Magyar Sakkélet, 1969 (19. évfolyam 1-12. szám)
1969. január / 1. szám
- ben törte meg ellenfele ellentámadását, a végjáték azonban objektíve döntetlen volt. Az elsőség kérdése szempontjából a versenyt nem is lehet szakaszokra osztani. Forintos mindvégig vezetett és csupán Portisch haladt a nyomában 1—1,5 pont hátránnyal, de ez is csak később derült ki, mert Portisch betegsége miatt kénytelen volt egyes játszmákat pótlólag lejátszani. Botvinnik írja a XI. szovjet bajnokság tornakönyvének bevezetőjében, hogy hosszú versenyen fontos az erőbeosztás. Forintos már máskor is ragyogóan indult, de később viszszaesett, sőt letört. Ezúttal a 10. és 12. fordulóban volt nála a krízis. Faragó ellen azonban a függőállásig sokat javított és utána döntetlent ért el, a tapasztalatlan Nagy pedig egyenesen „önmattot” kapott, így másfél ponttal a két rossz játszmából Forintos újra lendületet kapott, újabb mesterhármast ért el Szabó, Nagy és Csőm egymásutáni legyőzésével, és ami talán még fontosabb. Szabó és Csőm elleni győzelme minőségileg is kimagasló teljesítmény volt. Szabó eredetien, de kevés szerencsével kezelte sötéttel a királyindiai védelem egyre népszerűbbé váló Jenei-változatát (1. d4, Hfp 2. c4, g6 3. Hc3, Fg7 4. e4, d6 5. Hge2!?). Forintos álláselőnye hamarosan fergeteges királyszárnyi támadásba ment át. Szellemes átmeneti vezéráldozattal Szabó csak a mattot tudta elhárítani, a tisztvesztést nem. Cseri túl kockázatosan akarta átvenni a kezdeményezést a megnyitásban és a középjátékban. Egy ideig még így is esélyes állása volt. Azonban túlfeszítette a húrt és ekkor Forintos bábjai — és fantáziája! — szinte életre keltek. Tetszetős taktikai megoldásokkal bonyolított le nyert végjátékra, amelyben szabadgyalogja feltartóztathatatlanul nyomult előre. Ezután már szinte csak „utóvédharcokra” volt szükség az elsőség tartásához. Portischnak volt csak esélye arra, hogy Forintost utolérje, mert az utolsó öt fordulóban Forintos három nagymesterrel (Bilek, Portisch, Bárczay) került össze, mindegyikkel sötét bábokkal, másik két ellenfele is tapasztalt nemzetközi mester, Dely és Haág volt. A közvetlen összecsapás azonban Portisch-sal rövid volt , és Forintos teljes sikerét hozta. A nimzoindiai védelem ellen Portisch visszatért ifjúsága kedvelt éles változatához, 4. 13!?-hoz. Forintos néhány lépés múlva Csém mester újítását alkalmazta. Portisch nem találta meg a lenes ellenszerét, gyorsan hátrányba került és Forintos bástyaáldozattal már a 23. lenesben győzött. Ezzel — már három fordulóval a verseny befejezése előtt! — eldőlt az első hely sorsa és Forintos evező, a Budapesti Vörös Meteor 33 éves versenyzője, első ízben feliratkozott a magyar bajnokok listájára. Közben a többi versenyző lassabb iramban, kevesebb lendülettel haladt előre a tabellán. Aki napról napra nézte a fordulókat, egy-két óra letelte után a demonstrációs táblák mintegy felén láthatta a „döntetlen” felírást. A többi játszmában azonban rendszerint teljes értékű, tartalmas és izgalmasküzdelem folyt, méltó a legmagasabb szintű magyar sakkverseny etikájához. Portischon kívül jól indult a versenyen Szabó, Bilek és Bárczay nemzetközi nagymester. Szabó és Bilek nagy formajavulást mutatott a luganói olimpiához képest. Igaz, Szabó néhányszor talán túl korán elégedett meg a fél ponttal, Bilek pedig egyenesen a biztonságos sakkozás előharcosaként kezdett. Egyiknél sem fordultak elő azonban elhamarkodott, át nem gondolt játszmafelépítések és ennek következtében türelmetlen, gyors összeomlások. Bárczay szokásos stílusában játszott. Ha az ember még a legnagyobbak játszmáit is a nézőtérről a demonstrációs táblán követi, sokszor kitalálja a játékos lépéseit. Bárczay viszont szinte minden állásban, képes egészen meglepő, váratlan húzásokra. Régi hibája, könnyelműsége azonban ezúttal is kiütközött és kitűnő rajt után Vadász elleni nyert függőjét nem is döntetlenre, hanem vesztésre rontotta. Kevésbé jól sikerült Lengyel és Barcza nagymester rajtja. Lengyel túl békülékenynek mutatkozott, és állandóan az 50% határán mozgott, Barcza nagymestert pedig Dely elleni, sajátságos taktikai lerohanás és Portisch elleni, hosszú „nyúzás” utáni veresége visszavetette. A verseny első félidejében jól szerepelt még Csém és Dely, míg nemzetközi mestereink közül Honfi, Haág és Szilágyi a várakozás alatt maradt. De azért ott haladtak ők is azok között, akik egy-két ugrással, néhány egymást követő győzelemmel felzárkózhattak az élvonalhoz. A fiatalok közül Vadász tűnt ki a rajtnál — és később is — meg nem alkuvó, tartalmas játékával. Ő valóban kihasználta arra a tapasztalt nagymesterek, nemzetközi mesterek részvételét, hogy kipróbálja rajtuk erejét, különböző jellegű állások kezelését. Nem törte le, ha e közben néha balesetek, vereségek is érték. Hasonló harcos szellemben küzdött Polgár, dr. Liptay és Faragó is. Székelynek és Nagy Ervinnek egy ideig semmi sem akart sikerülni, semmiképpen sem tudtak taktikai elemekben gazdag, mozgalmas állásokat létrehozni, és csak a verseny második felében voltak a legjobbaknak is veszélyes ellenfelei. .Sajátos versenyzési módot követett a legifjabb részvevő, Adorján András. A verseny előtti nyilatkozatában kifejtette, hogy az első 10 hely egyikére pályázik. Ezt a tervét túl is teljesítette, de a rövid megegyezéses döntetlenek olyan sokaságával, amely ilyen fiatal versenyző esetében joggal váltott ki — a szemlélő temperamentumától függően — megütközést, olykor megbotránkozást. A sorozatos döntetlenei már messze túl vannak a gazdaságos erőbeosztás határain. A második félidő némi módosulást hozott az élcsoport helyzetében. Erősen visszaesett Csem, akin a fáradtság jelei mutatkoztak, többek közt észbontó időzavarok formájában is. Viszont előretört Bilek, aki kezdte érezni a küzdelem ízét, és az utolsóelőtti fordulóig a 3. hely biztos várományosának látszott. Ekkor azonban, szokásától eltérően, túlfeszítette a húrt és Honfi elleni árnyalati előnyét addig akarta a nyerésig fokozni, míg — 114 lépéses tengeri kígyóban, a verseny leghosszabb játszmájában — vesztett. Dely, akit a verseny alatt huligánok részéről utcai támadás ért, félpontokkal. Bárczay és Szabó egy-két érzékeny vereség ellenére is az élcsoportban haladtak. Bárczayt Portisch győzte le 24 lépésben sötéttel, megnyitási változat megdöntésével, Szabó ellen, kisebb hibái után, Bárczay alkotott érdekes matt-támadást, de egyikük sem tört le, hanem újabb győzelmekkel ellensúlyozták a veszteseket. Adorján taktikája is, ha nem is rokonszenvesnek, de hatásosnak bizonyult. Mint a verseny után megjegyezte, négy döntetlennel több hellyel ugrott előre, míg előzőleg néha győzelmekkel is egyhelyben maradt. Barcza nagymester fináléja is jól sikerült: tetszetős matthálóval győzött Csér ellen (akinek ugyan sikerült 17-et lépnie 2 perc alatt, de közben persze elvesztette az orientációt és a játszmát), majd az utolsó fordulóban egy-két váratlan taktikai fordulattal Klugert fosztotta meg céljának, az 50%-nak elérésétől. Barcza szalonremik nélkül is példakép marad küzdőképességből, győzniakarásból. A verseny második felében erősen feljavultak a fiatalok és neves ellenfelekre is egy-egy érzékeny vereséget mértek, így Székely, Honfi és Polgár, Nagy Ervin pedig Bárczay és Szilágyi legyőzésével irányította magára a figyelmet. „Fognak ők még jobban is játszani!” — jegyezte meg az egyik néző, amikor éppen egy-egy nagy bakot lőttek, az egyik fordulóban, amelyben egy sor „fordított”, az állások tartalmával ellentétes eredmény született (Faragó például nyert állásban a 41. lépésben nézett el egylépéses mattot Honfi ellen!). Valóban, utánpótlásunk fejlődését bizakodással tekinthetjük, amit különben a pécsi Ribli Zoltán a bajnoksággal egyidőben szerzett groningeni sikere is aláhúz! A verseny lefolyásának e vázlatos ismertetése után röviden térjünk vissza az egyéni teljesítményekre. Forintos Győző egyik legaktívabb, állandóan dolgozó, önmagát állandóan képző nemzetközi mesterünk. Ő maga sikerét jelentős részben megjavult versenytechnikájának, jó erőbeosztásának tulajdonítja. Nem játszott minden játszmát teljes erőből, maximális koncentrálással, így maradt puskapora egészen a hosszú verseny végéig. Hozzátehetjük, hogy nemcsak jól versenyzett, hanem jól is játszott. Stílusa aktívabb lett, bátran ment bele a bonyodalmakba. MAGYAR SAKKÉLET