Sakkélet, 1996. január - 1997. január (46. évfolyam, 1-12. szám)
1997-01-13 / 11-12. szám
324 # SAKKÉLET 10 Két nagy egyéniség ért a háború előtti sikerei után pályája csúcsára: Szabó László a világ élvonalába tört be, amit számos nagy versenysiker - beleértve világbajnokjelölti szereplését is - igazol. Itthon pedig Barcza Gedeonnal uralták a magyar bajnokságokat. Első méltó konkurensük Benkő Pál volt - ő sajnos, 1957-től az Egyesült Államokban élt és így aratta sikereit. Portisch Lajos vált aztán vetélytársukká, majd a magyar sakkozás legjobbjává. Sokszoros világbajnokjelölt, magyar bajnok, nemzetközi versenyek győztese, olimpiák, Európa-bajnokságok egyik kulcsembere. Kortársai: Bilek, Csém, Dely, Forintos, Honfi, Lengyel és egy következő újabb nagy generáció: Adorján, Faragó, Pintér, Ribli, Sax (később Horváth Csaba és József, Schneider Attila) magyar bajnokságokon és nemzetközi versenyeken elért sikereik mellett egy újabb olimpiai sikersorozatot hoztak az országnak: 1970 és 1980 között egy arany és három ezüstérmet, Európa-csapatbajnokságokon pedig ezüst és bronzérmeket. A fiatalabbaknak ifjúsági és világbajnokságokon is sikerült élen végezniük. A női sakkozás is meghozta a maga ragyogó sikereit. Lángos Józsa, Karakas Éva, Ivánka Mária, Verőci Zsuzsa, Mádl Ildikó a rendszeressé váló női bajnokságok, nemzetközi versenyek, világbajnoki címért folyó küzdelmek, olimpiák (ezüstérem 1969, 1978, 1980, 1986) a világ élvonalába vitték hazánkat, jelentős sikereket ért el bajnokságainkon, illetve nemzetközi versenyeinket Angyalosiné Porubszky Mária, Csonkics Tünde, Honfi Károlyné, Finta Erzsébet, Károlyné Hönsch Irén, dr. Kas Rita és Krizsán Edit. Ezt a teljesítményt még fokozni is tudta a három Polgár-testvér versenyzése, a női csapat két olimpiai aranyérme és az egyéni világbajnokság megszerzése valóban világraszóló siker. A nemzetközi versenyek rendezése folytatódott, sőt ezek meg is sokasodtak. Kiemelendő 1950-ben a világbajnokjelöltek versenye, 1952-ben a Maróczy-emlékverseny, a rövidebb-hosszabb sorozatok, a Tungsram versenyei, az Asztalos- és Tóth László-emlékversenyek, de a sor sokáig folytatható. Az utóbbi évek nagy rendezvényei a sziráki zónaközi verseny, a korosztályos és ifjúsági Európa- és világbajnokságok, a debreceni Európa-csapatbajnokság voltak - de a mostani csapatverseny is bekerül a jeles rendezvények sorába. A sakkozás történetének áttekintésénél a szervezőknek, támogatóknak, vezetőknek legalább egy szűk körét is meg kell említeni. Csak a század elejétől: Abonyi István, Balla Zoltán, Chalupetzky Ferenc, dr. Exner Kornél, Fleissig Sándor, Szávay Zoltán, Székely Jenő, a II világháború után pedig Asztalos Lajos, dr. Bojta Béla, Flórián Tibor, Fülöp Sándor, Gábor Zoltán, Hajtán József, Lakó László, Szerényi Sándor a hoszszabb ideig tevékenykedő szervezők-vezetők a jelenlegi dr. Kunos Péter és Ambrus Zoltán előtt. 1952-ben a női világbajnokjelöltek tornáján képviselte hazánkat. Nem hihetjük ma sem, hogy már nem szól hozzánk a Tanár Úr és már több mint tíz esztendeje annak, hogy Barcza Gedeon itthagyott bennünket. Elment Klugcsi, a nagy küzdő Kluger Gyula is, s talán egy megálmodott másik világban új meccsekre készül. Hallom, most is hallom a hangot. Kedves gyerekek, de nincs már tv-sakkiskola, nincs már kedves Éva néni. Szívünkben él tovább Karakas Éva, aki ki tudja, hány gyereket nyert meg a sakk számára. Eljött Flórián Tibor is , a diplomata és a főtitkár, hogy megjegyezze csendesen: nem kell itt semmit komolyan venni. Él bennünk Jenei Ferenc is, aki történelmi jelentőségű érdemeket szerzett a magyar női sakkozás fejlesztésében, és Balogh Béla, aki halálos ellenséggel szívében élete utolsó percéig sakkozott. És abból a másik világból is , még mindig belép az ajtón, a szerkesztőségi napokon az aranykezű kapitány, Papp-Navarovszky László, s hittel mondja: elsősorban béke kell a magyar sakknak. Még frissek a virágok a jóbarát, Honfi Károly sírján, nem is hagyott itt bennünket, Karcsi még mindig két királyig harcol sakktáblán. Talán hetvenen, ha voltunk ünneplők és ünnepeltek. Azok, akik még itt lehetnek közöttünk. Az Életem a sakkal, könyvével kezében, itt van velünk a sakk világának nagy öregje, a negyvenes évek kiemelkedő sakkozója, a 85 esztendős Lilienthal Andor, aki a Moszkvában eltöltött hosszú évek alatt is megmaradt magyarnak. És meghatottan köszönthetjük a 79 éves Szabó Lászlót, azt a nagymestert, aki a ötvenes években szinte egymaga állta a szovjet sakkáradat rohamát, s védte meg nagy tornákon, a világbajnokjelöltek versenyén az európa becsületét, sakk-kultúráját. Talán hetvenen, ha voltunk, hogy tiszteletnek köszöntsük a magyar legendát, Portisch Lajost, világversenyek, olimpiák hősét, aki mindig példát mutatott küzdésből, emberségből és magyarságból. Hárman ültek egymás mellett. A harmadik, a hatvanas évek nagy sakkozója, aki kétszer küzdött a vb-jelöltek döntőjébe. Benkő Pál végjátékművészek legnagyobbika, aki távol a hazától is megmaradt igaz magyarnak. Meghatottan köszöntjük Bilek Istvánt, a Magyar Sakktörténet négy kötetének szerkesztőjét, Lengyel Leventét a mesteredzőt, az 1948 évi népi bajnokot, és Bárczay Lászlót, lapunk volt főszerkesztőjét világhírű nagymestereinket. Köszöntjük a költői ihletésű Adorján Andrást, a Black is OK és a szivárványsakk atyját. A nagy öregeket, a 91 éves Szerényi Sándort, aki 29 évig, a magyar sakk aranykorszakában állt szövetségünk élén, és a 80 éves dr. Lindner Lászlót, a világhírű feladványszerzőt, a nemzetközileg ismert és elismert újságírót. Tisztelettel köszöntjük a külföldön versenyző Polgár lányokat, Zsuzsit, Zsófiát és Juditot Magyarország sakkpropagandistáit, a távoli Amerikában élő csupaszív Ivánka Máriát, hazánk kilencszeres bajnoknőjét, olimpiák hősét, és Verőci Zsuzsát, aki tíz olimpián vezette a női csapatot, a jó tollú újságírót, a jereváni női sakkolipia főbíróját, és Pintér József nagymestert és Bakcsi Györgyöt az örökszép feladványok nagymesterét. Köszöntöttük, azokat akik nem tudtak megjelenni ezen a bensőséges ünnepen, Ribli Zoltánt meg Sax Gyulát Buenos Aires aranyérmeseit, és Csom Istvánt az EB-csapat kapitányát is, és Mádl Ildikót és az olimpiai aranyérmes Vadász Lászlót... Talán hetvenen, ha voltunk ezen az ünnepen. A béke, az egymáshoz tartozás pillanatait éltük át, azt hogy csak az összetartozásban lehet annyi erő, mellyel megmenthetjük az állami támogatás nélküli magára hagyott magyar sakkozást. (A szerk.) JUBILEUM - A GENS UNA SUMUS JEGYÉBEN £□ Összesen 100/60/40/20/15 000 Ft díjak 1997. március 13-21. Budapesti Tavaszi Fesztivál Információ: Nagy László tel-fax: 263-28-59 (Budapest) Address: 1101 H-Budapest, Hungária krt. 5-7. XI. ép. I. em. 7. Phone/fax: (36-1) 263-2859 Vegyen részt Ön is a Tavaszi Fesztiválon!