Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1923. július-december (4. évfolyam, 134-164. szám)

1923-07-12 / 134. szám

2 oldal RUSZINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP 1923. julius 12 Vasúti szerencsétlenség a csapi állomáson Ungvár, júl. 8. Könnyen végzetessé válható szerencsétlenség történt julius 4-én éjfél után két óra tájban a csapi állomáson. A szerencsétlenségben még igazán szerencse volt, hogy emberéletet nem követelt s igy csu­­pán anyagi kárról van szó. A fent említett éjszaka egy tar­talékmozdony néhány Pullmann kocsit vont a váltók felé, hogy azokat a kassai gyorsvonathoz csatolja. Mikor a váltókhoz ért, éppen akkor robogott be Munkács felől egy tehervonat. Az össze­ütközés kikerülhetetlen volt. A lassulni kezdő tehervonat moz­donya és a tartalékmozdony tel­jes erővel ütköztek össze. A karambol nagyságát iga­zalja az, hogy a tehervonat­nak 16 kocsija kivágódott a vágányból, felborult és nagy­részben összetört. Sebesülést csupán Lengyel József vo­natvezető szenvedett, kinek két foga tört ki és egyéb könnyű sérülései vannak. Nagy szerencse volt, hogy a fékezők és vasúti alkalmazottak még idejekorán leugráltak a teher­­vonatról. A vonatösszeütközésnek közvet­­vetlen oka az volt, hogy a 674 számú tehervonatnak, melybe a tartalékmozdony beleszaladt, mint­egy 2 órás késése volt. A tarta­lékmozdonyt tolató személyzet állí­tólag nem tudott a késésről, s ami­kor a Munkács felől közeledő vonatot meglátták, azt hitték, hogy a gyorsvonat érkezik be, melynek a 3-as számú vágányon kellett volna befutni a pályaudvarra. Nem tettek tehát semmiféle óvintézke­dést az esetleges összeütközés megakadályozására, hanem nyu­godtan haladtak a 4 es vágányon előre egészen addig a váltóig, mely az ötös vágánnyal kapcsolja össze a 4-es számút. Ámde a gyorsvo­nat helyett a megkésett tehervonat futott be, még pedig — rendelte­tésének megfelelően — épen az 5 ös számú vágányon. A két moz­dony a váltónál összetalálkozott s a szerencsétlenség megtörtént. A tehervonaton sok marhát szál­lítottak s ha véletlenül 1—2 má­sodperccel korábban ért volna a váltóhoz, ez esetben középrészét szakította volna el a tartalékmoz­dony, ami az állatokban kétségkí­vül nagy kárt okozott volna. Az összeütközésről jegyzőköny­vet vettek fel s megindult a vizs­gálat annak megállapítása végett, hogy vájjon az állomásfőnökség követette el mulasztást azzal, hogy nem közölte a vonatkésést a tolatókkal, vagy pedig ez utóbbi­akat terheli a felelősség a karam­bolért, mely a szerencsés véletlen folytán még eléggé könnyű lefo­lyású volt.. . Ungvár, jul. 9. Kapos szinmagyar nagyközség. Mióta Szlovenszkóhoz csatolták a prágai kormánynak minden gondja az, hogy ezt a nagyközséget szlo­vák és cseh elemekkel higítsa fel. Evégből e község határában lévő premotrei uradalmi földeket még a tavasszal felosztotta és nagy részében szlovák telepeseknek adta oda. Ezek a szlovák telepesek már építik is házaikat a község hatá­rában és nagyszámú családjaikkal erősen hozzájárulnak ahhoz, hogy Kapos­színmagyar lakóinak arány­számát a cseh hivatalnokok be­számításával apasszák. A gazdasági téren megindított honfoglalást azonban követi a kulturális téren megindított , és egyébként büntetendő cselek­ménynek minősített — elnemzet­lenítés, melyet egy Kucharik nevű fiatal ember, volt légionista és tanító, mint „misszionárius“ vál­lalt magára. Ez a fiatal ember jól számított, mert a magyar la­pok és a magyar nemzetgyűlési képviselők támadásai révén igen hamar be fogja bizonyítani, hogy „eredményesen teljesíti misszió­ját“, amiért feltétlenül dicséretet, előléptetést, sőt kitüntetést érde­mel. Kucharik úr elsősorban a ka­posi zsidókra vetette rá magát és egy szlovák tannyelvű iskola fel­állításán fáradozik. Fáradozását biztos siker fogja koronázni, mert a telepesek bőséges apró család­dal jöttek le a hegyekből, ahol birtokaikat drága pénzen adták el, hogy itt potom áron vehessenek érte kétszer annyit. A szlovák elemi iskolán kívül a tanfelügyelő szlovák polgári iskolát is tervez — és mint érte­sülünk — ezért halált mondott a róm. kath. elemi iskolára, hogy annak helyébe a szlovák polgári kerüljön. A tanfelügyelő sovinizmusában annyira megy, hogy a kerüle­tébe tartozó magyar tannyelvű iskolákkal szlovákul levelez. Ezt a törvény- és rendelet­sértését,­­melyért ugyan soha meg nem fogják büntetni) Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő interpel­láció tárgyává tette. Az interpel­láció a következőképen szól : Interpelláció a kaposi tan­felügyelő nyelvi túlkapásai ellen. Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő az iskolaügyi miniszter­hez a következő interpellációt in­tézte :­­ Kucharik Mihály nagykaposi tanfelügyelő (lakik Nagykaposon, a XX. zsupában) az iskolaszéki elnökökhöz állandóan csak szlovák nyelvű rendeleteket küld, amit azok — lévén szinmagyar köz­ségek iskoláinak elöljárói — nem értenek meg. A rendelet meg nem értése következtében úgy az is­kolát és egyházakat,­­ mint ma­gukat a hírség mellett felelős elöljárókat károsodás érheti. Mint­hogy a nagykaposi járásban a 20 százalékon felüli arányszáma a magyarságnak megvan, sőt az köztudomás szerint a 90 száza­lékot is eléri, minthogy a feleke­zeti iskolák elöljáróit nem lehet kötelezni az államnyelv oly gyors megtanulására, hogy a Kucharik Mihály kedvéért az új államala­kulat negyedik évében szlovákul levelezzenek, miután a „Magyar Tanító c. tanügyi lapban meg­jelent pozsonyi iskolaügyi referá­­tusi nyilatkozat szerint is a tan­felügyelő a 20 százaléknál ma­gasabb arányszámú magyar köz­ség magyar iskolai hatóságával magyarul is köteles levelezni, tisztelettel kérdem az iskolaügyi miniszter Urat: 1. Van-e tudomása a Kucharik Mihály elnemzetlenítési törekvésé­ről, melyet azáltal követett el, hogy szinmagyarokat az állam­nyelven írott hivatalos rendele­tekkel zaklatja ? 2. Hajlandó-e eltűrni a Kud­a­­rikm­ihály és hozzá hasonló túl­buzgó s ilyen nyelvi zaklatások­kal érdemeket­­szerezni akaró alantos hivatalnokok kellemetlen­kedéseit ? 3. Megengedhetőnek tartja- e, hogy az iskolai ügymenetét igy hátráltassa nevezett tanfelügyelő a nagykaposi és királyhelmeci magyar járásokban s végül, ha a 2. és 3. kérdésre nemmel felel, mert másként igazán nem felel­het. 4. Hajlandó e Kucharik Mihályt kioktatni a kisebbségi nyelvi jo­gok helyes használatáról és őt szigorúan megbüntetni s a ma­gyar vidékről való elhelyezésével figyelmeztetni őt és követőit arra, hogy az állam törvényeit a de­mokrácia és a kisebbségi jogok védelme szellemében kell alkal­mazni ? Már előre sejtjük, hogy az in­terpelláció szentelt víz lesz, vala­mint azt is sejtjük, hogy e cik­künket Kucharik úr be fogja rá­máztatni, mint „eredményes mű­ködésének“ egyik legszebb do­kumentumát És mi ezt a doku­ Híres ember lesz ez a Kucharik Kapos és vidéke erőszakos elszlovákosításának misszióját vállalta egy légionista. — Az elnemzetlenítés büntette a tanfelügyelőre nem vonatkozik ? — Szlovák telepesek a szinmagyar vidéken. — Füssy Kálmán nemzetgyűlési képviselő interpellációt adott be Kucharik kaposi tanfelügyelő ellen. — »Minden támadás, ami a magyarok­tól jön, csak előnyére van a cseh vagy a szlovák tisztviselőnek.E­ mentumot ingyen szolgáltattuk ki neki, remélvén, hogy ha ennek alapján a kormány részéről elő­léptetésben részesül, hálával fog reánk gondolni. Mi az ilyen Ku­charik uraktól semmit el nem ve­hetünk, mi csak adhatunk nekik ! Akik ötöst kaptak Törvényellenes államsegély-elvo­nás és még törvényellenesebb ki­utalás. — A szlovenszkói fele­kezeti tanítók üldözése. Ungvár, julius 11. A felekezeti tanítókkal a prágai kormány a lehető legmostohábban bánik el. Hiába írja elő a 276/1920. számú törvény, hogy a nosztrifi­­kációs vizsga 1923. december 31-ig letehető és addig semmi joghát­rány nem érheti őket, az összta­­nítóság 80 százalékát kitevő fele­kezeti tanítóktól az államsegélyt mégis megvonták. Ez a cseleke­det nyilvánvaló törvénysértés, mi­vel a törvény hatályát egyszerű miniszteri rendelettel semmisítette meg a kormány. Még nagyobb törvénytelenség az, hogy az esetleges államsegély kiutalások összegét az állami tan­felügyelők osztályozásától teszik függővé. Az olvasó el sem­ hinné ezt a — jogállamot megcsúfoló — rendel­kezést, ha a pozsonyi „Skolsky Referát“ a következő felvilágosí­tással meg nem erősítette volna: A tanügyi referátus felvilágo­sítása szerint: a) akiknek nincs nosztrifikációs vizsgájuk a 276/1920. sz. törvény értelmében, azoknak államsegélye folyó évi június hó 1. napján be lett szüntetve és így el vannak bocsátva; b) akik a nosztrifikációs vizsgát ez év áprilisában tették le, azok sem kapnak most államsegélyt s illetményeiket csak négy hónappal később utalják ki; c) a többiek, akik a nosztrifiká­ciós vizsgát már letették az állami tanfelügyelő osztályozása szerint kapják majd az államsegélyt a jö­vőben. És pedig 1) akik 5-öst kaptak, jun. 1-től már nem élvez­hetik az államsegélyt s így el van­nak bocsátva; 2) akik 4-est kap­tak, azok hasonlóképen nem kap­nak államsegélyt június 1 től, ha­nem újonnan jelentkezhetnek a vizsga letételére az iskolai év vé­gén ; * 3) akik 3-ast, 2-est, vagy 1-est kaptak az állami tanfelü­gyelőtől, azok megkapják az ösz­­szes, eddig visszatartott államse­gélyeket.­­ Az új kvalifikációnak már csak 4 fokozata van, úgyhogy ha valaki ezen kvalifikáció szerint 3-ast kap az annyit ér, mintha ez előbbinél 4-est kapott volna. Ha ez a nyilatkozat nem euró­pai kulturbotrány, akkor nincs a világon már szenzáció.

Next