Sakkélet, 1985 (35. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-20 / 1. szám
2 # MAGYAR SAKKÉLET I SAKKOLIMPIA Közhangulat A sajtóhangok és a visszhangok az 1954-es labdarúgó VB körüli időszakra emlékeztettek. Ezelőtt harminc évvel oda voltunk az aranylábú fiúkért, akiknek aztán végül úgy kellett hazalopakodniuk ezüstérmükkel. . . Akkor is mondtuk, hogy nagyon jók az esélyeink, most is mondtuk, hogy megszoríthatjuk a Karpov és Kaszparov nélkül kiálló szovjet csapatot, és csak az ezüst, esetleg a bronz jöhet számításba. Hogy miért? Mert egészséges optimizmus nélkül aligha van siker. Ha mindenki úgy nyilatkozott volna, hogy csak a 10 — 15. helyre van esélyünk, vajon mit írtak volna erről a sajtóban kollégáink ? Nem jött be semmi, hát felbolydult a csend világa. Felbolydult szépen, de mintha nem a közhangulatot, nem a sakkot szeretők véleményét tükrözte volna. Még a karácsonyi ünnepek előtt szimultánoztam egy új lakótelep pinceklubjában. A kezdők, vagy hogy pontosítsák: az egészen műkedvelők körében az olimpiáról faggattak. A szimultán szervezője — ki is lehetett volna más, mint a házmester ? — megkérdezte: ,,Tessék már nekem megmondani, miért olyan rossz eredmény az, hogy 88 ország sakkozói közül negyedikek lettek a magyarok?” Magyarázgattam, hogy mindenki jobbat várt, és hogy voltak és vannak hiányosságok, hibák is a magyar sakkéletben. Végh Alpár kollégánk (aki mindent és mindenen túl látott Szalonikiben) megírta szépen a hiányosságokat a Népsportban meg a Képes Sportban. Győzködtem őket, hogy olvassák csak el, mennyire elmaradtunk a kis Anglia, meg a kis Amerika mögött, s milyen tragédia, hogy sakkozóink csak nézték a dobogót Görögországban. Nem értették. „Na — mondta a házmester —, ha bronzot hoznak haza Portischék, akkor minden jól van úgy, ahogy van, akkor nincsenek bajok? Szép eredmény ez, higgyye el nekem, egy kis országtól, még akkor is, ha néhány újságíró nem így látja.” És említhetnénk még Luzernt is: csak 5—6. hely! Nosza, rajta, jó tollforgatók! „Nem volt ott minden rendben. . . ha Adorján ott lett volna . . ., és mi az oka annak, hogy 92 ország között ilyen gyengén szerepeltek sakkozóink?” Mentek is — bocsánat, le is mondtak — a szövetségi kapitányok, szépen, nagy csendben, és észrevétlenül. Navarovszky Papp László azért, mert az aranyérem-szerzés dacára is nagyot csalódott az emberekben. Bilek István azért, mert Málta után Luzernben érem nélkül maradtak a magyarok, meg azért is, mert voltak akik kifogásolták munkáját. És eljött a következő olimpia, Szaloniki. Lőj vezetés az MLSZ-ben, új szövetségi kapitány, nagy optimizmus, aztán Polgár-ügy és Pintér-ügy, és fekete sakk-krónika a Népsportban, mert az olimpia előtt arról kellett keseregni, hogy „Van-e magyar sakk-kultúra?” (ahogy Végh Alpár látja) . . . és még sok minden egyéb, csak sakk legyen, hadd zengjen tőle a sportsajtó. A kedélyek okkal, ok nélkül való borzolgatása azonban, ha nem is erősítette az olimpiára készülő (méghozzá jó hangulatban készülő) élgárdánk lelki békességét és ambícióját, kétségtelenül hírverést jelentett a sakknak.. . Igaz, nem egészen olyat, mint ami igazán használt. Utóirat. A sakkolimpia előtti sajtótájékoztatón — mint dr. Lakó László főtitkár elmondta — Polgár Zsuzsát, a jövőben édesapja kívánságának megfelelően, férfi sakkozóként tartják nyilván, mindazokkal a jogokkal és kötelességekkel, amelyek a hozzá hasonló Élő-pontszámmal rendelkező férfi sakkozókra vonatkoznak. Dr. Lakó László kifejtette, hogy Polgár Zsuzsa és két rendkívül tehetséges húga sakkbeli fejlődéséhez nyújtott anyagi támogatás mértéke klubja, az MTK-VM hatáskörébe tartozik. Mindezekből kitűnik, hogy az MLSZ mindent elkövetett azért, hogy Polgár Zsuzsa részt vegyen az olimpián, s miután ez nem sikerült, ahhoz is támogatást nyújt — bár ezzel nem sok szakember érthetett egyet —, hogy Polgár Zsuzsa kizárólag férfi sakkozók között folytassa sakkpályafutását. Bobby Fischer mondta egy alkalommal: „Sokat tettem Amerikáért.” Polgár Zsuzsa most sokat tehetett volna Magyarországért. Várakozások Buenos Airesben, 1978-ban csak álmodoztunk a dobogóról. Aztán az utolsó fordulóban sakkozóink váratlanul nagy arányban győztek. Alig hitték el, hogy bronz helyett aranyat vihetnek haza. Buenos Airesben tehát minden rendben volt ? Korántsem! De ugyan ki merte volna akkor elsuttogni az arany mágikus fényében: azért vannak még bajok sakkéletünkben! És Máltán, 1980-ban ? Még soha nem játszott olyan egyenletesen, jó formában, nagy akarással a magyar csapat . Pontértékeléssel szorultak a második helyre. Rögtön el is kezdődött a hibák keresése, ha nem így, hanem úgy állítja össze a kapitány a csapatot . . . A Polgár-ügy játszik az olimpián, vagy nem játszik ? Vajon miért nem játszik ? Ki a hibás? Az MLSZ vezetése? Polgár Zsuzsa édesapja? Remek téma volt. Az igazság egyik felével épp úgy lehetett tupírozni, mint a másikkal. Persze csak külön-külön, mert ha egyszerre hangzanak el, akkor bizony kissé unalmas lett volna. . . Az MLSZ vezetése rendet akar teremteni, minden sakkozóra kötelező szabályokat kíván érvényre juttatni, írásban megállapodott Polgár Lászlóval. A lényeg: hozzájárult ahhoz, hogy Polgár Zsuzsát édesanyja elkísérje Szalonikibe. Polgár Zsuzsa nem vesz részt a közös felkészülésben, otthon készül az olimpiára, s vállalja a harmadik táblát a női csapatban. Ezután Polgár László újabb feltételeket szabott: Zsuzsa nem vesz részt a fordulók előtti szakmai megbeszéléseken, ezeken majd édesanyja képviseli. Az indok: Verőci Zsuzsával való rossz viszonya miatt. (Polgár Zsuzsa még soha nem beszélt Verőci Zsuzsával! — A szerk.) Ezen kívül Polgár Zsuzsa minden partit két királyig játszik, és kombinált, másik táblával kapcsolt döntetlen-ajánlatot nem vesz figyelembe. Mindezeket ismét leírták és aláírták. Az MLSZ vezetése azt, hogy ilyen feltételek mellett nem tarthat igényt Polgár Zsuzsa játékára, Polgár László pedig, hogy ezt tudomásul veszi. Vita nem volt, mindkét fél tudomásul vette a másik álláspontját. Ennyi. Ki, mit tud? Vezetők, szakemberek, szekundánsok és kísérők ezt játszották Szaloniki előtt és Szalonikiben. Volt egy kondíciójavító edzőtábor Tatán, amelyről nem lehet azt állítani, hogy rosszul sikerült. Adorján és Portisch úszásban, Verőci Zsuzsa és Cser István teniszbett járt az élen. A napi kocogás és sakkozás sem hiányzott a programból. Szerényi Sándor elnök, dr. Lakó László főtitkár és Széll Lajos szakfelügyelő — aki még az elutazás napján is azon fáradozott, hogy nem kis áldozatot vállaló társadalmi aktíváival együtt segítse a személyekre történő felkészülést, és szinte az utolsó percig gyűjtötték a játszmaanyagot , és dr. Kürthy Csaba orvos is leutazott Tatára. Meggyőződtek arról, hogy a fizikai felkészülésben mindenki részt vesz, a hangulat bizakodást tükröz. Ezt hangsúlyozta beszámolójában a sajtótájékoztatón Szerényi Sándor elnök és dr. Lakó László főtitkár is. Versenyzők és vezetők, Forintos Győző szövetségi kapitány és Tompa János, a női csapat kapitánya is érmes helyeket várt. Joggal, mert erre kötelezték nagymestereinket a nagy nemzetközi tornákon elért sikerek, és magas Élő-pontszámuk is. Az újságírók is olyannyira így gondolkoztak, hogy inkább más témára terelték a szót. A Pintér-ügyre, melyről kiderült, hogy tévedésen alapult, azután a „Polgár Zsuzsa játszik nem játszik” lett a fő kérdés. Ha voltak is problémák, annak olimpiai kihatásáról akkor senki sem beszélt. Mindenki hitt a sikerben. A Szerényi Sándor elnök vezetésével útnak induló küldöttségben a feladatok és munkakörök meghatározása is terv szerint történt. Dr. Lakó László főtitkár, a technikai vezetés és sajtó-