Magyar Sakkélet, 1966 (16. évfolyam 1-12. szám)

1966. február / 2. szám

24 MAGYAR SAKKÉLET Sakkozók a Magyar Pár 'hete jelent meg a Magyar Irodal­mi Lexikon harmadik, záró kötete. A mű jelentős esemény népünk szellemi életé­ben. Benedek Marcell kiváló irodalom­történészünk főszerkesztése alatt készült mintegy 150 irodalmi munkatárs és 50 főnyi technikai segédrendező közreműkö­désével. A munka 2000 oldalas, fénykép- anyaga is nagyon bőséges. A napilapok és az irodalmi újságok általában kedve­zően ítélték meg a feldolgozást. A lexi­kon igen nehéz műfaj: mihelyt, kész van, kezd azonnal kisebb-nagyobb mértékben elévülni. A lexikon kizárólag irodalmi érdemű emberekről tudósít, a sakkvonatkozást csak Tóth Lászlónál látjuk megemlítve, a sportirodalmat pedig Mező Ferencnél, az 1928. évi amszterdami olimpia szellemi versenyének győztesénél és Wagner Jó­zsef tanár sporttörténósznél. Így kötelességünk felvilágosítani sak­kozóinkat, hogy ezen érdemes, sőt dí­szes társaságban számos sakkozó foglal helyet. A nép életében az irodalom^, na­gyobb fontosságú, mint a sakkozás. Így a sakkozók megítélése szempontjából elő­nyös az, hogy egyes kiválóságaik az iro­dalomban is kitűntek, vagy legalábbis megörökítésre méltó munkát végeztek. — Az az elv, hogy ia sakk értékelése el­sősorban sakklexikonban történhetik meg, természetesen továbbra is megáll. A sakkozásnak azonban a játék és sport oldalain kívül megvan a művelődéstörté­neti, nevelési stb. jellege is. Legyen az első,akit megemlítünk, Ka­rinthy Frigyes. Irodalmunknak ez a nagyja a sakkban is elég nagy rangot ért él. Évekein át elnöke volt a Kelen­föld—Lágymányosi Sakk-körnek, amely 193öü-től Szávay Sakk-kör lett. E kör a Bartók Béla úton volt Hadik-kávéházban székelt. A kör vezetőségéből id. Korch- máros Kálmánt és fiát, Lászlót, Diener Hugót és dr. Kartal Ignáczot, fiatalságá­nak soraiból Darvas Róbert bridzsbajno- kot, Iiancsók Kálmán tanárt és Sallay Roland későbbi mestert említjük meg. Karinthy gyakran látogatta a kört, dr. Kairtallal, P. Ábrahám Ernő íróval és Szávay Zoltánnal gyakran sakkozott. Utóbbinak régi barátja volt. Személye sok látogatót vonzott a körbe. Nagy íróink közül Gárdonyi Géza a 80-as évek vége felé a Pesti Sakk-kör vá­lasztmányi tagja volt 2—3 éven át. Győr­ben élt ekkor, de sokat utazott Pestre. Győrött munkatársa volt egy vicclapnak, melyet Szávay Gyula, Zoltán apja szer­kesztett. Krúdy Gyula tudtunkkal semmiféle sakk-kör tagja nem volt, de jóindulatú érdeklődéssel viseltetett játékunk iránt. Maróczyt és Kanyurszky György egye­temi tanárt jól ismerte, s a József körúti Baross kávéház sakkozói sarkát mindig jól megnézte. Kanyurszky Györgyről több regényében és karcolatában meg­emlékezett. Egy fiatal irodalmárnak szép feladat volna Krúdy óriási irodalmi mun­kásságából anyagot gyűjteni egy tanul­mányhoz: ,,Krúdy Gyula és a isakk.” József Attila Makón tanult, Tóth László egy sakikelőadásán részt is vett Sebes­tyén Béla sakkmesterünk szerint. Sebes­tyén jól ismerte a nála két évvel idő­sebb József Attilát, aki már a gimná­ziumban is irodalommal foglalkozó egyé­niség volt. Kosztolányi Dezső a sakkot kedvelte. Elég utalnunk ,,A sakk — fekete-sárga tarkaság” és ia „Sakkoztunk egyszer há­rom nagy diákok” kezdetű verseire. Az Üllői úton a Mária utca sarkánál volt Medikus kávéházban az 1913—18. évek közt gyakran lehetett őt látni versírás közben, de olykor-olykor sakkozhatni is valamelyik író emberrel. Nagy Lajos (1883—1955.) az Ady—'Móricz generáció egyik legkiválóbb prózaírója a Tanácsköztársaság idején elsőnek vallotta magát kommunista írónak. 1934-ben Illyés Gyulával együtt volt Moszkvában, egy nagy nemzetközi írókongresszuson. Az irodalmi lexikon a két világháború közti írói nemzedékből őt tartja a leginkább szocialista irodalmi szemléletűnek. 1948- ban Kossuth-díjat kapott, a 30-as évek­ben három ízben nyerte a Baumgarten- díjat. Nagyon szeretett sakkozni, láto­gatta a sakk-kávéhózakat, sőt sakk-körö­Irodalmi Lexikonban két is, s a nagyobb sakkversenyeken is kibioelt. Baráti viszonyban állott Bedő Ödön tb. mesterrel, a Népszava sakkro­vatának vezetőjével, s gyakran játszott is vele. Tóth Lászlóval is barátságban volt, a Magyar Sakkvilágot és a sakkrovato­kat figyelemmel kísérte. A 30-as évek végón a Nagymező utcában, a Mozsár utca közelében antikváriuma volt, ebben a sakk-könyvek Vételével és eladásával is szeretettel és némileg a gyűjtő szen­vedélyével foglalkozott, önéletrajzi köte­teiben többször emlékezett sakkról és sakkozókról egyaránt. A Tanácsköztársaság idején Fogarasi Béla volt a sakkügyek kormánybiztosa. A sakkot valóban támogatta, hallgatott egykori tanártársa, Steiner Bernát jó és okos tanácsaira, de terveit nem vihette keresztül. Fogarasi 1945 után visszatért Magyarországra, de a sakktól már távol tartotta magát. A filozófia egyetemi ta­nára és az egyetem rektora lett. Kossá István a „MADOS” elnöke 1945— 49. között. Régi sakkbarát, 1930 körül a BESZKART isakkörének versenyzője és vezetőségi tagja is. A lexikon minderről semmit sem ír, csak szépirodalmi, me­moir munkáit stb. említi. Jelenlegi • elnökünk, Szerényi Sándor munkásmozgalmi, pártszeryezési, gazda­sági és közművelődési téren — nemcsak hazánkban, de Bécsben, Berlinben és a Szovjetunióban is — folytatott munkás­sága révén került a kiemeltek közé. Madarassy László nevét már 1927-ben, a nemzetközi sakkverseny idején is alig ismerték Kecskeméten, pedig ő volt az 1874 szeptemberében megalakult Kecske­méti Sakkor első titkára, és spiritus rec- tora. Elnök Lestár Péter volt. Madarassy korábban a Pesti Sakkor választmányi tagja 1870—73 közt, ő indítványozta dr. MancteUo Károllyal együtt ;az első ma­gyar sakklap megindítását. Verseny cél­jaira is áldozott kisebb összegeket, ügyész volt, később Észak-Am erikában járt tanulmányúton. Ez útjáról írt köny­ve és kisebb irodalmi munkái biztosítják helyét a rangos irodalmárok sorában. Regőczi Győzőről ír a lexikon, de halá­lozási idejét nem tudja (1945. okt. 14.). Nagyobb baj, hogy valódi nevét — Exner — nem is közli. Szépirodalmi munkáit részi értésén felsorolja, -sakkozói tevékeny­ségét nem említi. Mi tudjuk és hátra­hagyjuk az utókornak, hogy a tanár úr Albin mesterrel döntetlenül mérkőzött, lakása Székesfehérvár, majd Győr sakk- életének centruma volt, Lasker, Pillsbury és Niímzovics is meglátogatta. Ügy hir­dette magáról, hogy az írótoll, a sakk, a nyújtó és a kerékpározás alázatos szol­gája volt. Élete utolsó 36 évében ágyá­hoz és az lelőtte álló asztalához volt kényszerítve, de e szörnyű sorscsapást zokszó nélkül viselte. Korának legtisztel­tebb magyar sakkozója, Charousek, Csi- gorin, Maróczy barátja, több német fő- torna eredményes versenyzője. Tóth Lászlót aligha kell ismertetni e lap olvasói előtt. Már 16 éves korában aakklapot szerkeszt, s mire 30 éves, öt világrész sakkozói ismerik „Redacteur Tófch”-ot. Később polgármester is lett szülővárosában, formailag is, tényleg is Kecskemét első embere. A Katona József Irodalmi Társaság elnökeként és mint Illyés Gyula, Németh László, Veres Péter könyveinek kiadója, Móricz Zsigmond Ibarátja vonul be a magyar irodalmi Pantheonba. Van azonban még egy valaki, aki váro­sának első embere volt, ha formailag nem is, de ténylegesen igen. Ez Kner Izidor, a nyomdász, Gyoma város neve­zetessége. Mint nyomdász is és mint sak­kozó is, szoros kapcsolatban állt Tóth Lászlóval. Nem volt ugyan versenyző, de társaságában feléledtek, felüdültek olyan sakkozók, mint Havasi Kornél, Jakab Árpád, Chalupetzky Ferenc, dr. Bakos József és mások. Vendégszerető háza nyitva állt e társaság számára, humora és óletbölcsesége feledhetetlenné tette az ott töltött időt. Reinitz Béla Ady barátja, több versé­nek megzenésítő je, Maróczynak hivatali kollégája is. Mindketten tisztviselői a munkás biztosító pénztárnak, amely a szociáldemokrata párt, illetve a szakszer­vezetek szerve volt a Fiumei (most Mező Imre) úton. A Rákóczi úti Népopera ká­véházban volt a törzsasztaluk. Reinitz eredetileg ügyvéd, 1901—03 közt Zenta város saikkbajnoka. A ,10-es években a Népszava zenei kritikusa (Maróczy ugyan­ott :a sakrovatot vezette). Reinitz hangos vendég volt mind ott, mind a sakk-kö­rökben, ahol néha megjelent. Szávay Zoltán az egyik legkedvesebb, iegügybuzgóbb alakja sakktörténet ünk- nek. Ady Endrét már 1908-ban, Temes- viárott cikkekben védte. Kereskedelmi-és iparkamarai titkár volt ott. Tagja a Petőfi Társaságnak. Az ő kezdeményezé­sére indultak meg 1925-ben a budapesti sakk-csapatbajnokságok. Sok gondot for­dított a munkás sakkozás fejlesztésére, a Budai Sakkozó Társaságban pedig pezsgő sakkéletet teremtett 1925—30 közt. Budapest 1920. évi amatőr bajnokságát Ő nyerte meg Havasi előtt. A Magyar Sakkszövetség egyik főtitkára, egyben csapatkapitánya volt, amikor 1930 nyarán váratlanul elhunyt. A hódmezővásárhelyi Pákozdy Ferenc Debrecenben él már évek óta, tudós könyvtárnoka az _ egyetemnek, Shakes­peare műveinek fordítója, költői mun­kássága pedig 40 éves is elmúlt. Ver­senyző sakkozó ma is, rajta maradt szolid gúnyból egyik versének az a sora. hogy ő az, aki „erősen, velősen, hideg nem lelősen” él és sakkozik. Dr. Vécsey Zoltánról mit írhatunk? Már 13 éves korában rettegett réme volt az akkori sakkrovatvezetőknek, Bálié­inak, Gajdosnak, Maróczynak, Heltaimak, s 20 éves korára már ő is sakkrovat­vezető. A csehszlovák sakkszövetség mes­tere lett 1930 körül. Ma már gyémánt jubileumos sakkozó, azonkívül igen aktív irodalmár is volt, újságíró, természet- tudományos, földrajzi szakíró. Ifj. Szász Károly (szül. 1605.) már mint­egy 30 éve abbahagyta költői munkás­ságát, .s azóta a (könyvtárügy kiváló dolgozójaként teljesen szakmájának él. A Budai Sakkozó Társaság tagja, s Szá­vay Zoltán lelkes híve és tanítványa volt, de a negyvenes évek végén a verseny- sakkozástól is visszavonult. Korán el­hunyt testvére, Lajos igen tehetséges sakkfeladványszerző volt. Nadányi Zoltán, a kiváló költő Bihar megye főlevéltárosa volt, 1920—26 közt azonban Pesten élt és az „Otthon” írók- hírlapírók sakkcsoportjának: volt éljáté- kosa. Forgács Leó, Havasi Kornél és Nagy Géza dr. sakkmesterek belső ba­rátja volt. Benjámin Ferenc, a Népszava költői gárdájának (Csizmadia, Tuba, Farkas An­tal stb.) egyik jeles tagja. 1919 augusztu­sában Csehszlovákiába költözött. A Rot- tenbiller utcai Ceylon-kávéházban igen gyakran hódolt sakkszenvedélyének. A pesti kávéházi „nem hivatalos” sakikélet egyik ismert alakja, néha szavalta is ver­seit híveinek, játszmái előtt vagy után, sőt olykor közben is. Gömöri Jenő Tamás nagy múltú iro­dalmár. Költő, prózairó, műfordító, szer­kesztő, könyvkiadó. A Modem Könyvtár sorozat kiadását 20 éves fejjel ő kezdte meg. Emigrációban is élt, levelezett Tho­mas Mannal is, s ő volt a nagy német író első magyar fordítója. A Tóth László szerkesztette Magyar Sakkvilágban meg­jelent számos versével dicsérte a sakk szépségét, hasznát, közösségi értékét. Öt­venhat éve áll az irodalom és a sakk szolgálatában. Mikes Lajos, a „rejtélyes doktor, a n. Qsvát Ernő” igen erős sakkozó volt. 1921 júniusától kb. 3 éven át a Budapesti Sakk-kör tagja. Óra nélkül szeretett sak­kozni, de partnert nemigen talált, mert igen lassan és igen erősen játszott. Csak a rendkívül türelmes és mester erejű Vas Géza bírt vele. Mikes néha irodalmi vitákba is belebocsátkozott, s ilyenkor élveztük nagy irodalmi tájékozottságát és bölcs emberségét. Hajdú Henrik, a skandináv irodalom magyar fordítója, a Norvég Akadémia tagja egy munkás .sakkegyesület tagja­ként került a magyar sakkéletbe. Nem­csak versenyzett, befolyásával is több­ször segített a magyar sakkozás ügyén. Tóth Lászlóval levelezett, a szövetségnek is volt választmányi tagja. A pár hete 61 éves korában elhunyt Justus Pál tanár, a Szociáldemokrata Párt egykori budapesti titkára, később a Rádió és a Magyar Távirati Iroda al- elnöke, majd kiváló műfordításaival je-

Next

/
Oldalképek
Tartalomjegyzék