Ruházati Munkás, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)

1970-06-01 / 6. szám

A MAGYAR RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETÉNEK LAPJA BŐV. ÉVFOLYAM, 6. SZÁM. ARA: 50 FILLÉR VIÁG PROLETÁRJAI EGYESÜÍJETEK 1970. JÚNIUS ÁM VÍZ! Napjainkban ez a szó ismét. Idáik meg a leggyakrabban. Aggódva hallgatjuk a híreket, szorongva ülünk este a televí­zió előtt, amikor a híradó az árvízről tudósít. Mindent el­söprő erővel zúdult a sárga, szennyes ár a kis falvakra, szántóföldekre, és elsöpörte, letarolta a kis emberek házát, mindennapi kenyerét. Nem csodálkozunk azon, ha a kép­­ee ilyen meglett férfit sírni lá­ttunk, és asszonyokat, akik nem tudták befejezni az elkezdett mondatot. Mindenünk elve­szett ... csak ez maradt meg, ami rajtam van... most fejez­tük be a házat, és máris ... döbbenten nézzük a megvadult hullámokat, és akaratlanul ar­ra gondolunk, hogy mi mit tudnánk elvinni az otthonunk­ból tíz perc alatt? Minden kedves hozzánk nőtt, megszo­kottá vált. Egy váza, a tévé, a könyvek a polcon, a bútorok, az egész otthon. Ez mind oda­veszett azoknak, akiknek házát elsodorta az árvíz, hiányzik. Raktárunk összes gumikabát-készletét kiszállí­tották a töltéseken dolgozó embereknek. Ez 1820 kabát volt. Üzemünk dolgozóinak , akik az árvízvédelemben vesz­nek részt, 160 esőkabátot és 160 munkaruhát biztosítottunk. Mindezeket a késztermékeket pótolnunk kell A Munkaruhá­zati Kereskedelmi Vállalat igazgatósága kéréssel fordult vállalatunkhoz, mivel a mun­karuha, és közületi cikkféle­ségeket teljes egészében igény­be vette az árvízvédelmi kor­mánybiztos és hatóságok. Hogy a hiányzó munkaruha-cikke­ket és a közületi cikkekben mutatkozó hiányt pótoljuk, az áruellátás zavartalan biztosítá­sára — az szb jóváhagyásával május 30-tól 4 szabad szombat felfüggesztésével négy hétig 48 órás munkahétre állunk át. Árvízkárosult dolgozónk még nincs. Dolgozóink 180 ezer fo­rintot adtak az árvízkárosul­tak megsegítésére, a vállalat 550 ezer forint értékű ruhane­műt ajánlott fel. Nyíregyházán Marinka Já­nos műszaki vezetőt kérdeztük meg: — mi a helyzet az ár­vízzel Nyíregyházán? — Az árvíz az üzemet nem veszélyezteti — mondotta Ma­rinka elvtárs. 13 napig 17 em­ber dolgozott a gátaknál. Részt vettünk életmentésben is. Szörnyű látvány az őrjöngő, zúgó ár, és benne a tehetetlen ember, állat Magam úgy jár­tam, hogy mentés közben csó­nakunk felborult és belezu­hantunk a vízbe. A 13 nap, bizony, nehéz volt. Elsősorban Fehérgyarmatot veszélyezteti az árvíz. Az üzemben min­denki bent van és fegyelme­zetten dolgozik. Dolgozóink egynapi keresetüket ajánlották fel az árvízkárosultaknak, ál­talában kikerekítették száz fo­rintra az összeget Vállalták, hogy két szabad szombaton dolgoznak. Egy napi kereset Szinte az első hírek elhang­zása után megmozdult az or­szág. A dolgozók, vállalatok felajánlották segítségüket a bajbajutottaknak. Üzemeink­ben is megindult az árvízká­rosultak megsegítése. Általá­ban egy napnak megfelelő ke­resetüket ajánlották fel a dol­gozók. A Május 1 Ruhagyár 670 ezer forint értékű ruhane­műt ajánlott fel. A Zalaeger­szegi Ruhagyár dolgozói 130 ezer forintot gyűjtöttek. Ezen túl a vállalat 220 ezer forint értékű takarót juttatott el az árvíz sújtotta területekre. A Szegedi Ruhagyár bácsalmási telepének dolgozói csatlakoz­tak a vállalat „Ezüst Gőz” szocialista brigádjának felhí­vásához és azonnal hozzákezd­tek a felajánlás­ok gyűjtéséhez. A dolgozók összesen 20 ezer 780 forintot adtak erre a cél­ra. A gyűjtést követően a dol­gozók látva azt, hogy a szala­gok végén várják, és már szál­lítják is az esőkabátokat az árvízvédelemnél dolgozó em­berekhez, felajánlást tettek. A két ötvenszemélyes gumikö­penyt gyártó szalag dolgozói vállalták, hogy 23-án, szabad szombaton, bemennek dolgoz­ni, és terven felül legyártanak 600 darab esőkabátot, ezzel is segítve azoknak, akik a rossz időben a gátakon dolgoznak. A Kaposvári Ruhagyár­ban a dolgozók javaslatá­ra a műhelybizottságok megszavazták az 1970. évi nyereségrészesedés egynapi összegét — ez körülbelül 157 ezer forint — melyet a vállalat átutal az árvízkáro­sultak javára. Amikor a tele­vízióban elhangzott az a ri­port, amelyből megtudták, hogy az árvízveszély miatt a kitelepített embereknek kevés a takaró, és tíz emberre jut egy törülköző, a vállalat vezetősé­ge azonnal 1100 darab törülkö­zőt juttatott a Vöröskereszt­hez, hogy juttassa el az árvíz­­károsultaknak. Elnökségünk köszöni azt a társadalmi mozgalmat, amely vállalataink dolgozóinak ré­széről is megnyilvánult az ár­vízkárosultak anyagi megsegí­tésére. Dolgozóink a szabad szombatokon végzett munká­jukat és készpénzeiket aján­lották fel az árvízkárosultak­nak. Az áradat okozta károk nagyok. Mint ahogy a kor­mány és a SZOT vezetőinek tanácskozásán megállapították, a nagy károk helyreállításá­ban további segítséget, mind a károsultaknak, mind az egész országnak az jelenti, ha a dol­gozók összefogásával a válla­latok munkájának javításával, a vállalati és ezzel együtt a nemzeti jövedelem a terve­zettnél nagyobb növelését ér­nék el. Elnökségünk felszólít­ja a vállalatok vezetőit, társa­dalmi szerveit, a szocialista brigádokat és minden dolgo­zót arra, hogy törekedjenek a kongresszusi munkaverseny sikerét, a fenti célok elérését biztosítani. M­­inimummásai­m Még nem fedjük, mi lesz A Szegedi Ruhagyár tiszt­­titkárával, Mari Sándornéval május 29-én beszéltünk arról, hogy mennyiben érinti az üze­met és az üzem dolgozóit az árvízveszély. — Még nem tud­juk, mi lesz, mondotta Mari elvtársnő. A Tisza tetőzését a jövő hétre várjuk. Teljes a készültség. Látható volt a té­vében is, hogy a Lenin út vé­gin és a többi szakaszokon, milyen erőfeszítéssel dolgoz­nak. Lehetnek még váratlan események. Támadhat a Tisza hátulról, előfordulhatnak a töltésen átszivárgások, feltör­hetnek buzgárok. Mindeneset­re, mi, szegediek mindent meg­teszünk városunk védelmére. Üzemünk férfidolgozói közül százhatvanan felváltva tarta­nak ügyeletet. Kultúrtermünk­ben negyven személy van el­helyezve. Az árvízvédelmi munkánál dolgoznak, a vas­úton termésköveket rakodnak vagonba. Üzemünk dolgozói közül 40 személy az, akiket ki­telepítettek, illetve, mint helyi lakosokat vontak be az árvíz­­védelmi munkába. Kiszombor­­ról, Makóról, Klárafalváról, Ferencszállásról, Szőregről. Üzemünk termelőmunkájából az árvíz miatt 200 személy Az elnökség köszönete Az elnökség köszönetét és elismerését fejezi ki iparágunk mindazon dolgozóinak — munkásainak, a mozgalmi és gazda­sági vezetőknek egyaránt —, akik a jubileumi munkaverseny során nagy szorgalommal, lelkiismeretes munkát végeztek, és ezáltal hozzájárultak az elért sikerekhez. A jubileumi munkaverseny során az 1970. év első negyed­évében a vállalatok dolgozó­i a munkások és az alkalmazot­tak egyaránt nagy szorgalommal, a felszabadulás negyedszá­zados ünnepéhez méltó lelkesedéssel dolgoztak. A munkaversenyt a párt, a szakszervezeti és a KISZ-szerve­­zetek a gazdasági vezetőkkel együttesen fokozott gonddal ké­szítették elő. A verseny időszakában a gazdasági és mozgalmi munka összehangolásával segítették a dolgozók az üzemi kol­lektívák, brigádok szocialista kötelezettségvállalásainak telje­sítését. A gazdasági vezetés a lehetőségek szerint törekedett biztosítani a munnk­a folyamatosságához szükséges feltételeket. A munkaverseny lendülete, a dolgozók és a vezetők közöt­ti együttműködés, az anyagi ösztönzés helyes alkalmazása, a versenyben élenjárók jutalmazása együttes hatásaként elisme­résre méltó eredmények születtek. Az I. negyedévben a terme­lés volumene 12%-kal, a termelékenység ÍÍ°/0-kal növekedett — az elmúlt év azonos időszakához viszonyítva. Az I. negyed­évi többlettermelés nagymértékben növelte a ruházati cikkek belföldi áruválasztékát és mennyiségét. Az MSZMP KB tavaly novemberi és a SZOT decemberi határozatának megfelelően vállalataink növelték a gazdasági munka hatékonyságát, fokozták a termékek választékát, az ol­csóbb termékfajták gyártásával törekedtek kielégíteni a belke­reskedelem igényeit. Felhívja az elnökség a vállalatok vezetőinek, szakszervezeti testületeinek figyelmét, hogy a jubileumi munkaverseny len­dületét megtartva, azt tovább folytassák a Magyar Szocialista Munkáspárt X. kongresszusának tiszteletére az 1970. évi célki­tűzések maradéktalan végrehajtása érdekében. A vállalatok egy része már felhívta dolgozóit a verseny továbbvitelére, és a helyi sajátosságok alapján irányelvekben rögzítették, hogy az egyes üzemrészek, szalagok vállalásai, milyen szempontok alapján folyjon tovább. Elnökségünk üdvözli a dolgozók kezdeményező készségét. Helyes, ha az év első négy hónapjának eredményeit és tapasz­talatait felülvizsgálják, és ahol indokolt, adjanak ki szempon­tokat a vállalások kiegészítésének megtétele érdekében. Az elnökség felhívja a gazdasági és mozgalmi szervek ve­zetőinek figyelmét, hogy továbbra is tegyenek meg mindent a vállalások teljesítésére, a szükséges előfeltételek biztosítására, ■4z eredmények értékelésének folyamatosságával, nyilvánosság előtti ismertetésével, az anyagi és erkölcsi elismerések helyes alkalmazásával ösztönözzenek a célkitűzések teljesítésére, hogy minél nagyobb munkasikerekkel köszönthessük a Magyar Szo­cialista Munkáspárt X. kongresszusát. RUHÁZATIPARI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE ELNÖKSÉGE A kollektív szerződések módosításáról S­ZAKSZERVEZETÜNK ELNÖKSÉGE legutóbbi ülésén tárgyalta az 1970. évi kollektív szerződés módosításának ta­pasztalatait A szerződések felülvizsgálata már a múlt év decemberében elkezdődött. A vállalatok 4-5 személyből álló munkabi­zottságokat hoztak létre, akik javaslatot tet­tek a módosításokra, kiegészítésekre, továbbá a 9/1969-es kormányrendelet alapján megal­kotandó részesedési alap felosztásával kapcso­latos szabályok kidolgozására. Szakszerveze­tünk igyekezett minden segítséget megadni ehhez a munkához. A kollektív szerződések felülvizsgálatánál azt tapasztaltuk, hogy a törvények hiányos, felületes ismeretéből adódóan törvénysértő­nek mondható szabályok is kerültek a kollek­tív szerződésekbe. Ezeket a pontokat az üze­mek javaslatainkra helyesbítették. Közülük néhányat — tanulságként — megemlítünk. Az áthelyezéssel kapcsolatban sok vitatható ál­láspont alakult ki. A munkahelyhez való hű­ség megítélésénél, a többletjuttatások eldön­tésénél csak a saját vállalatnál legfeljebb az állami ruhaiparban eltöltött munkaviszonyt vették figyelembe, még akkor is, ha a dol­gozó áthelyezéssel került a vállalathoz. A tör­vény rendelkezése szerint minden áthelyezés előtti munkaviszonyt úgy kell tekinteni, mint­ha azt a jelenlegi vállalatnál töltötte volna le a dolgozó. A legtöbb kollektív szerződés fe­gyelmi büntetésként, adminisztratív rendel­kezéseket tartalmazott. Bizonyos fegyelmi büntetésekhez, illetve bírósági ítéletekhez (például társadalmi tulajdon védelmére el­követett bűncselekmények esetén) automati­kus részesedés-, vagy természetbeni juttatás­megvonást rendeltek el. Ezek az adminiszt­ratív intézkedések ellentétesek a törvénnyel, mert a M. T. V. 87. §. (2) bekezdése, illetve a 93. §. (3) bekezdése szabályozza azokat az eseteket, amikor adminisztratív megvonásokat lehet alkalmazni. Egyéb esetben csak sza­bályszerűen lefolytatott fegyelmi eljárás so­rán lehet ilyen büntetést kiszabni. S­OK HELYEN MEGFELEDKEZTEK ar­ról, hogy a MaMOSZOT 190. számú elvi határozat kimondja, hogy a nyug­díjasként alkalmazott dolgozót azonos elbírá­lás alá kell vonni az aktív dolgozókkal, pl. a természetbeni juttatásnál, szabadságnál stb. Nem egy vállalatnál a nyugdíjazás esetén tör­tént felmondást — ugyancsak helytelenül — másként szabályozzák, mint a nem nyugdí­jazással kapcsolatos felmondást. Ez törvény­­sértő, mert a felmondás egységes, a­kár nyug­díjazás, akár egyéb ok miatt mondanak fel a dolgozóknak. Elnökségünk megállapította, hogy a kollek­tív szerződések módosítása során az egyes juttatások mértékét felülvizsgálták, újból sza­bályozták. Például a Férfi Fehérneműgyár­­ban és a Május 1. Ruhagyárban az egyes ki­tüntetésekkel 1969-ben adott jutalomszabad­ságot 1970. évben pénzben váltják meg. A vállalatok többsége nagyobb mértékű bérfejlesztést vállalt, mint 1969. évben. Az 1969. évi 1—3 százalékkal szemben 1970-ben 1—6 százalékot. A felhasználás — hasonlóan 1969-hez — körülbelül 60 százalékos alap­béresítésre és körülbelül 40 százalékos moz­góbérként került felhasználásra. Előtérbe ke­rült a törzsgárda megbecsülése. A 15—20 éves munkaviszonnyal rendelkezők többletnyeresé­gét az 1969. évi 30—35%-ról 1970. évben 40— 60 százalékra emelték. A prémiumkeret ter­hére történő alapbéresítéseket főleg a volt I-es és II-es kategóriákban hajtották végre. Ennek felhasználása az össz-prémiumkeret 50 —65 százalékáig terjedt. A rendelkezésre álló további 50, illetve 35 százalékot évközi pre­mizálásra tartalékolták. A KOLLEKTÍV SZERZŐDÉS módosítá­­­­­­sa során a gazdasági vezetők és a gaz-­­­dasági bizottságok között jó együtt­működés alakult ki. A tervezetek a vállala­tok többségénél időben elkészültek. Vitájára megfelelő időt biztosítottak. A szakszervezeti bizottságok üléseiken elsősorban a dolgozók nagy többségét érintő olyan javaslatokat tár­gyaltak, mint például a bérfejlesztésnek, az anyagi ösztönzésnek lehetőségek határain be­lüli növelése, a törzsgárdatagság fokozottabb elismerése, az év végi részesedés felosztásánál, a 10 évnél magasabb munkaviszonnyal ren­delkező dolgozók jutalomszabadságának mér­téke, a bértömegbe beépített prémiumkeret terhére történt alapbéresítés mértékének meghatározása stb. Az új részesedési sza­bályzatok tapasztalataink szerint­­ jobban figyelembe veszik a végzett munka minősé­gét és mennyiségét, az eredmények létreho­zásában kifejtett tevékenységet. Az éves fel­adatok alapján a premizáltak köre — kis­mértékben ugyan —, de szélesedett. Több vállalatnál szigorították a nyereség­kifizetés feltételeit. Van, ahol a kifizetést tel­jes évhez kötik, van, ahol előírják, hogy a ki­fizetés időpontjában a vállalat állományában kell lenni a dolgozónak. Emiatt többen for­dulnak hozzánk panasszal, illetve a vállalati döntőbizottsághoz és a területi döntőbi­zottsághoz. A nyereségrészesedésben való jo­gosultság feltételeinek meghatározása a vál­lalati hatáskörbe tartozik. Elnökségünk véle­ménye szerint indokolt lenne felülvizsgálni egyrészt a nyereségrészesedés teljes évhez kö­tését és lehetővé tenni, hogy az év közben belépő dolgozók időarányos nyereségrészese­désben részesüljenek. Másrészt az olyan ki­lépő dolgozóknál, akik IQ—15—20 éve a vál­lalatnál dolgoztak, és családi vagy egyéb okok miatt a vállalattól kilépni kényszerültek, idő­arányos nyereségrészesedésben részesüljenek. A megfelelő tájékoztatás érdekében helyes, ha a kollektív szerződést üzemi oktatási forma keretében is ismertetik a dolgozókkal.

Next