Magyar Sakkélet, 1951 (1. évfolyam 1-12. szám)

1951. január / 1. szám

Sportmozgalmunk új utakon Új fejezet kezdődik a magyar sport történetében : az Elnöki Tanács törvényerejű rendeletet hozott a minisztertanács mellett működő Országos Testnevelési és Sport Bizottság szer­vezéséről. E rendelet értelmében a sport és testnevelés, amely a mi társadalmi rendszerünkben a szocialista ember nevelé­sének fontos tényezője,­­ állami feladattá vált. A nép állama, amely a felszabadulás óta rengeteget tett a testnevelés és a sport fejlődéséért, most a mozgalom még szélesebb körű kiter­jesztését, a magyar sportolók tudásának még magasabb szín­vonalra való emelését biztosítja. Az út, amelyet megtettünk a sportmozgalom területén, hasonlóan a politikai, gazdasági és kulturális élethez, a reakció­val vívott kemény harcok útja volt. A kommunisták vezették a harcot a burzsoá befolyásolás ellen, az üzleti szellem csö­­kevényei ellen, a klerikális reakciónak a sportba is befurako­dott ügynökei ellen. Az Országos Sport Hivatal, amely most átadja a helyét az Országos Testnevelési és Sport Bizottság­nak, harcban, a jobboldali szociáldemokraták elleni harcban, a munkásosztály egységes pártjának megteremtéséért vívott harcban jött létre. A kommunisták pártja a felszabadulás óta igen sokat tett a sportért, amelynek nagy jelentőséget tulajdonít. Az egye­sülési kongresszuson sportmozgalmunk fejlődésének irányvona­lát az ifjúság minél nagyobb tömegeinek bevonásában hatá­rozta meg. Létrehoztuk a Párt kezdeményezésére az Orszá­gos Sport Hivatalt, amely fennállása óta kétségtelenül jelen­tős eredményeket ért el. A magyar sportolók nevéhez szám­talan kiemelkedő siker fűződik. Tízszer vonták fel a magyar zászlót a győzelmi árbocra a londoni olimpián. S azóta szá­mos világ- és Európa-bajnokságon győztek magyarok. Az orszá­gos és világcsúcsok egész sorát döntötték meg. Nagyszerű versenyeket rendeztünk, amelyek a népek barátságát, a bé­kéért harcoló ifjúság összefogását szolgálták. Felejthetetlen marad a Budapesti Főiskolai Világbajnokság, amely a béke nagy ünnepe, világraszóló tüntetése volt. E találkozó élén a hős lenini-sztálini Komszomol küldöttei, a szovjet főiskolás spor­tolók álltak. Az OSH idejére esik a magyar tömegsport alap­jait megteremtő Munkára Harcra Kész mozgalom életrehívása, amelybe több mint 315.000 dolgozó kapcsolódott be ebben az évben. Több sportágban alapfokú bajnokságot rendeztünk — a tömegek élénk részvételével. Mindez azt bizonyítja, hogy az­­ OSH működése jelentős lépés volt Pártunk politikájának megvalósítására a testnevelés és sportmozgalom területén. A magyar sakkozás számára is jelentős eredménnyel zárult ez az időpont. Sakkozóinknak több ízben is alkalmuk nyílt mérkőzni a világ legjobb sakkozóival, a szovjet sakko­zókkal. A Budapesten és Moszkvában megrendezett Moszkva — Budapest mérkőzések, a világbajnokjelöltek budapesti ver­senye, továbbá a szovjet sakkirodalom terjesztése a széles tömegek között, igen nagy fejlődést eredményezett mind mi­nőségi sakkozásunk, mind a sakkozás,iránt érdeklődők számá­nak megnövekedése szempontjából. Új és új tömegek foglal­koznak a sakkozással. A sakkszövetség tagjainak a száma a felszabadulás utáni ezerről húszezerre növekedett; e számban még nincsenek azok a — nyugodtan mondhatjuk — tíz- és tízezrek, akik a sakkozásban keresnek szórakozást. A fejlődés eredményei mellett azonban egyre erőseb­ben tűnt ki, hogy sportmozgalmunk fejlődése nem tart lépést a követelményekkel. Az Országos Sport Hivatal, amelynek fel­adatai megnövekedtek, szervezeti felépítésénél fogva nem volt al­kalmas arra, hogy ezeknek a megnövekedett feladatoknak eleget tudjon tenni. Nem tudta egységesen irányítani, szervezni a sportmunkát. Egyre inkább kiütköztek a hiányosságok a neve­lés, a propaganda, az ellenőrzés terén. Szükségessé vált olyan szerv életre hívása, amely sokkal inkább tudja hasznosítani a mi sportmozgalmunkban a Szovjetunió önzetlenül átadott gaz­dag tapasztalatait — a szocialista sport építésére. Az Orszá­gos Testnevelési és Sport Bizottság hivatott arra, hogy egysé­ges vezetést biztosítson a magyar sportban és kiépítse a kap­csolatokat a tömegszervezetek között. Hiszen például a szak­­szervezetekkel, amelyek pedig a sportolók zömét foglalják magukban, nem volt meg a kellő együttműködés a sport terü­letén. A sakkozók tapasztalhatták, hogy például a DISZ is igen kevéssel járul hozzá a sakkélet fejlesztéséhez, a magyar sakkozás színvonalának emeléséhez. Az új állami szerv döntő változást hoz ezen a téren is. Számos fontos és sürgős feladat megoldása vár az OTSB-re. Ezek közé tartozik a sporttudományos munka meg­indítása, amelynek hiányát különösen éreztük sakkozásunkban. Új, haladottabb módszerek kidolgozására és elterjesztésére van szükség sakkozásunkban. A nevelés területén is több hiá­nyosság mutatkozik, amelynek kiküszöbölése ugyancsak segí­teni fogja a sakkozás fejlődését, így a sakkozásnak az isko­lában való megkedveltetését is a nevelési munka előterébe kell állítani. Az új tömegek számára megfelelő oktatók kel­lenek , a szakkáderek képzése is az OTSB feladatai közé tartozik. Igen nagyjelentőségű egyes szervezeti kérdések meg­oldása. A múltban például számtalanszor előfordult, hogy több nagy sportesemény ugyanabban az időpontban került sorra, s ezt nagyon sokszor a sakkozók sínylették meg. Az egységes versenynaptár rendet teremt és biztosítja minden sportágban a bajnokságok méltó lebonyolítását. Igen hasznos a verseny­­naptár abból a szempontból is, hogy tervszerű munkára kész­teti az egyesületeket. A bajnokság rendszerének átszervezése, a megyei és járási bajnokságok rendszere a fejlődés hatal­mas távlatait nyitja meg minden sakkozó, minden sakkcsapat előtt. Lehetővé teszi, hogy a tehetséges sakkozók felszínre kerül­jenek és rövid idő alatt eljussanak a legjobbakkal való találkozás­hoz. A megyei bajnokságok rendszere komoly sakkeseményekhez juttatja a vidéki sakkozókat és kétségtelenül fellendíti a vidéki sakkéletet. Ma még meglehetősen nagy különbség van a fővá­ros és a vidék sakkozása között, de tervszerű munka ezen a téren is meghozza gyümölcsét és a vidéki sakkozás fokoza­tosan eléri a fővárosi színvonalat. Az OTSB mellett működnek majd a helyi testnevelési és sportbizottságok, amelyek munkájukban nemcsak a helyi tanácsokra támaszkodnak, nemcsak a Párt- és DISZ-szerveze­­tektől, vagy a szakszervezetektől kapnak támogatást, hanem bekapcsolják a szervezés, a vezetés, az ellenőrzés munkájába a társadalmi aktívák ezreit is. A magyar sakkozók, a sakkozás iránt érdeklődők között is igen sokan vannak, akik tevéke­nyen, hasznosan járulhatnak hozzá a sakkozás fejlesztéséhez,­­ csak eddig nem vonták be őket ebbe a munkába. Ha bátran nyúlunk a tömegek kimeríthetetlen tartalékához, ha bekapcsoljuk a sakkozás vezetésébe azokat a sakkot szerető, sakkhoz értő dolgozókat, akik ma még csak nézők talán, ha­talmas lépéssel visszük előre a sakkozásban is a sportmozgal­munkat. Az OTSB felállítása nagy segítséget jelent a magyar sportolók számára. Arra kötelez minket, hogy a Párt és a kor­mány gondoskodását, a tömegek támogatását háláljuk meg azzal, hogy részt veszünk az új szervezet feladatainak mara­déktalan végrehajtásában. A testnevelési és sportmozgalom­ban, a sakkozásban járuljunk hozzá olyan sportolók kiképzé­­hez, akik a sportban szerzett erényeikkel készülnek fel arra, hogy bármikor teljesíteni tudják hazafias kötelességeiket mun­kájukban és a népi demokratikus haza védelmében. A Párt, a dolgozók állama és a bennünket állandóan segítő Szovjet­unió iránt érzett hála, szeretet és hűség vezesse sportolóinkat abban a tudatban, hogy a testnevelési és sportmozgalom fej­lesztésével, a sport színvonalának emelésével, a sportolók fel­adatainak teljesítésével is a béketábort erősítik.

Next