Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1920. augusztus-december (1. évfolyam, 1-118. szám)

1920-09-21 / 37. szám

Szerkesztőség és kiadóhivatal: Ungvár, Szobránczi­ utca 11. szára. L ÉVFOLYAM A RUSZINSZKOI MAGYAR JOGPÁRT POLITIKAI NAPILAPJA. FELELŐS SZERKESZTŐ: ZOMBORY DEZSŐ dr. Kiadótulajdonos: Lapkiadóvállalat részv.-társ. Ungvár Uzshorod (Ungvár), kedd, і920. szeptember 21. 37. SZÁM Ungvár, szept. 20. Valamikor nem is olyan régen, még a legra­vaszabb háborús napokban is a kereskedelmün­kön esett hibák, csorbák, az eközbevágó fel­szólalások, kérések stb. a legrövidebb úton és közmegnyugvásra elintéztelek a kereskedelmi és iparkamara tisztes fórumánál. Ami azt jelentette egyúttal, hogy a kereskedelemnek minden fattyú­hajtását nyesegetni s a tiszta kereskedelem előtt az utat gondos kézzel egyengetni lehetett. Akkor­­ a kereskedelmi szervezet fórum nélkül nem is volt elképzelhető, annyira össze volt forrva min­dennel, ami az ipari, kereskedelmi és a piaci érdekekkel volt. Ma másként áll a dolog. Régi, tiszta iparunk és kereskedelmünk mellé újabb és újabb, más vidékekről jött idegen vállalatok sorakoznak. Szinte napról-napra újabbak, a­­melyekről a kiszivárgó hírek olyan tényeket vet­nek fel, amelyek a régi rezsim alatt nem lettek volna lehetségesek. Kereskedelmi és iparkamara hiányában hová forduljanak például kereskedő­ink ? Vagy kihez forduljon a kereskedő és a közön­ség egyaránt abban a lehetetlen anomáliában, hogy az aknaszlatinai sóbányák minden termékét előbb Prágába viszik, hogy annak részünkre eső hányadát hozzánk ismét visszasétáltassák. Vár­jon, hogy ételünket a szinte tőszomszédságunk­ban levő sóbányák termékével megsózhassuk, meg kell fizetnünk a magas szállítási díjat Prá­gába és vissza! . . . Követeljük a kereskedelmi és iparkamarát! ** * * Az amerikai kivándorlás leginkább észlelt nagy arányaival Szlovenszkóban már komolyan kez-­­­denek foglalkozni. Okait a gazdasági nehézsé­gekben, a munkaalkalmak gyérülésében, poltikai hátterét pedig abban keresik. Ott, annak megállapítása ellenére, hogy nincs minden rendjén, ami a megélhetést és politikai békét biztosítaná, mégis foglalkozni kívánnak egy bajával, amely bajnak forrása minthogy szorosan összefügg a talajjal, egyre nő amannak arányai szerint. Ott ezek felisme­rése mellett ráérünk gondolkozni az eshetősége­ken, amelyek a kivándorlásnak gátat vetni vol­nának hivatva. Ott így! Hát nálunk? Itt, ahol a boldog béke idejében is az a kérdés volt az, amely a közéletnek állandó nyílt térképe volt, amely embereinket állandóan kergette, hajszolta a messze vizen túl, itt tehát, ahol a betegség sokkal régibb, sokkal elmérgesedettebb, itt azzal nem akar törődni senki. Ma már annyira vagyunk, hogy egész falvak ostromolják a hatóságokat útlevelekért. Nem volna­ egy időszerű foglalkozni itt is azokkal a gazdasági, és politikai okokkal, ame­lyek a lakosságot nálunk is gyérítik? Titkári hivatal: Szobránczi­ u. 13. sz. a. A veszedelmes ember. (I.) Egy előkelő, angol politikus járt Budapesten. Az akkori miniszterelnök, Tisza Kálmán, elvezette a képviselőházba is. A vendég az erkélyről figyelte az ülést, amely­­ éppen akkor nagyon érdekes volt. Irányi Dániel beszélt. Tisza magyaráz a vendé­gének, majd Irányira mutat és meg­jegyzi :­­ Erősen beszél ... De nem veszedel­mes ember. Ő hiszi is azt, amit mond, szokott gesztusával vágja a szót s néha ráver a padra. Tisza Kálmán ismét felvi­lágosítással szolgál a vendégének: — Lám, ez már veszedelmes fajta. Mást hisz és mást beszél. Az öreg „generális“, Tisza Kálmán, atyamester volt a politikában. Egy tekin­tetre tisztában volt minden emberével. Mit mondjak ? Tizenöt évig volt miniszterelnöke Magyarországnak. Figyelem a politika eseményeit, figyelem, ami itt, körülöttünk történik és eszembe jut az angol vendég, Tisza Kálmán, Irányi Dániel. Látom a mi szerepünket, a magyar­ságét és a magyar újságírásét. Mi is azt hisszük, amit beszélünk, amit írunk. Félve kiáltunk vigyázt és mutatunk rá a vesze­delmekre, amelyekbe mindnyájan sodródunk. De kárba vész az óvás. Más meggyőződésű, álgenerálisok ma­gyaráznak az erkélyen . . . Más fogalma van itt a veszedelemnek. A mi egyenes beszédünk, a mi egyenes írásunk a veszedelmes, az irredenta, a nyugalomfelforgató.­­ Mi csináljuk a nemzetiségi dolgokban a túl­kapásokat és nem azok. Az antantbeli angol vendég ott ül az erkélyen s valamelyik prágai generális ma­gyarázza neki: — Lám ez veszedelmes ember, mert ez rámutat a bajokra. Ha ez nem mutogatna, nem is tudnák az emberek, hogy van baj is a világon. Nem volna semmi baj. Ezek a magyarok csinálják a zavarokat, ezek csinálják az irredentát. Ezek keltik fel­­ a közvéleményben a jobb felé vágyódást, az elégedetlenséget. Ezek nyitogatják a ke­­levényeket, hogy kitisztuljanak . . . Pedig, ha a kelevényt nem bántanák, akkor az befelé terjedne és senki sem látná, hogy beteg a beteg. Hogy férges a piros alma Most új kormány került a prágai parla­­­­ment bársonyszékébe . . . Várjon hogyan і látja és miképpen magyarázza az embere­­­­ket az uj cicerone? Svédország kiutasította az orosz delegátusokat. Stokholm, szept. 19. (Havas) A stokholmi rendőrség felhívta az orosz szakszervezeti delegátusokat, hogy svéd­­országot azonnal hagyják el. Amennyiben nem engedelmeskednének, le lesznek zárva. Csemen­ceau útja, Páris, szept. 19 Az „Echo de Paris“ szerkesztőjével folytatott beszélgetés során Clemenceau kije­lentette, hogy legközelebb Indiába és Jávába utazik. Utazásának politikai és hadá­szati céljai vannak. ______________________­ Ostromállapot Horvátországban. — Felkelés a szerbek­­ben. Belgrád, szept. 19. Zágrábból jelentik, a felfegyverzett horvát parasztok felkelése a szerbek ellen négy kerületre terjed. Horvátországban kihirdették az ostromállapotot. A minisztertanács csa­patokat rendelt ki a felkelés elnyomására, ami újabb összeütközésre vezetett. Lengyel-orosz háború. Lengyel harctéri jelentés. Varsó, szept. 19. (CTK.) Ukrán osztagaink az ellenség üldözése közben elérték a Szirefka—Ukrynkovice— Zloty-Potok — Koresztatyn—Monastersyska vonalat, miközben nagy hadizsámányt ejtet­tünk. Köveitől északnyugatra osztagaink Sztvelodot átlépték és Rozyscere irányában haladnak előre. A 204. ulánus ezred Turynskot bevette, és sok vasúti felsze­relést és hadianyagot zsákmányolt. Orosz harctéri jelentés, Moszkva,­­9. (Rádió). Belover és Kobrin mellett kedvezően alakuló harcok, Kovel mellett egész sereg páncélautót semmisítettünk meg, amely osztag frontunk áttörését kísérelte meg. Roha­­tyntól délnyugatra harcolt. Halicsnál a Dnyiesztert átléptük és a balparton kemény har­cot vívtunk. Krynben az ellenséges lovasságnak frontáttörési kísérletét meghiúsítottuk. Egyes szám ára 80 fillér.

Next