Magyar Sakkélet, 1959 (9. évfolyam 1-12. szám)
1959. február / 2. szám
magyar SAKKÉLET 34. PHILIDOR (Ó-INDIAI) VÉDELEM XIV. magyar bajnokság döntője, Budapest, 1958. XII. Szabó L. ifj. Honfi K. 1. e2—e4 2. Hg1—f3 3. d2—d4 4. c2—c4(!) e7—e5 d7—d6 Hb8—d7 Honfi mester gyakorlatában alig fordul elő e megnyitás. Azt vélelmezhettem tehát, hogy ezúttal külön felkészült a Philidor-védelem apró finomságaira. Ezért indokoltnak éreztem, hogy letérjek a szokásos útról, s az e4-es megnyitásból vezérgyalog-jellegű változatot alakítsakki. 4. Hg8—f6 5. Hbl—c3 c7—g6 6. Ffl—e2 Ff8—e7 ízlés, s néha pillanatnyi megérzés dolga, hogy az ember melyik megnyitást játssza szívesebben. Sötétnek itt módjában lenne átmenni a királyindiai védelembe. De vajon jól érezné-e magát ezen a területen, amelyre csak ritkán szokott lépni? Hogy indokolt-e Honfi mesternek a stílusával ellenkező, passzív ó-indiaiba terelni a játékot, az persze kérdéses. Valószínűleg az vezette erre, hogy a védelem a XIV. bajnokságban — Barcza nagymester kezei között — rendkívül sikeres volt. 7. 0—0 Vd8—cz 8. Bal—bl Már a játszma korai fázisában elkötelezi világost. Terveinek felfedése helyett helyesebb lett volna Bel, h3, (hogy Fg4- gyel a jó Hf3-at ne lehessen lecserélni), Fe3 stb-vel először a fejlődést befejezni, s a világos tisztek közt az összhangot megteremteni. A korai Bbl-nek nemcsak az a hátránya van, hogy a b2—b4, majd esetleg b4—b5-ös tervvel már most meghatározza világos elkövetkező játékvezetésének irányát, hanem az is, hogy bizonyos eltérések esetén a bl-en álló bástya a bl—h7 átleng tempókat adhat sötét fejlődéséhez. 8. ------Hd7—f8 9. Bfl—el Hf8—g610. h2—h3 ------Korlátozza a sötét vezérfutó mozgási szabadságát, megakadályozza a Hf3 elleni cserét. A g6 huszár beugrása f4-re természetesen nem fenyeget Ff4, majd Vd2 miatt. 10. 0—0 11. b2—b4 a7—a6 Hasonló állásokban (kisebbségi támadás stb.) rendszerint nem árt sötétnek, ha cserélődnek az a gyalogok. Itt is indokolt lenne ez a lépés, ha egyébként szervesen összefüggene sötét további terveivel. Ahogy azonban a játszma alakult, a gyaloghúzás a b6-pont felesleges meggyengítésével csak sötét ártalmára válik. 12. a2—a4 Fc8—e6? Világosnak az előző lépése megtételénél kétféle ellenjátékot kellett figyelembe vennie. Az egyik a Hc3 pillanatnyi védtelenségén alapuló 12. —, b5, a másik a c5 pont megszerzését célzó 12. —, a5. E két terv közül az első esélyesebbnek látszik, de a másik életképtelenségét sem lehet változatszerűen kétségbevonni. A futólépés viszont elvileg és gyakorlatilag egyaránt helytelen, mert — bár látszólag fejlődő lépés — valójában olyan helyre került e tiszt, ahol semmi keresnivalója sincs, s csak a különböző felszabadító lebonyolítások akadálya lehet. 13. Fel—d2 Érthető, hogy a d4—d5 lehetőség idegesíti sötétet, de ez még nem indokolja a centrum feladását. Sötét állása bármennyire nehézkes és zsúfolt, szerkezeti gyengesége még nincs. Egy ilyen gyengeség előhívása hosszú, módszeres munkát igényelt volna világos részéről, ha sötét kitart passzív, de a centrum feszültséget fenntartó védekezése mellett. 13. e5Xd4? 14. Hf3Xd4 Ba8—d8 15. Vd1—b3 Hf6—d7? Most előszedhetjük a Fe6-ra vonatkozó előzetes megjegyzéseket, s ez megkímél bennünket, hogy e döntő hibához felesleges kommentárokat fűzzünk. Világos következő apró kombinációja végre létrehozza a sötét állásban azokat a gyengeségeket, amelyek a további tervezés alapjául szolgálnak. 16. Hc3—d5! c6Xd5 17. c4Xd5 Fe6Xd3 Valamivel jobb lett volna Fd5, hiszen ezzel mégis egy erős centrumgyalog tűnik el. A h3-ra ütés csak akkor lenne indokolt, ha világosnak gyaloggal kellene visszaütnie, s így meggyengülne gyalogállása. 18. Vb3Xh3 Fe7—f6 19. Be1—d! Vc7—b8 20. Fe2—g4! Hd7—e5 21. Fg4—f5 h7—h6 22. Ff5Xg6! He5Xg6 23. Hd4—f5 Ff6Xb2 24. Bb1Xb2 Bf8—e8 25. Vh3—g4? ------Bármennyire természetesnek látszik — hisz nemcsak a g7-pont védelméhez rögzíti az ellenséges huszárt, hanem védi az e4-gyalogot, s szerepet kér a h3—c8 átlón is — mégis hiba, s veszélyezteti az elért előnyt. Helyette 25. Vc3! megoldhatatlan problémák elé állította Volna sötétet. Erre ugyanis 25.—, f'6 egyenesen rossz 26. Vc7! miatt, 25. —, He5 pedig 26. f'4 miatt. Csak 25. —, Be5 jön a védelem szempontjából számításba. De erre is legalább minőséget nyer a 26. g3 utáni 1 f4 fenyegetés 25. Bd8—c8! Az egyik bástya lecserélése a vezér szabaddá tétele végett fontos. 26. Bb2—c2 Bc8Xc2 27. BdXc2 Vb8—d8! 28. a4—a5 ------Egyelőre felesleges, mert Vb6, ami ellen világos védekezik, nem kielégítő Bc4 miatt. Helyette 28. g3 erősebb volt. 28. — — h6—h5! 29. Vg4—f3 Hg6—h4 30. Hf3Xh4 Vd8Xh4 31. Bc2—c7 ------Világos szerencséjére a kezdeményezés a huszárok cseréje után is a kezében marad. A világos állás plusza, hogy az egyetlen teljesen nyílt vonalon ő uralkodik, ezt azonban egyelőre ellensúlyozza a sötét vezér mozgékonysága, valamint a világos király viszonylag nyílt helyzete. Ezért világos csak akkor reménykedhet előnyének érvényesítésében, ha a c-vonal uralmának megtartása mellett le tudja cserélni a vezéreket. A világos király ugyanis csak ez esetben indulhat középre, az e4—e5 áttörés támogatására. 31. Be8—e7 32. g2—g3 Vh4—g5 33. Bc7—c4! Vg5—e5 33. —, h4? hiba lenne 34. Vh1! miatt. 34. Kg1—g2 g7—g6 35. Vf3—d3 Ve5—b2 36. Vd3—e3 Kg8—g7 37. Kg2—f3! ------Fontos lépés! Előkészíti a Vc3 cserét. 37. Vc3—e5 Nem változtat a helyzeten 37. —, Vf6t sem, mert 38. Vf4, Vb2 39. Vd6:!, Vb3f 40. Kg2. Vc4-re 41. Ve7: mindent véd. Ezért 38. Vf4-re a gyalogvesztés elkerülése végett sötét mégis kénytelen vezért cserélni. 38. Ve3—c3! Ve5Xc3t 39. Bc4Xc3 g6—g5 40. Bc3—c8 Be7—d7 K£6-ra Ke3! kényszeríti ki e lépést. 41. Kf3—e3 ------A függőállás: Ha nagyjából igaznak fogadjuk el azt a tréfás mondást, hogy „a bástyavégjátékok mindig döntetlenek", akkor a jelen állás egy a kivételek közül. A védekező fél aktív bástyája bizony sokszor kicsikarja a döntetlent még akkor is, ha egykét gyalog hátránnyal kell küzdenie. A passzív bástya viszont sokszor az anyagilag egyenlően álló végjátékokban is vesztésre vezet. Most ilyen utóbbi esettel állunk szemben. 41. --17—16 Ez volt a várható függőlépés, mert K16-ra 14 után nincs jó lépése sötétnek. 42. f2—f 4! Bd7—e7 Ez a lépés kissé meglepett. A függőállás tanulmányozása ugyanis azt mutatta, hogy mindenekelőtt a bástyát kell kimozdítani d7-ről, vagyis elvonni a d6- gyalog védelmétől, az e5-ös áttörés fenyegetésével. A kényszer nélküli Be7 mégsem hibáztatható, mert előbb-utóbb kényszerből kerülne sor reá, s most a d6- gyalog feladásáért cserébe a sötét bástya a c-vonalon ellenjátékhoz jut. 43. Ke3—f3! ------Világos nem tart a 43. —, g4! 44. Ke3, 13 fenyegetéstől, mert erre 45. e5!, de: 46. d6 nyer. 43. — — Kg7—g6 Bd7-re fg!, majd e5! és be4 következnék. 44. Bc8—g8t ------Mivel 44. Bd8-ra Bc7 és a g3-gyalog lenyerése után keletkező ellenesélyek kiszámításába könnyen hiba csúszhat, i- 25