Magyar Sakkélet, 1982 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-10 / 6. szám

140 MAGYAR SAKKÉLET Elhunyt Bakonyi Elek (1904-1982) Úgy hajtotta örök álomra ősz fejét, mintha csak szokásos délutáni pihe­nőjére tért volna! Sakk-könyvei, kis mágneses elemző sakkja, örökké ke­tyegő sakkórája hiába várják gazdá­jukat: Elek bácsi, a hűséges, lelkiis­meretes tanítómester — nincs többé. 1904. február 20-án született Buda­pesten. Édesapja ügyvéd, édesanyja zenetanár volt. A szülői ház valami hasonló pályára szerette volna egyen­getni a sok mindenre oly fogékony fiatalember életútját, ám ezúttal is — mint már oly sokszor az életben! — a sakkozás olthatatlan szeretete és a sors közbeszólt! Középiskoláinak el­végzése után — alig 21 évesen — súlyos betegség támadta meg, s ebből eredően mintegy 70%-os halláskároso­dás maradt vissza. Nem sokkal há­zasságkötése után megélhetési gondjai miatt Abonyba költözött felesége szü­leihez, s az egykori kitűnő fő torna­­játékos, a 20-as évek egyik nagy ígé­rete, több mint egy évtizeden át hátat fordított a versenysakkozásnak, és fodrászként kereste kenyerét. A fel­­szabadulást követően — már mint fővárosi lakos — ismét bekapcsolódott a rangos versenyek áramkörébe, s nem kis ámulatára környezetének, a hosszú kihagyás ellenére is, „első neki­futásra” a BSE által rendezett Havasi Kornél emlékversenyen elért második helyével (42 évesen!) teljesítette a mesteri normát. A második magyar bajnokságon 1946-ban azután fényesen bizonyított: Szabó László mögött, de Barcza, Benkő, Flórián előtt, holt­­versenyes második! Szabó László írja róla az 1946. évi magyar bajnokság tornakönyvében: . . . „a felszabadulás utáni visszatérése az aktív versenyzők közé komoly nyeresége a magyar sakkozásnak. Tipikus támadójáté­­kos.” Hullámzó egészségi állapota, vala­mint az Angol — Magyar Bankban be­töltött — kedvezmény nélküli! — banktisztviselői állása miatt az első hét magyar bajnokságból csak hárman indulhatott. Eredménye azonban ön­magáért beszél: 1951-ben Barcza és Szabó mögött ismét dobogós! Néz­zük meg most az utolsó fordulóból briliáns játszmáját, amely a harma­dik helyezést hozta meg számára! ANGOL MEGNYITÁS A 30/a Bakonyi—Szilágyi Gy. 1. c4 e5 2. g3 Hf6 3. Fg2 c6 4. d4­ exd4 5. Vxd4 d5 6. Hc3 Fe6 7. cxd6 cxd6 8. Hf3 N­c6 9. Va4 Vb6 10. 0—0 0—0—0?­­Fe7, majd 0—0 sötét helyes játéka.) 11. Hb5!­d4 (11. F­a6 12. Hbd4 Fd7 az egyedüli védelem.) 12. Ff­4! Hd6 13. Bad Hxf4 14. Hxa7f Kd7 15. gxf4 Fd6 (Az a7H tabu, mert ütésére sötét háromféleképpen is elveszítheti vezérét: 16. He5f Kd6- ra bástya, Ke7-re huszár, Ke8-ra pe­dig futó üti le a c6 védő huszárt.) 16. Hxc6 bxc6 17. Bxc6! Ba8 18. VxaS és sötét kapitulált (1:0). Ez volt pl. az a bajnoki döntő, ahol ismét sok gondot okozott régi fegyverével, a Budapesti védelemmel! Négy ízben al­kalmazta 2,5 pontot gyűjtve! De ava­tott mestere volt a róla elnevezett szicíliai védelem Bakonyi-változatá­nak is. Sokszor szerepelt a válogatottban. Legszebb skalpját Gligorics nagymes­ter ellen szerezte éppen kedvenc bu­dapestijében.­­ Kutató elme volt. Ifjúkorában igen kedvelte Alapin 1. e4 e5 2. He2-jét, érett éveiben pedig az angol megnyitást. „Négy évtizeden át játszottam — mondta egyszer nekem —, de sohasem volt két azonos par­tim!” 1952-ben boldogan vette át Hegyi Gyulától a „Magyar Népköztársaság kiváló sportolója” kitüntetést, amelyet még több sakkozói és munkahelyi el­ismerés is követett. Utolsó egyéni ver­senyén 1957-ben Debrecenben játszott (Dalmy Barna gyémántjubileuma), és pluszban maradt. Ezt követően már csak a csapatbajnoki találkozókon lát­hattuk. 1950 — 1968 között, 18 éven át volt a Bp. Vasas egyik élverseny­zője és edzője. A kilencszeres olim­pikon Bilek nagymester mellett még — többek között — dr. Földi József és Káposztás Miklós is büszkén vallja őt tanítómesterének! Klubhűségből mindig jelesre vizsgá­zott. Nemcsak a Vasasban, hanem egy kis csapatban, a Vegyépszernél is. Az utóbbi 14 évben itt oktatta-nevelte a fiatalokat. Elsőrangú szekundáns és elemző volt, értékes, aktív tagja a Magyar Sakkszövetség Értékelő Bizottságá­nak a halála napjáig. Csak barátai, tisztelői voltak. Lehaj­tott fővel állunk emléke előtt, és nem felejtjük! Káposztás Miklós Újabb győzelem a Barátság-versenyen A serdülő válogatottak hagyomá­nyos Barátság-versenyét idén Buda­pesten rendezték meg április 8 — 10-e között. Sajnos, két város, Bratis­lava és Katowice együttese nem in­dult, így a szokásos hat csapat he­lyett csak négy vett részt a tornán. A mérkőzéssorozat biztos, immár a tizedik magyar győzelmet hozott. Fi­gyelemre méltó a brnói csapat meg­erősödése, ill. az „örök rivális”, Halle visszaesése. Csapatunk végig vezetve, nagy fölénnyel jutott el az aranyérem­ig, minden ellenfelét legyőzte. A végeredmény: 1. Budapest 21,5, 2. Brno 16,5, 3. Halle 11 és 4. Prága 11 pont. A holtversenyt az egymás ellen elért eredmény döntötte el a hallei csapat javára. Külön dicséretet érdemel az újonc Pálkövi József! Lendületes játékkal nyerte a játszmákat, együttesünk egyedüli 100%-os versenyzője volt. Polgár Zsuzsika sikerrel mutatkozott be a fiúk között! Mások (Horváth József, Tóth Ákos, Kelemen Gábor, Petrás Gábor, Horváth Csaba) a biz­tonság elvét szem előtt tartva, lassan, de megbízhatóan szer­ezték pontjai­kat. Nikovits és Csatári többre képe­sek. A versenynek a Cházár András úti Postás Kollégium adott otthont, nagy­szerű feltételek közepette (világos, jó versenyhelyiség, tiszta szobák, első­osztályú kiszolgálás stb.), amelyekről a vendégek elismerően nyilatkoztak. A figyelmes rendezőség magyaros jel­legű ajándékokkal lepte meg a kül­földieket. Gárdánkat a „két öreg harcos”, Varnusz Egon és Sadt Ede irányította, míg a versenybírói teen-

Next