Magyar Sakkélet, 1960 (10. évfolyam 1-12. szám)

1960. október / 10. szám

VXagyar SAKKÉLEt! Harminc éve, 1930. júliusában két jelentékeny magyar sakkozó hunyt el: Fáhndrich Hugó Bécsben, öregen és elfeledten; dr. Szávay Zoltán Budapesten, férfikora delén, sikerei teljében, tragikus hirtelenséggel. A róluk való megem­lékezés nemcsak tisztelgés személyük és érdemeik előtt, de érdekes és értékes bepillantás koruk sakkviszonyaiba. Fáhndrich Hugó (1851—1930) Fáhndrich Pesten született, 1851. július 3-án. A sors [különös játékából ugyan­azon a napon halt meg 79 évvel később. A Pesti Sakkörnek már 1868. őszén tagja volt, 1870-ben választmányi tas?ia lett. 1878-ban dr. Jacobi Sámuellel, Ma- róczy későbbi tanítómesterével együtt megnyeri a kör nagy háziversenyét, ame­lyen Kemény Emil lett a harmadik, Ta- raba Károly a negyedik és Madarassy László az ötödik. 1886-ban Jacobi. Fáhn­drich és dr. Noa a körben páros mér­kőzéseket játszottak, hogy eldöntsék az erősorrendet. Az eredmémv ismeretien. ✓Non dr. Nan vbecsker eken éi+. de a Pesti Sakkörnek is tagja volt. Hármuk via­dala tulajdonképpen a magyar bajnok­ságot ielen+etie.) A sakk-kör 1889. február eleién a Ve- Tence-kávébázból a Zrínyi utcában volt Mocea-kávébáz különhelvisédébe költö­zött. Ott gvőzött Fáhndrich egy házi ver­senyein Bláthy Ottó Titusz és Ebrenstein Mór előtt, maid ugyanott diadalmasko­dott az 1890. évi körversenyen. Ez volt Fáhndrich utolsó pesti versenye. Ekkor ugyanis már 8 éve Bécsben élt. s ott is maradt haláláig, de azért gyakran ha­zalátogatott s a Pesti Sakkíör választmá­nyának még 1896 körül is tagja volt. Sok apró versenyéiről nem számolunk itt be. Meg kell azonban említenünk, hogy versenydíiáit Ekörmöci aranyak vol­tak, egy-két. néha öt darab) mindig visz- szaadta a körnek szertár-alapra. Bár fog­lalkozását nem ismerjük, szülei helyze­tét sem, de joggal következtetjük ebből, hogy nem lehetett egészen szegény em­ber. Fáhndrich 14 éven át volt szinte min­dennapos látogatója a -sakk-körnek. Já­téka .folyton erősödött, közben figyelem­mel kísérte a külföldi szakirodalmat és a problémáikat is kedvelte. A legjobb fejtő és mesteri »kooholó-« volt. Bláthy és Ebrenstein tőle és Vész János mű­egyetemi tanártól kapták a buzdításokat és tanácsokat sakkpályáj áj ükhöz. Ebben az időben Erkel Ferenc volt a kör elnö­ke; alelnökei időrend szerint dr. Erode Lipót, Iváníffy Lajos, Eggeirt Tivadar, dr. Spitzer Lipót. Partnerei a már említette­ken kívül Erkel Lajos és Elek (Erkel Ferenc fiai). Zaáry Zsigmond, Ungár Ig­nác, dr. Wekerle László. Tessedik Fe­renc, Figdor Adolf, dr. Kálniczky Géza, dr. Steiner Adolf, Weiss Miksa (a nagy­mester), Kubinyi Béla, dr. Mandello Ká­roly, Illés Lajos, Nagy István, Gulácsi Kámán, Lőwbeer Mór, Just János, Lich- tenberg Ignác, Lőwy Sándor, Oppenheim Emil, Heer Henrik. A 90-es években meg­ismerte még Pesten az újabb generációt: a két Exnert, Fleisság Sándort, Pottor- nyai Vilmost, Türnbök Istvánt, Mako- vetzet,. Havasi Artúrt, Maróczyt, Charou- seket és K. Jónás Ödönt, aki Erkel után a sakkor elnöke lett, továbbá Schuster Zsigmondot, Lehner Vilmost, t Molnár Ödönt, Arvay Lipótot, dr. Győry Lipótot is. Bécsi szerepléseiről Berger gráci mes­ter 1809-es évkönyvében találunk adato­kat. A Schachclub 1880. évi versenyén második díjat nyert, 1896-ban egy mes­terversenyen harmadik (Marco és dr. Kaufmann mögött), 1897-ben pedig IV. dí­jas. A Wiener Schachzeitungnak 1898-ban társszerkesztője volt Marcoval és Halprin- nal együtt. Több sakkrovatot is vezetett ott a századforduló idején. Berger szerint Fáhndrich meccsben döntetlent ért el az akkortájt hatalmas játékerőt képviselő Berthold Englisch el­len. Ez azonban inkább barátságos játsz­masorozat volL mint hivatalos értékmé­rő. Ismerve több kor társának — Maróczy, dr. Bródy, Bláthy, Ztníkl — véleményét, közölhetem, hogy Fáhndrichet mindany- nyian mesternek tartották, de Englischt vagy Weiss Miksát nála jóval erősebbnek ítélték. Fáhndrich játékereje dr. Noa Józsefé­hez vagy Barász Zságmondéboz hasonlít­ható, talán egy árnyalattal azoké alatt marad, tekintélye mindazonáltal Bécsben igen nagy volt és az is maradt az első világháborúig. Nemcsak tudásával, hanem jellemével, modorával is elismerést és megbecsülést vívott ki magának abban a sakk-gócpontban, amelyikben 1895—1914 között egész sor híres mester működött (Weiss, Englisch, Schlechter, Marco, Per­ils, Spielmann, Réti, Tartakower, Vid- mar stb.). Ezek között Fáhndrich volt a nagy szervező, zsürielnök, függő játsz­mák értékelője, a Lasker—iSchlechter- meccs támogatója és résziben vezetője, a Capablancát fogadó bizottság elnöke és így tovább. A világháború alatt súlyos beteg lett, vagyonát is elvesztette, utána már testi­leg—szellemileg—anyagilag tönkremenve csak kegyelemkenyéren élt és szegény­házban fejezete be életét. 1915-ben ismer­tem meg és 1921-ben már nem tudtam ráismerni, úgy megöregedett és lesová­nyodott . . . A sakknak e nagy szerelmese bécsi életszakaszában is magyarnak tartotta magát, annak ismerték a vezető sakko­zók és sakklapok. Érdemiéinek feljegy­zése ezért nem maradhat el a magyar sakktörténet lapjairól. Dr. Szávay Zoltán (1885—1930) Századunk elején híres dáák-sakktanya volt Győrben, a Kenyérköz utca 6. számú ház második emeletén. Itt lakott Mészey József főreálista, aki iskolatársávai, Szá­vay Zoltánnal, meg két gimnazista ba­rátjukkal: Székely Jenővel és Ghalu- petzky Ferenccel nagy terveket szőtt a sakktábla mellett. E diákok adtak len­dítő erőt annak a köralakító mozgalom­nak, amelyet dr. Faragó Ödön kezdemé­nyezett s amelynek eredményeként létre- j ött a Győri Sakkor, az első nemzeti mesterverseny (1906) megrendező je, a szö­vetségi gondolat leglelkesebb istápolója. A győri születésű Szávay Zoltán ezen a diáklányán szerette meg a sakkot. A sakk múzsája azonban nem nagyon haj­lott e szerelem viszonzására, így Szávay első verseny-próbálkozásait nem kísérte siker. Az 1906-os nemzeti versenyen csak az utolsó hely jutott osztályrészéül, az 1910-es hamburgi B-főtornának pedig már az elődöntőjén kiesett. Érthető te­hát, hogy az 'első fellángolást kis elhide- gülés követte és Szávay inkább a köl­tészet múzsájával kezdett kacérkodni. Jogi doktorátusának megszerzése után (1907) Temesvárra került, itt jelent meg első verseskötete Március címmel. A he­lyi lapokban több cikket írt Ady Endre védelmében. A Temesvári Sakkörnek tagja volt ugyan, de annak 1912-i orszá­gos versenyein nem indult s egyéb sakk­tevékenységet sem fejtett ki a háború végéig. 1919-ben Szávay elhagyta Temesvárt és Budapestre költözött. Itt azután rögtön belevetette magát a sakkéletbe, sakk- könyveket vásárolt, azokat nagy hévvel tanulmányozta, majd sorra látogatta a sakk-köröket. Végül Muhr Gyula és Szi­geti Miklós közreműködésével új kört alakított »Magyar Sakkegyesület-« néven, mivel a Budapesti Sakfcörrel, illetőleg Abonyi István ottani ügyködésével nem voltak megelégedve. Budapest 1920. évi amatőr-bajnoksága (ezen mesterek nem indulhattak) hatal­mas meglepetést keltett: a versenyt Ha­vasi, Steiner E., Merényi, Zinner és Kri- voss előtt Szávay Zoltán nyerte meg! Utána 1921. tavaszán Tartakower látoga­tott el Bécsből az új egyesületbe s egy kisebb versenyen meg kellett osztania az első díjat Szávayval. E két jó eredmény után Szávay sakk­pályafutása ismét megszakadt, mert csa­ládi okok miatt néhány évre visszament Romániába. — Távozása után a Magyar Sakkegyesület is hamarosan feloszlott. 1924-ben Szávay végképp a fővárosban telepedett le. 1925-ben a Budai Sakkozó Társaság tagja lett (ez a kör a budai Horváth-kertnél, a Philadelphia-kávéház- ban működött akkor) és itt kezdte meg maradandó értékű szervező munkáját. Rövidesen választmányi tag, majd intéző, csapatkapitány és alelnök. öt delegálta a BST a szövetségbe is, ahol szintén megválasztották alelnökinek, majd meg­bízták a szövetségi kapitánysággal is, amikor — 1928. őszén — Bartos Árpád e tisztéről lemondott. Szávay irányításával a BST taglétszá­ma megháromszorozódott, csapata lelkes egységbe fonódott és sorra aratta diada­lait csapatbajnokságban és kupaverse­nyeken. A híres bajnokcsapat (a tartalé­kokkal együtt) a következőkből állott: Erdey Aladár dr., Székely Jenő, Sár- közy Balázs mesterek; dr. Lévay Kál­mán, dr. Szabó Dezső, dr. Elekes Dezső, Czimmerer Béla, dr. Schwartz-Eggenhof- fer 'Artur, dr. Ébersz Kornél, Galthner János, dr. Kovács Norbert, Pázmány Gé­za, Koródy Keresztély és Sallay Rólamd (a két későbbi mester), továbbá Bursch Elek, Bihar Aladár, Szász Károly, Emá- nuel László, Piti Pál, Hidy Árpád, Frey Gyula. Tomasits Béla, Jancsó Barna, Kiss Károly, Tiszay Géza, Pákh Károly. A budapesti csapatbajnokságok meg­szervezéséiben és kifejlesztésében Szávay még nagyobb értékű munkát végzett. Ö alapította a Szávay-kupát 20-as csapatok részére s ezzel a tömegsport érdekét szolgálta. 1025-ben csak egy osztályban, 16 kör 12-es csapataival folytak a küz­delmek, 1920-ben viszont már 38 egyesü­let 4 osztályban 259 mérkőzést váltott (ebből bajnoki mérkőzést volt 162, Szá- vay-kupa 26 és szövetségi díjért folyó mérkőzés 71). 1930. júniusában Szávay vezette Bécsbe a 30 fős Budapest-válogatottat, amelyik 17:13 arányban győzött. Tökéletesen szer­vezett, pompás hangulatú túra volt. Szá- vaynak nagy sikere volt az osztrák szö­vetség vezetőinél és az ottani szaksajtó­ban is. Hazatérve mindent megtett, hogy a hamburgi sakkolámpiára kiküldendő magyar csapat számára a szükséges pénzt előteremtse. Ez sikerült is: a csar pat az utolsó órában megkapta a pénzt és az útleveleket és épp, hogy kiért a kezdetre. Szávay azonban nem jött, napok múlva sem. Helyette egyik késő este Tóth László lépett sápadtan a szobánkba s köszönés helyett ennyit mondott: »Szá­vay meghalt, de a devizaátutalást elin­tézte, nem kell toloncúton hazajönnötök.-« Megtudtuk, hogy Szávay a finn—magyar atlétikai viadalon fotoriporteri szalad-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék