más lapra tartozik, hogy adott esetben mennyire élnek vissza helyzetükkel. Hiszen előfordul az is, hogy civilben is jegy nélkül utaznak, sőt családostól. S ha esetleg az ellenőr intézkedni próbál, akár a bokáját is megütheti. Ettől is meglehetősen kifordított a helyzete a buszokon szolgálatot teljesítőknek. Kicsi a város, a szatmári ellenőröket pedig egy rendszeresen buszozó már messziről megismeri. Amikor munka után hazafelé indulnak a buszról buszra szálló kontroll-hölgyek, mint a szöcs­kék ugrálnak le a buszról azok, akiknek rossz a lelkiismerete. De nem ám min­den jegy nélkül utazó. Vannak olyanok is, akik élvezik a helyzetet, amikor fülöncsípik őket. Azok maradnak. Pedig ilyenkor, munkaidőn kívül a kontrollok nem is ellenőriznek... DANCS ARTUR Kisebbségi sorsunk: sírvers és törvény között Tőkés László királyhágómelléki református püspök ismét fogasra akasztotta palástját, és felcsapott agitátornak, ezúttal a kisebbségi törvénytervezet ellen. Műfaja a politikai kabaré. Mert mi egyébnek nevezhetjük, ha a május 26-án tett nyilat­kozatában Dsida Jenő Megtettem mindent, amit megte­hettem kezdetű sírversét idézve, a kisebbségi törvénytervezet kapcsán katasztrófát, megalkuvást, pártpolitikai paktumot, sőt, nemzetárulást emleget? Mindezt annak az RMDSZ-nek a nyakába varrva, amelynek ő maga is tagja. Mi egyéb, ha nem politikai kabaré, mikor arra akarja mozgósítani Erdély magyarjait, hogy akadályozzák meg annak a törvénynek a megszületését, amely államalkotó tényezőnek ismeri el a kisebbségeket, kimondja a közösségeik által választott autonómia - tanácsok döntési jogát saját intézményeikkel kapcsolatban? Mi egyéb, ha nem politikai kabaré, amikor a püspök a magyar történelmi egyházakat is hadrendbe kívánja állítani, és arra buzdítja őket, hogy tegyenek keresztbe annak az RMDSZ-nek, amely az egyházi javak visszaszol­gáltatásáért vívott küzdelmével egyidejűleg e törvénnyel töb­bek között azt kívánja elérni, hogy a vallási felekezeteknek joguk legyen egyházi vagy világi tanintézményeket létrehoz­ni, amelyek állami vagy helyi költségvetési támogatásban részesüljenek? Túl ezen, a törvény 4. alfejezete a kisebb­ségek felekezeteire vonatkoztatva kimondja azok autonómiá­ját, állami finanszírozását, az 500-nál kisebb lélekszámú gyülekezetek kiegészítő támogatását. Tőkés László egy olyan törvény meghiúsítására hívja harcba az egyházakat, amely 28(1). cikkében leszögezi: „Az állam szavatolja a vallási felekezetek egyenlőségét, valamint azok intézményi és működési autonómiáját.“ Mindez Tőkés László sírvers­­víziójában „a nemzetárulás határán mozog“. Pedig nem a nemzetféltés, hanem a sértett hiúság esete áll fenn: a tör­vényalkotók nem kérték ki az ő véleményét is , noha saját el­képzelése szerint az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács elnöki minőségében ő Markó Bélával egyenrangú fél. - De még nem késő - vigasztal a nagyváradi nyilatkozat -, a tervezetet vissza kell vonni, mielőtt vitára kerül a Képviselőházban, és „széles körű párbeszéd nyomán kidolgozni a végleges szö­veget“. Addig a hittudományú képzettségű püspök felvilá­gosítja az RMDSZ európai fórumokon is közismert jogtudo­mányi szakértőit, mit és hogyan foglaljanak bele a törvény­be. Más kérdés, hogy ezen „végleges szöveg“ sohanapján készül majd el, mert a húsz nemzeti kisebbségnek mindig lesz újabb és újabb ötlete, mit kell kivenni, mit kell hoz­záadni, nem beszélve arról, milyen módosításokat követel­nek majd román honatyák a parlamenti vita során. Ilyen ki­látások nem zavarják Tőkés Lászlót, ezért az egyházak mellé az RMDSZ elleni közös frontba kívánja mozgósítani „a civilszférát és a felelősen gondolkodó erdélyi magyarokat“. Ezek szerint a szembenálló felek így festenek: egyfelől az RMDSZ, Markó Béla vezetésével, másfelől „a felelősen gondolkodó erdélyi magyarok, Tőkés László áldásával. Az ilyen felelősen gondolkodó élharcosok egyike Gazda Zoltán, szintén műkedvelő jogász, a Magyar Polgári Szövet­ség Kovászna megyei elnöke. Ez utóbbi minőségében a bu­karesti Mediafax hírügynökségnek május 25-én kijelentette (másnap a Gandul készségesen idézte), hogy a kisebbségi törvénytervezet „demokráciaellenes, nemzetellenes és alkot­mányellenes“. Itt megint a kabaré határvonalára érkeztünk: a Magyar Polgári Szövetség Románia Alkotmányának védel­mére kél, az RMDSZ ellenében. Hogy mennyire vehető ko­molyan, ízelítőül csupán egyet idézünk Gazda Zoltán javas­lataiból: a kisebbségi törvény foglalja magába a Székely Nemzeti Tanács és az Erdélyi Magyar Nemzeti Tanács auto­nómia-statútumát is. Úgy tűnik, az RMDSZ ellenzékének tu­dálékos ködlovagjai rózsaszínű álomvilágban élnek, a reali­tásokra alkalmazva ugyanis igényük annyit jelent, minthogy a romániai magyarok mellett az albánok, örmények, lipová­­nok, szerbek meg a többi kisebbségek is Tőkés László teoló­gus, Szász Jenő faipari mérnök és Gazda Zoltán színművész jogi doktrínájára alapozzák jövőjüket. Dsida Jenő sírversére hivatkozva, Tőkés László a szenti­­mentalizmus eszköztárából is kölcsönöz érveket. Mód­szerének előzményét láttuk-hallottuk 2004. december 5-ét megelőzően, mikor a Duna Tv-ben Magyarország népét úgy akarta rábírni a kettős állampolgárság megszavazására, hogy nyílt színen elénekelte A megfagyott gyermeknek egy adven­ti változatát: Ó jaj nekünk, milyen bolyongó árvák leszünk, ha az anyaország nem fogad kebelébe! Tudjuk, mi lett a da­­nolás eredménye, ami volt Tőkés László ama felhívásának is, hogy Románia magyarsága szavazzon az alkotmánymó­dosítás ellen. Mégis megszavazta. Ugyanezek a kilátások, ha a püspök úr most sírverseket kezd szavalni, esetleg a Fanni hagyományaiból olvas fel részleteket a kisebbségi törvény megvétózására, mert sem az egyházak, sem a civil szféra, sem a „felelősen gondolkodó erdélyi magyarok“ nem állnak melléje. Ellenben Adrian Nastase nyílt levélben jelentette be, hogy ő és pártja szintén ellene szavaz a kisebbségi törvény­­tervezetnek, mert az autonómiával a kisebbségek elszigetelő­déséhez vezet. De a levélről és szerzőjéről bővebben legközelebb. „ BARABÁS ISTVÁN Őfenségem levelei (különkiadás 2) Wágner úr levele a főszerkesztőhöz Kedves Sztrovacsek barátom! Egy ilyen Sztrovacsek, aki újságot szerkeszt, meg az a sok Sztrovacsek, aki olvassa, az mind jó gyerek, szeretem őket. Ezt nemcsak az alkohol mondja belőlem, mindet sorba a keblemre ölel­ném, mert Wágnernek nemcsak kék sza­kálla, idült alkoholizmusa, hanem ha­talmas szíve is van. Az újságotokat nagyra becsülöm. Azt hordom fehérnemű helyett a kabá­tom alatt, és mondhatom, kiváló hőszi­getelő képességei vannak. Ha jut belőle, akkor a cipőmbe is rakok bélelés és komfortérzés céljából. Jó lap a tiétek! Olvasni is szoktam, amikor a deli­rium kredencet leveszik a fejemről. Rit­ka józan pillanataimban (amikor se pén­zem, se hitelem, és sehol egy Sztrova­csek, aki fizetne egy rundót), akkor ol­vasom az újságotokat. Annyi nekem elég. Innen tudom, hogy Nyakig Jimmy vagy Fülig Róberté vagy hogyan is hív­ják őket, világhírűvé tesz mindenkit, akit beleír az újságba. De nem ír bele senkit, csak saját magát. Erre fel Piszok Jenő vagy Koszos Fred vagy hogy is hívják, ez beleavatkozik. Valahogy mindig be­lekavar, és a Jimmy sosem tudhatja: most kavarja az öreg vagy nem kavarja? Mert hogy mi van a háttérben, azt csak én tudom. Én meg tudok titkot tartani. Megírom az újságba. Ide leírom, hogy mi van a háttérben. Pontosabban: ki van a háttérben? Mindig valami jelentős személyiség. Ebben az esetben én. A Wagner. Akiről már hajót is neveztek el. Valamelyik Sztrovacsek ország tit­kosszolgálata beszervezett. Nagy pén­zek! Azt mondták: idefigyelj, Wágner, kapsz ötvenezer dollárt. Akkor én elsír­tam magam. Könyörgöm, ne mondjatok ilyet, annyi pénz nincs! Mondjatok tízet, és én azt elhiszem, így megállapodtunk tizenöt dollárban, ebből is látszik, hogy tisztességes emberek. Csempészni kell. És azért kell ilyen kikötői népség, hogy a titkosszolgálat lebukás esetén letagadhassa. Csak né­hány körözött bűnöző akciója, kérem, semmi közünk hozzá. És az öreg Piszok kavarja. Egy hajó­rakomány árut kell becsempészni egy országba, úgy, hogy a hatóságok ne ve­gyék észre. Hülyeségeket beszélek, ugye? Még egy fél rum, és teljesen elvesztem a fonalat. És akkor előjönnek ilyen apró, szőrös Sztrovacsekek... Na. Akkor az nem lenne csempészés, ha a hatóságok tudnak róla, ugye? Bár arra van inkább példa, hogy a vámtiszteket meg a rév­kapitányt meg szokták kenni, és akkor nem tudnak róla, de bizonyára sejtik, hogy nem a lottónyereményüket kézbe­sítik ezek a rokonszenves emberek éppen. Hogy mit kever az öreg, azt még nem mondhatom el, de biztosak lehetnek abban, hogy a Fülig Sztrovacsek benne van a tervben. Ő azt hiszi, hogy a nagy eszéért szerepeltetik az újságban, pedig csak a Kapitány előkészítőjének része. A főszerkesztő Sztrovacsek is benne van a kavarásban. Ismerem, csuda jópofa fickó. Együtt ültünk Batáviában. WÁGNER RICHÁRD Névnap: Tünde. Egyéb névnap: Angéla, Fortunát, SZERDA Grácián, Hortenzia, Júnó, Jusztin, Kadosa, Konrád, Kúnó, Paméla, Pamfil, Simeon, Szemirámisz, Tibold. A Tünde nevet a tündér szóból Vörösmarty Mihály alkotta és népszerű­sítette a Csongor és Tünde című művében. A tündér a magyar népmesék gyakori alakja, akár gonosz, akár jóságos tulajdonságokkal felruházva. A lápi tündér gonosz és a veszélybe csalogat, a tündér-keresztanya segít a bajba jutott lányokon, a jóságos Tündér Ilona pedig uralkodik tündérseregén. Katolikus naptár: Szt. Jusztinusz, Szt. Paulina, Tünde. Református naptár: Tünde. Evangélikus naptár: Tünde. Unitárius naptár: Tünde, Álmos. Zsidó naptár: Ijár hónap 23. napja Jó vicc! Oda-vissza A gyerekek a hátsó ülésen balesetet okozhatnak. A balesetek a hátsó ülésen gyereket okozhatnak. (Családi Kör) Göncz Árpád Zilahon (Zilah / fejér) • Göncz Árpád, a Magyar Köztársaság volt elnöke Zi­lah­ra látogat június második felének elején, tudtuk meg református egy­házi hírforrásból. Zilahon - az egy­ház szervezésében - június 17-én és 18-án az európai integrációs kérdés­körrel kapcsolatos konferenciát tar­tanak, amelyen a volt magyar állam­fő is előadást tart. Meg nem erősített információk szerint Göncz Árpád felkeresi Szilágysomlyót, valamint a határmenti Érmihályfalvát is. _____JVb Emlékmű a Don-kanyari áldozatokért (Marosvásárhely / emke / rmsz) • Vasárnap délután, a magyar Hősök Napján (2005. május 29-én) a ma­rosvásárhelyi római katolikus teme­tő bejáratánál a Don-kanyari áldoza­tok emlékére, a Bocskai Vince szo­­vátai szobrászművész által alkotott emlékművet leplezték le (a talapzat Dóczy András munkája, míg a bronzöntést Sánta Csaba végezte). A mezőcsávási fúvószenekar gyüleke­ző zenéjét követően (vezető: Nagy Dénes) Ábrám Noémi műsorvezető köszöntötte az egybegyűlteket, majd a Nagy István Ifjúsági Vegyeskar (karnagy: Kovács András) elénekel­te Crassini: Missa prima című kórus­művét. A több mint három éve ala­kult Don-kanyari Áldozatokért Em­lékbizottság nevében dr. Ábrám Zoltán, az EMKE Maros megyei elnöke arra utalt, hogy az emlékmű az erdélyi áldozatok, kiemelten az 577 elesett, eltűnt vagy megsebesült Maros megyei áldozat, honvédek és munkaszolgálatosok tiszteletére jött létre. A hat Maros megyei túlélő kö­zül hárman jelen voltak az ünnepsé­gen: Imreh Sándor és Kulcsár Béla Marosvásárhelyről és Palotás Ger­gely Kebeleszentiványról. A leleple­zett emlékművet az egyházak képvi­selői áldották meg: Csató Béla római katolikus főesperes, Ötvös József református esperes, Nagy László unitárius esperes, Lauber Bernád, az Izraelita Hitközség elnöke és Pap Noémi evangélikus lelkész. Megem­lékező ünnepi beszédet mondott Kisvári Tamás alezredes, a Magyar Köztársaság bukaresti katonai atta­séja, dr. Szabó Péter őrnagy, a budapesti Hadtörténeti Intézet és Múzeum munkatársa, Szentpétery István kolozsvári konzul és Kerekes Károly, az RMDSZ parlamenti kép­viselője. Kilyén Ilka színművésznő műsorát követően került sor az emlékmű megkoszorúzására, majd a himnusz közös eléneklésére. APRÓHIRDETÉS Külkereskedelmi magyar cég autó­ gépészmérnök szállításvezetőt keres bukaresti székhelyéhez. In­formáció: 0742 - 035 800. Falunapok Ditróban (Gyergyószentmiklós­­ gál) • Jú­nius 3-a és 5-e között rendezik meg a Ditrói Falunapokat. A helyi önkor­mányzat a Ditróiak Világtalálkozó­jaként hirdette meg a rendezvényt, ami azt jelenti, hogy minden innen elszármazottat hazavárnak. Pénteken a fúvószenekar toborzójával, illetve lovasfelvonulással kezdődik az ünnepségsorozat, majd a „Mestersé­gek dicsérete” című tárlat megnyitó­ja lesz a művelődési házban. 11 óra­kor kezdődik ünnepi szentmisével a Jézus Szíve nagytemplom búcsúja, délután sportrendezvényekre, majd táncházra is sor kerül a Fabatka együttessel, este pedig szabadtéri bálra. Szombaton 12 órakor kezdő­dik az Ünnepi Tanácsülés a művelő­dési házban, díszpolgári cím átadásá­val és baráti szerződés aláírásával a németországi hungeni Partnerszer­vezettel. A tanácsülésen köszöntik az elszármazott ditróiakat is, fellép József Attila pódiumműsorával Gál Mihály. Délután a kézilabda-mérkő­zést a fúvószenekar és a mazsorett­­csoport előadása követi, este szabad­téri buli tűzijátékkal, a DISZ szer­vezésében. Vasárnap sakkverseny­nek, jurtaállításnak, játszóházas fog­lalkozásoknak, valamint sportvetél­kedőknek ad teret a Ditrói Faluna­pok, utóbbit a Ditroit Sportegyesület szervezi. Főzőversenyre is sor kerül. Délben gyermekműsor szórakoztatja a kicsiket, este a napot szabadtéri buli zárja. Keller Emese / RMSZ karikatúrája Egy kis besegítés 3. OLDAL A Román Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai 2005. május 31-én Devizanem Árfolyam A Magyar Nemzeti Bank hivatalos devizaárfolyamai 2005. május 31-én: 1 euró = 253,91; 1 USA dollár = 204,96 HUF. 1 egységre, lejben 1 ausztráliai dollár 22165 (2,2165) 1 kanadai dollár 23258 (2,3258) 1 svájci frank 23498 (2,3498) 1 cseh korona 1191 (0,1191) 1 dán korona 4866 (0,4866) 1 egyiptomi líra 5047 (0,5047) 1 euró 36217 (3,6217) 1 angol font 53241 (5,3241) 1 magyar forint 143 (0,0143) 100 japán yen 27108 (2,7108) 1 moldovai lej 2293 (0,2293) 1 norvég korona 4559 (0,4559) 1 lengyel zloty 8802 (0,8802) 1 svéd korona 3958 (0,3958) > 1000 török líra 21582 (2,1582) 1 USA dollár 29278 (2,9278) 1 g arany 391957 (39,1957) 10ST 42856 (4,2856)

Next