Magyar Sakkélet, 1969 (19. évfolyam 1-12. szám)

1969. január / 1. szám

- ben törte meg ellenfele ellentámadá­sát, a végjáték azonban objektíve döntetlen volt. Az elsőség kérdése szempontjából a versenyt nem is lehet szakaszokra osztani. Forintos mindvégig vezetett és csupán Portisch haladt a nyomá­ban 1—1,5 pont hátránnyal, de ez is csak később derült ki, mert Por­tisch betegsége miatt kénytelen volt egyes játszmákat pótlólag lejátszani. Botvinnik írja a XI. szovjet baj­nokság tornakönyvének bevezetőjé­ben, hogy hosszú versenyen fontos az erőbeosztás. Forintos már máskor is ragyogóan indult, de később visz­­szaesett, sőt letört. Ezúttal a 10. és 12. fordulóban volt nála a krízis. Faragó ellen azonban a függőállásig sokat javított és utána döntetlent ért el, a tapasztalatlan Nagy pedig egyenesen „önmattot” kapott, így másfél ponttal a két rossz játszmá­ból Forintos újra lendületet kapott, újabb mesterhármast ért el Szabó, Nagy és Csőm egymásutáni legyőzé­sével, és ami talán még fontosabb. Szabó és Csőm elleni győzelme mi­nőségileg is kimagasló teljesítmény volt. Szabó eredetien, de kevés sze­rencsével kezelte sötéttel a király­indiai védelem egyre népszerűbbé váló Jenei-változatát (1. d4, Hfp 2. c4, g6 3. Hc3, Fg7 4. e4, d6 5. Hge2!?). Forintos álláselőnye hama­rosan fergeteges királyszárnyi táma­dásba ment át. Szellemes átmeneti vezéráldozattal Szabó csak a mattot tudta elhárítani, a tisztvesztést nem. Cseri túl kockázatosan akarta át­venni a kezdeményezést a megnyi­tásban és a középjátékban. Egy ideig még így is esélyes állása volt. Azon­ban túlfeszítette a húrt és ekkor Forintos bábjai — és fantáziája! — szinte életre keltek. Tetszetős tak­tikai megoldásokkal bonyolított le nyert végjátékra, amelyben szabad­­gyalogja feltartóztathatatlanul nyo­mult előre. Ezután már szinte csak „utóvéd­harcokra” volt szükség az elsőség tartásához. Portischnak volt csak esélye arra, hogy Forintost utolérje, mert az utolsó öt fordulóban Forin­tos három nagymesterrel (Bilek, Portisch, Bárczay) került össze, mindegyikkel sötét bábokkal, másik két ellenfele is tapasztalt nemzet­közi mester, Dely és Haág volt. A közvetlen összecsapás azonban Por­­tisch-sal rövid volt , és Forintos teljes sikerét hozta. A nimzoindiai védelem ellen Portisch visszatért ifjúsága kedvelt éles változatához, 4. 13!?-hoz. Forintos néhány lépés múlva Csém mester újítását alkal­mazta. Portisch nem találta meg a lenes ellenszerét, gyorsan hátrányba került és Forintos bástyaáldozattal már a 23. lenesben győzött. Ezzel — már három fordulóval a verseny be­fejezése előtt! — eldőlt­ az első hely sorsa és Forintos evező, a Buda­pesti Vörös Meteor 33 éves verseny­zője, első ízben feliratkozott a ma­gyar bajnokok listájára. Közben a többi versenyző lassabb iramban, kevesebb lendülettel ha­ladt előre a tabellán. Aki napról napra nézte a fordulókat, egy-két óra letelte után a demonstrációs táblák mintegy felén láthatta a „döntetlen” felírást. A többi játsz­mában azonban rendszerint teljes értékű, tartalmas és izgalmas­­küz­delem folyt, méltó a legmagasabb szintű magyar sakkverseny etikájá­hoz. Portischon kívül jól indult a ver­senyen Szabó, Bilek és Bárczay nem­zetközi nagymester. Szabó és Bilek nagy formajavulást mutatott a lu­­ganói olimpiához képest. Igaz, Szabó néhányszor talán túl korán elége­dett meg a fél ponttal, Bilek pedig egyenesen a biztonságos sakkozás előharcosaként kezdett. Egyiknél sem fordultak elő azonban elhamar­kodott, át nem gondolt játszmafel­építések és ennek következtében tü­relmetlen, gyors összeomlások. Bár­czay szokásos stílusában játszott. Ha az ember még a legnagyobbak játszmáit is a nézőtérről a demonst­rációs táblán követi, sokszor kitalál­ja a játékos lépéseit. Bárczay viszont szinte minden állásban, képes egé­szen meglepő, váratlan húzásokra. Régi hibája, könnyelműsége azon­ban ezúttal is kiütközött és kitűnő rajt után Vadász elleni nyert függő­jét nem is döntetlenre, hanem vesz­tésre rontotta. Kevésbé jól sikerült Lengyel és Barcza nagymester rajtja. Lengyel túl békülékenynek mutat­kozott, és állandóan az 50% határán mozgott, Barcza nagymestert pedig Dely elleni, sajátságos taktikai le­­rohanás és Portisch elleni, hosszú „nyúzás” utáni veresége visszave­tette. A verseny első félidejében jól szerepelt még Csém és Dely, míg nemzetközi mestereink közül Honfi, Haág és Szilágyi a várakozás alatt maradt. De azért ott haladtak ők is azok között, akik egy-két ugrás­sal, néhány egymást követő győze­lemmel felzárkózhattak az élvonal­hoz. A fiatalok közül Vadász tűnt ki a rajtnál — és később is — meg nem alkuvó, tartalmas játékával. Ő valóban kihasználta arra a tapasz­talt nagymesterek, nemzetközi mes­terek részvételét, hogy kipróbálja rajtuk erejét, különböző jellegű állá­sok kezelését. Nem törte le, ha e közben néha balesetek, vereségek is érték. Hasonló harcos szellemben küzdött Polgár, dr. Liptay és Fa­ragó is. Székelynek és Nagy Ervin­nek egy ideig semmi sem akart si­kerülni, semmiképpen sem tudtak taktikai elemekben gazdag, mozgal­mas állásokat létrehozni, és csak a verseny második felében voltak a legjobbaknak is veszélyes ellenfelei. .Sajátos versenyzési módot köve­tett a legifjabb részvevő, Adorján András. A verseny előtti nyilatkoza­tában kifejtette, hogy az első 10 hely egyikére pályázik. Ezt a tervét túl is teljesítette, de a rövid meg­egyezéses döntetlenek olyan soka­ságával, amely ilyen fiatal verseny­ző esetében joggal váltott ki — a szemlélő temperamentumától füg­gően — megütközést, olykor megbot­ránkozást. A sorozatos döntetlenei már messze túl vannak a gazdasá­gos erőbeosztás határain. A második félidő némi módosulást hozott az élcsoport helyzetében. Erő­sen visszaesett Csem, akin a fáradt­ság jelei mutatkoztak, többek közt észbontó időzavarok formájában is. Viszont előretört Bilek, aki kezdte érezni a küzdelem ízét, és az utolsó­­előtti fordulóig a 3. hely biztos vá­rományosának látszott. Ekkor azon­ban, szokásától eltérően, túlfeszítette a húrt és Honfi elleni árnyalati elő­nyét addig akarta a nyerésig fo­kozni, míg — 114 lépéses tengeri kígyóban, a verseny leghosszabb játszmájában — vesztett. Dely, akit a verseny alatt huligánok részéről utcai támadás ért, félpontokkal. Bárczay és Szabó egy-két érzékeny vereség ellenére is az élcsoportban haladtak. Bárczayt Portisch győzte le 24 lépésben sötéttel, megnyitási változat megdöntésével, Szabó ellen, kisebb hibái után, Bárczay alkotott érdekes matt-támadást, de egyikük sem tört le, hanem újabb győzel­mekkel ellensúlyozták a vesztese­ket. Adorján taktikája is, ha nem is rokonszenvesnek, de hatásosnak bizonyult. Mint a verseny után meg­jegyezte, négy döntetlennel több hellyel ugrott előre, míg előzőleg néha győzelmekkel is egyhelyben maradt. Barcza nagymester fináléja is jól sikerült: tetszetős matthálóval győzött Csér ellen (akinek ugyan sikerült 17-et lépnie 2 perc alatt, de közben persze elvesztette az orien­tációt és a játszmát), majd az utolsó fordulóban egy-két váratlan taktikai fordulattal Klugert fosztotta meg céljának, az 50%-nak elérésétől. Barcza szalonremik nélkül is példa­kép marad küzdőképességből, győz­­niakarásból. A verseny második felében erősen feljavultak a fiatalok és neves el­lenfelekre is egy-egy érzékeny ve­reséget mértek, így Székely, Honfi és Polgár, Nagy Ervin pedig Bár­czay és Szilágyi legyőzésével irá­nyította magára a figyelmet. „Fog­nak ők még jobban is játszani!” — jegyezte meg az egyik néző, amikor éppen egy-egy nagy bakot lőttek, az egyik fordulóban, amelyben egy sor „fordított”, az állások tartalmával ellentétes eredmény született (Fa­ragó például nyert állásban a 41. lépésben nézett el egylépéses mat­tot Honfi ellen!). Valóban, utánpót­lásunk fejlődését bizakodással te­kinthetjük, amit különben a pécsi Ribli Zoltán a bajnoksággal egy­­időben szerzett groningeni sikere is aláhúz! A verseny lefolyásának e vázlatos ismertetése után röviden térjünk vissza az egyéni teljesítményekre. Forintos Győző egyik legaktívabb, állandóan dolgozó, önmagát állan­dóan képző nemzetközi mesterünk. Ő maga sikerét jelentős részben megjavult versenytechnikájának, jó erőbeosztásának tulajdonítja. Nem játszott minden játszmát teljes erő­ből, maximális koncentrálással, így maradt puskapora egészen a hosszú verseny végéig. Hozzátehetjük, hogy nemcsak jól versenyzett, hanem jól is játszott. Stílusa aktívabb lett, bát­ran ment bele a bonyodalmakba. MAGYAR SAKKÉLET

Next