Magyar Sakkélet, 1983 (33. évfolyam, 1-12. szám)

1983-04-10 / 4. szám

Minden igazi sakkozó példakép! Cso­dáltam a nagy szovjet női, férfi sakko­zókat. Nagy tisztelettel és szeretettel gondolok Maróczy Géza nagymesterre, akinek szívélyes újévi üdvözleteit őr­zöm, valamint dedikált könyveit, ame­lyeket az utolsó betűig áttanulmá­nyoztam, és sokat tanultam belőlük. Csapatversenyek során sok fiatal sakkozót ismertem meg (Bilek, Bár­­czay, Földi, Forintos, Lengyel L., Mol­nár stb.). Mind nagyok lettek, örültem eredményüknek. És az idősebb meste­rek, vezetők szinte valamennyien sze­mélyes ismerőseim, sakkbarátaim, so­kat tanultam játszmáikból, sakkszere­­tetükből. Szorongva olvasom a gyász­­jelentéseket, megemlékezéseket. De sokan eltávoztak már végleg közü­lünk! 1937 óta vagyok a Tatabányai Bá­nyász SE igazolt versenyzője. Több mint 45 év! Közben a munka és a sakk volt mindenem! A szakosztály életé­ben, szervezésében, minden értekezle­ten, közgyűlésen, felvonuláson részt vettem. Kedves emlék és élmény a követ­kező is: az 1949. szeptember 4-én Ta­tabányán rendezett Tatabányai Bá­nyász — Bp. Textilesek 250 táblás ver­senye, amelyen a textilesek 134:116-ra győztek. A fővárosi csapatot Sopron, Komárom, Győr textilmunkásai egé­szítették ki. Ünnepnap volt az a nap! A csapat az állomástól a kaszinóig zászlókkal, zene- és énekszóval, jó­kedvűen vonult fel. A város lakossága valóban felfigyelt az eseményre. 1950. május 21-én 202 fős visszavágó mérkő­zést vívtunk 113:89-re nyertek ismét a textilesek. Hogy a sportkör részéről az anya­giak is biztosítva legyenek, egy időben feltétel volt, hogy a szakosztályok megfelelő pártoló tagsággal rendelkez­zenek. Fizető tagokat kellett gyűjteni. Én magam munkahelyemen, a VI. sz. aknában 300 új fizető sporttagot szer­veztem be a dolgozók közül (600 fős volt az üzem). Edzői, versenybírói tanfolyamot is végeztem. Egypár évig a Sakkvilágot, a Sahmatit és 1951-től a Magyar Sakk­élet évfolyamait előfizettem, gyűjtöt­tem. Megtanultam könyvet kötni, és sikerült minden évfolyamot bekötnöm. 1947-ben kaptam mesteri oklevelet, 1950-ben nemzetközi mesteri címet. 1960-ban, a Tatabányai Bányász SE fennállásának 50 éves évfordulója al­kalmából a Testnevelés és Sport Ki­váló Dolgozója kitüntetésben részesül­tem. 1973-ban a Képes Sport 25 éves ezüst jubileumi emlékérmét adták át a Sport Szállóban tartott ünnepségen. Figyelemmel kísérek minden sakk­eseményt, sakkhírt, tudósítást. Öröm­mel olvasom az elért szép eredménye­ket mind a férfi, mind a női versenyek­ről. Az én időmben a nőknél mindig az elméleti felkészüléssel volt a baj. Ma fiatal versenyzőink rendszeresen ta­nulmányozzák az elméleti újításokat, és sok szép eredményt érnek el. A ver­senyalkalom is sokkal több, mint ré­gen. Mégis az az érzésem, hogy ez is kevés. Mindenkinek jut egy-egy ver­seny, a kiugró tehetségekkel különö­sen sokat foglalkoznak, az eredmény meg is mutatkozik. De mi van a töb­biekkel ? A szimultánok jók arra, hogy kedvet csináljanak, de a további fog­lalkozásokat is biztosítani kellene. A női elődöntők, döntők, kis létszá­múak. Valamikor a női döntők zsúfolt teremben, nagy érdeklődés mellett zaj­lottak le. Fáj a szívem, ha egy-egy versenyen azt látom, hogy az érdeklő­dés milyen csekély. Ha tehetem, még most is szívesen megnézek egy-egy baj­­n­oki fordulót. A tapolcai versenyeket rendszeresen látogatom. Örömmel néz­tem meg a nyáron Gaprindasvili bala­­tongyöröki szimultánját. Edzéseinken (hetente kétszer) rendszeresen részt veszek. Bár több új versenyalkalom van, mégis sajnálom a hagyományos­nak induló versenyek: Balatonszép­­lak, az edzőtáborban rendezett egyéni, a tatabányai villám egyéni és csapat­­verseny, a debreceni, szegedi, szekszár­di tornák elmaradását. A nagy eredmények eléréséhez a sakkot nagyon kell szeretni! Mindent a sakkért, a kitűzött cél érdekében. Sok versenyzés, tanulás, akaraterő, küzdeni tudás kell, hogy az elsők kö­zött legyünk, de ez sok lemondással jár. Nagyon sok tehetséges fiatal ver­senyző életkörülménye kedvezőtlenül alakul, és ezért nem tud lépést tartani, lemarad, dacára nagy sakkszereteté­­nek. Hogyan lehet előbbre lépni? Küzdéssel. A moszkvai versenyen Sreischer osztrák versenyző ellen dön­tetlengyanús állásban maradt függő­ben játszmám. Üzenetet kaptam, amelyben Reischer kért: fogadjam el a döntetlent, és azért szép ajándékot ígért. Visszautasítottam. Nem tudott volna olyan kincset ígérni, amiért le­mondtam volna a küzdelemről. Sike­rült nyerni. Békés megegyzésnek soha sem voltam híve! 1968-ban nyugdíjaztak. Örültem a szabadságnak, nagy terveim voltak. Felkerestem a megyei sportszövetsé­get, felajánlottam munkámat. Függet­len, egyedülálló voltam, sok szabad­idővel, saját gépkocsival. Megyei vi­szonylatban minden sakk- és sport­munkát vállaltam társadalmi munká­ban. Megköszönték és elfeledkeztek róla! 1970-ben a Komárom megyei Sakk­­szövetség 25 éves felszabadulási női versenyt írt ki. Örültem a versenynek, előzőleg megállapodtunk részvételem­ben. Mégis a verseny indulása előtt egy-két nappal közölték: költséghiány miatt nem játszhatok. Nagy csalódás volt. Én, aki a felszabadulás előtt és után is minden megmozduláson, ver­senyen részt vettem, egy általunk ren­dezett jubileumi versenyről kimarad­tam. Érthetetlen, hihetetlen volt! Ezek után szívesen fogadtam el a Ta­tabányai Szénbánya ajánlatát, és vál­laltam munkát a vállalat balaton­­györöki üdülőjében, mint főkönyvelő. A nyári idényben áprilistól októberig már 14 éve ott dolgozom. Sajnos, ez azzal járt, hogy különféle versenyeken nem indulhattam, télen pedig kevés volt az idő aktív munka vállalására. Sakkszeretetem változatlan. Az üdülőhöz tartozó 130 fős gyermektá­borban, ahol 2 hetes váltásban fiúk és lányok táboroznak, társadalmi mun­kában rendszeresen szimultánokat tar­tok. Egy súlyos baleset majdnem egy évig kórházi ágyhoz kötött. A sakk, az elemzés azonban felfr­issített, erőt adott. Meggyógyultam. Nem jegyeztem hány versenyen ját­szottam, volt jó és kevésbé jó ered­ményem, de soha nem hivatkoztam külső okokra, betegségre, a családban előforduló halálesetekre, azaz nem magyarázkodtam. Sok szép fényképet, újságcikket őr­zök. Ha nézegetem, visszatér minden szép emlék, és boldogan gondolok vissza az elmúlt szép időkre. Sakk, varázsszó, nincs fáradtság, betegség, bosszúság, minden más fe­ledve ! A szép sakkozói vallomás után a sok jó Lángos-játszmából idézünk kettőt a világbajnokjelölti küzdelmekből. MAGYAR SAKKÉLET 87 SZLÁV VÉDELEM D 26/a Belova —Lángos Moszkva, 1950. 1. d4 d5 2. c4 c6 3. Hc3 Hf6 4. Hf3 e6 5. e3 Fe7 6. Fd3 0 -0 7. 0 -0 Hbd7 8. b3 b6 9. Fb2 Fb7 10. He5 dxc4 11. bxc4 c5 12. Vc2 h6 13. Bfdl Vc8 14. Va4 Bd8 15. Bad cxd4 16. exd4 Hxe5 17. dxe5 Hd7 18. Fbl Vc6 19. Vxc6 Fxc6 20. Hb5 Fg5 21. Bc3 Hxe5 22. Bxd8f Bxd8 23. Fc2 Hxc4 24. Hxa7 Fd5 25. Fa3 Ff6 26. Bh3 Fe4! 27. Fa4 Ba8 28. Fb5 Ha5 29. Be3 Fd5 és vilá­gos feladta (1:0). VEZÉRCSEL D 01/b Lángos -Rubcova Moszkva, 1952. 1. d4 d5 2. c4 dxc4 3. Hf3 a6 4. a4 Hf6 5. e3 Fg4 6. Fxc4 e6 7. 0 —0 Hc6 8. Hc3 Fd6 9. Fe2 0-0 10. Vb3 Ha5 11. Vc2 c5 12. Bdl cxd4 13. Hxd4 Fxe2 14. Vxe2 Vc7 15. h3 Bfd8 16. Fd2 e5 17. Hf5 Hb3 18. Babl Fb4 19. He4 Hxe4 20. Fxb4 g6 21. Vg4 Hed2 22. Fe7 f6 23. Fxf6 Hxbl 24. Hh6| Kf8 25. Bxd8f Bxd8 26. Ve6! és sötét feladta (0:1).

Next