Magyar Sakkélet, 1982 (32. évfolyam, 1-12. szám)

1982-06-10 / 6. szám

140 MAGYAR SAKKÉLET Elhunyt Bakonyi Elek (1904-1982) Úgy hajtotta örök álomra ősz fejét, mintha csak szokásos délutáni pihe­nőjére tért volna! Sakk-könyvei, kis mágneses elemző sakkja, örökké ke­tyegő sakkórája hiába várják gazdá­jukat: Elek bácsi, a hűséges, lelkiis­meretes tanítómester — nincs többé. 1904. február 20-án született Buda­pesten. Édesapja ügyvéd, édesanyja zenetanár volt. A szülői ház valami hasonló pályára szerette volna egyen­getni a sok mindenre oly fogékony fiatalember életútját, ám ezúttal is — mint már oly sokszor az életben! — a sakkozás olthatatlan szeretető és a sors közbeszólt! Középiskoláinak el­végzése után — alig 21 évesen — súlyos betegség támadta meg, s ebből eredően mintegy 70%-os halláskároso­dás maradt vissza. Nem sokkal há­zasságkötése után megélhetési gondjai miatt Abonyba költözött felesége szü­leihez, s az egykori kitűnő fő torna- játékos, a 20-as évek egyik nagy ígé­rete, több mint egy évtizeden át hátat fordított a versenysakkozásnak, és fodrászként kereste kenyerét. A fel- szabadulást követően — már mint fővárosi lakos — ismét bekapcsolódott a rangos versenyek áramkörébe, s nem kis ámulatára környezetének, a hosszú kihagyás ellenére is, „első neki­futásra” a BSK által rendezett Havasi Kornél emlékversenyen elért második helyével (42 évesen!) teljesítette a mesteri normát. A második magyar bajnokságon 1946-ban azután fényesen bizonyított: Szabó László mögött, de Barcza, Benkő, Flórián előtt, holt- versenyes második! Szabó László írja róla az 1946. évi magyar bajnokság tornakönyvében: . . . „afelszabadulás utáni visszatérése az aktív versenyzők közé komoly nyeresége a magyar sakkozásnak. Tipikus támadójátó- kos.” Hullámzó egészségi állapota, vala­mint az Angol — Magyar Bankban be­töltött — kedvezmény nélküli! — banktisztviselői állása miatt az első hét magyar bajnokságból csak hárman indulhatott. Eredménye azonban ön­magáért beszél: 1951-ben Barcza és Szabó mögött ismét dobogós! Néz­zük meg most az utolsó fordulóból briliáns játszmáját, amely a harma­dik helyezést hozta meg számára! ANGOL MEGNYITÁS R 30/a Bakonyi—Szilágyi Gy. 1. c4 e5 2. g3 HJ6 3. Fg2 c6 4. d4! exd4 5. Vxd4 d5 6. Hc3 Fe6 7. cxdö cxdő 8. Hf3 IIc6 9. Va4 Vb6 10. 0—0 0—0—0? (Fe7, majd 0—0 sötét helyes játéka.) 11. Hb5! d4 (11. — a6 12. Hbd4 Fd7 az egyedüli védelem.) 12. Ff 4! Hdö 13. Bad Hxf4 14. Hxa7f Kd7 15. gxf4 Fd6 (Az a7H tabu, mert ütésére sötét háromféleképpen is elveszítheti vezérét: 16. He5f Kd6- ra bástya, Ke7-re huszár, Ke8-ra pe­dig futó üti le a c6 védő huszárt.) 16. Hxc6 bxc6 17. Bxc6! Ba8 18. VxaS és sötét kapitulált (1:0). Ez volt pl. az a bajnoki döntő, ahol ismét sok gondot okozott régi fegyverével, a Budapesti védelemmel! Négy ízben al­kalmazta 2,5 pontot gyűjtve! De ava­tott mestere volt a róla elnevezett szicíliai védelem Bakonyi-változatá­nak is. Sokszor szerepelt a válogatottban. Legszebb skalpját Gligorics nagymes­ter ellen szerezte éppen kedvenc bu­dapestijében. — Kutató elme volt. Ifjúkorában igen kedvelte Alapin 1. e4 e5 2. He2-jét, érett éveiben pedig az angol megnyitást. „Négy évtizeden át játszottam — mondta egyszer nekem —, de sohasem volt két azonos par­tim!” 1952-ben boldogan vette át Hegyi Gyulától a „Magyar Népköztársaság kiváló sportolója” kitüntetést, amelyet még töSb sakkozói és munkahelyi el­ismerés is követett. Utolsó egyéni ver­senyén 1957-ben Debrecenben játszott (Dalmy Barna gyémántjubileuma), és pluszban maradt. Ezt követően már csak a csapatbajnoki találkozókon lát­hattuk. 1950 — 1968 között, 18 éven át volt a Bp. Vasas egyik élverseny­zője és edzője. A kilencszeres olim­pikon Bilek nagymester mellett még — többek között — dr. Földi József és Káposztás Miklós is büszkén vallja őt tanítómesterének! Klubhűségből mindig jelesre vizsgá­zott. Nemcsak a Vasasban, hanem egy kis csapatban, a Vegyépszernél is. Az utóbbi 14 évben itt oktatta-nevelte a fiatalokat. Elsőrangú szekundáns és elemző volt, értékes, aktív tagja a Magyar Sakkszövetség Értékelő Bizottságá­nak — halála napjáig. Csak barátai, tisztelői voltak. Lehaj­tott fővel állunk emléke előtt, és nem felejtjük! Káposztás Miklós Újabb győzelem a Barátság-versenyen A serdülő válogatottak hagyomá­nyos Barátság-versenyét idén Buda­pesten rendezték meg április 8 — 10-e között. Sajnos, két város: Bratis­lava és Katowice együttese nem in­dult, így a szokásos hat csapat he­lyett csak négy vett részt a tornán. A mérkőzéssorozat biztos, immár a tizedik magyar győzelmet hozott. Fi­gyelemre méltó a brnói csapat meg­erősödése, ill. az „örök rivális”, Halle visszaesése. Csapatunk végig vezetve, nagy fölénnyel jutott el az aranyérem­ig, minden ellenfelét legyőzte. A végeredmény: 1. Budapest 21,5, 2. Brno 16,5, 3. Halle 11 és 4. Prága 11 pont. Á holtversenyt az egymás ellen elért eredmény döntötte el a hallei csapat javára. Külön dicséretet érdemel az újonc Pálkövi József! Lendületes játékkal nyerte a játszmákat, együttesünk egyedüli 100%-os versenyzője volt. Polgár Zsuzsika sikerrel mutatkozott be a fiúk között! Mások (Horváth József, Tóth Ákos, Kelemen Gábor, Petrás Gábor, Horváth Csaba) a biz­tonság elvét szem előtt tartva, lassan, de megbízhatóan szei'ezték pontjai­kat. Nikovits és Csatári többre képe­sek. A versenynek a Cházár András úti Postás Kollégium adott otthont, nagy­szerű feltételek közepette (világos, jó versenyhelyiség, tiszta szobák, első­osztályú kiszolgálás stb.), amelyekről a vendégek elismerően nyilatkoztak. A figyelmes rendezőség magyaros jel­legű ajándékokkal lepte meg a kül­földieket. Gárdánkat a „két öreg harcos”, Varnusz Egon és Sadt Ede irányította, míg a versenybírói teen-

Next

Regisztráció   
/
Oldalképek
Tartalomjegyzék