IPARGAZDASÁGI SZEMLE 1972

1972 / 2. szám - Szakirodalom - Dr. Korán Imre: Jövőkutatás és gazdasági előrejelzés

prognosztika iránt érdeklődő olvasónak, ugyanakkor átfogó, rendszere­ző elemzésével hasznos olvasmány a jövőkutató szakembereknek is. A könyv három fő fejezetből áll. Az első fejezetben "Prognosztika" címmel a jövőkutatás szükségességét, legfontosabb összefüggéseit, alap­fogalmait tárgyalja, illetve tisztázza, valamint összefoglalja a tudomá­nyos­ és technikai fejlődés, a nemzetközi munkamegosztás, valamint a gazdasági előrejelzés főbb szempontjait. (A három terület közül a leg­részletesebben és a leggondosabban a külkereskedelmi előrejelzésekkel foglalkozik.) A jövőkutatást a szerző a társadalomtudomány új fejlődő tudomány­szakának tekinti és a jövőkutatáson belül az ismert megkülönböztetést alkalmazva, szétválasztja a prognosztikát, amely legfeljebb 20-25 év­re, és a futurológiát, amely ennél hosszabb időintervallumra - általá­ban 40-50 évre- vonatkozik. A prognosztika jellemzője, hogy rendszerint megalapozott (múltbeli és jelenlegi) tényekre, összehasonlításokra, kí­sérletekre épül, a futurológiánál viszont a társadalom, a gazdaság, a tudomány valószínűsített fejlődéséből vezetik le a jövő várható ala­kulását. A módszerek közül az első fejezet elsősorban a gazdasági előrejel­zésekkel foglalkozik, így a rövidtávú prognózisok készítésénél a legel­terjedtebb nemzetgazdasági számvitel rendszerével, a statisztikai mu­tatószámok módszerével, a konjunktúrateszt eljárással, a tendencia extrapolációval, valamint az­­ ökonometriai módszerek alkalmazásával. Idézi a hosszútávú előrebecslések módszereinek elterjedt csoportosítá­sát: extrapolációs módszerek, szakvéleményező eljárások és a modell­készítés. Igen lényeges az a csupán röviden felvetett gondolat, hogy megbíz­ható prognózisok készítéséhez a módszertani ismereteken és felkészült­ségen túlmenően egész sor más, például társadalmi, politikai, gazda­sági, személyi stb. feltétel szükséges. E fejezeten belül kiemelten fog­lalkozik a szerző a tudományos és a technikai fejlődés előrejelzésének kérdésével, ahol a tudományos-műszaki prognózisok Dobrov (Ukrán Tu­dományos Akadémia, Kiev) osztályozását (Kutatási prognózis, Prog­ramprognózis, Szervezés prognózisok) követi és röviden összefoglalja a tudomány fejlődési irányainak becslésénél felmerülő nehézségeket (pl. időtényező, fejlődési irányzat életképessége, stb.). Részletesebben elemzi a nemzetközi munkamegosztás területén történő előrejelzéseket, kiemelve a külkereskedelmet, s ezzel kapcsolatban a piac, az árprog­nózisok sajátosságait, valamint a nyitott népgazdaságok jövőkutatásának főbb jellemzőit foglalja össze. A következő fejezetet a szerző a módszertannak szenteli, s a prog­nosztikai gyakorlatban legtöbbet használt módszereket kíséreli meg rendszerezni és a teljesség igénye nélkül bemutatni. A fejezet alap­anyagául - amint erre a könyv utal - Erich Jantsch munkáját veszi (Technological Forecasting in Perspective. OECD, 1967. Párizs). A módszereket a szerző a következőképpen csoportosítja: Trendex­trapoláció: Intuitív módszerek (megkérdezéses interjú, szakvéleménye­ző eljárás, Delphi, forgatókönyv); Analógiát hasznosító módszerek:

Next