Magyar Sakkélet, 1956 (6. évfolyam 1-12. szám)

1956. november-december / 11-12. szám

242 DR. ASZTALOS LAJOS 1889—1956. November első napján hunyt el, közel egy éves ágyhoz kötöttség után. Életének utolsó szakasza — testi szenvedéseinek megsokasodása között is — csendes volt, mint egész élete. Ha barátai, tisztelői megláto­gatták, még fel-felcsillant határta­lan ragaszkodása a sakkozáshoz, fel­élénkült érdeklődéssel fordult a ver­senyek részletei felé, a fáradt test azonban mind több és több nyugal­mat kívánt. Sakkozóink nagy családjában így is mindvégig a köztiszteletben álló, közszeretetben részesülő családfő maradt. Elmúlása oly nagy veszte­ség, amihez fogható Maróczy nagy­mester halála óta nem sújtotta a magyar sakkozást. E két — koránt­sem egyforma ívelésű — nagy életet ez a felismerés helyezi egymás mellé. Maróczy Géza versenyzői nagysága túlszárnyalta minden hazai pálya­társáét, Asztalos Lajosnak viszont oktatói és szervezői tevékenysége az emberi közelség olyan melegét su­gározta, amit még sokáig fognak érezni mindazok, akikhez köze volt. Sírjuk — az egyenlő mértékben meg­nyilvánuló kegyelet és tisztelet szim­bolikus jeleként — egymástól néhány lépésnyire fekszik a Kerepesi úti te­metőben. Asztalos Lajost nem kísérhették el utolsó útjára a sakkozók és sakk­barátok. Az eredetileg november 5- re kitűzött temetést a harci cselek­mények kiújulása miatt el kellett halasztani. Amikor november 12-én — előzetes híradás nélkül — örök nyugalomra helyezhették, sírját csak legközelebbi családtagjai vették kö­rül. Sakkozóink nagy családjának kegyeletes megemlékezése a békés időkre vár. * Asztalos Lajos 1889. július 29-én, Pécsen született. Középiskolai, majd egyetemi tanulmányait Pesten vé­gezte. A nyelvszakos középiskolai ta­nári képesítést 1914-ben szerezte meg. Fiatalon tanult meg sakkozni. Az 1910-es években a budapesti sakk­életnek már ismert alakja volt. Na­ponként váltott gyakorló játszmákat dr. Nagy Gézával, szombat-vasárna­ponként pedig a sakk-kávéházak na­gyobb asztaltársaságait keresték fel, hogy tágabb körben mérkőzzenek, olykor­­Maróczy nagymestert­­hall­hassák. A sakkmesteri oklevelet 1912-ben, Temesváron szerezte meg. A ma­gyar sakkszövetség itt rendezett ve­gyes mesterversenyén 16 résztvevő között az akkor már a világhírnév küszöbén álló Breyer Gyula mögött a II. helyen végzett. Eredményének értékét emeli, hogy a vert mezőny­ben olyan neveket találunk, mint Réti Richárd, a későbbi nemzetközi nagymester, valamint Balla, Barász és Sterk mester. Még ebben az év­ben páros mérkőzést vívott Balla Zoltánnal, s -1­5, —3,­­2 arányban győzött. 1913-­ban, Debrecenben egy 6 résztvevős, kétfordulós mesterver­senyen meglepetésre Asztalos nyerte az első díjat, Réti, Sterk, Breyer, Barász és Székely előtt. E verseny után írta Balla Zoltán: »Dr. Asztalos Lajosban nagy tehetség párosul pon­tos tudással." Ezt a­­megállapítást egészíti ki Tóth László néhány évvel később, az 1924. évi győri nemzet­közi verseny tornakönyvében: »Ko­molyan, szinte áhítattal játszik. Stí­lusa a szolidságon nyugszik. Gondos körültekintés, nyugodt számítás, csendes, jó lépések, — ezekből építi értékes, tetszetős játszmáit.« Ezek a megállapítások Asztalos dr. több mint négy évtizedes sakkpá­lyafutásának bármelyik szakaszára érvényesek. De hozzá kell tennünk, hogy — noha igen sokat hivatkozott tanításaiban az elvek jelentőségére — mégsem volt az elvek és előítéle­tek, az egyírású stílus rabja. Hogy mennyire ki tudta használni a tá­madásban rejlő esélyeket, szép példa az alábbi játszma, melyet az akkori idők egyik legszellemesebb nagymes­tere ellen nyert: 204. BÉCSI MEGNYITÁS Kassa, 1918 J. Mieses Dr. Asztalos L. I. e4, e5 2. Hc3, Hf6 3. g3, (E lépés­sel Mieses előzőleg már sok sikert aratott, ellenfelei azonban akkor még nem alkalmazták az Asztalos dr. ál­tal most megjátszott választ.) 3. —, d5! 4. ed., Hd6: 5. Fg2, Fe6 6. Hge2, Hc6 7. d3, (d4) 7. —, Fe7 8. 0—0?, (Jobb f4!, ahogy később játszott Mieses.) 8. —, h5! 9. h3, Vd7 10. Kh2, 15! (Hogy h5—h4-re ne jöhessen g4) I­. d4. (Ismert tétel, hogy a szár­­nyi támadást általában centrumrob­bantással kell ellensúlyozni. S ez a lépés most jó is lenne, ha sötétnek ütnie kellene d4-re.) 11. —, e4! 12. Hf4, Hf4, 13. Ff4­, 0—0—0 14. 13. h4! (14. —, ef: 15. Vf3:, Vd4:? hiba 16. Hb5 miatt.) 15. d5, hg:f 16. Khl: (Fg3:-ra f4, majd Fh3:) 16. —, g5: 17. Fg3:, f4! 18. de:, Vc6: 19. Ve1, fg: 29. Vg3:, Fd6 21. Ve1, Fh3: 22. He4:, Ff5f 23. Kgl, Fh2f 24. Kf2, Vc2:f és világos fel­adta, mert Ve2-re Fe4:, kapcsolat­ban a Bd2 fenyegetéssel, legalább tisztet nyer. A játszma kitűnő példa a támadás­nak egészséges, misztikum-mentes lépésekkel való vezetésére, ezért igen nagy pedagógiai értéke van. Az illusztrált tétel: a szárnyi gyalogtá­­madás eredményességének előfelté­tele a biztosított centrum. A kassai nemzetközi mesterverse­nyen, melyen a fenti játszmát ját­szották, Asztalos dr. az 5. helyezést érte el Réti, Vidm­ar, Breyer és Schlechter mögött, Bálla, Grünfeld, Mieses és mások előtt. Ezt megelő­zőleg Budapesten egy 5-résztvevős kétfordulós­­mesterversenyen Bálla és Breyer mögött a 3. helyen végzett Asztalos, megelőzve Sterket és Rétit. E versenyek mutatják, hogy Aszta­los ebben az időben már a magyar sakkozók élvonalában menetelt. Nem lehetett kérdéses, hogy a ranglétrán való fokozatos előrehaladásának kedvező feltételei nagy akaraterejé­ben és állhatatosságában adva van­nak. Ha törés következnék, ennek csak külső okai lehetnek. Ezt a külső fordulatot az első vi­lágháborút követő fejlemények hoz­ták. Asztalos a háború alatt kétéves katonai szolgálatot teljesített Bel­­grádban. Leszerelése után 1917-ben megnősült, majd a következő évben Szarajevóban kapott középiskolai ta­nári állást, s Jugoszláviában élt 1942-ig. Pályájának további állomá­sai Mosztár, majd Zágráb voltak. Tanári és sakkozói feladatkörének hivatásszerű betöltésével mindhárom helyen általános megbecsülést és közszeretetet érdemelt ki. Az 1927- től rendszeresített hivatalos sakk­olimpiákon a jugoszláv válogatott­nak több ízben tagja volt. Részt vett több nemzetközi egyéni versenyen is. Kiemelkedő eredmé­nyei: 1923-ban, Triesztben a VI., 1924-ben Győrött a III., 1926-ban Bardiofban (Bártfa) a III., 1927-ben Kecskeméten a IV., 1938-ban Ljublja­nában az V—VII. helyen végzett. Ő maga a kecskeméti IV. helyezé­sét értékelte legtöbbre. Itt Aljechin, Steiner Lajos és Nimzovics végzett előtte, ezzel szemben mögötte ma­radt, többek közt Kmoch, Vajda dr., Ahues, Gilg, Tartakover, Grünfeld, Takács, Yates, stb. Ebből a periódusból egy olyan játszmáját mutatjuk be, amely szé­pen igazolja Tóth László fentebb idézett megállapítását. 205. SPANYOL MEGNYITÁS Győr, 1924 Dr. Asztalos L. Dr. Balogh J. 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fb5, a6 4. Fa4, Hf6 5. 0—0, Fe7 6. Bel, b5 7. Fb3, d6 8. c3, Fg4 9. h3, Fh5 10. d3, 0—0 (g5!?) 11. Hbd2, d5 12 Ve2 d4

Next