Magyar Sakkélet, 1982 (32. évfolyam, 1-12. szám)
1982-06-10 / 6. szám
140 MAGYAR SAKKÉLET Elhunyt Bakonyi Elek (1904-1982) Úgy hajtotta örök álomra ősz fejét, mintha csak szokásos délutáni pihenőjére tért volna! Sakk-könyvei, kis mágneses elemző sakkja, örökké ketyegő sakkórája hiába várják gazdájukat: Elek bácsi, a hűséges, lelkiismeretes tanítómester — nincs többé. 1904. február 20-án született Budapesten. Édesapja ügyvéd, édesanyja zenetanár volt. A szülői ház valami hasonló pályára szerette volna egyengetni a sok mindenre oly fogékony fiatalember életútját, ám ezúttal is — mint már oly sokszor az életben! — a sakkozás olthatatlan szeretete és a sors közbeszólt! Középiskoláinak elvégzése után — alig 21 évesen — súlyos betegség támadta meg, s ebből eredően mintegy 70%-os halláskárosodás maradt vissza. Nem sokkal házasságkötése után megélhetési gondjai miatt Abonyba költözött felesége szüleihez, s az egykori kitűnő fő tornajátékos, a 20-as évek egyik nagy ígérete, több mint egy évtizeden át hátat fordított a versenysakkozásnak, és fodrászként kereste kenyerét. A felszabadulást követően — már mint fővárosi lakos — ismét bekapcsolódott a rangos versenyek áramkörébe, s nem kis ámulatára környezetének, a hosszú kihagyás ellenére is, „első nekifutásra” a BSE által rendezett Havasi Kornél emlékversenyen elért második helyével (42 évesen!) teljesítette a mesteri normát. A második magyar bajnokságon 1946-ban azután fényesen bizonyított: Szabó László mögött, de Barcza, Benkő, Flórián előtt, holtversenyes második! Szabó László írja róla az 1946. évi magyar bajnokság tornakönyvében: . . . „a felszabadulás utáni visszatérése az aktív versenyzők közé komoly nyeresége a magyar sakkozásnak. Tipikus támadójátékos.” Hullámzó egészségi állapota, valamint az Angol — Magyar Bankban betöltött — kedvezmény nélküli! — banktisztviselői állása miatt az első hét magyar bajnokságból csak hárman indulhatott. Eredménye azonban önmagáért beszél: 1951-ben Barcza és Szabó mögött ismét dobogós! Nézzük meg most az utolsó fordulóból briliáns játszmáját, amely a harmadik helyezést hozta meg számára! ANGOL MEGNYITÁS A 30/a Bakonyi—Szilágyi Gy. 1. c4 e5 2. g3 Hf6 3. Fg2 c6 4. d4 exd4 5. Vxd4 d5 6. Hc3 Fe6 7. cxd6 cxd6 8. Hf3 Nc6 9. Va4 Vb6 10. 0—0 0—0—0?Fe7, majd 0—0 sötét helyes játéka.) 11. Hb5!d4 (11. Fa6 12. Hbd4 Fd7 az egyedüli védelem.) 12. Ff4! Hd6 13. Bad Hxf4 14. Hxa7f Kd7 15. gxf4 Fd6 (Az a7H tabu, mert ütésére sötét háromféleképpen is elveszítheti vezérét: 16. He5f Kd6- ra bástya, Ke7-re huszár, Ke8-ra pedig futó üti le a c6 védő huszárt.) 16. Hxc6 bxc6 17. Bxc6! Ba8 18. VxaS és sötét kapitulált (1:0). Ez volt pl. az a bajnoki döntő, ahol ismét sok gondot okozott régi fegyverével, a Budapesti védelemmel! Négy ízben alkalmazta 2,5 pontot gyűjtve! De avatott mestere volt a róla elnevezett szicíliai védelem Bakonyi-változatának is. Sokszor szerepelt a válogatottban. Legszebb skalpját Gligorics nagymester ellen szerezte éppen kedvenc budapestijében. Kutató elme volt. Ifjúkorában igen kedvelte Alapin 1. e4 e5 2. He2-jét, érett éveiben pedig az angol megnyitást. „Négy évtizeden át játszottam — mondta egyszer nekem —, de sohasem volt két azonos partim!” 1952-ben boldogan vette át Hegyi Gyulától a „Magyar Népköztársaság kiváló sportolója” kitüntetést, amelyet még több sakkozói és munkahelyi elismerés is követett. Utolsó egyéni versenyén 1957-ben Debrecenben játszott (Dalmy Barna gyémántjubileuma), és pluszban maradt. Ezt követően már csak a csapatbajnoki találkozókon láthattuk. 1950 — 1968 között, 18 éven át volt a Bp. Vasas egyik élversenyzője és edzője. A kilencszeres olimpikon Bilek nagymester mellett még — többek között — dr. Földi József és Káposztás Miklós is büszkén vallja őt tanítómesterének! Klubhűségből mindig jelesre vizsgázott. Nemcsak a Vasasban, hanem egy kis csapatban, a Vegyépszernél is. Az utóbbi 14 évben itt oktatta-nevelte a fiatalokat. Elsőrangú szekundáns és elemző volt, értékes, aktív tagja a Magyar Sakkszövetség Értékelő Bizottságának a halála napjáig. Csak barátai, tisztelői voltak. Lehajtott fővel állunk emléke előtt, és nem felejtjük! Káposztás Miklós Újabb győzelem a Barátság-versenyen A serdülő válogatottak hagyományos Barátság-versenyét idén Budapesten rendezték meg április 8 — 10-e között. Sajnos, két város, Bratislava és Katowice együttese nem indult, így a szokásos hat csapat helyett csak négy vett részt a tornán. A mérkőzéssorozat biztos, immár a tizedik magyar győzelmet hozott. Figyelemre méltó a brnói csapat megerősödése, ill. az „örök rivális”, Halle visszaesése. Csapatunk végig vezetve, nagy fölénnyel jutott el az aranyéremig, minden ellenfelét legyőzte. A végeredmény: 1. Budapest 21,5, 2. Brno 16,5, 3. Halle 11 és 4. Prága 11 pont. A holtversenyt az egymás ellen elért eredmény döntötte el a hallei csapat javára. Külön dicséretet érdemel az újonc Pálkövi József! Lendületes játékkal nyerte a játszmákat, együttesünk egyedüli 100%-os versenyzője volt. Polgár Zsuzsika sikerrel mutatkozott be a fiúk között! Mások (Horváth József, Tóth Ákos, Kelemen Gábor, Petrás Gábor, Horváth Csaba) a biztonság elvét szem előtt tartva, lassan, de megbízhatóan szerezték pontjaikat. Nikovits és Csatári többre képesek. A versenynek a Cházár András úti Postás Kollégium adott otthont, nagyszerű feltételek közepette (világos, jó versenyhelyiség, tiszta szobák, elsőosztályú kiszolgálás stb.), amelyekről a vendégek elismerően nyilatkoztak. A figyelmes rendezőség magyaros jellegű ajándékokkal lepte meg a külföldieket. Gárdánkat a „két öreg harcos”, Varnusz Egon és Sadt Ede irányította, míg a versenybírói teen-