Magyar Sakkélet, 1959 (9. évfolyam 1-12. szám)
1959. december / 12. szám
ICST lmUkmmhife régkkrSl J RÉCSI EMIL (1822-1864) Szén Józsefnek 1857. január 13-án bekövetkezett halála után hazánk legjobb sakkozójának Récsi Emilt tartották, minthogy Löwenthal angol állampolgár lett és Kolisch is állandóan külföldön tartózkodott. Récsi 1855 körül már elérte a hanyatló Szén játékerejét, Erkel Ferencnél pedig erősebbnek bizonyult. Erkel a komoly sakkozást 1859-ben abbahagyta és így Bécsi lett vita nélkül a vezető játékos. A fiatal Cseresznyés István volt talán a legveszélyesebb riválisa, de Capdebó István, dr. Vidor (Lustig) Zsigmond, dr. Engel Imre, dr. Spitzer Lipót, Papp Dezső (később Miskolcon élt, feladványszerző is volt), valamint Zaáry Zsigmond sem játszottlényegesen gyengébben nála. Capdebó az 50-es évek elején Berlinben Anderssennel szemben, gyalogelőnyös játszmákban jól megállotta helyét, Dufresne-t pedig legyőzte előny nélkül is. Zaáry és dr. Victor Bécsben Falkbeertől és Hamppetől nem szenvedett nagyarányú vereséget... Bécsi Emil 1822. november 17-én, Kolozsvárott született. Atyja R. József, a tartományi számvevőség építészeti osztályának volt számtisztje, egyben földmérő is. Anyja Brencsán Julia volt, akit idegen neve ellenére a források szintén magyarnak mondanak. — A gyermek igen gyenge testalkatú volt. Nagy gonddal nevelték, igen korán rendkívüli képességek nyilatkoztak meg benne. Négy éves korában már olvasott, hat éves korában pedig — egy évi oktatás után — zongorázó csodagyerek volt, akinél csak a híres Filtsch professzor zongorázott jobban a Királyhágón túl. — Nem volt még 14 éves, amikor befejezte gimnáziumi tanulmányait, 16 éves korára pedig a pesti egyetem bölcsészeti karán már bölcsész-doktorrá avatták. (1848. előtt a kitüntetéssel vizsgázók rövidebb időn belül jelentkezhettek a következő, magasabb fokú vizsgájukra, mint az átlagos előmenetelű diákok.) Ezután a jogi tudományokat hallgatta a kolozsvári egyetem jogi karán, majd Marosvásárhelyen jogi gyakorlatot folytatott, s 20 éves korára ügyvéd lett. Közben franciából lefordította George Sand három regényét és Bentham angol jogtudós kétkötetes munkáját. ..Polgári és büntető törvényhozási értekezések” címen. 1848-ban a kolozsvári lyceum rendes tanárává nevezték ki, a szabadságharc elején pedig igazságügyminisztériumia titkár lett Pesten, majd 1849-ben a pénzügyminisztériumba került át hasonló rangban. Pesten nősült meg 1848-ban, egyik közeli rokonát vette nőül, hatósági engedély alapján. Még 1847—18-ban lefordította Kudler bécsi jogtanár négykötetes politikai gazdászati (nemzetgazdaságtani) tankönyvét. A szabadságharc leverése után Bécsit el akarták küldeni állásából, s el is fogták. Virozsil, a pesti egyetem jogtanár rektora erősen kiállt mellette, de hiába. Az említett Kudler azonban kimentette a császári biztos, báró Geringer hatalmából. 1852. januárjában a pesti egyetemen a közigazgatástan nyilvános rendes tanára lett, 1853-ban pedig jogtudorrá avatták. (Ez is furcsa dolog, csak 1867. előtt történhetett meg: előbb lett az egyetemnek tanára, mint doktora.) Érdemei elismerése mellett elengedték neki az utolsó szigorlati vizsgát és az úgynevezett vitatkozást, értekezésének szóban való megvédését. 1354—65-ben jelent meg négykötetes, önálló felfogású, igen jelentős fő műve. ..A közigazgatási jogtudomány kézikönyve.” Közben (1851-53 közt) a Pesti Napló felelős szerkesztője is volt. Erről a megbízatásáról azért mondott le, mert háromszor is bűnvádi eljárás alá vonták a hadhuralom elleni magatartása, ill. cikkei miatt. — Lefordította angolból Thackeray: „Hiúság vására ”-t, Dickens: „Nehéz idők”-jét és a „Pusztai ház”-at, németből pedig Freytag nagy regényét, a „Soll und Haben”-t, „ Kalmár és báró” címmel. 1856-ban a római jog professzorává nevezték ki a pesti egyetemre. A következő években Scheuer „Institútiók”ját fordította le diákjai számára, majd Puchta világhírű művét, a „Pandektajog”-ot. A Magyar Tudományos Akadémia 11 évi szünet után 1858-ban tartott első teljes és tagválasztó gyűlésén levelező tagjává választotta. Ezután fordította le a Müller—Donaldson-féle régi görög irodalomtörténetet angolból, két kötetben. Igen sok — részben úttörő jellegű — jogi értekezést is közrebocsátott, továbbá szépirodalmi kritikákat, esztétikai és filozófiai dolgozatokat írt, s munkatársa volt a „Magyar Egyetemes Encyclopaedia”nak. — 1862. tavaszán tüdőbaj jelei mutatkoztak rajta. 1863. január 24-én az egyetemen vérhányási rohamot kapott, több hónapig volt beteg. Az őszi szemeszterben ismét tanított ugyan, de 1864. márciusának elején ismét ágynak esett, s ez a betegség június 1-én halálát okozta. Betegágyában kottákat olvasott, s külföldi lapokból és a „Vasárnapi Újság”-ból sakkfeladványokat fejtegetett. Igen jó modorú ember volt, rendkívül szorgalmas, végletekig tudomány-, irodalom- és zeneszomjas, kitűnő társalgó. Az Akadémián Panner Tivadar tartotta róla az emlékbeszédet, amely csupa elismerés, bámulat és sok-sok szeretet. Fényképe nem maradt ránk, csak az a jelző róla, hogy elegáns megjelenésű volt. Ránkmaradt játszmái közül különösen tetszetős a következő: 281. EVANS CSEL Budapest, 1863 Bécsi Capriedo 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. Fc4, Fc5 4. b4, Fb4: 5. c3, Fco 6. 0—0, d6 7. d4. ed: 8. cd:, Fb6 9. h3, Ha5 10. Fd3, h6 (He7) Hl. Hc3, He7 12. He2> c5 13. dS. Vc7 14. Khl, Fd7 15. Fb2, f6 16. Bel, 0—0 17. Fbl, Fb5 18. Hf4!, Ffl: 19. He6, Vd7 20. Vfl:!, Bf7 21. Hh4, g5 22. Ve2!, Hac6 (22. —, gh: 23. Vg4t, Kh8-ra 24. Ff6:t, Kh7 25. e5t és matt a következő lépésben, 23. —. Kh7 eltérésre pedig 24. Hg5f, majd Vd7:, vezérnyeréssel.) 23. Vh5!, He5 24. f4!. Vb5 25. Fe5:, fe: 26. Hf5!, Hf5: 27. ef:. Ve8 28. Vg6f, Kh8 29. Vh6:1. Bh7 30. Vf6t, Kg8 31. Vg6:f, Kh8 32. f6. — sötét feladta (1:0). Bécsit a nemzetközi sakkvilágban is ismerték; osztrák, német, sőt angol sakklapokban és rovatokban is jelentek meg játszmái, megfejtései, hozzászólásai és elemzései. Minthogy versenyeken nem játszott soha, híre a külföldön hamarosan elenyészett, de itthon megmaradt. Galgóczy (Gatterer) Ferenc a győri tornakönyvben (1925) közzétett történeti értekezésében külön fejezetet szentelt Récsi emlékének. A csodagyermekből nagyszerű ember lett — a zenét mindig szerette és művelte is — s a közösség nagy kára, hogy olyan korán elhunyt. Mint sakkozó, valószínűleg a leggyengébb a rangelső játékosaink sorában, ez azonban nem az ő hibája. Rendkívüli képességeinek csak egy kis részét, szinte csak szórakozásképpen adta a sakkozás céljára. — Az pedig a kor hibája volt — ha ugyan szabad annak nevezni —, hogy senki sem szorította erősebb versenyre, vagy senki sem győzte le. Akkoriban azonban a sakk még nem volt annyira kifejlődve nálunk, hogy az egész vagy akár csak egy fél élet tevékenységét lehessen rá áldozni. (Még a leghaladottabb országokban is alig . ..) Az bizonyos, hogy tehetséges sakkozó volt és ellenfelei között is volt több olyan, aki ma is megállná a helyét, természetesen a mai fegyverzettel (elméleti ismerettel) ellátottan. Ne felejtsük el, hogy 100 évvel ezelőtt, Pesten kívül nem volt még sakkor hazánkban, sakkrovatunk pedig egyáltalában nem. A Vasárnapi Ujság 1859. évfolyamában Rozsnyay Mátyás (Szabadszállásról) és Cseresznyés István (Makóról) kezdtek sakk tárgyú írásokat közreadni, a Vasárnapi Ujság sakkrovata azonban csak 1860. januárjában indult meg rendszeresen, Cseresznyés István szerkesztésében. — Külföldi sakklapot — becslés szerint — legfeljebb 15—20 sakkozó járatott. Ez idő tájt dolgozott Rozsnyai Mátyás Szabadszálláson a második magyar nyelvű sakk-könyvön, amely „A sakkjáték elemei” címmel Pesten 1860-ban jelent meg, Sleckenast Gusztáv könyvkiadónál Ez nagy hatással volt a magyar sakkozókra. (Rozsnyai különben mint híres vegyész, Angliában halt meg a 90-es években. A későbbi kiadású Akantisz—Rozsnyai sakkönyv társszerzőjével nem azonos!) 1861-ben jelent meg Levitschnigg Henrik pesti német költő német nyelvű sakk-könyve, a Der Schachmeister. Ez Morphy, Anderssen, Harrwitz, Szén stb. játszmákat és egy feladványgyűjteményt is közöl a rövid sakkleckéken kívül. Récsi nevezetes kortársai voltak még a feladványszerzők közül Pongrácz Arnold, „a nagyszombati remete”, Vész (Weisz) János Ármin műegyetemi tanár, Meszéna István (Nagyvárad. A szabadságharcban honvédalezredes volt.). Szirmay János (1868-ban, Olmützben halt meg, de élete nagy részét Horvátországban élte át), Gold Samu (Veszprém megyében, Kővágóőrsön született, 1858. körül Bécsben telepedett le, mint orvos), Bankas Károly (Kunszentmiklós), Czenthe József (Miskolc) és Zagyva Imre (Debrecen), a gyakorlati játékosok közül pedig a már említetteken kívül Oberbauer Jenő, dr. Czéner, Oppenheim, Pollák, Rosenthal, Demeter a régebbi gárdából, a fiatalabbak közül Nay Orbán, Csizmady, Márki István, a későbbi sakkkönyvíró (Márki Sándor neves történetírónk testvére), Beer, Reiner, Madarassy (a 70-es években a Kecskeméti Sakkor titkára volt), Gintner Károly. — A Veszprémben élő Fülöp József mérnök — akit sakkveteránnak nevez Márki István — a Vasárnapi Újság minden feladványát megoldotta, s lassan követői támadnak. Szily Kálmán, az Akadémia későbbi főtitkára is a festők között van. Ez és nem sokkal több a 100 évvel ezelőtti magyar sakkvilág. Ha más országok akkori sakkéletével összehasonlítjuk, nem volt csekély akkor sem a magyar sakkélet, minőségben egyáltalán nem, csak mennyiségben és elterjedésében nem kielégítő, de ez is csak mai szemmel nézve. Dr. Vajda Árpád Minden olvasónknak sikerekben gazdag, boldog új évet kívánunk!