IPARGAZDASÁGI SZEMLE 1972
1972 / 2. szám - Szakirodalom - Dr. Korán Imre: Jövőkutatás és gazdasági előrejelzés
prognosztika iránt érdeklődő olvasónak, ugyanakkor átfogó, rendszerező elemzésével hasznos olvasmány a jövőkutató szakembereknek is. A könyv három fő fejezetből áll. Az első fejezetben "Prognosztika" címmel a jövőkutatás szükségességét, legfontosabb összefüggéseit, alapfogalmait tárgyalja, illetve tisztázza, valamint összefoglalja a tudományos és technikai fejlődés, a nemzetközi munkamegosztás, valamint a gazdasági előrejelzés főbb szempontjait. (A három terület közül a legrészletesebben és a leggondosabban a külkereskedelmi előrejelzésekkel foglalkozik.) A jövőkutatást a szerző a társadalomtudomány új fejlődő tudományszakának tekinti és a jövőkutatáson belül az ismert megkülönböztetést alkalmazva, szétválasztja a prognosztikát, amely legfeljebb 20-25 évre, és a futurológiát, amely ennél hosszabb időintervallumra - általában 40-50 évre- vonatkozik. A prognosztika jellemzője, hogy rendszerint megalapozott (múltbeli és jelenlegi) tényekre, összehasonlításokra, kísérletekre épül, a futurológiánál viszont a társadalom, a gazdaság, a tudomány valószínűsített fejlődéséből vezetik le a jövő várható alakulását. A módszerek közül az első fejezet elsősorban a gazdasági előrejelzésekkel foglalkozik, így a rövidtávú prognózisok készítésénél a legelterjedtebb nemzetgazdasági számvitel rendszerével, a statisztikai mutatószámok módszerével, a konjunktúrateszt eljárással, a tendencia extrapolációval, valamint az ökonometriai módszerek alkalmazásával. Idézi a hosszútávú előrebecslések módszereinek elterjedt csoportosítását: extrapolációs módszerek, szakvéleményező eljárások és a modellkészítés. Igen lényeges az a csupán röviden felvetett gondolat, hogy megbízható prognózisok készítéséhez a módszertani ismereteken és felkészültségen túlmenően egész sor más, például társadalmi, politikai, gazdasági, személyi stb. feltétel szükséges. E fejezeten belül kiemelten foglalkozik a szerző a tudományos és a technikai fejlődés előrejelzésének kérdésével, ahol a tudományos-műszaki prognózisok Dobrov (Ukrán Tudományos Akadémia, Kiev) osztályozását (Kutatási prognózis, Programprognózis, Szervezés prognózisok) követi és röviden összefoglalja a tudomány fejlődési irányainak becslésénél felmerülő nehézségeket (pl. időtényező, fejlődési irányzat életképessége, stb.). Részletesebben elemzi a nemzetközi munkamegosztás területén történő előrejelzéseket, kiemelve a külkereskedelmet, s ezzel kapcsolatban a piac, az árprognózisok sajátosságait, valamint a nyitott népgazdaságok jövőkutatásának főbb jellemzőit foglalja össze. A következő fejezetet a szerző a módszertannak szenteli, s a prognosztikai gyakorlatban legtöbbet használt módszereket kíséreli meg rendszerezni és a teljesség igénye nélkül bemutatni. A fejezet alapanyagául - amint erre a könyv utal - Erich Jantsch munkáját veszi (Technological Forecasting in Perspective. OECD, 1967. Párizs). A módszereket a szerző a következőképpen csoportosítja: Trendextrapoláció: Intuitív módszerek (megkérdezéses interjú, szakvéleményező eljárás, Delphi, forgatókönyv); Analógiát hasznosító módszerek: