Magyar Sakkélet, 1965 (15. évfolyam 1-12. szám)

1965. október / 10. szám

MAGYAR SAKKÉLET Tipary mesterre hárult az a feladat, hogy a legkeményebben védje az „öregek jussát”. A 20—30 évnyi kor­különbség terhe azonban végül nála is jelentkezett, s elismerésre méltó szívósságából csak az 5. helyezettek pótmérkőzésébe, az úgynevezett ,„gyűjtő”-be kerülésre futotta. De a vetélkedés mégis csiklandó­­san kezdődött. Az első harmad vé­gén a többek közt Szily dr.-t is le­győző, 4 játszmából 3,5 pontot elért Erőss mesterjelölt vezetett. Utána viszont — nem kevésbé meglepő for­dulattal — egyetlen játszmát sem tudott nyerni többé. Ettől kezdve Liptay dr. vette át a vezetést, mö­götte Csem, Bokor és Polgár hely­zete is megszilárdult, s nagyobb iz­galmat már úgyszólván csak a 8. forduló első fél órájának az a pilla­nata váltott ki, amikor megérkezett Androvitzky mester lemondó táv­irata. Egy nappal később Liptay mestert a következő találós kérdésre ihlette a módosult helyzet: „A 7. forduló után Bokornak és nekem 5—5 pontunk volt, Polgárnak féllel kevesebb. A 8. fordulóban Bokor és Polgár remizett, én hosszú függőzés után nyertem. S ez a keserves győ­zelem mégis csak ahhoz volt elég, hogy utolérjem a másik kettőt! Ho­gyan lehetséges ez?”­­A rejtély meg­oldása: Liptaynak a 8. forduló után 6, Bokornak 5,5, Polgárnak 5 pontja lett volna. Minthogy azonban koráb­ban Liptay nyert, Bokor remizett, Polgár pedig vesztett Androvitzky ellen, az elsőtől teljes, a másodiktól fél egységet töröltek, Polgárnak vi­szont érintetlen maradt a pontállo­mánya.) Ezúttal szerencsére nem támadt nagyobb zavar, de azért ennyi is­ jelzi, mennyire fontos lenne a hiva­talos versenyek előtti orvosi vizsgá­lat. Megvan hozzá a sportorvosi in­tézmény is, meg a rendelet is. Csak éppen a versenykiírásba kellene be­venni, hogy a sorsolásnál kötelező a sportorvosi igazolás bemutatása. S persze be is kellene tartani a kiírást. II. csoport Az első két helyezettet csak pilla­natnyilag fenyegette veszély, még a 2. fordulóban, egyidejűleg elszenve­dett vereségük nyomán. Ezt köve­tően Bárczay olyan nagy lendület­tel, Filep pedig oly egy­enletes biz­­tonsággal tört előre, hogy az utolsó fordulóban már mindketen behoz­­hatatlanul — érdekes módon ismét egyidejűleg — szenvedhették el má­­­sod­i­k vereségüket. Annál izgalmasabbá vált a küz­delem a másik két helyért. Fleisch két „bemelegítő” szalon-reimis-vel, majd a 4. tornuló utáni 6-as döntet­­­len-sorozatával szinte kihív­ta a sor­­­sot maga ellen, s utoljára már csak a vezető­­ nép legyőzésével tudta jó­vátenni korapbi kényelmesneveseit. M. Kovács viszont a tőle megszokott kockázatos játékmóddal feszítette majdnem túl a húrt, f­elméri ugyanis megismételte a tavalyi középdöntő­ben tanúsított elmélyült és energi­kus játékvezetését, s ismét csak pont­értékeléssel szorult a közvetlenül to­vábbjutó két vetélytárs mögé. Sőt még szélesebb körben folyt az esé­lyesek vetélkedése, hiszen Haj­tunt már a továbbjutás küszöbéről ve­tette vissza az utolsó előtti forduló­ban elszenvedett vereség, így is figyelemre méltó az előtte végzett öt versenyző ellen elért 80 százalé­kos teljesítménye. E csoport több példát is nyújtott­­az esélytelenekké vált versenyzők töretlen küzdőszellemére. Robert a­­hajrában, kevés ideje ellenére sem fogadta el Flesch döntetlen-ajánla­tát, s bár akkor mégsem futot a re­misnél többre az erejéből, meg az idejéből, két fordulóval később le­győzte a másik esélyest, Hajtunt, Kurtesch mesterjelölt ugyancsak az utolsó előtti fordulóban győzött a to­vábbjutás harmadik esélyese, M. Ko­vács ellen. Debrecen neveltjét, Ko­vács Lajos mesterjelöltet pedig ka­tasztrofálisan rossz, ötös vesztő so­rozattal történt indulása sem tudta megfosztani küzdőkedvétől, s a haj­rában elért 70 százalékos, respektá­­bilis részeredményével igazolta a Salgótarjániban szerzett második he­lyezésének realitását. A többiek kö­zül figyelmet érdemel az utánpótlás egyik ígéretének, Vadász mesterje­löltnek színdús, bátran kezdeménye­ző játéka. III. csoport A továbbjutásért a legizgalma­sabb és legszélesebb körű vetélke­dést ebben a csoportban vívták. A hajrá kezdetén még 9 versenyző táplált jogos reményt, s két fordu­lóval a befejezés előtt sem volt bé­relt helye senkinek. Portisch Ferenc, a nagymester öccse döntetlennel kezdett, majd tisztelnézéssel folytatta. Ezután vi­szont mintha csak azt akarta volna demonstrálni, hogy „nem messze esett az alma a bátyjától”. Figye­lemre méltó az a tárgyilagossága, amellyel — családi vonásként — függetleníteni tudta magát a körötte burjánzó izgalmaktól. Energiájának mindig a maga játszmájára való összpontosításával az egész döntő leg­magasabb százalékarányát érte el. Varnusz és Navarovszky szeméyé­­ben két ellentét ért el egyező pont­számot. Előbbi a megnyitáselmélet­ben tanúsított járatossága ellenére is szívesen kísérletező, ösztönös küz­dő, utóbbi viszont az erősekkel szí­vesen kiegyező, hidegvérű kalkulá­tor, aki többnyire akkor veszélyes különösebben, ha bántják. Az utolsó forduló előtt a második helyre né­gyen pályáztak egyforma eséllyel. Utoljára aztán Varnusz Pacsayt, Na­varovszky pedig a továbbjutásra csak győzelem esetén esélyes Klugert győzte le. Ugyanekkor Faragó gyors döntetlent ért el az elsőségét ezzel biztossá tevő Portisch ellen, s ezután kívülről izgatta végig, hogy Földi gyalogelőnyéből a középdöntő leg­utoljára befejezett játszmájában csak döntetlenre futotta Szilágyi ellen. Így az ifjúsági világbajnokságról Döntő pillanatok az országos középdöntőben I­ I. I. Polgár — Erőss Szilágyi P. — Ozsváth Besztercsényi — Navarovszky I. 19. Bf7:11, Vf7: 20. Bd81. Kg7 21. He5!, és sötét feladta, mert 21. —. Vc7:-re típus­ manőver dönt 22. Vg4­, Kh6 23. Vh4t, Kg7 24. Vg3f!, Kh6 25. Hg4j-kal (1:0). II. A természetes Vc4-re Ba6! még zavar. De dönt egy — még a romantika korából ránk maradt —­ kombinációs motívum: 24. dc6:!!, Hc5: 25. Bd8:! és matt 2' lé­pésben (1:0). III. Melyik király áll rosszabbul? 27.. Vf7:tü, Kh7 28. Hf8­t, Kh8 29. Hg6f, Kh7 30. Vg8t? (Sok a szépből. Vf5, Be8, vagy Bhíl bármelyike simán nyert, mert Bc2,f­ra Kdl után nincs hasznos sakk.) 30.­­, Kg8­ 31. Be8t, Kfi 32. Bf8t, Ke6 33. Bel? és sötét feladta (?). Pedig most már küzdhetett volna, mert 33. —, Kd7! (Kd6-ra Bd8t, majd Be6 matt) 34. Be7t, Kcfit vagy 34. Bf7t, Kd6! 35. Bdbt, Ke6 után csak a körülményes Heat, majd Ha4t és Hb2­ vezet nyeréshez. IV. Csak egy lépés a jó, a legvalószínűtlenebb: 51. Kh3? (51. Kf1-re Vc4t nyer, de 51. Kf30, Vd3f 52. Kf21, Vd4­ f 53. Kell, majd ingamozgás az e- és a d-vonalon döntetlen.) 51. —, Vd3t 52. Kh2, Vd2f 53. Kg3, Vg5t 54. Kf3 (Kh3-na Vh6f, majd Vg6t) 54. —, Vf6t 55. Vf6­, gf: SS, Be6, Kg7! 57. Ba6­, Bb8 58. d5, b4 59. d6, b3 60. d7, b2 61. Bb6, Bb6: 62. d8. (Most a sötét gyalog bevitelére Vd7t még örökös sakkhoz vezetne.) 62. 2, EbzU és világos feladta (0:1). (B. G.) I. Világos lép H. Világos lép III. Világos lép IV. Világos lép 147

Next