Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)

1920-09-17 / 34. szám

Ungvár, 1920. szept.6. Az uj szocialista érának első eredménye a 8 órai munkaidőnek oly szigorú végrehajtása, hogy még a segéd nélkül dolgozó kereskedő és iparosnak sem engedték meg, hogy többet dolgozzék, mint amennyit a titkár urak jónak láttak engedélyezni. A déli, esti zárórákat, a nyitás idejét a rendőri testületté átalakult szocialista szervezet oly szigorúan ellenőrizte, hogy Drákónak is díszére vált volna. Sikereiken felbuzdulva azután ők, az ateisták, az ünnepeket kezdték ki és miután ateista létükre nem tudhatták melyik Isten lesz a valódi, a burzsoj kereskedőre rákényszerítették a Karpatorussziában levő valamennyi egyház ünnepének a megünneplését. De hát az idők változnak. A proletárból burzsuj lesz, az új főnök az, aki a munkás kizsákmányolástanból s olyan példákat statuál, hogy valóságos egyetemi előadás számba is beválhatnék. A munkások fűszerüzlethez jutottak. Nem irigyeljük, segítse meg őket az Isten. De hát hogy közhasznú közgazdasági tevékenységüket azzal kezdjék, hogy a késő éjjeli órákig dolgoztassanak a szegény munkásokkal, példát adjanak a burzsoá társaídalomnak, hogyan kell kizsákmányolni, az talán mégsem lehet egy szocialista pártnak a célja. і Tény az, hogy a Kishid utcában a késő esti órákban sétálóknak zajtól elszokott fülét egy szokatlan zaj, ácsolás, gyalulás, kalapácsolás üti meg. Ez a 8 órai munkaidő korszakában mégis szokatlan. Úgy tudjuk, a törvény előírja melyik üzemnek szabad éjszaka is dolgoztatni. Ezen törvény kötelező mindenkire. Ha tehát a párt- szervezet felíratta azt a kereskedőt, aki országos- vásár napján 12 óra 35 perckor íég nem kezdte meg a déli pihenőjét, szerezzen érvényt a tör- vénynek önönmagával szemben is és ha másképpen nem, hát rendőrség útján akadályozza meg, hogy a munkásság ne mutasson példát arra, miként kell a szociális törvényeket meg* * * Románia sohasem volt megbízható szövetséges. A török—orosz háborúban szövetségese az orosz, akit a bajból húzott ki, hálátlanul viselkedett vele és legértékesebb tartományától Beszarábiától fosztotta meg. A háború után az ellenfél táborába a hármasszövetséghez vitte őt az érdeke és ennek a szövetségnek egyik számitó tényezője volt az oroszokkal szemben mindaddig, míg a világháborúban szövetségi hűséget nem kellett valósítani. A hármasszövetség kebelében naggyá nőtt Románia az első alkalommal hátbatámadta a sok fronton''küzdő és a lucki frontáttörés után legkritikusabb napjaikat élő központi hatalmakat, teljesen a balkán háborúban szövetsségesei intenciói ellenére vezetett dobrudzsai kaland mintájára. A világháborúban a román katonaság új szövetségesei nem igen vették hasznát, sőt passiv tételt is jelentett rájuk, mert rövid három hónap alatt megszűnt tényező lenni, mégis a békekötéskor a békekonferencia Romániát jutalmazta meg a legjobban területileg. Ennek dacára a béketárgyalások egész folyama alatt extratúrákat csinált. Szövetségesei terhére mind nagyobb területi igényeket támasztott. A békekonferenciának készülő lépéseivel sok zavart okozott. Amikor a bolseviki hadsereg a cseh köztársaságot megtámadta, ellenségesen viselkedett. A Tisza vonalnak Clemenceau akarata elleni tartása, valamint Magyarország kirablása is külpolitikai zavarokat idézett elő az antant nagyhatalmaknál. Most pedig amidőn a volt szövetségesek a háború előnyeit biztosítandó a kis antantot bekerítették, Románia újból extraturát csinált és volt ellenségeivel kezdett szövetségi tárgyalásokat. Ez az újszövetség a minden oldalról szlovákok közé ékelt Románia érdekeinek talán jobban felelne meg. Ismerve Romániának a világpolitikában eddig tapasztalt határozatlanságát, felmerül a kérdés, vájjon végleges állásfoglalás-e ez? Vagy pedig nem lát-e Románia az új szövetségben máris olyan erőt, amelyhez eddigi szokása szerint csatlakozni tanácsos. Egy munkás állított be... Egy munkás állított be hozzák. A szociáldemokrata párt tagja. És jött vele egy altiszt, az állam munkása. Harminc évig szolgált, letette az új gazdának is a fogadalmat. Őt is lehetetlenné tették, a hattagú családjával egyetemben. Egyik eset sem újság. Hiszem ha újság lenne, istenes lenne. Újság: csaló volt. Aztán jelenséggé gyarapodott s most már mint eltűrt, elfogadott rendszer térdel reánk és nyom, hogy a lelkünket kipréselje. .. . És hibások érte a munkásság mai vezetői, akik a mi munkástestvéreink élén állnak és akik nemzetköziséget hirdetnek, a hangjukkal megremegtetik a piacok erkélyeit és a boros hordók tetejét, akik a beszéddel harcolnak az ellen, hogy valaki különbséget merjen tenni nemzetiség és nemzetiség között ... De zsebre dugják a kezüket és elfordulnak és nem védik meg a munkást, ha kidobta a munkaadója. Akik úgy látszik, csak azért hirdetnek nemzetköziséget, hogy a magyar munkás kivetkőzzék a magyarságából. Nemzetközi testvéri csókban forrnak össze a más nemzetköziekkel, a Tusárokkal, akik minden cselekedetükben elsősorban csehek s csak azután nemzetköziek. Akik kiszorítják a helyéből a magyar nemzetközit, ha cseh nemzetközinek van szüksége arra a helyre. Néhány szóra mi foglaljuk el a patentírozott balkont és önökhöz fordulunk munkásvezérek! Hogyan tudják a pártvezérségükkel összeegyeztetni azt, hogy az önök pártjába, az önök derék munkástáborába tartozó munkástársaikat kidobálhatják az utcára, a hideg télbe, nem másért, csak azért, az önök pártjuk részére születtek? Olyan meggondolatlanok voltak, hogy az esztergapad mellett nem tanulták meg a cseh nyelvtant s nem iratkoztak be más nemzetközi szociáldemokrata pártba, hanem a magukéba, a magyar nyelvűbe. Derék jó munkástestvéreink! Mikor engedtetik nektek is látni, hogy a szó igazi értelmében való nemzetköziség csak akkor lesz, ha az embereket nem anyák szülik, hanem mint a fa, a földből nőnek ki. Nem lesz apjuk és anyjuk s nem lesznek testvéreik, akikhez jobban ragaszkodnak, mint a más emberhez, hát még ahoz, akinek még a szavát sem értik. Igazi nemzetköziségről csak akkor beszélhetünk s a magyar munkás is akkor legyen nemzetközi, amikor az angol, a francia, a német, a cseh s a többi munkás is, elsősorban és őszintén nemzetközi lesz. És, ha kinyitották szemeteket, kérdezzétek meg a vezéreiteket, hol voltak, amikor az ungvári magyar nyelvű gimnáziumot nekik is meg kellett volna védeniök ? Hiszen elsősorban a ti fiaitok neveléséről volt szó, akik nem fizethetik meg egy magángimnázium fenntartási költségeit, a sok száz korona tandíjakat? Mint a cseh-szlovák köztársaság állampolgárainak, volna szavunk az állam kormányzásához is. A köztársaság új területén a lakosságnak majd a fele magyar. Ez a föld a magyarságnak is hazája, ahol nem kegyelemből élhet, hanem a saját jogos földjét bírja rajta. A kulturális, a gazdasági, az ipari és kereskedelmi berendezkedés, nem sok hijján, csaknem egészen az övé. Lehetetlen, hogy őt itt mint leigázott népet igazgassák. A szlovenszkói és kárpátaljai magyarság részét követeli az államéletből, minden vonatkozásban s nem nyugodhat bele abba, hogy olyanok szorítsák ki e terület igazgatásából, akiknek csak abban az esetben van itt helyük, ha nincs más, itteni magyar, tót, ruthén, vagy német szülött, aki arra való. A ruszinszkói magyar pártok közös állásfoglalása hűségfogadalom letevésébe vitte bele a magyar tisztviselőket, kikre a csehszlovák köztársaságnak szüksége van az államért és mi miattunk, akiknek az itteni gyakorlata és szakértelme mindenekelőtt való. Milyen álláspontra helyezkedjenek a ruszinszkói magyarságot erkölcsileg teljesen magukba foglaló magyar pártok, amikor azt látják, hogy a hűségesküt letett tisztviselőket — RUSZINSZKÓI ІВШШІШЖ A RUSZINSZKÓI MAGYAR JOGPÁRT POLITIKAI NAPILAPJA. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ungvár, Szobráczi-u utca 11. szám. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZOMBORY DEZSŐ dr. Kiadótulajdonos: I. ÉVFOLYAM Uzshorod (Ungvár), péntek, 1921. szeptember 17. II. SZÁM Lapkiadóvállalat részv.-társ. Ungvár Pogány Oroszországba szökött. Bécsi szerkesztőségünk távirati jelentése. Bécs, szeptember 16. Pogány Józsefet, a budapesti volt szovjet kormány hírhedt, vérengző népbiztosát a bécsi rendőrség le akarta tartóztatni. Pogány megszökött és Stokholmon át Oroszországba menekült. Egyes szám ára 80 fillér.