Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)
1920-09-21 / 37. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ungvár, Szobránczi utca 11. szára. L ÉVFOLYAM A RUSZINSZKOI MAGYAR JOGPÁRT POLITIKAI NAPILAPJA. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZOMBORY DEZSŐ dr. Kiadótulajdonos: Lapkiadóvállalat részv.-társ. Ungvár Uzshorod (Ungvár), kedd, і920. szeptember 21. 37. SZÁM Ungvár, szept. 20. Valamikor nem is olyan régen, még a legravaszabb háborús napokban is a kereskedelmünkön esett hibák, csorbák, az eközbevágó felszólalások, kérések stb. a legrövidebb úton és közmegnyugvásra elintéztelek a kereskedelmi és iparkamara tisztes fórumánál. Ami azt jelentette egyúttal, hogy a kereskedelemnek minden fattyúhajtását nyesegetni s a tiszta kereskedelem előtt az utat gondos kézzel egyengetni lehetett. Akkor a kereskedelmi szervezet fórum nélkül nem is volt elképzelhető, annyira össze volt forrva mindennel, ami az ipari, kereskedelmi és a piaci érdekekkel volt. Ma másként áll a dolog. Régi, tiszta iparunk és kereskedelmünk mellé újabb és újabb, más vidékekről jött idegen vállalatok sorakoznak. Szinte napról-napra újabbak, amelyekről a kiszivárgó hírek olyan tényeket vetnek fel, amelyek a régi rezsim alatt nem lettek volna lehetségesek. Kereskedelmi és iparkamara hiányában hová forduljanak például kereskedőink ? Vagy kihez forduljon a kereskedő és a közönség egyaránt abban a lehetetlen anomáliában, hogy az aknaszlatinai sóbányák minden termékét előbb Prágába viszik, hogy annak részünkre eső hányadát hozzánk ismét visszasétáltassák. Várjon, hogy ételünket a szinte tőszomszédságunkban levő sóbányák termékével megsózhassuk, meg kell fizetnünk a magas szállítási díjat Prágába és vissza! . . . Követeljük a kereskedelmi és iparkamarát! ** * * Az amerikai kivándorlás leginkább észlelt nagy arányaival Szlovenszkóban már komolyan kez-denek foglalkozni. Okait a gazdasági nehézségekben, a munkaalkalmak gyérülésében, poltikai hátterét pedig abban keresik. Ott, annak megállapítása ellenére, hogy nincs minden rendjén, ami a megélhetést és politikai békét biztosítaná, mégis foglalkozni kívánnak egy bajával, amely bajnak forrása minthogy szorosan összefügg a talajjal, egyre nő amannak arányai szerint. Ott ezek felismerése mellett ráérünk gondolkozni az eshetőségeken, amelyek a kivándorlásnak gátat vetni volnának hivatva. Ott így! Hát nálunk? Itt, ahol a boldog béke idejében is az a kérdés volt az, amely a közéletnek állandó nyílt térképe volt, amely embereinket állandóan kergette, hajszolta a messze vizen túl, itt tehát, ahol a betegség sokkal régibb, sokkal elmérgesedettebb, itt azzal nem akar törődni senki. Ma már annyira vagyunk, hogy egész falvak ostromolják a hatóságokat útlevelekért. Nem volna egy időszerű foglalkozni itt is azokkal a gazdasági, és politikai okokkal, amelyek a lakosságot nálunk is gyérítik? Titkári hivatal: Szobránczi u. 13. sz. a. A veszedelmes ember. (I.) Egy előkelő, angol politikus járt Budapesten. Az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán, elvezette a képviselőházba is. A vendég az erkélyről figyelte az ülést, amely éppen akkor nagyon érdekes volt. Irányi Dániel beszélt. Tisza magyaráz a vendégének, majd Irányira mutat és megjegyzi : Erősen beszél ... De nem veszedelmes ember. Ő hiszi is azt, amit mond, szokott gesztusával vágja a szót s néha ráver a padra. Tisza Kálmán ismét felvilágosítással szolgál a vendégének: — Lám, ez már veszedelmes fajta. Mást hisz és mást beszél. Az öreg „generális“, Tisza Kálmán, atyamester volt a politikában. Egy tekintetre tisztában volt minden emberével. Mit mondjak ? Tizenöt évig volt miniszterelnöke Magyarországnak. Figyelem a politika eseményeit, figyelem, ami itt, körülöttünk történik és eszembe jut az angol vendég, Tisza Kálmán, Irányi Dániel. Látom a mi szerepünket, a magyarságét és a magyar újságírásét. Mi is azt hisszük, amit beszélünk, amit írunk. Félve kiáltunk vigyázt és mutatunk rá a veszedelmekre, amelyekbe mindnyájan sodródunk. De kárba vész az óvás. Más meggyőződésű, álgenerálisok magyaráznak az erkélyen . . . Más fogalma van itt a veszedelemnek. A mi egyenes beszédünk, a mi egyenes írásunk a veszedelmes, az irredenta, a nyugalomfelforgató. Mi csináljuk a nemzetiségi dolgokban a túlkapásokat és nem azok. Az antantbeli angol vendég ott ül az erkélyen s valamelyik prágai generális magyarázza neki: — Lám ez veszedelmes ember, mert ez rámutat a bajokra. Ha ez nem mutogatna, nem is tudnák az emberek, hogy van baj is a világon. Nem volna semmi baj. Ezek a magyarok csinálják a zavarokat, ezek csinálják az irredentát. Ezek keltik fel a közvéleményben a jobb felé vágyódást, az elégedetlenséget. Ezek nyitogatják a kelevényeket, hogy kitisztuljanak . . . Pedig, ha a kelevényt nem bántanák, akkor az befelé terjedne és senki sem látná, hogy beteg a beteg. Hogy férges a piros alma Most új kormány került a prágai parlament bársonyszékébe . . . Várjon hogyan і látja és miképpen magyarázza az embereket az uj cicerone? Svédország kiutasította az orosz delegátusokat. Stokholm, szept. 19. (Havas) A stokholmi rendőrség felhívta az orosz szakszervezeti delegátusokat, hogy svédországot azonnal hagyják el. Amennyiben nem engedelmeskednének, le lesznek zárva. Csemenceau útja, Páris, szept. 19 Az „Echo de Paris“ szerkesztőjével folytatott beszélgetés során Clemenceau kijelentette, hogy legközelebb Indiába és Jávába utazik. Utazásának politikai és hadászati céljai vannak. ______________________ Ostromállapot Horvátországban. — Felkelés a szerbekben. Belgrád, szept. 19. Zágrábból jelentik, a felfegyverzett horvát parasztok felkelése a szerbek ellen négy kerületre terjed. Horvátországban kihirdették az ostromállapotot. A minisztertanács csapatokat rendelt ki a felkelés elnyomására, ami újabb összeütközésre vezetett. Lengyel-orosz háború. Lengyel harctéri jelentés. Varsó, szept. 19. (CTK.) Ukrán osztagaink az ellenség üldözése közben elérték a Szirefka—Ukrynkovice— Zloty-Potok — Koresztatyn—Monastersyska vonalat, miközben nagy hadizsámányt ejtettünk. Köveitől északnyugatra osztagaink Sztvelodot átlépték és Rozyscere irányában haladnak előre. A 204. ulánus ezred Turynskot bevette, és sok vasúti felszerelést és hadianyagot zsákmányolt. Orosz harctéri jelentés, Moszkva,9. (Rádió). Belover és Kobrin mellett kedvezően alakuló harcok, Kovel mellett egész sereg páncélautót semmisítettünk meg, amely osztag frontunk áttörését kísérelte meg. Rohatyntól délnyugatra harcolt. Halicsnál a Dnyiesztert átléptük és a balparton kemény harcot vívtunk. Krynben az ellenséges lovasságnak frontáttörési kísérletét meghiúsítottuk. Egyes szám ára 80 fillér.