Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)
1960. október / 10. szám
Harminc éve, 1930. júliusában két jelentékeny magyar sakkozó hunyt el: Färindrich Hugó Bécsben, öregen és elfeledten; dr. Szávay Zoltán Budapesten, férfikora delén, sikerei teljében, tragikus hirtelenséggel. A róluk való megemlékezés nemcsak tisztelgés személyük és érdemeik előtt, de érdekes és értékes bepillantás koruk sakkviszonyaiba. Fáhndrich Hugó (1851—1930) Fähndrich Pesten született, 1851. július 3-án. A sorsa különös játékából ugyanazon a napon halt meg 79 évvel később. A Pesti Sakkörnek már 1868. őszén tagja volt, 1870-ben választmányi tagzja lett. 1878-ban dr. Jacobi Sámuellel, Maróczy későbbi tanítómesterével együtt megnyeri a kör nagy háziversenyét, amelyen Kemény Emil lett a harmadik, Taraba Károly a negyedik és Madarassy László az ötödik. 1886-ban Jacobi, Fähndrich és dr. Noa a körben páros mérkőzéseket játszottak, hogy eldöntsék az erősorrendet. Az eredmény ismeretlen. ✓Non dr. Nagybecskereken él+, de a Pesti Sakkörnek is tagja volt. Hármuk viadala tulajdonképpen a magyar bajnokságot jelentette.) A sakk-kör 1889. február elején a Velence-kávéházból a Zrínyi utcában volt Mocea-kávéház különhelyiségébe költözött. Ott győzött Fähndrich egyházi versenyein Bláthy Ottó Titusz és Ehrenstein Mór előtt, majd ugyanott diadalmaskodott az 1890. évi körversenyen. Ez volt Fähndrich utolsó pesti versenye. Ekkor ugyanis már 8 éve Bécsben élt, s ott is maradt haláláig, de azért gyakran hazalátogatott s a Pesti Sakkkör választmányának még 1896 körül is tagja volt. Sok apró versenyeiről nem számolunk itt be. Meg kell azonban említenünk, hogy versenydíjait Ekörmöci aranyak voltak, egy-két, néha öt darab mindig viszszaadta a körnek szertár-alapra. Bár foglalkozását nem ismerjük, szülei helyzetét sem, de joggal következtetjük ebből, hogy nem lehetett egészen szegény ember. Fähndrich 14 éven át volt szinte mindennapos látogatója asakk-körnek. Játékafolyton erősödött, közben figyelemmel kísérte a külföldi szakirodalmat és a problémáikat is kedvelte. A legjobb festő és mesteri »koakoló« volt. Bláthy és Ehrenstein tőle és Vész János műegyetemi tanártól kapták a buzdításokat és tanácsokat sakkpályájátukhöz. Ebben az időben Erkel Ferenc volt a kör elnöke; alelnökei időrend szerint dr. Brode Lipót, Ivánfffy Lajos, Eggesit Tivadar, dr. Spitzer Lipót. Partnerei a már említetteken kívül Erkel Lajos és Elek (Erkel Ferenc fiai): Zaáry Zsigmond, Ungár Ignác, dr. Wekerle László, Tessedik Ferenc, Figdor Adolf, dr. Kálniczky Géza, dr. Steiner Adolf, Weiss Miksa (a nagymester), Kubinyi Béla, dr. Mandello Károly, Illés Lajos, Nagy István, Gulácsi Kámán, Lőwbeer Mór, Just János, Lichtenberg Ignác, Lőwy Sándor, Oppenheim Emil, Heer Henrik. A 90-es években megismerte még Pesten az újabb generációt: a két Exnert, Fleisság Sándort, Pottornyai Vilmost, Tümbök Istvánt, Makovetzet, Havasi Artúrt, Maróczyt, Charouseket és K. Jónás Ödönt, aki Erkel után a sakkor elnöke lett, továbbá Schuster Zsigmondot, Lehner Vilmost, Molnár Ödönt, Árvay Lipótot, dr. Győry Lipótot is. Bécsi szerepléseiről Berger gráci mester 1809-es évkönyvében találunk adatokat. A Schachclub 1880. évi versenyén második díjat nyert, 1896-ban egy mesterversenyen harmadik (Marco és dr. Kaufmann mögött), 1897-ben pedig IV. díjas. A Wiener Schachzeitungnak 1898-ban társszerkesztője volt Marcoval és Halprinnal együtt. Több sakkrovatot is vezetett ott a századforduló idején. Berger szerint Fähndrich meccsben döntetlent ért el az akkortájt hatalmas játékerőt képviselő Berthold Englisch ellen. Ez azonban inkább barátságos játszmasorozat volt mint hivatalos értékmérő. Ismerve több kortársának — Maróczy, dr. Bródy, Bláthy, Zmíkl — véleményét, közölhetem, hogy Fähndrichet mindanynyian mesternek tartották, de Englischt Századunk elején híres diák-sakktanya volt Győrben, a Kenyérköz utca 6. számú ház második emeletén. Itt lakott Mészey József főrealista, aki iskolatársával, Szávay Zoltánnal, meg két gimnazista barátjukkal, Székely Jenővel és Ghalupetzky Ferenccel nagy terveket szőtt a sakktábla mellett. E diákok adtak lendítő erőt annak a közalakító mozgalomnak, amelyet dr. Faragó Ödön kezdeményezett s amelynek eredményeként létrejött a Győri Sakkor, az első nemzeti mesterverseny (1906) megrendezője, a szövetségi gondolat leglelkesebb istápolója. A győri születésű Szávay Zoltán ezen a diáklányán szerette meg a sakkot. A sakk múzsája azonban nem nagyon hajlott e szerelem viszonzására, így Szávay első versenypróbálkozásait nem kísérte siker. Az 1906-os nemzeti versenyen csak az utolsó hely jutott osztályrészéül, az 1910-es hamburgi B-főtornának pedig már az elődöntőjén kiesett. Érthető tehát, hogy azelső fellángolást kis elhidegülés követte és Szávay inkább a költészet múzsájával kezdett kacérkodni. Jogi doktorátusának megszerzése után (1907) Temesvárra került, itt jelent meg első verseskötete Március címmel. A helyi lapokban több cikket írt Ady Endre védelmében. A Temesvári Sakkörnek tagja volt ugyan, de annak 1912-i országos versenyein nem indult s egyéb sakktevékenységet sem fejtett ki a háború végéig. 1919-ben Szávay elhagyta Temesvárt és Budapestre költözött. Itt azután rögtön belevetette magát a sakkéletbe, sakkkönyveket vásárolt, azokat nagy hévvel tanulmányozta, majd sorra látogatta a sakk-köröket. Végül Muhr Gyula és Szigeti Miklós közreműködésével új kört alakított »Magyar Sakkegyesület« néven, mivel a Budapesti Sakkkörrel, illetőleg Abonyi István ottani ügyködésével nem voltak megelégedve. Budapest 1920. évi amatőr-bajnoksága (ezen mesterek nem indulhattak) hatalmas meglepetést keltett: a versenyt Havasi, Steiner E., Merényi, Zinner és Krivoss előtt Szávay Zoltán nyerte meg! Utána 1921. tavaszán Tartakower látogatott el Bécsből az új egyesületbe s egy kisebb versenyen meg kellett osztania az első díjat Szávayval. E két jó eredmény után Szávay sakkpályafutása ismét megszakadt, mert családi okok miatt néhány évre visszament Romániába. Távozása után a Magyar Sakkegyesület is hamarosan feloszlott. 1924-ben Szávay végképp a fővárosban telepedett le. 1925-ben a Budai Sakkozó vagy Weiss Miksát nála jóval erősebbnek ítélték. Fähndrich játékereje dr. Noa Józseféhez vagy Barász Zsigmondéhoz hasonlítható, talán egy árnyalattal azoké alatt marad, tekintélye mindazonáltal Bécsben igen nagy volt és az is maradt az első világháborúig. Nemcsak tudásával, hanem jellemével, modorával is elismerést és megbecsülést vívott ki magának abban a sakk-gócpontban, amelyikben 1895—1914 között egész sor híres mester működött (Weiss, Englisch, Schlechter, Marco, Perils, Spielmann, Réti, Tartakower, Widmar stb.). Ezek között Fähndrich volt a nagy szervező, zsűrielnök, függő játszmák értékelője, a Lasker-i Schlechtermeccs támogatója és résziben vezetője, a Capablancát fogadó bizottság elnöke és így tovább. A világháború alatt súlyos beteg lett, vagyonát is elvesztette, utána már testileg—szellemileg—anyagilag tönkremenve csak kegyelemkenyéren élt és szegényházban fejezete be életét. 1915-ben ismertem meg és 1921-ben már nem tudtam ráismerni, úgy megöregedett és lesoványodott . . . A sakknak e nagy szerelmese bécsi életszakaszában is magyarnak tartotta magát, annak ismerték a vezető sakkozók és sakklapok. Érdemiőinek feljegyzése ezért nem maradhat el a magyar sakktörténet lapjairól. Társaság tagja lett (ez a kör a budai Horváth-kertnél, a Philadelphia-kávéházban működött akkor) és itt kezdte meg maradandó értékű szervező munkáját. Rövidesen választmányi tag, majd intéző, csapatkapitány és alelnök.öt delegálta a BST a szövetségbe is, ahol szintén megválasztották alelnökinek, majd megbízták a szövetségi kapitánysággal is, amikor — 1928. őszén — Bartos Árpád e tisztéről lemondott. Szávay irányításával a BST taglétszáma megháromszorozódott, csapata lelkes egységbe fonódott és sorra aratta diadalait csapatbajnokságban és kupaversenyeken. A híres bajnokcsapat (a tartalékokkal együtt) a következőkből állott: Erdey Aladár dr., Székely Jenő, Sárközy Balázs mesterek, dr. Lévay Kálmán, dr. Szabó Dezső, dr. Elekes Dezső, Czimmerer Béla, dr. Schwartz-EggenhofferArtur, dr. Ébersz Kornél, Galthner János, dr. Kovács Norbert, Pázmány Géza, Koródy Keresztély és Sallay Róland (a két későbbi mester), továbbá Bursch Elek, Bihar Aladár, Szász Károly, Emánuel László, Piti Pál, Hidy Árpád, Frey Gyula, Tomasits Béla, Jancsó Barna, Kiss Károly, Tiszay Géza, Pákh Károly. A budapesti csapatbajnokságok megszervezéseiben és kifejlesztésében Szávay még nagyobb értékű munkát végzett. Ő alapította a Szávay-kupát 20-as csapatok részére s ezzel a tömegsport érdekét szolgálta. 1925-ben csak egy osztályban, 16 kör 12-es csapataival folytak a küzdelmek, 1920-ben viszont már 38 egyesület 4 osztályban 259 mérkőzést váltott (ebből bajnoki mérkőzést volt 162, Szávay-kupa 26 és szövetségi díjért folyó mérkőzés 71). 1930. júniusában Szávay vezette Bécsbe a 30 fős Budapest-válogatottat, amelyik 17:13 arányban győzött. Tökéletesen szervezett, pompás hangulatú túra volt. Szávaynak nagy sikere volt az osztrák szövetség vezetőinél és az ottani szaksajtóban is. Hazatérve mindent megtett, hogy a hamburgi sakkolimpiára kiküldendő magyar csapat számára a szükséges pénzt előteremtse. Ez sikerült is: a csapat az utolsó órában megkapta a pénzt és az útleveleket és épp, hogy kiért a kezdetre. Szávay azonban nem jött, napok múlva sem. Helyette egyik késő este Tóth László lépett sápadtan a szobánkba s köszönés helyett ennyit mondott: »Szávay meghalt, de a devizaátutalást elintézte, nem kell toloncúton hazajönnötök.« Megtudtuk, hogy Szávay a finn—magyar atlétikai viadalon fotoriporteri szalad Dr. Szávay Zoltán (1885—1930) M Magyar SAKKÉLEt!