Ruszinszkói Magyar Hírlap, 1923. július-december (4. évfolyam, 134-164. szám)

1923-07-12 / 134. szám

1923. július 12 RUSZINSZKÓI MAGYAR HÍRLAP Siketnéma gyermekek magyar oktatása Komárom, július 10. A siketnémák komárnéi (ko­máromi) csehszlovák magyar tan­nyelvű intézetében felvételt nyer­hetnek Slovenskó és Podkarpatska Rus területéről oly­­ életéveket betöltött magyar nemzetiségű si­ketnéma gyermekek, kik e fo­gyatkozáson kívül más, őket a tanulásra alkalmatlanná tevő hi­bában nem szenvednek. Kérvények az intézet igazgatóságához mi­előbb, legkésőbb azonban julius hó végéig küldendők be s felsze­­relendők a következő mellékletek­kel: 1. Szület, anyakönyvi kivo­nat. 2. Illetőségi bizonyítvány. 3. Orvosi bizonyítvány. 4. Családi és birtokállapotról szóló kimuta­tás. 5. A szülők és a nagyszülők kereseti viszonyait feltüntető bi­zonyítvány (esetleg szegénységi bizonyítvány is.) 6. A szülő, vagy a gyermek felnevelésére a törvény értelmében kötelezett más egyén nyilatkozata arról, havonta mily összeggel hajlandó az ellátási költségek fedezéséhez hozzájárulni. 7. Ugyanilyen nyilatkozat az il­lető község részéről. — A 3. 4. és 6. pont alatti nyomtatványo­kat az intézet igazgatósága díj­talanul megküldi. A tanítás teljesen ingyenes. Az ellátási díj (havonta legalább 150 Ke.) igazolt szegénység esetén teljesen vagy részben elengedhető. Ruházatról a szülők kötelesek gondoskodni. Az intézetnek inter­­nátussal való kiegészítéséig a gyer­mekek megbízható családoknál helyeztetnek el. Az elhelyezésről az igazgatóság gondoskodik. * Tűz. Július 10-én kedden a déli órákban tűz pusztította el і Szabolcsik polgártársunk Hajnal­­j utcai házát. A ház teteje leégett.­­ A közöny írta: Kávássy Elemér. Asszonyt találtak halva az er­dőben, hullaszemlére küldött ki főszolgabirám engem, akkor tisz­teletbeli szolgabirót. Az orvossal mentünk, reggelén egy szép ok­tóberi napnak. Halál útjában jár­ván, e nagy ismeretlenről beszél­gettünk. Én akkor kerültem a felvidékre, nem ismertem még a ruthén népet, melyről azt mondta a doktor, hogy egyáltalán nem törődik az elmúlással. Elhallgatván, a csendet szeke­­kerünk egyhangú zörgése, fuva­rosunk „hogyta”, „ vista“ kor­mányzó szavai, s poroszkáló lo­vacskáinak koppanása zavarta csupán. Az én lelkemet fenséges szép­sége ragadta meg az általam ed­­digelé nem ismert felvidéknek, ezúttal figyelvén meg először pa­zar szépségű őszi pompáját. A sok-sok ezer éves hegyek lánco­­latos csoportján évszázados fák, fiatalosabb erdőrészek, imitt-amott szálfenyők, majd szeder, málna bokrok, kökény, galagonya cser­jék még meglévő leveleinek sárga, zöldes, piros, rozsdavörös, hara­gos pirosba játszó, messziről egy­másba olvadni látszó, számtalan változata, melylyel olyanul tűntek elő, mintha a hegyeket egyetlen óriási Smyrna szőnyeggel terítet­ték volna le. Oldalt a kanyargó ezüst fodros Ung morajlott. Az elhalt falujához értünk. Csendőr járőr várt reánk, és ka­lauzolt, horhosokon, hepe­hupás talajt hágva, csúszós faleveleket taposva, gyalogszerrel értünk szem­lélendő hullánkhoz, mely arcra bo­­rultan hevert nem messze egy hegyi pataktól, és bükkfa árnyékában. Falevelek váltak el gályáiktól, őszi széltől kavargatva hulldogáltak a mozdulatlan testre, világosan jel­képezvén a fájdalomnélküli, ter­mészetes elmúlást, míg a már férgektől belepett asszony, vajjon természetes halállal halt e meg ? homályos volt előttünk. Az orvos megnézte, aztán la­kására vitettük, külerőszak nyoma nem volt rajta. Otthon szobájuk sötét, kis, nyithatatlan ablaka lé­vén, udvaruk volt egyedül alkal­mas boncoló hely. A kiváncsiakat eltávolíttatván, senki se volt, aki a doktornak segíthetett volna egyben másban. Tanácstalanul né­zett körül, egyszerre jókora le­gényen akadt meg szeme, ku­tyába se vette ténykedésünket, s társaságunkat. A világ legközö­nyösebb ábrázatával ült az udvar távolabbi zugában, valami faragó tőcik félén, s szívta pipáját, mely­nek sárga kupakja csaknem orra a hegyét érte, szárának kurta mi­volta miatt. Éhez a mulák, szolgalegénynek nézethez fordult doktorunk, kérve: „Jöjjön segíteni fiam!“ * Aki nivóe szépirodalmi lapot akar, rendelje meg a „Pásztortűz“ című, Kolozsváron megjelenő irodalmi, művészeti és társadalom­politikai folyóiratot, melyet Reményik Sándor és Wal­ter Gyula neves költők és kritiku­sok szerkesztenek. Legújabb száma is a legválogatottabb tartalommal jelent meg. Ruszinszkóiak és Szlo­­venszkóiak megrendelhetik Fábry Viktor ev. lelkész urnát Eperjesen (Presovon) Rózsa­ u. 11. sz. alatt, ő van megbízva az előfizetések beszedésével is._______________ Csendesen emelkedett fel te­­cskéjéről, pipáját eloltotta egy beleköpéssel, siralmas tekintetet vetett reá, mintha fájt volna rö­vidre való elválásuk. Zsebre vágta, aztán odajött az ideiglenes bonc­asztallá előléptetett pár szál desz­kához és segédkezett. — Talán katona voltál? — kérdé az orvos, látva laikus se­gédje nem remélt ügyességét és borzalom nélkül valóságát. — Voltam, most kerültem haza. — Ügyes fiú vagy — dicsérte a orvos, egyben fűrészelve a hulla koponyáját és a boncolást befejezve megállapítá, hogy a sze­rencsétlen, elmezavarában halálra ítélte önmagát, lefeküdt az elha­gyatott erdőben, italt nem ivott, ételt nem evett, éhen-szomjan ve­szett. Nem ritka esett ez. 30 forintos havi fizetésemből nem telvén az assistenssé előlép­tetett legény jutalmazása, az el­halt asszony férjének mondtam. Ahol már rend van az állampolgárság­ körül. A romániai legfelsőbb biróság praktikus határozat­a „hontalan Kolozsvár, jul. 10. A békeszerződések laza szöve­gezése rengeteg bajt hozott már a szegény, küzködő emberek fejére. Az illetőség és állampolgárság kérdései valósággal tengeri kígyói lettek már az utódállambeli min­den fajta közigazgatásnak. A buzgó hivatalnokocskáktól kezdve fel a külömböző magas hatósá­gokig, a falubeli csendőrőrsöktől fel a nagy városokban székelő pártszervetekig mindenki illetőségi és állampolgársági szakemberré nőtte ki magát s e nemes vetélke­dés közepette a szaktudomány legnagyobb dicsőségére s a huma­nizmus legnagyobb díszére egyre szaporodott azoknak a „birodalma, a kik egyik uj országnak sem voltak polgárai. A „hontalanok“ birodalma nőtt-nőtt s nem egy közülök csak úgy nyert állampolgárságot, ha lármával, vagy lárma nélkül a másvilágra költözött. Rengeteget irt már e kérdésről a sajtó. Mi is százával keltünk ki a lehetetlen állapotok ellen. De nem szűnik még mindig a vexa­­tura s még mindig hangos a­pa döntése. — Végre egy okos és egyének birodalma számára.A násztól a nap minden szaka s a köztársaság ezernyi tájéka. A többi utódállamban is igy van. S ott is legelső sorban a magyar­ság szenvedi e kérdés rendezett­­lenségének a nyomorúságait. De Romániában végre a Legfel­sőbb Semmisítő Szék kimondotta az ügyben a végszót. A legfelsőbb román bíróság határozata a kö­vetkező : Mindazok a nem román nemzetiségű polgárok, akik a békekötés idejében Erdélyben, vagy Románia más részén állandó lakással, vagy fog■­lalkozással bírtak és nem op­­táltak, minden új közigazga­tási intézkedés mellőzésével egyenesen román állampol­gároknak tekintendők. Végre. Mennyi idő, mennyi szen­vedés kellett ahhoz, hogy ami az emberi ész, a természetes rend, a legegyszerűbb logika szerint élet­igazságot jelent a „törvény“ igaz­ságává váljék. S ez is nem itt nálunk, de Ro­mániában. A budapesti gyár nem mászik a fellegekbe, hanem a földről emeli fel a vizet a levegőbe, hogy ott alkalmas készülék segítségével esővé varázsolja. Az esőgyár tehát már készíti is a legpompásabb esőgépeket és az a terve, hogy a novisadi (újvidéki) mezőgazdasági és ipari kiállításon esőgyártó gépét bemutatja és mes­terséges esővel örvendezteti meg a gazdákat. Az esőgyártógép ter­mészetesen csak olyan helyen működhetik, ahol folyó, vagy álló víz, illetve kút van. Az esőt egye­lőre körülbelül húsz holdnyi terü­leten tudja előidézni, de ered­ménynek már ez is elég szép ered­mény. A készülék teljesen új rend­szerű, de amellett egészen egy­szerű és teljesítőképessége szinte korlátlan, mert működésének egye­düli feltétele, hogy — amint fent említettük — közelében többé­­kevésbé kiadós forrás, folyó, tó, vagy kút legyen. Az újvidéki polgármester a gyár képviselőjének megadta a kiállítá­son való megjelenésre és a készü­lék bemutatására vonatkozó en­gedélyt és a kísérletre a város határában lévő Strandra vezető út és a Vasúti-híd közötti legelőt jelölte ki. M mesterséges esőgyár M Magyarországon Újvidéken mutatják be a korszakalkotó találmányt. — Nincs többé szárazság. Ungvár, július 10. A mesterséges esővel való kí­sérletezés régi keletű. A nyolcva­nas évek kalendáriumaiban sokat szerepelt az a kép, melyen egy angliui kis készülékével felhőket von egybe, melyekből záporként hullik a víz és cikkáznak a villá­mok. Ez a találmány azonban — úgy látszik — csak találmány ma­radt, minden gyakorlati érték nél­kül. Azóta is sokan törik a fejeket azon a problémán, hogy miként lehetne a felhőket igába fogni és oda dirigálni, ahova éppen szük­ség van rá. Most azonban egy budapesti gyár az eddigi teóriákat realizálta. 3 oldal

Next