Magyar Sakkélet, 1959 (9. évfolyam 1-12. szám)

1959. december / 12. szám

íCST lmUkmmh ife réykkrSl J RÉCSI EMIL (1822-1864) Szén Józsefnek 1857. január l$-án bekö­vetkezett halála után hazánk legjobb sakkozójának Récsi Emilt tartották, mint­hogy Löwenthal angol állampolgár lett és Kolisch is állandóan külföldön tartóz­kodott. Récsi 1855 körül már elérte a ha­nyatló Szén játékerejét, Erkel Ferencnél pedig erősebbnek bizonyult. Erkel a ko­moly sakkozást 1859-ben abbahagyta és így Récsi lett vita nélkül a vezető játé­kos. A fiatal Cseresznyés István volt ta­lán a legveszélyesebb riválisa, de Cap- debó István, dr. Vidor (Lustig) Zsigmond, dr. Engel Imre, dr. Spitzer Lipót, Papp Dezső (később Miskolcon élt. feladvány­szerző is volt), valamint Zaáry Zsigmond sem játszott -lényegesen gyengébben nála. Capdebó az 50-es évek elején Berlinben Anderssennel szemben, gyalogelőnyös játszmákban jól megállotta helyét, Duf- re&ne-t pedig legyőzte előny nélkül is, Zaáry és dr. Vidor Bécsben Falkbeertől és Hamppetől nem szenvedett nagyará­nyú vereséget... Récsi Emil 1822. november 17-én, Ko­lozsvárott született. Atyja R. József, a tartományi számvevőség építészeti osztá­lyának volt szám tiszt je, egyben földmérő is. Anyja Brencsán Julia volt. akit idegen neve ellenére a források szántén magyar­nak mondanak. — A gyermek igen gyenge testalkatú volt. Nagy gonddal nevelték, igen korán rendkívüli képességek nyi­latkoztak meg benne. Négy éves korában már olvasott, hat éves korában pedig — egy évi oktatás után — zongorázó csoda­gyerek vodt, akinél csak a híres Filtsch professzor zongorázott jobban a Királyhá­gón túl. — Nem volt még 14 éves, ami­kor befejezte gimnáziumi tanulmányait, 16 éves korára pedig a pesti egyetem böl­csészeti karán már bölcsész-doktorrá avatták. (1848. előtt a kitüntetéssel vizs­gázók rövidebb időn belül jelentkezhet­tek a következő, magasabb fokú vizsgá­jukra, mint az átlagos előmenetelű diá­kok.) Ezután a jogi tudományokat hall­gatta a kolozsvári egyetem jogi karán, majd Marosvásárhelyen jogi gyakorlatot folytatott, s 20 éves korára ügyvéd lett. Közben franciából lefordította George Sand három regényét és Bentham angol jogtudós két-kötetes munkáját. ..Polgári és büntető törvényhozási értekezések” címen. 1848-ban a kolozsvári lyceum ren­des tanárává nevezték ki. a szabadság- harc elején pedig igazságügyminisztériu- rrü titkár lett Pesten, majd 1849-ben a pénzügyminisztériumba került át hasonló rangban. Pesten nősült meg 1848-ban, egyik közeli rokonát vette nőül. hatósági engedély alapján. — Még 1847—18-ban le­fordította Kudler bécsi jogtanár négy­kötetes politikai gazdászati (nemzetgaz- daságtani) tankönyvét. A szabadságharc leverése után Récsit el akarták küldeni állásából, s el is fog­ták. Virozsil, a pesti egyetem jogtanár rektora erősen kiállt mellette, de hiába. Az említett Kudler azonban kimentette a császári biztos, báró Geringer hatalmából. 1852. januárjában a pesti egyetemen a közigazgatástan nyilvános rendes tanára lett, 1853-ban pedig jogtudorrá avatták. (Ez is furcsa dolog, csak 1867. előtt tör­ténhetett meg: előbb lett az egyetemnek tanára, mint doktora.) Érdemei elismerése mellett elengedték neki az utolsó szigor­lati vizsgát és az úgynevezett vitatkozást, értekezésének szóban való megvédését. 1354—ö5-ben jelent meg négykötetes, önálló felfogású, igen jelentős fő műve: ..A közigazgatási jogtudomány kéziköny­ve.” Közben (185íl-53 közt) a Pesti Napló felelős szerkesztője is volt. Erről a meg­bízatásáról azért mondott le, mert három­szor is bűnvádi eljárás alá vonták a Bach- uralom elleni magatartása, ill. cikkei mi­att. — Lefordította angolból Thackeray: „Hiúság vására ”-t, Dickens: „Nehéz idők”-jét és a „Pusztai ház”-at, németből pedig Freytag nagy regényét, a „Soll und Haben”-t, „ Kalmár és báró” cím­mel. — 1856-ban a római jog professzo­rává nevezték ki a pesti egyetemre. A következő években Scheuer! „Institútiók”- ját fordította le diákjai számára, majd Puchta világhírű művét, a „Pandekta- jog”-ot. A Magyar Tudományos Akadé­mia 11 évi szünet után 1858-ban tartott első teljes és tagválasztó gyűlésén leve­lező tagjává választotta. Ezután fordította le a Müller—Donaldson-féle régi görög irodalomtörténetet angolból, két kötetben. Igen sok — részben úttörő jellegű — jogi értekezést is közrebocsátott, továbbá szépirodalmi kritikákat, esztétikai és filo­zófiai dolgozatokat írt. s munkatársa volt a „Magyar Egyetemes Encyolopaedia”- nak. — 1862. tavaszán tüdőbaj jelei mutat­koztak rajta. 1863. január 24-én az egyete­men vérhányási rohamot kapott, több hó­napig volt beteg. Az őszi szemeszterben ismét tanított ugyan, de 1864. márciusá­nak elején ismét ágynak esett, s ez a be­tegség június l-én halálát okozta. Beteg­ágyában kottákat olvasott, s külföldi la­pokból és a „Vasárnapi Űjság”-ból sakk­feladványokat fejtegetett. Igen jó modorú ember volt. rendkívül szorgalmas, végletekig tudomány-, iroda­lom- és zeneszomjas, kitűnő társalgó. Az Akadémián Panier Tivadar tartotta róla az emlékbeszédet, amely csupa elismerés, bámulat és sok-sok szeretet. Fényképe nem maradt ránk, csak az a jelző róla. hogy elegáns megjelenésű volt. Ránkmaradt játszmái közül különösen tetszetős a következő: 281. EVANS CSEL Budapest, 1863 Récsi Capbedó 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fc4, Fc5 4. b4, Fb4: 5. c3, Fco 6. 0—0, d6 7. d4. ed: 8. cd:, Fb6 9. h3, Ha5 10. Fd3, h6 (He7) Hl. Hc3, He7 12. He2> c5 13. dS. Vc7 14. Khl, Fd7 15. Fb2, f6 16. Bel, 0—0 17. Fbl, Fb5 18. Hf4!, Ffl: 19. He6. Vd7 20. Vfl:!, Bf7 21. Hh4, g5 22. Ve2!. Hac6 (22. —, gh: 23. Vg4t, Kh8-ra 24. Ff6:t, Kh7 25. e5t és matt a következő lépésben, 23. —. Kh7 elté­résre pedig 24. Hg5f, majd Vd7:, vezér- nyeréssel.) 23. Vh5!, He5 24. f4!. Vb5 25. Fe5:, fe: 26. Hf5!, HÍ5: 27. ef:. Ve8 28. Vg6f, Kh8 29. Vh6:t. Bh7 30. VÍ6t, Kg8 31. VgS:f, Kh8 32. f6. — sötét feladta (1:0). Récsit a nemzetközi sakkvilágban is ismerték; osztrák, német, sőt angol sakk- lapokban és rovatokban is jelentek meg játszmái, megfejtései, hozzászólásai és elemzései. Minthogy versenyeken nem játszott soha, híre a külföldön hamaro­san elenyészett, de itthon megmaradt. Galgóczy (Gatterer) Ferenc a győri tor­nak önyvben (1925) közzétett történeti ér­tekezésében külön fejezetet szentelt Récsi emlékének. A csodagyermekből nagyszerű ember lett — a zenét mindig szerette és mű­velte is — s a közösség nagy kára, hogy olyan korán elhunyt. Mint sakkozó, való­színűleg a leggyengébb a rangelső játéko­saink sorában, ez azonban nem az. ő hi­bája. Rendkívüli képességeinek csak egy kis részét, szinte csak szórakozásképpen adta a sakkozás céljára. — Az pedig a kor hibája volt — ha ugyan szabad annak nevezni —, hogy senki sem szorította erő­sebb versenyre, vagy senki sem győzte le. Akkoriban azonban a sakk még nem volt annyira kifejlődve nálunk, hogy az egész vagy akár csak egy fél élet tevékeny­ségét lehessen rá áldozni. (Még a leghala- dottabb országokban is alig . ..) Az bizonyos, hogy tehetséges sakkozó volt és ellenfelei között is volt több olyan, aki ma is megállná a helyét, ter­mészetesen a mai fegyverzettel (elméleti ismerettel) ellátottan. Ne felejtsük el, hogy 100 évvel ezelőtt. Pesten kívül nem volt még sakkor ha­zánkban, sakkrovatunk pedig egyáltalá­ban nem. A Vasárnapi Üjság 1859. év­folyamában Rozsnyay Mátyás (Szabad- szállásról) és Cseresznyés István (Makóról) kezdtek sakk tárgyú írásokat közreadni, a Vasárnapi Üjság sakkrovata azonban csak 1860. januárjában indult meg rendszere­sen. Cseresznyés István szerkesztésében. — Külföldi sakklapot — becslés szerint — legfeljebb 15—20 sakkozó járatott. Ez idő tájt dolgozott Rozsnyai Mátyás Szabadszálláson a második magyar nyel­vű sakk-könyvön, amely „A sakkjáték elemei” címmel Pesten 1860-ban jelent meg, Ileckenast Gusztáv könyvkiadónáL Ez nagy hatással volt a magyar sakko­zókra. (Rozsnyai különben mint híres ve­gyész, Angliában halt meg a 90-es évek­ben. A későbibi kiadású Akantisz—Rozs­nyai sakkönyv társszerzőjével nem azo­nos!) 1861-ben jelent meg Levitschnigg Henrik pesti német költő német nyelvű sakk-könyve: a Der Schachmeister. Ez Morphy. Anderssen, Harrwitz, Szén stb. játszmákat és egy feladványgyűjteményt is közöl a rövid sakkleckéken kívül. Récsi nevezetes kortársai voltak még a feladványszerzők közül Pongrácz Arnold, „a nagyszombati remete”. Vész (Weisz) János Ármin műegyetemi tanár, Meszéna István (Nagyvárad. A szabadságharcban honvédalezredes volt.). Szirmay János. (1868-ban, Olmützben halt meg, de élete nagy részét Horvátországban élte át), Gold Samu (Veszprémmegyében. Kővágóőrsön született, 1858. körül Bécsben telepedett le, mint orvos), Bankas Károly (Kunszent- miklós), Czenthe József (Miskolc) és Zagy­va Imre (Debrecen), a gyakorlati játéko­sok közül pedig a már említetteken kívül Oberbauer Jenő, dr. Czéner, Oppenheim, Pol Iák, Rosenthai, Demeter a régebbi gár­dából, a fiatalabbak közül Náy Orbán. Csizmady, Márki István, a későbbi sakk- könyvíró (Márki Sándor neves történet­írónk testvére). Beer, Reiner, Madarassy (a 70-es években a Kecskeméti Sakkor titkára volt), Gintner Károly. — A Veszp­rémben élő Fülöp József mérnök — akit sakkveteránnak nevez Márki István — a Vasárnapi Újság minden feladványát megoldotta, s lassan követői támadnak. Szily Kálmán, az Akadémia későbbi fő­titkára is a fej tők között van. Ez és nem sokkal több a 100 évvel ez­előtti magyar sakkvilág. Ha más orszá­gok akkori sakkéletével összehasonlítjuk, nem volt csekély akkor sem a magyar sakkélet, minőségben egyáltalán nem, csak mennyiségben és elterjedésében nem kielégítő, de ez is csak mai szemmel nézve. Dr. Vajda Árpád Minden olvasónknak sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk!

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék