Magyar Sakkélet, 1971 (21. évfolyam 1-12. szám)

1971. január / 1. szám

4 A középső harmad legemlékezete­sebb eseménye Bilek nagymester előretörése: 5 játszmájából 4,5 pon­tot, s ezzel a bizonytalankodó ve­­télytársak előtt másfél pontnyi előnyt szerzett. Fölénye vitathatat­lan, már újabb bajnoksága is majd­nem az. FIAN­CHETTO TAMADÁS Bilek 1. Polgár­i 1. g3, e5 2. Fg2, d5 3. c4, d4 4. d3, c5 5. Hf3 (Világossal fordított színű, tempóelőnyös Benoni-védelem!) 5. 0, Hc6 6­ 0—0, Fd6? (Az e4 pontra való tekintettel jobban illenék a po­zícióhoz Fe7 és Hf6) 7. e3, Hge7 8. Hbd2. de­? (Nem érzi a d5 pontot fenyegető veszélyt?) 9. fe­, Hf5? (Mit keres itt ez a hu­szár?) 10. He4, Fe7 11. Hc3!, 0—0 12. Hd5, Be6 13. Hd2!, Ff8 14. He4, Hh6 (Mindkét oldalon sokat ugrál­nak a huszárok. De micsoda különb­ség ...!) 15. h3, 15 16. Hec3, Be6 17. e4­. Hd4 18. Kh2, Bg6 19. Vh5!, Fd7 20. ef­!, Hhf5­ 21. He4, Bc8 (Ve8-hoz védeni kell a c7 pontot.) 22. Fg5!, Ve8 23 g4­, He7 (Hd6-ra is a játsz­mafolytatás dönt.) 24. Bf8:1 és sötét feladta (1:0). Az élcsoport a 10. forduló után: Bilek 7,5, Adorján, Dely, Lengyel, Polgár 6—6, M. Kovács, Sax 5,5—5,5 ponttal. Bilek elsősége lényegileg eldőlt. S bár a 13 fordulóban vereséget szenvedett az utolsó helyen veszte­gelő Balogh Bélától, mégpedig „vé­resen komoly” küzdelemben, ez a lényegen már nem változtatott. Azon viszont örvendezhettünk, hogy a vereség nem szegte sem kedvét, sem bátorságát, s amikor az utolsó fordulóban már döntetlennel is biz­tosíthatta volna elsőségét, ambicio­nálta a Budapest-bajnokságban Tóth Bélától elszenvedett vereségért való visszavágást. E játszma tartalma és a benne kifejezésre jutó versenyzői magatartás egyaránt megérdemli a megörökítést. FIÁN CHETTO TAMADAS Blick I. Tóth B. 1. g3. Hf6 2. Fg2. g6 3. e4, d6 4. d3, Fg7 5. He2, 0—0 6. 0—0. e5 7. c4, Hc6 8. Hbc3 (Hasonlítsuk össze a Polgár elleni játszmával! Ezúttal egy másik védelmi rendszernek, a szicíliai védelem zárt változatának fordított színnel történő, tempóelő­nyös megjátszása!) 8. —, He8 9. h3, Hd4? 10. Hd4­, ed: 11. He2, c6 12. 14, 15 13. el:, gf: 14. Kh2, Hc7 15. Hg1, d5 16. b3, c5 17. Hf3, Vd6 18. He5!, Fe6 (Kétszeri e5-re ütésre Ff4, majd Fc7, utáni Fd5.f) 19. Fd2, Bab8 20. Bel, c6 21. Bel!, Bbc8 22. Vf3, Bfe8 23. Be2, b5 24. Fa5. de: 25. de:. b4 26. Bcel, Ha8 27. Hd3, Kh8 28. Vb7!, Ff8 (Bb8-r­a vagy Vd7-re is Be6: következnék. Fd7-re pedig Be8:f után vagy a c8 bástya, vagy az a8 huszár vész.) 29. Be6:­, és sötét feladta (1:0). A bajnoki cím sorsa tehát a pa­pírformának megfelelően dőlt el. Bi­lek István a XVIII. és XX. bajnok­ságban elért győzelme mellé ezúttal harmadszor lett országos bajnok. Elsőségének realitásához nem férhet kétség, s még akkor sem túlozunk, ha eredményét úgy értékeljük, hogy a mezőny kiemelkedően legjobbja volt. Nem is a teljes pont­különbség miatt, mint inkább játszmáinak tar­talmával. Eredeti állásmegítélése, taktikai lehetőséget állandóan kuta­tó értékelése, a figurák összjátéká­nak felismerésére mindig kész ké­pessége mind olyan tulajdonság, amelyek megfelelő versenyzői maga­tartás esetén egészen kiemelkedő tel­jesítményre képesítik. Ezért különö­sen örvendetes, hogy önkritikusan viszonyult azokhoz a bírálatokhoz, amelyek hibáztatták gyakori „takti­kai” döntetlenjeit. Mostani szereplé­séhez mérten már jóval kisebb az a lépés, amit még meg kell tennie, mint amit most tennie kellett. Polgár István második helyezése a verseny legkellemesebb­ meglepe­tése. Legjobb korábbi eredménye a XX. magyar bajnokság döntőjében elért 5. helyezése volt. Az akkor 20 éves fiatalembertől joggal vártunk gyors sakkbeli fejlődést, ezt azonban főleg egyetemi tanulmányai nehezí­tették. Mostani magas helyezése ed­digi sakkpályafutásának legszebb eredménye, s értékét fokozza, hogy küzdőképességének méltó jutalma- Kitüntetések A Magyar Népköztársaság Elnöki Ta­­nácsa Földes Istvánnak, az MTA Budai Járási Tanácsa elnökségi tagjának, a tö­megsport fejlesztésében"kifejtett munkás­sága elismeréséül 1970. november 7-én a Magyar Népköztársasági Sportérdemérem arany fokozatát adományozta. A kitüntetett 1970. szeptember 25-én töl­tötte be 75. életévét. Hosszú munkássá­gában jelentős szerep jutott a sakknak. A Budai Járási Sakkszövetség elnöke, képesített sakkedző, több díjnyertes fel­advány szerzője, s többszörös díjas ha­zai és külföldi f­ejtő ver­seny­eken. 1951-ben a Brit Sakkszövetség karácsonyi fejtő­versenyén hatodik­, 1953-ban az NSZK- ban rendezett fejtőversenyen első díjat nyert. Mostani magas kitüntetéséhez me­legen gratulálunk. A Magyar Testnevelési és Sportszövet­ség Országos Elnöksége a testnevelés és sport területén végzett eredményes mun­kájuk elismeréséül . Varga Lajosnak, a Békés megyei Sakk­­szövetség elnökségi tagjának a ,,Testne­velés és Sport Kiváló Dolgozója”, Érdi Árpádnak, a XIX. ker. TS mód­szertani bizottsága és a XVIII—XIX. ker. Sakkszövetség elnökének, valamint Varga Dezsőnek, a Baranya megyei Sakkszö­­vetség elnökségi tagjának a , Testnevelés és Sport Érdemes Dolgozója" kitüntető címet és jelvényt adományozta­­ként érte el. Nehézkesen indult, mely ellen csiklandós helyzetből menekült, majd Saxot a szerencse segítségével tudta csak legyőzni, a 6. fordulóban elszenvedett vereségével pedig 50 százalékra esett vissza. Ezt követő előretörésében egyenlő szerepe volt aktív védekező készségének és ön­álló kezdeményezésre is mindig kész támadó hajlamának. Kedvelt meg­nyitásaiban jól tájékozott, de szá­mára ismeretlen területen még könnyen eltéved. A rangsorban egyenlő pontszám­únál következő két nemzetközi mes­ter közül Kluger Gyula a bronzér­mes. A mezőny messze legidősebb tagjának ez a magas helyezése azért is örvendetes, mert példát mutatott rá, hogy a felfogásbeli hibák fel­számolására és kiküszöbölésére irá­nyuló törekvésnek nem szükségkép­pen vannak korbeli akadályai. Az állás felépítéseiben mutatkozó gör­csös erőlködést sikerült jelentősen csökkentenie. Függő játszmája ez­úttal mindössze egy volt! A múlthoz hasonló méretű időzavara sem sok, bár ebben része van annak is, hogy nem egyszer döntetlent ajánlott jobb állásban időhiánya miatt, s ezt „pech­­jére” elfogadták. Amikor ugyanis az utolsó fordulóban Sax - pozíció­ XXVI. MAGYAR BAJNOKSÁG BUDAPEST, 1970. XII. 1—19. Bilek Polgár Kluger Adorján Lengyel Kovács Dely Sax Sápi Portisch Tompa Tóth Hradecz Vadász Bárczay Balogh Pontszám Bilek István nk. nm. (15)— 1 1VaVaVaVa1Va1 1 1 1VaVa0 nr­, Polgár István m. (11) 0—v.1 0 1Va1Va VaVa1 1VaVa1 9Va Kluger Gyula nk. m. (9)0Va—VaVaVaVa1VaVaVa1 0 1 1 1 9 Adorján András nk. m. (3) Va 0Va—VaVaVa0VaVa1 1­­ 1Va1 9 Lengyel Levente nk. nm. (16)% 1VaVa—Va1 0VaVaVaVaVaVa1Va 8Va M. Kovács László nk. m. (12) Va0VaVaVa—Va 1Va1 0Va 1VaVa1 8Va Dely Péter nk. m. (6) VaVaVaVa0Va— 1VaVaVa0 1 1Va1 8V­a Sax Gyula m. (7)0 0 0 1 1 0 0—V.VaVaVa1 1 1 1 8 Sápi László m. (8) V.V.V.VaVaVaVaVa—Va1Va0 1Va0 7­/a Portisch Ferenc m. (2)0V.VaVaVa0VaVaVa— 0 0 1 1Va1 7 Tompa János m. (10)0V.Va0Va 1VaVa0 1—Va0VaVaVa 6­/a Tóth Béla m. (1)0 0 0 0VaVa1VaVa1­/a— 0VaVa1 6Va Hradeczky Tamás m. (13)0 0 1 0Va0 0 0 1 0 1 1— 0 1 0 5Va Vadász László m. (4) VaV­ 0 0VaVa0 0 0 0VaVa 1—Va1 53­a Bárczay László nk. nm. (5) VaVa0Va0VaVa0VaVaVaVa0V.— 0 5 Balogh Béla m. (14)1 0 0 0Va0 0 0 1 0V­ 0 1 0 1— 5 Dr. Beckl Sándor, az MTI elnöke át­nyújtja Földes Istvánnak a kitüntetést. MAGYAR SAKKÉLET

Next