Kárpáti Magyar Hírlap, 1939. július-december (20. évfolyam, 147-294. szám)

1939-09-06 / 203. szám

Egy öreg újságíró és egy negyvennyolcas honvédfőhadnagy vsszaemlékezései Petőfire (A Kárpáti­a Magyar Hírlap mun­katársától.) A közelmúltban a fe­­héregyházi síkon az erdélyi ma­gyarság grandiózus gyászünnepsé­get tartott a nagy költő emlékére. Ebből az alkalomból — mint Pe­tőfi Sándor életének történetére fontos dokumentumokat — közöl­jük az alábbi két visszaemléke­zést. Az első Vezéry Ödön, a legöre­gebb aktív magyar újságírók egyi­ke mondotta el halála előtt egy in­­tervjúban tudósítónak, míg a má­sikat Fadgyas Bálint 48-as honvéd főhadnagy mondotta tollba. Vezéry Ödön találkozása Pe­tőfi Sándorral a Koltói-ka­­stályban. Rég ideje annak már, több mint 80 esztendeje történt, mikor Pető­fi Sándor, a nagy költő Endrődre Szendrei Júliához l­átogatott­, a fő­­hadiszállást azonban Költőn dru­szájánál talán egyetlen, önzetlen igaz barátjánál, gróf Teleki Sán­­dornál tartotta. A két Sándor az alig egy­ órai távolságra levő köl­tőről csaknem naponta bejároga­­tott Nagybányára. Akkor mi még apró nebulók vol­tunk, normalisták s a második klasszisban, mint elkényeztetett urficskák frekventáltuk „az isko­lát“ úgy, ahogy jól esett. A forra­dalom alatt nem volt iskola, mert azok katonai kórháznak voltak át­alakítva. Rüiszler Antal professzor úr felügyelete alatt naponta gróf Teleki Édussal privátára is járo­­gattunk, hogy otthon ne alkalmat­lankodjunk­, hanem gondos őrkö­dés alatt töltsük a napközi szüne­­teket. Röszler Antal, a mi kedves pro­fesszorunk, jókarban levő, poca­kos, pápaszemes, kedélyes bohém bácsi volt, aki miint zenész, mű­vész, egyszersmind direktora, an­nak az akkor híres nagybányai műkedvelő társulatnak, melyben Megyeri Károly is eljátszotta a „Peleskei nótárius“-t, amidőn nagy­bátyjának, (az én nagyapámnak). Megyeri Stand Pál, Nagybánya szabad királyi bányaváros főfő bí­rójának, ki pozsonyi diétákon il­­legátusi volt és aki a város nevé­ben a iusgladiumot gyakorolva, mint jogtudós és nyelvész nagy tekintélynek örvendezett,­­- láto­gatására Nagybányára érkezett és a felsőbányai legnagyobb kúriára beszállásolta magát. A nagybányai műkedvelő társulatnak tehát birto­kába volt a „Feleskei nótárius“, e még mai napig is kedves eredeti magyar bohózatnak minden szü­ksé­ges rekvizituma, nevezetesen: a sask­os frakkok és a papírosból kassírozott chausseur-sisakok. A privát felügyelet nélküli délutánjain amikor kissé több szabadságot él­vezhettünk, betekinthettünk a mű­kedvelő társulat gárderobjába, mely a Teleki-háznak egy kis föld­szinti helyiségében volt, összeku­tattunk mindent a sok lim­lom kö­zött, de leginkább a sasirosok fel­szerelése iránt érdeklődtünk. — Jelünk játszunk sasirost! — indítványoztam én. .— Jó, én leszek a káplár, — je­lentette ki Edus. Hozzáláttunk az öltözködéshez. Magunkra húztunk egy egy vörös­­hajtókás kék frakkot, mely, bár­­mily rövid volt i­s a fityegő­je, a földet érte. Hozzá a sisak, végül kard, melyet magunk után vonszol­tunk. E felszereléssel iszonyú csö­römpölést vittünk véghez. Hogy pedig gylogosan ne szégyenkez­zünk, lovasítottuk a német nehéz lovaságot egy kettő betört hosszú seprűnyéllel. No most, fel az eme­letre. A vasrácsokra elhelyezett 30—30 öl hosszú emeleti folyosó deszkapadlózatán toporzékoló lép­tekkel, lovassági rövid galoppban végig dübörögve olyan zajt csap­tunk, hogy az egész épület csak rengett bele. Sándor bácsiék a folyosóra nyilló szobában délutáni sziesztán szen­­deregtek, a zajra megrémülve ug­rottak fel jóízű álmukból és az aj­tót feltárva meglepetéssel nézték a sask­os inváziót. — Ördögadta teremtette! — mon­dotta Sándor gróf. — Lefelé az ud­varra, egy-kettő. Ha nem lesz csend, én intézek attakot a sask­o­sok ellen. Ekkor a szobából egy hosszú vonalzót kihozva, borzas fejjel, ingujjban, fenyegető állás­ban állta utunkat Petőfi Sándor. Mi nevetve a folyosó végére vissza­vonultunk, ők pedig magukra zár­ták az ajtót. A nagyhatású első felvonás még harciasabbá tett és nagyobb bátorságra ösztönzött bennünket... — Gyerünk Edit csináljunk —. (Ismét menekülők érkeztek Szlovákiából.) Mint az elmúlt ősz­szel s tavasszal, most is megindult a menekülők áradata Szlovákiából Magyarország felé. A magyarok mellett a menekülők között szlová­kok és máliák is vannak, főleg 18—45 éves férfiak. A Mecenzéf mellett lévő határrészen át hétfőre virradóra százhúsz menekült érke­zett.­­ (Rendelet a felvidékiek isko­láztatásáról.) A kultuszminiszter egy régebbi rendelete szerint a népiskola első osztályába csak az a gyermek vehető fel, aki az illetői tanév szetember 15-ig életének ha­to­dik évét betöltötte. Tekintettel azonban arra, hogy a visszacsatolt felvidéki területek az elemi iskola első osztályába oly gyermekeket is felvettek, kik az év szeptember 15-ig nem töltötték be életük hato­dik évét s így akadálytalanul fel­juthattak magasabb osztályokba, a kultuszminiszter most elrendelte, hogy mindazokat a tanköteleseket akiket a visszacsatolt felvidéki te­rületeken a visszacsatolás időpont­ját megelőzően felvettek a népis­kola első osztályába, tekintet nél­kül korukra, a megfelelő magasabb osztályba is fel kell venni. X (ÚJ ZENE.) Szept. 1-től es­ténként Szallay Misi kitűnő buda­pesti tánc- és cigányzenekara ját­szik az ungvári Korona kerthelyi­ségében. Kedvezőtlen idő esetén a kávéházban. Minden este tánc. — (Felakasztotta magát egy asz­­szony.) Varga Istvánné 35 éves pé­csi asszony házuk padlásán fel­akasztotta magát. Mire férje ráta­lált, már halott volt. Az asszony halála előtt­ rendbetette a házat és ünneplőbe öltöztette 5 kis gyerme­két. — (Leugrott a negyedik emelet­ről.) A Böszörményi út­i—8. sz. ház negyedik emeletéről az udvar­ra vetette maga* Nagy Erzsébet 20 éves háztartási alkalmazott még egy attakot! — Aludjanak éjjel — bátorított Edus. —­ De hátha kikapunk? — Oda se neki! Hajrá trda... trda­ rajta! Megindultunk még nagyobb dü­börgéssel. A kis gróf elől ugyan­csak fújta: Tradra, tradra, tradra! Én meg utána. Alig haladtunk az ajtóig, amikor az megnyílt. Petőfi ki a téniával és nekem, aki azt ár­­ister gárdát képeztem, egypárszor jól a frakkomra vágott. і— No, sask­osok, ugye megreti­­ráltok! Én sírni kezdtem. — Menjünk a nagymamához — vigasztalt a kis gróf. Nekünk nem kell ilyen vendég. Menjen innen haza és ott verekedjen. Az öreg grófnő a nagy zajra és sírásra a folyosóra jött. — No ma baj van? —­ kérdezte. — Sándor bácsi, a vendég meg­verte ödit і— felelte Edus. — Ejnye, ejnye, lássátok, miért csináltok olyan nagy lármát! Hagy­játok őket aludni! De úgy hozta a sors, hogy mint színész, Petőfi fiával, Zoltánnal is találkoztam előbb Szarvason, ami­kor színész akart lenni, majd Deb­recenben, mint vándorszínésszel, Kis Kiss Andor — akkori debrece­ni színházi intendáns, nem volt adjutánsa, aki a segesvári ütközet előtt együtt volt Petőfivel, fiát ajánlatomra szerződtette. Petőfi elesik Néhány évvel ezelőtt mondta el az alábbiakat Fadgyas Béla 48-as honvédfőhadnagy, aki személyes ismerőse volt Petőfinek. — Nagyon sokszor voltam együtt Petőfivel. Együtt Bem tá­borkarában és több alkalommal.­­ Miikor a segesvári csatában Petőfi megsebesült, bevánszorgott egy kukoricásba és ott összeesett. Daczó a katonákkal a hadiszekerek később Hléjjasfalvánál szintén el­esett, négy székely huszárt vissza­küldött a kukoricásba. Az orosz lovasság akkor már visszavonult. Daczó a kannákkal a hadiszekerek törmelékéből összeállított egy kis kocsit és arra fektették rá Petőfit, azon vitték be Székelykeresztúrra, ahol Lázár Márton vendéglős há­zában halt meg. Hogy pontosan hová temették Petőfit, arról az egykori főhadnagy nem tudott szá­mot adni. Elmondta még, hogy a költő ko­porsójára szegekkel verték ki a nevét és hogy Petőfi okmányait і Lázár Márton vendéglős vette ma­­і gához. Az okmányok között volt і az őrnagyi kinevezése is: Faragó Ferenc. * Gazdag­ Cirkusz Esténként fél 9 órakor n­a­gy előadás. Ver­senybirkózás. 3 pár birkózik. — Jugoszláv népcsoport Hamburgban X (ZÁDOR DEZSŐ) kitüntetés­sel művészképzőt végzett oki­­ze- i netanár (zongora, orgona, dirigen­si szakok, elmélet) tehetséges ta-­­ oltványokat vállal. Ungvár, Szőlő­utca 8. — (Halasszák el útjukat a kül­­­földi ösztöndíjasok.) A vallás- és і közoktatásügyi miniszter felhívja­­ mindazokat, akik külföldre szóló , ösztöndíjat nyertek, vagy akik ta-­­ nulmányút, kutatások, előadások­­ tartása, vagy kongresszuson való­­ részvétel céljából külföldre szán- і dékoznak utazni, hogy útjukat a külföldön fennálló ismeretes álla­potok miatt halasszák el. A mi­nisztérium az érdekeltek tudomá­sára fogja hozni, hogy amikor az ilyen utak zavartalan lebonyolítá­sa időszerű lesz. Vitás esetekben a minisztérium­ elnöki C-osztálya ad szóbeli felvilágosítást. X (A kezdődő érelmeszesedés kezelésében) reggel éhgyomorra egy kis pohár „Ferenc József“ ke­serűvíz megfelelő bélműködést, jó emésztést és kielégítő anyagcserét biztosít s így jelentősen hozzájá­rulhat a magas vérnyomás leszállí­tásához. Kérdezze meg orvosát! Az Ungvári Kereske­delmi Grémium hivatalos közleményei Szénszállítás: Az ungvári állomá­sokon szükséges, kizárólag jó minős­­égű hazai szén szállítására irt ki pályázatot a m. kir. kassai Vill. hadtest hadbiztossága. Egyes anyagkészletek zár alá vételéről s­zóló jegyzék és hivata­los rendelet megtekinthető a Ke­reskedelmi Grémium hivatalában. Ezen cikkek pld. a következők: textil áruk, nyersbőrök, talpbőrök, ócskavasak, húzott vasáruk, rézöt­vözetek, benzin, olaj, járműabron­csok, pokrócok, stb. Áraknak kötelező betartása. Az ungvári Kereskedelmi Grémium fi­gyelmezteti tagjait a m. kir. mi­nisztériumi 8.300— 1939. Мі. E. sz. rendeletére, mely szerint a köz­szükségleti cikkek az 1939 augusz­tus hó 25. napján fennállott legma­gasabb árat feltétlen tartsák be, nehogy súlyos büntetésnek tegyék ki magukat. üzenet elő a „Kárpáti Magyar Hírlapb­a

Next