Magyar Sakkélet, 1968 (18. évfolyam 1-12. szám)
1968. január / 1. szám
é gedettek ifjúsági sakkozásunk helyzetével. Főiskolai válogatottunk például évről évre alárendelt szerepet játszik a főiskolai csapatvilágbajnokságon, sőt legutóbb már az elődöntőben kiesett. Ifjúsági versenyzőink nemzetközi szereplése, egyéni és csapatversenyeken egyaránt, többnyire sikertelen. Ezért az edzőinknek, szakosztályvezetőinknek, és általában az idősebb sakkbarátoknak az eddiginél jóval nagyobb figyelmet kell fordítaniuk a tehetséges fiatal játékosok nevelésére. Csapataik erősítését mindenekelőtt ezen az úton és nem a „kész” versenyzők más csapatokból való elcsábításával és átigazolásával kell megoldaniuk. Az évente sikeresen megrendezett úttörő-olimpia — amelyen legutóbb már több ezer úttörő vett részt — Budapesten és vidéken egyaránt megmozgatja a legfiatalabb korosztályokat. A mozgósítást azonban ritkán követi a következő lépés, a tehetségesebbek kiválasztása és a rendszeres oktatásba, munkába, az egyesületi életbe való bevonása. Ne feledjük, hogy mindenkor a tömegek sakkozása volt a minőségi sakkozás fejlődésének alapja. Az országos csapatbajnokság, a városi, a kerületi, a megyei és a járási bajnokságaink nagy tömegek rendszeres sakkozását biztosítják. Versenykiírásaink pontosabb megfogalmazásával és az eddiginél jobb szervezőmunkával is oda kell hatnunk, hogy ezek a bajnokságok sportszerűek a szabályok betartásával — a ,,Győzzön a jobb!” jelszó szellemében — minden helyi sovinizmus kizárásával bonyolódjanak le. A legutóbbi megyebajnokok tornájának sikeres lefolyása biztató jel arra, hogy helyi szövetségeink is erre törekszenek. A kötetlenebb formák közül megemlítjük a falusi snartakiádot, amely ugyancsak nagy tömegeket mozgat. A számszerű adatok pontos felmérését azonban megnehezíti, hogy az új nyilvántartási rendszer megvalósításával több helyen lemaradtunk és még mindig — olykor százával is — érkeznek be Clanok a különböző vidéki szövetségeinktől. Budapesten eddig is szervezettebben folyt a munka, azonban különösen a tömegsakkozás terén és főleg vidéken, még igen sok a tennivaló. Sok megyében például alig van edző, a csapat- és egyéni bajnokságok a medyeszékhelyre, vagy a nagyobb városokra korlátozódnak és ebben is kevés csapat vesz részt. Kevés a versenyalkalom és az sem megfelelő színvonalú Ezeken a hiányosságokon az edzőknek és a szervező bizottság tagjainak gyakoribb látogatásaikkal, továbbá vándoredzés-szerű és nationálási megoldásokkal kell segíteni. Fel kell újítani a sakkoktatás olyan közvetett formáit is, mint a szimultánok, élménybeszámolók, tanácskozási játszmák, megnyitási témaversenyek stb. Az MTI kongresszusi előkészületei során egyes szövetségek elnöksége tagjainak számát — köztük a Magyar Sakkszövetség elnökségéét is — lényegesen csökkenteni kellett. Nem szabad megtörténnie annak, hogy ez a vidéki kapcsolatok lazulására vezessen, annál kevésbé, mert a jövőben, a szakmai tanácsadó és végrehajtó szerepen kívül a szövetségek, szoros kapcsolatban az országos szövetségekkel, irányító szerepet is betöltenek. Ennek érdekében újjászervezzük a szövetség szakbizottságait, elsősorban a szervező bizottságot és mindent elkövetünk annak érdekében, hogy ezek aktív, jó munkát végezzenek. Az új gazdasági irányítási rendszer bevezetése bizonyos mértékig alighanem érinteni fogja a sakkozás helyzetét is. Előfordulhat, hogy egyes helyeken a sportvezetők azon igyekezetükben, hogy a leginkább fejlődő vagy legsikeresebb szakosztályokra összpontosítják az anyagi erőket, ott is csökkenteni igyekeznek a sakksport támogatását, ahol ez indokolatlan. Ezért arra kell törekedni, hogy helyiségenként egy bázisa a sakkozásnak is legyen, annál is inkább, mert a sakkozás nem költségigényes. Viszonylag csekély ráfordítással, és gondos kezelés mellett az évtizedekig használható sakk-készleteik és órák beszerzésével, jelentős tömegek rendszeres foglalkoztatása biztosítható. Ugyanakkor közismert, hogy a sakkozás logikus, tervekben való gondolkodásra nevel, fejleszti a fantáziát és az akaraterőt, a gyors helyzetfelismerést és alkalmazkodó készséget, továbbá az olyan erkölcsi tulajdonságokat, amelyekre mindenekelőtt ifjúságunknak a jó tanulás, felnőtt dolgozóinknak pedig a munka közben nap mint nap szükség van. Ezért a sakksport fejlesztése közérdek. Az esetleg felmerülő gazdasági problémák megoldása érdekében erősíteni kell a kapcsolatokat minden szinten: a KISZ-szel, a művelődési szervekkel, a szakszervezeti bizottságokkal és más társadalmi szervekkel. 1968 új, komoly erőpróbák elé állítja a magyar sakkozást. Mi is olimpia előtt állunk, amely 1968. október 17-én kezdődik a svájci Luganóban. Ki kell alakítani a legeredményesebb csapatot. Bérelt helyek eddig sem voltak és ezután még kevésbé lesznek. Ezért csakis az év folyamán végzett munka és eredmények döntik majd el, kiknek jut a megtisztelő feladat, hogy színeinket az olimpián és más nemzetközi erőpróbákon képviseljék, továbbá azt is, hogy kik lehetnek tagjai a különböző szintű kereteknek. Az élsakkozás színvonalának emelése mellett legalább olyan fontos, — ha még nem fontosabb — feladat a tömegsakkozás és azon belül elsősorban az ifjúsági sakkozás fejlesztése, hiszen ez a későbbi időszakok élsakkozásának alapjait veti meg. Biztosak vagyunk abban, hogy sem a szövetségeink választott vezetői, sem a nagyszámú sakkaktívák nem kímélik erőiket, s így szélesebb alapokon és magasabb színvonalon, közös erővel igyekszünk majd megoldani az előttünk álló feladatokat. Ivánka Mária az új női bajnok A női bajnokság döntője — mint ismeretes — hármas holtversennyel végződött, s a győztesek a kiírás szerint kétfordulós körmérkőzésen döntötték el a bajnoki cím sorsát. Érdekes, hogy az első forduló után is még holtversenyben volt a három versenyző, s csak a második fordulóban sikerült Ivánka Máriának megszereznie a bajnoki címhez szükséges előnyt. A döntő játszma: SKÓT CSEL Ivánka Karakasné 1. e4, e5 2. Hf3, Hc6 3. d4, ed 4. Fc4, Hf6 5. 0—0, d6 6. c3, d3 7. Vb3, Vd7 8. Fd3, Fe7 9. Ff4, 0—0 10. h3, Ve6 11. Vc2, He5 12. Hd4, Vd7 13. Fe2, Hg6 14. Fh2, Be8 15. Hd2, Ff8 16. f4, Ve7 17. Fd3, d5 18. e5, Hd7 19. b4, Hb6 20. Bael. c5 21. be:, Vca: 22. H2b3, Vc7 23. Hb5, Vd8 24. f5, Hh8 25. f6, Hg6 26. e6, Be6: 27. Hc7, Bel: 28. Bel:, Fe6 29. fg:, Fg7: 30. Ha8:, Ha8: 31. Hd4, Vb6 32. Vf2, Va5 33. He6:, fe: 34. Fg6:, hg: 35. Be6:, Hc7 36. Fc7:, Vc7: 37. Be81, Kh7 38. Vh4f — Sötét feladta (1:0). Bjury Jenő versenybíró Női bajn, különdöntő 1967. xrr. Ivánka Szádayné gy !á Pont Ivánka ________ 1 V* 0 1 2 V. Szádayné 0 V,— 1 %2 Karakasné 1 0 o y, — — 1 V. MAGYAR SAKKÉLET Az olvasó hoaszásról A Magyar Sakkélet 1967. évi 11. számának 219—220. oldalán található a Flesch J. —A. Zajcev játszma Flesch mester érté-Vpo plPlT171 3PVPl Helmrich József mesterjelölt mutatott rá, hogy az elemzésben mégis van egy tévedés. Sötét' 49. lépése után ez a hadállás jött létre: Világos: Kg2, Ba8, a2, b3. Sötét: Kh7, Fg5, Hd4, a3, b4, c5. Az elemzés világos következő Kf2 lépéséhez ??-t fűz azzal a megjegyzésssel, hogy ehelyett 50. Ba5! még nyújtott döntetlen esélyt, mert 50. 1. He2-re 51. Ba5, Kg6 52. Bc2, Hd 53. Be1:! elméleti döntetlenhez vezet. Csakhogy 50. Ba5-re sötét nem He2?-vel folytatta, hanem 50. —, Hb3.!-mal. 51. ab., c4M után világosnak nincs mentsége, mert sötét mindenképpen két szabadgyaloghoz jut a harmadik soron. Ez a két szabadgyalog a király távolléte miatt nyer a bástya ellen. Dr. Négyesy György