Dr. Dékány István: A sajtó szerepe természetes és mesterséges közvélemény alakításában (A Sajtó könyvtára 16. szám, 1938)
Tanulmányunk címéhez előzetesen csak annyit: természetes az a közvélemény, amely alulról, a közönség köréből ered meg, mesterséges pedig az, amit felülről csinálnak, „lanszíroznak", és megpróbálják azt a közönséggel elfogadtatni, „mintha az eredetileg az övé volna". Mondanunk sem kell, a sajtónak e téren elsőrangú szerepe van, szinte a sajtótudomány központi kérdésével foglalkozunk, mikor feszegetjük ezt a „kényes" kérdést, meddig természetes és „igazi" a közvélemény, avagy egy mesterséges, felülről csinált közvélemény mikor bukik meg, mikor s miért érzik ki annak „oktrojált", erőszakolt voltát. Ezen a vonalon a sajtó mai helyzetének egy némelyik lélektani titka is élénken szemünkbe fog ötleni. Gyakori a közvélemény alakítását, létrehozatalát egyenesen a sajtónak tulajdonítani. De a sajtó és közvélemény közti különbséget is érzik. Hitler pl. egyik legutóbbi beszédében a mérgező angol sajtót nevezte meg ellenségének, nem pedig az angol közvéleményt. Ebből az is kiolvasható, hogy a sajtó — a „hatodik nagyhatalom" — önálló tényező külpolitikai tekintetben. A sajtó és a közvélemény, viszonyát illetőleg pedig az a közfeltételezés, hogy ez utóbbi a „sajtó mögött van". Speciálisabban pedig azt szokták mondani, hogy a sajtó a közvélemény „szócsöve". Mások szerint viszont a sajtó „csinálja" a közvéleményt. Eme felfogások nem éppen illenek össze. Egyik szerint maga a sajtó az igazi aktív hatalom, a közvélemény rejtőzködő hamupipőke. Másik szerint a közvélemény az aktív hatalom, a sajtó csak szócső, vagy hangszóró, melyen át a közvélemény — koncentráltan és felerősítve — megnyilvánult Már, ezekből a homályosságokból is kivehető, hogy érdemes szemébe nézni az ily kérdéseknek. Az a tudományterület. * A szerző székfoglalója a Magyar Sajtótudományi Társaságban. Kevés homályt oszlat el G. Minzer: Öffentliche Meinungs Presse, 1938. 87. lk.