Magyar Sakkélet, 1966 (16. évfolyam 1-12. szám)
1966. február / 2. szám
24 Sakkozók a Magyar Párhete jelent meg a Magyar Irodalmi Lexikon harmadik, záró kötete. A mű jelentős esemény népünk szellemi életében. Benedek Marcell kiváló irodalomtörténészünk főszerkesztése alatt készült mintegy 150 irodalmi munkatárs és 50 főnyi technikai segédrendező közreműködésével. A munka 2000 oldalas, fényképanyaga is nagyon bőséges. A napilapok és az irodalmi újságok általában kedvezően ítélték meg a feldolgozást. A lexikon igen nehéz műfaj: mihelyt, kész van, kezd azonnal kisebb-nagyobb mértékben elévülni. A lexikon kizárólag irodalmi érdemű emberekről tudósít, a sakkvonatkozást csak Tóth Lászlónál látjuk megemlítve, a sportirodalmat pedig Mező Ferencnél, az 1928. évi amszterdami olimpia szellemi versenyének győztesénél és Wagner József tanár sporttörténésznél. Így kötelességünk felvilágosítani sakkozóinkat, hogy ezen érdemes, sőt díszes társaságban számos sakkozó foglal helyet. A nép életében az irodalom, nagyobb fontosságú, mint a sakkozás. Így a sakkozók megítélése szempontjából előnyös az, hogy egyes kiválóságaik az irodalomban is kitűntek, vagy legalábbis megörökítésre méltó munkát végeztek. Az az elv, hogya sakk értékelése elsősorban sakklexikonban történhetik meg, természetesen továbbra is megáll. A sakkozásnak azonban a játék és sport oldalain kívül megvan a művelődéstörténeti, nevelési stb. jellege is. Legyen az első,akit megemlítünk, Karinthy Frigyes. Irodalmunknak ez a nagyja a sakkban is elég nagy rangot ért el. Évekein át elnöke volt a Kelenföld—Lágymányosi Sakk-körnek, amely 1936-től Szávay Sakk-kör lett. E kör a Bartók Béla úton volt Hadik-kávéházban székelt. A kör vezetőségéből id. Korchmáros Kálmánt és fiát, Lászlót, Diener Hugót és dr. Kartal Ignáczot, fiatalságának soraiból Darvas Róbert bridzsbajnokot, Stancsók Kálmán tanárt és Sallay Roland későbbi mestert említjük meg. Karinthy gyakran látogatta a kört, dr. Kartallal, P. Ábrahám Ernő íróval és Szávay Zoltánnal gyakran sakkozott. Utóbbinak régi barátja volt. Személye sok látogatót vonzott a körbe. Nagy íróink közül Gárdonyi Géza a 80-as évek vége felé a Pesti Sakk-kör választmányi tagja volt 2—3 éven át. Győrben élt ekkor, de sokat utazott Pestre. Győrött munkatársa volt egy vicclapnak, melyet Szávay Gyula, Zoltán apja szerkesztett. Krúdy Gyula tudtunkkal semmiféle sakk-kör tagja nem volt, de jóindulatú érdeklődéssel viseltetett játékunk iránt. Maróczyt és Kanyurszky György egyetemi tanárt jól ismerte, s a József körúti Baross kávéház sakkozói sarkát mindig jól megnézte. Kanyurszky Györgyről több regényében és karcolatában megemlékezett. Egy fiatal irodalmárnak szép feladat volna Krúdy óriási irodalmi munkásságából anyagot gyűjteni egy tanulmányhoz: ,,Krúdy Gyula és asakk.” József Attila Makón tanult, Tóth László egy sakkelőadásán részt is vett Sebestyén Béla sakkmesterünk szerint. Sebestyén jól ismerte a nála két évvel idősebb József Attilát, aki már a gimnáziumban is irodalommal foglalkozó egyéniség volt. Kosztolányi Dezső a sakkot kedvelte. Elég utalnunk ,,A sakk — fekete-sárga tarkaság” ésa „Sakkoztunk egyszer három nagy diákok” kezdetű verseire. Az Üllői úton a Mária utca sarkánál volt Medikus kávéházban az 1913—18. évek közt gyakran lehetett őt látni versírás közben, de olykor-olykor sakkozhatni is valamelyik író emberrel. Nagy Lajos (1883—1955.) az Ady—Móricz generáció egyik legkiválóbb prózaírója a Tanácsköztársaság idején elsőnek vallotta magát kommunista írónak. 1934-ben Illyés Gyulával együtt volt Moszkvában, egy nagy nemzetközi írókongresszuson. Az irodalmi lexikon a két világháború közti írói nemzedékből őt tartja a leginkább szocialista irodalmi szemléletűnek. 1948- ban Kossuth-díjat kapott, a 30-as években három ízben nyerte a Baumgartendíjat. Nagyon szeretett sakkozni, látogatta a sakk-kávéházakat, sőt sakk-körö- Irodalmi Lexikonban két is, s a nagyobb sakkversenyeken is kibicelt. Baráti viszonyban állott Bedő Ödön tb. mesterrel, a Népszava sakkrovatának vezetőjével, s gyakran játszott is vele. Tóth Lászlóval is barátságban volt, a Magyar Sakkvilágot és a sakkrovatokat figyelemmel kísérte. A 30-as évek végén a Nagymező utcában, a Mozsár utca közelében antikváriuma volt, ebben a sakk-könyvek tételével és eladásával is szeretettel és némileg a gyűjtő szenvedélyével foglalkozott, önéletrajzi köteteiben többször emlékezett sakkról és sakkozókról egyaránt. A Tanácsköztársaság idején Fogarasi Béla volt a sakkügyek kormánybiztosa. A sakkot valóban támogatta, hallgatott egykori tanártársa, Steiner Bernát jó és okos tanácsaira, de terveit nem vihette keresztül. Fogarasi 1945 után visszatért Magyarországra, de a sakktól már távol tartotta magát. A filozófia egyetemi tanára és az egyetem rektora lett. Kossa István a „MADOS” elnöke 1945— 49. között. Régi sakkbarát, 1930 körül a BESZKART szakkörének versenyzője és vezetőségi tagja is. A lexikon minderről semmit sem ír, csak szépirodalmi, memoir munkáit stb. említi. Jelenlegi elnökünk, Szerényi Sándor munkásmozgalmi, pártszervezési, gazdasági és közművelődési téren — nemcsak hazánkban, de Bécsben, Berlinben és a Szovjetunióban is — folytatott munkássága révén került a kiemeltek közé. Madarassy László nevét már 1927-ben, a nemzetközi sakkverseny idején is alig ismerték Kecskeméten, pedig ő volt az 1874 szeptemberében megalakult Kecskeméti Sakkor első titkára, és spiritus rectora. Elnök Lestár Péter volt. Madarassy korábban a Pesti Sakkor választmányi tagja 1870—73 közt, ő indítványozta dr. Mandela Károllyal együttaz első magyar sakklap megindítását. Verseny céljaira is áldozott kisebb összegeket, ügyész volt, később Észak-Amerikában járt tanulmányúton. Ez útjáról írt könyve és kisebb irodalmi munkái biztosítják helyét a rangos irodalmárok sorában. Regőczi Győzőről ír a lexikon, de halálozási idejét nem tudja (1945. okt. 14.). Nagyobb baj, hogy valódi nevét — Exner — nem is közli. Szépirodalmi munkáit részt értésén felsorolja,sakkozói tevékenységét nem említi. Mi tudjuk és hátrahagyjuk az utókornak, hogy a tanár úr Albin mesterrel döntetlenül mérkőzött, lakása Székesfehérvár, majd Győr sakkéletének centruma volt, Lasker, Pillsbury és Nimzovics is meglátogatta. Úgy hirdette magáról, hogy az írótoll, a sakk, a nyújtó és a kerékpározás alázatos szolgája volt. Élete utolsó 36 évében ágyához és azelőtte álló asztalához volt kényszerítve, de e szörnyű sorscsapást zokszó nélkül viselte. Korának legtiszteltebb magyar sakkozója, Charousek, Csigorin, Maróczy barátja, több német főtorna eredményes versenyzője. Tóth Lászlót aligha kell ismertetni e lap olvasói előtt. Már 16 éves korában sakklapot szerkeszt, s mire 30 éves, öt világrész sakkozói ismerik „Redacteur Terch”-ot. Később polgármester is lett szülővárosában, formailag is, tényleg is Kecskemét első embere. A Katona József Irodalmi Társaság elnökeként és mint Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter könyveinek kiadója, Móricz Zsigmond I barátja vonul be a magyar irodalmi Pantheonba. Van azonban még egy valaki, aki városának első embere volt, ha formailag nem is, de ténylegesen igen. Ez Kner Izidor, a nyomdász, Gyoma város nevezetessége. Mint nyomdász is és mint sakkozó is, szoros kapcsolatban állt Tóth Lászlóval. Nem volt ugyan versenyző, de társaságában feléledtek, felüdültek olyan sakkozók, mint Havasi Kornél, Jakab Árpád, Chalupetzky Ferenc, dr. Bakos József és mások. Vendégszerető háza nyitva állt e társaság számára, humora és életbölcsesége feledhetetlenné tette az ott töltött időt. Reinitz Béla Ady barátja, több versének megzenésítője, Maróczynak hivatali kollégája is. Mindketten tisztviselői a munkás biztosító pénztárnak, amely a szociáldemokrata párt, illetve a szakszervezetek szerve volt a Fiumei (most Mező Imre) úton. A Rákóczi úti Népopera kávéházban volt a törzsasztaluk. Reinitz eredetileg ügyvéd, 1901—03 közt Zenta város sakkbajnoka. A ,10-es években a Népszava zenei kritikusa (Maróczy ugyanotta sakrovatot vezette). Reinitz hangos vendég volt mind ott, mind a sakk-körökben, ahol néha megjelent. Szávay Zoltán az egyik legkedvesebb, legügybuzgóbb alakja sakktörténetünknek. Ady Endrét már 1908-ban, Temesvárott cikkekben védte. Kereskedelmi-és iparkamarai titkár volt ott. Tagja a Petőfi Társaságnak. Az ő kezdeményezésére indultak meg 1925-ben a budapesti sakk-csapatbajnokságok. Sok gondot fordított a munkás sakkozás fejlesztésére, a Budai Sakkozó Társaságban pedig pezsgő sakkéletet teremtett 1925—30 közt. Budapest 1920. évi amatőr bajnokságát ő nyerte meg Havasi előtt. A Magyar Sakkszövetség egyik főtitkára, egyben csapatkapitánya volt, amikor 1930 nyarán váratlanul elhunyt. A hódmezővásárhelyi Pákozdy Ferenc Debrecenben él már évek óta, tudós könyvtárnoka az egyetemnek, Shakespeare műveinek fordítója, költői munkássága pedig 40 éves is elmúlt. Versenyző sakkozó ma is, rajta maradt szolid gúnyból egyik versének az a sora, hogy ő az, aki „erősen, velősen, hideg nem lelősen” él és sakkozik. Dr. Vécsey Zoltánról mit írhatunk? Már 13 éves korában rettegett réme volt az akkori sakkrovatvezetőknek, Bábnsnak, Gajdosnak, Maróczynak, Heltainnak, s 20 éves korára már ő is sakkrovatvezető. A csehszlovák sakkszövetség mestere lett 1930 körül. Ma már gyémánt jubileumos sakkozó, azonkívül igen aktív irodalmár is volt, újságíró, természettudományos, földrajzi szakíró. Ifj. Szász Károly (szül. 1605.) már mintegy 30 éve abbahagyta költői munkásságát,s azóta akönyvtárügy kiváló dolgozójaként teljesen szakmájának él. A Budai Sakkozó Társaság tagja, s Szávay Zoltán lelkes híve és tanítványa volt, de a negyvenes évek végén a versenysakkozástól is visszavonult. Korán elhunyt testvére, Lajos igen tehetséges sakkfeladványszerző volt. Nadányi Zoltán, a kiváló költő Bihar megye főlevéltárosa volt, 1920—26 közt azonban Pesten élt és az „Otthon” írókhírlapírók sakkcsoportjának volt éljátékosa. Forgács Leó, Havasi Kornél és Nagy Géza dr. sakkmesterek belső barátja volt. Benjámin Ferenc, a Népszava költői gárdájának (Csizmadia, Tuba, Farkas Antal stb.) egyik jeles tagja. 1919 augusztusában Csehszlovákiába költözött. A Rottenbiller utcai Ceylon-kávéházban igen gyakran hódolt sakkszenvedélyének. A pesti kávéházi „nem hivatalos” sakkélet egyik ismert alakja, néha szavalta is verseit híveinek, játszmái előtt vagy után, sőt olykor közben is. Gömöri Jenő Tamás nagy múltú irodalmár. költő, prózaíró, műfordító, szerkesztő, könyvkiadó. A Modern Könyvtár sorozat kiadását 20 éves fejjel ő kezdte meg. Emigrációban is élt, levelezett Thomas Mannal is, s ő volt a nagy német író első magyar fordítója. A Tóth László szerkesztette Magyar Sakkvilágban megjelent számos versével dicsérte a sakk szépségét, hasznát, közösségi értékét. Ötvenhat éve áll az irodalom és a sakk szolgálatában. Mikes Lajos, a „rejtélyes doktor, a n. Osvát Ernő” igen erős sakkozó volt. 1921 júniusától kb. 3 éven át a Budapesti Sakk-kör tagja. Óra nélkül szeretett sakkozni, de partnert nemigen talált, mert igen lassan és igen erősen játszott. Csak a rendkívül türelmes és mester erejű Vas Géza bírt vele. Mikes néha irodalmi vitákba is belebocsátkozott, s ilyenkor élveztük nagy irodalmi tájékozottságát és bölcs emberségét. Hajdú Henrik, a skandináv irodalom magyar fordítója, a Norvég Akadémia tagja egy munkás ,sakkegyesület tagjaként került a magyar sakkéletbe. Nemcsak versenyzett, befolyásával is többször segített a magyar sakkozás ügyén. Tóth Lászlóval levelezett, a szövetségnek is volt választmányi tagja. A pár hete 61 éves korában elhunyt Justus Pál tanár, a Szociáldemokrata Párt egykori budapesti titkára, később a Rádió és a Magyar Távirati Iroda alelnöke, majd kiváló műfordításaival je- MAGYAR SAKKÉLET