Magyar Sakkélet, 1959 (9. évfolyam 1-12. szám)

1959. december / 12. szám

ICST lmUkmmhife régkkrSl J RÉCSI EMIL (1822-1864) Szén Józsefnek 1857. január 13-án bekö­vetkezett halála után hazánk legjobb sakkozójának Récsi Emilt tartották, mint­hogy Löwenthal angol állampolgár lett és Kolisch is állandóan külföldön tartóz­kodott. Récsi 1855 körül már elérte a ha­nyatló Szén játékerejét, Erkel Ferencnél pedig erősebbnek bizonyult. Erkel a ko­moly sakkozást 1859-ben abbahagyta és így Bécsi lett vita nélkül a vezető játé­kos. A fiatal Cseresznyés István volt ta­lán a legveszélyesebb riválisa, de Cap­­debó István, dr. Vidor (Lustig) Zsigmond, dr. Engel Imre, dr. Spitzer Lipót, Papp Dezső (később Miskolcon élt, feladvány­szerző is volt), valamint Zaáry Zsigmond sem játszott­­lényegesen gyengébben nála. Capdebó az 50-es évek elején Berlinben Anderssennel szemben, gyalogelőnyös játszmákban jól megállotta helyét, Duf­­resne-t pedig legyőzte előny nélkül is. Zaáry és dr. Victor Bécsben Falkbeertől és Hamppetől nem szenvedett nagyará­nyú vereséget... Bécsi Emil 1822. november 17-én, Ko­lozsvárott született. Atyja R. József, a tartományi számvevőség építészeti osztá­lyának volt szám­tiszt­je, egyben földmérő is. Anyja Brencsán Julia volt, akit idegen neve ellenére a források szintén magyar­nak mondanak. — A gyermek igen gyenge testalkatú volt. Nagy gonddal nevelték, igen korán rendkívüli képességek nyi­latkoztak meg benne. Négy éves korában már olvasott, hat éves korában pedig — egy évi oktatás után — zongorázó csoda­gyerek volt, akinél csak a híres Filtsch professzor zongorázott jobban a Királyhá­gón túl. — Nem volt még 14 éves, ami­kor befejezte gimnáziumi tanulmányait, 16 éves korára pedig a pesti egyetem böl­csészeti karán már bölcsész-doktorrá avatták. (1848. előtt a kitüntetéssel vizs­gázók rövidebb időn belül jelentkezhet­tek a következő, magasabb fokú vizsgá­jukra, mint az átlagos előmenetelű diá­kok.) Ezután a jogi tudományokat hall­gatta a kolozsvári egyetem jogi karán, majd Marosvásárhelyen jogi gyakorlatot folytatott, s 20 éves korára ügyvéd lett. Közben franciából lefordította George Sand három regényét és Bentham angol jogtudós két­kötetes munkáját. ..Polgári és büntető törvényhozási értekezések” címen. 1848-ban a kolozsvári lyceum ren­des tanárává nevezték ki, a szabadság­­harc elején pedig igazságügyminisztériu­­mia titkár lett Pesten, majd 1849-ben a pénzügyminisztériumba került át hasonló rangban. Pesten nősült meg 1848-ban, egyik közeli rokonát vette nőül, hatósági engedély alapján.­­ Még 1847—18-ban le­fordította Kudler bécsi jogtanár négy­kötetes politikai gazdászati (nemzetgaz­­daságtani) tankönyvét. A szabadságharc leverése után Bécsit el akarták küldeni állásából, s el is fog­ták. Virozsil, a pesti egyetem jogtanár rektora erősen kiállt mellette, de hiába. Az említett Kudler azonban kimentette a császári biztos, báró Geringer hatalmából. 1852. januárjában a pesti egyetemen a közigazgatástan nyilvános rendes tanára lett, 1853-ban pedig jogtudorrá avatták. (Ez is furcsa dolog, csak 1867. előtt tör­ténhetett meg: előbb lett az egyetemnek tanára, mint doktora.) Érdemei elismerése mellett elengedték neki az utolsó szigor­lati vizsgát és az úgynevezett vitatkozást, értekezésének szóban való megvédését. 1354—65-ben jelent meg négykötetes, önálló felfogású, igen jelentős fő műve. ..A közigazgatási jogtudomány kéziköny­ve.” Közben (1851­-53 közt) a Pesti Napló felelős szerkesztője is volt. Erről a meg­bízatásáról azért mondott le, mert három­szor is bűnvádi eljárás alá vonták a hadh­­uralom elleni magatartása, ill. cikkei mi­att. — Lefordította angolból Thackeray: „Hiúság vására ”-t, Dickens: „Nehéz idők”-jét és a „Pusztai ház”-at, németből pedig Freytag nagy regényét, a „Soll und Haben”-t, „ Kalmár és báró” cím­mel.­­ 1856-ban a római jog professzo­rává nevezték ki a pesti egyetemre. A következő években Scheuer­ „Institútiók”­­ját fordította le diákjai számára, majd Puchta világhírű művét, a „Pandekta­­jog”-ot. A Magyar Tudományos Akadé­mia 11 évi szünet után 1858-ban tartott első teljes és tagválasztó gyűlésén leve­lező tagjává választotta. Ezután fordította le a Müller—Donaldson-féle régi görög irodalomtörténetet angolból, két kötetben. Igen sok — részben úttörő jellegű — jogi értekezést is közrebocsátott, továbbá szépirodalmi kritikákat, esztétikai és filo­zófiai dolgozatokat írt, s munkatársa volt a „Magyar Egyetemes Encyclopaedia”­­nak. — 1862. tavaszán tüdőbaj jelei mutat­koztak rajta. 1863. január 24-én az egyete­men vérhányási rohamot kapott, több hó­napig volt beteg. Az őszi szemeszterben ismét tanított ugyan, de 1864. márciusá­nak elején ismét ágynak esett, s ez a be­tegség június 1-én halálát okozta. Beteg­ágyában kottákat olvasott, s külföldi la­pokból és a „Vasárnapi Újság”-ból sakk­feladványokat fejtegetett. Igen jó modorú ember volt, rendkívül szorgalmas, végletekig tudomány-, iroda­lom- és zeneszomjas, kitűnő társalgó. Az Akadémián Panner Tivadar tartotta róla az emlékbeszédet, amely csupa elismerés, bámulat és sok-sok szeretet. Fényképe nem maradt ránk, csak az a jelző róla, hogy elegáns megjelenésű volt. Ránkmaradt játszmái közül különösen tetszetős a következő: 281. EVANS CSEL Budapest, 1863 Bécsi Capriedo 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fc4, Fc5 4. b4, Fb4: 5. c3, Fco 6. 0—0, d6 7. d4. ed: 8. cd:, Fb6 9. h3, Ha5 10. Fd3, h6 (He7) Hl. Hc3, He7 12. He2> c5 13. dS. Vc7 14. Khl, Fd7 15. Fb2, f6 16. Bel, 0—0 17. Fbl, Fb5 18. Hf4!, Ffl: 19. He6, Vd7 20. Vfl:!, Bf7 21. Hh4, g5 22. Ve2!, Hac6 (22. —, gh: 23. Vg4t, Kh8-ra 24. Ff6:t, Kh7 25. e5t és matt a következő lépésben, 23. —. Kh7 elté­résre pedig 24. Hg5f, majd Vd7:, vezér­­nyeréssel.) 23. Vh5!, He5 24. f4!. Vb5 25. Fe5:, fe: 26. Hf5!, Hf5: 27. ef:. Ve8 28. Vg6f, Kh8 29. Vh6:1. Bh7 30. Vf6t, Kg8 31. Vg6:f, Kh8 32. f6. — sötét feladta (1:0). Bécsit a nemzetközi sakkvilágban is ismerték; osztrák, német, sőt angol sakk­­lapokban és rovatokban is jelentek meg játszmái, megfejtései, hozzászólásai és elemzései. Minthogy versenyeken nem játszott soha, híre a külföldön hamaro­san elenyészett, de itthon megmaradt. Galgóczy (Gatterer) Ferenc a győri tor­nak­önyvben (1925) közzétett történeti ér­tekezésében külön fejezetet szentelt Récsi emlékének. A csodagyermekből nagyszerű ember lett — a zenét mindig szerette és mű­velte is — s a közösség nagy kára, hogy olyan korán elhunyt. Mint sakkozó, való­színűleg a leggyengébb a rangelső játéko­saink sorában, ez azonban nem az­ ő hi­bája. Rendkívüli képességeinek csak egy kis részét, szinte csak szórakozásképpen adta a sakkozás céljára. — Az pedig a kor hibája volt — ha ugyan szabad annak nevezni —, hogy senki sem szorította erő­sebb versenyre, vagy senki sem győzte le. Akkoriban azonban a sakk még nem volt annyira kifejlődve nálunk, hogy az egész vagy akár csak egy fél élet tevékeny­ségét lehessen rá áldozni. (Még a leghala­­dottabb országokban is alig . ..) Az bizonyos, hogy tehetséges sakkozó volt és ellenfelei között is volt több olyan, aki ma is megállná a helyét, ter­mészetesen a mai fegyverzettel (elméleti ismerettel) ellátottan. Ne felejtsük el, hogy 100 évvel ezelőtt, Pesten kívül nem volt még sakkor ha­zánkban, sakkrovatunk pedig egyáltalá­ban nem. A Vasárnapi Ujság 1859. év­folyamában Rozsnyay Mátyás (Szabad­­szállásról) és Cseresznyés István (Makóról) kezdtek sakk tárgyú írásokat közreadni, a Vasárnapi Ujság sakkrovata azonban csak 1860. januárjában indult meg rendszere­sen, Cseresznyés István szerkesztésében. — Külföldi sakklapot — becslés szerint — legfeljebb 15—20 sakkozó járatott. Ez idő tájt dolgozott Rozsnyai Mátyás Szabadszálláson a második magyar nyel­vű sakk-könyvön, amely „A sakkjáték elemei” címmel Pesten 1860-ban jelent meg, Sleckenast Gusztáv könyvkiadónál Ez nagy hatással volt a magyar sakko­zókra. (Rozsnyai különben mint híres ve­gyész, Angliában halt meg a 90-es évek­ben. A későb­bi kiadású Akantisz—Rozs­nyai sakkönyv társszerzőjével nem azo­nos!) 1861-ben jelent meg Levitschnigg Henrik pesti német költő német nyelvű sakk-könyve, a Der Schachmeister. Ez Morphy, Anderssen, Harrwitz, Szén stb. játszmákat és egy feladványgyűjteményt is közöl a rövid sakkleckéken kívül. Récsi nevezetes kortársai voltak még a feladványszerzők közül Pongrácz Arnold, „a nagyszombati remete”, Vész (Weisz) János Ármin műegyetemi tanár, Meszéna István (Nagyvárad. A szabadságharcban honvédalezredes volt.). Szirmay János­ (1868-ban, Olmützben halt meg, de élete nagy részét Horvátországban élte át), Gold Samu (Veszprém megyében, Kővágóőrsön született, 1858. körül Bécsben telepedett le, mint orvos), Bankas Károly (Kunszent­­miklós), Czenthe József (Miskolc) és Zagy­va Imre (Debrecen), a gyakorlati játéko­sok közül pedig a már említetteken kívül Oberbauer Jenő, dr. Czéner, Oppenheim, Pol­lák, Rosenthal, Demeter a régebbi gár­dából, a fiatalabbak közül Nay Orbán, Csizmady, Márki István, a későbbi sakk­­könyvíró (Márki Sándor neves történet­írónk testvére), Beer, Reiner, Madarassy (a 70-es években a Kecskeméti Sakkor titkára volt), Gintner Károly. — A Veszp­rémben élő Fülöp József mérnök — akit sakkveteránnak nevez Márki István — a Vasárnapi Újság minden feladványát megoldotta, s lassan követői támadnak. Szily Kálmán, az Akadémia későbbi fő­titkára is a fes­tők között van. Ez és nem sokkal több a 100 évvel ez­előtti magyar sakkvilág. Ha más orszá­gok akkori sakkéletével összehasonlítjuk, nem volt csekély akkor sem a magyar sakkélet, minőségben egyáltalán nem, csak mennyiségben és elterjedésében nem kielégítő, de ez is csak mai szemmel nézve. Dr. Vajda Árpád M­inden olvasónknak sikerekben gazdag, b­oldog új évet kívánunk!

Next