Magyar Sakkélet, 1972 (22. évfolyam 1-12. szám)
1972. november / 11. szám
SAKKÉLET XXII. ÉVFOLYAM 1972. NOVEMBER A MAGYAR SAKKSZÖVETSÉG FOLYÓIRATA Legszebb olimpiai sikerünk! Írta: Szerényi Sándor Válogatott sakkcsapatunk, amely a XX. sakkolimpián a győztes Szovjetuniót és két fő vetélytársát, Jugoszláviát és Csehszlovákiát is legyőzte, egymás után immár másodszor foglalta el a második helyet a nemzetek vetélkedésén, sakkolimpiáján. Ennek a világraszóló sikernek az értékét nemcsak az említett győzelmek emelik, hanem az ezüstérem fényét főleg az teszi még ragyogóbbá, hogy az olimpiai döntő finisében a Szovjetunió sakkválogatottjának elsőízben akadt olyan vetélytársa, amely még az utolsó fordulóban is veszélyeztetni tudta húsz éve szilárdan tartott elsőségét. A mi célunk eredetileg jó helyezés elérése, legjobb esetben pedig a második hely megtartása volt. Csak a verseny vége felé, amikor már úgy láttuk, hogy az aranyérem megszerzésére is lehetőség nyílik, akkor döntöttünk úgy, hogy az ezüstérem kockáztatása nélkül a csapat minden egyes tagjának nyerésre kell játszania, és ennek érdekében elmehet az egészséges kockázatvállalás legvégső határáig. Az utolsó, döntő mérkőzésen, az NSZK ellen a Portisch, Bilek, Ribli és Csőm összetételű csapat valamennyi tagja jobban állt a játékidő egyes szakaszaiban. Sajnos, csupán Riblinek sikerült kiharcolnia a győzelmet, Portisch és Bilek erejéből, lehetőségeikből csak döntetlenre futotta, Csőm pedig elvesztette a játszmáját. Ha nem kockáztattunk volna, s például Csőm játszmáját döntetlenre adjuk, akkor pontszámban, tehát látszólag, jobban megközelítettük volna a Szovjetunió csapatát, ám elvesztettük volna utolérésének esélyét! A magasabb cél nagyobb áldozatba került. Ezzel a jövőben is számolni kell. A magyar sakkválogatott nagy nemzetközi sikereinek okait elemezve megállapíthatjuk: 1. Az elmúlt évtizedben a világklasszis Portisch nagymester mögé olyan fiatal, tehetséges versenyzők sorakoztak fel, akik a válogatott csapat erősségévé váltak, így: Csem, Ribli és Sax nemzetközi mesterek. Ez tette lehetővé, hogy a csapat is minden eddiginél magasabb átlagot, 67,5 százalékot érjen el. (Több korábbi olimpián a jó helyezés elérését éppen az nehezítette meg, hogy a hattagú válogatott 12 tagja gyengébben szerepelt.) 2. A szakvezetés időben nekifogott és gondoskodott a csapat jó felkészítéséről, s ez alól a játékosok sem kerestek kibúvót. A sok edzőtábor, a versenyek anyagának áttanulmányozása, a megnyitáselméleti tudás fokozása, a középjáték tervszerű kutatása, a rendszeres versenyeztetés, az idegi állóképesség és teherbírás növelése meghozta gyümölcsét. 3. A küzdelem feszült légkörében a csapat és vezetésének összhangja nagy segítséget jelentett a jobb eredmények elérésében, egy-egy vereség, a csalódás súlyának elviselésében, a regenerálódásban. 4. Részben a felsoroltak eredményeképpen, részben a válogatottak kedvező egyéni adottságai folytán a csapatszellem és a küzdőképesség minden korábbit meghaladó szintre emelkedett. Minderre természetesen vetélytársaink, ellenfeleink is felfigyeltek, erényeinkről elismerően nyilatkoztak, sőt, a velünk való beszélgetés során megemlítették, hogy a Magyar Sakkszövetség e téren szerzett tapasztalatait igyekeznek a maguk számára is hasznosítani. A magyar csapat nem csupán azzal, hogy messze felülmúlta a várakozást, amelyet a komputerek a 3-5. hely holtversenyes elérésében és 36 pont megszerzésében láttak, hanem sportszerű magatartásával is kivívta a sokezres nézőközönség szimpátiáját. Megítélésem szerint, vezetőinknek és játékosainknak ezen a megkezdett úton kell továbbhaladniok, ha a jövőben is ilyen szép, s netán még nagyobb diadalok elérésére törekednek. Ha a Skopjét átszelő Vardar folyó kőhídján megállunk, s az előttünk elterülő tájra pillantást vetünk, különös látvány vésődik emlékezetünkbe. Igen modern és nagyon régi, európai és ázsiai, pontosabban ótörök városrészek, építészeti stílusok ízléses keveréke, tervszerű találkozása. Balra Daut pasa fürdője, amely már régóta képtárként szolgál, mecsetek égbeszökő minarettel, karavánszerály és a tipikusan mohamedán, török építkezés ódon egyemeletes műemlék házai, jobbra és a távolban körös körül pedig modern toronyházak, szállodák magasodnak. Már-már nyoma sincs a 9 év előtti nagy tragédiának, az 1963. július 20-án hajnalban, 5 óra 17 perckor bekövetkezett földrengésnek, amely a 400 000 lakosú makedón fővárosnak nagy részét romba Pillantás a Vardar hídjáról döntötte, s mintegy 200 000 lakost tett földönfutóvá. Az alig másfél milliós makedón nép, a nemzetközi szolidaritás segítsége mellett, hihetetlen életerőről tett bizonyságot, s hét év alatt újjáépítette fővárosát. Eredeti formájában hagyták meg az óvárost, de földrengésbiztos építkezési módot választottak az új épületekhez. A földrengésre ma már csak a vasútállomás romba dőlt épülete emlékeztet örök mementóként, s homlokzati órája ma is mutatja azt a percet, amikor a szörnyű sorscsapás bekövetkezett. Hatalmas kiállítási csarnokokat is építettek, piramis alakú pavilonokkal, melyek közül háromnak nagyterme kitűnő lehetőséget biztosított a XX. Férfi Sakkolimpia és az V. Női Sakkolimpia lebonyolítására. Az összesen 8000 négyzetméter alapterület bőségesen elegendőnek bizonyult a 63 férfi és 23 női csapat kényelmes elhelyezésére. Nemcsak a résztvevő csapatok száma múlt fel minden eddigi rekordot (Siegenben két éve 60 férfi csapat állt rajthoz), hanem a rendről, a szervezettségről gondoskodók száma is. Mintegy 500 rendező (versenybíró, tolmács, demonstrátor, csapatvezetők stb.) szolgálta a zavartalan lebonyolítást. Szép egyenruhát is kaptak. A verseny főbírája, dr. Euwe pedig talpig fekete öltönyt hordott. A tájékoztatás megkönnyítésére — az olimpiai centrumban — külön épület szolgált, amelyben 12 telexgép, 25 tudósítói fülke, írógép